Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-27 / 254. szám

A magyar film itt» fesztiválján Aranykor, ezüstkor? (Kiküldött tudósitónktól): Pécs, október 26. ,;A filmgyártás bolond mes­terség, amely elhasználja és megöli a rendezőket” idézte a pécsi filmszemle vitáján Phi­lippe Haudiquet neves fiatal francia kritikus Donszkoj, a »agy szovjet filmrendező sza­vait. Aztán hozzátette igazolás­képpen: ne felejtsük el, hogy Mzenstein és Pudovkin ötven­éves korában halt meg szív- ■aélhűdésben — s mintegy fi­gyelmeztetésül, de humorosan is így fejezte be: védelmezni kell a magyar filmalkotókat, hogy sokáig tartson a magyar fiim aranykorszaka. S ez min­dennél világosabban mutatta, hogy a külföld szemében a mái magyar film elismerést arat. A vita szerdán délelőtt is folytatódott. (Ennek értéke­lésére még visszatérünk.) Ma, a már eddig látott Utó­szezon, Hideg napok, Szevasz, Vera, Apa című versenyfilmek vrtón levetítik a még hátrale­vőket is, a Hogy szaladnak a fákat és a Tízezer napot A tetiri már munkába kezdett. A szakmai zsűri névsora: Bokor Péter, Goal István, Jancsó Mik­lós. Máriássy Félix rendezők, Fehéri Tamás. Somló Tamás Operatőrök, Hernádi Gyula, Hubay Miklós írók és Hegedűs Zoltán kritikus. Öt díjat ad­nak ki: a rendezői, az opera­tőri, a női és férfi alakítás és * . forgatókönyvírói díjat. A társadalmi zsűri, amelynek el­nöke Darvas József, a társa­dalmi fődíjról és a közönség- díjról dönt Nem lesz könnyű feladatuk, hiszen mind a hat versenyfilm már különböző fesztiválokon díjakat nyert A fesztivál irama nem csők­ké», a program zsúfolt, vetí­tések vetítések után következ­nek, sőt egy időben a Petőfi és a Kossuth mozikban is folynak előadások. ;,És mikor eszünk?” — kér­dezte mellettem a buszon ép­pen az egyik filmszínházba menet Zdenek Sirovy cseh­szlovák filmrendező. Bizony, aki mindenhol ott akar lenni, az nehezen tud még erre is időt szakítani magának. A kü­lönböző filmek alkotócsoport­jai állandó ingajáratban van­nak, mert nemcsak Pécsett, hanem Bolyon; Szigetváron, Komlón, Mágocson,, Szerrtlő- rincen és Villányban is tarta­nak díszelőadásokat és ősbe­mutatókat. Az alkotókat és szereplőket pedig mindenhol bemutatják. Sajnos, a programtól néhol el kellett térni. Nem érkeztek meg például időben Antonio­ni Nagyítás, Bunuel A nap szé­pe és Gefaszimov Újságíró cí­mű nagydíjnyertes alkotásai sem. Láthattuk az angol Lo- sey Baleset című, Cannes-ban különdíjat nyert filmjét. Az egyöntetű vélemény az volt, hogy miért díjazták ezt a meg­lehetősen unalmas és gyenge alkotást? Több magyar ősbemutatóra is sor került. Palásthy György Az özvegy és a százados cí­mű filmje például nagy kö­zönségsikert aratott. Az alap­jában szomorkás történetből nem tragédiát, hanem inkább komédiát faragott a rendező. Amint elmondta, az egyedül­lét, amit a filmjében ábrázolt, alapjában véve szánalomra méltó, de ezt a szánalmat nem könnyekkel, hanem derűvel akarja a nézőből kicsikarni. De nem is kellett, hogy ezt nagyon „csikarja”, mert a ha­gyományos filmnyelv felhasz­nálásával és Tolnay Klári nagyszerű alakításával ez könnyen sikerült is neki. Elő­ször mutatták be itt Hintsek György Kártyavár és Bacsó Péter Nyár a hegyen című új filmjét is és sor kerül Wie- dermarm Károly nemrég befe­jezett alkotásának, az Idézés­nek a vetítésére is. A fesztivál vendégeit Pécs valóban saját vendégeinek te­kinti. A színészképek forgal­ma megnőtt, a gyerekeket a Pannónia Szálló vezetői hiába igyekeznek, nem tudják eltá­volítani a haliból. Egyik kol­légám nagy zavarban volt, amikor autogramot kértek tő­le is, s így volt kénytelen el­utasítani: „Én nem vagyok semmi” — csak kritikus, de ezt már nekem mondta hal­kan, célozva a sok sztárra, magyarra és külföldire is, Psota Irénre, Törőcsik Marira, Földy Terire vagy a francia Bernadette Lafontaine-re. Pécs több kulturális ese­mény rendezésével is igyeke­zett emelni a fesztivál fényét: megrendezték az I. országos kisplasztikái biennálét, a híres Pécsi Balett különelőadást tar­tott és a tv-ből is ismert Bó­bita bábegyüttes éjszakai elő­adással szórakoztatta a vendé­geket. Holnap már a zsűrié lesz a szó, az utolsó, a díjkiosztás. És azután újból az alkotóké, hogy jövőre a IV. szemlén ha­sonlóan magas színvonalú fil­meket vetíthessünk, hogy jöj­jön el valóban filmművésze­tünk „aranykora”. Bár fur­csán hangzik, de optimista volt az a filmesztéta, aki a jelen­legi periódust csak „ezüstkor­nak” ítélte, mintegy további fejlődési lehetőséget biztosítva a magyar játékfilmnek. Berkovits György Élénk' figyelemmel kísérem az orvostudo­mány erőfeszítéseit, e tudományág sikereit, amelyek az ember életét szolgálják. Kitörő örömmel fogadtam hát a sok és célszerű tu­dományos megfigyelésből leszűrt legújabb megállapítást is, miszerint a zaj jelentős mér­tékben befolyásolja az ember fejlődését. Megállapították például, hogyha 106 deci­belt zúdítanak egy fiatal, még fejlődő szer­vezetre, jelentősen lelassul a szervezet fejlő­dése. A tanulság kézenfekvő: csökkenteni keü a zajokat, hogy növelni lehessen az emberek fejlődését. Ezen tűnődtem, amikor eszembe jutott, hogy egy hidrogénbomba zaja ártalmas-e az emberiség fejlődésére? Hogy hány decibel erősségű, azt pontosam, nem tudom, de azt igen. hogy nem sokáig le­het hallani a bomba által keltett zajt. Ebből következik, hogy egyáltalán nem lehet ártal­mas egy szervezet fejlődésére. A hidrogén­bomba zajártalmát tehát elenyészőnek kell tekinteni. Ezek után nyilvánvaló, hogy hidro­génbombákat gyártsunk, amelyeknek pillanat­nyi hanghatása általában nem káros, s ne traktorokat, amelyek órákig pöfögnek. Világos, nem? f—ö) •,,r* s* • Otven év Zenés irodalmi műsor az egri színházban Korunk tudománya Erdei Ferenc a szerzője a népszerű Kötünk tudománya sorozat most megjelent, leg­újabb kötetének. A mezőgaz­daság helye a nap alatt című ismeretterjesztő tanulmányá­ban az élelmiszertermelés múltjával, jelenével s jövőjé­vel foglalkozik. Major Máté — szintúgy a Korunk tudomá­nya füzetben — Az építészet sajátszerűségét tárgyalja. Konkrét példák — mint az athéni Pantheon, a római Co­losseum, az amiens-i katedrá- lis, a versailles-i kastély, Le Corbusier marseille-i modem Unité d’Habitation-ja (lakóegy­ség) — után jut az elvi kö­vetkeztetésekig. A múlt szá­zad Szegedére vezet Mikszáth Kálmán cikkeinek már bol­tokban levő hatodik kötete. A Természettudományi Le­xikon negyedik kötete e héten került ki a nyomdából. Hét­ezer címszava L-től Ny-ifi meghatározza, elmagyarázza az e tárgykörbe tartozó régi és új fogalmakat, legyen az laser, lepton, magma, moleku­láris biológia, vagy akár Nap­rendszer. Ugyancsak az Aka­démiai Kiadó minden eddigi kis- és nagyenciklopédiától kü­lönböző vállalkozása a Magyar Életrajzi Lexikon. Az újdon­ság bemutatja ezer év, har­minc nemzedék kiemelkedő — 1967-ben már nem élő — alak­jait. Századunk KEDD, 20.20 A Századunk ismert és köz­kedvelt sorozata újra képer­nyőre került. Ezúttal is érdek­feszítően dolgozta fel a témát — a most legaktuálisabb té­mát — Bokor Péter író és rendező. Az adás a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója jegyében a for­radalom, az első proletárállam megalakulása előzményeivel foglalkozik, azzal a helyzettel, amely a cári Oroszországban a háború három éve után ki­alakult, s ennek minden kö­vetkezményével: a tömegek békevágyával, a nép radikali- zálódásával, a Lenin vezette bolsevikok erőfeszítéseivel, és magának a fegyveres felkelés­nek a kirobbanásával. ígv nap a paradicsomban KEDD, 21.10 Dobozy Imrét régi szerzői kapcsolatok fűzik a tv-hez: tíz évvel ezelőtt ő írta az első tv-játékot, s azóta is több, képernyőre írt drámai müve Ünnepi estet rendeztek Szer­dán este az egri Gárdonyi Gé­za Színházban az Egri Városi Pártbizottsággal karöltve a társadalmi és tömegszerveze­tek, a világtörténelmi jelentő­ségű forradalom közelgő év­fordulója alkalmából. Az ünnepség első részében Sípos István, a városi pártbi­zottság első titkára méltatta 1917 októberének jelentőségét"; Az ünnepi est második ré­szében került sor az ötven év című zenés irodalmi műsor be­mutatására. Bevezetőül az egri egyesí­tett énekkar Auer Gyula ve­zénylésével két kompozíciót adott elő, Asztalos Lorándné és Ferencz Jenő zongorakísé­rete mellett. Devigyenko lá­tomása történelmi idők drámai pillanatait keltette életre, míg Stogarenko Már békében épii című műve az újfajta hazaépí­tés lendületét sugározta. Ez az együttes ezzel a bemutat­kozással ártól tett tanúságot; hogy méltóan tudja majd kép­aratott sikert. Akár írásaiban, vidám tv-játékaiban is jól ér­vényesül ízes, gúnyoros, oda­mondogató® humora. Ezt a vi­dámságot ígéri ennek az új tv-játéjenak már a címe is: a paradicsom ugyanis nem a bibliai Éden, hanem egy na­gyon is mai konzervgyár terü­letén található. A tv-játékot Marton Endre rendezte. A főszerepeket Pa­ger Antal, Balázs Samu, Gobbi Hilda, Béres Hona és Tahi- Tóth László játssza. Tiszta tavak SZERDA, 20.20 Négy fiatal az érettségi után, egy mámorosán szép és derűs napon megfogadja, hogy 20 év múlva találkoznak a Tiszta tavaknál. Hogyan alakul életük, sorsuk, amelybe belesüvölt a II. világháború zivatara — erről szól ez a köl­tői hangvételű film, az új szovjet író- és filmművész­nemzedék sok modem vonást felmutató alkotása. Az érdekesnek ígérkező ma­gyarul beszélő szovjet film Jurij Nagibin elbeszéléséből készült. viselni a várost az elkövetke­ző évek dalos taiálkozóin. Az egri irodalmi színpad ez alkalommal Majakovszkij Ok­tóberi költeményének szavaló- kórus-szerű előadására vállal­kozott. A Kuczka Péter fordí­tásában megszólaló, nagymé­retű poéma ma sem veszített frisseségéből, s lendületes so­rai ma is érvényesek. A teljes gárdával fellépő színpad tagjai közül ki kell emelnünk Virág Pál, Jónás Pál, dr. Ripka Kál­mán, Dobos András és Ivádi Iászló szövegmondását: a meg­szólaltatott jellemek drámai feszültséggel teli formálására törekedtek. András Béla Lenin-dalát és Novikov Szállj, te büszke ének című kompozícióját ez egri szimfonikusok és az egyesített vegyeskar adták elő, dr. Va­lentin Kálmán karmesteri köz­reműködésével. Az egri szimfonikusok Du- najevszkij Szabad szél /című operettjének nyitányával és Hacsaturján Kardtáncával já- tultak hozzá az est sikeréhez. Farkas István zenekara kísér­te Sebestyén Sándor opera­énekes két számát is. Két meglepetése is született az ünnepi estnek: a közön­ség soraiban tartózkodó Sz. Kunjajev szovjet költő versét Rab Zsuzsa fordításában mon­dotta el Szívós József, majd a költő ugyancsak ezt a versét szavalta el oroszul, arról a budapesti Városligetről, amely egyszer annyi álmot és vágyat keltett benne szórakozásaival. Lévay Zsolt színes muzsiká­lással lepte meg a közönséget: hegedűn játszotta Scholz Ukrán fantáziáját. Mag Stefánia zon­gorakísérete mellett. Az ünnepi est műsorát Szí­vós József rendezte. Az est központi gondolatát, a haza- szeretetet, az összeállítás ne­mesen patetikus anyagával is hangsúlyozta. (farkas) Keleti kényelem VW\\\Vt\\\\\\\\\\\^^ NYIKOI AJ AMOSZOVty ! FORDÍTOTTA* RADÓ GYŐR &Y 41. — Jól elviselte az átszállítást? — A vérnyomása egy kissé csök­kent, de azóta már emelkedik. — Szasa, hogy vagy? Felnyitja szemét. Elkínzott tekin­tet. Bizonyára azt gondolja: jobb volna meghalnom. Légy erős, holnapra jobb lesz. Szedd össze akaraterődet Suttog: — Igyekszem. Köszönöm... — A köszönet még korai. Most sok függ tőled. Gondolj arra, hogyan be­folyásolja az agykéreg az egész bel­ső gazdálkodást. Most pedig próbálj elaludni. Belép Marija Vasziljevna és Raja. Sápadt, kisírt arc. Kezében agyon- győmöszölt zsebkendő. Hozzám lép, megszorítja a keze­lőiét Suttog: — Hogy én mennyit szenvedtem, Mihail Ivanovics! . Ö szenvedett. A többiek talán nem? Ez bizonyára eszébe se jut. Nem mondok rá semmi rosszat. ,-jr- Jól van, Raisza Szergejevna, a legrosszabbon már túlestünk. Nézze rneg Szását, aztán menjen. De ne haza: majd helyet csinálunk a föld­szinti orvosi szobában. — Szeretnék mellette maradni... Nagyon kérem. i— Nem, ezt nem lehet. Mi nem 4 jHmiság 1967. október 27., péntek engedjük meg ezt a hozzátartozók­nak, még gyerekeknél sem. Nem hagyom hogy itt üljön. Hisz- terizáláson kívül semmit sem várha­tunk tőle. Megnézheti — ennyi elég. Szasa hallja a hangját. Azt hittem, nem fogja meghallani. Ujjával int, hogy jöjjön közelebb. Ezt súgja: — Raja! Hogy van Szerjozsa? — Minden jól van, drágám, ne izguljál, telefonáltam neki. Nem is tudja. — Ne szólj neki, amíg nem tisz­tázódik... Tehát még veszélyre számít. Túl sokáig feküdt a klinikán, hallott mindenféle históriát. Gondolom, sze­retné látni a fiát, most, hogy súrolta a halál. Jól van, barátom. Most már reménykedem. A billentyű mégis­csak nagy szó! Ha jól van bevarrva, tisztességesen fog működni. Hóna­pokig. Talán évekig. És azután... mit tudom én. — Okszana, mi van? — Gyorsasága száztizenhét, rit­mushiány a korábbi. Az összehúzó- dási funkció mintha jobb volna. — Mehetsz aludni. A készülék maradjon. —* Hány csepp? ifi ;». :. — Folyamatosan húsz. Már nem szaporodik. A folyadék átlátszóbb lett. Kitűnő. Ez a veszély tehát elmúlt. Nézem az edényt: a vizelet ugyan­csak megfelelő. — No, gyerekek, oszolj! Holnap is munkanap vár ránk. Két ügyeletes itt marad: egy érzéstelenítő és egy sebész. Marija Vasziljevna, gondos­kodjék Raisza Szergejevnáról. Tehát vége a napnak. Ügy látszik, ma Szasa nem hal meg. Lefekhetem. Haza nem mehetek: hátha történik valami. Az orvostudomány nem eg­zakt tudomány. Szólni kell Fenya néninek, ágyazzon meg a dolgozó- szobámban. És nem volna rossz egy kis tea. Erre alig számíthatok: a konyhasók hazamentek, a nővérek­nél pedig nincs. Megkeresem és teát is kérek. Tisz­telettel néz rám. Jólelkű öregasszony. Hány pácien­sünk dicsérte már! És hánynak zár­ta le a szemét— — Máris megyek a főnővérhez, megnézem az asztalán. Valahol biz­tosan fogok találni, legyen csak nyugodt, Mihail Ivaoovks, . .. Nyugodt vagyok. Meglehetek tea nélkül is. Ismét a szobámban. Az ördögbe is, de meguntam ma ezt a szobát. Nyissunk ablakot. Langyos, nyirkos köd. Aprószemű eső. Nagyon jó a zsenge növényzetnek. Hogy illatoz­nak a nyárfa levélkéi! Nem győzöm beszívni. Gyújtsunk rá. Győztünk. Győztünk a halál felett. Dagályosság. Nem vagyok a frázis barátja, de magától jön a számra. Hogy örülök-e? Természetesen. Szasa él. Gondolkozni, beszélni, írni fog. Elképzelem: itt ül, szemben ve­lem és kifejti elméleteit. Gesztikulál, szeme csillog. Stop! Ne fantáziájúnk idő előtt: van még veszély bőven. Tehát —- hagyjuk. De mégis: az az öröm, amelyet fiatalkoromban éreztem, eltűnt. El­fáradtam. íme ez a mai csata: úgy látszik, megnyertem. (Hallgass mái-, te! Nevetséges.) Bizonyára megnyer­tem. Ez jólesik. Nagyon jólesik. Ér­zem azonban, hogy lelkemre mégis ráfekszik valami súlyos, sötét réteg. Nem tudom megmagyarázni. Bizo­nyára a félelem és szomorúság. Nem csekélység, amin ma átmente.®. Képek: vér zúdul ki a sövény ré­sén, és én összehúzódom félelmem­ben, kétségbeesésemben. Lelkemben nincs is egyéb: csak félelem és még néhány idegközpont, amely hevesen dolgozik, hogy győzzön. Sikerült. De másként is fordulhatott volna: sok vére folyt el. Szíve kiürült. Masz- százs, bágyadt, ritka rándulások. Bennem minden kiált: „Hagyd már abba! Hagyd abba, az isten szerel­mére!” Igen. Teljesein megállt. És csak áll. Kész. Karomat leejtem. Egy percig hallgatok, semmit sem értek. Tovább megyek. „Varrjátok be.” Üresség. Irigylem: bár meghalnék. És még egy: Gyima zsámolyon áll az asztalnál, és vadul próseli, gyö­möszöli a mellkast. Homlokáról cse­peg a verejték, szemében rémület. Okszana a képernyője körül futkos és kezét tördeli. Villanó gondolatok: „Vége. Szívmegállás. Nem fog sike­rülni. És ha sikerül — akkor is meg fog állni”. Semmit sem tehetek. Ál­lok és várok. És kiabálok. Dühös vagyok rájuk, mindegyikre: elnézté­tek, disznók! És mindenféle más ki­fejezés. Hát én? Ülök a székemben, összeomolva, kibernetikáról olvasok. Irtózatosan haragszom önmagámra, az orvostudományra. Okszana hang­ja: „Nincs összehúzódás”. Mind moccanás nélkül, összetörtén állanak. Elég, tovább nem kell képzelődni. Hisz minden jól sikerült. Többé-ke- vésbé jól. De az a súly mégis rám­feküdt. (Folytatjukf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom