Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-31 / 205. szám

A partizánok sikeres támadásai Az elnök közelebb a héják véleményébe^ * Élesedik as angol—kínai ellentét bát próbált elhelyezni. A kór­házban kiszenvedett Lám Bún hongkongi rádiósztár fi­vére, Lám Kvun-hoj, aki szin­tén égési sebeket szenvedett, amikor hongkongi tüntetők benzinnel öntötték le mind­kettőjüket és felgyújtották őket. LONDON (MTI): A keddi véres verekedések után késő éjjel vagy 1000 fő­nyi tömeg gyűlt össze az an go] fővárosban a kínai diplomá­ciai képviselet épülete előtt, de a tömeget a rendőrség szét­oszlatta. A kínai képviseletet övező nyolc utcában a rend­őrség betiltotta a forgalmat és mindenfajta tüntetést. A verekedéseket követően a rendőrség három angol tün­tetőt állít bíróság elé. Londo­ni jelentések szerint nyolc kí­nait szállítottak kórházba, köz­tük hármat hordágyon. Az an­gol rendőrök közül az egyiket — valószínűleg koponyatörés­sel — ugyancsak kórházba szállították. Utólagos jelentések szerint a londoni incidenst az váltot­ta ki, hogy tíz kínai diploma­ta körülvett egy rendőrségi autót a diplomáciai misszió előtt és addig nem akarta sza­badon bocsátani, amíg a bent- ülők nem kérnek bocsánatot azért, mert „megsértették Mao elnököt”. PEKING: A londoni incidenseket kö­vetően a kínai külügyminisz­SAIGON: A dél-vietnami' szabadság- harcosok erőteljes aknatűz tá­mogatásával szerdán a kora reggeli órákban támadást in­téztek az amerikaiak és a dél­vietnami kormánycsapatok őrségei ellen, Quang Ngai vá­rosban, hem messze Da Nang- tól. Ez a támadás is beletar­tozik a gerillák három napja tartó offenzívájába, A támadás során a szabadságharcosok a vá­ros börtöneiből kiszabadí­tottak ezerkétszáz foglyot, az amerikaiak és a kormány- csapatok 5 halottat vesztettek, o3 katonájuk sebesült meg. Idén ez volt a második olyan eset, hogy a szabadságharco­sok támadásukkal megnyitot­ták egy börtön kapuit a fog­lyok előtt. Július 15-én a Sai­gontól körülbelül 600 kilomé­ternyire északkeletre fekvő Hói Anban szabadítottak ki szintén ezerkétszáz foglyot. A szabadságharcosok heves tüzérségi támadást intéztek egy Hűétől 16 kilométernyire délnyugatra fekvő amerikai katonai tábor és az innen nyolc kilométernyire levő katonai re­pülőtér ellen is. Saigoni hiva­talos közlés szerint Saigon­tól körülbelül 500 kilométer­nyire északkeletre, Quang Tin tartomány második legnagyobb városát, Thang Binhet heves támadás érte kedden, itt a halálos áldozatok száma 150 volt, 50-en megsebesültek/ Az amerikai légierő gépei kedden ismét bombázták a VDK fontosabb közlekedé­si útvonalait a fővárostól északra. SAIGON: Saigonban szerdán megérke­zett a Johnson elnök által ki­nevezett 22 tagú csoport, amelynek az a feladata, hogy megfigyelőként működjön a dél-vietnami elnökválasztáson. A csoportban, amelynek Cabot Lodge volt nagykövet a veze­tője, részt vesz három szenátor és négy amerikai állam kor­mányzója. WASHINGTON: Johnson elnök szerdán az amerikai nemzetbiztonsági ta­nács tagjaival megbeszélést folytatott azokról a tervekről, amelyeket az Egyesült Álla­mok a dél-vietnami választási komédia befejeztével akar megvalósítani a háború kiter­jesztésére. A tanács foglalko­zik a VDK elleni légi háború problémáival isj Erhard árulkodott ? BONN: A 70 éves Ludwig Erhard volt kancellárt állampolgári hűtlenséggel vádolták meg a bonni állami bíróságnál. A pa­naszos a 27 éves Bad Godes- berg-i Wilhelm Bleek, a poli­tikai tudományok hallgatója, vádját arra az interjúra ala­pozza, amelyet Erhard a kö­zelmúltban a torinói La Stam­ps című lapnak adott. Ebben a volt kancellár kijelentette, hogy egyszer visszautasította De Gaulle elnöknek az aján­latát egy közös francia—nyu­gatnémet európai uralom ki­alakítására. A nyugatnémet törvények értelmében egytől tizenöt évig terjedő börtönbüntetéssel sújt­hatják , azokat, akik államtit­kokat árulnak el. Erhard szó­vivője közölte, hogy a volt kancellár az ominózus inter­júban nem mondott többet, mint amit a De Gaulle-lal folytatott tárgyalásairól ki­adott hivatalos nyilatkozat tartalmazott. sek érkeznek. A benini rádió kedd esti jelentése szerint a nigériai légierő három bam­bát dobott a középnyugati tar­tomány fővárosának repülőte­rére, de a támadás semmilyen kárt nem okozott. Lagosi érte­sülések szerint a szövetségi csapatok északról és nyugat­ról folytatják előrenyomulásu­kat Benin irányába. LAGOS: A nigériai sajtó és közvéle­mény elítéli a nyugati impe­rialista körök beavatkozását a szövetségi állam belügyeibe. Az Észak-nigériai Kereskedel­mi Kamara különbizottság létrehozását javasolja annak tanulmányozására, milyen szerepet játszik az Egyesült Államok és Anglia a jelenlegi belpolitikai válságban. A ni­gériai üzletemberek azzal vá­dolják az amerikai kormányt, hogy pénzt és fegyvereket ad a szakadár Kelet-Nigériának. Korábban a lagosi orvosi fő­iskola diákjai sürgették a dip­lomáciai kapcsolatok megsza­kítását az Egyesült Államok­kal. Az African Statesman című nigériai folyóirat kiadói a Morning Postban közölt le­velükben hangoztatják: Ang­lia, az Egyesült Államok, Nyu- gat-Németország és Izrael Nigéria barátainak adták ki magukat, de a jelenlegi hely­zetben játszott szerepük azt bi­zonyítja, hogy valójában Ni­géria és egész Afrika ellen­ségei. Oiajállamosítás Algériában ALGÍR: Az algériai kormány szerdán bejelentette öt nagy amerikai olajvállalat államosításét. Algéria az izraeli—arab há*1 ború alatt megszakította I kapcsolatokat Washingtonnal és bejelentette, ' hogy az Algé­riában működő amerikai cége­ket, köztük az olajvállalatokat és bankokat állami ellenőrzés alá veszi. tériumba szerdán reggel behí- 1 vatták Hopson angol ügyvi­vőt, akinek átadták a kínai 1 kormány „legsürgősebb, leg­komolyabb és legerélyesebb” . tiltakozását a londoni esemé­nyek miatt és arra hívták fel az angolok figyelmét, hogy a következményekért őket te­szik felelőssé, amennyiben a jegyzékben felsorolt követelé­seket nem teljesítik. A jegy­zék követeli, hogy az angolok azonnal függesszék fel a kí­naiak angliai képviseleteivel szemben hozott valamennyi tiltó rendelkezést. A kínai külügyminisztérium egyben közölte, hogy a pekin­gi angol nagykövetség tagjai és hozzátartozói nem hagyhat­ják el a diplomáciai misszió és lakásaik közötti körzetet. Amennyiben valamelyik má­sik utcába akarnának átmen­ni, úgy 48 órával előtte enge­délyt kell kérniük erre. Az an­golok közül senki sem hagy­hatja el Kína területét külön engedély nélkül. Mint az AFP jelenti, szerda reggel 9 órától kezdve Peking- ben a „Vörös Gárda” nagysza­bású angolellenes tüntetésekre készül. Ennek bevezetőjeként Hopson angol ügyvivőt az egyik „vörösgárdista” a ha­jánál fogva arra kényszerítette, hogy meghajtsa fejét az ösz- szegyűlt tüntetők előtt. A tün­tetők hangszórókat szereltek fel a brit külképviselet épü­lete előtt, ahol tiltakozó gyű­lés kezdődött. HONGKONG: Szerdán két újabb halottja volt a hongkongi incidensek­nek. A rendőrség lelőtt egy tüntetőt, aki éppen egy boan­HANOI: Stockely Carmichael, az amerikai polgárjogi harc egyik vezetője, aki jelenleg Hanoi­ban tesz látogatást, kedden megjelent egy fogadáson, ame­lyet az Afroázsiai Szolidari­tási Szervezet VDK-beli bizott­sága adott a tiszteletére. Üd­vözlésére a bizottság elnöke pohárköszöntőt mondott, s er­re válaszában Carmichael hangsúlyozta, bízik abban, hogy teljes győzelmet aratnak abban a közös harcban, amelyet az amerikai négerek és a vietnami nép vív az ame­rikai imperializmus ellen. VATIKÁNVÁROS: VI. Pál pápa szerda dél­előtt fogadta dél-vietnami za­rándokok egy csoportját. A zarándokokhoz intézett rövid szózatában hangsúlyozta, sem­mi igyekezetét sem kímélt és a jövőben sem fog kímélni, hogy megértesse a felelősök­kel — bárki legyen is az —, hogy ha a hábörú folytán el is vész minden, az igazságos békével mindent meg lehet menteni. II „Az egész nép katonaság7 ■ „A rossz vörösgárdisták” vékenységét, csorbították a munkásosztály érdekeit. Je­lenleg a kínai üzemekben és hivatalokban katonák és „vö­rösgárdisták” parancsolgatnak. A szerdai Izvesztyija Foko­zódik a zavargás című cikké­ben megállapítja, Pekingben a „vörösgárdisták” önkényeske­déseikkel izzásig hevitették a légkört. A maoisták azzal pró­bálták lecsillapítani a szenve­délyeket, hogy olyan tüntetési szerveztek, amelynek részvevői tiltakoztak egy „vörösgárdista alakulat rossz tagjainak” cse­lekményei ellen. A „rossz” vö­rösgárdisták embereket verlek és kínoztak meg. A felháborodás és elégedet­lenség leszerelésére Mao hívei a legalkalmasabb eszközt a szovjet nagykövetség ellen provokációkban látják. Au­gusztus 29-ét a „revízión izmus elleni harc” napjának kiáltot­ták ki. Tavaly augusztus 29-én keresztelték át a nagykövet­séghez vezető utcát a Revizio- nizmus Elleni Harc utcájának Szerda reggel a „vörösgárdis­ták” megindultak a szovjet nagykövetség felé.y a hangszó rók ismét szovj etell er.es szidal* makat közvetítenek. LONDON: Szerdán Londonba érkezett Sir Louis Mbanefo, Ojukwu alezredes tanácsadója. A Lon­don Times értesülése szerint Mbanefo békejavaslatot hozott magával és az angol vezetők­kel azt akarja megbeszélni, milyen feltételek mellett haj­landó Biafra együttműködni Nigériával, anélkül, hogy le­mondana függetlenségéről. A nigériai harcokról tovább­ra is * ellentmondásos jelenté­Nigériai vád: Az USA és Anglia szítja a bchiszályt MOSZKVA (TASZSZ): A Trud című szakszervezeti lapban F. Vlagyimirov rámu­tat: A Mao Ce-tung csoport viszonya a szakszervezetekhez újabb bizonyítéka annak, hogy szakítottak a marxizmus—le- ninizmus eszméivel. Kínában azt az alapvető lenini tételt, hogy „a szakszervezetek a kommunizmus iskolái”, felcse­rélték Mao Ce-tung irányel­vével, amely szerint „az egész nép katonaság”. Mao Ce-tung a fő hangsúlyt a hadseregre helyezi. A forra­dalom célja nem a munkás­osztály hatalmának a megszi­lárdítása, hanem a hatalom megragadása a hadsereg veze­tői által. Éppen ez az egész pártra ráerőszakolt irányvo­nal vezetett oda, hogy a párt részéről a munkásosztálynak és a szakszervezeteknek nem szentelnek kellő figyelmet. A kínai szakszervezetek sok­rétű tevékenysége ellentétben állt Mao Ce-tung irányelvei­vel, nem illeszkedett be „esz­méinek” kereteibe, ahol a hadsereget és a kispolgársá- I got részesítették előnyben. I Nem véletlen, hogy Mao Ce- tung egyenes utasítására kor­látozták a szakszervezetek te­Az általában jól értesült amerikai politikai riporter­kettős, R. Evans és R. Novak, szerdán azt írja, hogy az elnök „elsősorban a bombázásokkal van elfoglalva” és magatar­tása „közelebb áll a Pentagon héja tábornokainak véle­ményéhez, mint óvatos hadügyminisztere helyzet- megítéléséhez’’ A két riporter úgy tudja, hogy az elnök „egyre keményebb” a vietnami háborúval kapcso­latban, így a tábornokok min­den bizonnyal „megnyerik a csatát McNamarával szem­ben”. Ugyanakkor igyekszik meg­győzni az amerikai közvéle­ményt „békés szándékairól”. A Fehér Ház például közve­tett módon támogatásáról biz­tosította Mike Mansfield sze­nátort. NEW YORK: Mansfield demokrata szená­tornak azzal a javaslatával kapcsolatban, hogy a vietnami háború problémáját az ENSZ elé kellene terjeszteni, a vi­lágszervezet egy szóvivője ki­jelentette, hogy U Thant fő­titkár a jelenlegi körülmények között ellenzi egy nemzetközi vita elindítását erről a problé­máról. Hozzátette azonban, teljes mértékben a Biztonsági Tanácsra tartozik adnak el­döntése, hogy foglalkozzék-e a kérdéssel, vagy sem. Rusk amerikai külügymi­niszter kedden beszédet mon­dott az Amerikai Légió évi kongresszusán Bostonban. Be­szédében ismét védelmébe vette az Egyesült Államok vietnami politikáját; s han­goztatta, Washington • SEATO- szerződés alapján lépett közbe azért, hogy „meg­védje Dél-Vietnamot az agressziótól”. CANBERRA: Az ausztráliai kormány tör­vényjavaslatot terjesztett a parlament elé arról, hogy két évig terjedhető börtönbünte­téssel, illetve 2000 dollár pénz­bírsággal büntessenek minden olyan személyt, aki1 anyagi tá­mogatást nyújt a VDK kormá­nyának vagy a DNFF-nek. A törvényjavaslat benyújtását az előzte meg, hogy felfedeztek egy diákszerve­zetet, amely az ausztráliai egyetemeken pénzt gyűjtött a DNFF számára. zérkari főnökeiben jobban bí­zott, mint a tábornok-Johnson- ban, a nyomorsújtotta terüle­tek kétévi segélyére tervezett kiutalni... Vietnam költségei­nek egy része is segítené a városok válságát, a nagyvárosi közmű-válságot, a színes ne­gyedek elviselhetetlen lakás­gondjait felmérni —, mert a felmérés maga is milliárdokba kerülhet, a megoldás pedig több esztendő teljes hadikölt­ségvetése. A „galambok”* a közvélemény álláspontja ab­ban fejeződik ki. hogy csök­ken az elnök politikáját tá­mogatók száma. Ez persze, csak negatívumban megnyilvánuló állásfoglalás —, de már előre­lépés a nemtörődömségből. Egy esztendő múlva a törvény- hozás legtöbb tagját újra kell választani, s hogy a washing­toni Capitolban vezető úton „galamb”-állásponttal köny- nyebb lesz előre jutni, a köz­vélemény-kutatás megmutatta a politikusoknak. WESTMORELAND TÁBOR­NOK minden hatvan másod­percben 40 000 dollárt költ, el Vietnamban az amerikai adó­fizető pénzéből; minden hat­van percben 15 amerikai ka­tona pusztul el vagy sebesül meg a majdnem félmilliónyi Vietnamba küldött jenkiből; amióta megkezdődött az ag­resszió az ember és a dollár egyre gyorsuló ütemben pusz­tul. Ezt a galambok hirdetik, ám a „héják” is kénytelenek elismerni. De a felismerésből csak akkor lesz politikai erő. ha azt józan mérlegelés köve­ti. Gárdos Miklós . hirdetést az USA középnyu­gati államgi és Chicago váro­sa polgárainak ezrei fizetik”. A „héják” a világ előtt szé­gyenkeztek nevüket megmon­dani ... A közvéleményben kétségte­lenül erősödik az, amit a tá­bornok Johnson „téves-nézet­nek” bélyegez, azaz a nyílt szembeszállás a vietnami há­borúval. Ha más nem, a Gal­lup- és a Narris-féle közvéle­mény-kutatás legfrissebb ered­ményei elárulják ezt. A je­lentések szerint a megkérde­zettek. harmincnyolc—har­minckilenc százaléka ért egyet az elnök politikájával. Ha ar­ra gondolunk, hogy ugyan­ezek az intézetek 1965 január­jában 67 százalékos egyetértés­ről számoltak be, s tavaly nyáron még 52—55 százalékos „Johnson-népszerűséget” mu­tattak ki, valószínűleg egészé­ben helyes a Washington Post megjegyzése, amely a közvéle­mény-kutatást kommentálva leszögezte: ha Johnson egyál­talán komoly esélyekkel akar indulni pártja 1968-as elnök­jelölő konvencióján, két—há­rom hónap alatt kell ered­ményt produkálnia. S hogy az eredményt hol várják, más la­pok nyíltan meg is mondották. Jelenleg körülbelül kétmil­liárd dollár a vietnami agresz- szió havi számlája Washing­tonban — nagyjából annyi, amennyit az. elnök, amikor még legalább szavakban „sze- génységellenes hadjárata” var nőkhivő személyiség fejezte ki a külpolitika teljes felülvizs- , gála tát követelő álláspontját, : mint Paul I. Hallinan katoli- . kus érsek és szinte ugyan- . azokkal a szavakkal állt a viet­nami amerikai agresszió be­fejezését követelők sorába, mint egy másik lelkész, a fe­kete bőrű. Nobel-díjas, Martin Luther King. Amikor a vietnami kalandot ellenzők egy csoportja a nyá­lon sok amerikai és európai lapban fizetett hirdetés formá­jában közölte tiltakozását, a „héják” idegesen reagáltak. Nyilván zavarta őket, hogy az aláírók között olyan szemé­lyek voltak, mint Marion Brando filmszínész, Állón Ginsberg költő, Arthur Mil­ler drámaíró és egyetemi ta­nárok egész sora, közöttük Szent-Györgyi Albert. „Irtó­zunk ettől a szégyenletes há­borútól, amely éppen azokat az értékeket pusztítja el, amelye­ket ápolni kellene” — áll eb­ben a nyilatkozatban. AZ ELLENLÉPÉS AZ VOLT, hogy a héják ugyanazokban a lapokban, amelyekben a het­ven vezető amerikai értelmisé­gi tiltakozása megjelent, szin­tén fizetett hirdetést adtak le s ebben megvédték Johnson háborúját. Egy dolog volt fel­tűnő. Az agresszióellenes hir­detést hetvenen írták alá — közöttük többen túdományos címeiket is odajegyezték ne­vükhöz; ám az agressziót vé­dő Írató ciha alatt ez állt; „A ták, a jelenlévő 88 szenátor közül csak három mondott ne­met. Alaszka szenátora, Grue- ning, Ahio szenátora, Young és Oregon szenátora, Morse maradt egyedül következetes. (Jelképes erejű: a három el­lenszavazat Johnson elnök pártjának tagjaitól szárma­zik). A „galambok” a szená­tusban együtt szavaztak a „hé­jákkal” s ez figyelmeztet: nem lehetnek illúzióink á hi­vatalos amerikai politikai vo­nal törvényhozási ellenfeleinek szuardsúga dolgában. A TÁBORNOK JOHNSON említett cikkében azt próbál­ja megmagyarázni, hogy az USA-nak joga van beavat­kozni a dél-vietnami szabad­ságharcosok és a bábkormány harcába. Felteszi a kérdést, hogy „valóban radikális kato­nai lépésekre van-e szükség” ; — s némi mellébeszélés után [ „a tűzerő teljes kihasználását” ■ javasolja. Lényegében ezt az álláspontot képviseli az elnök- . Johnson is — igaz, ő már leg­- utóbbi sajtóértekezletén nyíl­- tan megmondta: „Nehéz napok- elé nézünk. A háború még ke­- ményebb lehet, még több em­- bér- és anyagi áldozattal jár­- hat az amerikai nép számára- s ennek megfelelően növeked- . hét a háborúval szembenállók tábora is ...” Az ellenállás, a háború el­lenzőinek tábora valóban szün­telenül növekszik. Legutóbb például egy olyan, a politikai k kérdésekben eddig mindig el-: HAROLD K. JOHNSON csak név- és politikai rokona Lyndon B. Johnson amerikai elnöknek. Az első Johnson az amerikai szárazföldi haderők tábornoki rangban szolgáló fő­nöke és legutóbb az Armed Forces Management hasábjain sietett elnöki névrokona segít­ségére abban az egyre élesebb küzdelemben, amely az ame­rikai „héják” és „galambok” között zajlik. A tábornok- Johnsom a héja-álláspont vé­delmét vállalta az amerikai hadügyminisztérium hivatalos kiadványában; a vietnami ag­resszió szüntelen fokozásának indokolását kísérelte meg. Cikkének már első mondatai elárulják: a vietnami háború amerikai ellenzőinek ' tábora növekedőben van. „Téves né­zetek és féligazságok, amelye­ket napról napra hallunk kü­lönféle személyiségektől és ol­vasunk a sajtó hasábjain” — írja H. K. Johnson a „galam­bok’* nézeteiről. Még mielőtt megpróbálnánk felmérni, hogy az amerikai közvéleményben milyen erje­dést váltott ki az agresszió el­len fellépő politikusok és pub­licisták növekvő erejű hang­ja, egy lényeges tényt kell le­szögeznünk. Nemrégiben, ami kor a washingtoni törvényho­zásban az írott történelem ed dig legnagyobb katonai költ s^gvetését szavazásra bocsátót <• w—™— --------­Tá bornok-Johnson, elnök-Johnson

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom