Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-10 / 214. szám

ICazwetleii kapcsolat a külföldi vevőkkel 41 milliós üzletkötés — Limit-ár és nyelvtudás A múltkor hallottam egy idős parasztemberről, hogy a föld víz nélkül olyan, mint az ember lélek nélkül. Az átányi Béke Termelőszö­vetkezet földjeinek nagy ré­sze szaknyelven szólva rossz vízgazdálkodású talajokból tevődik össze. Ha sok a viz, az is baj, mert el kell vezetni, ha kevés a víz, az Is baj, mert valahogy meg kellene „fogni”. A vályog, a nehéz vályog és a szikfoltős mezőségi vályog sok gondot okozott az elmúlt években a termelőszövetkezet­nek. Néhány Idősebb gazda szerint nem is érdemes ezek­kel a földekkel küszködni. Frisch László főmezőgazdász nem olyan szakember, aki egykönnyen belenyugszik a változtathatatlanba. Sokat töprengett, gondolkozott, mi­képpen lehetne vizigényes nö­vényeket is termelni a szövet­kezetben. Valóban termelni — úgy, hogy a növény ne síny­lődjön, hanem valóban terem­jen. Sokat beszélt erről a szö­vetkezet elnökével, s végül megszületett a megállapodás, altalajlazítással próbálkoznak. S a terv azóta már valósággá vált, kétszázötven holdon már el is végezték a munkálatokat — Négy különböző részen végeztük a lazítást — mondja Értékesítési gondok a gyöngyösi járásban Egy magyar lütt Sztavropolból Egy közbeeső állomás a fo­golyólet útján — Asztrahány. És a végleges — Sztavropol. Itt érte 1917 októbere. A for­radalomnak az az ideje, ami­kor „Oroszország mindent ki­mondott, amiről évszázadok óta hallgatott”. — ... Az első ,amdt csinál­tunk: megrohamoztuk a bör­tönt és kiszabadítottunk min­den rabot. Az épület homlok­zatáról levertük a ronda betű­ket: „TYURMA” — börtön... A hősi időknek nemcsak hi­teles tanúja, tevékeny része­se is. Jelentkezik mindjárt az elsőként megalakuló katonai egységbe. 8. Tamánei Polka — ez az egység neve. Tanítják „polkázni” a fegyveresen szer­vezkedő kulákbandákat. Vörös­gárdistaként végig küzdi a kau­kázusi harcokat Kornyilov, Skuro és Gyenyikin fehérgár- dista-kulák „önkéntes hadsere­gei”, az erősen beidomított, válogatott terrorlegények el­len. Szolgál a legendás hírű I. R. Apanaszenko tábornok di­víziójában, majd a 62. bata- lionban, a Cseka internaciona­lista századában. — ... Sztavropol többször is gazdát cserélt. Egy ízben, vonultunk vissza Asztrahány felé, bekerítettek bennünket a kornyilovisták. A komyilo- visták arról voltak hírhedtek, hogy sohasem ejtettek foglyot, megöltek mindenkit, akkor is, ha nem volt náluk fegyver. A kabátujjukon vicsorgó kopo­nyát, halálfejet viseltek. Az- egyszer nem mészároskodhat- tak, kivágtuk magunkat a gyű­rűből. Hányszor telt el alvás nél­kül az éjszaka. Alvás helyett „progulka” volt, „séta” — így nevezték tisztogató akcióikat a csekisták. Egy ízben, 1920- ban, Sztavropoltól 18 kilomé­ternyire, egv erdőben (Tyom- noleszka) éjszaka csaptak le Bazubov bandájára. (— „Ügye­sen mentünk, halál ne le­gyen...") A rajtaütés sikerrel járt, háromfelé zavarták szét a 600 főnyi fehér parüzániban- dát A szállásra visszatérő tár­sak azt hitték, a harcban, tó­vári s Eles is odaveszett, mert­hogy a lova nélküle jött A csendes gyászt derű váltotta fel, amikor a „gazda” is elő­került — gyalogosan. A ló ugyanis ijedős volt, amikor a kompoiti fiú leszállt nyergé­ből és tüzelőállást foglalt az egyik fa mögött, a felcsapzó fegyverzajra a jószág kereket oldott, otthagyott mindent A fiatal szovjet állam ke­mény küzdelemben megbirkó­zott a rátámadó ellenséges erőkkel, s harc után a békes­ség esztendői következtek. A vöröskatonák választhattak: maradnak mundérban, haza­térnek a szülőföldre, vagy dol­goznak. tanulnak, Éles József a tanulást választotta. — 1923-ban leszereltem. Rosztovba mentem iskolára és kitanultam gyógyszerésznek. Utána visszatértem még Sztavropolba, majd a közeli „városkában”, Alexandrovsz- kában telepedtem meg. Ott dolgoztam egy patikában 34 esztendeig. Kapok 50 rubel nyugdíjat. Forintban nem sok, 750. A rubel többet ér. — És közben, hazatérésig, hogyan telt élete? — 1930-ban felvételemet kér­tem a bolsevik párrtba. Tizen­két év múltán, 1942-ben, tö­röltek a párttagok sorából... Háború volt. Menekültünk a németek elől. A gyógyszereket szekérre raktam, úgy mene­kültem én is. Az egyik ló meg­döglött a nagy hajszolásban, fél lóval pedig nem jutottam semmire. Mellettem robogtak a teherautók, hiába integet­tem, effy jármű sem állt meg, hogy felvegyen. Utolértek ■ Üj köntösű, ikerablakos ház Konípolton; udvarra néző, nyi­tott oldalú, kőoszlopos ámbi- tussal. Az udvar is nyitott, nem zárja kapu, kerítés, be­léphet oda bárki. Egy napon idegen jött. Megőszült, idős férfi. Egyenes tartása volt, meg-megtorpant pillanatra, mint aki súlyokat húz a két lábán, akadozva, nehezen. Az ikerablakos ház lakói az ide­gen elé szaladtak, megölelték, megcsókolták kétféléi, nem kérdezték kiféle-miféle, s mi járatban van. * — Józsi... testvér.'.. isten hozott! — ennyit mondtak csak. Több könny hullott, mint egy temetésen. Egymás mellett ülünk a kő­oszlopos ámbituson. Hallgat­va várakozom, hogy emlékei­ből tanulsággal való életét ki­bontsa ez a megőszült ember, a messziről hazaérkezett. — ... sokat járom a falut — mondja csendesen — ismer­kedünk egymással. Mert ez a falu nem az a Kompolt, amit még én ismertem. Sokat újult németek. De előbb a kocsit gyógyszerestől megsemmisí­tettem, felgyújtottam, ne ke­rüljön a nácik kezébe... Bor­zalmas volt a nácik pogromor­giája. Egyetlen éjszaka 3000 zsidót lövöldöztek halomra... Sikerült a németektől meg­szöknöm. De nem bocsátották meg a „bűnömet”, hogy hagy­tam elfogatni magamat a ná­cikkal. Ezért töröltek a párt­ból. Nem én voltam az egyet­len, akkoriban sokan így jár­tak ... Később, a háború után, kértem visszavételemet a pártiba. Levelet írtam Sztálin­nak, de nem is válaszolt... és nem vettek vissza ... Meggyőződéssel mondja: — Csak a jóra emlékezem... Jó nép az orosz nép. Odaadja az utolsóját is,hogy másokon segítsen ... Engem, az orosz nép kitisztított. És kitisztított jóra. Gyógyszerészt faragtak belőlem. Bolsevikké faragtak. Itt él most az új köntösű, ikerablakos kompolti házban. Járja a falut, ismerkedik mai arculatával. Gyermekkori em­lékéit gyűjtögetve beszéli föl­dijeinek az 50 esztendő törté­netét. Hiteles tanúja és tevé­keny részese a lepergett fél évszázadnak. Roppant meg­győző agitátor. Hévvel hirdeti: „A vörös zászlót nem győzheti le senki, megpróbálták már sokan és sokszor, de sohasem sikerült és nem is sikerülhet!” Akad értetlen hitetlenkedő, de félreértheti-e az oktalan hi­tetlenkedés Éles József bölcs tapasztaltságát?! Ez már búcsúzkodás közben van, keményen szőrit kezet, tartása egyenes. Ha nem mon­daná, senki ki nem találná évei számát, oly acélos ma is, Azt mondja, készül levelet ír­ni a Pravdának. Köszönteni akarja a forradalom 50. szüle­tésnapját. Köszönteni a fél év­század tanúja, harcosa és mun­kásaként. Tovaris Joszif Elés, a sztavropoii magyar — Kom­podról. Pataky Dezső Umisu3 1967. szept. 10., vasára# ségű bor értékesítésével így tudnák ellensúlyozni, a kockázat veszélye nélkül. Mert ml lesz akkor, ha a bor értékesítése is bizonytalanná válik? Ha a borból felszökik a kínálat, a vártnál nagyobb mértékben? Ahogy a járási mezőgazda­sági osztály vezetője. Juhász József a későbbiekben is tá­jékoztatott bennünket, a bor­szőlő szüretelésével még vár­nak. A napos idő kedvezően befolyásolja a cukorfok ala­kulását. Ha azonban egy ma­ximálisan meghatározott mér­téket elér a cukorfok, akkor már nincs értelme halogatni a szüretet, hiszen a későbbi szüret következtében kialaku­ló nagy cukortartalom a szőlő mennyiségi, súlybeli csökkené­sét maga után vonja. A meg­határozottnál magasabb cu­korfokért a termelők nem kapnak pénzt, a súlvcsökke- nés pedig rontja a bevételüket. A vetést előkészítő talaj­munkák is megkezdődtek au­gusztus végén. Különösen az eső után fokozódott es a munka, amikor a gumikerekű erőgépek is bekapcsolódhat­tak. Eddig az összes tarlónak mintegy hetven százalékán végeztek már eddig valami­lyen előkészítő munkát. Az őszi árpa vetését szeptember 20-án. az őszi bírta vetését ne- dig október eleién kezdik meg. A tsz-szövetséghez való csatlakozás előkészítése jő ütemben halad. A küldöttvé- lasztó közgyűléseket megtar­tották, általában az elnökö­ket delegálták a szövetkezetek tagjai. Ügy döntöttek, hogy az egri szövetséghez csatlakoz­nak az itteni tsz-ek. Viszne- ken vita volt amiatt, hoey ők, mint alföldi, szántóföldi nö­vénytermeléssel foglalkozó gazdaság, a gyümölcs, és sző­lőtermelési profillal rendelke­ző egri szövetséghez tartozza­nak-e, vagy a velük egyező jellegű hevesihez. Helyeslik a szövetségek létrehozását A közgyűléseken elhangzott vitából az állapítható meg, hogy a termelőszövetkezetek tagsága helyesli a szövetségek létrehozását, egyetértenek a szélesebb összefogás előnyé­vel, de a szövetség funkcióját nem látják világosan. Ebből viszont az is kiderül, hogy a felvilágosító munka nem volt eléggé intenzív. G. Molnár Ferenc csökkentette volna átlagban az egyes tsz-eknél. Végül is sikerült hét forintos árban megállapodniuk a felvásárló­val a tsz-eknek. így is öt­ven fillért vesztenek el ki­lónként. Több tsz a szerződés felbon­tását kérte, mert a bor érté­kesítése kedvezőbbnek mutat­kozik, mint a szőlő eladása. Az tény, hogy ezek a tsz-ek nagv kockázatot vállalnának ma­gukra, ha a bor eladására épí­tenének mindent, mert ebben az esetben a vevőt maguknak kellene felkutatniuk, az érté­kesítésről maguknak kellene gondoskodniuk. Sokkal bizton­ságosabbnak látszik, ha csu­pán a szerződés mennyiségé­nek módosításával elégedné­nek meg. A szőlő utáni vesz­teségüket a nagyobb mennyi* Már augusztus végén meg­kezdték a nagyobb mennyisé­gű csemegeszőlő szedését a gyöngyösi járás és a város ter­melőszövetkezeteiben. Ma m^r naponta több mint húsz vagonnyi mennyiség kerül piacra belőle, lóként export­ra, a MÉK-en keresztül. Aba- sár. Gyöngyöspata, Domoszló, Márkáz, Szűcsi, Kárácsond és a gyöngyösi tsz-ek a legna­gyobb szállítók jelenlegi ötven fillérrel kevesebb Az értékesítés körül elég komoly vita zajlott le, ami­nek eredménye csak részben nyugtatta meg a közös gazda­ságokat Kezdetben, a terve­zetthez képest egy forint húsz fillérrel kevesebbet kínáltak a szőlőért, ami a munkaegység értékét háromtól hat forintig Furcsa dallamosság festi a szavalt Szótára szegényes, a magyar szavak közé orosz mon­datokat kever. Meg kell tanul­nia magyarul beszélni, sokat felejtett azóta. Ez az azóta ná­la ötven esztendőt jelent ke­rek fél évszázadnyi idő el­múltát 1915-ben kapta a sasos behívót hajtották a frontra húszéves kora előtt, és hetven­éves korában érkezett vissza. Három nőtestvére él, azok is úgy megőszültek. Az ő hí­vásukra tért meg szülőfalujá­ba, a Kaukázus hósípkás csú­csai alól. Éles József a neve. RHkás beszéddel annyit mond, föld nélküli parasztok voltak a szülei, s az iskolapadok után őrá is csak a cselédség várt a grófi birtokon. 1915. januárjá­ban jött a parancsolat: „gyűr- kőzni kell a Halállal”, gyerünk, József, gyerünk József, Schnei, schnei!!!... És ment, üszkös romok, menekülő emberek, sí­ró asszonyok és gyermekek, halálba meredt arcok és fehér­re fagyott hullák között. És ment, zord télben, kemény fagyban, magas hóbuckák és hótorlaseok között. Ment, vé­kony köpenyben, ronggyá sza­kadt lábbeliben, éhesen. Volt, hogy egész nap nem kaptak ennivalót. — Szerencsére o világháború nekem csak négy hónapig tartott. Januártól májusig. Ak­kor fogságba estem Kolomeá­nál... És újra menetelés, de im­már fegyvertelen. Fogolyként. S nem a halál találkahelyére, a frontra, de nyugodtabb és védettebb helyre, táborba. Lá­gerba. A halál követei ott is megkeresték, szívás szervezete azonban a betegségeknek el­lenállt. Pedig de sokan elhul­lottak körülötte! A szövetkezetnek összesen 8# ezer forintjába, mert a többi állami támogatás. Nem kell hozzá különös ma* gyarázat, egy éven belül a többlettermés bőven fedezi a kiadásokat. Az altalajlázitás négy-öt évig érezteti kedvező hatását, de ha ez kompléx talajjaví­tássá bővül, akkór tíz-tizenöt évig. Éppen ezért a Szövetke­zet a továbbiakban ezt fogja előtérbe helyezni. A munka természetesen nem megy egy 1* napról a másikra. Az elképzel'lseknek határt szab az anyagi fedezet is. Az átányi Béke Termelőszövetkezetben ezért fokozatosan valósítják me^ a talajjavítást. Minden évben újabb száz holdat von­nak a munkába. — Az eddigi munkákat is saját erőgépeinkkel és eszkö­zeinkkel végeztük — tájékoz­tat a főmezőgazdász —, s meg­szereztük a kellő tapasztala­tokat. Reméljük, sikerül a to­vábbiakban is eredményeket elérnünk. A föld víz nélkül olyan, mint az ember lélek nélkül. Az átá- nyiak egy darab föld „lelkét” visszaadták, s vissza akarjál? adni a többiét is. Kaposi Levente Frisch László —, úgy, hogy minden talajfajta képviselve legyen. A műveletekkel elér* tűk, hogy javul a földek víz- gazdálkodása, s a viszonylag vékony termőréteg sem került alulra A kétszázötven hold földön a szövetkezet jövőre ötven hol­don cukorrépát, 150 hóidon kukoricát termel, ötven holdon pedig borsóslucema-telapítést végez. — A cukorrépa-területen komplex talajjavítást végez­tünk — mondja a főmezőgaz- dász —, az altalajlazitáson kí­vül megadtuk a földnek a kel­lő istálló- és műtrágyát, s meg is szántottuk. Ezen a te­rületen cukorrépából legalább 210 mázsás termést várunk az eddigi 170 mázsa helyett. S tovább sorolja, hogy a talajműveletek következtében a kukorica májusi morzsolt- ban számítva mintegy nyolc rházsával ad többet, a lu­cerna pedig hat-hét mázsával. Rövid összesítés, s kijön a végösszeg, a szövetkezet 150— 300 ezer forinttal több jöve­delemre tesz szert, mint ed­dig. — S mennyibe került az altalajlazítás? — Holdanként «80 forintba. Egy darab fold „lelkét” visszaadták kodtak a magasabb árhoz. Már úgy látszott, hogy meghiúsul az üzlet, amikor a Mátravidéki Fémművek vezetői bizonyítot­ták hogy ötszörös mennyiség­nél egy rubelnál jóval kisebb a termelési önköltség, feltét­len előnyös a gépsor kihaszná­lása és az alacsnyabb egységár mellett is lényegesen növek­szik a nyereség tömege. A ter­melő vállalatnak ma még nincs joga. hogy a limit-árat meg­szabja, de a lipcsei tárgyalások igazolják, hogy a külkereske­delmi vállalatnál sürgősen in­tézkedni kell Eddig az volt a gyakorlat, hogy a tubusgyóriáshoz szük­séges rajzot, klisét, vagy min­tát a külföldi gyár saját kül­kereskedelmi vállalatához Jut­ta el, onnan továbbították a magyar külkereskedelmi vál­lalathoz, majd onnan Sírokba. Ezt a bonyolult, sokszor két-há- rom hónapig tartó utat tette meg a reklamáció is. A kése­delem önmagában is sok kárt okozott, hátha még a többszö­rös áttétel miatt pontatlanság­gal és tévedéssel tetézték a bajt. Most ® Mátravidéki Fémmű­vek igazgatója magával hozta a mintákat és a tárgyalást kő­vető harmadik napon átadta a főtechnológusnak. Megálla­podtak, hogy a német vevő telexgépen 24 órán beiül köz­vetlenül a siroki gyárral közli észrevételeit, a Mátravidéki Fémművek szükség esetén 48 órán belül külföldi« küldi megbízottját Milyen intézkedéseket kell tenni a 41 milliós üzletkötés teljesítésére a siroki gyárban? Mi szükséges ahhoz, hogy a termelés éa az értékesítés job­ban menjen, a hazai és a nem­zetközi piacon is megállja he­lyét a magyar áru? Hosszú lenne mindezt felsorolni. A legfontosabb tanulság az, hogy a gazdaságirányítási rendszer reformja Icözvetlen kapcsolatot igényel a külföldi vevőkkel. A nagyobb iparvállalatok veze­tőinek idegen nyelvet kell be­szélniük, minél több tárgya­lóképes szakemberrel rendel­kezzék az exportáló vállalat és meg kell tanulnunk keresked­ni. Dr. Fazekas László dig általában elégedettek vol­tak, kisebb minőségi követel­ményektől és szállítási határ­idő-eltérésektől eltekintve. De a piaci verseny erősödik, min­den feltételre fokozott gondot kell fordítani. A siroki gyár vezetői a hely­színi és személyes tárgyalások során meggyőződtek arról, hogy a vevő milyen nagy súlyt helyez a csomagolási és szálí- tási hiányosságokra. Különö­sen nar-- a minőségi követel­mény, ha a külföldi vevő a mam'ar csomagolású áruját a francia, vagy az angol piacon adja el. A külkereskedelem megbízottja eddig csupán köz­vetítette a külföldi vevő észre­vételeit, de nem értett hozzá, vagy nem vette a fáradságot, hogy alaposan megvizsgálja a minőségi kifogások okát. Most, amikor a siroki gyár igazgató­ja megnézte a német vevő gyá­rát és a tubustőltés folyamatát, a helyszínen megbeszélte a megrendelővel, hogy változ­tassanak a technológián mert a gépről egymásra hulló tu­busok éles sarka kilyukasztja egymást A személyes kapcsolatok igazolják, hogy a piac és a ter­melés lehetőségeinek ismere­tében lehet bővíteni az expor­tot, Jó példa erre a Florena üzlet Jó áru szállításával éa óriási propagandával nemcsak a német hanem a jugoszláv vevők is megkedvelték a Flo- rena-krémeket Több milliós tételben exportál Florena-do- bozokat és -tubusokat a siro­ki gyár. Veszély fenyegette a jó üzletet mert az NDK-ban kifogyott az alapanyag. A Mát­ravidéki Fémművek vezetőinek nem feladata, de feltétlenül ér­deke az üzletfél segítése. Amint ennek jelét adták, mindhárom vevő többet ren­delt Tarthatatlan az az állapot hogy a gyártó vállalat eddig nem szólhatott bele (sok eset­ben nem is tudott róla), hogy külföldön mennyiért adják el termékét Az egyik német ve­vő az idén jó árat fizetett a szalmiák-dobozért Jövőre öt­szörös mennyiséget rendelt, de egy rubellal kevesebbet haj­landó fizetni. A külkereskede­lem embered mereven ragasz­A Mátravidéki Fémművek igazgatója és főkönyvelője egy hete érkezett haza a Német Demokratikus Köztársaságból. Bírókban szerdán vállalatveze­tői megbeszélés t tartottak, köz­vetlen munkatársaikat tájé­koztatták a tárgyalások ered­ményéről és meghatározták, hgoy mit kell tenni a vállalt kötelezettségek teljesítésére. Először fordult elő a gyár történetében, hogy vezetői köz­vetlenül és egyenrangú félként vehettek részt exporttárgyalá­son. Az eredménnyel elégedet­té}?: 14 német vállalattal 41 millió tubus és doboz szállítá­sára kötöttek szerződést. A megállapodások szerint a siro­ki gyár 1968-ban 1,2 millió ru­bel értékű árut exportál a Né­met Demokratikus Köztársa­ságba. A Mátravidéki Fémművek 1,2 millió rubeles üzletkötése összegszerűen is jelentős, de ennél is örvendetesebb az új­szerű és önálló kezdeménye­zés, az a határozott törekvés, hogy a gyártó vállalat és a külföldi felhasználó, vagyis az eladó és a vevő közvetlen és állandó kapcsolatot tartson fenn, azt fokozatosan szélesít­se és 1968-tól még inkább gyü- mölcsöztesse. A korábbi években la gyár­tottak Sírokban tubust, a ha­zai piacra és exportra is. De mennyiért adták el termékü­ket Csehszlovákiában, Bulgá­riában, az NDK-ban és a tő­kés piacon, má a véleménye a gyártmányról és mit igényel a vevő? Ebről bizony keveset tudtak Sírokban. Néha talál­koztak ugyan vevőikkel, vagy a külkereskedelmi vállalat adott valamelyes tájékoztatót -későn és keveset), de ez ed­dig sem volt kielégítő, 1968-tól pedig egészen más kapcsolatra lesz szükség. A német gyógyszer- és koz­metikai par elismert az egész világon. Ma már rendkívül fontos az ízléses és a korsze­rű csomagolás, ezért a német gyógyszer- és kozmetikaipar rendkívül fontosnak tartja, hogv a siroki gyár kifogásta­lan fémcsőmé goó-eszközöket szállítson. A Mátravidéki Fém­művek ex porttermékeikkel ed-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom