Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-06 / 184. szám
Mozgékony árak — mozgékony fejek A stabilitás —- nem mozdulatlanság NAPJAINKBAN a közvéle- lényben minduntalan az a kí- ánság visszhangzik, hogy 1968. inuár 1. után is biztos legyen munka, a munkahely, a tunikabér, bőséges az árukí- álat, stabil a pénz vásárlóáraké, s szüntelenül javuljanak z életkörülmények. Általában stabilitás, a biztonság a leg- 5bb óhaj, és ez természetes, regalább ennyire valóság ez- el szemben az is, hogy a nem- etközi méretű osztályharc, a ilágméretű gazdasági versen- és, a tudomány és a technika pppant gyors fejlődése ugyankkor majdnem mindenben a áltozás, a mozgás állapotát lutatja. Például a nemzetkö- i kereskedelemben gyakran áltoznak az alapvető nyers- nyagárak, a hitelajánlási, fi- etési feltételek. Biztos áru- Lhelyezést jelentő piacok zűnnek meg egyik napról a lásikra és persze születnek új shetőségek. (Például: ugyan- nnak a gyógyszernek az ára, melynek kilójáért 3—4 évvel zelőtt még 4—5 ezer dollárt is legfizettek, ma már tizedé- e zsugorodott össze, mert közém a konkurrencia is meg- alent hasonló készítményekéi). Gyorsan változik a bel- öldi, a hazai fogyasztók, vá- árlők igénye is. A gazdaság eddigi működőének árnyéka — az egyoldali központosítás a termelés és rtékesítés irányításában, — a iád állapotokban bekövetke- ő változások hatását, követ- ezményét az érdekeltek el|51 órészt eltakarta. A termékék úlnyomó többségénél ható- ágllag kötött, megmerevített rak sem jelezték a gyártók- lak és a kereskedőknek, hogy áltozik a fogyasztók vélemé- lye, szükséglete bizonyos áru- ikk tekintetében. A termelők érvét teljesítettek, termékeidért fix árat kaptak. A terv tél jesítéséért vagy túl- eljesítéséért általában kijárt íz anyagi elismerés — pré■ mium, jutalom — függetlenül attól, hogy a gyár terméke milyen áron kelt el, hogy egyáltalán elkelt-e. A termékek értékesítésének gondja másoké, a megfelelő belkereskedelmi és külkereskedelmi vállalatoké volt. Ez utóbbiak is tervet teljesítettek. Nyereségüket az állam bevonta, ha pedig áron alul értékesítették, akkor a társadalom kasszájából fedezték a hiányt. — Így a piac értékítélete — a hazai és külföldi vásárlók véleménye —• nem, vagy csak számos áttételen keresztül, megkésve jutott el az érdekeltekhez, s akkor is különösebb anyagi következmények nélkül. A SZABÁLYOZÁS új rendszere a gyár, az üzem valamennyi dolgozóját anyagilag érdekeltté teszi a nyereség növelésében. Ebből törvényszerűen következik, hogy a vállalatok termelésüket értékesíteni akarják. Mégis az árubőség létrehozása, az, hogy az árukínálat valamivel meghaladja a keresletet és összhangban legyen a fizetőképes kereslettel — ez a reform legbonyolultabb, legösszetettebb problémája. Ehhez a tudományos színvonalú tervezés mellett és azt kiegészítve, szükség van olyan gyors, rugalmas jelzőrendszerre, amely a gazdasági élet legkisebb sejtjéből is rendszeres, megbízható információt továbbít a pillanatnyi hélyezetről. Arról például, hogy melyek a legdivatosabb, a legkapósabb cikkek, mely termékeikből van hiány, vagy bőség, mely áruk iránt csökkent a vásárlók érdeklődése és így tovább. Elméleti és gyakorlati vizsgálódások azt bizonyítják, hogy ilyen jelzőrendszer szerepét a kellő mozgási szabadsággal rendelkező árak tölthetik be. A mai kötött, merev árrendszert a jövőben a társadalmi munkaráfordításokat a mainál hívebben tükröző rugalmas árrendszer váltja fel és azt tapasztalják — méghozzá nagyon is kézzelfoghatóan — hogy az újért, a korszerűér magasabb árat is hajlandó ft zetni a fogyasztó, a felhaszná ló és ebből a magasabb árbó a vállalatnál maradó nyereségrész is gömbölyödik, akkoi nem az elodázás „objektív’ okait fogják kutatni, hanem s piac elárasztásának lehetősé gét. Ugyanez a magatartás-változás remélhető az úgynevezett hiánycikkek esetében is Egyszeriben a következők derülhetnek majd ki: 1. Hogy hogynem mégis van annyi kapacitás, amennyi a szükséglettel arányos mennyiségű termék előállításához kell. (Eddig vagy azért nem használták ki, mert nem volt érdemes, vagy azért, mert más kevésbé fontos termék előállításával kötötték le). 2. A régi áron ugyan valóban ráfizeté ses volt a gyártmány, de az új áron már mindenki megtalálja a számítását. 3. Eddig csakugyan szűk voll a kapacitás, de az önálló beruházási lehetőségek révén ezen most már saját maguk is gyorsan segíthetnek a vállalatok. (Meg is teszik ezt, mert — megfelelő ár mellett — több termelés — több nyereség). 4. A régi áron olyan célra is az adott terméket vásárolták, amelyre más, kevésbé szűkösen lévő cikk Is megfelelt volna. Emiatt vált hiánycikké és nem j-utott belőle oda sem elegendő, ahol mással nem pótolhatták. Magasabb áron már csak azok vásárolják majd, akiknek nélkülözhetetlen, vagy akiknek így is megéri. Természetesen sokszor előfordul majd az iménti esetek fordítottja is. Például: remek műszaki gárda kezében van a gyártásfejleszités és egy bizonyos idő múlva jelentősen csökkentik a termelés költségeit. Ha maximált áru, vagy szabad megegyezéses árutermékről van szó, akkor a költségek csökkentésével párhuzamosan mérsékelhetik az eladási árat Legtöbbször meg is teszik ezt, különösen ha az így megnövekvő keresletet is győzik erővel. (Nagyobb forgalom — több nyereség. Tehát mindenki jól jár). Más: változik a divat, vagy a fogyasztói szokás, vagyis kezd avulni a termék. A vásárlók elmaradoznak, csökken a forgalom, a raktár egészségtelenül megtelik, a kínálat jelentősen meghaladja a keresletet Nyilvánvaló: ha a terméket továbbra is gyártani akarják, a régi ár nem tartható. A RUGALMAS, mozgási lehetőséghez jutott árak jeleznek, dörömbölnek, mozgásra késztetik a fejeket és a kereket, mindezt a fogyasztók, tehát végül is valamennyiünk érdekében. D. J. ll'. hogy az ittasság mértéke, az ittas egyén megítélése szempontjából, egyenesen arányos az egyén és a felszolgáló közötti ismeretséggel. Minél kevésbé ismert az ittas egyén, annyival számít Utasabbnak a felszolgálást figyelembe véve és fordítva. Itt szeretném leszögezni, hogy harcom a részeg emberek kiszolgálása s ezáltal egyrészt a részegség, másrészt a forgalom növelése ellen nem makacs antialkoholizmusból fakad. Méységes megrökönyödéssel és méltatlankodással utasítanám vissza azt a meghívást, miszerint én legyek az alkohol elleni küzdelem tábornoka, mert megelégszem én az alkoholizmus elleni küzdelem közkatonai beosztásával és magam is gúnyos kacajra fakadnék, ha valaki úgy tüntetne fel, miszerint én undorral vetem meg a nemes nedűt, mint ahogy undorral vetem meg ugyanakkor a részegség kóros és konzekvens állapotát. Mindezt azért kellett előreboosátanom, hogy se ellenségeim ne törjenek le, hívén, hogy megváltoztam, se barátaim, hogy elárultam őket. Szó sincs róla. Ügy érzem, nekem van jogom írni és beszélni az ittasság ama állapotáról, amikor az ember elmélyíti kapcsolatait a disznóval, s arról a szituációról, amikor vendéglátóipari üzemeink felszolgálói a forgaloth szent nevében disznópásztornak csapnak fel. Én nem bort iszom és vizet prédikálok, hanem konyakot és eszem ágában sincs prédikálni, csak megkockáztatni néhány megjegyzést. Az egyik ilyen: az ittas állapot megítélése a felszolgáló személyzet részéről. Itt a következő a szerény véleményem a látott és hallott tapasztalatok alapján. Ha Kovács II■ János kőművest kirúghatják, mert részegen randalírozva, még egykét nagyfröccsöt követel rummal hígítva, hogy meg ne ártson neki, akkor teljes nyugalommal kirúghatják Nagy I. Péter vállalati igazgatót is, ugyanazért. Igaz, Kovács II. Jánosról csak sejtik, hogy nem vállalati igazgató, míg ezt Nagy I. Péterről pontosan tudják —, de még pontosabban tudják a vendéglátóipari egységben, hogy mind a kettő egyformán tök- részeg. S miután nálunk odáig eljutottunk a demokráciában, hogy mondjuk egy vállalati igazgató, vagy főmérnök, vagy más vezető beosztású ismert ember éppenúgy berúghat, mint egy szerény, szürke dolgozó, jussunk el odáig, hogy mind a kettőt egyformán ki is lehessen rúgni, ha randalírozni méltóz- tatnak... A baj azonban ott van, hogy a demokrácia eme „másik” oldalát — s ez lenne a másik megjegyzésem — már korántsem gyakorolja az arra illetékes, éppen az említett „megítélési” szempont alapján. Nos, az is igaz, hogy bár mindenütt megtagadnák már az, ittas, magyarán mondva részeg ember alkohollal való kiszolgálását — ettől azonban még messze vagyunk. A lépést, amit ez irányban tettünk, azért el kell ismerni, s ezt meg is teszem. Vannak már helyek, ahol valóban nem szolgálják ki az ittas embert, legyen az bárki, aztán vannak helyek, ahol nem szolgálják ki az ittas embert, ha az nem valaki, s vannak helyek, ahol a demokrácia szent nevében minden embert kiszolgálnak, legyen az bárki és bármilyen állapotban. Hát így állunk manapság, a néhány vendéglátóipari üzemegységben az sem tragédia, hogyan állunk, s állunk-e egyáltalán a lábunkon, csak egy a lényeg: ismernek-e ...Ha igen, akkor a különböző szintű „megtévedt”, avagy „megbotladozó” vezető kartársak még imbolyogva és randalírozva is fedezni tudják a forgalom szentségét. ...egyébként az a véleményem, hogy mégsem az ismeretség döntsön a kiszolgálást, hanem az emberi állapot a felszolgálás jellegét, tartalmát és egyáltalán lehetőségét illetően'. Nem hiszem, hogy egyedül lennék ezzel a véleménnyel. Magyarul tanulok Német nyelvtudományom éppen annyi, hogy magamat nem, de más engem el tud ad- ' ni ezen a nyelven. Franciául is tanultam és annyit tudtam, ami pont elegendő volt ahhoz, hogy áldottan ideges lelkű franciatanárom óra közben a zsebébe nyúljon, valamiféle nyugtatóért. Ezek után nyilvánvaló, hogy néhány külföldi utamon fesztelen maga- biztossággal tárgyaltam hol az egyik, hol a másik nyelven, gondosan vigyázva arra, hogy még véletlenül se ott használjam kevéske nyelvtudásomat, ahol éppen valóban beszélik is ezt a nyelvet. Még észrevehnék, hogy nem vagyok egészen otthon benne. Így aztán ■Európa számom országában néztek már hebegő svédnek, félbolond angolnak, gondolatkihagyásos nyurga görögnek, voltam tolmácsa egy francia lányba • bolondult magyar fiúnak Párizsban, amiért a fiú kapott egy fertelmes nagy pofont, segítettem vásárolni női divatházban kombinét egy férjnek Ausztriában, amiért majdnem rendőrt hívtak, s politikai vitába bonyolódtam Olaszországban néhány munkással, amiért majdnem megvertek, azt hitték, hogy nyugatnémet neo-náci varestem oroszul. így ment ez hosszú ideig, lévén aktív külföldet járó, akinek itthon nem adatik meg, hogy idegen nyelven beszélhessen* pedig szeretne, tehát kénytelen elutazni oda, ahol kellene idegen nyelven beszélni, de nem, tud. Így ment ez néhány évig, amíg nem.., Nos, ott álltam kis hazámtól majd kétezer kilométerre, egy Párámé nevű francia fürdőhely egyik üzletében, miután már döntöttem, hogy maradék aprópénzemet nem francia vörös borra, hanem souvenirre váltom. Könnyed orrhangon, fesztelen franciasággal magyaráztam vásárlásom apró célját, amelyért cserébe mindent odarakott a pultra a kis üzlet tulajdonosa, csak azt nem, amit én akartam. Így ment ez már fél órája, az eladó révült és izzadó vi- gyorrál, apró kis fohászok kíséretében már a pult alatt mászkálva rakta elém a kicet-ka- catokat, de nem vergődtünk zöld ágra. — Érdekes — mormoltam magamban —, ezek a franciák nem ismerik a saját nyelvüket ... Szszsz. a keserves úristenitl — fakadtam ki fesztelen dühvei, mert a bolt tulajdonosa, egy kis, alig ötkilós vasnehezéket ejtett a lábamra. — A fene enné meg magát... Hát miért nem mondja, hogy magyar. Beszéljen magyarul! — förmedt rám kicsit idegenes akcentussal a bolt tulajdonosa és két pillanat alatt megvolt a vásár. Tűnődve hagytam ott az üzletet, de ekkor még csak a gyanú fészkelt a szívemben. Ám Gdyniában, a lengyel tenger partján, amikor volt szerencsém egy szúrós tengeri micsodára meztelen talppal rálépnem, s efeletti rosz- szallásomat, pikánsnak is aligha nevezhető megjegyzéssel kísértem, már biztos voltam o dolgomban... — Jé, maga is magyar? — csicsergett rám pirulás nélkül egy fiatal és kétségkívül bájos lány. Igen, ekkor már tudtam, hogy magyarul minden országban megérthetnek, de az illető ország nyelvén engem — soha... Most lázasan tanulok magyarul. Egészen érdekes nyelv! (egri) lényegében háromféle árral találkozhatunk majd: hatóságilag előírt (fix) árakkal, „tóiig” limitált, vagy maximált árakkal és végül szabad árakkal. Ezekből tájékozódnak majd a termelők, a kereskedők, de a gazdaságpolitikusok is a végzett munka eredményességéről vagy eredménytelenségéről, arról is, hogy az esetleges negatív jelenségeket hol kell leküzdeni. Az alapvető fogyasztási citekket ritkán, vagy egyáltalán nem érintő ármozgások mértékéből, gyakoriságából a termelők és fogyasztók alkalmasint, mint finom műszerről leolvashatják a kereslet alakulását, mérlegelhetik döntéseiket és cselekedeteiket, választhatnak a számukra kdvező, vagy kevésbé kedvező lehetőségek között, ellenőrizhetik, hogy mit tettek jól, s mit nem. Természetesen a párt, a kormány, a szakszervezetek a jövőben is figyelemmel kísérik a dolgozó tömegek életszínvonalának alakulását és nem tűrik meg, hogy egyes emberek, csoportok, vagy nagyobb kollektívák érdemtelenül, munka nélkül, vagy nyerészkedéssel, ügyeskedéssel tehessenek szert haszon, ra. A jól végzett munka gyümölcsét élvezik majd, akik jól dolgoznak és kárát látják, akik hanyagul, felkészületlenül „dolgozgatnak”. SZÁMTALAN kiállításon, árubemutatón hányszor kiáltottunk már fel: szép, szép, de mikor gyártják, miikor lehet kapni!? Méltatlankodásunk az új ter- nékek bevezetése, forgalomba kerülése miatti huzavonának szólt, s nem alaptalanul. Amíg i gyártó vállalatok számára éppen az árak érzéketlensége kő- retkezetében majdnem mindegy volt, hogy keresett cikket, vagy bóvlit állítanak elő, addig nekik nem volt sürgős. A merev árak konzerválták az elmaradottságot. De ha majd nemcsak egyszerűen azt a célt szolgálja, hogy tartalmas Információkat nyújtson, hanem a nyelvi forma alkalmas arra is, hogy irányítsunk wie, hatást érjünk el általa. A világos, az érthető fogalmazás mellett arra is törekednünk kell, a nyelvi formálás legyen csiszolt, igényes és hatásos isi. A gazdaságosság elve ugyanis a hatásosság elvét is magában foglalja. DR. BAKOS JÓZSEF, tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa ige bonyolította feleslegesen az egyszerű mondanivalót. Nincs i rá szükség! Másodszor: „a szü- : lósi és halálesete” szószerke- : zet grammatikailag is helyte- : len formálása önmagában vé- i ve is zavart akozhat. , Nem i gazdaságos az a nyelvi forrná- ! lás, amiben olyan szavak sze- i repelnek, amelyeknek nincs i tiszta fogalmi tartalmuk a hall- ! gatóság vagy az olvasók tuda- i tában. Amikor pl. ezt hall- ! juk: „Az a tendencia is jelentkezett ..”, nem tudjuk, hogy a tendencia szónak melyik jelen- tésámyalatára gondolt a felszólaló. Annak a bizonyos tevékenységnek, működésnek iránya, vagy éppen érvényesülésének módjára! A gazdaságosság ellen vétés 1 legszélsőségesebb változata, amikor képzavarokkal terhelt a megfogalmazás. Megdöbbenve olvastuk a következő mondatot: „A közel-keleti események egy új háborúnak a küszöbét hozhatják magukkal” (?!) A küszöb szót gyakran használja népünk szólásszerű formákban és éppen azért, hogy bizonyos elvont fogalmakat konkrétabbá, érzékletesebbé tegyen vele. Helyesen szerepel tehát a küszöb szó a szerencséit énül járt elvontabb jelentéstartalom kifejezésére az „átesik a küszöbön” nyelvi formában. A bekövetkezik, megtörténik igék jelentését érzékletesebben fejezi ki a „küszöbön áll” szólán. A hibás példának felhozott nyelvi« formában azonban semmi keresnivalója nincs a küszöb szónak! A gazdaságosság ellen vét az a felszólaló, előadó és hivatalos írásokat megfogalmazó, aki túlságosan szűkszavú an formálja meg mondanivalóját. Ha a tömörségnek már nem kívánatos módját választjuk, akkor is értelmi hézagok keletkezhetnek a nyelvi formálásban. Az ún. távirati stílusban való fogalmazásnak, nyelvi formálásnak nem mindig van gazdasá- I gos értéke. A megfogalmazás, j a nyelvi formálás ugyanis Az új gazdasági mechanlznussal kapcsolatban sokszor lallunk a gazdaságosság elvéről, és gyakorlatáról is. Nem véletlen, hogy a kibernetika, íz információ elmélet újabb sredményednek hatására a nyelvtudomány is vizsgálja; mikor és hogyan gazdaságos a nyelvi formálás. Egy-egy felszólalás, előadás, jelentés megfogalmazásának gazdaságosságáról is érdemes tehát röviden szótanunk. Gazdaságos mindaz, ami hasznos, ami a legelőnyösebb módon felhasználható, ami se nem pazarló, se nem túlságosan fukarkodó. A nyelvi formálásra áttéve ezt az értelmezést, akkor gazdaságos a megfogalmazás, ha nem terjengős és nem nagyon szűkszavú. Mind a kettő feltétlenül rontja a felszólalás, az előadás vagy bármilyen hivatalos írás hatásfokát. Gazdaságos tehát felszólalásunk, előadásunk és jelentésünk akkor, ha minden körülmények között, és mindenkinek érthető, ha a nyelvi forma nem zavaros, nem kö- rülményeskedő, ha minden szó valóban mond valamit, s Jva tartalmas információt kapunk bennük és általuk. A túlságba vitt sok szóval való élés nagyon terjengős megfogalmazást eredményez, és sok időt és ideget kell elpazarolnunk, hogy a sok szó közül kihüvelyezzük a lényeget. Nézzünk egy példát! „A létszám is kívánni, valót hagy maga után.” A felszólaló hét szóval fejezte ki nem gazdaságosan azt, amit gazdaságosabban, röviden két szóval is elmondhatott volna. A rövid fogalmazás ez: a létszám kevés. Feltétlenül terjengőssé válik akkor is a nyelvi formálás, ha a felesleges szavak közé még olyanok is keverednek, melyek önmagukban véve is bonyolultabbá teszik a különböző egyszerű mondanivalót. Figyeljük meg a következő közlést: „A megyei kórházban bonyolódik le a környék szülési és halálese- fPí (8” Először is a bonyolódik Gazdaságosság és nyelvi formálás gyök. Moszkvában a Tretyakov-galériát kerestem — természetesen oroszul —, s ezek után nem lehet csodálkozni, hogy hárman is elkísértek az össz-szö- vetségi kiállításra, ahol már voltam egyszer, amikor azt hiszem, lamelyilt múzeumot keinkább az országúti vándoroké, akik nagy számban utaznak át Kápolnán és közben itt keresnek felüdülést. A helybeli kiszesek nemrég elhatározták, hogy egy-két alkalommal élnek a lehetőséggel és birtokukba veszik a kellemes környezetű szárakozóhelyiséget. . A kápolnai fiatalok a szórakozási lehetőségek tekintetében nincsenek elkényeztetve. Ósdi moziba járhatnak, ahol többnyire agyonjátszott filmeket vetítenek, kulturált szórakozóhely is csak alig egy esztendeje épült, amikor a földművesszövetkezet az egyik italboltot bisztróvá alakította át. Ez is Teadélután a bisztróban
