Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-27 / 254. szám

Miért jönnek az emberek Kiskörére? P -ni. A/ ország minden tájártn ^obb mint két­százan érkeznek. A környezi falvakból 150 munkást hoznai reggelente az autóbuszok. Ezek az emberek nem élni. hanem pénzt keresni jönne! Kiskörére. S életmódjuk is eh hez alkalmazkodik. Ötven al­bérleti lakás várja esténként az idegenből jöttékét. A fehér­re meszelt szobák falán a lel­tár tükrözi az életkörülményt: egy asztal, három szék, mosdó­tál, ruhásszekrény, vaságyak. Van olyan szoba, amelyik hat embernek ad „otthont”. Miért jönnek az emberek Kiskörére? a több forintért. És még valamiért. Ez a valami azonban — egyénenként válto­zik. Az erőmű felé siettünk s közben azon évődtünk, hogy a Kriston név milyen jól, illene egy zenekar nagydobjára. Kriston Ferenc, a fiatal pesti mérnök íróasztala mellett ült este hét órakor. A kiterített tervrajzokra borospoharak ke­rültek. Csavarhúzóval kipisz­káltuk az üveg dugóját Koc­cintottunk. — Szabadon élni és dolgoz­ni: ezt jelenti nekem Kisköre. Vagy talán nem is egészen ezt hanem valami ilyesmit. Megkínált Symphonia ciga­rettával. | — Az egyetemi évek alatt dzseszz-zongorista voltam. Ha csak vasárnaponta játszottunk, akkor is összejött a havi ezer­ötszáz. Kristonnak neveztük a zenekart. Aztán meguntam. Túlzottan szabad élet volt ez. A mérnök barna, dioptnás szemüveget viselt — Megnősültem. De nem birtam a kispolgári családi életet. A megszokást a sok os­toba rendszerességet, a külső­ségeket. Eljárok. Kiszakítot­tam magam a kispolgáriság- ból. A feleségemet és a gyer­mekemet szeretem. Nem tu­dom, hogyan lehetne igazi, szép családi életet élni. Újra töltött a poharakba. — Itt sok a munka, mégis szabad az életem. Azt csinál­hatom, amit imádok: erőmű- cvet A küzdést szeretem, a mindennapi nekifeszülést. Ha már megvalósul az alkotás, akkor csak szép. De számom­ra igazi értéke a megelőző küzdelemben van. — Tehát csak a műszaki szépség vonzza? Sem a cél, sem a hely nem számít? — Nekem mindegy, hogy a réselőgép éppen a kiskörei földbe hatol és csak részben boldogít, hogy ezer holdakat öntöznek majd a vízzel. Én a szakmámban gyökerezek és nem Kiskörében. A kékvonalkás tervrajzra mutatott. — A sártenger, amely a „be­avatatlanoknak” semmit sem jelent, nekem mindent. Mi lát­juk, hogy mi fog kinőni az agyagból. A nappalok ezért nyúlhatnak az éjszakába. Azt hiszem, az elején mégsem jól mondtam. Az igazság az, hogy az építésért jövök hétről hétre Kiskörére. És hagyjuk azokat a zongorista meg családi komplexusokat. Erre koccintottunk. — Riportot akarnak ebből csinálni? Mert akkor máskép­pen beszélek. Tudnék én ma­guknak témát adni, amiről ír­hatnának. — Milyen témát? — Azt, hogy kevés a fizetés. A raktáros az asztalnál ül és vacsorázik. Vastag szeletet vág a kenyérből, arra olajat csurgat. Étolajat. Aztán kezé­vel elsimítja és hagymát vág rá. — Mennyibe kerül egy üveg olaj? — Hát-., öt forint körül. — S meddig elég? — Ez eg? negyedliter, eltart egy hétig. — Mindig ez a vacsora? — Néha veszek egy kis saj­IL Messziről érkeztek Ismerkedjünk az őf törvényekkel A munkaidő, a szabadság a túlmunka sxabdlyoxdsa A munkaidőt, pihenőidőt és túlmunkát szábályőzó intézkedések kettős érdeket szolgálnak. Egyrészt a válla­lati Vézetőic önállóságát növelve segíti a termelés szükség­leteihez alkalmazkodó munkaidő-beosztás helyi kialakítá­sát, másrészt a dolgozók élet- és munkakörülményeinek jelentős javítását is szolgálják, hiszen a helyi feltételékhez való alkalmazkodás mindenképpen kedvezőbb, mint a fe­lülről diktált általános szabályozás. Az eddigi központi intézkedések nem adtak lehetőséget rá, hogy a vállalati vezetők a termelés és a dolgozók érdekeinek összeegyez­tetésével maguk válasszák meg a legcélszerűbb munka­idő-beosztási formákat. Az új szabályozás csak a törvényes munkaidőkeretet szabja meg, heti 48. illetve 44 órában. Megadja azt a lehe­tőséget, hogy ennél rövidebb, 42, 40, 36 órás munkaidőt vezessenek be az egészségre ártalmas vagy nehéz fizikai munkával járó területeken, de lehetővé teszi azt is, hogy például a közlekedésben, a mezőgazdasági termelésben különböző idényjellegű munkáknál a törvényes munkaidő- keretnél hosszabb munkaidőt állapítsanak meg. A törvényes munkaidő keretein belül, s a fenti két le­hetőséggel élve, a vállalatok maguk dönthetik el és rög­zíthetik a kollektív szerződésben, hogy hány műszakban kívánnak dolgozni, folyamatos termelést, egyenlőtlen vagy osztott munkaidőt vezetnek be a munka speciális köve­telményei szerint. A termeléshez való alkalmazkodás egy­ben a dolgozók munkafeltételeinek a javítását is jelenti, mert a munka egyenletesebb és folyamatosabb lesz, ke­vesebb lesz a kieső- és állásidő, ezáltal jobb lesz a kere­seti lehetőség. A termeléshez alkalmazkodó munkaidő­beosztás természetszerűleg a túlóraszükségletet is esök- csökkenti, korlátozza a dolgozóknak a túlzott igénybe­vételét. Ez természetesen nem zárja ki a túlóráztatás lehető­ségét, s az új szabályozás számol a rugalmas, a piac igé­nyeihez alkalmazkodó termelés szükségleteivel. Ezért a törvény egyrészt kimondja, hogy a dolgozók rendkívüli esetben köteles munkaidőn felül is munkát végezni, más­részt előírja, hogy a túlóráztatás csak olyan mértékű le­het, ami nem megy a dolgozó egészségének a rovására. Kimondja, hogy a terhes nőket és a 16 éven aluli fiatal­korúakat nem szabad túlórára igénybe venni, és csak ki­vételes esetben túlóráztatható az az anya, aki hatévesnél kisebb gyermekét gondozza, valamint az a dolgozó, aki egészségre ártalmas munkakörben, csökkentett munkaidő­kedvezményben részesül. A törvényben előírt korlátozá­sok olyan kötelező minimumot jelentenek, amelyet a kol­lektív szerződés a helyi viszonyoknak megfelelően az egyes munkakörök ártalmait, veszélyességét, fáradási ha­tásfokát figyelembe véve pontosabban meghatározhat. Ugyancsak a kollektív szerződés feladata leszögezni, hogy díjazással vagy szabad idő biztosításával váltják-e meg a túlórát. Fizikai munkakörben csak akkor szabad a túlórát szabad idővel megváltani, ha a munkás maga ezt kívánja. A dolgozók pihenőidejét, szabadságát az új szabályo­zás részben a régivel egyező módon rendezi. Évi 12 nap­ban szabja meg a munkaviszony alapján járó alapszabad­ságot, amihez a munkaviszonyban töltött kétévenként egy- egy nap — egy évben legfeljebb 12 nap — pótszabadság járulhat. Az új szabály azonban a pótszabadság juttatását nem köti a munkaviszony folyamatosságához, hanem lehe­tőséget ad rá, hogy minden munkaviszanyban töltött időt egybe számítsanak, függetlenül a munkaviszonv megszű­nése módjától és a két munkaviszonv közti időkieséstől. Ez nagyon sok olyan dolgozónak kedvez és biztosítja a megérdemelt pihenőidőt, aki eddig önhibáján kívül nem tudta igazolni a munkaviszony folyamatosságát, illetve nem tudott úgy elhelyezkedni a felmondás után. hogy mun­kaviszonya folyamatosnak számítson. A szabadságkedvezményeket az új szabályozás bővíti. A törvény a háromgyermekes anyának két nap pótszabad­ságot biztosít, s minden további gyermek után további kei­két napot. Ez függetlenül jár attól a pótszabadságtól, mely a munkában eltöltött évek után vagy beosztásának meg­felelően illeti meg a sokgyermekes anyát. Egy másik új juttatás a jutalomszabadság, a Munka Törvénykönyve lehetőséget ad rá, hogy a munkahelyükhöz hű, kiváló dolgozókat a vállalatok jutalomszabadságban részesíthessék. A kollektív szerződésben lehet maid rész­letezni, hogy a vállalat kinek, milyen mértékű szabadság­kedvezményt biztosít a munkaviszonyban töltött évek. s a beosztás alapján járó szabadságon kívül. Nyilván a sok éves törzs gárdatagság, a szocialista brigád kitüntetés, a kiváló dolgozó jelvény vagy oklevél lehet az alapja a ju­ITjabb 24 OTP-lakás Gyöngyösön Gyöngyösön a Kálvária-dom­bon most adnak át újabb 24 OTP-öröklakást, amikbe nó- vemberben már beköltözhet­nek a tulajdonosok, a Fecske és az Aranysas utcában. A Mátrav:déki Építő- és Szak- 'Vari Kisz az idén összesen talomszabadság juttatásának. Jó nekem. .. 56 lakást készített el, a mos­tani 24-et is kifogástalan mi­nőségben. Egyetlen nehézséget az okoz, hogy a villanyoszlopokat a járdán helyezték el, így a gyalogosforgalmat szinte le­hetetlen itt lebonyolítani, ■— Jó neked — mondta Kajevác, « ráült a lábamra, hogy Jelsikoltottam... — Hogy nekem... jó... nekem? — hő- röptém láztól betegen a kórházi ágyon, de Kajevác irigyen meg~ oaskolta az arcom és kicsit rezignált han­gon suttogta: — Igen... Itt és ne­ked jó... Mit tudsz te most a világ bajá­ról, a vállalat gond­jairól, füstbe ment tervekről, leltárhiány­ról és negyedévi mérlegről... Jó neked — tette hozzá és bá­natosan átült a má­sik lábamra. — De hét... kérlek, riézd, én — próbáltam elnyöszörögni, hogy nem azért vagyok itt fehér lepedőn, görbe lázzal vagy lázgörbé­vel, mert olyan na­gyon jó lenne nekem, hiszen... — Ne... ne, ne is beszélj — morzsolt el egy könnycseppet a szemében. — Köny­nyű neked, nem is érthetsz meg te en­gem, de ahogy ismer­lek... már megbocsáss az őszinteségemért... nem is nagyon akar­nál te megérteni en­gem... önző fráter voltál mindig, már megbocsáss — szi- pákolt a keserűségtől Kajevác. aki a szak­szervezet nevében jött meglátogatni, és miután úgy tudta, hogy haldoklóm, hát a lépcsőn feljövet megette az ös6zes ko­nyakos meggyet, ami pedig szakszervezeti tagságom és tagdí­jam után járt volna nekem... — De kérlek... azért mégis... csak. furcsa, amit... amit mondasz — próbál­tam elhörögni, de rámförmedt: — Kuss... ne játszd meg magad... örülj neki, hogy neked ilyen jó dolgod van... Mondd, hát fúr itt téged valaki? Ugye, hogy nem... Mert en­gem fúrnak, néhány ezer forintos vacak leltárhiány miatt... A feleségem közben megcsal a főkönyve­lővel. A lányom kis­babát vár és férjet, a fiam elhatározta, hogy alkoholista lesz, mert ahhoz nem kell egyetem, az anyósom vacsorára sárgaborsó­főzeléket főz, amit ki nem állhatok.,. Hát így... igen... így va­gyunk... — Saj... «41... lak... — suttogtam minden erőm összeszedésével, de Kajevác legyint... — Sajnálsz... saj­nálsz... Üres fecse­gés az, komám... Ne­ked itt jó, távol a vi­lág zajától, békében, nyugalomban, senki és semmi nem zavar. Nem is érthetnéd meg az én bajomat, az én gondjaimat... Na. de hagyjuk... Mi is a bajod, kérlek? — Nem különös... voltaképpen semmi... Csak haldoklók, eny- nyi az egész — mond­S. E. tam szerényen és erő­met összeszedve utol­só pironkodással... — Na, igen, nem mondom, ez se ép­pen a legkényelme­sebb dolog... De hol vagy te tőlem, mi a te bajod, az enyém­hez képest... Te leg­alább tudod, kérlek, hogy meghalsz és er­re rögtön rájönnek... De nekem például fogalmam sincs, hogy mikor jönnek rá a leltárhiányra... Ér­ted te ezt? Beleőrü­lök már, idegroncs vagyok — kezdte el Kajevác a sírást, hogy halotti leplem­mel letöröltem köny- nyeit, s amikor le­hunytam végső pil­lantásra szemeim, még láttam, hogy Ka­jevác milyen irigy­séggel mormolja: — Jó neked... is­tenem. hogy vannak emberek, akiknek osak az élet jó ol­dala jutott... (egri) I gyerekekkel együtt eljöttünk Tiszai ökről. — A kész erőmű községében éltek. Milyen a jövendő erő­műjének faluja? — Tiszátok szebb, másabb, kulturáltabb. Igaz, járási szék­hely, nem úgy, mint Kisköre, de ott az erőmű meggyorsítot­ta a fejlődést. Meglátják, a vízlépcső teljesen megváltoz­tatja majd Kiskörét is. A köz­ség arcát és az emberekét is. Mert ez is ráfér a kisköreiek- re. El tudom képzelni, hogy életem hátralévő részét itt él­jem le. — Vigyázz! A több mázsás fekete cső nagy csattan ássál zuhan az iszapra. Timkó Imre brigádvezető irányítja a cölöpverők munká­ját. — Igyekszem munkámat ügy végezni, hogy elégedettek le­gyenek vele. Itt akarok letele­pedni az erőműnél. A család­dal együtt (Folytatjuk) Kapóst Levente. Fóti Péter — S miért hagyta ott? — Miért kérdezik? Nem ri­porttéma ez, másról is lehet beszélni. — Milyen cikkeket olvasna szívesen? — Ha lenne egy olyan újság, amelyikben csak az lenne, hogy kevés a fizetés. A raktáros befejezi a vacso­rát, komótosan elrakja a ke­nyeret és az olajat. Vigyáz, hogy az üvegből egy csepp se csurranjon ki. Egy hétig elég­nek kell lennie. A kislány, akit megkérdez­tünk, hogy hol laknak Timkó Imréék, rögtön útba igazított Pedig a Timkó család nem idevalósi — az első erőműépi- tőkkel érkeztek Kiskörére. A ház nádfedelű. A tiszta, fehér falak roggyantan tartják a tetőt. A konyhában modem gáztűzhely, a szobában a bu- bus kemencével szemben nagy­képernyős Horizont televízió. Fiatal háziasszony fogad. Abbahagyja a bableves főzését — Kilenc éven át külön él­tünk. Ez a kilenc év húsz esz­tendőnek felelt meg. A férjem — ezermester lakatos — min­dig távol dolgozott. Egy éve a Horti Kálmán, Petlánovies Fe­renc, Koós István és Búzás Mihály brigádjai jeleskedtek s egyebek mellett elérték, hogy a taxirészleg már októ­ber 17-én befejezte idei ter­vét! A JUBILÁLÓ VERSENY ígéretei között szerepel, hogy december 15-ig a főnökség va­lamennyi dolgozója elvégzi ei évi feladatát. Ez csak amolyan óvatos vállalás, fűzik hozzá a hatvaniak. Azt szeretnék ugyanis, ha már az utolsó hó­nap elején megvalósíthatnák elképzeléseiket. Ez lenne a remek befejezés! Olyan, ami­lyen a szocialista üzem cím­hez leginkább illik .. (gyéül) kon s 271 ezer kilométert fu­tottak a taxik. Ami örvendetes: lényegesen csökkcr.: az állás­idő, javult a kapacitáskihasz­nálás. a baleseti statisztika. Magyarázatul talán csak annyit mindehhez, hogy a fő­nökség dolgozói az idén a szo­cialista üzem címért küzde­nek .;. A meglehetősen egyszerűen hangzó év eleji bejelentés mö­gött — természetesen sok min­den van. Egyebek között az, hogy a tavaly Hatvanba került új vezető, Halász Ernő s ko­rábbinál jobb légkört terem­tett, termékenyebb munkastí­lust alakított ki. Az emberek, a vezetők és beosztottak kö­zelebb kerültek egymáshoz, rendszeresen kikérik egymás véleményét, meghallgatják a javaslatokat s a leghelyesebb ötleteket megvalósítják. A KÖZÖS ÖSSZEFOGÁS eredményeként a műhely dol­gozói nagyon sokat szépítettek az úgynevezett javítószázalé­kon, főleg éjszakai műszakok­ban végezték el a szükséges tmk-t, hogy napközben a ko­csik a sofőrök, rakodók ren­delkezésére álljanak. Megrö­vidült az átfutási idő, üzem­képesebb, megbízhatóbb autók kerültek az országutakra, ahol foglalkoztatásukról, jó szerve­zéssel Juhász Zoltán és Kiss István előadók gondoskodtak. A főnökség területén jelszó­vá vált a régóta várt mondás: az AKÖV van a fuvarozta­tókért, az utasokért és nem fordítva! Megváltozott hát a tárgyalási mód, kevesebb lett a panasz. A legnagyobb part­nerok, a MÉK, az ÉVM Beton­útépítő Vállalat, a Hatvani Cukor- és Konzervgyár elége­dettek s ez további hasznos „üzletkötéseket” jelenthet. A sikerek részese a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulójának tiszte­letére indított mun ka verseny, amelyben eddig különösen A SZERELŐCSARNOK, az irodák előtti folyosó vitrinjé­ben megállt a vándorserleg s jó ideig nem mozdulnak he­lyükről a vörös jutalomzász­lók sem. A 4. számú Autóköz­lekedési Vállalat hatvani fő­nökségének dolgozói ismét bi­zonyítottak: betartották ta­valy tett ígéretüket, az idén is élüzemhez méltóan iparkod­tak. Szentesi Dezső műszaki ve­zető kérdés nélkül újságolja, hogy az első félév eredményei alapján elsők lettek a nagy vállalatnál, a budapesti igaz­gatóság területén folyó MÁV- AKÖV komplexbrigád-ver- senyben az előkelő harmadik helyen végeztek s eddig a ju­bileum tiszteletére tett felaján­lásaikkal sem maradtak adó­sak. Elégedetten mutatja az év kilenc hónapjáról készült je­lentéseket: összesített teljesít­ményük alapján a vállalatnál ma sincs jobb üzem náluk! A teherfuvarozók, a rakodók, a bérautósok és a karbantartók egyaránt az élre kerültek s az autóbuszok személyzete is csupán 0,1 százalékkal végzett „rosszabb” munkát az őket megelőző egriektől, gyöngyö­siektől. A kitűnő teljesítmények ko­rántsem nevezhetők gyerekjá­téknak. A szakelőadók emlí­tik, hogy a háromnegyed év folyamán például 407 ezer ton­na árut szállítottak a teher­gépkocsik, közel négymillió- nyian utaztak az autóbuszo­Siker a volánok mögött tat is. A múltkor olajoshalat is vettem. A huszonötöd körte halvá­nyan világít. Sápadt fényt vet a négy ágyra, a csorbult szélű bádoglavórra. A szomszédos szobában forr a bor, émelygő, kesernyés szag itatja át a leve­gőt. A raktáros vacsorázik. Újabb szeletet vág a kenyérből. Ola­jat csurgat rá s a kezével el­simítja. — Vacsora után mindig itt­hon marad? — Mit csinálnék? — Egy pohár sör vagy kár­tya? — Na még csak az hiányoz­na. Ha kilépek innen, az már pénzbe kerül. Egyébként is fá­radt vagyok. — Mennyit keres? — Megkeresem a magamét. — Mire kell a pénz? — Mire? Kinek erre, kinek arra. Én házat építettem, fize­tem a részleteket. — Mióta vándorol? — Jó néhány éve. Én már dolgoztam Tiszalökön, az erő­mű építésénél, meg máshol is. — Mi az eredeti szakmája? — Hát hogy is mondjam. Kertészeti iskolát végeztem. Tiszalökön, a téeszben főker­tész is voltam.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom