Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-27 / 175. szám

Ui gépehet szerelnek aa Egri Dohánygyárban A tsz-kongresszus elhatározta A* űj szerződéses rendszer alapelfei í,A termelőszövetkezetek tö­rekedjenek ezután is termé­keik túlnyomó részének biz- ' tonságos értékesítésére, előre 1 megkötött szerződések kereté­1 ben. A szerződések (jogok, kö­telezettségek) egyenjogúságon alapuljanak és legyenek köl­csönösen előnyösek a szövet- ' kezetek, valamint a vállalatok számára.” (A tsz-elk I. országos kong­resszusának határozatából.) Ez év második felében meg­jelennek azok a rendeletéit, amelyek szabályozzák a terme* lőszövetkezetek és a különféle felvásárló vállalatok közötti szerződések rendszerét. A szer­ződéses termelés és értékesítés már kerek 10 éves múltra te­kint vissza hazánkban. Alkal­mazása egyik lényeges serken­tője volt a mezőgazdasági ter­melés fejlődésének, valamint bőséges lehetősége értékes gaz­daságirányítási tapasztalatok összegyűjtésének. Ám a gaz­dasági mechanizmus reform­jának előkészítése során ki­tűnt, hogy az árukapcsolatok jelenlegi formáját az új irányí­tási elvekkel összhangban sok vonatkozásban módosítani kell. A termelőszövetkezetek I. or­szágos kongresszusán csaknem minden felszólaló érintette ezt a kérdést, és sokan sürgették az új mezőgazdasági szerző­déses rendszer kimunkálását. Időben megismerve A törvényeket és rendelete­ket előkészítő országos főható­ságok arra törekszenek, hogy mindenféle, a gazdasági életet érintő intézkedés hónapokkal az év vége előtt nyilvánosság­ra kerüljön. Így a termelőszö­vetkezetek már jó előre megis­merhetik a termelési és érté­kesítési feltételeket s jövő évi terveiket ezek ismeretében ké­szíthetik el. Lényeges alapelve lesz az új szerződéses rendszer alkalma­zásának, hogy a termelő üze- \ mek — így tehát a termelő­szövetkezetek is — egy-egy termelési ciklust megelőzve részleteiben ismerjék a külön­féle felvásárló, kereskedelmi és ipari vállalatok feltételeit, ajánlatait. Ismeretes, hogy a gazdasági mechanizmus reformja során általános termelői árrendezés­re kerül sor. Természetes, hogy az új árak messzemenően ér­deklik a termelőszövetkezete­ket is. Éppen ezért a mezőgaz­dasági termékeket felvásárló szövetkezeti- és állami keres­kedelmi, vagy ipari vállalatok szerződéskötési szándékukkal együtt közük majd a tsz-ekkel a különféle fajtájú és minő­ségű termelvények felvásárlási árait is. A felvásárló kereskedelmi és ipari vállalatok a jövőben nem tölthetnek be hatósági jogkört, vagyis akaratukat nem erősza­kolhatják rá a termelőszövet­kezetekre, és nem léphetnek fel a népgazdasági érdekek egyedüli hordozóiként. Ebből következik: mindegyik szövet­kezeti gazdaság azzal a vál­lalattal köt szívesen szerződést, amely számára a legkedvezőbb feltételeket ajánlja. Az új árrendszer — az ál­lami szabályozás keretei kö­zött — lehetőséget nyújt arra, hogy bármely kereskedelmi, vagy ipari vállalat önállóan kalkulálja ki és tegye meg árajánlatait A szerződéses árukapcsolatok formái Előre láthatóan kétféle for­mája alakul ki a szerződéses árukapcsolatoknak. Az egyik lesz az úgynevezett termelési szerződés. Ilyen esetben a ter­melőszövetkezet és a kereske­delmi vagy feldolgozó vállalat bizonyos mezőgazdasági ter­mény megtermelésére, átadá­sára, illetve átvételére köt egymással szerződést. Az ilyen szerződéseknek is többféle módja lehet Köthetnek úgy is szerződést, hogy mondjuk a termelőszövetkezet egy bizo­nyos növényféleséget termel 100 holdon és ezt a termést, a minőségtől függően változó áron a szerződő vállalat köte­lezően átveszi. De a területtel együtt meghatározhatják a ter­mék mennyiségét is. Létrejöhetnek olyan szer­ződések is, amelyekben csak a termékek mennyisé­gét, minőségét, árát, átadási határidejét és körülményeit határozzák meg, viszont a ter­mőterületet nem. Az ilyen két­oldalú termelési szerződések­ben a termeltető vállalat gon­doskodhat megfelelő vetőmag­ról, növényvédőszerről, műtrá­gyáról s egyéb a termeléshez szükséges felszerelésekről. De vállalhatja az előbbi kötelezett­ségeket maga a termelőszövet­kezet is. Természetes, hogy az átvételi ár aszerint alakul: mit vállal magára a termelés és értékesítés folyamatából a ter­melőszövetkezet és mit a fel­vásárló vállalat. Egyszerűbb formája lesz a kapcsolatoknak az értékesítési szerződés. Ezek a szerződések tulajdonképpen előre megkö­tött adás-vételi szándékokat rögzítenek és a termelőszövet­kezet teljesen magára vállalja a termeléssel járó összes ten nivalókat, vagy esetleg még a válogatást, osztályozást, cso­magolást és a szállítást is. Egyéni ff jogok és kötelezettségek Pontosan meghatározzák a megjelenő jogszabályok a ter­melési és értékesítési szerző' dést kötő felek — tehát terme­lőszövetkezetek és vállalatok — jogait és kötelességeit. Az egyenlőség és egyenjogúság abban jut kifejezésre, hogy a törvény előírásai szerint mind jogi, mind gazdasági értelem­ben minden vállalat és terme­lőszövetkezet egyenlő. Szerző­désszegés esetén tehát a jogi következmény; a másik fél ká­rosodása a szerződést megsértő félre hárul. A jövőben termé­szetes lesz: ha egy kereskedel­mi vagy ipari vállalat nem teljesíti valamely termelőszö­vetkezet iránt szerződésben vállalt kötelezettségét, akkora szövetkezet érdekei megvédé­séért a bírósághoz fordul. És ugyanígy lehet fordítva is: a felvásárló vállalatok is élhet­nek ezzel a jogukkal, amennyi­ben egyik, vagy másik terme­lőszövetkezet megsérti az érvé­nyes szerződés valamely meg* állapodását A termelőszövetkezetek ve­zetői úgy készülhetnek majd jól fel a következő évekre, ak­kor köthetnek gazdaságuk ér­dekeinek legjobb szerződése­ket, ha figyelemmel kísérik és alaposan megismerik az új tér­vényeket, rendeleteket. H. L. Egy gép napi teljesítménye s kétmillió cigaretta A szerelők a cigaretta minőségét vizsgálják. Az Egri Dohánygyár ciga­rettagyártó üzemében szemre is tetszetős új gépeket szerel­nek fel. A két filteres ciga­rettagyártó gépet Nyugafc- Némeíországból vásárolták, az egyiket már rövidesen munká­ra is fogják. Király Sándor CGZtályvezeíő-helyetest kértük meg, hogy mutassa be a két gépet olvasóinknak. — A gépeket a világhírű nyugatnémet Hauni cég gyár­totta. A világon jelenleg ez a cég gyártja a legmodernebb cigarettagyártó gépeket. — Mennyibe kerültek? — 5 milüó 800 ezer forintba. — Mikor érkeztek meg Eger­be? — Június első napjaiban. — Mikor kapcsolják be a termelésbe? — Az egyik gép összeszere­lése már befejezés előtt áll, a másikat az előzetes tervek szerint augusztus 25-re szerel­jük össze. — Mit tudnak az új gépek? — Szinte mindent, Egy-egy gép három egységből áll: az első egység gyártja a cigaret­tát, a másik felrakja a filte­reket, a harmadik elszedi, tartályokba rakja és meg­számlálja a kész cigarettákat. A selejtes cigarettákat kivá­logatja, csak. a követelmé­nyeknek megfelelő minőségű cigarettát engedi át a tartá­lyokba. Tehát tulajdonképpen mindent elvégez. — Egy gép napi teljesítmé­nye? — Több mint kétmillió da­rab cigaretta. — Hány kezelő kell majd egy géphez? l — Kettő. — Hogyan haladnak a szere­léssel? — A szerelési munkálatokat a gyártó cég két szakembere és gyárunk két főműszerésze végzi. Az egyes számú gép már egészen jó cigarettát gyárt, jelenleg a három gép­egység összehangolásán dol­goznak a szerelők. Az első gé­pet egy műszakban rövidesen üzemeltetni is fogjuk. Utána a másik gép összeszerelése kö­vetkezik. — Milyen cigarettákat gyár­tanak majd az új gépekkel? — Az egyikkel Fecskét, a másikkal Savariát. Visnyei Miklós, az Egri Do­hánygyár főműszerésze már régi ismerőse az új gépéknek. — Jártam kint Nyugat-Né- metországhan és voltam a gyártó cégnél is. A nagy nyu­gatnémet dohánygyárakban is ilyen gépek dolgoznak. Állí­tom, hogy minden szempont­ból megfelelnek a követel­ményeknek ... Elhisszük, és reméljük, hogy néhány hét múlva is így lesz, amikor majd milliószámra gyártják a cigarettákat... — koós —1 A történet még tavaly kez­dődött, az iráni sah magyar- országi látogatása idején. A sah egy szabad órájában a televí­zió adását nézte, amely hely­színi közvetítésben számolt be a kecskeméti fogatosverseny- ről. A híres vendégnek különö­sen megtetszett egy lipicai ket­tesfogat, a Szilvásvárad! Ál­lami Gazdaságé. Elhatározta, hogy megveszi a fogatot. Ak­kor még nem volt eladó a két (lipicai, de az idén a sah cere- ftnóniamestere már örömmel vihette haza a gyönyörű lo- i vakat. — Igen, roppant népszerűek lipicai lovaink — mondja Ko­vács Mihály, az állami gazda­ság igazgatója —, külföldön, Ahol az iráni sah lovat vásárolt... Nemcsak a ló, de a juh is fontos vásárlót is várunk. — Miért ez a nagy népsze­rűség? — A lipicai nagyon jó fajta, s törzstenyészetünk hírét kül­földön, belföldön egyaránt megalapoztuk. A nyugat-né­metországi Bad Aachenben, majd Hamburgban a CHIO-n, a legmagasabb szintű nemzet­közi lovasversenyen az idén A Bad Aachen-i nemzetközi lovasversenyen a szilvás- váradiak négyesfogata hat ver senyszámból hármat megnyert. belföldön egyaránt nagy az átütő sikert arattak a magyar érdeklődés irántuk. A sahon lovak, köztük a mieink is. Ert- kívül az idén már a svájci hető így a nagy érdeklődés, honvédség is vásárolt tőlünk — Hány lovat adnak el (lipicaiakat s még több külföldi évente? _____ — Tavaly külföldre például 16-ot, belföldre pedig ötven da­rabot. — S megéri? — Külföldön 1,5—3 ezer dollárt adnak egy lóért, ná­lunk 16—30 ezer forint között. S remélhetően a jövőben az eddigieknél könnyebb és hasz­nosabb lesz az eladás. Jó bornak nem kell cégét1 — mondja a közmondás. Lehet, hogy régebben ez helyénálló megállapítás volt, ma már an­nál kevésbé. Most talán in­kább így hangozhatna helye­sen: jó bornak kell igazán csak cégér. Bizonyítják ezt a nem­zetközi lovasversenyek, ame­lyek nemcsak sportszempont­ból hasznosak, de felkeltik a vásárlási vágyat is. S a szil- vási lovak iránt van is érdek­lődés. De vajon a juhok iránt, a gazdaság másik fő exportcik­ke iránt érdeklődnek-e kellő­képpen? — Természetesen — mondja a gazdaság igazgatója. — Rendkívül keresik például a húsvéti bárányokat. Különösen Olaszországban, Görögország­ban. Nekünk jelenleg merinói juhaink vannak. Most egy ré­szüket keresztezzük egy szov­jet és egy angol fajtával, hogy gyorsabban növekedjenek. Ugyancsak népszerű az ex- pressz-bárány is, amelyet na­gyon kedvelnek az előbb em­lített országokban. Az ~ idén eddig 450-et szállítottunk kül­földre. S a harmadik fajta a pecsenyebárány, amelyből az ősz folyamán ezer darabot küldünk Franciaországba, Olaszországba és Görögország­ba. — Gazdaságos a kiszállítása? — Feltétlenül. A húsvéti és az expressz-bárányok húsa mintegy 18—20 forint kilón­ként. S természetesen valutá­ban. Aztán a juhtenyésztésnél még hasznot hoz a juhtej és a gyapjú is. A gazdaságnak van még egy nagyon hasznos üzemága — a gyümölcstermesztés. — Igen, a gyümölcs is je­lentős összeghez juttatja a gazdaságot. Az idén például 25 vagon almánk lesz, amelynek mintegy hetven százaléka ex­portra kerül. Ugyanakkor az idén először már málnát is szállítottunk a piacokra. Eddig 24 mázsát, de hat mázsa még hátra van. * — S a jövö? — Mintegy hatvan hold meggyest szeretnénk telepíte­ni. Most jönnek majd a Ker­tészeti Kutató Intézettől vizs­gálatra, hogy alkalmas-e a ta­laj, s milyen fajtát érdemes termeszteni. Ügy gondoljuk, hogy az első évben húsz hol­dat telepítünk, s úgy megyünk fel hatvanra. A meggy rendkí­vül kifizetődő gyümölcs, s re­mélem, mi is megtaláljuk a számításunkat. Ezenkívül van 140 hold diónk -is, persze en­nek csak később élvezzük a hasznát, mert nem fordult még termőre. — Eddig hogyan alakult az év? — Biztatóan. S remélem, ké­sőbb sem lesz okunk panaszra. Kaposi Levente. Az úton mindent szabad? NEM VOLT TALÁN 20 ki­lométernyi sem az az útsza­kasz, amelyen kénytelen-kel­letlen figyelni volt muszáj a kánikulai forgalmat. Más mentséget ugyanis nem lehe­tett találni azokra a hajme­resztő szabálytalanságokra, autós manőverekre, amelyek­kel kora délután Gyöngyös környékén találkoztunk. Csak a kánikulát De vajon elegen­dő-e ez a mentség, ha baj tör­ténik? Mert történhetett volna bő­ven. A Szurdok-parton egy teher­autó nyomában hosszú kocsi­sor döcögött lefelé, amikor jobb oldalról, az árok part­ján, szédületes sebességgel, nagy porfelhőt verve szágul­dott el mellettünk egy Moszkvics, ha jól jegyeztük meg: CE 50-92-es rendszám­mal. Elegendő lett volna csak annyi, hogy a konvoj valame­lyik gépkocsija le álljon az út szélére, vagy a dülőútról ki­forduljon egy lovas kocsi s akkor az ámokfutó Moszk­vics szörnyű katasztrófát idé­zett volna elő a gépjárművek­kel zsúfolt útszakaszon. A mások megelőzése, a jog­talan előny szerzés kevésbé veszélyes, de mégis elítélendő példájával találkozhatunk né­hány kilométerrel odább, a gyöngyösi benzinkútnál. Eger­ben áramhiány miatt nem kaptak az autósok üzemanya­got, Kápolnán sem volt ben­zin s ezért érthető módon hosszú sorokban várakoztak az autók a gyöngyösi kútnál. Várt rendben mindenki so­rára mígnem egy fiatalokkal tele személygépkocsi fékezett a sor elejéhez közel a mellék­utcában. Néhány erős fickó kiszállt belőle aztán odatolták a kocsit a sor elejére. A rég­óta várakozók megbocsáj- tóan néztek a látszólag nehéz helyzetben lévő, autót toló fiatalokra s megengedték, hogy elsőként tankoljanak. Azoic aztán nevetve ugrottak be a kocsijukba, gvorsan el- viharzottak a jól sikerült „csel’! után, i i» t MÄR GYÖNGYÖSHALÄSZ felé jártunk, amikor egy te­herautó előzni kezdett, nem számtíva arra, hogy az előzött kocsi előtt még legalább 6—8 szekér ballag. A szembejövő forgalom elől már nem tudott se „visszabújni”, se kirobban­ni, egy Trabant pedig teljes sebességgel nekikanyarodott. A gyengébb idegzetűek már behunyták a szemüket, szin­te hallották a hatalmas csat- tanás.t. Ám, akik figyelték az esetet, láthatták, hogy a Tra­bant vezetője az utolsó pilla­natban félrerántotta a kor­mányt, centiméterekkel elsu­hant a teherautó mellett, majd mellénk érve hallottuk a ve­zető vidám kurjantását: „Ezt jól beíjesztettük”. Mármint a teherautót. A Trabant. Halmajugra után egy kül­földi rendszámú piros Wart­burg szedte 90—110 kilométeres sebességgel a kanyarokat s az autósok, akik szabályosan köz­lekedtek, látva a visszapillan­tó tükörben az őrülten szá­guldozó, félig összetört Wart­burgot ki az árokba, ki az út szélére húzódott le és állva várta meg, míg a fantom to­varobog. Mindég alig fél óra alatt né­hány kilométeres útszakaszon történt s ebből azt a tanulsá­got szűrhetné le az ember, hogy úgy gondolják e felelőt­len száguldozok, sza­bálytalankodók, hogy nekik mindent szabad az országúton. Szabad? MOST KAPTUK MEG a Központi Statisztikai Hivatal félévi jelentését arról, hogy 6.500 baleset, karambol tör­tént az év első felében ország- útjainkon és 256-an lelték ha­lálukat. /-Szabad ? De csak ilyen áron! K. E. 1967. július 27., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom