Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-13 / 242. szám

Négy-öt éves gyerekek ját­szadoznak a gyöngyösomszi ércbánya festői környezetében épült lakótelepének házai kö­zött. A 13-as számú porta vas­kapujára legénnyé serdült, kék nielegítős fiú támaszkodik. Asszony jön ki az ajtón. Ész­revéve, hogy arra tartok, zár­rá fordítja kapukulcsát, s gyorsan visszamegy a házba. A drótkerítés tetején kezet szo­rítunk a fiúval. Udvariasan bemutatkozik. — Kugli István vagyok. Kit tetszik keresni? — Engli Istvánt. — Apámat, vagy engem? — Téged. — Tessék. — Hányszor könyökölsz rá naponta a vaskapura? — Nem számolom. Sokszor. — Szép helyen épült a há­zatok. '— Igen. Körös-körül erdő. De én már unom. • Mit? •— Mindent. — Dolgozol valahol? i— Nem. ■ Tanulsz? 1— Nem. — Akkor mit csinálsz? — Semmit Napról napra semmit. — Hány éves vagy? — Tizenhét leszek. • —- Édesapád? — A bányánál dolgozik. — Édesanyád? — Ö itthon van. Négyen va­gyunk testvérek. Én vagyok a legnagyobb. — Hogyhogy, te semmit sem csinálsz? — Sajnos, így van. Csak élek. Néha elmegyek a boltba, vagy fát vágok. Ennyi az egész. — Szüleid mit szólnak eh­hez? — Mit szólnának? Semmit. Sajnálnak... Az asszony ismét kijön a házból. Megáll az udvar kö­zepén. Beszélni kezd... __ Nem tudunk mit tenni. El vittük Rudabányára, majd onnan Gyöngyösre szakmát ta­nulni. Nem tanult. A nyáron itt dolgozott a bányánál, a kőművesek mellett, de augusz­tusban felmondtak neki, mert kiskorú. Azóta itthon van. Most azt vette a fejébe, hogy el­megy katonának. Nem enge­dem. Mondták, hogy Visontára elmehetne szakmát tanulni, de hát ki tudia, mi van ott, VI- sontán. Nem vethet a szemünk­re semmit, mi taníttatni akar­tuk. Nem tudom, mi lesz be lőle... — Miért hagytad ott Ruda- bányát, Pista? Nyolc tv-játékot mutat be a Magyar Televízió az év utolsó három hónapjában. Kettőt már bemutatott. A továbbiak a kő­vetkezők: Cserhalmi Imre: Ütőn, Borisz Lavrenyev: Le­számolás, Murray Schisgal: A gépírók, Csehov: Platonov sze­relmei, Angyal születése cím­mel összeállítás az Ilf-Petrov szerzőpáros műveiből és végül a Minden másképp vein című humoros játék Zésen István írásaiból. Tv-márka és 13 részes Don Quijote Az utolsó negyedév gazdag műsorára rányomja bélyegét a karácsony és a szilveszter közeledte. Bár még a szilvesz­teri műsort nem hozták nyil­vánosságra, de az előtte lévő hetek változatos programja sokat ígér. A tv új sorozatot indít A tv mintaboltja címmel. Itt min­den termelőüzem lehetőséget kap arra, hogy kitűnőnek tar­tott termékeit bemutassák a képernyőn és ha a gyártmány arra érdemes, akkor a „tv- márka” kitüntető jelzőt kap­hatja, amit a kereskedelmi forgalomban is használhatnak. Az év utolsó időszakában a tv 26 játékfilmet szándékozik bemutatni, valamint egy öt­részes NDK politikai bűnügyi Hiánycikkek SOSKIFLI Külön kutatás tárgyát ké­pezi felderíteni: mi az oka annak, hogy az üzletekből jóformán eltűnt a sóskifli? A 40 filléres sóskifli. Forintos, az van. Igaz, olykor nem elég sós és hiányzik róla a köménymag is. Annyit már sikerült megtudni, hogy só- és köménymag-ellátásunk za­vartalan. Lisztünk is van, bi­zonyság erre a sok-sok ke­nyér és az egyforintos kifli is. De akkor miért nincs sós­kifli 40 fillérért? Vagy ha olykor van is, nagyon kevés. Éppen csak mutatóban. A kereskedelem nem ren­del — mondja az ipar. A ke­reskedelem pedig így vála­szol: hiába rendelünk, nem kapunk. Aztán sietnek hozzá­tenni: kevesen keresik ma már a kis sóskiflit. Lehet, hogy így igaz. Csak hát a vásárlókat is le lehet szoktatni egy-egy áruféleség­ről. Többek között úgy, hogy gyakran hallják a választ: nincs. Egyébként ez a „le- szoktatás” elkezdődött már perecügyben is. Igaz, a pe­rec is munkaigényes, éppen úgy, mint a ropogós sóskifli, köménymaggal — 40 fillérért. m. 29. Gyerünk le, a műtőbe. Ott embe­rek vannak, mozgás van. A társa­im... ök mindent megértenek. Ha nem is mindent, de sokat. De nem. Ügy látszik, el kell ol­vasnom azt a levelet. Nem kíván­csiságból —. hogy jön az most hoz­zám! De most itt ez a nő, beszél­nem kell vele, hát tudnom kell, hogy és mint. Talán Szasa el akarja venni, ha meggyógyul. Vagy éppen szakítani szándékozik. Fogom a borítékot. Az írás eléggé szabályos, nem látok benne különö­sebb izgatottságot. Egyébként — nem vagyok grafológus: Ezt írja Szása: „Kedves, drága Irácskám! Nehéz írni olyan levelet, amely az utolsó lehet. Holnapután operálnak. Az igazat megvallva, még félek, hogy M. I. az utolsó napon meggon­dolja magát, bár ez alig valószínű. Meggyőztem, hogy számomra ez az éfevetlen megoldás. Ma elrendeztem dolgaimat. Neked levelet írok, a jegyzeteimet sorba ra­kom. Mindent M. I.-nél hagyok. Bi­zonyosra veszem, hogy fel fogod őt keresni. De gondolj arra, hogy az embernek a halála után is be kell tartania a formákat. Szeretnék Neked gyengéd, szép levelet írni, de — nem megy. Holnap már nem lesz időm írni. Napközben jönnek a látogatók, esté­re pedig belém diktálják a gyógy­szereket. Sejted-e mennyire növek­szik a félelmem, amint közeledik az Utolsó óra! Erőltetem magam, kiál­tom: vigyázz, légy erős! Igyekszem gondolataimat a tudományra terelni, 4 MmmsM 1967. október 13., péntek meg Szerjozsára és Terád, de a féle­lem egyre itt motoszkál bennem, és már-már, teljesen önkéntelenül, azt a gondolatot kelti, hogy „Ha még néhány hetem volna, teljesen kidol­goznám az utánzási reflexek prog­ramjának kérdését. Tehetetlen gon­dolat. Nem sugallja nyíltan, hogy „mondj le a műtétről”, hanem ál­cázva, rejtekből, a tudatom alól hat. De én állandóan leleplezem és elé­be vágok. Matematikus vagyok. Mégis — félek. Néha különféle képeim villannak fel: záporeső, vi­har, egy éles vita, vagy Te — hol ez, hol az. Az erő, a felemelkedés, a heves érzések pillanatai. Irácskám, már úgv sajog a szívem! És szánal­mas panaszok tódulnak a fejembe, mint „Miért mindez, és miért éppen én?” Nyílván nem azt írom, amit kelle­ne. Sose szerettem a hosszú levele­ket, ma pedig sehogyan sem látom a végét. Hát bocsáss meg nekem. Elgyengültem, pedig szeretném ki­önteni a szívemet halálom előtt. Hi­szen nem áltatom magam. Csak az orvosok és a feleségem előtt teszek úgy, mintha teljesen biztos volnék magamban. Higgyék csak azt, hogy „ime, az életakarat..■” Az orvostu­domány úgy véli, hogy ez az életa­karat nagyon előmozdítja a gyógyu­lást. Sajnos, az én akaraterőm igen csekély. A műtétet azért követelem, mert egyszerűen képtelen vagyok szembeszállni a legegyszerűbb logi­kával: a műtéttel fenftáU egy pjci esély, műtét nélkül semmi. Ezért igyekszem fegyelmezni magam, hogy ne sírjak — ne kapcsoljam be a szomorúság programját. Ez a po­zitív ellenirányú kapcsolatokkal fej­lődik ki. Ezenkívül a fáradság az, ami megszilárdítja elhatározásomat. Már fáradt vagyok betegeskedni, betegen élni, sok mindenben . csalódtam. Az egyetlen, ami még megmaradt szá­momra: a tudományom, az alkotá­som. Gondolkozni, keresni a jelen­ségek összefüggését; ez nagy örömet szerez nekem. Kész volnék minden percemet csak ezzel tölteni. Ne gondold, hogy tévesen ítélem meg magam, tudom, nem vagyok Newton és nyilván nem is fogom boldoggá tenni az emberiséget. (Bár a lelkem mélyén mégiscsak erre gondolok: hátha sikerül boldoggá tenni?) S még ha ez megtörténnék, nekem az is mindegy — meghalok. S ha az emberek valamikor felhasználhatják az írásomat, ez csak a társadalom­nak, mint felsőbb szintű rendszernek lesz jó, de nem nekem. Ezért nincs is bennem becsvágy. De maga a gondolkozási folyamat, az alkotás, a felfedezés — az csodálatos. Ennek a kedvéért mindenre elszántam ma­gam. Persze lehet, hogy egy kissé hazudom: tudatom alatt más gondo­latok is fészkelődnek: hogy meggyó­gyulok és még lesznek „állat-prog­ramjaim”. De ezek nálam mégis mindig a háttérbe szorulnak. Vagy tetet, hegy meet tetem isyl Bocsásd meg levelem zavarossá­gát. Izgatott vagyok. Emlékszel, hogyan boncolgattuk az emberi boldogság mechanizmu­sát? En kiszámítottam saját boldog­ságom egyensúlyát. Ez műtét nélkül igen-igen csekély volna. Ezért van rá szükségem, ámbár a kockázat igen nagy, mintegy 70 százalék. Mármost tegyük fel, hogy életben maradok. Egészséges valószínűleg sosem leszek már, minthogy több szervem működése alaposan meg­romlott. Nyilván megmarad némi légszomj, amely korlátozza a mozgá­somat, s a májam miatt diétát is kell tartanom. Időközönként erősö­dik majd a reumám — vagyis: sá­lat a nyakamra, és csukjuk be az ablakot. Néhány év múlva a billen­tyűm majd rakoncátlankodni kezd: a valószínűség mértéke kb. 40 száza­lék. És akkor minden kezdődik majd elölről, úgy. mint most: dekompen- záció stb. Ha mindent így számítás­ba veszek, nem nagyon lelkesítő. Arra gondolok: hátha mégis az vol­na a leni óbb megoldás: egyszerűen nem felébredni? Ez pedig szintén megnyugtat. De mégsem. Élni akarok, meg akarom alkotni az emberi psziché modelljét! Ez a szenvedélyem, meg­fertőzött. ehhez nem fogható semmi egyéb. Állat-programjaimat elfojtot­ta a betegség, és nem is tudom, fel­támadhatnak-e újra. Most ezeket mellékeseknek érzem. Még Szerjozsa te valahová a háttérbe szorult Csak a mezítelen eszmék maradtak meg; a képletek, amelyek éjjel-nappal torlódnak az agyamban. Csak egészséges volnék! Megértek mindent. Megértem rajongásaim mechanikáját. Szégyenkezem előt­ted... De mit tegyek, ha nem tehe­tek másként? A matematikai alkotás agykéreg-modelljei... Mindez persze nevetséges, de nekem mégis kedves, mert én találtam ki... Szomorú dolgok ezek, drágám. Tán kegyetlenség is tőlem, hogy eze­ket írom Neked, de hát kinek írhat­nám meg? Bocsáss meg nekem. Te mégiscsak élsz, egészségesen. Nem vagy te sem turgenyevi kisasszony­ka. sem pedig Anna Karenina. Gon­dolj saját programjaidra! S ezek közt ne biztosíts túl sok helyet az én számomra, nagyon kérlek. Tu­dod, milyen nehéz az, fizetésképte­len adósnak lenni? Mindent elmondtam, drágám. Egy­szer csak be kell fejezni a levelet. Es minden eshetőségre — tarts meg jó emlékezetedben. Forrón csókollak, úgy mint az­előtt. Szasa” Elolvastam. Gyújtsunk rá. Furcsa. Szinte kellemetlen. Tűzre, romatikára számítottam, és ehelyett: programok, matematika. Kisiklott ember. Azt hiszem, mindenképp át kell adnom a levelet, akár életben marad, akár nem. Kettőt kellett vol­na írnia: egy gyengédet arra az eset­re, ha meghalna, és egy ilyet arra, ha életben marad. Világos: megta­gadja a szerelmet. Nem is szeret. De tudna-e szeretni egyáltalán, úgy, mint mások, szívvel-lélekkel? Ha gondolatait csak a tudománynak ad­ja? Magától értetődik: dekompenzá; ció esetén az embernek több élettaf ni funkciója meggyengül. (Folytatjuk) Uj évig 11 színházi közvetí­tést terveznek, hatot Buda­pestről, ötöt vidéki színházak­ból. Rémus bácsi és Radar A régi ismert sorozatok folytatódnak az ifjúsági mű­sorokban. Ezenkívül új sorozat indul Rémus bácsi címmel; egy mesesorozat az Esti me­sében. Ugyancsak új sorozat a Radar, ahol az ifjú nézők kérdéseire válaszolnak az il­letékesek. A tv munkatársai hosszabb utazáson vettek részt a Szov­jetunióban és a szovjet fiata­lokról készítettek élményszerű filmet, amit négy részben mu­tatnak be. Vetélkedők most fe vannak a műsortervben: az Ifjúsági Magazin és a Magyar Ifjúság Ki mit tud a Szovjetunióról? című versenyének legjobbjai a kamera előtt vetélkednek majd. Most mit tudnak? cím­mel az eddigi három Ki mit tud? győztesei tesznek tanú- bizonyságot jelenlegi tudásuk­ról, s egy újszerű vetélkedő a stewardessek részére, amely­nek nyelve az angol lesz, szín­helye pedik a Ferihegyi repü­lőtér. S végül néhány szó az év végéről: az idén is lesz kará­csonykor Tessék választani és most is megrendezik az idei év legnagyobb sikereiből a film-turmixot. filmet. A tv megvásárolta a francia televíziótól a 13 részes 1 Don Quijote című tv-filmso-ro- j zatot, amelynek főszereplője Joseph Menrad, magyar hang­ja Sinkovits Imre. A filmek közül a következők számíthat­nak nagy érdeklődésre: Tánc , a halott szerelmesekért, kosz- ■ iiimös, romantikus angol film. 1 Az első számú közellenség ' francia bűnügyi paródia, fő­szereplő: Femandel. Az Űr és kutyája Thomas Mann novellá­jából készült nyugatnémet film, A Telefon című Cocteau-no- vellából készült Az emberi hang Ingrid Bergmann fősze­replés évek / I színházi közvetítés Októbertől kezdve újból je­lentkezik a már népszerűség­re szert tett Shaw-hivatal cí­mű sorozat. Bemutatnak két új balettfilmet a Pécsi Balet­tel, és egy portréfilmet Kun Zsuzsáról. Sugároznak öt kép­zőművészeti műsort is Michél- angelóról, a Szépművészeti Múzeum barokk szobrairól, Bemáth Aurél egyik alkotásá­ról, Zichy Mihályról és archiv- filmek segítségével a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom előtti; alatti és utáni Oroszország legrangosabb mű­vészeti alkotásairól. hetőségéről és értelméről szól­nak. A VALLÁS IRÁNTI türelem marxista indokairól s e türe­lem határairól írva rendkívül finom és szellemes fejtegeté­sekben elemzi a szerző a világ­nézeti kérdések filozófiái és politikai vonatkozásainak kö­zös jellemzőit és különbségeit Nemcsak a filozófiai, hanem a politikai gyakorlat szempont­jából is fontosak és eredetiek azok a gondolatok, amelyek­ben a világnézeti harcokban érvényesítendő erkölcsi és ész- szerűségi szempontok összefüg­gését, a marxista vitamorált, a közös nyelv megtalálásának módját illetően fejt ki Verret G. F. ellenálló erejét érthetővé teszi. Rendkívül színes, szépirodalmi ; és történelmi példákkal szem­léltetett fejtegetést olvasha­tunk M. Verret könyvében a : hívő ember pszichológiájáról, : az istenhiten alapuló erkölcs ; önellentmondásairól, a vallás’1 és politika összefüggéseiről. Rámutat a szerző azokra az elvekre is, amelyek az ateista szellemű kultúra, humanizmus és erkölcs alapjait képezik. Különösen érdekesek és aktuá- , lisak azok a fejezetek, amelyek a kommunisták és a becsületes gondolkodású hívők politikai együttműködésének, a nukleá­ris háború vagy a faji megkü- . lönböztetések elleni harcban történő közös részvételnek le­*A MARXISTA ATEIZMUS azt tűzi ki céljául, hogy egy­szerre bizonyítsa be isten nem­létezését és adjon magyaráza­tot a hívők létezésére” — írja a francia kommunista filozó­fus, Michel Verret A marxis­ták és a vallás című könyve előszavába:", s az említett két cél közül főképp az utóbbit tartja szem előtt Bemutatja, hogy a marxizmus nem értet- len és gőgös ellenszenvvel te­kint a vallásos hitre, hanem tudományos magyarázatot ad azokkal a történelmi, társa­dalmi okokkal kapcsolatban, amelyek a vallás keletkezését, több évezredes fennállását, s jelenleg sem elhanyagolható Michel Verret* Ä marxisták és a vallás (Gondolat Kiadó) előtt az Ódry Színpad, amikoi a főiskolások vizsgadarabjaikat játsszák. Októberben hatszor lépnek közönség elé, bemutat­va G. B. Shaw: Androcles és az oroszlán, Moliere: Gömböc­úr, O’Neill: Tones császár, va­lamint Cervantes: Csodabar­lang című darabját. Egyeduralkodó lett az Odry Színpadon a Színház- és Film- művészeti Főiskola: a Vígszín­ház — megkapva a Váci utcai új épületet —, felmondta az albérletet. A stúdiószínházzal most a leendő színészek és rendezők gazdálkodnak. A ter­vek szerint havonta 6—8 alka­lommal nyílik meg a nézők Iskolaszinliáx a Vas utcában — Ott majd elküldenek va­lamilyen tanfolyamra. Engem már semmi sem érdekel, csak történjen valami velem. — Tanulni kellett volna, s helytállni a munkában. Most mi lesz veled? — Nem tudom. Csak azt ér­zem, hogy fölösleges vagyok. Hatan élünk egy keresetből. Én is kereshetnék, vagy ta­nulnék. A szüleim nem érez­tetnek velem semmit, de tu­dom, hogy bánatuk van miat­tam. Kijövök a kapuba, szét­nézek, visszamegyek. Mindig ez az unalmas táj. Nem tu­dom, mi lesz velem. Dolgozni szeretnék. De hol? A telepen én vagyok az egyetlen fiú, aki nem dolgozik és nem is tanul. A többiek elmentek. Dolgoz­nak, tanulnak. Jó lehet ne­kik... Jókedvű gyerekek kergetik egymást a házak között. A 13-as számú porta vaskapujá­ra egy legénnyé serdült, kék melegítés fiú támaszkodik... Sehol egy sült galamb... Koós József — Honvágyam volt. — Ezért hoztak haza szü­leid? — Ezért is... — Meg? — Egy hónap alatt nyolc egyesem volt. — Gyöngyösről mindennap hazajártál. —r Nem ment a tanulás. Több tárgyból is megbuktam. Most már bánom, hogy nem tanul­tam. A volt osztálytársaim már harmadévesek. Nemsoká­ra szakmájuk lesz. — Meddig lesz ez így, Pista? — Segítség kellene. — Kitől vársz segítséget? — Az üzemtől, ahol dolgo­zom. — Ne feledd, ők már meg­tették a magukét: felvetettek a rudabányai szakmunkás-is­kolába, elintézték, hogy Gyön­gyösön tanulhass. Munkát is biztosítottak. Má'r kétszer is. Nem háláltad te meg ezeket, Pista... — Lehet... — Miért akarsz katonának menni? Mi lesz veled9Pista,,.? Most mit tudnak a Ki mit tud ?-győztesek ? Nyolc tv-játék és 26 film ÚJ sorozatok a tv utolsó negyedévi programjában

Next

/
Oldalképek
Tartalom