Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-17 / 220. szám
2 kszenrezetnek más volt a véleménye Nem titok: a szak szervezetek érdekvédelmi feladatát a jövőben' erősíteni akarjuk. Az sem titok. hogy. dzt a célkitűzésünket nem mindenki fogadja kitörő lelkesedéssel. Néhány igazgató, gazdasági vezető. inkább fenntartásait sorolja el, ha erre a témára sor kerül. Kétségtelen, a szakszervezetnek a jövőben megnő a szerepe, és a gyakorlatban megtörténhet, hogy állásfoglalása különbözni fog egy adott kérdésben a vállalat, az üzem vezetőinek állásfoglalásától. Nos, mi, is egy ilyen véleménykülönbséget szeretnénk most bemutatni, ami már megtörtént valóság, nemcsak elvi lehetőség. A témája a norma. Bz ok a korszerűsítés A Mátra vidéki Sütőipari Vállalat 11-es üzeméről van szó. Nemrég bizonyos mértékű felújítást és átalakítást végeztek- el ebben az üzemben, ami magával vonta a munkafeltételek és a körülmények kedvező változását. Az átalakítás idején, néhány hétig szünetelt a termelés. Mielőtt ismét megkezdték volna a kenyerek sütését, az új helyzetre kellett megállapítani a teljesítményt, s íiormát. Az érvényben lévő rendelkezések ezt így követelik meg. A vállalat vezetősége ösz- szeült, megtárgyalták, menynyiben módosult a helyzet a 17-es üzemnél, hogyan kell ennek a termelésben megnyilvánulnia. Magyarán: megállapították a normát. Már csak a szák- zervezetí bizottság jóváhagyá- a volt hátra, ami formailag „■sak egy aláírás. Az szb titkára azonban az aláírást elodázta. Vajon miért tartózkodott az új norma aláírásától? Az igazgató szerint — Hogy mi történt a 17-es üzemünknél? — gondolkozik el egy pillanatra Oláh György, a vállalat ; igazgatója. •*— Lényegében semmi, különös. Korérűsítettük az üzemet, és .yakorlatilag bővítettük a létszámot. — Milyen mértékben? — Valójában korábban is öten dolgoztak a 17-es üzemben, most Is annyian dolgoznak. Az öt főből egy a fűtő. A négy termelő munkás közül az egyik fél műszakban teljesítményben, fél műszakban pedig időbérben dolgozott. Az időbért megszüntettük, átállítottuk teljesítményre. Így a termelés össz-meny- nyiségét megnöveltük. — Tehát csak belső átszervezés történt? — Igen. Ez a bizonyos negyedik dolgozónk korábban a kisütött kenyereket a kemencétől a raktárig szállította. Miután a fűtőnek a munkaidejét nem tudtuk kitölteni, a kenyérszállítást rábíztuk, de az órabérét is felemeltük ezzel egyidejűleg. A negyedik dolgozónk is most már a kenyér- termeléssel van elfoglalva az egész műszakban. — Hogyan módosult a norma? — Az egy dolgozóra jutó teljesítmény mértéke nem változott. Az üzem felújítása előtt is 448 kilogramm esett nyolc órára egy főre, most is annyi. Csak előzőleg három és fél dolgozó normáját, most pedig négy termelő dolgozó normáját vesszük alapul. Talán nem felesleges a megjegyzés: a statisztikában előfordul ilyen furcsa adat: fél dolgozó. Gondoljunk ebben az esetben a már említett négyórás időbérre: ez adja a „fél dolgozót”. Mert normában ez Magnósok, figyelem ! ■ Klubot alakítanak az egri fiatalok ■ Szalagcsere a fővárosiakkal ■ Tánczenei bemutatók — felvételről 448 káló műszakonként. Miután azonban az összteljesítmény mértéke a plusz „fél” fő beállításával megnö- vekedett. a vállalat vezetősége a pártszervezettel egyetértésben hozta meg a döntést. Tanácskozott az érdekelt dolgozókkal is, akik az összteljesítmény mértékét vitatták csak. És a gyakorlat kiket igazolt? A havi üzemi tel jesítmény azóta is túlhaladja a száz százalékot. Miért foglalkoztunk ezzel a lényegében meg nem történt normarendezéssel mégis ilyen részletesen? Mert megszívlelendő tanulságot tudunk levonni belőle. Nevezetesen: a szakszervezetnek a dolgozók érdekvédelme éppen úgy kötelessége, mint a dolgozók helytelen nézeteinek megmagyarázása. Tudjuk, hogy a szakszervezet esetenként — hadd mondjuk így: — ellenzékben, ellentétben állhat a vállalat gazdasági vezetőségével. De csak indokolt esetben. Indokolatlanul semmi értelme az ilyen magatartásnak. Ezzel senkinek sem használ. Az ellenzékieskedést — még annak látszatát is — kerülnie kell a szakszervezetnek. Mi szükség volt arra, hogy a mostani példánkban az szb titkára a teljesítmény aláírásától tartózkodott? Semmi. A tanulság? Ennek megfogalmazását olvasóinkra bízzuk. G. Molnár Ferenc Arab és néger . . . (Napjaink két gyakran használt szavának eredetéről, életéről) ...hogy nincs kiállhatatlanabb az olyan embernél, mint akinek soha semmi sem jó, úgy, ahogy van, mindig mást, többet akar, sőt odáig vetemedik, hogy céljai legyenek. Nem egy cél, hanem céljai! Kiállhatatlan és nevetséges figura az ilyen. Mert hogy csak a céloknál maradjunk, mi jó van abban, hogy az embernek céljai legyenek? Elér belőle egyet — ha egyáltalán elér —, aztán máris lohol, szaporázza a munkát, gondolatait és lépteit, hogy elérje a következőt és UJV tovább... Mint valami félbolond turista, aki fellihag egy hegyre, aztán máris lohol tovább, mert odább egy másik csúaanál tágabb horizontokat lehet látni. Az ember üljön nyugodtan a fenekén, csinálja azt, amit csinál, hogy bele ne szakadjon, de feltűnő se legyen a lassúsága és vegye fel a kapott bért — egészen a nyugdíjkorhatárig! Hát nem igaz? Ismerek például egy embert, — nagyon rendes, normális ember, nem kiállhatatlan ember. Valamikor, amikor még kicsit ütődött volt és fiatalabb, mérnök akart lenni. Amikar kezdett okosodni, kiszámolta magának, hogy technikusnak lenni sem utolsó dolog, utóvégre a mérnök se szakad bele, ha fel kell vennie a fizetését, s az sem eszik kétszer ebédet. Miután így szépen kifundálta, elevickélt a technikusi papírért, s most ül a kellemes, langyos vízben, amely egyesek szerint kiválóan butít, de hát csak fecsegjenek azok az egyesek. Azt is mondták, hogy messzebb lát egy mérnök, meg azt is, hogy a tágabb horizontok új meg új ösztönzést adnak az alkotó munkához... Na és? Minek erőltesse a szemét, * egyáltalán, őt ne ösztönözze senki és semmi. Ismerek egy másik embert is. Minden reggel, amikor bemegy a munkahelyére, letört ség és csömör vesz rajta erőt. Egyszerűen utálja azt, amit csinál... Uramisten, de hogy utálja. Hát igen. vannak éppen álmai, tervei, elképzelései, de nagyon jól tudja, hogy azok az álmok, tervek kevesebbet hoznának a konyhára. Más szóval: ahol dolgozik, jól megfizetik, ahol dolgozni szeretne, ott leralább négy százassal kevesebb lenne a borítékban. így tehát immáron évek óta, minden bérfizetéskor négyszázzal többet vesz fel azért a munkárt, amelyet se teste, se lelke nem kíván, hogy aztán a két bérfizetés között álmodozzék, tervezgessen arról, amit szeretne csinálni... De soha nem fog. Nem, ő nem kiállhatatlan, nevetséges figura. Ö realista: négyszázért. Aztán ismerek egy harmadik embert. Hát ez az! Ez az, akinek típusáról egyébként az a véleményem, hogy kiállhatatlan és nevetséges. Ez mindig tele van célokkal, ez mindig felmászik egy hegyoromra, boldogan körül- és visszanéz, aztán szaporázza tovább egy másik orom felé. Ennek egy gép nem jó úgy, ahogyan van, ez egy büdös vas nélkül is azon tűnődik, hogy lehetne jobb az a gép és termelékenyebb; ez az ember már a harmadik szakmát tanulja meg anélkül, hogy ezért akár egy fillérrel is emelnék az órabérét. A negyedik embert — akivel találkoztam — már meg sem merem írni. Mert képzeljék el, kedves olvasóim, ez túl a harmincon, egyszerűen hátat fordított addigi életének, ahol ha nem is szerették különösebben, de megbecsülték szorgalmáért és munkáját. Hátat fordított és se szó, se beszéd, hosz- szú évek után belevágott '‘egy új szakmába, amiről úgy véli, hogy jobban kielégíti, amit szeret, ami boldogságot ad m l neki... Űj munkahely, új emberek, alacsonyabb órabér, vita otthon a családban, veszekedés a feleséggel, lemondás néhány megszokottról, mert kevesebb lett a pénz.„ Nesze neked, boldogság! De hiába, ezzel a negyedikkel sem lehet mit kezdeni, ez a fejébe vette, hogy az ember formálhatja a sorsát, s ö most sorsot formáló embert játszik. És már ennek is örül. Ki érti ezt? Nos, mindegy: ne rágódjunk ezeken az embereken, az ö bajuk, az ő gondjuk. A birka sem töpreng a dolgán, pedig tegyük a kezünket a szívünkre, egy ahol még nem apparte- ment és a legelő torzsái nem főúri lakomák, ám filozófus állát a birka: így van és jól van. Lehetne rosszabb is, nem igaz? Most, ahogy így e sorok fölött, s a négy ember sorsán tűnődöm, azért valami furcsa érzés fogott el. Nem vagyok benne biztos, hogy igazam van, de nem hagy szabadulni a gondolat: mi van, ha mégsem a birkának van igaza? Ha jobb a friss a langyos víznél? Ha azok a célok, ormok, a tágabb horizontok tényleg mutatnak olyan valamit, amit birka magasságából nem lehet látni..,? Hm„ hm! Tl/DMK... Mmüisis 1967. szept. 17., vasárnap / a dolgozó csak „fél”-nek számított Bz szíj-titkár szerint Megkérdeztük Falvi Ferencet is, a szakszervezeti bizottság titkárát: miért nem írta alá a normát? . — Mert tulajdonképpen csak az egészségügyi körülmények változtak meg a 17-es üzemnél a felújítás nyomán. A megemelt teljesítményt ezért nem tartottam indokoltnak. — A bevezetés után azonban aláírta az új normát. Így var? — Igen, mert bebizonyosodott, hogy a dolgozók tudják teljesíteni. De a felemelt norma az előzetes tárgyaláskor még nem látszott indokoltnak. Ezek a válaszok azonban nem nyugtattak meg. Nem vi- láglott ki belőlük az ok és az okozat összefüggése. Mintha nem magyarázták volna meg az szb titkárának óvatos állás- foglalását. Néhány kérdést nyitva hagytak. B mi véleményünk A 17-es üzem példája kezdetben azt sugallta, hogy most a .szákszervezet érdekvédelmi feladatának egy jellegzetes esetével ismerkedhetünk meg. Mintha a túlzott vállalati követelmények ellen emelte volna fel a szavát a dolgozók érdekében. így van ez? Sajnos — nem. Mondjuk Iá: normarendezés nem történt. Az egy fő normája változatlan maradt — Az egri. Megyei Művelődési Házban klubot kapnak a magnósok. Az ötlet a fiataloktól indult el, mert a lemezgyűjtők mellett szép számmal található olyan zenerajongó, aki magnetofon-szalagon örökíti meg a kod.véne melódiákat. Sok közülük rendszeres hallgatója Komjáthy György tánczenei műsorénak, amely a „Magnósok, figyelem!” címmel jelentkezik a Magyar Rádió hullámhosszán. A budapesti példára jó felszereléssel látják el a klubot és a hónap közben felmerülő költségeket -.saját tagdíjukból fizetik. Tapasztalatszerzési - és segítségkérés miatt a napokban a Fővárosi Művelődési Ház magnósklubjában járt Dobos András művészeti előadó és Zakar János stúdióvezető. Ütjük sikerrel végződött, mert nemcsak egyes mesterfogásokat sikerült ellesni, hanem egyezséget is kötöttek. A központi klub ugyanis jelentős-anyagi .eszkötokkel rendelkezik,- hetente megvásárolhatják a világ legkiválóbb együtteseiről készült új felvételeket és magnetofon-szalagra másolják azokat. Az egriek tagként beléptek a központi klubba és így őket is megilleti havonta egy-egy másolat. Sőt az igényeknek megfelelően készül a válogatás, amelyből azután bemutatót tartanak — itt, Egerben. A magnós-hangversenyen a klubtagok ingyen, az idegenek belépővel vehetnek részt. A klub vezetői egyelőre a tánczene kedvelőit gyűjtik magük köré, de később gondolnak a komoly zene híveire is. Bartók, Beethoven művei is éppúgy hangszalagra kerülnék majd, mint a beet-muzsi- ka. Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár a nyelvészeti tudományok kandidátusa atombomba, hát inkább arról beszéltek... Kellett nekem erre az előadásra beülnöm, eljönnöm és odafigyelni ráadásul. Egy perccel ezelőtt még büszke és öntudatos ember voltam, s most semmivé, szellemi ronccsá váltam. Azt hiszem, öngyilkos leszek! Az előadás végén — már mindegy, úgyis meghalok ■— megkérdem fojtott, reménytelen hangon az egyik mellettem ülőt, hogy mintegy requiem- ként. mondja el nekem azt. amit „mint tudják”... — Tudja a fene — mondta tömören. — Akkor miért nqm szólt, kérem, hogy ön nem tudja? — Miért maga tudja? — Én sem, kérem szépen — — Akkor meg mit ugrál? Maga talán megkérdezte? — bökött a kalapjához és faképnél hagyott. Felujjongtam. Van isten, van remény: nem vagyok hülye. Csak ostoba. De azok, kérem, többen vagyunk, s így mindjárt más, „mint tudják”... (egri) túl, hogy hülye, igazán nincs semmi baja... Most mit mondjak esek után a barátaimnak? „Mint tudják” ? Mit mondjak munkatársaimnak, rokonaimnak és ellenségeimnek? „Mint tudják"? S erre kórusban fogják majd mondani, igen, mind „mint tudták”, csak nem akartak elkeseríteni, jószívűek voltak, s különben is az én hülyeségem nem olyan veszélyes, mini ae gyök az. aki nem tudja, akkor már korántsem lógásról, tájékozatlanságról van szó, akkor bizony szégyenszemre olyan alapvető kérdést nem tudok, mint a kétszer kettőt... Tehát de facto hülye vagyok. Kellemes érzés, mondhatom. Az ember felnőtt, hogy felnőtt legyen, családot alapít, munkát vállal, éli szerény, de becsületes életét, s amikor már eszébe sem jut, hogy valami baja lehet, egyszerűen es váratlanul kiderül, hogy azon Azt mondja az előadó, hogy: „mint tudják az elvtársak”, s utána rögtön másról kezd beszélni, s nem arról, amit ugyebár tudunk, hiszen azért is mondta, hogy „mint tudják az elvtársak”. Nézem a tisztelt előadó arcát, hogy valóban hiszi-e, sőt tudja-e, hogy mi, az elvtársak „mint tudjuk”.,. Nézem és megállapítom, hogy olyan magabiztossággal mondja ezt a „mint tudjuk”-ot, hogy benne az égvilágon semmi kétség nem lehet aziránt, hogy az adott témát, valóban tudják kedves hallgatói, s ezért nyugodtan beszélhet a témára alapozva immáron, —* másról. Nem merek körülnézni. Félek, hogy a körülöttem ülők, akik, „mint tudják”, mindannyian észreveszik, hogy én sem „mint”, sem „ahogy” nem tudom, nekem az égvilágon semmi fogalmam nincs arról, amit itt mindnyájan „mint tudják”. Keserű, de igaz tény: hülye vagyok. Mert, ha mondjuk öten „mint tudják”, s öten nem, akkor még nincs baj, nem voltunk ott, nem hallottuk, nem tanultuk, nem olvastuk, mi másik öten... Akkor egyszerű tájékozatlanságról, sima tudatlanságról van szó, amit könnyű pótolni... De ha itt mindenki „mint tudja” és csak egyedül én várnámét forma pedig a spanyol —portugál szóalakokra vezethető vissza.' Á spanyolban a negro szó funkcionál. Jelentése: fekete, sötét színű. A néger nő neve pedig: negra. Mindezek a szóalakok egybevethetők a fekete és sötét jelentésű latin niger névvel. A magyar nyelvben a néger szó mellett hosszú ideig a szere- csen név is élt. Ma már elavult szónak számít, ' legfeljebb ebben az ismétcsak régi szóláshasonlatunkban találkozunk veie: Fekete, mint a sze- recsen. A jó szerecsen lovak jelzős szerkezetben a jelentése: jó arabs paripák. Itt-ott még halljuk ezt a szólást is: Szerecsent mosdat. A szólás jelentése: hiábavalóan mentegeti mulasztásait, hibáit. Öreg- anyáink konyháiban található volt a fűszernek használt szerecsendió is. A néger elnevezéssel kapcsolatban különben az utóbbi időben igen édes társadalompolitikai vita is folyik. Sokan sértőnek találják, hogy valakit, illetőleg, hogy népeket, népcsoportokat színük bőre alapján nevezzenek meg. Az angolszász nyelvterületen, a néger szóhoz igen megszégyenítő jelentés is kapcsolódik, ezért egyeseknek az a véleményük, hogy ne használják ezt a szót, hanem az afrikai négereket nevezzék egyszerűen afrikaiaknak, illetőleg gánaiak- nak, kameruniaknak stb. Az amerikai négereket pedig afro-amerikaiaknak. A vita még nem dőlt el, és többen védik a szót, és nem éreznek benne hátrányos különbségtételt. Az arab és a néger szavak gyakran olvashatók hírlapjaink hasábjain és hallhatók a rádió és a televízió hírmagyarázataiban. Nem véletlen, hogy két egri és egy vidéki olvasónk arra is kiváncsi, honnan eredt ez a két szó. Az arab szónak három alakja is ismeretes a magyar nyelvben: arabus, arab, arabs. Gyakori, hogy az -us végű latin—görög eredetű szavaknak kettős alakja is használatos nyelvünkben: trónus-trón, dialógus-dialóg, ■rokodilus-krokodil, prológus- yrológ stb. Az arabus forma ma már régies és tréfás színezetű. Leginkább ebben a közmondásunkban jelentkezik: Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul. Azt az embert ítéljük el ezzel a mondással, aki hozzá szól olyan dolgokhoz is, amelyekhez nincs elég ismerete, vagy ok nélkül dicsekszik. A harmadik változat: az arabs ma már csak ilyen összetételben él: trabsmén. A köznyelvben és az irodalmi nyelvben az arab változat íz elfogadott. Ez a forma valójában elvonás az arabus, il- .etőleg' az arabs szóalakból. Izavunk latin eredetű. A la- anban is több változata és származéka található: arabs- trabus-arabius-arabicus. Az irab népet megnevező szóból íépzett az Arábia földrajzi név is. A néger szó összefoglaló népé az afrikai, illetőleg az ame- Hkai negroid jellegű népeknek. embereknek. A magyar téger változat válójában a Wí Neger átvétele. Ez a
