Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-17 / 220. szám

Kulturális világatlasz HOLLYWOOD: Jean Delannoy megkezdte Hitlert meg kell ölni című filmjének forgatását. A szce- náriumot Claude Briac írta. A'j főszerepben Billy Brick jele­nik meg. ★ René Clair, a híres film­rendező, a Francia Akadémia tagja, megírta első színpadi művét A lakat címmel. A da­rabot'az örök témának, a sze- Telemnek szenteli és három} szereplője lesz. Művével Kap­csolatban kijelentette: „Nem lettem hűtlen a filmhez, csak* egy kis vakációt vettem ki magamnak.” ★ GENF: Most építették meg a leg­újabb óceánkutató hajót, az OSS-OL-et (Ocean Survey Ship-OL), amely elindult első 65 000 kilométeres világ körüli útjára. Az OSS—OL 4000 ton-í Tiás és valóságos úszó kutató-) intézetnek tekinthető. Fedélze-J A magas, drabális, vörös képű, borotvá- latlan, enyhén kopa­szodó, barna hajú fér­fi, jobb kezében egy kockás zakót tartva, a Kacsa italbolt felől sietett felém. Utat en­gedtem a járdán, de amikor mellém ért, bal kezével erősen meg­szorította a vállamat, mély, vastag hangon megszólított: — Hé! Állj csak meg! Én ismerlek té­ged. Te is ismersz. — Én nem ismerem magát. — Ne tagadd le! Te Dargonyai fiú vagy. — Hagyjon lékén! — Ne játszd meg magad, fiú. Te Dargo­nyai vagy! — Maga részeg, vagy más baja is van? — Hagyjuk az ilyen beszédet... Nem va­gyok részeg, és nem vagyok hülye. — ' Akkor hagyjon békén és menjen az útjára. — Hát valóban nem Dargonyai vagy? Ne haragudj már. pajtás. Összetévesztettelek. De most már mindegy. Ha már veled, talál­^mszetttíi és a kockás zakó E különös találkozás színhelye: Eger, az Arany János és a Sóház utca találkozása. Időpontja: 1067. szeptember 7. Este hét-nyolc óra között. koztam, neked aján­lom. Vedd meg ezt a zakót. Amerikai gyap­jú. Nézd meg, hogy rugózik. Micsoda koc­kák. Kitűnő áru. Apá­mé volt. Vedd meg, pajtás. Ötven forintért a tiéd. Nesze. — Nem kell. — Ne légy bolond. No, harmincért is oda­adom. Vigyed. — Ingyen sem kell. — Elment az eszed? Harminc forintért egy ilyen zakó? Te úri­embernek nézel ki, biztosan van pénzed. Ne gondolkozz rajta, pajtás. Lesz egy prí­ma zakód. — Hogy hívják ma­gát? — Á! Micsoda em­ber. Tudtam, hogy ezt kérdezi. Nincs itt szükség névre, pajtás. Én sem kérdeztem a tiéd. Még egyszer mondom, vedd meg ezt tőn 65 tudós tartózkodik. 6 Mmm m 1967, szept. 17., vasárnap a zakót. — Hol lakik? — Született egri vagyok. Itt akarok meghalni is. — Melyik utcában van a háza? — Ne kérdezz ilyen hülyeségeket. Mi kö­zöd hozzá? — Van családja? — Miért ne lenne, — Gyerekek? — Három fiú. — Hány éves ma­ga? — Harminchét — Hol dolgozik? — Sehál. Minek az. így is megélek. De már megint okoskodsz. Nem szeretem a fölös­leges dumát. Próbáld fel ezt a zakót. Majd meglátod, milyen jól nézel ki benne. Utá­nad bámulnak. Ha meg kihordtad, majd el­adod. Jó pénzt kapsz érte. — Mondja már meg a nevét. — Miklós. Ennyi elég. De csak neked. A haverok másképpen hívnak. Sasszeműnek. —Miért? — Mert olyan a sze­mem, mint a sasé. Szúr és vág. Nézd csak meg ezeket a szeme­ket. pajtás. Ha ezt a zakót te magadra ven­néd, igazi úrié mi er lennél. Ilyen zakója senkinek nincs. Még van idő, gondold meg. — Honnan van ez a zakó? — Mondtam, hogy az apámé. — Miért az utcán árulja, a bizományi­ban megvennék. — Eszemben sincs nekik adni. Meg ne­kem most kell a pénz. De szép zakó. Nekem is jó lenne. Micsoda bélés van benne. Iste­ni anyag. Utoljára kí­nálom. Harminc fo­rintért a tiéd. — A forradás mitől van a bal kezén? — Vedd tudomásul, hogy nekem semmi sem drága. És semmi­től sem félek. Három évvel ezelőtt ezer fo­rintba fogadtam, hogy fejszével levágok há­rom ujjamat. Én meg is tettem volna, de el­kapták a baltát. Csak a széle érte. Hamar összeforrt. Nem soká fájt. — Orvosnál mikor volt utoljára? — Nem vagyok bo­lond. Ne nézz hülyé­nek. Én mindenre ké­pes vagyok. Kell a za­kó, vagy nem? — Nem kell. — Nincs neked eszed, fiú. Eredj utad- ra, vess magadra, hogy nincs kockás zakód. Azt hittem, okos em­ber vagy. Nyugodj meg, lesz, aki megve­szi, Nem szeretnék még egyszer veled ta­lálkozni ... Forradásos kezével rácsapott a váltamra, aztán visszaindult a kockás zakóval a Ka­csa felé. Koős J ózsef koztat majd. Tapogatózunk, próbálkozunk, reméljük, az eredmények sem maradnak el. A jő szándékkal, g tenni akarással tehát nincs baj. Az igazsághoz tartozik azonban* hogy a tervek, az elképzelé­sek megvalósításához jelentős anyagi erők is szükségesek. A város vezetői erre keresnek lehetőséget... A szociális foglalkoztató ve­zetője Körmöczi Lajos. Szinte kivétel nélkül személyesen is­meri a bedolgozókat.... — Már exportra is dolgo­zunk. A Szovjetunióba és Ro­mániába küldünk különböző gombokat. Ezenkívül az aszó­di Aranykalász Termelőszö­vetkezetnek munkaruhákat varrnak dolgozóink. — Mennyit tud egy bedol­gozó megkeresni? — Átlagban 4—500 forintot. Persze van. aki kevesebbet, van aki többet. Otthon, ké­nyelmesen dolgoznak, az egyik délelőtt, a másik délután, ma­guk osztják be idejüket. — Minőségi követelmények? — Nincs első vagy második osztály. Csak jó, vagy rossz munka van. w örülnek a munkalehető­ségnek az emberek? — Talán hallgassuk meg őket. Keressünk fel két csa­ládot. özv. Hévíz Imrévé, 56 éves. édesanyjával él, 507 forint öz­vegyi nyugdíjat kap... — Hát bizony nagyon j<55 jött az a kis pénz. Mindennap a piacról élünk, minden fil­lérre szükségünk van. — Naponta hány órát, tetszik dolgozni? — Négyet-ötöt. = A kereset? — Tizedikén kaptam 137 fo­rintot, a napokban pedig 271- et. • — Ez közel 40b forint. — Nagyon örülök, de nem­csak én, a többiek is. Boldo­gok vagyunk, hogy a kis nyugdíjhoz pár száz forintot kereshetünk. Fárasztó a munka? — Ha elfáradok, akkor ab­bahagyom. Nem sürget senki, Annyit vállalok magamra* amennyivel bírok.' — Szóval, jól. jött ez a be­dolgozás. — Nagyon... Korán érte a betegség Li- bertényi Sándornét. Mindösz- sze 37 éves, de sajnos már csökkent munkaképességű ... — Amíg bírtam a Hatvani Cukor- és Konzervgyárba» dolgoztam. A hátgerincem sé­rült meg, nem szabad emel­nem, s megfáznom. — Itthon, azért tud dolgozni? — Az első hónapban 760 fo­rintot kerestem. Két gyere­künk van és csak a férjem fi­zetéséből élünk, mivel én a betegségemre nem kapok nyugdíjat, mert mielőtt or­voshoz mentem, sajnos leszá­moltam a gyárból... — Délelőtt, délután dolgo­zik? , — Csak este, amikor a gye­rekeik már lefeküdtek. Elég gyorsan csinálom. 24 gombot négy perc alatt felvarrok. Na­gyon örülök, hogy itthon dol­gozhatok. Mégiscsak több jut a családnak. A rászorultak, a sok gye- rekkel özvegyen maradt édes­anyák, a kispénzű családos nyugdíjasok, a korán megbe­tegedett feleségek^ a csökkent mu nkak épess égű családfenn­tartók nagy segítséget kaptak Hatvanban. Kereseti lehető­séget, hogy több jusson a csa­ládnak. De vajon miért csak Hat­vanban? Egerben, Gyöngyö­sön, a megye nagyobb közsé­geiben talán nem lenne szük­ség szociális foglalkoztatóra? Szükség lenne. Nagyon te. Száz és száz rászoruló család, ezer és ezer ember várja a segítséget. A hatvaniak szíve­sen elmondják, hogyan esi"' nálták, s csinálják ... <fc A Nehéz, de nagyon is élő, nagyon is aktuális ügyet vett pártfogásába a Hatvani Vá­rosi Tanács. A szándék, amely a város vezetőit a szociális foglalkoztató létrehozásában vezette, nemcsak jóindulat, több mint figyelmesség, nem megszánás, nem sajnálkozás, nemcsak együttérzés, hanem a segíteni akarás, a segítségadás ngyszerű példája. Nagy szükség volt erre az intézményre: a városban négy­száznál is több olyan ember él, sok gyerekkel, özvegyen maradt édesanyák, kispénzű családos nyugdíjasok. korán megbetegedett feleségek, csökkent munkaképességű családfenntartók, akik mun­kahelyeken. üzemekben már nem tudnak dolgozni, de a mindennapi kenyér, ruha, cipő előteremtéséhez nagyon is szükség van a forintokra ... — Ezek az emberek ottho­nukban még bírnak, s tudnak dolgozni. A pénzre is nagy szükségük van, ezért nem saj­nálva a fáradságot, munkale­hetőséget kerestünk számkura. Bedolgozóként találtak mun­kát és megélhetést, most már közel lp0-en vannak, akiknek az intézmény munkát biztosí­tott. Mindent elkövetünk, hogy rövid időn belül a többi­ek is kereseti lehetőségekhez jussanak... Ha valaki, hát Hatvani György, a városi tanács vb- elnöke valóban szívón viseli ezeknek az embereknek a. sor­sát. Nemcsak mint a város egyik vezetője, hanem mint ember is... — Távlati terveink, elkép­zeléseink megvalósításának keretében először a csökkent munkaképességűeknek kívá­nunk munkalehetőségeket ad­ni. A következő lépésben azok a családok kerülnek sorra, ahol áz‘ egy főre eső jövede­lem nem éri el a 800 forintot. A harmadik ütemben pedig a nők foglalkoztatottságát sze­retnénk városunkban megva­lósítani. — A tervek, az elképzelések már elkészültek. Milyenek a lehetőségek, a kilátások? — Jelenleg is több irány­ban, ktsznél, vállalatoknál ér­deklődtünk. Biztatóan folynak a tárgyalások a Budapesti Ta­nácsi Műanyagipari Vállalat­tal. Egy üzemük már műkö­dik is városunkban: 50 nőt foglalkoztat, különböző gom­bokat, töltőtollakat készíte­nek. Minden valószínűség sze­rint a fővárosból városunkba telepítik az Élelmiszer és Ve­gyicikkeket Csomagoló Válla­latot. Ez közel 800 nőt íoglal­Egyetlen a megyében Szociális foglalkoztató Hatvanban „Majd én talpra állítom” — ezt kiabálta az ápolónő. Talp­ra állította, egy hétre... — Később látták még a be­teget? — Harmadikén reggel meg­érkezett az egri rokon és az­zal elmentünk a másik kör­zetbe, az ápolónő lakására. Bözsike nem ismert meg ben­nünket. Az ápolónő azt mond­ta, azért, mert most adta ne­ki a morfiumot, meg a reg­geli stampedlit. Dél felé ismét visszamentünk, most már taxi­val. mert a kezünkben volt a kórházi beutaló. De az ápoló­nő nem engedett be bennün­ket, azt mondta, semmi kö­zünk a beteghez. A kiabálásra kijött a házból az ügyvéd is, és azt mondta, hogy most írja az eltartási szerződést, s ettől kezdve ő képviseli a beteget. A második és harmadik szomszédasszony megerősítette mindazt, amit az első elmon­dott, .. dz ápolónő: |nem _____________4 válaszolok. — Mióta adja a betegnek a morfiumot? — Csak az ügyvédeim jelen­létében válaszolok. _ Felkerestem! [flj/ dr. Csekey LSjy László ideg­szakvÉleménv £*« sss-------------------!— s anélkül, hogy ré szletesen ismertettem volna ezt a furcsa történetet, feltet­tem a kérdést: — Milyen kapcsolatban van egy halálos beteg ápolójával, akitől naponta háromszor kap­ja a morfiumot? — A morfium erős méreg, csak akkor adjuk, ha a beteg­nek elviselhetetlen fájdalmai vannak, s már más gyógyszer nem segít. Csakhogy a szerve­zet megszokja az adagokat és mindig többet és többet kíván. Ekkor lép fel az úgynevezett morfiuméin ség, amikor a mor­fiumvágy olyan erős, hogy a beteg szinte mindent megad 1 annak, akitől kapja a. gyógy­szert. ‘ Hogy ilyen esetben mi­lyen erős á függőségi viszony, elmondok egy régen történt : esetet: egy dúsgazdag ariszlok- ■ rata. aki morfin ista volt, vég­rendeletében inasára hagyta j minden vagyonát. A Kúria azonban érvénytelenítette ezt' ; a végrendeletet, mert megálla-| pította, hogy az inas adta be! , urának a morfiumot, így nyil­vánvalóvá vált a függőségi vi- 1 szony. i Ehhez a riporthoz nem kel­lett újságírói fantázia, sajnos, az éled produkálta a témát. Hevesen, 1967-ben. Csak kér- ‘ dezni kellett és jegyezni a vá­laszokat. Igaz, megfájdult köz­ben a fejem, s émelyegni kez­dett a gyomrom... Márkusz László { — Mi a véleménye erről az eltartási szerződésről? — Ha az ápolónő tudta, hogy a betegnek rövid az éle­te, ha bűnös szándékkal, szá­mításból, haszonszerzésből vállalta a gondozást és az el­tartást, el kell járni ellene. — Mint osztályvezető, indí­tott-e az ápolónő ellen vizs­gálatot, fegyelmit? — A rokonok most támadják a szerződést, így megvárom, mit határoz a bíróság. — A szerződés megkötése előtt ön megvizsgálta a bete­get? — Igen. Az ügyvéd hivata­losan kérte a szakértői véle­ményt. A vizsgálatot június 2-án egy orvoskollégával, ket­ten végeztük. — Tudták, hogy mihez kell az orvosi igazolás? — Tudtuk. — Mit állapított meg a vizs­gálat? — Erről nem nyilatkozha- tom. — Az orvosi igazolásban ez áll: ...jogügylet kötésére ké­pes. Mit jelent ez? — Azt jelenti, hogy ura akaratának, vagyis elméje rendben van, tudja mit csi­nál™ H SZOfflSZßdßli. |bi napokban------------------------! már sajnos nem volt magánál szegény Er­zsiké. Elsején reggel zuhogó esőben egy szál alsóneműben i szaladgált az udvaron és kia- ' bált. Egyre csak azt hajtogatta: ' tele van az udvar pulykák­kal, zavarjuk ki. Szegény. Az egész környéken nincs egyet­len pulyka sem; — Idehaza gondozták, ápol­ták a beteget? Az egyik szomszédasszony: — Az élettársa, akivel 22 évig éltek együtt, gondoskodott róla, ellátta mindennel. Ne­künk meg azt mondta, ne saj­náljuk a fáradságot, mindent megfizet. Felváltva gondoztuk a szomszédasszonnyal, mos­tunk, takarítottunk, főztünk rá. Ha nagyon rosszul volt, ott is aludtunk, meg gyakran rohantunk az orvosért. De minden hiába volt. Ä doktor úr kijött és megmondta, hiába írja fel a Világ Összes gyógy­szereit, nincs segítség. Azt is mondta a doktor úr, hogy ő nem jós, de sokat mond, ha a hetet' még kiviszi. Aztán június elsején este ideállott taxival a másik kör­zet ápolónője és azt mondta: „Elviszem Bözsit.” Könyörög­tünk neki, hogy ne vigye el, elmondtuk azt is, amit az or­vos mondott, hogy néhány nap­ja van csak hátra de azt vá­laszolta. hogy majd ő meg­gyógyítja; — Többen is voltak az ud­varban és az utcán. Nem tud­ták megakadályozni? — Nem. Az ápolónő nagyon erőszakos volt. Karon ragadta Erzsikét, ő pedig mint egy megszállott, úgy ment vele. halál előtt, egyszóval: ment­hetetlen. — Kérem, ne haragudjon ezért a kérdésért: ön biztos volt ebben? — Természetesen. Két évig kezeltem a beteget, sajnos, nem lehetett rajta segíteni. — A kartonokból és feljegy­zésekből tudták-e az ápolónők, hogy milyen állapotban van a beteg? — Mindenki tudta. Ném kellett ahhoz karton, csak rá kellett nézni a betegre. — Mi a véleménye erről az ügyről? — Nem etikus, az biztos! De mit csináljon az ápolónő, ha a beteg kéri az eltartását?! Megmondom őszintén, ha le­hetne. én salamoni ítéletet hoz­nék: ne legyen egyiküké se a vagyon, se a rokonoké, se az ápolónőé. Csináltatni kellene Erzsikének egy síremléket, hadd vigye magával a vagyo­nát. ŰZ ÜOVVÉlI. 1 nem mondha­--------------------! tok, köt a ti­toktartás. Én különben szabá­lyosan jártam eh Amíg a ke­zemben nem volt az orvosi bi­zonyítvány, amely igazolja, hogy a beteg jogügylet kötésé­re alkalmas, addig semmit sem csináltam. Június 2-án megkaptam a tisztiorvosi iga­zolást és másnap szabályosan megcsináltam a szerződést. — Nem látta, hogy az egyik ügyfele a halálán van? — Én nem vagyok orvos. Csak azt láttam, hogy beteg. Szóltunk hozzá és rendesen vá­laszolt. Azt persze nem tud­tam, hogy ügyfelem ápolja is a beteget. Az az igazság, hogy az ügyvéd ilyenkor nagyon ne­héz helyzetben van. A jogse­gélyt nem tagadhatom meg, ha nem csinálom meg a szerző­dést, még fegyelmit is kapha­tok. 5 főorvos! |rem a betc­■ get, mint a laboratórium vezetője, úgy is mondhatom, szinte a tenyere­men volt. tudtam minden be­tegségéről. Én engedélyeztem a moffiúmot is. — Mint az. egészségügyi osz­tály vezetőjének, voít-e joga, lehetősége arra, hogy lebe­szélje az ápolónőt a szerződés megkötéséről. — Ha az lett volna a meg­győződésem, hogy az ápolónő egyoldalú szerződést köt, ak­kor lebeszélhettem volna. — Az ápolónő nem tudta, hogy a beteg a halálán van? — Tudnia kellett, hogy gyó­gyíthatatlan. Az orvosi véle­mények persze ilyen esetben eltérnek egymástól. Én pél­dául nem mertem volna azt mondani, hogy ante finem. — Most így utólag, nem fur­csa ez az ügy? — De igen. Magam is na­gyon meglepődtem, amikor hallottam, hogy Erzsiké meg­halt. 3. Erzsébet halálos betegen feküdt odahaza. Kínzó fájdal­mát csak morfiummal tudta elviselni. Az orvosok már le­mondtak róla... Az egyik ápo­lónő ekkor a szomszéd körzet­ből a saját lakására vitte a beteget és eltartási szerződést kötött vele. A beteg az ápoló­nőnek adta százezer forintot érő vagyonát, az ápolónő Pf- dig vállalta, hogy élete végéig gondozza és eltartja az 56 éves J. Erzsébetet, öt nap múlva a beteg meghalt... A halottnak már mindegy, az élőket sajnálom *_ .1 — Nem az IZ OrVOS én ütegem HL UIIUU. | voK a másik körzetihez tartozott, de azért jól ismertem, hiszen gyakran helyettesítettem a kollégát.-- Tudta, hogy gyógyíthatat­lan? *— Persze, hogy tudtam; — Az ápolónője is tudta? —. Az orvosok általában őszintén beszélnek legközvet­lenebb munkatársaik, az ápo­lónők előtt. Az én munkatár­sam elég gyakran helyettesí­tette a másik körzet ápoló­nőjét, s ilyenkor ő adta be a morfiumot is­— Tudta-e, kellett-e tudnia az ápolónőnek, hogy a beteg halálán van? — Én eirre nem adhatok pon­tos választ. — Az ápolónő lakása az ön körzetében van. Amikor az ápolónője a másik körzetből áthozta a beteget, átjelentet- ték-e hivatalosan, átkérték-e a kezelőorvosától a kartonjait? — Nem. — Tudott ön arról, hogy ápolónője eltartási szerződést kötött egy halálos beteggel?^ — Csak akkor, amikor már megkötötték a szerződést. — Mi a véleménye erről az egész ügyről? — Hivatalosan nem nyilat- kozhatom. De furcsa, nagyon furcsa™ Ilezelőori(os:|e"«™“res __________—1 laleset után is kö t az orvosi titoktartás. — Igyekszem úgy kérdezni, hogy a válasz ne sértse ezt a titoktartást. Tudta ön, hogy a körzetéből elvitték a bete­get? — Csak akkor tudtam meg, amikor a másik körzet ápoló­nője már elvitte a lakására. — Ön június 3-án a beteg egri rokonának átadott egy kórházi beutalót. — Igen. Ez olyan orvosi kényszerhelyzet volt. Idejött és Erzsikét mindenáron kórház­ba. akarta vinni. Hiába mond­tam, hogy teljesen felesleges, úgysem lehet segíteni. Nem tudtam mit csinálni,' megírtam a beutalót. —- A beutalón ez a két. szó is szerepel: ante finem. Mit jelent ez az orvosi gyakorlat­ban? — Ugyanazt, mint a szó sze­rinti fordításban: vég előtt, Öt nappal a halál előtt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom