Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-28 / 229. szám

i- (Folytatás az 1. oldalról): bevonja a vállalatokat és a dolgozókat az őket érintő leg­közvetlenebb kérdések ren­dezésébe. Együttesen dönte­nek vállalaton belül az anya­gi ösztönzők kialakításáról, a munkaidő beosztásáról, az esetleges túlmunka elrendelé­sének feltételeiről, vagy a dolgozók felmondási idejének meghatározásáról. A kollektív szerződéssel kapcsolatban meg kell emlí­teni, hogy a törvény egyes esetekben kötelezően előírja valamely kérdésnek a kollek­tív szerződésben történő sza­bályozását, ez a helyzet pél­dául a munkaidő-beosztás rendezésénél,- vagy a része­sedési alap felosztásánál. Más esetekben, amikor köz­pontilag aránylag széles kör­ben rendezhető kérdésiről van szó és csak kevés helyen kell a saját vállalati követelmé­nyek miatt a központi rendelkezéstől eltérni, a törvény megmondja a sza­bályt és csupán lehetőséget ad arra, hogy a kollektív szerződések attól eltérően is rendelkezhessenek. (Például a felmondási idő meghatáro­zásánál vagy a heti pihenő­napok összevonásánál.) Ezek­ben a kérdésekben csak ak­kor kell a kollektív szerző­désben rendelkezni, ha a köz­pontilag meghatározott sza­bály az adott vállalatra nem lenne megfelelő. Ez a törvényjavaslat meg­felel a párt és kormány tö­rekvéseinek, amelyek a szo­cialista demokrácia tovább­fejlesztését oélozzák. Már a viták során felme­rült, hogy a vállalati önálló­ság növelése, a gazdasági ve­zetők szélesebb jogköre nem eredményezi-e a dolgozók véleményének háttérbe szo­rítását, nem ragadtatja-e a vezetőket túlkapásokra? A másik oldalon a szakszerve­zeti jogok növekedésével kap­csolatban is felmerültek ag­gályok: nem lesz-e túl széles körű a szakszervezetek bele­szólási joga, s nem fogja-e ez hátráltatni a termelési ér­dekeket? A szocialista erkölcsi normák élnek és folyton tovább fejlődnek A ml véleményünk az, hogy a túlzott aggodalomra nincsen ok. Gazdasági veze­tőink nem a társadalom cél­jaival ellentétes alapokon álló, nem valami kapitalista típusú gazdasági vezetők, hanem a mi rendszerünk ál­tal nevelt, rendszerhez hű, a jogokat és kötelességeket jól ismerő, a munkásosztály tö­rekvéseit mindenben támo­gató gazdasági szakemberek. A bizalmat mindenképpen helyes nekik megadni, mert megilleti őket. Másik oldalon áll az, hogy • párt és a kormány — a szocialista demokrácia fej­lesztése érdekében — java­solja a dolgozók érdekvédel­mét képviselő szakszerveze­tek jogainak növelését. A szocialista demokrácia mesz- szemenő fejlődését jelentik, hogy a szakszervezeteknek törvényben lefektetett joga: a dolgozók érdekében bármi­kor, bárhol felléphetnek, jo­guk van a gazdasági vezetők tevékenységének megítélé­sére is. Meg vagyunk győződ­ve arról, hogy szakszerveze­teink a legnagyobb jogkör­rel ott fognak élni, ahol er­re szükség lesz. Azt hiszem, az a helyes felfogás, hogy a szakszervezetek széle­sebb beleszólási lehető­sége és a vállalati terve­zés nagyobb hatásköre nem egymással ellenté­tes, hanem egymást ki­egészítő. A Munka Törvénykönyvé­nek 14. paragrafusa tartal­mazza a szakszervezetek köz­reműködési jogait. Ez a pa­ragrafus jogot ad a szakszer­vezetek vállalati szervének^ hogy a munkaviszonyt érintő szabályokkal, valamint a szocialista erkölcsnek meg­fejelő bánásmódot súlyosan sértő intézkedésekkel szem­ben kifogást emelhessenek. Ebben az esetben az Intézke­dést a felsőbb szervek dön­téséig nem szabad végrehaj­tani. A viták sörén számosán kérték ennek a tételnek konkrét kifejtését, annak megmagyarázását, hogy mi lehet a szocialista erkölcs­nek megfelelő bánásmódot súlyosan sértő intézkedés. Er­re csak azt lehetett válaszol­ni, hogy a szocialista erköl­csi normák élnek, folyton to­vább fejlődnek, nem lehet tehát sematikusan paragra­fusba szorítani őket. Ha egy adott intézkedést a jogok és kötelességek tük­rében nézünk, kiderül, hogy hasonló ügyek esetében más­képpen kell fellépni a jól dolgozókkal és másképpen a hanyagokkal szemben. A he­lyes eljárást tehát, hogy mi­lyen esetekben hogyan kell intézkedni, az élet fogja ki­alakítani. Tisztelt országgyűlés! Igen lényeges változtatásra kerül sor a felmondás kér­désében is. Az új Munka Törvénykönyve tervezetének a felmondásra vonatkozó ren­delkezései az eddigi felmondás! rendszert teljesen meg­változtatják és feloldják a megkötöttségeket mind a dolgozó, mind a válla­lat szempontjából. A dolgozó és a vállalat helyzete között bizonyos kü­lönbség azonban továbbra is fennmarad. Míg ugyanis a dolgozó bármikor kötetlenül felmondhat, a vállalatra néz­ve — a szocialista humani­tásból fakadó — felmondási tilalmak és korlátozások to­vábbra is érvényesek, sőt, ezek köre bővül is. Nálunk betegség, terhesség esetén már régóta felmon­dási tilalom van. A mostani szabályozás ezt kiterjeszti a sorkatona feleségére és az egyedülálló anyákra is. nem vitás, hogy a gaz­dasági vezetőknek többet keli törődniük a jól dol­gozók megbecsülésével és mindazzal, ami a dol­gozót a vállalathoz köti. Egyik képviselőtársam az előzetes megbeszélések so­rán szóvá tette: náluk a me­gyében felmerült olyan ag­gály, hogy a szabad vállalati felmondás lehetősége nem ellentétes-e a munkához va­ló jog állami garantálásával. Ezzel kapcsolatban elsősor­ban azt kell leszögezni, hogy a munkához való jogot al­kotmányunk biztosítja. Ezen a Munka Törvénykönyve nem változtat, sőt, éppen ellenke­zőleg — mint erre a tör­vényjavaslat 18. paragrafusa kifejezetten ki is tér — biz­tosítja, hogy mindenki sza­badon munkaviszonyt létesít­hessen. A munkához való jog ér­telme az, hogy az állam az egész népgazdaság fejleszté­sének keretei között köteles arról gondoskodni, hogy min­denki számára legyen mun­kahely. vagyis biztosítsa a munkaképes lakosság megfe­lelő foglalkoztatását. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindenkinek élete kez­detétől nyugdíjazásáig egy ugyanazon vállalatnál kell dolgoznia, — még akkor is* ha ennél a vállalatnál a munkalehetőség jelentősen csökkent, ugyanakkor más vállalatoknál pedig nagy­mértékű a munkaerőhiány. Az alkotmány értelmezése szerint mindenki számára biztosítani kell azt a lehe­tőséget, hogy ha munkavi­szonya megszűnik, újból munkába tudjon állni. A Munka Törvényköny­ve hathatósan intézkedik a dolgozók egészségének és testi épségének vé­delméről, amikor 51. paragrafusában kimondja, hogy ezt a védel­met már a beruházások elő­irányzásánál, a tervezésnél, a kivitelezésnél figyelembe kell venni. Éne a célra a vál­lalatnál megfelelő munkavé­delmi szervezetnek kell mű­ködnie. A munkavédelmi felügyeletet nálunk, Magyaror­szágon — teljes jogkörrel és megfelelő szankciókkal felru­házva — a szakszervezetek látják el. Az üzemi munka- védelem terén az eredmények a gyors ütemű fejlődéshez mérten is jelentősek. Nálunk az összes nyugdíj­ba menőknek csak néhány százalékát teszik ki azok, akik üzemi baleset miatt kénytelenek rokkantsági nyugdíjba menni és vala­mennyi egyéb betegség miatt megrokkantakkal együtt sem teszik ki az összes nyugdíjba menők negyedét. Számos nyugati ipari országban a férfiak 60 a nők 70 százaléka válik rokkanttá nyugdíj-kor­határ elérése előtt. Tisztelt országgyűlés! A Munka Törvénykönyvé­nek tervezete a közvéle­mény széles körű meghallga­tása után került a parlament, a nép legfőbb képviseleti szerve elé. A beterjesztett javaslatról elmondhatjuk, hogy az társadalmi ellenőr­zés mellett készült. A tör­vényjavaslat a SZOT-tál, és az Igazságügv-miniszté- riummal együttműködve, tel­jes összhangban készült el. Az új Munka Törvénykönyve az életet adó munkának alaptörvénye A nyilvános vitában mint­egy 400 000 dolgozó vett részt és széles körben élt a véleménynyilvánítás lehető­ségével. A vita bebizonyí­totta, hogy a közvélemény a tervezet alapvető koncep­cióit helyesli, elfogadja és azt szükségesnek tartja. Ugyanakkor sok olyan ja­vaslat is volt, amelyet hasz­nosíthatunk, ezért az előze­tes tervezetet módosítani kellett. A vita alapján került a tervezetbe a megrokkant dolgozók felgyógyulása utáni úi'bőíi alkalmazásának kötele­zővé tétele korábbi munkál­tatójuknál; a többgyermekes anyák szabadsága és a jutalom­szabadság bevezetése, ami a jól dolgozók mesz- szemenő megbecsülését jelenti. A jutalomszabadsággal kapcsolatban szeretném a fi­gyelmet felhívni arra, hogy ez a rendes szabadságon fe­lül — tehát alap- és pótsza­badságon kívül — jár. Meg- émlítem, hogy ugyanígy a rendes szabadságon felül il­leti meg a dolgozókat a ta­nulmányi szabadság is. Az országos vitában szám­talan hozzászóló szóvá tette, hogy a 40 és az 50 éves jubi­leumi jutalmakat a dolgo­zók jelentős hányada nem kaphatja meg, mert előbb megy nyugdíjba. A 40 éves jubileumi jutalomnál első­sorban a nőkről van szó, to­vábbá azokról, akik főisko­lát, egyetemet végeztek és tanulmányaikat 24—25 éves korban fejezték be. mert nyugdíj ázásukig rendszerint nem töltenek 40 évet mun­kában. Az 50 éves jubileumi jutalmat rendszerint az sem érheti el, aki már 14—15 éves korában elkezdett dol­gozni. A Munka Törvény- könyve végrehajtási utasítá­sának 66. paragrafusa — az országos vitában kialakult vélemény alapján — nyug­díjazás esetén, már 35, il­letve 45 munkában töltött év után biztosítja a jubileumi jutalmat. Tisztelt országgyűlés! Úgy vélem, hogy az új Munka Törvény- könyvének tervezete hí­ven tükrözi a hazánkban elért fejlődést és biztosít­ja a felkészülést a továb­bi eredmények elérésé­hez. A javaslat a korábbi tör­vénykönyvvel szemben igen nagy jelentőségű változáso­kat tartalmaz, mert nagyok a társadalmi politikai, gaz­dasági és szociális eredmé­nyeink. Ezek az eredmények a pártunk és kormányunk, valamint egész dolgozó né­pünk közötti együttműködés, kölcsönös bizalom és meg­becsülés révén jöttek létre. Csak e kölcsönös bizalom tette lehetővé hazánk gyors szocialista fejlődését, a nyu­godt légkört, a szorgalmas építőmunkát. Az új Munka Törvény- könyve, az életet adó mun­kának alaptörvénye, és elő­készítői az alkotó ember, a dolgozók iránti tisztelettel tervezték meg. Kérem, hogy a javaslatot az országgyűlés vitassa meg és fogadja el. Több felszólalás elhang­zása után Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára emelkedett szólásra. Gáspár Sándor felszólalása Jelentős eredmények az üzemi munkavédelem terén Megváltozik a felmondási idő rendszere. A 15 napos felmondási idő az esetek egy részében sem a vállalat, sem a dolgozó számára nem ele­gendő. Ha a dolgozó felmond, a vállalat nem mindig tud 15 nap alatt utánpótlásról gondoskodni és a dolgozó sem tud mindig 15 nap alatt új munkahelyet találni. A java­solt szabályozás ezért diffe­renciált felmondási rendszert alkalmaz. A felmondási idő 15 naptól egészen 6 hónapig terjedhet — hogy ezen belül mennyi, az a kollektív szerző­désre. illetve a dolgozók és 2 Miapj 1967. szept, 28., csütörtök a vállalat közös megegyezé­sére van bízva. Többen feltették azt a kér­dést, hogy a felmondási rend­szerben bekövetkező válto­zásoknak milyen következ­ményei lesznek. A gazdasági vezetők a nagyobb munka­erő-vándorlástól félnek, a másik oldalon pedig attól, hogy nem jön-e létre na­gyobb munkaerő-felesleg. Ami a munkaerő-felesleg­től való félelmet illeti — az Új gazdaságirányítás célja nem a termelés szűkítése, ha­nem bővítése, tehát az ered­mény semmi szín alatt sem a foglalkoztatottság csőkké-« nése lesz. Természetesen a gazdasági élet időnként meg­kíván bizonyos átcsoportosí­tásokat. egyik iparágból a másikba. Ami pedig a mun­kaerőmozgást illett; Tisztelt or- I szággyűlés! Hazánkban a | szocialista for­radalom alap- | vető követel­ményeinek ele­get tettünk. | Most a szocia­lista viszonyok tökéletesítése van napiren- | den. Az új Munka Tör­vénykönyve tervezetet, ame­lyet a tisztelt országgyűlés elé terjesztet­tek, a társadal­mi igény szül­te. Minden tör­vény kifejezi annak a társa­dalomnak a jellegét, ame­lyikben létre­hozták és alkal­mazzák. Különösen így van ez az alapvető jelentőségű tör­vényekkel. Ma is ilyen alap­vető törvényjavaslatot tár­gyalunk, amely a szocialista fejlődés követelményeinek tesz eleget a társadalmi lét legfontosabb területén; a munka területén* Az új Munka Törvény- könyve összhangban van mindazon intézkedéseinkkel, amelyeket társadalmi rend­szerünk további erősítése ér­dekében foganatosítottunk politikai, gazdasági és társa­dalmi téren egyaránt. Az új Munka Törvény- könyve nem szabályozza rész­iéiben a munkajogi kérdé­seket, csak azok aiksteasá* se lényegében egy célt szol­gál. Azt, hogy minden alko­tó erőt felszabadítva, a szo­cialista rendszerünkben rej­lő lehetőségeket még jobban kihasználva növeljük társa­dalmi rendszerünk gazdasá­gi és politikai erejét. Arról van szó, hogy a munkás, a dolgozó ember számára, tartalmas, gazdag, kulturált életet teremtsünk. Az a célunk, hogy teljes tár­sadalmi és szociális bizton­ságot nyújtsunk minden dol­gozó számára, hogy a mun­kánk nyomán elérhető leg­magasabb életszínvonalat biztosítsuk egész népünknek, hogy minden ember számá­ra elérhetővé tegyük a kultú­ra. a művészet minden kin­csét és mindazt, ami az em­berek boldogságához, igazi emberi életükhöz szükséges. Tisztelt országgyűl«! Az új Munka Törvény- könyve nemcsak lehetővé te­szi, hanem feltételezi a dol­gozók aktivitásának teljes kibontakoztatását, a szocia­lista demokrácia továbbfej­lesztését. A gazdaságirányítás új rendszerének megvalósulá­sával a dolgozók bevonása a vezetésbe még szélesebb alapon nyugszik és az üze­mekben, közvetlenül a mun­kahelyeken az eddiginél job­ban érvényesül. Ennek feltétele, hogy az üzemi, munkahelyi pártszer­vezetek, szakszervezetek és a gazdasági vezetés az üzem előtt álló célok meghatáro­zásába vonja be a dolgozók legszélesebb rétegeit. A feladatok végrehajtás sában csak altkor tud­nak a dolgozók aktívan részt venni, ha szerepük van a célok meghatáro­zásában. Ez különösen időszerű, mert most térünk át az új gaz­daságirányítási rendszerre* most készülnek az 1968. évi vállalati tervek, a közeljövő­ben megkötik a kollektív szerződéseket és egyre több vállalatnál készítik elő a munkaidő csökkentését. Azt hiszem, ma már min­denki számára felismert tény, hogy a dolgozók al­kotják a vezetés legfonto­sabb elemét. Az uralkodó osztályban, a munkásosz­tályban évtizedek alatt fel­halmozott tapasztalatok igénylése, feltárása és hasz­nosítása elsőrendű köteles­sége minden üzemi, munka­helyi vezetőnek. A dolgo­zóknak ismerniük kell mun­kahelyük összes gondját és baját, a gazdasági vezetés el­képzeléseit, döntéseit. Így közvetlen érvényesül a szo­cialista demokrácia, tovább erősödik a magyar munkás- osztály vezető szerepe, nö­vekszik aktivitása és törté­nelmi felelőssége. A dolgozók igazságérzeté­vel találkozik az a törekvé­sünk. hogy többet kapjon a társadalomtól és naavobb megbecsülésben részesüljön az. aki munkája révén töb­bet ad a közösségnek. Többször kifejtettük: nem vagyunk hívei a* egyenlősdinek, ez a szo­cialista rendszer termé­szetével nem fér össze. Nem szabad, hogy a dolgo­zók keresetének alakulása szubjektív tényezőktől függ­jön. Ez ma még előfordul. A meghatározó tényező a dol­gozónak a termelésben el­foglalt helye és felelőssége, illetve a végzett munka mennyisége és minősége le- even. A Munka Tör vő év­könyve tartalmazza a diffe­renciáltabb anyagi ösztönzés lehetőségeit. Ezt kell majd a kollektív szerződésekben oon- tosan, a helyi viszonyokat figyelembe véve meghatá­rozni. Az üzemi demokrácia fej­lesztése nem csupán az üze­mi vezetésre ró feladatokat. Fontos szerep és felelősség hárul ebben a területi párt­szervekre, a szakszervezetek központi vezetőségeire, a mi­nisztériumokra, főhatóságok­ra. tanácsokra. Segíterrük kell az üzemi szerveket, hogy jobban éljenek az adott lehetőségekkel. sához biztosít kereteket. A keret-törvény kettős célt szolgál. Egyrészt, hogy legmagasabb szintű jog­szabályban, törvényben biztosítsák a dolgozónak a munkaviszonnyal kap­csolatos jogait, kötelezett­ségeit. Másrészt lehetőséget nyújt arra, hogy a törvény keretei között és annak szellemében a munkaviszonyt érintő kér­déseket a helyi körülmények­hez és feltételekhez igazodva szabályozzák, A gazdaságirányítás re­formja, a Munka Törvény- könyve és az ennek alapján kidolgozásra kerülő kollek­tív szerződések a párt és a kormány minden intézkedé­Az élet nem túri a megcsoutosodott, a* elavult módszereket Elvtársak! Most együttesen keressük, kutassuk az újat, a jobbat, a célravezetőt, mert az élet nem tűri a megcsontosodott, az elavult módszereket, dog­mákat. Legyen bátorságunk, hogy megfelelő érzékkel, időben reagáljunk az élet ál­tal támasztott követelmé­nyekre. Tisztelt országgyűlés! Hogy az új Munka Tör­vénykönyve mennyire társa­dalmi igényeket elégít ki, ezt bizonyítja a tervezet orszá­gos vitája. A vita tapaszta­latai szerint a dolgozók egyetértenek a beterjesztett törvénytervezettel. Minthogy új dologról van szó, természetesen felmerül­nek jogos aggályok is. ame­lyeket nem tudtunk a szö­vegezésnél figyelembe venni, de politikai természetűek és ezért ezekkel itt kívánunk foglalkozni. Mivel a törvény mindent nem részletez, sokan úgy vé­lik, hogy helyi alkalmazása önkényeskedéshez vezethet, csorbíthatja a dolgozók szer­zett jogait. Értjük ezeket az ragályokat, a félelem nem alaptalan. (folytatás a 3, oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom