Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-09 / 213. szám

~ ..«fr-*». <mí>*í.4,;43*-;*v-üí • .i j£:- /v^i .H- '"V -K. VIVA, MARIA! Francia—olasz filmvfgj&ték A forradalmat — így szok­tuk meg ezt színpadon és iro­dalomban — csak komolyan lehet csinálni, komolyan el­szánt emberekkel, erős fér­fiakkal, akik felkelnek a zsar­nokság ellen. Ez a pikánsan szellemes, itt-ott magas szín­vonalú vígjátékba forduló film és szerzői arról győznek meg bennünket, hangulatosan és nevettetve, hogy két csinos cirkuszi énekesnő is vezethet diadalra igaz ügyet. Főképp, ha az az ügy az amerikai fél­tekén, a forró és forróvérű Dé­lén adódik, és különösen ak- i*0r, ha a két csinos cirkuszi énekesnő Párizsból való, vagy legalábbis azt hiszik róluk, ezen a forró és forróvérű ame­rikai Délen. Louis Maile és Jean Claude Carriére századvégi kosztümös filmet Írtak Jeanne Moreau és Brigitte Bardot, a két világ­híres sztár számára. S mint az olyan szerzők, akik a film dramaturgiájával nagyszerűen tudnak bánni, fittyet hánynak minden logikának, minden pá­tosznak, komolyságnak. A két Maria éli a vándor- cirkuszosok mindennapi, de nem romantika nélküli életét. Énekelnek, dalaikkal és fiatal­a vígjátéki műfajban lemarad, nagyon téved. Színpadon és filmen ritka eset: a két fran­cia sztár kiegészíti egymást, hatásuk közös és egymásra is kölcsönös. Ez a film is bizo­nyítja, hogy a külsődleges ha­tások. megoldások mellett kel­lenek olyan elemek is a víg­játékban, amelyek a szexbom­bák vonalain túl kezdődnek. Ez a két francia színésznő most egymást kiegészítve — néhol egymást másolva —, játékos és meggyőző bizonyítékát adják annak, hogyan lehet kosztümös filmben, mai szemlélettel, csip- kelődően-szellemesen szóra­koztató tanulsággal szolgálni: a forradalom puskapor-szaga összeegyeztethető az életöröm­mel, mert mindkettő hozzátar­tozik az emberi élethez. Henri Decae képei jeles ope­ratőri munka eredménye. A színek mindenütt a hangulat fokozását érik eh Georges Delerue zenéjében a kedves sanzonok mellett el­sősorban azt a sodró erejű részletet dicsérjük, amellyel a város elleni roham mintegy tízperces terjedelmű fináléját kíséri végig. A film nemcsak Brigitte Bardot és Jeanne Moreau miatt siker. Friss, ötletes, ne­vettető, mint egy igazi vígjá­ték. (farhas) ságukkal hatnak, amíg bele nem pottyannak a törénelem- be. az elnyomás elleni harcba. Két vándorlás és előadás kö­zött apró, jelentéktelennek tű­nő mozaikokból összetevődik minden, ami a látványos, moz­galmas históriához szükséges; Ehhez a romantikához, az ír származású forradalmár-lány­hoz és a párizsi énekesnőhöz csatlakozik az igazság és a sze­rencse: szabályszerű várostrom kerekedik, nagy tömegjelene­tekkel. Kitűnően adagolt kép­sorokban látjuk a két ellen­tábor küzdelmének epizódjait. Akad itt csel és kínzókamra, fortély és ellenfortély, eskü, a halál előtti pillanatokban kibomló nagy-nagy szerelem és sok ötlet, vígság, amiben, mint könnyű habban, a forga­tókönyv írói és a rendező meg­fürdetik hőseiket. Louis Maile, aki rendezi is a darabot, a romantikus téma egyes szálait értő kézzel fonja össze. Először a cirkuszi szín­pad két vetkőző énekesnője hódít több változatban, lát­hatjuk a vándorlás és a futó szerelmi kalandok láncolatát, s amikor már a két hősnőről minden intimitást megtudtunk, jön a történet, a felnőtteknek szóló jókedvű mesével. S ez a mese csak ürügy arra a ren­dezőnek, hogy mindenről el­mondja saját, nevettető, de tiszteletre méltó véleményét. A zsarnokot megbünteti és nála csak az a cselvetés érhet el sikert, amely az igaz ügyet szolgálja. Majdnem a szentek glóriáját kapja már a cirkuszi színpad két pikáns, elegáns francia csillaga, amikor a szín és a nők hajszíne is változik: Európában énekelnek fekete hajjal ábrándos szöveget ar­ról, ami „akkor” volt A rendező nagy játékmesteri eleganciával dobálja ötleteit a néző elé és a mozi közönsége hálásan és önfeledten nevet a francia szellem jó kedélyén. Néhány hely és közhely azt az érzést kelti bennünk, hogy így kell szép melodrámát csinálni celluloid-szalagra, de sok min­denért kárpótol a rendező két jelenettel: az egyik, amikor az idősebb Mária, aki korábban drámai színésznő volt, a sze­relem és a pillanat hevületében Shakespeare Julius Caesará­nak nagy monológjával buz­dítja lázadásra a népet, a má­sik pedig, amikor Rodriguez a két hősnőt magához rendelt A frappáns képsorozat mind­két esetben remeklés. Két nagy egyéniség — Bri­gitte Bardot és Jeanne Mo­reau — kápráztatja el a nézőt, s ha valaki azt hinné, hogy Brigitte Bardot mellett és mö­gött a drámai kvalitásairól jól ismert Jeanne Moreau ebben ■ \Befejező rész.) ;— Nagyon kérem! — A Zi-Hárommal továbbra is fogok olyan munkát végez­tetni, mint az elmúlt két nap alatt, sőt, még olyanokra is sor kerülhet, mint a Suberléhez befutott rendelések. De a hang­súly nem ezen lesz! Meg aka­rom találni a módját, hogy a Bögre segítségével elejét ve­gyem minden háborúnak, em­berirtásnak, éhínségnek, gyil­kos járványnak, mindennek, ami bajt, szenvedést okoz az emberiségnek. Legelőbbis szer­vezek valami bizottságot. Nem­zetközit. Tudósok, művészek, jó politikusok, rendes dolgo­zók és vezetők lesznek benne, olyanok, mint Abonyi kartárs, 4 Umiism IMI. szeptember 9., szombat vagy maga, Giziké. Nagy lét­szám nem kell. nehogy sóhi­vatallá váljon. És a tagságfél-í évenként cserélődik majd, másképp fejükbe száll a dicső­ség. Ez a társulat dolgozza ki a Zi-Három teendőit, én meg csak bedugom a kávéfőzőt... Hát ezzel meg mi van?! Felugrott a lócáról, az űrha­jóhoz sietett. A lány követte. A Zi-Három most pár centi­méterre a talaj fölé emelkedve, lassan forgott a hosszanti ten­gelye körül. Sovák megkopogtatta a bur­kolatot. Semmi válasz! — Futás! — kiáltotta Gizi izgatottan. — Edus, adjon ne­ki vezér jelet! Még megszökik a végén! A férfi szófogadóan rohant a ház felé, hamarosan jött is vissza, már messziről kérdezte: — Megállt? A lány tanácstalanul tárta szét a karját. — Nem! Istenem, ez megker- gült! Sovák odaért, ismét kopogott a burkolaton, ezúttal is ered­mény nélkül. Közben valahogy a szomszé. dók, az őrség, a ház körül őgyelgő kíváncsiskodók is meg- neszelték, hogy újabb szenzá­ció érik a Hanka utca tíz kert­jében, mert néhány percen be­lül tucatnyi hívatlan látogató bámulta feszülten az űrhajó monoton forgását Aztán abbamaradt a forgás, a Bögre leszállt és megszólalt: — A Zum csillag lakói fel­vették a kapcsolatot a Zi-Há­rommal. A kapcsolat azért szakadt meg, mert a csillagot kozmikus katasztrófa sújtotta. Sok élet és műszaki berende­zés esett áldozatul, nekik most nagy szükségük van minden q energiára, hogy legalább rész­1 középpontban: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója Tájékoztató as MSZBT őszi munkájáról Országszerte növekednek a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulójával kapcsolatos események, meg­emlékezések. Ebből a nagy mozgásból kiveszi részét a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság is. Kiss László, a társa­ság titkára, a következőkben tájékoztatta erről a Magyar Távirati Iroda munkatársát. Az MSZBT tevékenyen köz­reműködik a szeptember 24-ig nyitva tartó „A szovjet tudo­mány és technika 50 éve” cí­mű kiállítás propagálásában. A megyei elnökségek e téren ötletes változatos munkát fej­tenek ki. A jubiláris időszakban két alkalommal is sor kerül a ha­zánk és egyes szovjet szocia­lista köztársaságok életének kölcsönös megértésében, jól bevált és népszerű kulturális napokra. A ml öttagú küldött­ségünk szeptember 13-án indul el Grúziába Havasi Ferencnek, az MSZMP Központi Bizottsá­ga tagjának, a Komárom me­gyei Pártbizottság első titká­rának vezetésével a magyar kulturális napokra. Ismert művészek tíztagú csoportja, valamint a Győri Vagon és Gépgyár Rába Tánc- együttese utazik velük a ba­ráti köztársaságba. Tbilisziben magyar képzőművészeti és ze­nepedagógiai kiállítás lesz. több városban fénykép-kiállítások mutatják be Magyarország gaz­dasági, kulturális, tudomá­nyos, művészeti életének jel­legzetességeit Október 1—10 között tár­saságunk a Hazafias Nép­fronttal együtt megrendezi az üzbég kulturális napokat, ame­lyekre küldöttséglet, művész­csoportot, valamint a Bahar népi táncegyüttest várjuk; Szeptember 25-én a Madách Színházban a KISZ-szel közö­sen szovjet táncdal-bemutatót rendezünk. Október 17-én a Zeneaka­démián a írószövetséggel kö­zösen reprezentatív szovjet irodalmi estet rendezünk a ha­zánkba látogató szovjet író­küldöttség részvételével. A nagy évfordulóra, novem­ber 7-én, két barátságvonatot indítunk a Szovjetunióba. Az összesen mintegy 600 utas kö­zött ott lesznek a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom tiszteletére indult szocialista munkaverseny legjobbjai, szo­cialista brigádvezetők és ta­gok, a parasztok, értelmiségiek. A vonatok utasai részt vesznék a moszkvai és leningrádi ün­nepségeken. Mátrai fafaragók Heves megye szélén, a Hasz­noshoz tartozó s Szentimréért „hadakozó” M á tra keres ztesen régi hagyományt, apáról fiú­ra szálló mesterséget őriznek a kis házak lakói. A különös művészetre valamikor az élei tanította az embereket. Mert pénzelni, egyedül a fa nyújthat szerény megélhetést egész esz­tendőben. Talán nem is tudják már — mert nem emlegetik —, hogy annak idején ki vette kezébe először a faragószerszámokat, ki fabrikálta az első kanala­Amikor persze jobban ráérek, magam is faragom a kanala­kat. — Jó üzlet? — kérdezeijn. — Elég jó. Tizennyolc ezer forint körül hoz évente... Egy a rossz, hogy most már bal­táinkkal nem „kóstolgatha­A technika az apró „műhelyekbe” is betört. Király László, az értékesítő vállalat dol­gozója, a legújabb géppel ism erteti a fafaragókat. errefelé a föld kevés is, so­vány is, sokáig nem számít­hattak másra, csak az erdőre. A gombából, gyümölcsből azonban nem lehet mindig ben pótolhassák veszteségeiket. Ezért a Zi-Három visszatér starthelyére. A Zi-Három tájé­koztatta gazdáit a Földön vég. zett munkájáról, gazdái e munkákat helyénvalónak, cél­szerűnek ítélik és úgy határoz­tak, hogy amint a Zi-Hármat újból nélkülözni tudják, ugyan­ide küldik vissza, ahhoz, aki­től eddig is kapta utasításait Befejezvén a búcsúbeszédét, az űrhajó lassan, zajtalanul felemelkedett a fák koronája fölé, aztán egy szempillantás alatt eltűnt. A körülállók kis ideig még némán bámulták a tiszta kék eget, aztán szétszéledtek. Csak Sovák Me maradt ott, és Boronka Gizi. — Fel a fejjel! — mondta a lány és kezét rátette a férfi vállára. — Majd egyszer visz- szajön. Megígérte. Sovák elgondolkodva rázta meg a fejét — Nem búsulok, Giziké, ne higgye. Azoknak most jobban kell a Zi-Három, mint nekünk. És abban is biztos vagyok, hogy vissza is irányítják hoz­zánk, amint tehetik. De az iga­zán nagy szám az volna, ha addigra a Föld maga hozná rendbe a dolgait. Házilagosan, saját erőből! Akkor én a Bög­rét nyugodt lélekkel foghat­nám be a Gigantnál közép­panelek és nyílászáró szerke­zetek szállítására, mert Hodin- káékat változatlanul utálom! Ne igyunk erre valamit? — Szó se lehet róla! — je­lentette ki a lány határozottan. — Kell a pénz bútorra! — Vége — kát, fokosokat, galuskaszagga­tókat. Ám tudományát elles­ték, tovább adták, úgyszólván közkinccsé tették a faluban, s a nagy elődre ismeretlenül is tisztelettelj hálával gondol­nak. Az örökölt „szakmára” idő­vel iparengedélyt is váltottak a keresztesiek, s így csaknem minden második-harmadik portára felkerült a szerény kis „cégtábla”, amely hírül ad­ja gazdái „foglalkozását”; Szándékosan tettük idéző­jel közé ez utóbbi szót — nem a bizonytalanság tétette ide —, mivel lassan-lassan afféle másodállássá válik a régi mesterség, művelőik ugyanis többnyire csak napi hivatalos munkájuk, a bánya- művelés, útépítés s más foglár latosság után ülnek a faragó­bakra, vagy — mert a tech­nika az apró manufaktúrákba, parányi műhelyekbe is betört — állnak a többnyire saját maguk, esetleg valamelyik helybeli lakatos, kovácsember által készített gép elé. Addig pedig, amíg nem térnek haza, az öreg szüle tölti ráérős ide­jét a szerszámokkal, csak úgy> megszokásból inkább... Holtner Vince házában — délutánonként — ketten is dolgoznak a fával. Az idős néni aki néha bányai robban­tózsinórokból is ügyeskedik: kosárkákat köt, — többnyire botokat görbít és fest, a kör­nyékbeli kirándulóhelyekre, búcsúkba készíti az árut. a fiatalember pedig „kanalakat” nagyjáz. — A géppel körülvágom, gömbölyítem a fát —magya­rázza —, s így négyszer-ötször többre jutok, mintha kézzel végezném ugyanezt. Ilyenkor délutánonként legtöbbször csak „félkészárut” csinálok, anyára hagyom a bíbelődést. tunk” az erdőn, nem mi vá­logatjuk a legalkalmasabb anyagot, hanem az erdészet­től kapjuk a más, ipari célok­ra alkalmatlan fát. Ebből vi­szont nehezebb faragni... Mesélik a faluban, hogy va­lamikor jobbára csak cserére vitték a fakanalakat, sulyko­kat, guzsalyokat; babért, krumpliért árulták, gyaki^í! messzi földön is — most már csak jövedelem-kiegészítésként készítik a sokféle terméket. Jól jön ide is, oda is a külön pénz, belőle rangosodnak a házak, szépülnek a lakások, módosabbak az emberek; Elegendő talán csak a „Holt- ner-dinasztiánál” széttekinte­ni: László háza akármelyik városba is beillene már, olyan takaros! No, persze, a gazda ás háza népe meg is dolgozott érte ala­posan, ki tudja, hány „galfát” — galuskasza^gatót — fara­gott addig, amíg idáig jutott... Holtner Barnabá-séknál — ahol ugyancsak az egész csa­lád szorgoskodik a mesterség­ben — meséli Király László, hogy a 40 iparengedélyes ke­resztesinek tavaly is 1 millió forintnál többet fizetett az Er­dei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat, de idén már 1 600 000-et szándékozik adni. — Megnőtt a kereslet a mát­rai fatermékek iránt — mond­ja —, ebben az évben már exportálunk is. -A Német Szö­vetségi Köztársaság kért na­gyobb tételt a kanalainkból. A faluban eddig inkább a vásárokat, búcsúkat emleget­ték. Ezután talán már a távoli országokról is egyre gyakrab­ban esik szó. A fakanalak szét­viszik a világba Mátrakeresz* tes hírét, lakóinak ősi müvÄ» szetét. Kép és szöveg; Gyón! Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom