Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-31 / 257. szám

wsallcaIB€oae@l£ avagy: mi lesz a gyöngyösi vízművel? Gyöngyösön nem tudják már, hogy bosszankodjanak-e, vagy nevessenek a városi víz­ellátó rendszer rekonstrukció­jának késlekedése miatt. A munkák ugyanis —. amelyek egyébként 3 új kút építését, két tárolómedence létesítését, az Egyesült Izzó helyi gyár­egysége vízigényének kielégí­tését ígérték — még a mai na­pig sem fejeződtek be elfogad­ható módon. Miért? Egyrészt azért, mert az ere­deti terveket időközben több­ször is módosítani kellett s ezzel párhuzamosan természe­tesen megváltozott a program, kitolódtak a határidők. Ez év nyarán így már a harmadik terminusra kellett várakozni­uk a beruházóknak, a későbbi tulajdonosoknak. Ez utóbbi során azonban már nem bírták „cérnával”, megsürgették, kereken egy hónappal előbbre kérték a műszaki átadás-átvétel napját, hogy a csúcsfogvasztás idején az új, korszerű hálózat már valamelyest enyhítsen a régi gondokon. A kivitelezők — ez a prob­lémák másik okozója — azon­ban keresztülhúzták a józan számításokat s a próbaüzeme­lés alatt alig tettek valamit a korábban észlelt hibák kija­vításáért. Az augusztus 31-re tervezett átvétel tehát ismét meghiúsult, mivel a műszaki ellenőrök számos kifogást emeltek. Egyebek mellett észrevették, hogy az előző szemle alkalmá­val jónak talált berendezések is felmondták a szolgálatot (??). sorozatosak a szivattyú- hibák, a sárhegyi telepen na­ponta nem kevesebb mint 820 köbméteres pontatlanságot mutat a rossz vízmérő óra, az egyik tartalék elektromos kap­csolóhoz a szerelők valahogy elfelejtettek” kábelt kötni s fi®velrr n kívül hagyták a kö­telezően előírt biztonsági be­rendezések elkészítését. Rendre jegyzőkönyvbe ke­rültek a tapasztalt hiányossá­gok s az EVM Közmű- és Mélyépítő Vállalatot, valamint alvállalkozóit feszólították a reklamációk orvoslására. A későbbi tulajdonosnak, a Heves megyei Vízmű Vállalat­nak a főmérnöke már hivata­li programjába iktatta, hogy hetenként — néha több alka­lommal is — Gyöngyösre lá­togat, nézi, sietteti a munká­kat. Igyekezete azonban csak­nem hiábavaló, mert a kivi fe­lezők ráérősen dolgozgatnak, olykor annyira nem törődnek a rájuk bízott feladattal, hogy egyszerűen hozzá sem fognak. Volt eset, hogy az ellenőrök egyetlen dolgozót sem találtak a hibás berendezéseknél! Ügy látszik, hogy a csaknem 28 millió forintos rekonstruk­ciót nem veszik komolyan, mert a kezdetben 1965-re ter­vezett átvételre még napjaink­ban sem került sor. A sok-sok ^figyelmeztetés ellenére most is üzemképtelen az I. számú és a sárhegyi, úgynevezett magasnyomású szivattyú s rosszak a vízállásjelzők is. A Heves megyei Vízmű Vál­lalatnál mondott vélemény szerint ugyan mindez a ten­gernyi bosszúságon kívül most nem okoz különösebb vészt. Annyi a rendellenesség, hogy a pipishegyi gyár vízellátását a sárhegyi telep helyett Aba- sár községből oldják meg s az Felül kell vizsgálnunk az öregségről kialakult fogal­mainkat Gondoljunk példá­ul a nagymama szó jelenté­sére. Valamikor a nagyma­ma kendős, sötétruhás, bete­ges öregasszony volt aki gyerekei gondozására szorult. Ma már a nagymamák több­sége megjelenésében is fiata­los, energikus: nem eltartott­ja, hanem támasza gyerme­keinek, hiszen nyugdíjas éveiben magára vállalja az unokák nevelését. Azért ter­mészetesen élnek még közöt­tünk az előző nagymama-tí­pus képviselői is. Éppen a velük való összehasonlítás ad rá alkalmat, hogy az öregség tartalmát újra fogal­mazzuk magunknak. Szociális otthonokban, kór­házakban vagy a családban meghúzódva találkozunk még a régi öregekkel, a régi 60— 70 évesekkel. A régi jelző nem a korukra, hanem az életformájukra vonatkozik. Ezek az emberek a nyugdíj biztosítéka nélkül öregedtek imént emlegetett hibás ellen­őrző órák képtelenek a szi­vattyúk szükség szerinti ki­kapcsolására, így időről-időre bizonyos elektromos túlfo­gyasztás mutatkozik. Félő azonban, hogy ha tovább tart a kivitelezők késlekedése, ak­kor esetleg veszélybe kerül a jövő évi csúcsfogyasztás kielé­gítése., A víz ugyanis csupán Ilyenkor, elegendő, az épített és a jelenleg épülő új kútnak is mindössze segítenek a nyá­ri ellátásban, azt teljesen megoldani még képtelenek. Szűkösen tehát elegendő lenne a rendelkezésre álló víz, a nyomórendszer jelenlegi hi­bái miatt azonban sajnos — kevés. Ezt már az idd nyáron is érezték a gyöngyösiek. Nem szeretnék ha jövőre megismét­lődne! A rekonstrukciót kezeljék hát a mostaninál nagyobb fe­lelősséggel, a munkákat jó minőségben fejezzék be végre. Elvégre közel 28 millió forin­tot fizetnek érte...! És ami szintén tnem lehet közömbös: egy 32 ezer lakosú város vár­ja türelmetlenül..-! (Gy. Gy.) Munkás öregkor meg, ősszegy űjtögetett kis vagyonukból kiforgatták őket a rokonok, üres kézzel hagyta itt őket az élet. Gye­rekeiknek nagyon sokszor terhére vannak, igyekeznek szabadulni tőlük. Nem lehet tudni, hogy az évok vagy a hosszú ideje tartó filléres függőség viszi őket mind beljebb az öregségben, a ha­lál felé. Az öregség megváltása tu­lajdonképpen a nyugdíj, a viszonylagos anyagi függet­lenség. Nemcsak azért, mert biztosítja az önfenntartást, hanem azért is, mert megőr­zi az öntudatot, a méltóságot, tartást ad azzal, hogy ki-ki egy hosszú életben végzett munkával váltja meg a jogot az öregkori anyagi juttatás­As &®siróssák napja A magyár történelem egy érdekes, sajá­tos pillanatában forradalmi jelképpé tudott magasztosulni október virága, az őszi­rózsa. Igaz, a polgári forradalom jelképévé. De ez a polgári forradalom nem az égből hullt:. 49 évvel ezelőtt — csaknem pontosan egy esz­tendővel Pétervár nagy . forradalmi napjai után, Budapest népe megmozdult és egy lé­pést, óriási lépést tett a béke és a demokra­tikus fejlődés irányába: kivívta a polgári köz­társaságot. Fennmaradt a távirat, amelyet a Népbiztosok Tanácsának nevében Vlagyimir Uljanov (Lenin) — így írta alá az üzenetet — az osztrák és a magyar néphez, a volt mo­narchia minden népéhez intézett. „Üdvözöl­jük a volt Monarchia népeit a császári és királyi fekete-sárga bürokrácia alóli felszaba­dulásuk alkalmából. Mélységes meggyőződé­sünk, hogy Magyarország munkásai, katonái és parasztjai nem azért szabadították fel ma­gukat a bécsi bürokrácia és a bécsi kapitaliz­mus alól, hogy a magyar földbirtokosoktól, bankároktól és tőkésektől hagyják magukat kizsákmányolni... Önök ráléptek a forradalom útjára, haladjanak bátran ezen az úton, a győzelem felé.” Ennek a nagy lépésnek emléke a történe­lemben jelkép szerint az őszirózsához, szemé­lyében Károlyi Mihályhoz, a magyar arisztok- rácia legmesszebb tekintő, őszintén polgári forradalmat k ivánó, bár korlátoktól sem men­tes nagy politikusához fűződik. Ö maga, utó­lag, világosan mérte fel, miért rekedt meg: mert nem> teremtett igazi népköztársaságot, nem elégítette ki a jogos kívánságokat, re­ményeket — amelyeknek létezését köszönhet­te. A szovjet földön írt távirat ugyanis szava­hihetően tanúskodik a levitézlett ura':kodé osztályok szándékairól: a magyar földbirto­kosok, tőkések és bankárok a polgári demok­rácia álruhájában akarták tovább folytatni a régi játszmát. , D e az az október — minden megmaradt dokumentum, emlékezés, pár soros, vagy kötetnyi írás tanúsága szerint — nagy győzelmet, boldog felszabadulást jelentett. Október 31 azt jelentette, hogy a háború, amelybe a Habsburg-monarchia német orien­tációjú nagyhatalmi politikája sodorta az or­szágot: egyúttal maga alá temette ezt a mo­narchiát, hogy Magyarország elszakadt Becs­től, hogy vége lett a feudális világnak, a nagy­birtok megkövült rendjének. A történelem sajátos játéka, hogy erre a döntésre a pecsétet egy haladó, nagy műveltségű nagybirtokos ütötte rá, akinek emléke a mi szocialista tár­sadalmunkban, a mai Magyar Népköztársaság­ban is él, érdemeit elismerjük és megbecsül­jük. Mint ahogy megbecsültek és egyre több emlékezés fényében kapnak őszinte és reális megvilágítást az egyszerű emberek, munkások, parasztok, katonák, tisztviselők tettei, akik híven és őszintén szolgálták ezt a nagy előre­lépést akik letépték a K-betűt, Károly, az utolsó Habsburg-király monogramját sapkáik­ról és helyébe tűzték az őszi kertek virágát. A z az őszirózsa pár hónappal megelőzte az 1919-es vörös csillagot. A mostani ünnep is csak egy esztendővel előzi meg a Kommunisták Magyarországi Pártja megala­kulásának fél évszázados jubileumát. Az év­fordulók sora így ér el az első világháborút, illetve a Nagy Októberi Forradalmat követő forradalmi hullám csúcspontjához, a Magyar Tanácsköztársasághoz. B. F. hoz. Gyakran halljuk, hogy még középkorú emberek áhí­tozva gondolnak a nyugdíjas évekre. Könyveket vásárol­nak azzal az elképzeléssel, hogy majd a nyugdíjazás után elolvassák saját könyv­tárukat. Utazgatni készülnek, barkácsolni, kézimunkázni akarnak, vagy éppen főzni az unokákra. Célokat tűznek maguk elé, amiket éppen öregségük idején akarnak el­érni. A család, a gyerekek nem rettegnék a nagyszülők öregkorától. Az öregkor értéke emelke­dik attól is, hogy a betegsé­gek korai felfedezésével, gyógyításával nemcsak a ha­lál érkezhet később, hanem a magatehetetlenség, a teljes elfáradás is. Meg kell szok­nunk egy új jelzős kifejezést: á‘ munkás öregkor fogalmát. És meg kell tanulnunk a sokszor csak meghirdetett tiszteletet belülről igazán érezni ez iránt az újfajta öregkor iránt. Fenekei Judit Ezer hold és a többiek A hrigádv esető A főmezőgazdász megígérte, hogy délután kettőre előkeríti Miska bácsit, a brigádvezetőt. Meg is érkezett időre kerék­párjával és az irodában be­szélgetni kezdtünk. — Csak azt nem értettem, hogy miért keresnek ennyire? Bárhol jártam, azt mondták, hogy menjek be az irodába. Ügy látszik minden területre küldtek „hírvivőt”. Igaz, én hol a vá­ros egyik végében, hol a má­sikban vagyok. — Mit jelent termelőszövet­kezeti brigádifezeiönek lenni? — Ezer hold szántót, 46 hóid gyümölcsöst és vagy 100 em­bert. Ennyi a „brigád” és a „murtkahelye”. Bs ennyi a fe­lelősség. Nem úgy, mint az iparban. — Mi a brigádvezető fel­adata? — Az „koronként” változik. 1961 óta vagyok a tsz-ben. Az elején úgy kezdődött, hogy „János bácsi, István, jöjjön már ki dolgozni!” Aztán úgy, hogy hova menjenek a gépek, meg hogy érdemes lenne vál­toztatni a gazdálkodáson. — Milyen a jó brigedvoze- tő? — Tudjon beszélni az embe­rek nyelvén. De úgy, hogy a munka is menjen. Megértesse magát brigádvezető társaival is. Nem árt az sem, ha jó él­A FORRADALOM KORTARSAI Történelmi igazságot tettek — Mini agrárproletár fiatal­nak, hamar a nyakamba sza­kadt az élet minden terhe — emlékezik a régi időkre Dobi István, az Elnöki Tanács nyu­galmazott elnöke. — Ráadásul szinte már gyermekkoromban behívtak katonának. Javában pusztított az első világháború, mennem kellett. Nem szívesen tettem, hiszen az ország vissz­hangzott már a sebesültek el­beszéléseitől, a veszteségekről szóló hírektől. A vezetők per­sze mindent megtettek, hogy szépítsék a valóságot, s valami dicsőséges hazafiúi tettnek tüntessék fel a vérontást. Pe­dig az már kiderült, hogy szá­mításaikban csalatkoztak. Vil­mos császár önelégülten jelen­tette ki a háború megkezdése­kor: „Mire a fák levelei le­hullanak, fiaink itthon lesz­nek.” Mikor én katonának mentem, erről a kijelentésről már mindenki tudta, hogy nem egyéb felelőtlen fecse­gésnél. Dobi István egysége 19-16— 1’7-ben Bukovinában szemtől szemben állt az oroszokkal. Addig ő maga is csak a haza­térő foglyok elbeszéléseiből hallotta, hogy Oroszországban valami készül. A fronton szem­beálló csapatok magatartása hamar elárulta ezt a készülő­dést. Az orosz állásokból gyakran hallatszott át ének­szó, háborúellenes induló hangja. Gyarapodtak a jelsza­vak is: „Le a háborúval! Men­jünk haza!” Ezek a jelszavat nagyon közel álltak a magyai katonák szívéhez is. x És világgá repült a hír Olaszországban kitört a forra­dalom.' Megdőlt a cár hatal­ma, a nép kerekedett felül, földet osztanak. Mintha csóvát dobtak volna a szalmakazalba, úgy felizzott a hangulat ma­gyar földön is. Igaz, jött az ellenség propagandája is: gö­rögtűz csupán Leninék forra­dalma. Hamar ellobbant és jön a megtorlás. — Nem így történt — mond­ja Dobi István. — Érkeztek a hírek, hogy a nagy forradalom győzelmes csatákat vív külső és belső ellenségeivel.* Lenin mögött fegyverben áll a mun­kásnép, s a parasztok színe- java. A mieink, a magyar ha­difoglyok is közöttük vannak. A világ mindinkább felfi­gyelt az orosz proletárok for­radalmára. Nem görögtűz volt az, hanem lángözön, mely fel­perzselte a régi korhadt vilá­got. Magyarországon különö­sen nagy a figyelem. A magyar munkások és parasztok tekin­tete mind fényesebb, hiszen sorstársaik egy nagy ország­ban történelmi igazságot tet­tek. Nagyon hiányzott ez az igazságtétel magyar földön is. S végül megtörtént, ami addig csak az álmok mélyén ölthe- tett testet: Leningrad, Moszk­va után. a világon először, Budapest utcáin győzött a pro­letárforradalom. Lenin is üzent. Velünk volt a nagy na­pokban. Rendre külte jó taná­csait. Parasztságunk is tele volt reménykedéssel. Ahol a leg­nagyobb volt a szervezettség, mint például Somogybán, bir­tokba vették az úri ezerholda­kat, szövetkezeteket alakítot­tak. Sajnos, a Magyar Tana to­képzelései vannak, és ha ügyes. „Elcsalom” a gépet a másik munkahelyről, mert hát a nö­vénytermesztés nagyon fontos. Nem szép dolog, de mondom, nem árt az ügyesség sem. — Hogyan kell a brigadveze- tőnek dolgoznia? — Hatkor a gépműhely, gép­elosztás, aztán oda sietni, ahol éppen szorít a cipő: a vetéshez, a kukoricatöréshez vagy a gyümölcsszedéshez. A brigád­vezetőnek annyit kell dolgoz­nia, amennyi a napba bele­fér. Nagyon rövidek a nappa­lok. Ügy elszaladt ez a hét esztendő. Csak jár az ember ,,dimben le, ‘ dombon fel”, gazdálkodik. Azon fáradozik, hogy becsületes munkával mindenki becsületes pénzt kapjon. — Minek örül a legjobban a brigádvezető? — Amikor az aratás és a vetés is jól sikerült, az ember felsóhajt: ez az év is „bevált”! Csirke Mihály, az egri Pe­tőfi Tsz brigádvezetője. 53 éves. Nyolc általánosa és egy növényvédelmi tanfolyama van. A közös előtt két hold szőlőn, egy hold szántón ta­nulta a gazdálkodást. Szeretik a gazdaságban. Miért? E kér­dést nem tettük fel, kitűnt a válaszokból. (—ti J 1967. október 31., kedd lódást. Hiányoztak az alapok a korszerű mezőgazdaság 1: •> teremtéséhez, szinte minJ-.-nt elölről kéllett kezdeni. Ráadá­sul a falusi politikában inga­dozások, hibák, tévedések :s szép számmal voltak. Sokka! nagyobb elvi szilárdságra, na­gyobb körültekintésre lett vol­na szükség. Az 1956-os események súlvo- san érintették a szövetkezete­ket, de azután meggyorsult, a fejlődés. A helyes, szilárd elvi politika megteremtette a fel­lendülés alapjait. A bizalom emberséges légkörében mind­inkább igazolódott a szövetke­zetek életrevalósága. Ma már egész mezőgazdaságunk szocia­lista alapokon fejlődik. Más­félmillió parasztgazdaság he­lyén 210 állami gazdasag, s mintegy 3300 szövetkezet szo­cialista nagyüzemi módon ter­mel. A 65 ezer erőgép munká­ja, a megnövekedett műtrágva- íogyasztás, a félmillió hold ön­tözött terület a gazdálkodás színvonalának emel kedése rö! vall. A gépekkel könnyebb lett parasztságunk munkája is és nőnek a terméseredmények. A falu arca fokozatosan meg­változik, megújul. Csupán a második ötéves terv idején százezer új lakás épült íal- vainkban. A nyugdíjak rende­zése, az orvos- és a gyógyszer- ellátás pedig megteremtette a szilárd létbiztonságot. — Nagy utat tett meg pa­rasztságunk a felszabadulás óta, s ezt az utat a nagy októ­ber fénye világította meg. Lenin tanítása volt az irány­tű. Parasztságunk hálás a ka­pott nagy segítségért. S ma már a munkásosztállyal szo­ros szövetségben vállalja a szo­cializmus felépítését, a békés teremtő munka védelmében rá háruló kötelezettségeket — összegezi a fél évszázad utolsó évtizede'nek tanulságait Dobi István elv társ. Kékesdi Gyula parasztságunk két nagy törté­nelmi fordulatot élt át: a föld­osztást és a mezőgazdaság szocialista átszervezését. A földosztással eldőlt az év­százados nagy per, melyet a parasztság ősi jussáért folyta­tott. Egykori nincstelenek földhöz jutottak, de a földdel együtt súlyos gondokhoz is. Mezőgazdaságunkban ugyanis elmaradott állapotok uralkod­tak, a háború még a meglevő készleteket is tönkretette. Iga­erő, vetőmag, művelési eszkö­zök híján beidegzett rossz módszerekkel, kézi erővel kez­dődött meg a munka a föld­osztás után. Sok gond, ember­telen megerőltetés árán lehe­tett csak egy-egy lépéssel előbbre jutni. De az ország, szovjet bará­taink segítségével, mindinkább talpraállt. A harcok eredmé­nyeképpen felülkerekedtek a haladás erői, a hatalom nálunk is a nép kezébe került, meg­nyílt az út a szocializmus épí­tése felé. Falun ez akkor még nehezen ment, nem yolta'v meg a feltételek. Szövetkezetei' csak ott alakított a szegénypa­rasztság, ahol a maga erejéből végképp nem. boldogult. — A szocializmus gondola­ta és hagyománya nem volt nálunk elterjedt dolog — mondja Dobi elvtára —, bár a parasztság a szovjet és a nyu­gati példák alapján már a fel­szabadulás előtt >s beszélt a szövetkezésről. Nekem például már a régi Magyarországon is az volt a véleményem, hogy a parasztság mostani sorsán csak a szövetkezés segít. A világosabban gondolko­dók mindinkább belátták, hogy a fejlődés, az élet nem állhat meg a kis parcellák mesgyéjénél. Szövetkezni kell, s akkor könnyebb, jobb, em­beribb lesz a paraszti élet. Sok akadályt kellett leküz­deni. Tapasztalatlanság, előíté­letek, rágalmak fékezték a fej­köztársaságnak nem volt elég ideje ahhoz, hogy megnyug­tatóan rendezze a földkérdést, betetőzze a parasztság álmait. Forradalmunk puszta léte is gyilkos, ösztönöket váltott ki az imperialistákból. Ránk tá­madtak, leverték a Tanácsköz­társaságot, abban reményked­ve, hogy örökre kioltják né­pünk szívében a nagy október tüzet. Csakhogy ezt a tüzet né­pünk legjobbjai híven őriz­ték a szolgasors, a 25 éves megtorlás éveiben is. S a Szov­jetuniót nem tudták legyőzni. A szocializmus országa erőt és biztonságot sugárzott. Tovább éltek a paraszti álmok, hogy lesz még szabadság, földosztás nálunk is. S a nagy október népe a második világháború vérziva­tarában teljesítette 1919-ben vállalt fegyverbaráti ígéretét. Lépésiül lépésre összezúzva a fasiszták erejét, elhozta né­pünknek is a szabadságot. A parasztság örömére, a föld­osztás pillanataira még jól em­lékszik a felnőtt nemzedék. S emlékezik a segítségre is, me­lyet a szovjet néptől kaptunk. A nagy október eszméje, a sza­badság és a béke volt akkor pz a biztos alap, melyből új " ''Cink kisarjadt. Ebben a nagy építkezésben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom