Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-15 / 191. szám
Mindig u másik? Termelési gondok és feladatok az építőknél Derék, tagbaszakadt ember volt Hopp Antal. Reggel éj este a kisvendéglő volt a tanyája, napközben keveset mutatkozott. A városkában alig akadt ember, aki ne ismerte volna. Mindennapi figurának számított, megszokták az emberek és egymás között csak Hoppantinak szólították. — Láttátok? Itt ment a részeges Hoppanti. Egyszer verekedés tört ki és valakinek sörösüveggel beverték a lejét. — Hoppanti volt —> süvített egy borgőzös hang a pult előtt. A rendőr azt mondta a kocsmárosnak: — Hoppanti nem verekszik. Ezt úgy mondta, mintha egy körültekintő nyomozás végeredményeként kellett volna nyilatkoznia. Harmadnap a tettes kézre került, Hoppanti pedig zavartalanul ivott tovább. Ha be- 'rúgott, nem kötekedett, ttív'fon vontainak.! nem volt hangos, inkább megnémult, és ha a bor kifogyott a poharából, csak az ujjával intett. Az egyik esztendőben, úgy ősz táján, a kertemet^ kellett felásni. Hoppanti vállalkozott rá és néhány nap múlva hajnalban megkocogtatta az ablakot. — Nem tud aludni? — mormogtam ki álmosan. — Már megbocsásson, de ha egyszer kinyit a kocsma, akkor már aznap semmi sem lenne az ásásból. Megegyeztünk: én álmosan, ő lelkesen. — Meglesz egy hét alatt. Vagy — töprengett — holnap estére — mondta, inkább magának, és egy csonka reszelővei megreszelte az ásóját. Három nap múlva megint jött. , . — Befejeztem az ásást. Behívtam. Bort töltöttem a poharakba. — Ragadós volt-e a föld? Igennel válaszolt, aztán a harmadik pohár után leült. — Jó ez a bor. Később a verekedésről került szó. — Látja, milyenek! Pedig mindenki tudja, hogy én sohasem verekszem. Soha. Hoppanti egy agyongyötört cigarettát simogatott az ujjai között, majd egészen halkan kicsúszott a száján. — Én csak egyszer verekedtem. Egyetlenegyszer... Tüzet adtam, a nyirkos dohány ontotta a füstöt. — Hét évet kaptam érte. Egyetlen ütésért. Hatszor is elaludt cigarettája, míg hetedszerre a Iád''''- dobta. mm Aki. or ú.ültem agyon egyetlen csapással a feleségemet. Figyeltem az arcát. Összerándult a homloka, a tekintete megkeményedett és az orrától a szájáig mélyedő ránc torz fintorra húzódott. — Nagyon szép asz- Bzony volt. Meg jó is. Amióta meghalt, nőt nem ismerek. A poharak megkoccantak, vöröses bajusza nedves lett a bortól. — Nem is kérdezi, miért ütöttem agyon? — révedezett a semmibe. Vállat rándítottam és látszólag érdektelenül harapdáltam egy gyufaszálat. — Jól tette, hogy nem kérdezte. ' Akik kérdezték, azoknak sohasem mondtam el. Tudni akarja? — Ha elmondja, meghallgathatom... — Megcsalt. Egy őrmester ugi ott ki '-öle az ablakon. Észre sem vettem volna, ha a sapkáját az ágyon nem fe lejti. Leszámoltam az asz talra háromszáz forintot. Hoppanti hanyagul zsebre gyűrte a pénzt: — Látja, ezt most megiszom. — Más menekvés nincs? A fejét rázta: — Ezt a históriái már régen elfelejtették az emberek. Harminc esztendő elég volt ahhoz hogy senki se emlegesse. Magának iu csak azért mondtam el. mert nem érdeklődött. Meg hogy ne tartson bolondnak, mint a többiek... Kint volt már a kapun, amikor visszafordult. — Hanem kérek magától egyet. Szólítson mindig a rendes nevemen. Antalnak. Ügy hívtak engem azelőtt. Azelőtt! Aztán, ha jövőre ásni kell, nehogy másnak adja oda a kertet.,, Szalay István meg olyan véleményt is hallottunk, hogy azért nem kapjuk meg, mert nem vagyunk eleg jó termelőszövetkezet — fejezi be Nagy József. Rápcsák Lászlóval, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának öntözé- , si szakemberével beszélgetünk. Elmondja, hogy valóban, a tervek szerint még 1965-ben megindult volna az építés, de aztán mindig húzódott évről évre. Részben azért, mert csökkeni -k a hitelkeretek, részben pedig valóban azért mert a novaji termelőszövetke- .zet nem fejlődött úgy, mint várták volna — Az öntözés önmagában nem csodaszer s csak akkor van értelme, ha a száraz gazdálkodással nem lehet előbbre lépni. Ha a termelőszövetkezet egészségesen fejlődne, akkor lehetne szó a tároló meg' építéséről — mondja. Az újságíró nem öntözései szakember s így nem is száll- vitábá a fenti érveléssel. Mindössze néhány kérdést összegez. Miért Ígérték meg annak idején a termelőszövetkezetnek a tárolót, ha akkor még nem volt elég fejlett hozzá? — Milyen biztosíték volt rá, hogy két év alatt a közös gaz daság eléri a kívánt szintet? (1963-ban került szóba a víztároló s 1965-ben kezdődött volna az építkezés.) S végezetül, ha nem volt biztosítva, hogy a, közös gazdaság megerősödik, akkor miért kellett az összes tervet elkészíttetni? Mert jelenleg mindenképpen az a helyzet, hogy a tervek 450 ezer forintért elkészültek, s ott porosodnak a szövetkezet fiókjaiban. A közös gazdaság is várja a tárolót s egy?- lőre hiába. Nem lett volna hasznosabb annak idején alaposan megfontolni a tároló ügyét s csak azután elkészíte’- ni a drága terveket? Így megmaradt volna a pénz is, s a novajiak sem várnának hiába. z Kaposl Levente. Légi »I hold szántóföldi kultúra öntözésére nyílt volna lehetőség S még egy adat az Emlékeztetőből: a várható tiszta többletjövedelem évente meghaladta volna a kétmillió forintot. S a szakemberek véleménye szerint a teljes beruházás üzemi szinten hat év alatt megtérült volna. S mindez feltételes módban. Miért? — Valahogy kútba esett ez az egész terv — mondja az elnökhelyettes. Három éve mindig azt gondoljuk, hogy most már biztos, ebben az évben meg kell indulni az építkezésnek. S nem történik semmi. Pedig itt vannak a tervek, fehéren feketével. — Mennyibe kerültek a tervek? — Biztosan nem tudom, de legalább 450 ezer forintba. Közben megérkezik a főmezőgazdász is s most már a három vezető együtt ecseteli ilőtíem a víztároló előnyeit. — Nemcsak a növényter- nesztésre és a szőlőre hatna ■ a tároló — mondják — hanem az állattenyésztésre is. Jelen. leg 100 fejőstehenünk, 270 nö- • vendékborjúnk van s évente i mintegy 500 sertést értékesítünk. Ha az öntözéssel emel■ kedne a takarmányhozam, talán még a dupláját is el tudnánk látni az állatoknak. Ezenkívül kacsát, libát nevelnénk s a haltenyésztés sem utolsó dolog. — Még egy palántanevelő telepet is létesíthettünk volna — szól az elnökhelyettes. — S a termésátlagokra miként hatna az öntözés? — Ügy számoltuk, hogy harminc százalékkal növelte volna az átlagokat — mondja a főkönyvelő. — „Kellene a víz, hiszen csapadékban nagyon szegény az a vidék — veti közbe az elnökhelyettes. — S miért akadt meg a víztároló építése? i — Nem tudjuk biztosan. Ügy l gondoljuk, hogy nincs rá pénz, „1965-ben indulóan, 2 éves ütemben, 12 568 ezer forint teljes bekerülési költségelőirányzattal, völgyzárógátas víztároló és kapcsolódóan a. c. öntöző telep épül a novaji Egyetértés Termelőszövetkezetnél. A zárógát a Novaj-pa- tak völgyében létesül és 467 000 köbméter víz tárolását teszi lehetővé, 32 katasztrális hold víztükörrel. Elektromos meghajtású szivattyúkkal történő üzemeltetéssel 510 katasztrális hold öntözőtelep berendezése válik lehetővé felszín alatt acél, illetve azbeszt cementcső-hálózattal!” A fenti idézetet az 1964. július 6-án Egerben „Emlékeztetőből” vettük, amely az aznapi tanácskozáson részt vevő szakemberek közreműködésével készült. — Itt vannak a tervek — teszi elém a vaskos dosszié' Bodnár János, a novaji Egyet, értés Termelőszövetkezet főkönyvelője. Nézegetjük a színes térkép- vázlatokat, számításokat. — Igen, ez lett volna — mondja Nagy József elnök- helyettes. A víztárolóból 12fl hold szőlőt tudtunk volna öntözni, tizenöt holdon szőlőgyo- kereztető isnolát létesíthettünK volna, ötven hold lett volna a kertészet s ezenkívül még 325 Mi lesz veled, víztároló? vei, Búzás Sándor alapszervi párttitkár és Terenyel István, a műhelybizottság titkára az emberekről gondoskodtak, a javaslatokkal és a panaszokkal törődtek, ezzel segítették a verseny kibontakoztatását. A 35-ös üzemben Borbély László, a D-üzemben Kelemen István, az üzemfenntartásnál Kw* István kilencszeres szocialista brigádja tűnt ki. Akiknek jobban kell iparkodniuk Az igazsághoz tartozik az is. hogy a kiemelkedő eredmények mellett akadnak olyan brigádok, amelyek még kevés eredményt tudnak felmutatni. Ilyen az üzemfenntartásnál Sike Imre brigádja, a szerszámüzemben H orvát József brigádja. Nekik jobban kell iparkodniuk, hogy önként vállalt kötelezettségüknek eleget tehessenek. De az összesített eredmények kedvezőek, a Finomszerelvény- ?yárban joggal bizakodnak. jesítése. Természetesen nemcsak az exporttal törődtek, a jóváhagyott teljes termelés kötelezettségét is megtoldották egy kis ráadással. Orvosi fecskendőből, kétúszós olajkály- ha-szabályozóbói is többet adtak, mint amennyit a kötelesség parancsolt. Kétmilliós snyagmegtakarítás A nagy igyekezet nem ment a minőség rovására, a vállalat dolgozói több mint kétmillió forint értékű anyagot takarítottak meg és külön szólni kell arról, hogy a megengedettnél 1,6 millió forinttal kevesebb a selejt. Hogyan csinálták, minek köszönhetik a sikert? A szocialista brigádok jelentik a legnagyobb erőt: a kezdeményezést és a következetes megvalósítást. A szocialista üzemek között is kiemelkedő munkát végzett a kétszeres szocialista címet viselő 35-ös Ü2em. Tóth Gábor üzemvezető a termelés gondos megszervezéséA munkaversenyről, a vállalások sikeres teljesítéséről már többször közöltünk híreket, ismertettük a Finomsze- relvénygyár különböző üzemeinek helytállását. Most, a féléves mérleg felülvizsgálata után összesített eredmények állnak rendelkezésre. A Fi- nomszerelvénygyár dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére ez év elején azt vállalták; hogy év végéig az önköltséget 7,3 millió forinttal csökkentik. Felén jóval túl Sok tételből és több üzem munkásainak összefogásával teremthetik elő a 7,3 millió forintot, de aggodalomra semmi ,ok, a Finomszerelvény- gyárban „félidőre” jókora előnyt szereztek, mert az éves vállalásnak már 77 százalékát teljesítették, június 30-i dátummal ötmillió 636 ezer forint önköltség-csökkentést írhattak az „ünnepi” számlára. Különösen sikeres volt az :-x portgyártás és kiszállítás, 108,7 százalékos az export telA XagT Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának liszteletére: Fél év alatt 5.6 millió forintos megtakarítás a Finomszerelvénygyárban •• kell azzal gazdálkodnia és el- s számolnia. c ..... Sz emélyre szabva Ha mindenki pontosan tudja . a feladatát, akkor azt is tudja mindig, hogyan áll ennek a feladatnak a teljesítésével. Az összehangolt tevékenység, a tervszerű folyamatosság nélkül az építőipar sem tud lényegesen előrehaladni. Ezt már látják. Készül is az ütemterv, de ennek az ütemtervnek nincs nagy tekintélye. Mindig közbejön valami, ami illuzórikussá teszi a kijelölt határidőké1 — a részletekben. Óramű soha nem lesz az építőipar. De a különböző 'részlegek koordinálása — éppen £ szerelőjelleg fokozódása miatt — ma már olyan követelmény, amit tudomásul kell venni. Tehát nagy szükség van az ütemtervre, — a végrejtott ütemtervre. Amit úgy kell a fiók mélyéről előkotorni, annak az ütemtervnek a haszna nulla. Es ezzel ismét visszatértünk a személyi felelősséghez, a személyre szabott tennivalókhoz. Nem lehet ezt kikerülni. •• Örökség és cél A Heves megyei állami építőipar kétségtelenül sok olyan örökséggel küszködik még ma, ami miatt a korábbi éveket kell elmarasztalni. Ezt az igazság tisztelete mondatja ki. A mostani vezetés eddig is sokat tett a pozitív változások elindításáért, méghozzá eredménnyel. A viták elevensége is ezt a szándékot bizonyítja. De a tények is mutatják, hogy az elméleti okfejtések fokozatosan testesülnek meg. Emlékeztessünk a gyöngyösi 8/A tömb nemrég megkezdett építkezésére? Vagy: az egri autóbusz-pályaudvarra? A főiskola leánykollégiumára, a bankszékházra? Itt nem fordultak elő hibák a munkák során? Dehogy nem! De hasonlítsuk össze ezeket az építkezéseket az előző éviekkel. Hol vannak ma már azoktól! A tanácskozásokon megmutatkozó széles körű szándék a biztosítéka a további fejlődésnek. csak még a legcélravezetőbb megoldásokat, eszközöket kell az építőknek megtalálniuk. G. Molnár Ferenc elég sok bírálat hangzik el. A hiányosságokat nem rejtő véka alá. Megnevezik a felelősöket is. Van azonban enne! az élénk bíráló szellemnek némi szépséghibája is. A szakipar azért panaszkodik, hogy az építőmesteri munka akadályozza az ő tevékenységüket. A festők a vakolat minősége miatt elégedetlenkednek. A kőművesek a vízvezeték- és fűtésszerelők rongálását panaszolják fel: mennyi javítanivalót hagynak maguk után. így aztán a már egyszer elkészített falatt újra fel kell húzni és levakolni. Soroljuk a panaszokat? A lényeg már így is látható: mindig a másikban keresik a hibát. És nem is ok nélkül. Valóban érthetetlen, miért kell a már egyszer elkészített munkát tönkretenni, akár kis mértékben is? A kárt helyre teli állítani. Gyakorlatilag te- lát egy dolgot kétszer is meg teli csinálni. Mi haszon származhat ebből? Mennyi fölös- egesen kidobott forint vész gy el? Jobb szervezést Nemhiába sürgette a vállalat igazgatója a hatékonyabb munkaszervezést a műszaki konferencián. Kulcskérdés ez. Sok kellemetlenség származik abból, hogy az egyik munkakör átnyúlik a másikba. Nehéz így a felelős személyét megállapítani. Gyakorlatilag senkit sem lehet felelőssé tenni ilyen esetben. Márpedig hová vezet, ha a hibákat sorozatosan elnézik, ha az átfedések bozótjában meg sem kísérlik a felelős személyének felkutatását? Azt sem szabad megengedni, hogy néhányan a munkahelyi vezető feje felett átnyúlva intézkedjenek. Nemcsak a tekintély kérdéséről van szó ilyen esetben, hanem a felelősségről is. A munkahely vezetőjétől nem lehet számon kérni olyan dolgot, aminek elrendelésébe beleszólása nem volt. Feltétlenül el kell érni, hogy a. művezetők legalább két hét- ^ re előre lássák teendőiket. Er- re készüljenek fel munkaerő- ^ vei, anyaggal, szállítóeszköz- zel. A beérkező anyagokat is a művezető vegye át, mivel neki Mostanában egyre gyakrabban hallani elismerő megjegyzéseket az EM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat munkájáról. Megérdemelt dicsérő. szavak ezek, hiszen a vállalat nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is fokozza a termelését. Nem egy olyan építkezést fejezett már be az utóbbi két-három év-, ben, amelyeket a tervező és a beruházó is elismeréssel méltatott. De hogyan vélekednek maguk az építők a saját munkájukról? Hallgassuk meg, miket mondanak önmagukról a különböző tanácskozásokon, ahol a legfőbb téma — a termelés. A bér és a teljesítmény \ A lényeget röviden összefoglalva, azt állapíthatjuk meg, hogy a félévi összesítés szerinl a bérek több mint két százalékkal haladták túl a teljesítménnyel fedezett szintet. Vagyis: a kifizetett forint mögött nincs meg a megfelelő mértékű termelés. Mi az oka ennek? Túlságosan egyszerű lenne mindenért a havidíjas dolgozók létszámát felelőssé tenni. Kétségtelen, hogy ezt a létszámot érdemes felülvizsgálni és a kívánt mértékre csökkenteni. Valahol ott van a kérdés kulcsa, hogy még nem vált mindenki vérévé a vállalatnál a takarékosság, és a fölösleges nagyvonalúságot természetesnek tartják. Amíg a milliókkal mindenki nagyon törődik, a kisebb értékű részletekkel már alig. így történhet meg, hogy az apróbb javítások — ajtók, ablakok, parketta, fal, festés megrongálása és egy sor más — .sok pénzt elvisznek. Máshová szállítják az anyagot, mint ahová kellene. A teherautóra nem jut elegendő rakodómunkás, tehát a gépkocsikat nem tudják kihasználni. Kézi erővel kell a belső szállításokat elvégezni néhány helyen. A szállítás és tárolás során megsérült szerelvényeket ki kell javítani. Beépítéskor derül ki, hogy a szerelvények hiányosak. Közel sem mindent és talán nem is a leglényegesebb dolgokat soroltuk fel. De az elkerülhető pazarlásnak jó példái ezek, akár az értékes munkaidőt fecsérlik el miattuk, akár az esetenkénti kis összegű forintokat. Ki a hibás? A különböző szintű megbeszéléseken és tanácskozásokon
