Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-13 / 242. szám
Négy-öt éves gyerekek játszadoznak a gyöngyösomszi ércbánya festői környezetében épült lakótelepének házai között. A 13-as számú porta vaskapujára legénnyé serdült, kék nielegítős fiú támaszkodik. Asszony jön ki az ajtón. Észrevéve, hogy arra tartok, zárrá fordítja kapukulcsát, s gyorsan visszamegy a házba. A drótkerítés tetején kezet szorítunk a fiúval. Udvariasan bemutatkozik. — Kugli István vagyok. Kit tetszik keresni? — Engli Istvánt. — Apámat, vagy engem? — Téged. — Tessék. — Hányszor könyökölsz rá naponta a vaskapura? — Nem számolom. Sokszor. — Szép helyen épült a házatok. '— Igen. Körös-körül erdő. De én már unom. • Mit? •— Mindent. — Dolgozol valahol? i— Nem. ■ Tanulsz? 1— Nem. — Akkor mit csinálsz? — Semmit Napról napra semmit. — Hány éves vagy? — Tizenhét leszek. • —- Édesapád? — A bányánál dolgozik. — Édesanyád? — Ö itthon van. Négyen vagyunk testvérek. Én vagyok a legnagyobb. — Hogyhogy, te semmit sem csinálsz? — Sajnos, így van. Csak élek. Néha elmegyek a boltba, vagy fát vágok. Ennyi az egész. — Szüleid mit szólnak ehhez? — Mit szólnának? Semmit. Sajnálnak... Az asszony ismét kijön a házból. Megáll az udvar közepén. Beszélni kezd... __ Nem tudunk mit tenni. El vittük Rudabányára, majd onnan Gyöngyösre szakmát tanulni. Nem tanult. A nyáron itt dolgozott a bányánál, a kőművesek mellett, de augusztusban felmondtak neki, mert kiskorú. Azóta itthon van. Most azt vette a fejébe, hogy elmegy katonának. Nem engedem. Mondták, hogy Visontára elmehetne szakmát tanulni, de hát ki tudia, mi van ott, VI- sontán. Nem vethet a szemünkre semmit, mi taníttatni akartuk. Nem tudom, mi lesz be lőle... — Miért hagytad ott Ruda- bányát, Pista? Nyolc tv-játékot mutat be a Magyar Televízió az év utolsó három hónapjában. Kettőt már bemutatott. A továbbiak a kővetkezők: Cserhalmi Imre: Ütőn, Borisz Lavrenyev: Leszámolás, Murray Schisgal: A gépírók, Csehov: Platonov szerelmei, Angyal születése címmel összeállítás az Ilf-Petrov szerzőpáros műveiből és végül a Minden másképp vein című humoros játék Zésen István írásaiból. Tv-márka és 13 részes Don Quijote Az utolsó negyedév gazdag műsorára rányomja bélyegét a karácsony és a szilveszter közeledte. Bár még a szilveszteri műsort nem hozták nyilvánosságra, de az előtte lévő hetek változatos programja sokat ígér. A tv új sorozatot indít A tv mintaboltja címmel. Itt minden termelőüzem lehetőséget kap arra, hogy kitűnőnek tartott termékeit bemutassák a képernyőn és ha a gyártmány arra érdemes, akkor a „tv- márka” kitüntető jelzőt kaphatja, amit a kereskedelmi forgalomban is használhatnak. Az év utolsó időszakában a tv 26 játékfilmet szándékozik bemutatni, valamint egy ötrészes NDK politikai bűnügyi Hiánycikkek SOSKIFLI Külön kutatás tárgyát képezi felderíteni: mi az oka annak, hogy az üzletekből jóformán eltűnt a sóskifli? A 40 filléres sóskifli. Forintos, az van. Igaz, olykor nem elég sós és hiányzik róla a köménymag is. Annyit már sikerült megtudni, hogy só- és köménymag-ellátásunk zavartalan. Lisztünk is van, bizonyság erre a sok-sok kenyér és az egyforintos kifli is. De akkor miért nincs sóskifli 40 fillérért? Vagy ha olykor van is, nagyon kevés. Éppen csak mutatóban. A kereskedelem nem rendel — mondja az ipar. A kereskedelem pedig így válaszol: hiába rendelünk, nem kapunk. Aztán sietnek hozzátenni: kevesen keresik ma már a kis sóskiflit. Lehet, hogy így igaz. Csak hát a vásárlókat is le lehet szoktatni egy-egy áruféleségről. Többek között úgy, hogy gyakran hallják a választ: nincs. Egyébként ez a „le- szoktatás” elkezdődött már perecügyben is. Igaz, a perec is munkaigényes, éppen úgy, mint a ropogós sóskifli, köménymaggal — 40 fillérért. m. 29. Gyerünk le, a műtőbe. Ott emberek vannak, mozgás van. A társaim... ök mindent megértenek. Ha nem is mindent, de sokat. De nem. Ügy látszik, el kell olvasnom azt a levelet. Nem kíváncsiságból —. hogy jön az most hozzám! De most itt ez a nő, beszélnem kell vele, hát tudnom kell, hogy és mint. Talán Szasa el akarja venni, ha meggyógyul. Vagy éppen szakítani szándékozik. Fogom a borítékot. Az írás eléggé szabályos, nem látok benne különösebb izgatottságot. Egyébként — nem vagyok grafológus: Ezt írja Szása: „Kedves, drága Irácskám! Nehéz írni olyan levelet, amely az utolsó lehet. Holnapután operálnak. Az igazat megvallva, még félek, hogy M. I. az utolsó napon meggondolja magát, bár ez alig valószínű. Meggyőztem, hogy számomra ez az éfevetlen megoldás. Ma elrendeztem dolgaimat. Neked levelet írok, a jegyzeteimet sorba rakom. Mindent M. I.-nél hagyok. Bizonyosra veszem, hogy fel fogod őt keresni. De gondolj arra, hogy az embernek a halála után is be kell tartania a formákat. Szeretnék Neked gyengéd, szép levelet írni, de — nem megy. Holnap már nem lesz időm írni. Napközben jönnek a látogatók, estére pedig belém diktálják a gyógyszereket. Sejted-e mennyire növekszik a félelmem, amint közeledik az Utolsó óra! Erőltetem magam, kiáltom: vigyázz, légy erős! Igyekszem gondolataimat a tudományra terelni, 4 MmmsM 1967. október 13., péntek meg Szerjozsára és Terád, de a félelem egyre itt motoszkál bennem, és már-már, teljesen önkéntelenül, azt a gondolatot kelti, hogy „Ha még néhány hetem volna, teljesen kidolgoznám az utánzási reflexek programjának kérdését. Tehetetlen gondolat. Nem sugallja nyíltan, hogy „mondj le a műtétről”, hanem álcázva, rejtekből, a tudatom alól hat. De én állandóan leleplezem és elébe vágok. Matematikus vagyok. Mégis — félek. Néha különféle képeim villannak fel: záporeső, vihar, egy éles vita, vagy Te — hol ez, hol az. Az erő, a felemelkedés, a heves érzések pillanatai. Irácskám, már úgv sajog a szívem! És szánalmas panaszok tódulnak a fejembe, mint „Miért mindez, és miért éppen én?” Nyílván nem azt írom, amit kellene. Sose szerettem a hosszú leveleket, ma pedig sehogyan sem látom a végét. Hát bocsáss meg nekem. Elgyengültem, pedig szeretném kiönteni a szívemet halálom előtt. Hiszen nem áltatom magam. Csak az orvosok és a feleségem előtt teszek úgy, mintha teljesen biztos volnék magamban. Higgyék csak azt, hogy „ime, az életakarat..■” Az orvostudomány úgy véli, hogy ez az életakarat nagyon előmozdítja a gyógyulást. Sajnos, az én akaraterőm igen csekély. A műtétet azért követelem, mert egyszerűen képtelen vagyok szembeszállni a legegyszerűbb logikával: a műtéttel fenftáU egy pjci esély, műtét nélkül semmi. Ezért igyekszem fegyelmezni magam, hogy ne sírjak — ne kapcsoljam be a szomorúság programját. Ez a pozitív ellenirányú kapcsolatokkal fejlődik ki. Ezenkívül a fáradság az, ami megszilárdítja elhatározásomat. Már fáradt vagyok betegeskedni, betegen élni, sok mindenben . csalódtam. Az egyetlen, ami még megmaradt számomra: a tudományom, az alkotásom. Gondolkozni, keresni a jelenségek összefüggését; ez nagy örömet szerez nekem. Kész volnék minden percemet csak ezzel tölteni. Ne gondold, hogy tévesen ítélem meg magam, tudom, nem vagyok Newton és nyilván nem is fogom boldoggá tenni az emberiséget. (Bár a lelkem mélyén mégiscsak erre gondolok: hátha sikerül boldoggá tenni?) S még ha ez megtörténnék, nekem az is mindegy — meghalok. S ha az emberek valamikor felhasználhatják az írásomat, ez csak a társadalomnak, mint felsőbb szintű rendszernek lesz jó, de nem nekem. Ezért nincs is bennem becsvágy. De maga a gondolkozási folyamat, az alkotás, a felfedezés — az csodálatos. Ennek a kedvéért mindenre elszántam magam. Persze lehet, hogy egy kissé hazudom: tudatom alatt más gondolatok is fészkelődnek: hogy meggyógyulok és még lesznek „állat-programjaim”. De ezek nálam mégis mindig a háttérbe szorulnak. Vagy tetet, hegy meet tetem isyl Bocsásd meg levelem zavarosságát. Izgatott vagyok. Emlékszel, hogyan boncolgattuk az emberi boldogság mechanizmusát? En kiszámítottam saját boldogságom egyensúlyát. Ez műtét nélkül igen-igen csekély volna. Ezért van rá szükségem, ámbár a kockázat igen nagy, mintegy 70 százalék. Mármost tegyük fel, hogy életben maradok. Egészséges valószínűleg sosem leszek már, minthogy több szervem működése alaposan megromlott. Nyilván megmarad némi légszomj, amely korlátozza a mozgásomat, s a májam miatt diétát is kell tartanom. Időközönként erősödik majd a reumám — vagyis: sálat a nyakamra, és csukjuk be az ablakot. Néhány év múlva a billentyűm majd rakoncátlankodni kezd: a valószínűség mértéke kb. 40 százalék. És akkor minden kezdődik majd elölről, úgy. mint most: dekompen- záció stb. Ha mindent így számításba veszek, nem nagyon lelkesítő. Arra gondolok: hátha mégis az volna a leni óbb megoldás: egyszerűen nem felébredni? Ez pedig szintén megnyugtat. De mégsem. Élni akarok, meg akarom alkotni az emberi psziché modelljét! Ez a szenvedélyem, megfertőzött. ehhez nem fogható semmi egyéb. Állat-programjaimat elfojtotta a betegség, és nem is tudom, feltámadhatnak-e újra. Most ezeket mellékeseknek érzem. Még Szerjozsa te valahová a háttérbe szorult Csak a mezítelen eszmék maradtak meg; a képletek, amelyek éjjel-nappal torlódnak az agyamban. Csak egészséges volnék! Megértek mindent. Megértem rajongásaim mechanikáját. Szégyenkezem előtted... De mit tegyek, ha nem tehetek másként? A matematikai alkotás agykéreg-modelljei... Mindez persze nevetséges, de nekem mégis kedves, mert én találtam ki... Szomorú dolgok ezek, drágám. Tán kegyetlenség is tőlem, hogy ezeket írom Neked, de hát kinek írhatnám meg? Bocsáss meg nekem. Te mégiscsak élsz, egészségesen. Nem vagy te sem turgenyevi kisasszonyka. sem pedig Anna Karenina. Gondolj saját programjaidra! S ezek közt ne biztosíts túl sok helyet az én számomra, nagyon kérlek. Tudod, milyen nehéz az, fizetésképtelen adósnak lenni? Mindent elmondtam, drágám. Egyszer csak be kell fejezni a levelet. Es minden eshetőségre — tarts meg jó emlékezetedben. Forrón csókollak, úgy mint azelőtt. Szasa” Elolvastam. Gyújtsunk rá. Furcsa. Szinte kellemetlen. Tűzre, romatikára számítottam, és ehelyett: programok, matematika. Kisiklott ember. Azt hiszem, mindenképp át kell adnom a levelet, akár életben marad, akár nem. Kettőt kellett volna írnia: egy gyengédet arra az esetre, ha meghalna, és egy ilyet arra, ha életben marad. Világos: megtagadja a szerelmet. Nem is szeret. De tudna-e szeretni egyáltalán, úgy, mint mások, szívvel-lélekkel? Ha gondolatait csak a tudománynak adja? Magától értetődik: dekompenzá; ció esetén az embernek több élettaf ni funkciója meggyengül. (Folytatjuk) Uj évig 11 színházi közvetítést terveznek, hatot Budapestről, ötöt vidéki színházakból. Rémus bácsi és Radar A régi ismert sorozatok folytatódnak az ifjúsági műsorokban. Ezenkívül új sorozat indul Rémus bácsi címmel; egy mesesorozat az Esti mesében. Ugyancsak új sorozat a Radar, ahol az ifjú nézők kérdéseire válaszolnak az illetékesek. A tv munkatársai hosszabb utazáson vettek részt a Szovjetunióban és a szovjet fiatalokról készítettek élményszerű filmet, amit négy részben mutatnak be. Vetélkedők most fe vannak a műsortervben: az Ifjúsági Magazin és a Magyar Ifjúság Ki mit tud a Szovjetunióról? című versenyének legjobbjai a kamera előtt vetélkednek majd. Most mit tudnak? címmel az eddigi három Ki mit tud? győztesei tesznek tanú- bizonyságot jelenlegi tudásukról, s egy újszerű vetélkedő a stewardessek részére, amelynek nyelve az angol lesz, színhelye pedik a Ferihegyi repülőtér. S végül néhány szó az év végéről: az idén is lesz karácsonykor Tessék választani és most is megrendezik az idei év legnagyobb sikereiből a film-turmixot. filmet. A tv megvásárolta a francia televíziótól a 13 részes 1 Don Quijote című tv-filmso-ro- j zatot, amelynek főszereplője Joseph Menrad, magyar hangja Sinkovits Imre. A filmek közül a következők számíthatnak nagy érdeklődésre: Tánc , a halott szerelmesekért, kosz- ■ iiimös, romantikus angol film. 1 Az első számú közellenség ' francia bűnügyi paródia, főszereplő: Femandel. Az Űr és kutyája Thomas Mann novellájából készült nyugatnémet film, A Telefon című Cocteau-no- vellából készült Az emberi hang Ingrid Bergmann főszereplés évek / I színházi közvetítés Októbertől kezdve újból jelentkezik a már népszerűségre szert tett Shaw-hivatal című sorozat. Bemutatnak két új balettfilmet a Pécsi Balettel, és egy portréfilmet Kun Zsuzsáról. Sugároznak öt képzőművészeti műsort is Michél- angelóról, a Szépművészeti Múzeum barokk szobrairól, Bemáth Aurél egyik alkotásáról, Zichy Mihályról és archiv- filmek segítségével a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtti; alatti és utáni Oroszország legrangosabb művészeti alkotásairól. hetőségéről és értelméről szólnak. A VALLÁS IRÁNTI türelem marxista indokairól s e türelem határairól írva rendkívül finom és szellemes fejtegetésekben elemzi a szerző a világnézeti kérdések filozófiái és politikai vonatkozásainak közös jellemzőit és különbségeit Nemcsak a filozófiai, hanem a politikai gyakorlat szempontjából is fontosak és eredetiek azok a gondolatok, amelyekben a világnézeti harcokban érvényesítendő erkölcsi és ész- szerűségi szempontok összefüggését, a marxista vitamorált, a közös nyelv megtalálásának módját illetően fejt ki Verret G. F. ellenálló erejét érthetővé teszi. Rendkívül színes, szépirodalmi ; és történelmi példákkal szemléltetett fejtegetést olvashatunk M. Verret könyvében a : hívő ember pszichológiájáról, : az istenhiten alapuló erkölcs ; önellentmondásairól, a vallás’1 és politika összefüggéseiről. Rámutat a szerző azokra az elvekre is, amelyek az ateista szellemű kultúra, humanizmus és erkölcs alapjait képezik. Különösen érdekesek és aktuá- , lisak azok a fejezetek, amelyek a kommunisták és a becsületes gondolkodású hívők politikai együttműködésének, a nukleáris háború vagy a faji megkü- . lönböztetések elleni harcban történő közös részvételnek le*A MARXISTA ATEIZMUS azt tűzi ki céljául, hogy egyszerre bizonyítsa be isten nemlétezését és adjon magyarázatot a hívők létezésére” — írja a francia kommunista filozófus, Michel Verret A marxisták és a vallás című könyve előszavába:", s az említett két cél közül főképp az utóbbit tartja szem előtt Bemutatja, hogy a marxizmus nem értet- len és gőgös ellenszenvvel tekint a vallásos hitre, hanem tudományos magyarázatot ad azokkal a történelmi, társadalmi okokkal kapcsolatban, amelyek a vallás keletkezését, több évezredes fennállását, s jelenleg sem elhanyagolható Michel Verret* Ä marxisták és a vallás (Gondolat Kiadó) előtt az Ódry Színpad, amikoi a főiskolások vizsgadarabjaikat játsszák. Októberben hatszor lépnek közönség elé, bemutatva G. B. Shaw: Androcles és az oroszlán, Moliere: Gömböcúr, O’Neill: Tones császár, valamint Cervantes: Csodabarlang című darabját. Egyeduralkodó lett az Odry Színpadon a Színház- és Film- művészeti Főiskola: a Vígszínház — megkapva a Váci utcai új épületet —, felmondta az albérletet. A stúdiószínházzal most a leendő színészek és rendezők gazdálkodnak. A tervek szerint havonta 6—8 alkalommal nyílik meg a nézők Iskolaszinliáx a Vas utcában — Ott majd elküldenek valamilyen tanfolyamra. Engem már semmi sem érdekel, csak történjen valami velem. — Tanulni kellett volna, s helytállni a munkában. Most mi lesz veled? — Nem tudom. Csak azt érzem, hogy fölösleges vagyok. Hatan élünk egy keresetből. Én is kereshetnék, vagy tanulnék. A szüleim nem éreztetnek velem semmit, de tudom, hogy bánatuk van miattam. Kijövök a kapuba, szétnézek, visszamegyek. Mindig ez az unalmas táj. Nem tudom, mi lesz velem. Dolgozni szeretnék. De hol? A telepen én vagyok az egyetlen fiú, aki nem dolgozik és nem is tanul. A többiek elmentek. Dolgoznak, tanulnak. Jó lehet nekik... Jókedvű gyerekek kergetik egymást a házak között. A 13-as számú porta vaskapujára egy legénnyé serdült, kék melegítés fiú támaszkodik... Sehol egy sült galamb... Koós József — Honvágyam volt. — Ezért hoztak haza szüleid? — Ezért is... — Meg? — Egy hónap alatt nyolc egyesem volt. — Gyöngyösről mindennap hazajártál. —r Nem ment a tanulás. Több tárgyból is megbuktam. Most már bánom, hogy nem tanultam. A volt osztálytársaim már harmadévesek. Nemsokára szakmájuk lesz. — Meddig lesz ez így, Pista? — Segítség kellene. — Kitől vársz segítséget? — Az üzemtől, ahol dolgozom. — Ne feledd, ők már megtették a magukét: felvetettek a rudabányai szakmunkás-iskolába, elintézték, hogy Gyöngyösön tanulhass. Munkát is biztosítottak. Má'r kétszer is. Nem háláltad te meg ezeket, Pista... — Lehet... — Miért akarsz katonának menni? Mi lesz veled9Pista,,.? Most mit tudnak a Ki mit tud ?-győztesek ? Nyolc tv-játék és 26 film ÚJ sorozatok a tv utolsó negyedévi programjában
