Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-16 / 192. szám

1857: a gépek korszakát áljuk! Érdekességek az országos mezőgazdasági kiállítások történetéből A hazai országos mezőgaz­dasági kiállítások soha nem nélkülözték propagandájuk­ban a hangzatos szavakat és címeket. így például az első országosnak nevezhető felvo­nulás 1857-ben (nincs téve­dés, 110 esztendővel ezelőtt) a következő jelmondatot válasz­totta: „A gépek korszakát él­jük, maholnap pansióba te­hetjük a lovakat és ökröket, sőt aratókra sem lesz szük­ség!” Nyilvánvaló, hogy ez a jel­mondat egy évszázaddal meg­előzte saját korát. Azt azon­ban nem lehet elvitatni, hogy az eddig lezajlott összesen 65 országos mezőgazdasági kiál­lítás mindegyike adott vala­mit ennek a földnek, ennek a nemiek. A magyar mező­gazdák legjobbjai történel­münk legsötétebb évtizedei­ben is megtalálták a módját annak hogy az országos sereg­szemle a mezőgazdaság szem­pontjából hasznos legyen. Nagyon érdekes már a leg­elsőnek, a 110 év előtti 1857- nek csupán a háttere is. A Bach-korszak árnyékolta be ekkor hazánk egét, haladó gondolatról, politikai szervez­kedésről a szuronyok árnyé­kában szó sem lehetett. Az országos mezőgazdasági kiállí­tás azonban gazdasági rendez­vény vplt a politika árnyéka nélkül. Mégis, ennek kereté­ben meg lehetett mutatni, hogy a bukott szabadságharc után, a szörnyű elnyomás sú­lya alatt is él még ez a nép, alkot parasztsága. A mai belváros peremén A kiállítást egyébként az Országos Magyar Gazdasági Egyesület rendezte, a mai bel­város akkor még beépítetlen peremén. A kiállítók között 26 kincstári uradalmat, 21 nagy- birtokost, 44 középbirtokost és 12 parasztgazdát találhattunk. Ez utóbbiak 8 díjat vittek el. Fő sztár volt a juh, emellett a ló, a szarvasmarha, a ser­tés sőt 65 tyúkot is bemutat­tak. („A tyúkászat új szenve­dély nálunk” — hangzott az egyik korabeli észrevétel.) Az akkori sajtó birálva jegyezte meg, hogy „hazánk fő termé­ke, a búza nem volt illendően képviselve.” Milyen világ is volt akkori­ban, 110 esztendővel ezelőtt? Európa-szerte nagy hullámo­kat vetett már a,kapitalizmus, piaca volt a kenyérnek, a húsnak. Ebből a konjunktúrá­ból a magyar földbirtokos osz­tály sem óhajtott kimaradni, ezért fogadta szívesen a kiál­lítás nyújtotta lehetőségeket. Ebbe a korszakba esik a kö­vetkező, az 1865-ös kiállítás is, amelyet a mai városligeti mű­jégpálya területén rendeztek. Innen a növénytermelést ki­zárták, csupán állatokat és gépeket mutattak be, illetve kínáltak eladásra. Nem vélet­lenül. Az akkoriban 100 ezer hold számra feltört ugarokon mindenki tudott búzát termel­ni. viszont a húskonjunktura kihasználásához tenyész­anyag és szakértelem kellett. Ekkor'már erőteljesebben fej­lődésnek indult hazánkban is a kapitalizmus, a jobbágyság is felszabadult úgy-ahogy. a nagybirtok tehát nem jutott korlátlanul kizsákmánvolható és korlátlan mennvisésű mun­kaerőhöz. Ezért kellettek a gé­pek. amelyek között már a gőzeke is megjelent. Tenyészóllafvasár Későn, csupán 1881-ben ren­dezték a következő kiállítást, ezúttal a Ferencvárosban, 14 évvel a kiegyezés után. To­vább azonban nem lehetett halogatni, mert közben meg­változott a világ. Saját nótá­ját fújta már a magyar föld- birtokos osztály, de . szörnyű csapások — éhínséget szülő aszályok és vidékeket kiürítő marhavészek — rázták meg a mezőgazdaságot Európában pedig elmúlt a búzakonjunk­túra, betört az olcsó, tömeges tengeren túli áru. A magyar paraszt tehát csak az állatte­nyésztésből várhatta a bizton­ságosabb jövőt De a veszedel­mes versenytársakat az ural­kodó osztálynak is komolyan kellett vennie. Ezért ez a se­regszemle már a kormány tá­mogatásával született és a Te­nyészállatvásár címet viselte: Meg kell mondani, hogy 1929-ig, amíg ez a forma ma­radt, a gyakran rendezett te­nyészállatvásárok sok szolgá­latot tettek például a magyar tarka-marha, a finomgyapjas juh, a hússertés, a termőképe- sebb baromfifajták elterjedé­sében. Az országos lóvásáro­kat akkor még külön rendez­ték. Egyébként a kiállítás mai területét 1908-ban bérelte ki a fővárostól a Földművelés- ügyi Minisztérium, és 1912- ben kezdték meg építését Azonban közbejött a háború, az országos mezőgazdasági ki­állítás csupán 1921-ben költö­zött ide. A felszabadulásig gyakran került sor az akkor még inkább vásárnak, mint kiállításnak nevezhető rendez­vényre. Népi hatalmunk a kilencév­tizedes hagyományra is épít­hetett, amikor 1948-ban ismét megrendezte a kiállítást. Ez a seregszemle még a földreform tényét és győzelmét dokumen­tálta és lényegében az akkori kisüzemi mezőgazdaságot segí­tette az 1949-es és 50-es kiállí­tás is. A fordulat 1954-ben kö­vetkezett be, amikor a me­zőgazdasági kiállítás fő célja már a szocialista út megmuta­tása, első eredményeinek bizo­nyítása volt, és ezt a célt szol­gálta az 1956-os rendezvény is. Ezekben az években egyre in­kább háttérbe szorult a vá­sárjelleg. egyre inkább előtér­be került az ismeretterjesztő, oktató célkitűzés. Minden eddigit felülmúl Ma már elmondhatjuk, hogy megszilárdultak nagy­üzemeink. Az idei, sorrendben 66. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár — amely méreteiben minden eddigit fe­lülmúl — már ezeknek a meg­szilárdult nagyüzemeknek akar segíteni abban, hogy sok csa­pást átvészelt, sok reményt kergetett mezőgazdaságunk végre igazán korszerűvé vál­jon, a világ élvonalába törhes­sen. Mindezek mellett azon­ban érdekes módon, megválto­zott formában egyre inkább ismét előtérbe kerül a vásár, és a jó értelembe vett szóra­koztatás is. Földdeákí Béla Ügy általában, fura az em­beri természet, nem igaz? Kö­vetkezésképpen sokfajták és nem különben furák a juhász­fél» emberek természetei is. Ámde az már mégiscsak sok, amit Bagó-Juhász és Búr­ba jusz Bódog műveltek egy­más ellenében a divatos vetél­kedések okából. Bagó-Juhász a Háromlevelű Lóhere birkáit kezelte, Bürbajusz Bódog a Virágzó Gyümölcsösét. Egy­más mellett díszlett eme nagy hírű két közös. Mindenben versengtek egymással, nem csoda, ha a birkásaik se nyu­godtak. Amikor Bagó-Juhász robogót vett magának, Bürba­jusz Bódog egy 350 köbcentis Jávával licitált rá. Bagó-Ju­hász kiszűrt magának egy Trabantot. Erre aztán Bürba­jusz Bódog egy jóképű Opel Kapitännel szándékozott repli- kázni. Eddig ez nem rendha­gyó eset. Ott kezdődött a baj, amire Bagó-Juhász elszánta magát. Vett egy dupla adag patkánymérget, összekeverte ezt egy kilónvi friss birkahús­sal: a „Jedző úr”-at akarta megétetni vele. „Jedző úr” Bürbajusz Bó­dog kirafinált puli kutyája volt. Tapasztalt pusztai diplo­mata, minden hájjal megkent négylábú birkacsősz. A gond­jaira bízott állatok kitűnően engedelmeskedtek neki. elstra. bancolásról szó sem lehetett, ha a „Jedző úr” nem aludt. Márpedig sohasem aludt. Bir­kái éber állapotában legalább­is nem. Hát ennek a „Jedző űr”-nak akadt néhány olyan tulajdon­sága, amit Bagó-Juhász gyom­ra semmiképpen nem vett be: például teljes odaadással vé­delmezte a társadalmi tulaj­dont. főként akkor, ha ez — mármint a társadalmi tulajdon — a Virágzó Ovümölcsös lel­tárában szerepelt. Szóval: ha esv gyönvörűen fpiioti jap'-^e-v»írka áttévedi valamiképpen Baaó-JuhésJ ^Katlanjai közé, a „Jedző úr” T általatokká alakulnak a megyei beruházási irodák A mai szervezeti kereteik között három-négy éve műkö­dő megyei beruházási irodák gazdálkodási formájának meg­változtatásáról határozott a Gazdasági Bizottság, s elren­delte, hogy az irodák 1968. ja­nuár 1-től vállalatként működ­jenek. Az eddig költségvetési szerv­ként működő irodák a jövő év elejétől mint önálló vállalatok kötelesek fenntartani magu­kat, abból az összegből, amit megbízóiktól munkájuk ellen­értékeként kapnak. A megbízó, megrendelő bonyolítási költ­ségként a beruházás összegé­nek bizonyos százalékát fizeti azért, hogy a létesítményt kulcsra készen megkapja. A vállalatok lényegében mint fő- vállalkozók koordinálják a be­ruházás szervezését, kivitele­zését, s anyagilag felelősséget vállalnak annak a munkának az elvégzéséért, amelyre vál­lalkoznak. A megyei beruházási válla­latok továbbra is elsősorban a mezőgazdasági üzemeknek nyújtanak segítséget, de tevé­kenységi körük a mezőgazda­ságon kívül terjed a kommu­nális, sőt egyéb beruházások­ra is. Az Országos Takarék- pénztár megbízása alapján vállalhatják az öröklakás-épít­kezések előkészítését, kivitelez­tetését is. (MTI) Tyízéocj a takar ékszöodhczel Augusztus 20-án ünnepli Dunaföldváron megalakulásának tizedik évfordulóját az ország első takarékszövetkezete. A szö­vetkezeti önsegélyezésnek ez a módja azóta népszerű lett vi­déken: a „falusi bankok’’ ma már a községek gazdasági életé­nek jelentős tényezői. A takarékszövetkezetek és kirendeltsé­geik száma jelenleg megközelíti a hatszázat: tevékenységük kétezer község három és fél millió lakosát érinti, a takarék- betétek összege pedig meghaladja az 1 milliárd 600 millió forintot. Kezdetben a takarékszövetkezetek csupán kamatozó be­tétek gyűjtésével és kisebb kölcsönök folyósításával foglal­koztak. Tevékenységük azóta jelentősen bővült. A kamatozó betétek mellett gépkocsinyeremény-betét gyűjtését is végzik, ennek összege jelenleg 60 millió forint. Kölcsön]olyósitási te­vékenységük is sokrétű lett. Tiz évvel ezelőtt a legmagasabb kölcsönösszeg 5000 forint volt, ma az áruvásárlási hitel ősz- szege elérheti a 20—30 ezer forintot. A háztáji és kisegítő gaz­daságok fejlesztését célzó termelési kölcsön összege 16 ezer forintig terjedhet, s erre a célra nem zzak tsz-tagoknak és mezőgazdasági dolgozóknak, hanem murit ásóknak, alkalma­zottaknak és nyugdíjasoknak is adnak kulcsönt. Sokan igény­lik még a kölcsönös támogatásnak ezt a módját kisebb építke­zésekre, lakóházak korszerűsítésére, tatarozásra, személyi szülcségletek kielégítésére, s az év januárjától nyújtanak a takarékszövetkezetek áruvásárlási kölcsönt is nagyobb érté­kű, tartóz iparcikkek vásárlásához. Ez év első felében össze­sen 550 millió forint kölcsönt folyósítottak tagjaiknak, s ez az összeg az év végéig valószínűleg meghaladja az egymilliárd forintot. Az első fél évben kiadott kölcsönökből 60 millió fo­rintot a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének fejlesz­tésére, csaknem 80 millió forintot tartós iparcikkek beszerzé­sére és 73 millió forintot építési célokra használtak fel a taka­rékszövetkezeti tagok. Január elseje óta a falusi bankok 80 millió forint összegű áruvásárlási hitellevelet bocsátottak ki, s a fokozódó érdeklődés azt mutatja, hogy ez az összeg az év végéig kétszeresre emelkedik. A totó, lottó árusítása, vala­mint 1000 forint értékhatárig az államkölcsön-kötvények nye­reményeinek kifizetése is feladataik közé tartozik. A ráült évben például 13 milliónál több totó-lottószelvényt adtak el, s hamarosan az ezer forint alatti lottónyereményeket is hely­ben, a takarékszövetkezetek fizetik ki. A falusi bankok segítségükre vannak a termelőszövetke­zeteknek ts pénzügyi problémáik megoldásában. Zárszámadá­sok alkalmával elvégzik a munkaegység után járó részesedés kifizetését; helyenként még a termelőszövetkezeti tagok havi munkaegység-előlegeinek a kifizetésével is foglalkoznak. (B. D.) Gondok, tervek a Bélkő alján A Bélapátfalvi Cement- és Mészmű korántsem ismeretlen az újságolvasók előtt. Dolgo­zóinak hétköznapjairól, igye­kezetéről, eredményeiről idő­ről időre beszámolunk lapunk hasábjain, tudósításokban adunk hírt arról, hogy a gyár­ban, különösen az utóbbi évek­ben, egyre többet, jobbat ter­melnek. Ez a több, ez a jobb — azon­ban még mindig kevés. Am mentségére szolgáljon a bél- apátfalviaknak, hogy erről iga­zán nem ők tehetnek. A „szem­rehányás” a meglehetősei) idős, félszáz évesnél öregebb iparte­lepet illeti. galommal feküdt, olyannal kelt. Már jó előre kifundáUa, miképpen vígasztalgatja majd ádáz riválisát, Bürbajusz Bó­dogot a „Jedző úr” szomorú kimúlása okán. Fölébred, szét­néz és lám: — a vendégbirka nincs sehol, a „Jedző úr” tete­me nincs sehol, de még a ha­lálos lakoma sincs sehol. El­lenben „Julcsa” boldogan né­zelődik amarra átalfele, Bür­bajusz Bódog tanyája felé, ahol a „Jedző úr” éppen il­lemtudásra oktatott egy önfe­jű kost. Bagó-Juhász leült. Mindig ezt tette, amikor meglepődött. •Rágyújtott remek; Old River pipájára, amelybe illatos Feinschnitt keveréket tömött — és vakaródzott egy sort. De mert észbeli képességeit még­sem a birkáitól örökölte, ho­vatovább rájött a rejtélyre. Pontosan arra, aminek tör­ténnie kellett. „Julcsa” elásta a mérgezett örömvacsorát, mi­előtt a „Jedző úr” általjött volna az eltévedt birkáért. Kellőképpen örvendeztek egy­másnak, enyelegtek valamics­két s aztán — lám,, mennvire terjed a társadalmi tulajdon tisztelete — „Julcsa” egy da­rabon segített a „Jedző úr”- nak a véletlenöl elkóborolt négylábú gyapias jámbort Bürbajusz nyájába visszaterel­ni. Miért mutatkozott „Julcsa” oivannyira előzéken vnek? A „Jedző űr” talán női termé­szetét babonázta meg? Ebben lehet valami, mert hiszen, semmi sem lehetetlen, mert minden lehetséges. Mé«ds. azt rebesgették, mintha „Ju'osa” és a „Jedző ú’-” már „tudott” volna a' két közös terw*eH coves.ü’éséről. Akkor r»röig q két nváj sem marad kü’ön. F-' esetben viszont a „Julcsa” meo a „Jed-ző úr” e®vütt foly­tatják maid a felügveletet a gvsrjias négvláh-'-ak felett. Okosak a nubk. Néha méff a gazdájuknál !s okosabbak... Földes Mifmly A régi falak között eléggé elavult technológiával dolgoznak s ezt mi sem bizonyítja éke­sebben, mint például az, hogy egyetlen tonna cement elkészí­téséhez a jelenleg korszerűnek mondható gyárak energiaszük­ségletének kétszeresét használ­ják fel Bélapátfalván. Nyílt „titok” ez az országos vállalatnál, ennélfogva már korábban felvetődött egy nagy arányú rekonstrukció gondola­ta, amely úgyszólván teljes „felújítást” szorgalmazott' vol­na, mondhatni, hogy új gyár építését tervezte. A későbbiek­ben elkészített 4,2 millió fo­rint értékű tervdokumentáció azonban idővel a kiselejtezés sorsára jutott, mivel megva­lósítása több éves elképzelés volt, s ez alatt természetesen meg kellett volna szüntetni a jelenlegi üzemek termelőmun­káját. Ezt a „luxust” viszont aligha engedhetnénk meg ma­gunknak akkor, amikor csupán Észak-Magyarörszág évi ce­mentszükséglete 650 ezer ton­na... Marad tehát a gyár, s a gyár­ban a régi rend? Nem, szó sincs erről. Zana Károly igazgatóval be­szélgettünk a minap, s ennek során elmondotta, hogy nem nyugodtak bele a történtekbe, más megoldás után néztek. A Bélapátfalvi Cement- és Mész- műben így született meg a lépcsőzetes fejlesztés javaslata, majd részletes ki­dolgozása, amely bizonyos fo­kig az elvetett programra épül. Helyi tervezéssel, négy szakaszban akarják elképzelé­seiket valóra váltani — s ter­mészetesen úgy, hogy mindez ne akadályozza különösebben a termelést. Ez a gazdaságosabb — de kétségkívül nehezebb — vá­lasztás. A vállalkozás azonban kifizetődő, mert a gyár évről évre „hozza” 160—170 ezer tonnás tervét, s ez egy hozzá­vetőlegesen 310 millió forintos beruházással úgyszólván „ész­revétlenül” megkétszereződhet, a jelenlegi energiafelhaszná­lás mellett. Az eredetileg egyébként ta­valy őszi kezdetre tervezett megvalósításhoz az idéu már hozzákezdtek s előreláthatóan 1969 végére be is fejezik. 1970 első negyedé­ben így sor kerülhet a kísér­leti üzemelésre, a továbbiak­ban pedig a tulajdonképpeni termelésre. Ebben az évben még kisebb beruházásokra került sor. Egyebek mellett tovább foly­tatták a mészkőbánya 1965- ben elkezdett korszerűsítését: új kompresszorház építésével és következő szerelésével a ko­rábbi 1500-ról mintegy 200 mé­terre csökkentik a szükséges csővezeték hosszát, hogy kikü­szöböljék a jelenlegi tetemes energiaveszteséget. Jövőre adagolót szerelnek a palaalagútba, anyagbolygató berendezéssel teszik biztonsá­gosabbá a bánya függőaknája előtti munkaterületet. 580 sze­mélyt kiszolgáló fürdő és öl­töző építésébe kezdenek, egy nagyobb munka kapcsán hoz­zálátnak a mostani, fából ké­szült siló bontásához, s az 1969-re visszaigazolt cement­malom alapozásához. Ez a ma­lom egyébként korszerű porta- lanító berendezést is kap majd. Mindezek közül a leglénye­gesebb az 50 tonna/óra teljesítményű cementmalom üzembe helyezése. Eddig ugyanis 4 kisebb, együttesen 44 tonna kapacitású malom he­lyettesíti ezt, meglehetősen nagy energiafogyasztással. Az ugyancsak új kemence meg­építésével lényegesen változik, mintegy 20 százalékkal javul­hat a gyári önköltség, amely biozny ma még az iparági át­lag felett van. A gyár mészkőbányája a ko­rábbi korszerűsítés következ­tében — s a kötélpálya mini­mális bővítésével — a jelenlegi termelésnek akár kétszeresé^ is adhatja. Az alapanyag-ellátás­sal tehát aligha lesz baj. Együtt van a mostaninál jóval na­gyobb feladatok megoldására is képes műszaki és munkás­gárda, amelynek tagjai közül nem egynek 25—30 éves gya­korlat áll a háta mögött. Az ÉVM Cement- és Mészipari Or­szágos Vállalat pedig koncent­rált beruházási összeggel se­gítheti a tervek megvalósítását. Bélapátfalván tehát most már úgy néz ki. semmi akadá­lya annak, hogy a több, a jobb — végre elegendő is legyen, a gyár valóban gazdaságosan termeljen, felzárkózzék a kor­szerű üzemek mögé. Gyónl Gyula 1967. augusztus 16., szerda éjszakának idején fölkereke­dett, faintérosan odasompoly- gott ama gyülekezethez és gyöngéden visszaterelte az el­tévedt jámbort eredeti lakó­helyére. A „Jedző úr” eme ak­ciói mindig kiválóan sikerül­tek, pedig „Julcsa”, a Bagó- Juhász pulija amúgy igen éber hölgypuli hírében állott, s nemigen szokta némán eltűrni az idegen pulik arrafelé jár- kálását. A „Jedző úr”-ét mégis eltűrte, mert ez a gavallér aztán értette, miként kell a pulihölgyeknek a szépet ten­ni. Végtére Is, nem lehet pon­tosan tudni, ellensége volt-e Bagó-Juhász a társadalmi tu­lajdon védelmezőinek vagy sem, de a „Jedző úr”-ra meg­neheztelt. Ezért határozott oly kegyetlenül. Ez pedig olyas­valami, amit józan ésszel ba­jos megérteni. Mert az. hogy két juhász agyonveri egymást, sohasem számított a régi idők­ben különleges eseménynek. Versengtek, gvőzött az erő­sebb. amelvik nagyobbakat tudott a másiknak odasózni. Arra azonban soha, semmi- i féle időkben nem akadt példa, < hogy egy vérbeli juhász egy ’ belevaló puli életére pályá- ■ zott volna. Tehát úgy intézte, hogy me­rő véletlenségből Bürbajusz Bódog legszebb birkája megint- ■ csak áttévedjen hozzá.. Setét éjszaka volt. csillagtalan, pá- ' rás. A birkák gyanútlanul ké- rődztek a settenkedő tragédia árnyékában. ,»Julcsa” felkapta ugyan a fejét, amikor Bagó- Juhász működni kezdett a pat­kányméreggel meg a vagdalt birkahússal. Figyelmesen vé­gignézte a műveletet, odasza­golt a csemegéhez, de amikor Bagó-Juhász azt mondta ne­ki: „ettől meggebedsz, ha falsz belőle” — megértette a stiklit. Leheveredett a gyöpre, a saját combját használván matrac­nak, s tűnődött. Eközben Ba­gó-Juhász a megfelelő helyre kitette a halálos lakomát a „Jedző űr” számára, s mint akinek semmi nem háborgatja a lelki ismeretét álomra hajtot­ta a fejét. Amilyen nagy szívbéli nyu-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom