Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-16 / 192. szám
MŰTEREM A magasban somot: a Magyar Elbeszélők Esztendeje csak, hogy az Eger patak partján, a rég' vá- íOb Hadnagy utcai negyedében, toronyházak nőttek az ég melléig. És délcegen „Virulva, szelek karjai között. Isszák az egek azúrkékjét”. A tornyok kSzött ellebeg a tekintet: háztömbök és színek hallatlanul tiszta ritmusa, és születő otthonok hangulata pezsdít. Moz. gálmasság és elevenség — már bontják a friss épületekről is az állványzatok cső- és deszkarombuszait, előtűnik az új „tornyok” felvont betonszemöldöke. A toronyházak legtetején, Cz M/l—2—3-mas épületek X. emeletén, fiatal képzőművészek raktak fészket: K’shonthy Jenő, Balogh László és Dargai Lajos. Más lehetőség híján — s az ingatlankezelés dicsérhető jóindulatából — az üresen álló, rideg, szűk betonkalit- kákban, a toronyházak lakói által nem használt mosókonyhákban rendezték be alkotó- műhelyüket, műtermüket. Az M/l jelű barna toronyba* mosókonyhája Balogh lászló műterme. ■Balogh László űj munkáival évről évre rendszeresen találkozunk a területi tárlatokon. Mindinkább kezdik megismerni nevét. Szélesebb körű bemutatkozása pár éve a Székes- fehérváron megrendezett országos téli tárlaton volt, ahol egy hidegtű-eljárással készített metszete szerepelt, a Súroló nő. A X. magyar képzőművészeti tárlaton is ott volt a névjegye: egy Dante-illusztrá- etó. Messziről indult, kevesen dolgoztak annyit, oly megszállottan és céltudattal, a fizikai munkás fáradhatatlanságával, mint ő. Elismerést jelentett tzámára, hogy a Képzőművészeti Alap tagjai sorába jegyezték. Civil” foglalkozása is hivatott mesterségével rokon: 18 éve reklámgrafikus. A festőállványon befejezésre váró kép: toronyházak, felettük vörösessárga napkorong. Aztán friss rajz-emlékek: Bécs, München. Párizs, Zürich. Fő műfaja — a rézmetszetek. Fémlapjain belülről szerkesztett, szobrászian hangsúlyozott formák és szenvedéllyel barázdált felületek — felelőségérzetének indulatos kivetülései. Űj metszetét a Miskolcon rendezendő országos grafikai biennáléra készíti. A félkaruvá csonkított, letépett szemkendőjű Justitia kardjával vágja a hagymakupolás épületek tömegébe; háttérben a Téli Palota stilizált Kapuja, új város-épületek határozott vonalú tömbje, fent sebes röptű, szárnyaló galamb stb. A mű címe: Október. Erőteljes és meggyőzően egyértelmű szimbolizáció. Szuggesztív lelki konstellációban fogant, s ezt feltűnően érzékeltetik a vonalrészletek is. — Októberban valami új született — magyarázza áradban. — Űj igazság tört utat. Justitia szeméről le kellett tépni a kendőt. Ez a Justitia a totális igazságot jelképezi. Dargai Lajos „toronyszobájában” kövér tartály terpeszkedik, elfoglalja annak a szűk térnek nagy részét is, amit a mosókonyha nyújtana. A hangulat és a látvány mégis műtermi. Megszokott zsúfoltság. A falon rajzok. A rajz nála „szóbeli” kinyilatkozás. Szeret rajzolni — a szobrok születésének kiindulópontjait rögzítik rajzai. Mondanivalója tóduló, ám a megvalósított művek málhája még nem következetességre késztetők. Huszonöt éves. Falusi iskolában tanít. Tele van kereső nyugtalansággal, ifjúi dinamizmusának szertelenségével, darabos érzelmi „rögökkel. Elkészült szobrai karcsúak, a vonaljáték lendületére épülnek. A szakma műértői roppant Ígéretnek ítélik, akiből nem hiányzik az anyag alakításának elegánciája. Időzött már a kultúra sugárzó hőforrásainál /Párizs, Bécs, München stb.). Napokban tért meg a jugoszláviai Piranoból, ahonnét felkereste a közeli, portorozei ^Forrna Viva”-t, az UNESCO védnöksége alatt működő nemzetközi szobrásztelepet Élmények rajzanak benne. Űj szobrokat „ír” — papírlapokra. Ősi, távol-keleti mese: egy öreg festő csodálatosan szép tájat festett, kanyargós úttal, mely elbújt egy lombos domb- hajlat mögött; s mert a festő vágyott megtudni, mi rejtezik a festett dombháton túl, egy nap elindult a festmény kanyargós útján, és eltűnt a lombos dombhát mögött, nem tért vissza többé... Kishonthy Jenőben, a harmadik mosókonyha-műterem gazdájában megvan az öreg keleti festő ki- váncsisága-bátorsága, hogy saját útján addig menjen, amíg minden létező és teremtett dolog mögé bepillanthat. Állandó gyötrő, heves, szorgos keresés látszik rajta. Annak, ami benne van, a világban megfelel valami és mindan- j nak, amit a világban lát, benne is van valami gyökere. Szakkörben kezdte ismerkedését a festészettel, s a képzőművészeti főiskola elvégzése után is a szakkörhöz tért vissza, fiatalokat tanítani. Más kötött állása nincs. Egyetlen az egri képzőművészek között, ki a festészetből akar megélni. Tagja a Képzőművészeti Alapnak és a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. Tréfásan mondja; — Méretre ruhát még nem csináltattam, de beutaztam a világot, múzeumoktól képtárakig, Krakkótól Párizsig, Moszkváig, Leningrádig... Piktúrájának konkrét hősei vannak: az ember. Azért választotta mesterségének azt az ágát, a portré-festészetet, mert emberközelben akar maradni. Nem keresi a feltűnően érdekes típusokat. Az emberi arcban ott találja meg a maga sajátos mondanivalóját, ahol leheletnyi finomságoknak, az érzelmek apró rezdüléseinek, a színek és formák kifejező viszonyulásainak lehet tanúja. Festőállványán is portré. Önarcképét festi — két változatban. A külső arcot és a vonások, a látszat mögötti valóságot. És készül egy bemutatkozásra, amely összegzés és visszatekintés lesz együtt. Első önálló tárlatát rendezik meg a múzeumi hónapok programjában — októberban, az egri vármúzeumban. Pataky Dezső Űj kiadásban jelent meg Móricz Zsigmond Űri muri című regénye. A borítólapon felirat: Magyar Elbeszélők. Ezzel a kötettel könyvkiadásunk új sorozatát nyitotta meg a Szépirodalmi Könyvkiadó. A Magyar Elbeszélők — 120 év magyar prózájának legjavát gyűjti egybe. Legrégibb szerzője Eötvös József, legújabb a mai fiatal írónemzedék valamelyik tagja. Mert az új sorozat — ellentétben a régebbi, hasonló vállalkozásokkal — nemcsak a klasszikusoké. Belekerülnek élő íróink legjelentősebb alkotásai, a sorozat lépést tart az idővel, s elképzelhető, hogy a zárókötetek között már az elkövetkező évek könyvsikere is szerepel. Irodalmunk fejlődése során, de különösen századunk elején nem a regény, hanem az elbeszélés volt a magyar próza vezető műfaja. Ezért a sorozatban nemcsak regények jelennek meg, hanem elbeszélés-gyűjtemények is; számos írót — legjelentősebb regényét és válogatott elbeszéléseit tartalmazó kötet képvisel majd; Ebben az évben kettő, azután évente hat kötet jelenik meg Magyar Elbeszélők jelzéssel. A hat kötet arányosan oszlik meg a régmúlt, a múlt és a jelen alkotói között. A sorozatot az teszi különösen érdekessé, hogy az ismert, közkedvelt klasszikus művek megjelenésén kívül klasszikusok „felfedezésére” is vállalkozik. Irodalmunk korábbi korszakai bővelkednek az elfeledett Csütortehon a tévében Postaláda Babay József szatirikus játéka a két háború közti Magyarországon — valamikor a 20-as évek végén — játszódik, egy áporodott levegőjű kisvárosban, ahol különös „bűntény” hozza izgalomba a városka lakóit. A főtéri posta elől eltűnik a postaláda. Ki lophatta el és miért? — ezen töri fejét a rendőrkapitány, a polgármester, a divatos ügyvéd, és még jó néhány helybeli notabilitás, vagy rémült kispolgár — egyszóval: mindenki, akinek valamilyen kompromittáló tartalmú levele volt a ládában... A tévéjáték rendezője 'Nemere László. Képünkön: Voith Ági, Nárai Teri, Velenczei István, Ladomerszky Margit, Löte Attila, Kemény László és Gordon Zsuzsa. (Bemutató: augusztus 17-én 20.20 órakor.) IMIHIHII w,p.w.w ■ii^^^V^fVV^^JVVVVVVVVVVVVVVVVvnjJTJ^rLrLiTJTJlITJV*.irj‘lJ*LrLH-r remekművekben. Neveket címeket ismer csupán a müveit olvasó — de magukat a műveket, amelyek valamikor nagy sikert aratak, elfelejtette a közönség. Ez év őszén jelenik meg például a Magyar Elbeszélők második köteteként Ambrus Zoltán Midas király című regénye. Valamikor egymást érték a kiadások, azután egyszerre kiszorult a könyvkiadás repertoárjából. Acsády Ignác nevét a történettudósok ismerik elsősorban; a múlt század egyik legkitűnőbb haladó történésze volt. Egyetlen regénye, Fridé- nyi bankja 85 éve jelent meg először és utoljára; Az izgalmas, fordulatos cselekmény nemcsak szépírói fantáziáról, hanem az élesszemű, gazdasági kérdésekhez is értő történész szemléletéről is tanúskodik. Eötvös Károly, a nagy jogtudós a tiszaeszlári vérvád perben az ártatlanul vádolták ügyvédje volt. A nagy per című műve a nemzetközi botrányt kavaró esemény leghitelesebb és legelevenebb leírása. Heltai Jenő, Krúdy Gyula, Illés Béla, Tatay Sándor regényein kívül ez a két mű is szerepel a Magyar Elbeszélők jövő évi programjában. Fokozódó nemzetközi érdeklődés a magyar oktatási rendszer iránt A BIE — Nemzetközi Nevelésügyi Iroda — legutóbbi genfi tanácsüléséről és az UNESCO-val közösen rendezett konferenciájáról tájékoztatta az MTI munkatársát dr. Bencédy József, a magyar UNESCO-bizottság nevelési albizottságának elnöke, az Országos Oktatási Tanács titkára, — A konferencián — mondta dr. Bencédy — hetvenkét ország oktatásügyi miniszterének jelentését tárgyaltuk meg. A magyar jelentést a ko. rábbi évekhez képest is nagyobb érdeklődés kísérte a delegátusok részéről. Ezt bizonyítja, hogy tizenöt ország képviselői intéztek hozzánk kérdéseket olyan témákból például, mint a matematika- oktatás továbbfejlesztése a filmesztétika tanítása, a pedagógusképzés rendszere hazánkban. (MTI) Óvatosan fordítja kulcsát a zárban; az az érzése, surrannia kelL Nem örülne neki, ha anya most megkérdezné, honnan jön. Fáradt is, legszívesebben most mindjárt ágyazna s lefeküdnék. Az előszoba üres; a konyhaajtó alól szűrődik ki a fény. S a tiszta ruha illata szállong finoman, alig érezhetőn a levegőben. Anya vasal. Persze, tegnapelőtt mosott Mély lélegzetet vesz és benyit a konyhába. Lesz, ami lesz; essünk túl rajta! S különben is éhes, mint a farkas. — Kezicsókolom! — mondja halkan. Anya nem felel, csak a faliórára pillant — Most is a szigeten?! — kérdi, s elhúzza a száját. — Ugyan! Sétáltam. — Sétáltatok? — Nagyot szisszen a vasaló alja, ahogy •nya megméri ujjával a forróságát. — Ismerem? Hiába, nem lehet neki hazudni! Legyint — Még én sem... Anya átfordítja a ruhát; most a szoknya fodrait vasalja. , — De ez nem futballozik?! Nyel egyet. — Ez nem — mondja, aztán kis sóhajt nyom el. — Az üzemből? — Onnét. — Mit csinál? — Művezető. Anya egészen felélénkül. — Nofene! — A vasalót a rácsra állítja, s ránéz. — Tudja?... — kérdi nyomottan. Bólint — Tudja. Anya odaugrik hozzá. — Mit mondott? — És szeme, két kedves, öreg szeme riadtan, de valami mohó reménnyel tapad rá. — Kétféle férfi ’van — mondja aztán halkan. — Az egyik elrohan ilyenkor, a másik marad. De nem szív jóságból ám... Spekulál! Ha a másiknak sikerült, talán neki is fog ' — Ez nem olyan! — int hevesen. — Az elején egyik se! — Anya legyint. — Csak vigyázz! össze lehetne kölni őket, egyforma az mind! Csönd van kis ideig. ' — Művezető... — dünnyög magában anya. — Nős? — Nem. : — És mégis, mit mondott? Hát beszélj már! — Hogy engem most kímélni kell... — Jobb fajta... — biccent anya. Eltéved a tekintete. — Mit gondolsz, nem lehetne... nem lehetne?... — Én is gondoltam rá. — Megrázza fejét. — Koros! — fílennyi? — Negyvenöt. Anya felcsattan. — Az a fiatal talán jobb volt? A szeme se állt jól? Ki asm állhattam! — Nem is az kellett, hogy te szeressed... Én meg szerettem, mit csináljak? De mennyire szerettem! — Szerelem! — szusszan dühösen anya; csak úgy sistereg szájából a szó. — Messzire mentél vele! — Lecsapja a vasat, elébe ugrik. — Hát mit akarsz? Soha egy mozi, soha egy ruha, csak a gond, meg a gond majd a gyerekeddel?! Aztán, ha a régi lefoszlik róla, és kell egy új rongy: a szeretőd vegye? Mindig egy másik? A blúzt ez, a szoknyát amaz? Hol végzi az ilyen nő, mit gondolsz? Nem erre neveltelek... Széttárja karját, tehetetlenül. Mit csináljon? — Hát mire vársz? — dobbant anya. — Az idő rohan! Értsd meg, apa kell a gyereknek, mielőtt meglátszik rajtad a szégyen! Felvonja vállát. — S ha meglátszik... Anya döbbenten mered rá. — A világ szájára adnád magad? — Ugyan, anya! „Világ szája”... Hol vagyunk már attól! Dolgozom, megélek. Megállók a magam lábán. Ne félj, lesz, amiből enni adjak a gyerekemnek. Keresek én tisztességesen. Anya gúnyosan ingatja fejét. — Majd mindjárt nem lesz tisztességes az a kereset, mihelyt a poronty megérkezik! Ma még telik mindenre, beosztással, okosan, addig nyújtózva, ameddig a takaró ér. Jó! De hát olyan sok a fölösleges pénzed? — Tudod jól, hogy nem tartom takarékban. Anya fáradtan lehull az asztal mellé; sokáig nem szól. — Tudod te, mi(az: egy gyereket felnevelni? — Elfutja szemét a könny. — Mert én tudom... Kétéves se voltál, amikor szegény apádat behívták katonának, hogy aztán sose lássam többé... Értsd meg, hogy ettől az élettől akarlak megkímélni! Nagyot sóhajt. Ez most már minden este így lesz?! — Lesz, aki segít nekem — mondja makacson. Anya sóhajt. — Az ember a bajában csak magára számíthat, azt hidd el a te öreg anyádnak, fiam! Nem sok, amennyit tanult, nincsen sok iskolája, de ezt az egyet egy életre megtanulta! Magára számíthat az ember lánya — s tán még az urára. Persze, ha olyat választ, akire lehet... — Nem azt'mondom, hogy nem megyek férjhez — int türelmetlenül. — De nem szabad elsietni! Egyszer már megjártam, nem volt elég?! — Látod. Azért kell másodszor jobban megnézni! Éppen azért! Hisz ezt mondom én is! — Akkor hát várj türelemmel. Ha úgyis ezt mondod... Anya elébe áll; keze a csípején. — De ez művezető! Nem valami tekergő, taknyot, mint amaz volt! Áll, merev arccal, fáradtan. Mégis jobb lett volna lefeküdni. Jobb, ha az ember az első ösztönére hallgat. — Mire vársz? — hallja megint anyát. — Álruhás hercegre? — Majd csak lesz valahogy — mondja kurtán. S lehull az asztal mellé. A lába alig tartja már. — Az ember azt a szerencsét fogja fülön, fiam, amelyik, kínálkozik. Hidd el nekem. Férj nélkül csak félember az asz- szony, bárki bármit mond is manapság! Méghozzá gyerekkel... Ajaj... De hát honnét is tudnád te ezt? A könyvekből? Azok mind ott végződnek, hogy a szerelmespár össze- csókolódzik, aztán mennek az anyakönywezető elé. Mintha azzal végződne minden!... Pedig azzal csak kezdődik! Kezdődik a gond, a kínlódás: a szegény ember dolga itt a földön! — Éppen azért kell a szerelem, hogy ezt megédesítse... — mondja halkan; Gyuri jár az eszében. — Te liba! — csattan fel megint anya. — A te életedet már megédesítette! Hát ez sem volt elég, leckének? — Legyint. — Szerelem... meg a nyomorúság hozzá! Hirtelen elfullad, kezét a szívére szorítja, aztán lassan hozzálép, végigsímít a haján. — De értsd meg, hogy neked más életet szántam, kislányom! Minek kínlódtam akkor annyit érted? Csönd van. Anya szemét törölgeti, ő hallgat. — Jómódú férj, gondtalan élet! — sóhajt megint. — Azt mondod, koros? Annál jobb! A tenyerén hord majd. Ügy ám! — Legyint. — Szerelem... Attól csak a szégyen, látod! Meg a bánat! — Nem mind így végződik — mondja halkan. Anya elpattan mellőle. — Nem? — Felnevet. — Nem? Akkor csak várj! Majd jön a herceg, a fehér lovon! Ne félj, könnyen idetalál! Nemsokára az egész környék ujjal fog rád mutogatni! — Ugyan, anya — mondja kínzottan. Aztán hirtelen elpirul, érzi — az üzembeli asszonyoj, jutnak eszébe; mostanában nagyon is görbe szemmel móré getik, látni rajtuk. V». — Hagyj most — szól végül csöndesen. — Majd még beszélünk erről. % Tányért húz maga elé, de már semmi étvágy*. • i
