Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-03 / 181. szám
Kisiparosok 1 318 magánkisiparos él és dolgozik Egerben, főként a város külső területein, „hós- tyáin”, ahol elsősorban a javító munkákat igényli tőlük a lakosság. A magánkisiparosról, a „maszekról”, a maszek kereseti viszonyairól még egy évtizeddel ezelőtt is legendák keringtek, s egy-egy látványos „lebukás”, adócsalás vagy más ügyeskedés azt a hamis képet alakította ki a közvéleményben, hogy a magánkisiparos mindig tömött pénztárcával jár, nem dolgozik jóformán, semmit és élősdije az épülő szocialista társadalomnak. Most nem a legendák eloszlatására és a nem levő szerecsen mosdat ás ára vállalkozunk, csak körülnézünk az egri kisiparosoknál: hogyan keresnek, hogyan élnek, milyen szakmákban fejlődnek, halódnak. A kép a valós igények éles tükrét adja, ha a magánkisiparosok listájáról kiemelünk néhány számot. Hatvan cipész, harminckét női és huszonnyolc férfiszabó dolgozik Egerben. Húsz kőműves, tizenegy lakatos és ugyanannyi műszerész, kilenc asztalos, tizenegy szobafestő, kilenc villanyszerelő, hét kárpitos, öt ács és hat kádár hasznosítja engedélyét. Nincs utánpótlás Vannak szakmák, ahol a mester, a kisiparos koránál, tudásánál fogva és az egyre fogyó keresletnél megtorpanva már nem tud átváltani és nem is akar. Gyertyakészítő, hangszerjavító és faesztergályos — mindhárom mester kiválósága saját iparának —, bőrfestő, kelmefestő, kalapos, pék, fazekas, paplanos és vasporos akad még egy-egy ebben a városban, de a fiatalok eszében meg sem fordult, hogy bárki is ezek közül a szakmák közül válasszon. Sőt! A fiatalok csak a divatos szakmákat keresik. Nemcsak azt, ahol jól lehet keresni — kétségtelenül ez a legelső szempontjuk —, hanem azt kutatják, hol lehet a legrövidebb idő alatt és nem nagy technikai tudással „felszabadulni”. Most százötven ipari tanulót szerződtettek az egri kisiparosok, legtöbbjük a kőműves, női szabó, női fodrász és műszerész szakmákban kívánnak érvényesülni, de nincs férfiszabó-utánpótlás, hiányzanak a cserépkályhás, bádogos, szobafestő és autószerelő fiatalok is. Mit keres egy tnagáokisiparos? Nem lehet azt mondani, hogy minden magánkisiparos egyformán jól keres. Nagy szélsőségek tapasztalhatók a jövedelem terén. Csaknem ötmillió értékű munkát végeznek eí évente, ebből kétmillió az új áru termelése, a többi a javító munkára esik. Egymillió forinton felül fizetnek adót. Amíg azonban az egyik oldalon az átlagosnál jobban kereső magánkisiparosok sorakoznak,' néhol havi ötezres jövedelemmel, addig a 318 kisiparos közül 45-öt fel kell menteni — mert alig van keresete — a havi 80 forintos nyugdíjjárulék fizetése alól. S ha ehhez a számhoz hozzávesszük, hogy a korán elöregedett és kivételes helyzétű maszekek közül huszonheten kapnak a nyugdíjkorhatár előtt nyugdíjat, akkor látjuk igazán az elhaló szakmák sorsát. Szükség van rájuk Az ipartörvény helyes indokát adja a magánkisipari lét- jogosultságnak. Éppen ezért történik meg, hogy az iparhatóság a lakosság szükségleteinek kielégítésére vállalati és szövetkezeti dolgozókat jogosít fel, hogy „maszekként”, mellékfoglalkozásként működjenek. Nagyon helyes kezdeményezés például az, hogy egy egri cipész saját motorkerék„Tiszelt Szerkesztőség. Örömmel olvasom lapjukban, hogy milyen szépen fejlődik az Egri Dohánygyár. Egri lakos lévén jóleső büszkeség, hogy az Egerben gyártott cigarettákat már külföldön is megismerték. Mégsem vagyok, teljesen elégedett az Egri Dohánygyárral. Mi lehet annak az oka, hogy egyetlenegy egri elnevezésű cigarettát sem gyártanak? Talán haragszanak a városra? Eger történelmi nevezetességű város, külföldön is ismerik, most már neves dohánygyára is van, miért ne lehetne egy cigarettafajtát a város nevére, vagy nevezetességére keresztelni? Egri híresség-rtevezetesség lehetne egy ilyen cigaretta. Furcsának tartom, hogy az Egri Dohánygyár ennyire nem egri. Mert ka Budapesten, Szegeden, vagy Szombathelyen lenne ez a gyár, akkor megérteném, de hát Egerben van...” Több olvasónktól is kaptunk már hasonló panaszos levelet, valamennyien neCherben párján kimegy Bekölcére, öszszegyűjti a javítanivalókat, hazahozza, a munkát elvégzi és a javított cipőket ismét kiviszi Bekölcére. így jól jár a falu, ahol nincs cipész, és a kisiparos is megtalálja fizetségét. Kontároknak ad talajt, ha egy szakmában — mint a kovácsok esetében is — nincs kisiparos. Az egri magánkisiparosok java szakmájának ügyes kezű művelője, ezért az ipari tanulók érdeklődését rá kellene irányítani ezekre a szakmai lehetőségekre és szükségletekre, amelyek a lakosság körében ma is élnek. Azt tudomásul lehet venni, hogy a három kőbányász kisiparoshoz ma már nem jelentkezik senki ipari tanulónak, mert a tufakőből való építkezés lassan kikopik a divatból, de az már esetleg problémákat okozhat, ha — és ez így van! — nincs utánpótlás a cipész szakmában. A magánkisiparra jelenlegi adottságaink mellett még sokáig szükség lesz. Az ipar fejlődése és a lakosság igénye főleg a javító szolgálatot teszi szükségessé. Ezért érdemes a magánkisiparosok kérdését komolyan venni, utánpótlásából szervezetten gondoskodni. . (farkas) heztelnek ezért az Egri Dohánygyárra. Ami a panaszt illeti, az teljesen jogos, az Egri Dohánygyárat azonban mégsem illeti a szemrehányás. Szó sincs róla, hogy haragszanak a városra, sőt ők is azt tartják, hogy éppen ideje lenne már egri hírességre keresztelni egy cigarettafajtát. A cigaretta-névadást azonban a Magyar Dohányipar budapesti központja szuverén jogának tartja, és úgy látszik, nem tartják szükségesnek, vagy még nem jutott eszükbe, hogy az egrieknek „jólesne”, ha az Egri Dohánygyár, a város múltját vagy jelenét propagáló cigarettát is gyártana. Elhisszük hogy egy-egy névadás — mégha cigarettáról is van szó — „nem kis dolog”, de az egriek ezúttal szívesen adnának tippeket a cigaretta-névadóknak, és elvárják, hogy a hosszú várakozás után egri elnevezésű cigarettát is gyártson az Egri Dohánygyár. —koós-» A címzett: a Magyar Dohányipar Gátbiztos napfényben Láttam gátőröket éjszakai küzdelemben az ár ellen, találkoztam gátbiztossal a legutóbbi tiszai árvíznél, aki több kilométeren irányította, szervezte a gát védelmét és három napja nem aludt... Emberfeletti helytállásukkal sok milliós értékeket mentettek meg a víz pusztításától. De mit csinálnak ezek az emberek „bé> keidőben”, amikor a folyam megszelídül, mi dolga van egy gátbiztosnak a napfényben? Kiskoré hívja Mezőtúrt... Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság V. számú árvédelmi szakaszán a Tisza vízmagassága egy méter—egy méter tíz-tizenöt centiméter, Tolnai Kálmán gátbiztosnak ilyen alacsony vízállás nem adhat munkát... — Ez a látszólag csendes idősrak éppúgy megköveteli a szigorú fegyelmet, az állandó készültséget — mondja a kiskörei gátbiztos, és bizonyságul kapcsolatot az ország felét behálózó telefonvonalakon. — Halló, Sarud...! Tiszafüredet kérem... Halló! Kisköre hívja Mezőtúrt! — A vonal túlsó végén gátőrök jelentkeznek és elmondják egymásnak, miként „viselkedik” szakaszukon a folyam, milyen változásra lehet számítani a következő 24 órában? — A gátőr a legtöbb esetben távol él falutól, várostól és ez a sokszor életet mentő drót köti össze a külvilággal. A naphak és az éjszakának bármelyik órájában tájékozódni tudunk a csapadékról, a várható árhullámokról; a veszélyre jó előre felkészülhetünk... Elmondja viszont azt is, hogy a tájékozódás a gátjárással kezdődik, nap nap után meg kell győződni a gátak állapotáról, folytatni kell az árvédelmi munkákat. Tolnai Kálmán 35 kilométeres gátszakasz felügyelője. Pély, Kisköre, Sarud határában vonul ez a védelmi rendszer, amely most is sok munkát ad. Milliós értékek raktáron — Ezen a hosszú szakaszon nyolc gátőr dolgozik és munkájuk , nagyon sokrétű. Vari, ahol véderdőt telepítenek, másutt alkalmi munkásokkal köveket, karókat, rozsét rakodnak, olyan anyagokat halmoznak fel, amikre a védekezéskor szükség van. A gátőr — így jómagam is — egyúttal anyagraktáros; sok százezer forintot érő eszközt és anyagot bíznak ránk. Bemegyünk a gátbiztos raktárába, ahol ezek a > „százezrek” katonásan sorakoznak az állványokon és a polcokon: csáklyák és viharlámpák — akkumulátoros és petróleumos —, fáklyák halomban és cölöpverők, csizmák, még karszalag is — „Árvízvédelem” felirattal. — Tavasszal mindenre szükség volt, 896 centiméteres vízmagassággal szemben védtük a gátunkat. Ez még az 1919- ben mért legmagasabbat is túlszárnyalta... 110O méter hosszan védtük a Tisza II. épülő zsiliprendszerét, amikor az ár ötmilliméteres vashuzalokat is eltépett Rőzsehurkákat Panasz — lakásügyben Zsúfolt a Balaton : A nesn hátráló kánikula hatására rohamosan duzzad a Balaton vendégserege. Sok camping szűknek bizonyult Tihanyban a két hete megnyitott „póttábort” azóta sem sikerült megszüntetni. Az első osztályú táborokban csaknem 30 ezer vendég tartózkodik, további tízezerre tehető az ifjúsági és úttörőtáborok lakóinak száma. A fizetővendéglátó szolgálat nyaralódban több mint 12 ezer vendéget helyeztek el. Meghaladja az ötvenezret azoknak a száma, akik rokonaik és ismerőseik magánnyaralóiban töltik szabadságukat. A szállodákban, motelekben és a turistaszállókban telt ház van. Az idegenforgalmi hivatalok szerint a világ több mint húsz országából érkeztek vendégeli a Balatonhoz. Szerdán újabb végeláthatatlan autókaravánok futottak1 be a tó különböző pontjaira. Csupán az északi parti útvonalon több mint kétezer — főleg külföldi felségjelű — gépjármű haladt át. Az újonnan érkezett külföldi turisták első útja a strandokra vezetett. Szerdán a nagy hőségben, a becslések szerint mintegy 150 ezer ember keresett menedéket a Balaton vizében. (MTI) Varga Mihály, kerecsenéi termelőszövetkezeti-tag levéllel fordult szerkesztőségünkhöz, amelyben a következőket írta; „Lakásnéiküli vagyok. Három gyermekem van, s most a termelőszövetkezet munkásszállásán húzódunk meg. Most Innen is ki akarnak kergetni bennünket s azt kérdem: hová legyek ötődmagammal? ” A család1 valóban emberhez méltatlan körülmények között lakik Kerecsenden, a Füzesabonyi út 11, szám alatt, amely a termelőszövetkezet munkásszállása volt. Varga Mihály traktoros ugyanis, amikor Heves környékéről idejött dolgozni, itt, a munkásszálláson kapott helyet. A család mindenüvé megy utána. És mindenütt, helyet adtak nekik, ha máshol nem, hát a munkásszálláson. •Itt, Kerecsenden azonban innét is ki akarják tessékelni őket, mondván, hogy család nem lakhat munkásszálláson. Ez az érvelés talán elfogadható lenne, bár most •már a termelőszövetkezet szerzett külön lakást munkásszállás céljára. Vargáék ki is mennének a lakásból, ha bárhol a faluban olyan albérlethez juthatnának, ahol a három gyerek, az asszony normális körülmények között élhet. A családfő azt is felajánlotta lakásait er eső kőrútjain, hogy akár fél évre is kifizeti előre a bért, csak bízzanak benne, csak kaphasson lakást. Ám mind ez ideig nem sikerült. Most ott élnek egy roskatag, düledező, elhanyagolt házban, jóformán bútor nélkül, mert bizonytalanra nem hozhatják el, hiszen jelen- pillanatban a levegőben lóg a sorsuk. A termelőszövetkezet felmondta a bérleti szerződést erre a házra és máshová vitte a munkásszálló lakóit, csak Vargáék maradtak ott. És most se nem tulajdon neck, se nem főbérlők, nem :s albérlők, de már nem is a munkásszálló lakói, Csak ott vannak. De szinte naponta kapják az unszolást, költözzenek ki. Költözzenek ki..., de hová? Sem Vargáék, sem a termelőszövetkezet, sem a községi tanács nem tud választ adni erre a kérdésre. A háromgyermekes családot nyilván nem lehet kirakni az utcára. Éppen ezért joggal lehet elvárni a közsétr. a közös gazdaság vezetőitől, hogy a közömbösséget, sértődöttséget félretéve — mert a lakásviták során Vargáék sem a legmegfelelőbb hangot használták — közös igyekezettel és nagyobb emberséggel segítsenek e család elhelyezésén. K. E. 197Q»re ezerre nfi n létszám , A VILLÁT!gyára Kevés olyan ország van már Európában, ahol ne ismernék, használnák, s dicsérnék a Heves megyei Elektromechanikai és Vasipari Vállalat vezérlő, irányító berendezéseit. Pedig ha az ember közelebbről is szemügyre veszi az egri Kocsis Bemát és a Sas úti üzemeket, ahol az említett berendezések készülnek, akár kétségbe is vonhatná, hogy ezekben, a legjobb indulattal is csak „kó- cerájoknak” nevezhető üzemekben készülnek azok a modem berendezések, amelyek a világpiacon is a rangos cégek közé sorolják a vállalatot. Pedig ez az igazság. Aki nem hiszi, még nieggyőződhet róla. — Már nem sokáig dolgozunk ezekben a korszerűtlen, elavult üzemekben. A város déli részén, az új ipartelepen már épül az új, modern gyárunk... Az építők még csak az alap munkálatoknál tartanak, de Őszi Vencel igazgató már mindent tud az új gyárról... Az új gyár makettje. (Foto: Kiss Béla) — Az elektromechanikai részlegünk július elsejével különvált a tanácsi vállalattól. A Villamos Automatika Intézet Irányítástechnikai Berendezések Gyára lett. A felügyeleti szervünk a Kohó- és Gépipari Minisztérium. raktunk a hullámverés ellen és a friss gátat meg tudtuk védeni, mert minden kéznél volt. „Békeidőben” megjavítottuk a szerszámokat, gyűjtöttünk rozsét, volt karónk... Kétévtizedes szolgálat — Kiből lesz gátőr? — Aki ismeri a folyót, szereti a rendet, jó szervező)... Ma már vizsgát kell tenni és azon egyre magasabbak- a követelmények; ismerni kell az árvízi jelenségeket, tudni kell, hogy védi meg a gátat a hullámveréssel szemben, hogy szervezi meg a gát védelmét, de tudni kell, milyen szögben végződik a gát a partoldalon... Tolnai Kálmán nem akarta ezt a mesterséget. — Még a háború idején megkértek, hogy hozzam rendbe a megsérült telefonvonalakat, aztán rábeszéltek a gátőrségre, így maradtam itt fiatalon, aminek immár 23 éve. Magányát családjával osztja meg. Lakásában tv-készülék, rádió szól, ő szeret vadászni. Hatalmas példányt lőtt vadmacskából, nyestből — „békeidőben”. Pilis* Elemér nácsi vállalatnak, nem volt lehetőségünk az igényekkel párhuzamosan fejlődnünk. Rendkívüli mostoha körülmények között dolgoztunk, gyakorlatilag nem volt lehetőségünk, hogy előbbre lépjünk. — Milyen lesz az új gyár? — Minden igény kielégít. 15 millió forintos beruházással épül, ha minden jól megy, 1968. május 30-án költözködünk. Korszerű üzemek, műhelyek, raktárak, irodák és szociális létesítmények épülnek. Az előzetes tervek szerint 1969-ben majd újabb 15 millió forintos beruházással bővül. 1970-re közel ezer dolgozót foglalkoztatunk, kétszeresét a jelenlegi létszámnak. Tehát egy nagyon komoly gyárunk lesz. — 1967-0671 50 millió forint értékű munkát kell elvégeznie a vállalatnak. Az új gyárnak jövőre 100 millió forintos terve lesz. Hogyan készülnek az átállásra? — A régi gárda mellé sok új technikusra, szakemberre lesz szükségünk. Azonkívül már beiskoláztunk 160 ipari tanulót. Nem félünk a 100 milliós tervtől, van, illetve lesz hozzá megfelelő műszaki gárda. Nagyon sokan szeretnének nálunk dolgozni. — A profil az új gyárban is — A munkálatok meggyorsítása érdekében építőtábort szerveztünk: vállalatunk KISZ-íiataljai jelentős társadalmi munkát ajánlottak fel. Dolgozóink mindent elkövetnek, hogy mielőbb sor kerüljön a költözésre. Érthető az öröm, a lelkesedés, alig várják már, hogy az új gyárban dolgozzunk. k. j. Csípős csemege A csípős halászlé kedvelőinek kívánságát teljesítve Szegedi Paprikafeldolgozó V; lalat tüzes aromájú „csíp csemege” készítését kezd meg. Ezzel megszünteti azt gyakori panaszt, mely szer a szép színárnyalatú esem paprika nem eléggé cs ugyanakkor más fajták er csípősek, de nem festik n felelően a halászlét és eg ételeket. A „csípős esem az ünnepi hetek alkalm előbb Szegeden került a tokba, de hamarosan az szág más vidékein is kapha lesz. Jémtm3 1967. augusztus 3., csütörtök — Mi tette szükségessé a szétválást? — Túlzás nélkül állíthatom, hogy a vezérlő berendezéseink a világpiacon is megállják a helyüket. Itthon és külföldön is nagyon keresik, de mint tamarad? — Természesen, csak a mennyiség változik meg jelentősen. Az új gyár bejáratánál tábla hirdeti: K'^Z-védnökségsel épül...
