Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-09 / 213. szám

1 Pillantás a jövőbe Az Országos Mezőgazdasági Kiállításról 0 Egy őszi délelőtt, mikor még nyári hullámokban ömlött a nap melege, s csak néhány rozsdálló akác árulkodott a közelgő hervadásról, végigsé­táltam és végigcsodálkoztam a 66. Országos Mezőgazdasági Kiállítást. Nem a hervad ás légkörével találkoztam, hanem a születés­nek. az újnak,-a keletkezőnek azzal a íorró örömével, amely az embert mindig megragadja, mert ml a legtitokzatosabb az életben, mint a jövő?! Ezen a kiállításon ugyanis az embert jórészt minden — és ezt tessék szó szerint érteni — a jövőre figyelmezteti. Mintha H. G. Wells Időgépére száll­tam volna, olybá tűnt ez a dél­előtti utazás, A 66. Országos Mezőgazdasá­gi Kiállítás nem a jelen ma­gyar mezőgazdaságáról beszél — arról is —, hanem főként a jövőről. A 66. Országos Mező- gazdasági Kiállítás azt mondja el, milyen lesz a 70-ik, vagy a 30-ik kiállítás idején a magyar mezőgazdaság jelene. Ma tehát azt közli, milyen lesz a jövője. szer hihetetlen jövő. De a sors, meg a tapasztalás arra int, hogy higgyem el a merészsége­ket, s merjek merészen a jövő­be pillantani magam la 0 2. Ha a magyarországi nagybir­tokok korában valaki azt mondta volna, hogy néhány évtized múlva nálunk nem lesz nagybirtok, parasztjaink szö­vetkezve, táraaasan fogják mű­velni a földet; sokan mosolyog­tak volna. Ha az első szabad társulá­sok, az első termelőszövetke­zeti csoportok, a nagy drámák, viaskodások idején valaki azt mondta volna, hogy szövetke­zeteink meg fognak erősödni, lesznek milliomos társulások is, némely szövetkezetben á tagság jövedelme eléri majd, vagy egyenesen meghaladja a régi középparaszti jövedelme­ket, megint csak mosolyogtak volna némelyek. Az a társadalmi forradalom, amely nálunk történt, megta­nította az embert á fénybe nézni, megtanította felszaba­dultan élni és Örülni, de le­szoktatta arról, hogy vakmerő jóslatok felett elmosolyogjunk. Megtanulni örülni és elfelej­teni mosolyogni? Ugyan mifé­le alternatíva ez? Arról a mo­solyról szoktunk le, amely fity­mál, kisebbít, leszoktunk a hi­hetetlenségek feletti mosoly­gásról. Amit éh ezen a kiállításon láttam, az a merész, nem egy­Ez a mezőgazdasági kiállítási ugyanis a nehéziparról, a ké­miáról, az alumlniumiparról, a vízgazdálkodásról, a vízlép­csőkről, az energiáról, a gép­iparról, a gépesítésről beszél. Ezen a kiállításon nem „hul­lámzó búzamezőt” látunk, ha­nem a vízgazdálkodás pavilon­jában például a gyógyító víz, az aszályt leküzdő víz gyönyö* rű, sajátos játékát Azt semmiképen nem hihe- tem el, hogy falvainkban, az embert már olyannyira felsza­badították, hogy majdnem mindent gépi erő végez ed: nem hiszek abban, hogy már min­denütt állnának az alumínium- vázas növényházak, ahol szén­savas gáztrágyázás folyik — de ilyet velem, a látogatóval elhi­tetni senki nem akar. Azt sem, hogy minden falunkban dolgo­zik már a „Mindentfelhordó szállítószalag”, vagy a „Malac­szoptató műkoca”, amely tíz malac mesterséges nevelésére alkalmas. De a kiállításon szemlélődve az ember eltűnődik azon, mi­lyen is lesz az a falu, amely* ben már a fizikai munka ne­hezét gép fogja végezni; mi­lyenek lesznek azok a szocia­lista gazdaságaink, amely alu­míniumvázas növényházaik­ban, szénsavas gáztrágyázással majdnem kétszer annyi papri­kát fognak termelni, mint ma; milyen lesz az az ország, amelynek minden kis szegleté­ből levezették a belvizet; s ho­va fogunk jutni, ha nem csak a kezünk erejét fogjuk hasz­nálni a nagyobb eredmények kivívásához, hanem minden faluban a motorok, a gépek, a kémia, az energia, a vízlép­csők, az öntözőcsövek erejét és hatását is. Ez a kiállítás, a jövendő or­szágos tárlata arról győzi meg az embert, hogy ebben a ha­zában a szorgalom és a tudo­mány, a munkaszeretet és a gépesítés, parasztjainknak a földhöz való ősi, s változatlan ragaszkodása és a tudományok erejébe vetett hit, a merészség földi paradicsomot teremthet Rajtunk áll ★ Egy kiállítást láttam ezen a szép őszi délelőttön, amely azt mutatja be, milyen mezőgazda­ságot építettünk a nagybirtok romjain, s főként azt, milyent fogunk még építeni. Ruffy Péter november 5-én indul Moszkvába az úttörő forradalmi expresz Ajándékok a szovjet pioníroknak A tanévnyitó után kevés hí­ján egymillió-kétezer kék és vörös nyakkendős kezdett munkához az ország csaknem 4500 úttörőcsapatában. Ezekben a napokban több mint százezer őrsöt és mintegy negyvenezer rajt alakítanak újjá, s ezzel egyidejűleg körülbelül egymil­lió tisztség betöltéséről dönte­nek a pajtások. A vörös zászló hőseinek út­ján mozgalom Auróra-akciójá- nak meghirdetésével újabb fel­adatokat kaptak a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfordulójára készülő kisdiá­kok, akik közül több mint nyolcszázezren csatlakoztak az elmúlt tanévben kibontakozott kezdeményezéshez. A gyerekek a szept. 29-i fegyveres erők napjáig országszerte ajándé­kokat készítenek a szovjet pio­níroknak. A kis ezermesterek munkáiból csapatonként kiállí­tásokat rendeznek, majd kivá­lasztják a legjobbakat, amelye­ket elküldenek a Szovjetunió­ba. November 6-án, az évfor­duló előestéjén hazánk vala­mennyi városában és községé­ben ünnepi tábortüzek köszön­tik a fél évszázaddal ezelőtti történelmi esemény hőseit, az ötvenéves Szovjetuniót. A vörös zászló hőseinek út­ján mozgalom legjobbjai kö­zül mintegy háromszázan az úttörő forradalmi expresszel Kijevbe és Moszkvába látogat­hatnak. Üxemi találkozások t A küldött AMIKOR TALÁLKOZTUNK, éppen Nógrádból érkezett Két napot töltött a balassagyarma­ti körzetben — mondta —, s valószínű, hogy a Jászságba látogat a következő héten. Nem, nem országjáró már — fűzte hozzá mosolyogva — csupán a hevesi utakat, meg a két szomszédos megye útjait „koptatja”. Munkája, köteles­sége csupán erre a területre szólítja újra meg újra. A kör összébb zárult jóval kisebb mint hajdan, amikor Somogy­ba, Fejér megyéibe, Tolnába, Baranyába és Biharba vitte a summássors, országhatárokon is túlra küldte a katonai pa­rancs vagy — később, Jóval a háború után — az építők szakszervezete központi elnök­ségének tisztségviselőjeként utazgatott Pécstől Debrecenig, Győrtől Békéscsabáig, s még ki tudja meddig ... Ez a kör azonban még min­dig elég nagy, száznál több munkahelyet, csaknem ezer szakszervezeti tagot ötól. Ha Zakar Zoltán azb-ti tikár min­denhová, mindenkihez el akar jutni, ugyancsak áit kell ala­kítania a napokat. Mégpedig úgy, hogy a magánélet kerül­jön mindig későbbre... Korántsem mondja ezt pa­naszkodva, csupán megjegyzi. A feladatát ugyan * szívesen végzi, fel nem cscólné más­sal. Mert nincs szebb dolog — magyarázza —, mint az embe­rek között forogni, az embe­rekkel beszélgetni, sorsokat megismerni, gondokat oszlatni, segíteni, kéréseket teljesíteni — hacsak lehet... NEM VEZET NAPLÓT, be­számolóra sem készült, vissza­pergetett életének mérföldkö­veire nehezen akad. Volt nap­számos — ismétli — 'hadifo­goly, ipari tanuló, esztergá­lyos, üzemi bizottsági elnök, dolgozott a szakszervezet or­szágos, később pedig megyei apparátusában. A nehéz idők­ben szolgált a karhatalomnál, VITA ZSELINSKAITE: SENKI, SEMMI Ha az embernek nincs miről írni, Ír­jon a, SEMMIRŐL<. Sok vers, színdarab, regény úgyis erről szól, de tárca még nem volt. ★ A SENKIVEL lép- ten-nyomon találkoz­hatsz. Ha fényes nap­pal beverik az abla­kod, ne keresd a tet­test. SENKI nem hi­bás. Ha a raktárból eltűnik az áru, SEN­KI nem veszi észre. Az üzletben 'Szokás szerint SENKI nem tudja, hol van a pa­naszkönyv. Miért ké­sik két órát a vonat? SENKI nem tudja. Ahogy lenni szokott, SENKI nem tudja megmondani, hogy a ma estére hirdetett darab helyett miért egy másik színdara­bot mutatnak be, hol­ott te már egy hónap-/ pal ezelőtt megvetted rá a jegyet. Ismeretes, hogy a 'SENKI, a SEMMI és a belőlük képzett szavak szívósan gyö­keret vertek a hét­köznapi szóhasználat­ban. Gyakran még a szokványos „mi van?" kérdésre is ez a vá­lasz: SEMMI külö­nös... Mi tagadás, sűrűn halljuk ezt is: nem segíthetünk SEM­MIT. próbálja meg máshol stb. A szerénység min­dig megható, különö­sen amikor a bíró­ság előtt jelentik ki a tanúk: SEMMIT nem láttunk. SEM­MIT, de SEMMIT nem hallottunk. Vagy például be­mész a főnök szobá­jába és valami segít­séget kérsz tőle. Akkor még biztat: — Majd elintézem, SEMMISÉG az egész. Amikor másnap ér­deklődsz, ezt mondja: — Nem szólt SEN­KI és kiment a fe­jemből. Harmadnap pedig eléd áll a titkárnő: — A főnök ma nem fogad SENKIT. Sajnos, tapasztal­hatjuk azt is. hogyan lesz sok mindenből SEMMI. így például bőrből, textilből, pa­pírból csinálnak ci­pőt. amit nem hord SENKI, ruhát, amit SENKI nem vesz meg. könyvet, amit SENKI nem olvas. Es ha szólsz emiatt, leintenek: — Maflát SENKI nem kérdezte! Beszélgetsz festők­kel, színészekkel és nyomban kiderül, hogy őket nem érti meg SENKI. Még a huligán is panaszko­dik: őt nem neveli SENKI. A horgász emigyen kesereg: nem harap SEMMI. Természetesen, én nem amellett vagyok, hogy kiirtsuk szótá­runkból a SENKIT meg a SEMMIT, és ezzel szegényitsük nyelvünket: csak azt szeretném, ha mindennapi életünk­ből tűnne el a SEM­MI. Ezzel be is fejez, tem írásomat, a SEM- MtRÖL és ha szem­rehányást kapok, hogy SENKINEK sem kell, ezt válaszolom: — Nem értenek maguk SEMMIT! Fordította: Alföldi Erzsébet aztán »zeneid, majd gépkocsi- vezető lett, két éve pedig szb- tiikárrá választották az Egri Közúti Üzemi Vállalatnál. Mit intézett ez idő alatt? — nem jegyezte fel sohasem. Ne az írás őrizze a nyomát — gondolta —, hanem az embe­reik. A legutóbbi két évről — mert talán dicsekvésnek tűnik — legszívesebben hallgatna. Sokára szánja rá magát arra, hogy elmondja: mennyi a vál­tozás 1965, óta, mennyire ju­tottak. Avval kezdi, hogy ma már kilencvenhót százalékos az útépítők szervezettségé, rendszeresen fizetik a tagdíja­kat, e a dolgozók öntudata nemcsak ebben mutatkozik. A korábbi öt helyett ma már 18 brigád küzd a szocialista címért, s közös igyekezettel úgyszólván rendszeresen túl­teljesítik a vállalat termelési terveit. Az emberek szakmai­lag, politikailag egyaránt ké­pezik magukat, csupán a kü­lönféle középiskolákban har­mincnyolcán végeztek a közel­múltban. Természetesen Zakar Zei­ten sem feledkezett meg a ta­ni fisról: 1953-ban befejezte az általános iskolát, később párt­ós SZOT-tanfodyamokon vett részt, az Idén technikusi okle­velet szerzett, s most a marxis­ta—-leninista esti egyetemre készül. Sztahanovista, Kiváló dolgo­zó, A haza szolgálatáért em­lékérem tulajdonosa, baleset- mentesen közlekedő bronz- és ezüstjelvényes gépkocsiveze­tő, Tizennyolc éves párt- és sí.ni'szervezeti tag, tíz éves munkásőr. ELÉGEDETTEN MONDJA, hogy 22 esztendős fia tiszti­iskolás a repülősöknél s a csa­lád minden tagja kommunista. Erre büszke. No, és még egy­re: szeptember első két nap­ján Dudapesten, az Építő-, Fa- és Epítöanyaglparl Dolgozók Szakszervezetének kongresszu­sán küldöttként képviselte a megyét. Volt már az Ország­házban, részt vett már kong­resszuson is — de küldöttként először utazott a fővárosba.., ________(gyóni) Kö sséöntjük a népi Koreát i Szeptember 9-e a koreai nép nagy nemzeti ünnepe Tizenkilenc esztendővel ezelőtt ezen a napon összéült Legfelsőbb Népgyűlés ünnepélyesen kinyilvánította a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság megalakulását. A szocialista építés útjára lépett szabad, független állam példátlan eredményeket produkált az iparosításban, a me­zőgazdaságban, a kultúra és a közélet fejlesztésében. Az építést azonban hamarosan fel kellett váltani a haza vé­delmével. A népi demokratikus rendszer világraszólóan bizonyította életerejét az 1950—53-as vérzivataros hábo­rú során is, az országra támadó amerikai és 15 csatlós állam 450 ezer zsoldosával szemben, az USA légierejével és hadiflottájával vívott harcokban. A népi Korea szo­cialista szövetségesei támogatásával visszaverte és a fegy­verszünet megkötésére tárgyalóasztalhoz kényszerítette <*- agresszort. A minden képzeletet felülmúló gyors ütemű újjáépí­tést a népi demokratikus rendszer tette lehetővé. A hősi koreai nép — a párt vezetésével — a szocialista országok segítségére támaszkodva, az üszkös romok helyén új vá­rosokat, falvakat emelt. Üzemek létesültek, ahol olyan termékeket — nagy­méretű szerszámgépeket, traktorokat, teherautókat — gyártanak, amelyeket soha azelőtt Koreában nem tudtak előállítani. Nemrég bevezették a műszaki képzéssel egy­bekötött kötelező négyéves általános és ötéves középis­kolai oktatást, s ezzel a népi Korea Ázsiában az első or­szág, amely ilyen formában valósítja meg a kötelező ók- tatást. Városon és falun végrehajtották a szocialista for­radalmat. szocialista ipari- agrárországot teremtettek, mely vonzó példát nyújt a déli országrész népe számára is. Dél-Korea népe fölött immár 22 éve az amerikai megszállók uralkodnak — mintegy 60 ezer fős hadsereg­gel. Az 6 bábjaik kormányoznak és bűnös politikájuk következtében több mint hétmillió a munkanélküli, két­százezer gyermek koldul az országutakon. Es a szöuli re­zsim 600 ezer fős hadsereget tart fenn; a dél-koreaiak, tízezreit hajtja vietnami hadszíntérre. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya következetesen harcol az ország békés egyesítéséért, amelynek legfőbb akadálya Dél-Korea amerikai megszál­lása. a szöuli rendszer kalandorpolitikája. A KNDK kor­mánya legutóbbi nyilatkozatában elítélte az VSA szándé­kát, hogy törvénytelenül, az ENSZ-közgyűlés ősszel kez­dődő 22. ülésszakának napirendjére tűzesse az úgyneve­zett koreai kérdést — ugyanakkor támogatja a kilenc szocialista ország, közte hazánk külügyminiszterének ja­vaslatát: tűzzék az ülésszak napirendjére az ENSZ zász­laja alatt Dél-Koreát megszállva tartó, s provokációival állandó feszültséget teremtő amerikai és egyéb külföldt csapatok kivonását. A mai évfordulón szeretettel köszöntjük az élet min­den területén kimagasló sikereket felmutató testvéri ko­reai népet: szolidárisak vagyunk és teljes mértékben tá­mogatjuk igazságos harcát a Dél megszállóinak kivoná­sáén. az ország békés egyesítéséért, a Távol-Kelet biz­tonságáért. Bulgária ünnepe Ma 23 éve, 1944. szep­tember 9-én szabadult fel Bulgária a fasiszta meg­szállás alól. Ez a nap a bolgár nép legnagyobb ünnepe... 83 év nem nagy idő egy nép, egy nemzet életében. Bulgária e viszonylag rövid Idő alatt nagyobb fejlődést ért el, mint történelme so­rán bármikor. Az elmara­dott, gyengén lejlett or­szág két évtized alatt gaz­daságilag és kulturálisan hatalma« lépést tett előre a felvirágzás útján. A sors a múltban sohasem volt bőkezű a bolgár nép­hez. Talán csak egy eset­ben, amikor ezen a gyöny- rű földön telepedett le, amely egyesíti magában a déli napfényt és a hóval fe­dett hegyormokat, a friss hegyi patakokat és a me­zőket, amelyeket a munkás emberi kéz virágzó kertté varázsol. Ennek a népnek, akárcsak nekünk, nem volt meg a szigetlakok nyugal­ma, sem a nagy nemzetek magabiztossága, a birodal­mak gazdagsága. Szabadsá­ga minden évét drágán kellett megfizetnie. Hiszen rengeteg nép vonult át « földön, amely a történelem országútjává vált. Az 1944. szeptember 9-én megszületett új Bulgária új úton indult el. A bolgár föld valósággal újjáéledt Az ország ma egyetlen építkezés: új ipari üzemek, gyárak, lakóházak ezrei emelkednek a magasba mindenfelé. A szocialista építés so­rán a háború előtti, 1939. évi színvonalhoz viszonyít­va az ipari termelés 84-sze- resére növekedett. A bolgár ipar jelenleg 13 nan alatt termel annyit, mint az egész 1939. évben. Az elekt­romos energia termelése ez Idő alatt 44-szeresére nö­vekedett. Űj iparágak születtek. Az országnak nem volt kohá­szata és gépipara. Ma büsz­kén hirdetik, hogy a Bol­gár Népköztársaság gép­gyártó országgá vált. Nem­csak a hazai Ipar és mező- gazdaság szükségleteit lát­ják ei gépekkel — s Bolgár Népköztársaság ma már több mint 70 országba ex­portálja esztergáit, motor­jait, transzformátorait, elektromos targoncáit, rá­diókészülékeit, motorke­rékpárjait. A mezőgazdaság szocia­lista átszervezése is nagy eredményeket hozott. Az ország 960 szövetkezeti és állami gazdasága 72 000 traktorral, 13 000 kombájn­nal és 12 ezer tehergépko­csival rendelkezik. Korsze­rű hajtatóházak, műtrágya segíti a bolgár parasztsá­got ahhoz, hogy termékei eljussanak Európa szinte valamennyi országába. Kulturális fejlődése, cso­dálatos természeti tájai, aranyló tengerpartja, mo­dern szállodái a turisták százezreit vonzzák Bulgá­riába. A magyar turisták között ts rendkívül kedvelt a bolgár tengerpart, a ha­gyományos bolgár vendég- szeretet. Csodák persze nem tör­ténnek! Az óriási ugrást nem titánok művelték, ha­nem emberek. Egyszerű, munkaszerctó, tanulni vá­gyó, törekvő emberek, akik eltökélték: tovább haladnak a megkezdett úton. A magyar és a bolgár nép évszázados történelmi sorsközössége, barátsága a szocialista építés során új tartalmat nyert. Gazdasági és kulturális együttműködé­sünk évről évre fokozódik. Nagy ünnepén szeretettel köszöntjttk bolgár barátin­kat, a testvéri bolgár népet, és kívánjuk, hogy pártja vezetésével további nagy sikereket érjen el közös ügyünk, a szocialista építés útján.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom