Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-13 / 242. szám

ZLOTNYIKOV: Nagydíjak a kirakatban Az egri Széchenyi utcai könyvesbolt kirakata előtt ezekben a napokban nemcsak azok az érdeklődök állnak meg, akik a betűk iránt érdeklődnek, de sok embert vonz az üveg mögött sorakozó serlegek, érmek tucatja is. Ugyanis itt állították ki a 66. Mezőgazda­sági Kiállítás és Vásár díjait, érmeit, amelyeket megyénk termelőszövetkezetei, állami gaz­daságai és üzemei nyertek. Ott büszkélkedik a dohánygyár nagydíja, a visontai Remény­ség Termelőszövetkezet teljesítménydíja, az atkának serlege, valamint a hatvani konzerv­gyáré. A tablón részletesen felsorolják, hogy melyik termelőszövetkezet, állami gazdaság, mennyi és milyen díjat kapott kiváló termékeiért, kezdve a hatvaniaktól az abasáriakig. az erkiektöl a Domoszlói Állami Gazdaságig. Nagyon jó ötlet volt ennek a minikiállitásnak a megrendezése, hiszen méltó elisme­rést nyújt mindazoknak, akik munkájukkal, tehetségükkel ezeket a díjakat kiérdemelték. i (Foto: Kiss Béla) Tudományos tanácskozás a családvédelemről A magyar felsőoktatás 600. évfordulója alkalmából meg­kezdődött Pécsett a szocialis­ta országok családjogi konfe­renciája. A tanácskozásra min­den szocialista ország elküld­te képviselőit. Dr Pap Tibor, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető professzora tar­tott vitaindító előadást A szü­lők és gyermekek közötti jog­viszony a szocialista társada­lomban címmel. Kifejtetje:- a gyermek mind nagyobb jelen­tőséget kap. mint a családot összetartó kapocs. Elmondta: a családvédelem sokrétű fel­adat, sokféle szerv foglalko­zik vele. A pécsi nemzetközi konferencián elhangzott véle­mények szerint szükséges egy olyan felelős állami szerv ki­jelölése, amely a családvéde­lem egységes koncepcióját leg­felsőbb szinten kidolgozza, és a részletintézkedéseket össze­hangolja. Riadalom a piacon Az utóbbi időben kevés nap lehetett ilyen bő válasz­tékot látni az egri piacon. Nemcsak gyümölcs és zöld­ség állt garmadával a pol­cokon, asztalokon, de gom­ba is. Csütörtökön a kora délutáni órákban azonban riadalom támadt a gomba- soron. Nagy tömeg állta kö­rül az asztalokat, s ez nem a szokásos vásárlók gyűrűje volt, leginkább az érdeklődő­ké, vitatkozóké. A rendőrség éppen ebben a pillanatban foglalta le az egyik felsőtár- kányi asszony gombarako­mányát, aki nem végeztette el a szokásos vizsgálatot, vagy­is ellenőrzés nélkül vitte áruját a piacra. A vásárlók és érdeklődők, de maguk az árusok is helyeslőén fogad­ták ezt az intézkedést, hi­szen emberek élete, egészsé­ge függ ettől az ellenőrzés­től. Aznapi esetet említettek, amikor egy egri idős férfi nagy kosárnyi gombával ál­lított be a piacra, amelyből egyetlenegy darab sem volt elfogyasztható, valamennyi mérges gomba volt. Előtte teljes kosárnyi gombát kel­lett megsemmisíteni, amely szintén ártalmas volt az egészségre. Figyelmeztető jelek ezek. Bár vidékünkön éppen a gondos ellenőrzés mls*H s>* utóbbi időben nem fordult elő gom hamérgez és. de lám. mégis akad jó néhány fele­lőtlen árus. akt saját ..tudo­mányára” bízza magát. Nem árt tehát megkérdezni: lát­ta-e szakértő az eladásra kí­nált gombát?! k. e. IVo de ennyire ? ŰJ SPORTOT ŰZÖK Hajdan én igen jól verekedtem, és na­gyon bátor voltam. Hajdan. De persze, ez már a múlté... — Tanulj meg bok­szolni! — biztattak a barátaim, s tulajdon­képpen ezzel kezdő­dött el a dolog. Hát igen. akit az istenek el akarnak tenni láb alól, annak legelőször is az eszét veszik el. Így lettem ökölvívó. Másfél esztendő telt el. Késő este volt már. amikor egyszer edzésről bandukoltam hazafelé. Nagyon ró­zsás hangulatom volt. Rám nevetett a Hold, s megcsillant melle­men a Sport Mestere- jelvénv. S közben va­lami külföldi slágert dudolgettam. Ahogy így andal- gok. nótaszó üti meg a fülem, egészen kö­zelről. De nem vidám, hanem inkább igen­igen bánatos, s nem is külföldi, hanem va­lódi hazai termék: „Zúgj. zúgj, te nád- szál...” S meg is jer lent előttem ez a „zú­gó nádszál”. Termé­szetesen dülöngélve. Hozzám lépett és megszólított: — Cigarettád van?! — Nincs. — Hazudsz! — Nem én. — Én meg mégis tudom, hogy hazudsz! — Dehogy hazudok. győzelem lesz, már csak azért is, mert az ilyen részeg paliknak jóval nagyobb a má­juk, s egyszerűbb be­letalálni. Hanem én még jókor rájöttem, hogy én sportember vagyok, ökölvívó, és nem püfölhetek agyon az utcán egy részeg pókot. Nagy­No, ennyi volt csak a dolog szóbeli része, s ezek után mindket­ten felkészültünk e támadásra. Az első pofonra a bal kezem ösztönszerűen ökölbe szorult. Még egy moz­dulat. és bumm, bele­durrantok a májába. Éz holtbiztos kiütéses nagy akaraterővel tudtam csak úrrá len­ni indulataimon, úgy­hogy a bal kezem eredeti helyére ha­nyatlott vissza. A részeg nádszál második ütésére a jobb kezem lendült feléje, de csak len­dült és nem ütött. Az előbb említett okok miatt S ezek után követ­kezett a csata. Aus­terlitz. Borogyino. Waterloo... Olyan szánalmas állapotban érkeztem haza, hogy édesa­nyám azonnal hívta a mentőket. S ezzel végleg el­búcsúztam az ökölví­vástól. Ha megpillan­tok egy férfiöklöt, rögtön citerázni kez­dek. Ha száz fekete macska szalad el előt­tem egy nap, nincs olyan kellemetlen elő- érzetem, mint akkor, ha egyetlenegy részeg emberrel találkozom. Hanem én nem va­gyok olyan ember, aki idejekorán beijed. Az elmúlt hét óta új sportágat űzök. Ver­senyfutással foglalko­zom. S bizton remé­lem, hogy hamarosan úgy tudok majd fut­ni, hogy senkitől sem fogok megijedni! Fordította: Krecsmary László Nem vagyok ugyan előfize­tője, de lagalább egyszer min­dig elolvasom a Heves megyei Tanácsi \f Many szerelő Vál­lalat negyedévenként megje­lenő stenciles „Üzemi Híra- dó”-ját. Bevallom, nekem tetszik ez a kis újság. Szép, tiszta, kis helyen elfér, tar­talma színes, változatos, ér­dekes. Nagyon hálás vagyok, s örülök, hogy a napokban a postás ismét meglepett egy híradóval. Természetesen azonnal végigolvastam, s amikor az utolsó oldalhoz ér­tem, reflexszerüen a fejem­hez lcaptam, örömömben fel­kiáltottam: na végre megvan, ami eddig hiány­zott ebből az újságoól: Hát persze hogy egy kis művészet, egy jó vers, amely mindegy, hogy miről szól. csak legyen, érezze-lássa az olvasó, hogy nemcsak mun­kából áll ez a rohanó élet. Közelebb hajoltam a be­tűkhöz, s az első sor után jobb kezemmel a kalapom­hoz nyúltam. Megemeltem, majd tovább olvastam a Jobbágy-csoport versét, amely a 20 1967-es számú stenciles paviron található, címe: Eger—Diósgyőr 2:1. Legszívesebben az egész verset elszavalnam, de mi­vel az alkotóktól a mai na­pig sem kaptam meg a má­sodközlési jogot, ezért csak néhány költői kép, egy-két gondolat, pár sor a versből: „Ezerkilencszázhatvanhét hetedik hó hat. Kifut a pá­lyán a két szép csapat'’ Egy gondolattal arrébb: „Aztán az Egriek támadnak már többet. Nem sok idő te­lik, Faliszek lő egyet." Me­gint arrébb: „Második félidő, izgalmas a foci, Áll Szurgent a pályán, mint egy jámbor boci. Mikör a gól után ör­vendez a csapat, A győri né­zőknek. szivük majd meg­szakad.” Aztán legarrébb még há­rom versszak... No de félre a tréfával. Nem hiszem, hogy a kis újság nem telt volna meg a válla­lat munkájáról, eredményei­ről, gondjáról, bajáról szóló cikkekkel. Jómagam például szívesen olvastam volna egy írást a 111. negyedév ered­ményeiről, a szocialista bri­gádokról, a szocialista mun­kaversenyről, a legjobb vágj/ legrosszabb dolgozókról, a KISZ-fiatalokról, a dolgozók panaszairól, kéréseiről. Mert végső soron mégiscsak azért van éz az újság, s ez a fel­adata, s nem pedig a ki­nyomtatott „irodalmi alko­tások" mennyiségi gyarapí­tása. Az persze nem baj. hogy a dolgozók, a lap szerkesztői megéneklik. s szivükön vise­lik városunk futballcsapatá­nak sorsát. Nő de ennyireV. —koös— 7 1967. október 13., péntek ismeretlennel szembeni bizal­matlanság. N em kétséges, hogy az utóbbi időben gyakorib­bak az illetékes helyek nyilat­kozatai, amelyek kategoriku­san visszautasítanak minden jogtalan próbálkozást, a társa­dalmi és vállalati érdekek önző szembeállítását, mégis az aggo­dalom nem tűnik ej könnyen. Megvan ennek a maga jó ol­dala. Az átalakuló gondolko­dást az is jellemzi, hogy a la­kosság éberebbé vált, eltűnő­ben van a közönyösség, az emberek nem rejtik véka alá a véleményüket, nyíltan osto­rozzák a bajokat, s sürgetik a közgazdasági és termelési visz- i zássá gok megváltoztatását. A dolgozók a maguk védelmében nem egyedül a kritika fegy­veréhez nyúlnak. A miniszté­riumok. más hatóságok, a szer­kesztőségek levelesládái bizo­nyíthatják, hogy az emberek előállnak észrevételeikkel, öt- eteikkel. néha még személyes jellegű javaslatokkal is, hogy jobban menjenek a dolgok. K örülbelül abban lehet összefoglalni az érlelődő változásokat, az emberek gon- iolkodásának változását, hogy bealkonyul az óvatoskodóknak, 3kár a kezdeményezésektől ir- ózó gazdasági vezetőkről van ;zó, akár a mindenbe bele- nyugvó, ne szólj szám, nem fáj 'ejem-elmélet követőiről. A bárt és a kormány politikájá­ból következő, bátorításra min­iig számot tartó, önálló, me­rész tettekre sarkalló gondol- codás hozzájárul ahhoz, hogy a tezdeti, várható nehézségeken, íz új gazdasági reform buk­atóin biztosan túljussunk, [nélkül, hogy értetlenségből, övidlátásból, vagy számításból elentkező pillanatnyi elő- íyök veszélyeztessék az ország lemes céljait, további felvirág- ását. Vető József képpen csak jelzés, senki sem szánja varázsigének. M iben áll, hol tapasztal­ható az örvendetes meg­változó. átalakuló gondolko­dás? Mindenekelőtt a minisz­tériumokban, a gyárakban, in­tézményekben, mindenütt, ahol a gazdasági élet zajlik. A gaz­dasági emberek egy kicsit ver­senyt futnak most az idővel, s a felkészülés hónapjaiban azon vannak, hogy az új követeimé- < nyék szerinti vezetés minél több csínját-bínját megtanul­ják. magyarán: ne kelljen nagy tanulópénzt fizetni, ha majd i teljes felelősséggel, s ami ez- < zel együtt jár, teljes kockázat­tal vágnak neki az új dolgok­nak. ( S a Szemlélet átalakulásé- 1 nak színhelye nemcsak a ve- \ zetők párnázott ajtajú szobája, , de még nem is csak a munka- ] területek szabják meg a ha- 1 tárt. Az új mechanizmus kö- < zeledte lassan kezdi átalakíta- ] ni az ..utca emberének'’ a gon- j dolkodását is, s ez is elsőrendű . tényező. Az érdeklődés már a reform meghirdetésekor ta­pasztalható volt, s azóta is i mind több szó esik róla. Való- c színűleg része van ebben, hogy 1 az ország vezetői a nyilvános i fórumokon gyakran talál koz- t nak vele, a lapok rendszeresen ; írnak a bevezetés előjeleiről, i egy-egy új rendelkezésről. De í aligha tévedünk, ha úgy lát- j juk, hogy az embereket azért 1 is foglalkoztatja annyira az új c gazdasági irányítás közelgő i ideje, mert érzik, tudják, hogy 1 a gazdasági életben végbeme- 1 nő változások csaknem vala- e mennyi állampolgár testközel- t jégében mennek végbe. A ked- a rező változások reménye sok r smbernél keveredik aggodal- j makkal is, amelyeket éppen r úgy táplálnak a ma még meg- r [evő negatív tünetek, mint az z M ost már igazán nem sok idő választ el attól, hogy »ekikezdjünk a felszabadulás utáni egyik legfontosabb lé­péshez. Abban ugyanis, ezt bízvást állíthatjuk, már nincs vita, hogy milyen hatalmas vállalkozás a gazdasági irányí­tás új rendszere. Ez olyan fel­adat. amit csak megfelelő aka­rattal, megértéssel, ha úgy tet­szik, a . gazdasági reformhoz illő átalakuló gondolkodással lehet megvalósítani. A refor-. mot emberek határozták el, emberek hajtják majd végre. Ha valaha így volt, akkor most van igazán szükség a dolgozók kedvező „hozzáállására”, be­látó és cselekvő együttműkö­désére. Az új gazdaságirányí­tási rend épít is erre. egyfelől a fokozott önállóságra, vállal­kozókedvre, okos kockázatvál­lalásra, ötletekre, bátor tettek sokaságára a vezetésben, más- * felől a közvélemény szüntelen kontrolljára, jelzéseire, legyen az helyeslő megjegyzés, vagy riadót verő, egészséges türel­metlenség. Megelégedéssel [regisztrál­hatjuk, hogy ugyan még te­mérdek teendő van hátra a ja­nuár 1-i „startig”, azonban már jelenleg is a .finis” ide­jében látszik: az új mechaniz- , mus nem egy tekintetben, nem egy helyen már kézzelfogható valóság, a már említett átala- . kuló, megélénkülő, a felelős- , ségérzet mércéjét magasra , emelő szemlélet. Különösen ör­vendetes, hogy ez a józan gon- ' dolkodás nem túr az üres frá- ; zisokat, meg azt, amit annak idején úgy neveztünk, hogy ’ „hurráoptimizmus”. S ha mind , többször is hallani egy-egy ki- < rívó jelenség, bosszantó hiba 1 láttán, hogy „no majd az új ' gazdasági mechanizmusban , másként lesz!” — ez tulajdon- ! Átalakuló gondolkodás Népi ellenőrök vizsgálták „Elfekvő*9 forintok ... az üzemek és a termelőszövet­kezetek, ktsz-ek „üzletkötései­be". Semmi szükség rá. Lényege­sen nagyobb összhangra, érde­keltségre van szükség az illeté­kesek között A FORMASÁGOKRA, a sok rendelkezés, utasítás tanulmá­nyozására, az egymás okositá- sára fordított időt s erőt in­kább az elfekvő készletek hasznosítására kellene fordíta­ni. összefogni, segíteni egy­mást a közös munkában. Mert nincs annyi pénzünk, hogy milliókat csak úgy „el­fektessünk”. fc. j. Sok kusza szála, bukkanója van a fölöslegessé váit állóesz­közök feltárásának, értékesíté­sének, selejtezésének. Rengeteg a fölösleges adminisztráció. Túl sok a „bába” egy-egy dön­tés, határozat meghozatalában. A felügyeleti szervek vétó­joggal rendelkeznek, de a leg­több esetben csak lassítják, bonyolítják a vállalatok dönté­seinek, elképzeléseinek megva­lósítását. Több központi intéz­kedés, rendelkezés nincs össz­hangban a vállalati érdekelt­séggel, önállósággá!. E témát illetően nemhogy csökkenteni * inkább növelni kellene a vál­lalati igazgatók jogait, hatás­körét. Túl sokan szólnak bele TfZ ÜZEMNÉL, vállalatnál — ÉVM. Heves megyei A 11a- mi Építőipari Vállalat, Hatva­ni Cukor- és Konzervgyár, Pa- rádsasvári Üveggyár, Vörös Csillag Traktorgyár egri gyár­egysége, MÁV Kitérőgyártö Üzemi Vállalat, egri, gyöngyö­si gépjavító állomás, Gyöngyös —domoszlói Állami Gazdaság, Mátravidéki Kőbánya Vállalat, Bélapátfalvi Cement- és Mész- mű — vizsgálták az elfekvő készletek feltárását, hasznosí­tását, avagy további „elfekte- tését” megyénk népi ellenőrei. Az eredmény: közel 25 mil­lió „elfekvő” forint... Sok jó, sok rossz példát őriz a vizsgálat eredményét rögzi* tő jelentés. Lássunk az egyik­ből, a másikból is néhányat... Tervszerűen halad a Hatvani Cukor- és Konzervgyár re­konstrukciója. Fogynak az öreg masinák, a kiszolgált beren­dezések a gyárban. De egyik sem kerül „szemétdombra”. A kiselejtezés, az értékesítés is gondosan, terv szerint történik. A cukorgyár újítási feladat­tervében prémiumfeltétel a fö­löslegessé vált készletek hasz­nosítása. Már eddig is több mint 800 ezer forint értékű i,elfektetett” berendezést, gé­pet újítottak fel, helyeztek vissza a termelésbe. Az ÉVM. Heves megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál a dolgozók javaslatai, ötletei alapján ér­tékesítették, hasznosították a kiöregedett, „megrokkant” gé­peket. A gépjavító állomások a termelőszövetkezetekkel „üz­letelnek”. Az egyik is és a má­sik is nyer a „bolton”. A P AR ÄDS ASV ÁRIAK nagyvonalúbban kezelik az ügyet: a 163 ezer forint érték­ben, még az elmúlt évben „ki- szuperált” berendezéseket még a mai napig sem értékesítet­ték, selejtezték. A gyöngyösi váltó és kitérőgyár üzemeinek bejelentéseire „alig” 6—12 hó­napra végzik el a minősítést, s intézkednek a selejtezésről. Az egri gépállomáson a kelleténél is jobban „megkopasztják” az értékesítésre szánt gépeket. Le­szerelik a használható alkatré öleket, de bizonylatokat „elfe- íéltenek” kiállítani.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom