Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-03 / 181. szám

Az arab külügyminiszterek khartoumi konferenciája zárt ajtók mögött tárgyal KHARTOUM (MTI): Az arab külügyminiszteri ér­tekezlet szerdán folytatta mun­káját. Az ülés megnyitását ma­gyar idő szerint tíz órára tűz­ték ki, amikorra már Bnteflika algériai külügyminiszter is megérkezett. Buteílika, mielőtt elindult Khartoumba, nyilatkozott a repülőtéren. Algéria — mon­dotta — nem kíván lehetet­lent. Nyílt agresszió történt az arab nemzet ellen. Minden re­gionális és nemzetközi szerve­zet elítélte az agressziót és elv­ként maguk elé tűzték az ag­resszió következményeinek fel­számolását. Ügy hiszem, hogy a khartoumi értekezlet serken­tőleg hat majd a problémák rendezésére. A külügyminiszterek meg­nyitó ülésén Riad, az EAK kül­ügyminisztere, memorandu­mot terjesztett a miniszterek elé a jemeni kérdés békés ren­dezéséről. A megnyitó ülésen vita ke­letkezett Monzsi Szlim tuné­ziai igazságügymin iszter és Sukeiri, a Palesztinái Felsza­badítás! Szervezet vezetője kö­zött Tunézia küldötte kifogá­solta Sukeiri jelenlétét az ér­tekezleten, s azzal érvelt, hogy az utóbbi nem felelős minisz­ter. Kifogásolta, hogy a PFSZ elnöke kiadta a szervezet egyik határozatának szövegét, mielőtt a kérdést a külügyminiszterek­kel tisztázta volna. A kérdéses határozat az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia és Nyugat-Németorszás? teljes bojkottálására, az arab országokban levő javaik álla­mosítására szólít fel. Sukeiri válaszul kijelentette, hogy a Palesztinái kérdést nem lehet megvitatni az 6 je­lenléte nélkül. A vitát Mah­mud Riad,'az EAK külügymi­nisztere simította eL Rámuta­tott, hogy vannak fontosabb dolgok is a merő formalitá­soknál. Az értekezlet továbbra is zárt ajtók mögött ülésezik. Kivégezték a zuglói volt nyilas pártszolgálatosok vezetőit Kröszl Vilmos volt nyilas kerületvezetőt, Németh Lajos volt nyilas kerületi fegyveres pártszolgálat-vezetőt és Sándor Alajos volt nyilas fő kerületi összekötőt, emberek törvényte. len kivégzésével és megkínzá- sával elkövetett, népellenes és háborús bűntett miatt a Fővá­rosi Bíróság- halálra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletet helyben hagyta. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a kegyelmi ké­relmeket elutasította. Az ítéle­tet szerdán végrehajtották. Liu Sao-csi ragaszkodik álláspontjához PEKING (MTI): Mint a CTK tudósítója je­lenti Pekingből, Liu Sao-csi az utóbbi napokban újra utalt ar­ra, hogy nem fogadja el az el­lene felhozott vádakat és kész a jövőben is védelmezni állás­pontját. A pekingi diákok Események _ KENNEDY FOK: Az amerikaiak kedden este útjára bocsátották a Lunar Orbiter 5. elnevezésű űrlabo- ratóriumot, amely egyben a sorozat utolsó része. 37 perc­cel a fellövés után a 380 ki­logramm súlyú űrlaboratóri­um, amelybe televíziós kame­rákat szereltek, levált az Age- na indítórakétáról. Ha a ter­vek beválnak, a Lunar Orbi­ter 5. Hold-körüli pályára tér és augusztus 6-tól két héten át fényképfelvételeket készít a Hold-felszínről. CARÁCAS: A venezuelai földrengés ha­lálos áldozatainak számát a keddi 250-nel szemben ma már legalább 350-re becsül'*. A mentőosztágok folytatják a romok alá temetett emberek felkutatását. Caracas kórhá­zaiban ötezer sérültet kezel­nek. A hétfői éjszakát 110 ezer hontalan töltötte sátrak- bn és autókban. A kolumbiai földrengés halálos és sebesült áldozatainak száma húszra, illetőleg 150-re emelkedett NEW YORK: ü Thant ENSZ-főtitkár Ele­fántcsontpart ENSZ-képviselő- jéhez pénteken eljuttatott le­velében követelte, hogy az elefántcsontparti kormány fel­tétel nélkül bocsássa szabadon a június 26-a óta Abidjanban fogva tartott három guineai személyiséget. Jóllehet az abidjani kormány hivatalosan még nem válaszolt U Thant levelére, úgy tudják, Elefánt­csontpart csak akkor bocsátja szabadon a guineaikat, ha elő­zőleg szabadlábra helyezik az 1965. novembere óta Guineában fogva tartott elefántcsontparti polgári személyeket DURBAN: G. D. Oliveira, dél-afrikai állampolgárt, aki fehér ember, hétfőn Durban tói 128 kilomé­ternyire autóbaleset érte. A környékbeliek mentőkért tele­fonáltak és a riadóautó meg is érkezett. A rohamkocsi azon­ban csak bennszülötteit szállí­tására volt jogosult. A néger gépkocsivezető így arra kény­szerült, hogy otthagyja a sú­lyosan sebesült embert, más­különben a faji törvények ér­telmében megbüntették volna. D. Oliveira — mint a Reuter- iroda tudósítója jelenti —, ezután vagy másfél órán át fe­küdt vértócsában amíg végre a „fehér” mentőautó megérke­zett érte. LONDON: Szerdán hajnalban tűz ütött ki egy nyolcemeletes londoni szállodában. Az 1300 vendég közül csupán hárman szen­vedtek könnyebb sérüléseket MOSZKVA: A moszkvai Nagyszínház augusztus 10-én kezdi meg ka. nadai vendégszereplését. Négy­száz tagú együttes utazott Montrealba, hol a Borisz Go- dunowal nyílik a vendégfel­lépés. A Nagyszínház balett­együttese Torontóban szere­pel. DAMASZKUSZ: Szerdán közzétették a közös közleményt azokról a tárgya­lásokról, amelyeket az Olasz Kommunista Párt és az Arab Újjászületés Szocialista Párt­jának küldöttségei folytattak július 30 és augusztus 1 között Damaszkuszban. Az olasz párt­küldöttség találkozott Nured- din Atasszival, az Arab Újjá­születés Szocialista Pártjának főtitkárával és Juszef Zuajen, szíriai kormányfővel. LONDON: Az Angol Bank bejelentet­te, hogy Nagy-Britannia arany- és dollártartaléka jú- lisban 15 millió font sterling­gel csökkent és a hónap vé­gén 997 millió font sterling ér. téket képviselt. Ezzel most el­érte az 1965. évi fontválság óta mutatkozott legalacso­nyabb szintet. augusztus 5-én akarják Liu Sao-csit kitelepíteni abból a negyedből, ahol a Kínai Nép- köztársaság vezetői laknak, hogy „össznépi bíróság” elé ál­lítsák. A tudósító jelentése sze­rint Liu Sao-csi „a déli tenger felkelő hadseregének” írt leg­utóbbi levelében válaszolt né­hány ellene felhozott vádra. A „vörösgárdisták” szerint ez a levél újabb „ellentámadás” Mao Ce-tunggal szemben, hi­szen azután íródott, hogy Liu Sao-csi június 7-én állítólag megbánta hibáit. Liu Sao-csi visszautasítja azt a vádat, hogy 1936-ban utasí­tást adott a letartóztatott kom­munistáknak, írjanak alá egy kommunistaellenes nyilatko­zatot, mert így kijuthatnak a börtönből. Hangsúlyozza, hogy az erre vonatkozó döntést a központi bizottság hagyta jóvá. Ugyancsak visszautasítja azt az állítást, hogy a felszabadu­lás után ellenezte a tervgaz­daság kollektivizálását. Kije­lenti Liu Sao-csi, hogy minden­kor támogatta a kínai gazda­sági életben a szocialista át­alakulásokat Ami azt a vádat illeti, hogy 1962-ben a párt kongresszusán revizionista vonalat képviselt, Liu Sao-csi megállapítja, hogy a beszámolójában elhangzott megállapításokat a kongresszus által jóváhagyott határozat is tartalmazza. Liu Sao-csi levele végén azt írja „nem érti”, hogyan követ­hetett el bizonyos hibákat a „kulturális forradalom” kezde­ti szakaszában, bár ezeket a hibákat elismeri. Valószínűleg ez azzal magyarázható, hogy még nem tanulmányozta kel­lőképpen Mao Ce-tung műveit. Liu Sao-csi ezért kifejezi azt a reményét, hogy Mao Ce-tung műveinek gondosabb tanulmá­nyozásával ‘minden világosab­bá válik számára. ynfgatn fin et ieiij eggetőKés BONN (MTI): Nyugat-Németország azzal fenyegetőzik, hogy a szövetsé­gi köztársaság beszünteti az arab államoknak nyújtott gaz­dasági segély folyósítását, amennyiben ezek elismerik az NDK-t. A nyugatnémet fenye­getéseket diplomáciai úton jut­tatták el a khartoumi arab külügyminiszteri értekezlet részvevőihez. 1965-ben az NSZK felvette a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel, ezután kilenc arab állam, köztük az EAK és Szudán, megszakította diplomáciai kapcsolatait-a szö­vetségi köztársasággal. Kanada „francia viharban” anada központi kormá- nyára ily módon, éppen a nyílt gyarmati státus meg­szűnésének százesztendős év­fordulóján, rendkívül erőteljes francia szeparatista nyomás .nehezedett. De Gaulle kana­dai látogatása, s az ott elhang­zott, a kanadai francia szepa­ratizmust alig burkolt módon támogató nyüatkozatok ily módon legfájóbb és legérzéke­nyebb pontján érintették a ka­nadai kormányt. A De Gaulle-utazást kísérő kommentárok szinte egybe­hangzóan azzal magyarázzák a québeci szeparatizmus e hiva­talos francia támogatását, hogy az része a tőkés világ feletti amerikai hegemónia ellen küz­dő De Gaulle-koncepciónak. Ha ezt az elképzelést a maga egészében helyesnek és pozi­tívnak kell is ítélni — annyi bizonyos, hogy Kanada eseté­ben a québeci szeparatizmus támogatása rendkívül kockáza­tos s veszélyes manőver, amely könnyen visszájára fordulhat. Tagadhatatlan tény ugyanis, hogy a kanadai ipar, s általá­ban a kanadai gazdaság volta­képpen minden dicséretre mél­tó politikai függetlenségi tö­rekvéstől eltekintve az ameri­kai gazdasági élet hatása alatt áll. (Az autóipar 95, az elek­tromos ipar 64, a vegyipar 50, a bányászat 52 százaléka van. amerikai kézben). Kanadai szakértők szerint Quebec tar­tomány tényleges elszakadása esetén számolni kellene a meg­maradt angol nyelvű csonka- Kanada még fokozottabb amerikai orientációjával. Sőt, esetleg azzal is, hogy az angol nyelvű tartományok csatla­koznak az Egyesült Államok­hoz. Ilyen körülmények között esy hatmilliós québeci, fran­cia nyelvű és orientációjú ál­lam önállósága pusztán fik­ció lenne. Ez az államalakulat óhatatlanul teljes gazdasági függésbe kerülne a kialakuló amerikai—kanadai konglome­rátummal szemben. Ebben a különleges esetben tehát a québeci szeparatista tenden­ciák végletes kiélezése éppen Kanada széthullásához és az Egyesült Államok befolyásá­nak további erősödéséhez ve­zetne. Jk realitások kedvéért meg kell jegyezni, hogy e végső következtetések levonása aligha következik majd be. De Gaulle tájékoztatási minisztere azért is fejtegette újság­íróknak, hogy a „szabad Que­bec” nem szükségképpen je­lent függetlent. Az új francia —kanadai vihar legfeljebb olyan eredményeket hozhat, hogy az ottawai központi kor­mány esetleg megadja a „francia tartománynak” a he­lyi kormány által követelt kü­lönleges jogokat. — ie A fejlődő országoknak nyújtott szovjet segítség Bobod zsan Gafurov, az ázsiai népek történetét tanul­mányozó szovjet tudományos intézet igazgatója a Komszo- molszkaja Pravdában közölt cikkében elemzi a szovjet ál­láspontot a fejlődő országok­nak nyújtott segítség kérdésé­ben. Hangoztatja, hogy a szovjet hitelek az ázsiai és af­rikai országoknak a szocialista államok által nyújtott segély hatvan százalékát teszik ki. A Szovjetunió elsősorban az ipar fejlesztéséhez ad hosszú lejáratú hitelt és ezzel előse­gíti a fejlődő országok főgaz­dasági feladatának megoldá­sát, vagyis csökkenti ezeknek az országoknak az imperializ­mustól való függőségét, elő­mozdítja a gazdasági gyarma­ti struktúrájának felszámolá­sát. A Szovjetunió ellenzi a forradalom exportálását és I ugyanakkor harcol as ellen­2 HmmsU i 4967. augusztus 3., csütörtök forradalom imperialista ex­portja ellen. A gyakorlati ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a reakciós imperialista körök a haladó erők közti kisebb né­zeteltérést is az ellenforra­dalom exportjára, reakciós ál­lamcsínyek szervezésére hasz­nálják ki a független politi­kára törekvő országokban. Ilyen körülmények között kü­lönösen nagy jelentősége van a haladó erők harcának a so­vinizmus és az imperializmus megnyilvánulásai ellen, mert azok gyengítik az imperializ­mus elleni egységfrontot. A Kínai Kommunista Párt Mao Ce-tung-féle vezetősége merőben más álláspontra he­lyezkedik. A legszorosabb kapcsolat áll fenn Mao Ce- tung csoportjának nagyhatal­mi sovinizmusa és a burzsoá nacionalizmus között. Mao Ce-tung hívei az ázsiai és ár­tárgyalásán véleményt cserél­tek a nemzetközi helyzetről, a békés egymás mellett élés és a leszerelés kérdéseiről. Kölcsö­nösen kifejtették véleményüket a belga—magyar kapcsolatok alakulásáról, a parlamentek eívüttműködéséről és szerepé­ről az európai és más nemzet­közi kérdések rendezésében. A vendégek élénk érdeklődést ta­núsítottak és sokoldalú tájé­koztatást kaptak a magyar bel­politikai életről, hazánk társa­dalmi, gazdasági, kulturális fejlődéséről. Madame Struye és Madame van Acker látogatást tett 'Ko­vács Margit Kossuth-díjas ke- rámikusművészünk műtermé­ben és nagv elismeréssel nyi­latkozott a látottakról. Délután a belga vendégek dr. Beresztóczy Miklós társaságá­ban a Balatonra utaztak, ahol előreláthatólag két napot töl­tenek. Útközben Székesfehér­várott látogatást tettek a me­gyei tanácsnál, a vendégeket Tapolczai Jenő, a megyei ta­nács vb-elnöke és dr. Tilin- ger István, a városi tanács vb- elnöke fogadta és megismertet­te őket a város több neveze­tességével. (MTI) A belga parlamenti elnokOK - Paul Struye, a szenátus, és Vchille van Acker, * a képvi­lelőház elnöke — szerdán fe- eségükkel együtt, dr. Beresz- óczy Miklós kalauzolásával negtekintették a Parlamentet. Szután az Országház delegá- :iós termében Kállai Gyula, az írszággyűlés elnöke fogadta a vendégeket. A magyar és a belga parla- nenti elnökök mintegy kétórás Kállai Gyula fauaffla a belga parlament elnökeit A vendégek a Balatonnál Nincs más választásunk, mint a fegyveres harc — han­goztatta Carmichael. Az ame­rikai négerek elegendő memy- nyiségű és minőségű fegyverrel rendelkeznek a szabadságukért vívott harc folytatásához. A Vietnamban harcoló négerek megfelelő tapasztalatokat sze­reztek — fűzte hozzá. Nguyen Van Tien, a vietna­mi szabadságharcosok képvi­selője, felszólította a latin­amerikai forradalmárokat, hogy mérjenek csapást az Egyesült Államokra. HAVANNA (MTI): Stokely Carmichael néger vezető, aki meghívott vendég­ként vesz részt a Latin-ameri­kai Szolidaritási Szervezet hét­főn megnyílt konferenciáján, sajtóértekezletet tartott Ha­vannában. Carmichael a né­ger polgárjogi harcok jelen­legi szakaszáról számolt be és felszólította a latin-amerikai országokat: , teremtsék meg az összhangot a latin-amerikai népek és a négerek imperializ­musellenes harca között Lcrfin-amerikai szolidaritási konferencia százalék pedig francia szár­mazású. E 30 százalék legna­gyobb része, több mint hat­millió ember Quebec tarto­mányában tömörül, ahol a la­kosság 61 százaléka francia. A Quebectől közvetlenül ke- ■ letre lévő kis New Brunswick tartományban 36, a tőle nyu­gatra fekvő és az ország ipari­gazdasági szívét jelentő Onta­rio tartományban 15 százalék a francia lakosság aránya. Ez a francia tömörülés történel­mileg annak a gyarmatosító akciónak a maradványa, amelynek során az 1600-as években a franciák kiépítet­ték a maguk kanadai gyar­matbirodalmát. Ezt voltakép­pen csak a hétéves háború után, a XVIII. század utolsó harmadában veszítették el, amikor egész Kanada az an­golok birtokába került,, s megkezdődött a nagyarányú angol benépesítés. Quebec tartomány francia lakossága — noha a kanadai alkotmány kifejezetten bizto­sítja a tartomány egyenjogú­ságát és különleges jogait — úgy érzi, hogy a központi kor­mány és a brit származású többség politikája felelős a tartomány viszonylagos, gaz­dasági elmaradottságáért — elsősorban Ontarióhoz képest. második világháború utáni években ez az elégedetlenség mindig ott lap­pangott a kanadai belpolitikai élet felszíne alatt. Az utóbbi időben, amióta csekély több­séggel az úgynevezett „nem­zeti egységpárt” vezetőjét, Dá­niel Johnsont választották a québeci tartományi kormány elnökévé, a feszültség határo­zottabb politikai formákat öl­tött. Dániel Johnson kormánya „különleges elbánást” követel Quebec tartomány számára, s azt, hogy a tartomány e kü­lönleges státusát a kanadai al­kotmányban is rögzítsék. Ezen túlmenően azonban Quebec tartományban egy kicsiny, de politikailag rendkívül aktív csoport egyenesen szeparatis­ta politikát hirdet — tehát azt, hogy Quebec szakadjon el Ka­nadától és kezdjen külön, ön­álló állami életet. Noha Daniel Johnson kor­mánya sohasem helyezkedett nyíltan szeparatista álláspont­ra — igen gyakran olyan ak­ciókba kezdett, amelyekből következtetni lehetett a sze- paratistákhoz való kapcsola­taira, 9 azok követeléseinek figyelembevételére. így például Kanada állami életében páratlan módon 1965 folyamán Párizsban és Que- becben a Johnson-kormány kétoldalú francia—québeci I együttműködési szerződések 1 egész sorát írta alá. A kanadai világkiállításra látogató De Gaulle el­nök drámai kiáltása, amely­ben a „francia Kanadát” és „Quebec szabadsagát” éltette — új( és váratlan feszül tségi gócot teremtett a nyugati szö­vetségen belül. Közismert, hogy a kanadai kormány mi­niszterelnöke, Pearson „elfo­gadhatatlannak” minősítette a francia elnök kijelentéseit, mi­re De Gaulle idő előtt haza­tért anélkül, hogy látogatást tett volna Ottawában, a kana­dai kormány székhelyén. A francia államfőt bírálatok és kételkedés özöne fogadta — ám Kanadából oldal támogatás érkezett: Dániel Johnson, Que­bec tartomány miniszterelnö­ke egyetértéséről biztosította a francia kormányfőt és a ka­nadai szövetségi kormány el­len fordult. S hétfőn a fran­cia minisztertanács erősítette meg De Gaulle kanadai cse­lekedeteit, visszautasítva a támadásokat, ám egyúttal ma­gyarázva is némely De Gaulle-i szavak igazi értelmét. Tény, hogy De Gaúlle útjá- val —, ha lehet — még nyíl­tabbá vált Kanadának, az amerikai földrész második és a világ ötödik ipari államá­nak gyötrő belpolitikai-nemze­tiségi problémája. Kanada szövetségi állam, amely tíz tartományból és két terület­ből áll. A hatalmas ország összesen mintegy 20 millió la­kosából 44 százalék brit, 30 rikaá népekkel való „különle­ges szolidaritás” koncepcióját hirdetik. A Kínai Népköztársaság ve­zetői széles körben terjesztik az ázsiai népek „vértestvérsé- gének” elméletét. A cikk írója emlékeztet arra, hogy Csang Kaj-sek annak idején az ázsiai nacionalizmust hirdette és an­nak megtépázott zászlaja alatt a „Nagy Kína” védőszárnyai alá akarta venni Délkelet— Ázsia környező térségeit. A pánázsiai elméletek hirdetői mindenkor saját önző céljaik elérésére próbálták kihasznál­ni az ázsiai közvéleményben meglevő „fehérellenes” han­gulatot. A cikkíró rámutat, hogy a marxizmus—leninizmus inter­nacionalista tanítás, nem le­hetnek „válfajai” földrajzi, nemzeti, faji, vagy más is­mérvek szerint, (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom