Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-08 / 185. szám
A pártmunka alapja: a Q szinte, szókimondó esz- w mécseiére került sor a közelmúltban egyik nagy üzemünkben. A párt-végrehajtóbizottság tagjai s az alapszervezetek titkárai arról beszélgettek: mi az oka annak, hogy a gyár alapszervezetednek egy részében jól halad a munka, másutt pedig éppen csak döcög, holott az alapszervezetek lényegében azonos adottságok és körülmények között dolgoznak. A beszélgetés summázata acz volt, hogy a jól dolgozó alapszervezetekben nagy gondot fordítanak a pátcsoportok- ra, míg a többi alapszervezet vezetősége nem kamatoztatja azt a nagyon fontos erőt, amelyet a pártcsoportok aktivitása jelent. Az egyik titkár úgy fogalmazta meg a párt csoportok jelentőségét, hogy „velük igen, nélkülük nem; csakis így képzelhető el a minden kommunistát mozgásban tartó, területük minden emberét érintő politikai munka.” Velük igen, nélkülük nem: kézenfekvő, természetesnek tűnő tapasztalat, mégis, pártszervezeteink egy részénél figyelmen kívül hagyják, A pártcsoport — ahogy erre a IX. kongresszuson is nyomatékosan rámutattak — a {Sárt építőköve. Egy-egy műhelyben, termelőszövetkezetben. a hivatal egy- egy részlegében elsősorban a pártcsoportban tömörült kommunisták képviselik a pártot. A jól dolgozó pártcsoport döntő tényezője, formálója a légkörnek. A pártcsoport sokrétű lehetőséget rejt a munka elmélyítésére, tartalmi-formai gazdagítására. így többek között megfelelő fórum arra, hogy a kommunisták valamennyien elmondják véleményüket egy- egy kérdésről, hiszen a taggyűlésen — érthető okokból — nem mindenki szólal fel. Egy eszmecsere egyik részvevője fontos dologra mutatott rá: azt hangsúlyozta, hogy az alapszervezet vezetősége a tagfelvételnél nem támaszkodik a pártcsoportokra, holott a tagjelöltség megszűnésével nagyobb a felelősség, indokolt ezt megosztani a jelentkező közvetlen munkatársaival. Való igaz. nélkülözhetetlen a párt- csoport kollektív véleménye a fölvételnél, mint ahogy az alapszervezet vezetőségének munkája is csak akkor lehet igazán kollektív, ha időről időre bevonják bizonyos kérdések eldöntésébe a pártbizalmiakat is. ' fygár az eddig elmondot- * * tak is körvonalazzák, mi mindenre terjedhet a pártcsoport tevékenysége, milyen hasznos erőket szabadít fel, s állítja azokat a közös célok szolgálatába. Szólni, kell azonban arról is, hogy a pártcsoport a legjobb ellenőrzője annak, hogy: minden kommunista vállalt-« pártmunkát. s rendszeresen, becsületesen teljesíti-e azt? Itt egymás szeme előtt dolgoznak a kommunisták sjól látják, hogy társuk, aki például egy szocialista brigád pat- ronálását vállalta, eleget tesz-e annak. Jó dolog, s általában arra Jog és 800 Az eset, amit szóvá teszünk, több szempontból is tanulságos: a jog szabályai szerint kell dönteni és felülvizsgálni a tényeket. Németi Béla komlói lakos, a tarnaszentmiklósi gépállomás rokkant nyugdíjasa, 1967. május I3-án keltezett levelében ezt írta szerkesztőségünknek: „Mint pártoló tagnak — a hat hold közösbe vitt földem után — úgy gondolom, jár a 800 négyszögöl háztáji. Tudom, hogy nem tehetnek róla, de a tsz gépkocsija tett rokkanttá. Ezért sem vártam, hogy a termelőszövetkezet idén megfoszt a háztájimtól. Pedig a mechanizmus csak a jövő évre szól (?)” 1967. május 29-én levélben kerestük fel a járási mezőgazdasági osztályt, hogy a közgyűlési döntés felülvizsgálására kérjük. Bőven eltelt a 30 nap várakozási idő, ezért újra megsürgettük válaszukat. 1967. július 10-én kaptuk az értékelést: két jogszabályra hivatkozva, a Hevesi Járási Tanács mezőgazdasági osztálya egyetértését fejezte ki a közgyűlési döntéssel (a pártoló tag kizárása, a háztáji megvonása) és az eljárással. Levélírónk rosszul értelmezte az új gazdasági mechanizmust, ha azt képzelte, hogy ez valamiféle jogbizonytalansággal, a közös gazdaságok érdekeinek minden áron való védelmezésével jár. Bár el kell fogadnunk a termelős/,öPatura Balázs végre egyedül maradt kissé szűk öröklakásában. Határozottan örült az egyedüllétnek, s bár nyirkosnak találta öröklakását, nem érzett kétségbeesést. Voltam már rosszabb helyzetben is — gondolta —, például amikor kétévi és hathónapi szanatóriumi kezelés után egyszer csak az utcán találtam magam. Pocsék dolog pénz és fedél nélkül lődörögni, kerülni az ismerősöket, merthogy eléggé rozzant állapotban van ilyenkor az ember. Mozdulatlanul feküdt, s elhatározta: nem gondol a rég-' múltra, inkább a legközelebbi eseményeket veszi sorba. Érdemes visszaemlékezni —• ideje bőven van — a kellemesre különben is szívesebben emlékezünk, mint a rosszra. Márpedig a baráti búcsúztató felülmúlt minden várakozást. Sose hittem volna. hogy ennyire szerettek. Es pontosan Bruszek Bandi, hát ez valami fantasztikus! Csak ömlöttek a szájából a mondatok, a csodálatosabbnál csodálatosabb jelzők! Hogy azt mondja: barát, tehetség, becsület, munka, életszeretet... szóval, úgy látszik, félreismerte Bruszekot. Lám- lám, a látszat menntßre csal, itt volt például a Kovács is. Soha egyetlen aktáját nem irta alá morgás nélkül, most pedig a legjobb munkaerőnek nevezte, sőt. kitűnőnek. Patura megpróbált kényelmesebben elhelyezkedni, de merev teste nem mozdult. Ez volt a legkénpelrgetlenebb, fan nem sokáig meditált ezen, felülről hangokat hal- lőtt, méghozzá ismerősöket. Ügy látszik, még nem mentek el — állapította meg —•, nem <tudnak ilyen hamar elszakadni tőlem. Ez a megállapítás ismét jóleső érzéssel töltötte el. Valójában örült, hogy tévedett, az emberek érzéseit illetően, és éppen sóhajtani akart (sajnos, nem tudott, az egyik boncoló orvos szikét felejtett a torkában), amikor Kovácsnak, volt osztályvezetőjének mély basszusa hatott le hozzá: — En határozottan sajnálom —■ morgott a basszus —, nem volt rossz fiú. Kicsit nehézfejünek született ugyan, de megtett mindent, amit tudott. — Határozottan rendes volt, csak hát az az önfejűsége, ’az kibírhatatlanná tette. No, nem akartam bántani, de az a legutóbbi rajza... Ez Bruszek — próbálta lenyelni a szikét Patura... Hiába. mindig kritikus természet volt, ezt a baráti kritikát azonban el lehet fogadni. De mi ez... hiszen nem azt gondolja, amit mond. Mert nézzük csak, most, hogy elmondta baráti krítkáját. ezt gondolja: „Tökfilkó volt, a fene majd megevett, hogy üayem akadt vele. Sajnos, utáltam Paturát, jobb, hogy elvitte az ördög!” Na és a Kovács! Érdekes, minden gondolatát tisztán megérti, úgy látszik, ez külön kiváltságuk a. holtaknak. Szóval... „Sajnál ám téged a fene, mindig attól féltem, pártcsoport i ■ k is kell törekedni, hogy azonos területen dolgozó kommunisták, ha a műhellyel foglalkozó csoportba. Hasznos, s ezt több helyen ma már megvalósították, ha a műhellyel foglolkozó technológus, műszaki osztályon dolgozó mérnök is a „lenti”, tehát a műhelybeli párt- csoport tagja. A kongresszus óta eltelt “ hónapokban pártalap- szervezeteink jó részében már előtérbe került a pártcsoportok munkája. Pozitív vonás ez, jól bizonyítja, hogy az új feladatokra, az új mechanizmus teremtette körülményekre párt- szervézeteink új erőforrások föltárásával készülnek. Mészáros Ottó négyszögöl vetkezet érvelését, hogy a pártoló tag inkább nyűg a közös nyakán, mint munkavagy segítőtárs — az új tsz- törvényig azonban védik őt is a hatályos jogszabályok. Ezek pedig kimondják, hogy pártoló tagot nem lehet kizárni (csak pártoló tagsági viszonyát megszüntetni) és a folyó gazdasági évben nem lehet a háztájitól megfosztani. A járási tanács mezőgazda- sági osztályának jogtanácsosa akit megkértünk e téma jogi felülvizsgálására, felszínes munkát végzett. Alapos elemzés nélkül adott ki a kezéből döntést és így szerkesztőségünk utánjárása nélkül valószínűleg el is aludt volna Németi Béla háztáji-ügye. A 800 négyszögöl nem nagy terület. Mégis egy rokkant nyugdíjasnak sok. Sok mindent elő tud állítani saját maga és családja számára ebből a táblából. A járási tanács mezőgazdasági osztálya a jogszabályokkal való szembesítés után ígéretet tett szerkesztőségünknek, hogy értesíti olvasónkat: éljen a fellebbezés lehetőségével és előreláthatólag meg kell kapnia a háztáji területet, vagy annak egyenérjékét. E több hónapra nyúló levelezésből csupán egy tanulságot kívánunk leszűrni: a tsz- vezetőknek nem árt ismerniük a jogszabályokat és még inkább a járási tanács illetékeseinek. <T. P.> „ Letus-e újabb „malmos” ügy? Lopni tilos — lopni lehet A legutolsó „malmos”-ügygyel — az utóbbi években több is volt — lapunk 1967. június 25-i -számában foglalkoztunk. A Hatvani Járásbíróság ítélete alapján megírtuk, hogy P. B., a lőrinci malom cseretelepének vezetője, K. J., az apci malom raktárvezetője, P. I. áruforgalmi ügyintéző, J. I. gépkocsivezető és Ny. B„ a hatvani malom vezetője — valamennyien a Heves megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat dolgozói — két éven keresztül rafináltabbnál rafináltabb módszerekkel sikkasztották a társadalmi tü- lajdont, míg végül á rendőrség vetett véget a bűnszövetség sorozatos lopásainak. Eltekintve a cikk írójának küldött névtelen, fenyegető levelektől, már lecsillapodtak a kedélyek, dossziéba kerültek az íratok, rács mögé a sikkasztok. A napirendről azonban még korántsem lehet levenni az ügyet, annál is inkább, mert az újabb „malmos”-ügyek állandóan a „levegőben lógnak”. Szomorú igazság, de így van: a Heves megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál lopni ugyan tilos, de lopni lehet. Ma, holnap vagy holnapután is. Ugyanúgy, ugyanazokkal a módszerekkel, mint eddig. Alkalom bőven van hozzá. Nem nehéz bizonyítani, ha nem is teljesen, ds nagyjából ezen a véleményen van még Einer Ferenc, a Heves megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat igazgató-helyettese is... — A bírósági ítélet és az újságcikk is elmarasztalta a vállalat vezetőségét, állítván, hogy rendszeresebb, alaposabb ellenőrzésekkel megakadályozhatták volna a sikkasztásokat. Kétégtelen, van némi igazság az elmarasztalásokban, de vállalatunk adottságait, a munkavégzés körülményeit ismerve, s figyelembe véve mégiscsak azt kjd mondanom, hogy az ügy szereplőin kívül senki sem lehet a sikkasztások miatt felelősségre vonni, vagy hibáztatni Képzeljék el, hogy egy-egy raktárunkban több száz vagon terményt tárolunk. Azt ellenőrizni, hogy például egy 6—700 vagonos raktárból 50 mázsa termépy hiányzik-e, vagy eny- nyivel több van, lehetetlen. Nem is beszélve arról, hogy 0,2 százalékos veszteség engedélyezett veszteség is mázsákra rúghat. Gyakorlatilag tehát kisebb mennyiségű nehány mázsás hiányt vagy többletet nem lehet a raktárostól számonkémi. — Ezek szerint minden a raktárvezető becsületén, megbízhatóságán múlik? — Igen. Van ugyan három belső ellenőrünk és három körzeti terményszakértőnk. Így a hivatali ügyintézést, a formaságokat és a minőséget szem előtt tudjuk tartani, de sajnos a meglepeiésszeríi leltározásra éppen a nagy mennyiségek miatt nincs lehetőség. Mondhatná valaki, ha minden a raktárvezető becsületén múlik, akkor miért nem állítunk olyan embereket a raktárak, a malmok élére, akikben megbízhatunk, akik soha sem nyúlnak hozzá a társadalmi tulajdonhoz. Ny. B. 19 éve dolgozik vállalatunknál. A 19 év alatt mindig rendesen, becsületesen végzte munkáját. A jó fizetés, vezető beosztása mellett most mégis a bíróság elő került. Nagyon nehéz tehát nekünk garanciát adni arra. hogy ne történjenek újabb „malmos”-ügyek. A 6—700 vagonos raktárakat valóban nehéz felleltározni. De a Patkó-féle bűnszövetség nemcsak „törvényesen” lopott: Az apci raktárból „magánúton** átszállították a több mázsa kukoricát Lőrincibe, az „éles szemű ellenőrök még a malomban eldugott terményt sem vették észre, a sikkasztó társaság előre tudta, mikor érkeznek az ellenőrök, súlyt raktak az ülés alá, zsákostól lopták a korpát, a vállalat gépkocsiján szállították a lopott terményeket. Tehát nemcsak a leltározás hiánya miatt kaptak szabadkezet ezek az emberek a sikkasztáshoz... A névtelen cég* Egérben, a Széchenyi utcán, nem messzire a nagy Csemegétől, lehúzott, műanyag- redőnyú üzlet árválkodik. Kirakatába be sem lehet pillantani, felső portálján semmi sem utal arra, hogy milyen vállalat ütött tanyát e helyen. Akik korábban is jártak ide, azok emlékeznék még, hogy Üt a szabó kísz méretes részlege tanyázott, s akik mostanában nem mernek belépni e névtelen üzletbe, azoknak elárulhatjuk, ma is ők dolgoznak itt. Azt, hogy ilyen inkognitóban szabják-varrják a ruhákat, valószínű azzal magyarázzák, hogy a jó szabónak nem kell cégér. De azért úgy véljük, az üzlet előtt tanács- taiankodók számára jobban jönne, ha a bent dolgozó cégnek kint is lenne cégtáblája. Különösen ilyen forgalmas helyen. KE — Ez is igaz. Tanultunk az esetből: ezentúl szigorúan ellenőrizni fogjuk az okmányokat, sokkal becsületesebb munkát követelünk a kocsi-, az árukísérőktől. A legkisebb lazaságot is büntetni fogjuk. Nemrég a sarudi keverőüzemből az egyik meós elvitt egy zsák tápot. Azonnal elbocsátottuk. És mindazok erre 9 sorsra jutnak, akik hozzányúlnak a társadalmi tulajdonhoz, akik egyszer is megtévednek. Alkalom szüli a tolvajokat Ez volt a véleményünk az előző cikkünkben is. Most is az. S mivel az alkalom ezútán is hogy kitúrsz a helyemről, mert eszed az volt. A nehéz- fejűséget is azért terjesztettem rólad, mert tartottam tőled. Meg azt is, hogy elmaradtál a fejlődésben, na, jól Van ez így neked, kampec, tőled már nem kell tartanom. Hanem itt van ez a Bruszek, ezt is elvihetné az ördög, fiatal és ambiciózus, most tőle kell tartanom.” Patura csodálkozott, hogy. hangot és gondolatot szinkronban élvezhet, de hirtelen úgy érezte, kifordul gyomrából a sok géz és vatta, amivel az orvosok teletömték. Most már minden kétséget kizáróan emlékezett: ahányszor kész aktát tett Kovács asztalára, a rosszindulat fekete lárvája borította arcát. Ezért nem kapott hát fizetésemelést két év óta! Bruszek beszélt ismét: — Elég fiatalon ment el, alig Ötven év.... Még szerencse, hogy a két lánya férjnél, hanem a felesége... — Igen — brummogott Kovács —, negyvenkét éves és még csinos asszonyka. Talán férjhez megy, persze, megteszünk mindent, hogy bekerüljön a vállalathoz. Na, na, ebből meg mi lesz — tűnődött Patura' —. hát mégsem veszett ki belőle az emberség? Lám, még holta után is tanul az ember, azaz, várjunk csak... A brummogás megszűnt. Kovács gondolatai azonban tovább szőtték a hallhatatlan, de Patura számára hallható mondatokat: „Régen tetszik nekem a tökfej félesége. Magam is özvegyember vagyok, a gyászidő után bizonyára szívesen hozzám jön. Az 6 lakását eladjuk, kettecskén jól elleszünk, örülhet Patura. Ha nem hal meg, kénytelen lettem volna elüldözni a hivatalból. így jól járt, és én is jól járok.” Pocsék, önző pgsas vagy — replikázott Patura. Nagy fel- indultságában egyre lejjebb csúszott torkában a szike. Ha kísérteni lehet — határozta el —, a nászéjszakátokon megcibálom a lábad ujját. Mégiscsak abszurdum, hogy ezé a totyakos Kovácsé legyen a feleségem. Bruszek belső monológja azonban elvonta Patura figyelmét Kovácsról. „Fogadjunk, hogy la vén salabakter Paturánéra vetette a szemét. Totyakos kujon (Patura fel akart kiabálni Bruszeknek: jól van, a totyakos jelző stimmel.) Nincs is rossz ízlése, de hát abból sem lesz semmi. Súlyos gyomorbaja van Kovámnak, sőt valószínű, hogy rák. Legjobb esetben adok neked egy évet, azután pucolsz te is Patura után. Én viszont egészséges vagyok, és ha egyidős vagyok is Paturánéval, nem baj, nekem roppant tetszik, s a férjétől tudom: jó, türelmes, nem házsártos és jó a lakása. Inkább egy agglegényt választ, mint özvegyet. Addig is igyekszem minél több borsot törni a vén totyakos orra alá, a bőséges mérgelődés hamarább elküldi ibolyát szagolni...” A föld feletti adás lassan elhalkult. Patura vatta és géz belsőrészei mintha megnyugodtak volna, nem mocorogtak. A szike is lejjébb csúszott a torkán, kezdte jobban érezni magát. Még el is mosolyodon (legalábbis azt hitte), lám, mégsem a Kovács lesz a győztes. Ami pedig a kísértést illeti, Bruszeket sem bántja, legyen boldog a feleségével, aki bizony házsártos is, meg veszekedős, csak ő tudja, mennyire az. öt évvel tovább él. ha Magdinak kisebb a szája. Feküdt és élvezte a csendet, nyugalmat. Határozottan boldog volt, hogy így alakultak a földi dolgok. Még a túl ügyes és buzgó gilisztának is megbocsátott, aki mohón dugta be mozgékony fejét öröklakásának egy piciny kis lyukján. Hold! János adva lesz, nincs kizárva, hogy néhány hónap múlva egy újabb „malmoa”-ügy pattan majd ki. A P. B.-féle bűnszövetséggel szinte egy időben álltak a bíróság elé — tisztelet a kivételnek — a Borsod megyei malmosok is. Módszerük ugyanaz volt, mint Heves megyei kollegáiknak. Tudták, hogy nincs leltár, az ellenőröktől sem kellett különösképpen félniük... A példák ékesen bizonyítják: szigorúbb intézkedésekre van szükség. Nem hisszük el, hogy a XX. században, a technika korában ne lehetne ellenőrizni egy raktárvezető munkáját, ne lehetne leltározni, hogy a 600 vagon búzát mindennap mérlegre tegyék, de például köbözéssel, yagy más mérési módszerekkel, ha hozzávetőlegesen is, de mindenképpen ellenőrizni lehetne a termény mennyiségét, ezen keresztül a raktárak, malmok dolgozóinak munkáját. Kizárt dolog, hogy ne lehetne megszüntetni a lopásokra lehetőségeket adó alkalmakat. Csak gondolkodni-kell és cselekedni. Sürgősen. Mindent el kell követni, elvégre a- társadalmi tulajdonról van szó. Végezetül a lebukottak utódai is okulhatnak elődeiktől: ne felejtsék el, ha egyszer is hozzányúlnak a társadalmi tulajdonhoz, ugyanoda jutnak; ahová elődeik. Mert lopni még akkor Is tilos, ------ ha lehe tőség van rá. Koős József 1967, augusztus 8,, kedd
