Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-27 / 175. szám

Interjú dr* Tóth Béla miniszterhelyettessel Minkéi védenek a közegészségügyi rendszabályok Higiénikus orvosok — Nyári „szezonfiefegségek” — Vegyszerártaímak A sajtó a közelmúltban hírt adott arról, hogy a kórházak­ban higiénikus orvosokat állí­tanak be, akiknek elsődleges feladatuk lesz őrködni a kór­hazak és más egészségügyi in­tézmények tisztaságán, ezek­ben a különböző közegészség- ügyi követelmények betartá­sán. A higiénikusok munkájá­ról és főleg a nyáron jelentke­ző egészségügyi problémákról tájékoztatott bennünket dr. Tóth Béla egészségügyi minisz­terhelyettes. — Az új egészségügyi intéz­mények létesítésével az egész- légügyi hálózat erőteljes fej­lesztése — mondotta a minisz­terhelyettes — tulajdonképpen csak a második ötéves terv Időszakában kezdődött meg. Ezekben az években — a szö­vetkezeti mozgalom térhódítá­sa következtében — rendkívüli mértékben megnőtt a társada­lombiztosításba bevontak szá­ma, ami zsúfoltságot okozott a régi, elavult kórházépületek­ben, ahol gyakran korszerűt­len, rossz, vagy legalábbis gyenge berendezéssel, felszere­léssel is folyik a gyógyító munka. — Nagyjából ezek azok az előzmények, amelyek szüksé­gessé tették, hogy központi fel­adatként foglalkozzunk az egészségügyi intézmények hi­giéniai követelményeinek biz­tosításával. Elsősorban a cse­csemő- és a gyermekosztályo­kon volt indokolt a higiéniku­sege alkalmazása, valamint a szülészeti, a nőgyógyászati osz­tályokon és a sebészeteken. — Az említett intézkedés cél­ja, hogy az intézeteken belül is legyen orvosfelelőse a köz- egészségügynek és a járvány­ügynek. Ennek az a körülmény ad különös jelentőséget, hogy a gyógyítással és gyógyszerek­kel kapcsolatos úgynevezett iatrogen fertőzések világszerte elsősorban a kórházakban és a rendelőintézetekben jelentkez­nek, főleg az újszülött- és cse­csemőosztályokon. — A kórházak higiéniás helyzetének megjavítása céljá­ból fontos feladat a takarítás a fertőtlenítés rendiének gyökeres megjavítása: korsze­rű központi sterilizálók léte­sítése; a nagy, sok ágyas kór­I _____________ te rmek fokozatos átalakítása kisebbekre; a csecsemőosztá­lyokon a „bokszosítás”; a kór­házi szennyeskezelés rendjének alapvető megváltoztatása; a kórházi fehérnemű fertőtlení­tő hatású mosásának kötele­ző bevezetése. Mindehhez tar­tozik még az ápolónői létszám emelése. — A sajtóban és a rádióban visszatérő — és különösen a nyári időszakokban rendszere­sen felbukkanó — téma: az ételmérgezés. Hogyan lehetne „ritkítani” e kellemetlen és oly gyakori bajt? — A tömeges nyári megbete­gedések — ételmérgezések — oka elsősorban az, hogy az ipari és kereskedelmi szervek olykor nem veszik figyelembe: nagy melegben egyes élelmi­szerkészítmények gyorsan rom­lanak. A helyzetet az is sú­lyosbítja, hogy a melegre ér­zékeny élelmiszerek szállítása többnyire hűtés nélkül törté­nik. Sok üzletnek ma sincs megfelelő hűtőkapacitása: en­nek ellenére a megengedett­nél tovább tárolja, árusítja a kényes élelmiszert. Az ételek előállításának, tá­rolásának, szállításának és fel­szolgálásának megvannak a szabályai. Mégis, gyakran az üzleti érdekeknek a fogyasz­tókra káros előtérbe helyezése miatt megsértik az elemi köz­egészségügyi-higiéniai rendel­kezéseket — Mik okozzák leggyakrab­ban a nyári ételmérgezéseket, megbetegedéseket? — A fagylalt, a krémes és a disznósajt. A nagy meleggel és a zsúfolt közlekedéssel, a für­dőzéssel, a csónakázással, a mértéktelen napozással, a mo- satlan gyümölcs fogyasztásából eredő bélfertőzésekkel ném akarok részletesebben foglal­kozni. Felsorolásukkal is csu­pán mintegy jelezni szeret­ném: van jó néhány „idényiellegtt” veszély is, amellyel számolni kell. — Szeretnék utalni arra is, hogy az utóbbi években — sajnos — elég sűrűn okoz mér- gezéses megbetegedéseket a nö­vényvédő szerek szakszerűtlen használata. A termelőszövetke­zetekben gyakran nem tartják be a tárolás, a felhasználás előírásait. De az is megesik, hogy a mérgező növényvédő szerekkel foglalkozó dolgozó­kat nem képezik ki megfele­lően a védőszerekkel való munkára, a szükséges óvórend­szabályokra. S ha például a permetezett gyümölcsöknél nem tartják be a legszigorúb­ban a kezelési előírásokat, azok könnyen okozhatnak tömeges megbetegedéseket. — Ügyelnünk kell az egész­ségügyi, higiéniai rendszabá­lyokra... Akik ezeket megsze­gik, azok a társadalom érde­keit sértik. Hiszen például a tömeges ételmérgezések nem­csak egyénileg kellemetlenek, hanem — éppen tömegessé­güknél és gyakori előfordulá­suknál fogva — társadalmi szinten is munka- és teljesít­ménykiesést, súlyos problémát jelentenek. Ezért is helyesel­jük azokat a javaslatokat, ame­lyek a közegészségügyi rend­szabályok különböző rendű és rangú megszegőivel szemben, P korábbinál nagyobb szigort kö­vetelnek. ü. L. posta a Nemzeti Bank engedélyét kéri (?) Eger híre-neve —* külföldön ... A lokálpatrióta szív feldo­bog, amikor a megye különbö­ző tájain, de különösen Eger­ben, az egymást érő külföldi csoportok semmi mással ösz- sze nem téveszthető érdeklődé­sét állapítja meg: megcsodál­ják művészi értékeinket, fény­képezik, házait, másutt nem látható érdekességeinket, kós­tolgatják borainkat, élvezik vendégszeretetünket. De va­jon honnan jut eszébe a kül­földinek, hogy nyakába vegye a közép-európai vándorútra szóló tarisznyát és kíváncsi le­gyen megyénk tájaira, Eger barokk nevezetességeire? Mert azt nagyon jól tudjuk, hogy a hír, vagy a hírnév nem jön csak úgy magától, s ha a turista jön, számvetést csinál, érdemes-e idejönnie. Márpedig ebben az évben ed­dig csupán Egerben százötven- ezer turista fordult meg, és több ezerre rúg a külföldiek száma, akik száznegyvenhét csoportban, Európa legkülön­bözőbb részeiből felkeresik az országnak ezt a kies, érdeke­sen vonzó táját, városát. A Jelenkor július-augusztusi kettős A Pécset szerkesztett irodal­mi és művészeti folyóirat gaz­dag tartalmú, szép •kiállítású összevont nyári számmal je­lentkezett. A folyóirat vezető helyen közli Darvas 'József — a Bara­nya megyei Tanács felkérésé­re írt és most befejezett — Zrinyi-drámájának első részét. A színvonalas lírai anyagból kiemelkednek Csorba Győző, Kassák Lajos, Keresztury De­zső, Takács Imre és Weöres Sándor költeményei. Figye­lemre méltó a lap jugoszláv lírai összeállítása: Pákolitz István jugoszláviai utazásához kapcsolódó költeményei mel­lett Mák Dizdar, a nálunk alig ismert kiváló boszniai költő mutatkozik be művei­vel. A szépprózai írások sorá­ban Fáb'án Zoltán, Sober An­tal és Tímár György elbeszé­lése továbbá két balatoni ri­port kapott helyet a kettős számban. Az Élet és kultúra rovat­ban Bodosi György, Rózsa László és Thiery Árpád szo­szama ciográfiáját, illetve irodalmi riportját olvashatjuk. Az iro-1 dalmi tanulmányok közül ki­emelkedik Kolozsvári Grand- pierre Emil esszéje a tragi­kum korszerű értelmezéséről, valamint Pomogáts Béla Déry- portréja. A gazdagon illusztrált kép­zőművészeti rovatban Tüskés Tibor Ferenczy Báni-mélta­tása és egy még ismeretlen Ferenczi Béni-rajz nyitja a sort. Bes-jömolót olvashatunk emellett Picasso és Herry Moore budapesti kiállításá­ról, a pécsi Modem Magyar Képtár XIX. századi anyagá­ról és néhány dunántúli kiál­lításról. Érdeklődésre tarthat számot Major Máté emlékező írása Dobrovicsról, a pécsi származású neves jugoszláv építészről. A szám illusztrációs anya­gában, nyolc oldalas műmel- lék’eten többek között Bokros László. Borsos Miklós és Fe- renczy Béni raizait, továbbá Henry Moore és Picasso né­hány művének fényképét lá- hatjuk. Az itt járó vendégek szájpro­pagandája kétségkívül nagy jelentősegű. A megye és a vá­ros vonzóerejét az érkező és él­ményekkel távozó turisták nyilatkozataiból — elfogultság nélkül — ismerjük. A mai ide­genforgalmi világ járás lázá­ban, főképp nyáron, amikor nemes kíváncsiságtól hajtva útra kel, aki csak teheti, nem elég a jóindulatú vendégek ajánló szavára hagyatkozni. S amikor ezzel a kérdéssel fel­kerestük a Heves megyei Ide­genforgalmi Hivatal vezetőjét, Csépány Ferencet, elénk tette a július elején megjelent pros­pektust: a Kner Nyomdában, valóban finom kivitelben ké­szült nyolcoldalas kiadvány első oldaláról az Eger—Mátra- vidék felirat mellett és alatt kecses egri minaret és a Mát­ra egyik részének színes fotó­ja tesz kíváncsivá még minket is. Harmincöt kép, többoldalas, lényeget adó ismertetés Eger­ről, a megye nevezetességeiről, majd külön négy oldalon, au­tósoknak is hasznos megyetér­képpel kapja az érdeklődő az elszállásolás, az ellátás, a szórakozóhelyek, érdekességek és a közlekedés tudnivalóit. Ezt a prospektust magyar, orosz, német, francia, angol nyelven, összesen harminchat- ezer példányban adta ki a Me­dicina Könyvkiadó „Panorá­ma” idegertforgalmi szerkesz­tősége és ingyenes kiadvány­ként kerül forgalomba a tu­ristaélet nemzetközi gócain. Arra a kérdésre, hogyan jut el és főképp kikhez jut el az ízléses magyar prospektus kül­földre, már nem kaptunk biz­tos hangú, és derűs választ. A posta ezeket a prospektusokat nem veszi fel, mert nézete sze­rint a Magyar Nemzeti Bank engedélye szükséges a feladás­hoz. Nem értjük ezt a korlá­tozást, az engedélyeztetést bü­rokráciaízűnek tartjuk, hiszen magánosok bármely hazai könyvkiadónál megjelent könyvet feladhatnak külföld­re, éppen azért, hogy hírünk a világban erősödjék, a ma­gyar szellem hatás® kamatoz­zék. Az idegenforgalmi hiva­tal így kényszerül olyan szíves­ségekre, mint legutóbb is, ami­kor a Losoncról érkező autó­busz vezetőjét kérték meg: vi- gven a csehszlovákiai érdek­lődőknek ebből az ízléses tájé­koztatóból. DOBOZ V 1/VlRe 34. Lehetünk katonák jó három­százan. Sok a sebesült. Egy tüzér az orosz század parancs­nokához sántikál, félig oroszul, félig szlovákul könyörög neki, nógy csináljanak vele vala- mit, üszkösödik a lába. Tűre- lem, mondja neki a tiszt, a se­besültek kórházba kerülnek. A tüzérnek vissza kell sántikál- ríia a sorba. Fésűs Járó köz­ben addig okvetetlenKedik, ínig egy altiszt el nem vezeti a városparancsnokságra. Jó félóra múlva jön vissza lelken- äezve, minden rendben van, Kiabálja messziről, de hogy mi van rendben, arról fogalmunk sincs. Papírt ad át a század parancsnokának, aki felolvas- sa a nevünket. Kilépni. Tarba szakaszvezető azonban elkeve­redett valahová. Sorki minden égtájba belebömböli a nevét, de hiába, végre is káromk- d- va megy vissza a bunkerbe, az istenit az álomszuszék fajtájá­nak: aztán nagy csöndben jön vissza, a földön húzza Tarbát, gallérjánál fosva. A szakasz­1967. július 27., csütörtök vezető megfojtotta magát. Zsi­neg a nyakán, szorosan, cso­móra tíötve. Belevág a húsába. Micsoda görcsös elszántság kellett hozzá, jól meghúzni a zsineget, bogra kötni, s még- egyszer, és el nem vágni, ha­nem csöndben, ordítás nélkül meghalni. Deső döbbenten ha­jol Tarba fölé, keze fejével megtapintja a szakaszvezető duzzadt, szilvakék arcát. Hi­deg — Jobban kellett volna vi­gyáznunk rá — mondja, de rögtön kiigazítja magát. — Sár azt hiszem, így könnyebben halt meg, mintha azok ítélik el, akiket szeretett. Mikor történhetett? Talán még az éjjel. A szovjet tiszt idegesen szalad hozzánk, mi történik itt, néhány katonát a bunkerbe futtat, kutassák át, nincs-e több öngyilkos. Nincs Ez az egy volt. S Deső holtá­ban sem adja ki Tp’+át, a szá­zadparancsnok kérdéseire szét­tárja csak a karját, mint aki nem érti, mi vihette rá a sza­ka szvezetőt, hogy megölje ma­gát. Hogyan is mondhatná el két percnyi jelentésbe gvömö- szölve a képtelen tragédiát, hogy egy szakszervezeti bizal­mi, aki sok-sok éven át kíván­ta s várta az oroszokkal való találkozást, végül is miért nem nézhetett a szemükbe. — Szörnyű — mondja Fésűs Járó, orra elsárgul, mintha fagy csípte volna meg. — Hát ez szörnyű. De mindjárt sürget bennün­ket, igyekezzünk, a parancs­noknak nincs sok ideje, dűlőre akar jutni velünk. Igen, men­jünk csak, mentői szaporáb­ban. Engem is ez izgat. Meg- rendültebbnek kéne lennem, de bevallom, csak ez izgat, s egyre jobban, a váratlanul fel­nyílt lehetőség: mert feltétle­nül az, hiszen ha kiemeltek bennünket a sokaságból, és a parancsnok találkozni akar ve­lünk, ez nem jelenthet mást, csakis lehetőséget. Talán töb­bet is? A szabadságot? Azon kapom magam, hogy nézem, nézem, de nemigen látom a szétlőtt, nyomorúságos telepi főutcát, melyet törmelék és üvegcserép terít be vastagon. Gallai morogva faggatja Fé­sűs Járót. — Kéreted magad, az iste­nedet, egy szűzlány könnyeb­ben kilép a szoknyájából. Hát miért nem mondQd meg, mi­ről van szó? — Nem is tudom pontosan — rázza fejét Fésűs Járó. — Elmosolyodik, hogy milyen fontos titkot tud, s milyen iz­galomban tarthat bennünket. Sorki is felvidul, félmarok ci­garettát húz elő valahonnan, mindnyájunkat megkínál, az orosz altisztet is, aki fáradtan1’ lógatja géppisztolya csövét, úgy kísér bennünket. Ahogy távolodunk Tarba hullájától, legbensőbb s legtitkosabb kis gondolatunkat is birtokba ve­szi az élet. Sorki vigyorog. — Ha nincs baj, mindig ar­ra kell menni, amerre a többi — mondja elégedetten. — De ha baj van, sose arra. Az újvárosi kaszinóban, ahor tegnap még a tábori csendőr­ség két szakasza tanyázott, el­ső pillantásra alig változott valamit. Orosz őrség a kapu­ban, nyüzsgő katonák a folyo­són, ez az egész. Minden bú­tor a helyén, az állampolgárok okulására szolgáló faliképek is, melyeken bolsevista kéme­ket, szabotőröket, és más áru­lókat akasztanak fel a csend­őrök nagy szakértelemmel. Hitler képét leverte valaki. Szálasié azonban még ott 'óg a falon, sőt, kissé távolabb Francóé is. Meglököm Fésűs Járót, te. ezt mégis le kellene szedni, változnak az idők. Fé­sűs Járó elképed, hogy a fené­be maradt itt ez a disznó nép­ség, kommá is őket egyenként lefele, az orosz altiszt azonban rászól, ne hadonásszék, hanem álljon becsületesen, ahogy fog­ságban lévő egyénhez illik. Alacsony, himlőhelyes arcú, fiatal tiszt lép a szobába, mö­götte még vagy hárman. — A parancsnok — súgja Fésűs Járó. Köpenye kigombolva, derék­szíja a kezében, megáll az asz­tal mögött, végignéz rajtunk. Erős álla van, mélyen előre­nyúló csontos álla, nem látni tőle a nyakát, orra lapos, mint a bokszolóké, szeme nagy, fur­csán, gyerekesen nagy és kí­váncsi. Int, egy rangjelzés nél­küli egyenruhás férfi — a tol­mács — melléje lép. — Golovkin őrnagy vagyak — mutatkozik be. — Üdvöz­löm önöket. Hallottam, hogy önök, zárt kötelékben, fel tet­ték a harcot a németekkel. Ez nagyon érdekel minket. Ké­rem, mondják el pontosan, hol, mikor és hogyan történt a dolog. Az egyik tiszt leül, jegyzet- füzetet vesz elő. Fésűs Járó idegesen nógatja Desőt. —Szelj már valamit, hát ezt te tudod, a te századoddal tör­tént! Deső tiszteleg, bemutatkozik, majd oroszul folytatja, elővéve zsebéből a tényvázlatot: tessék, ez hivatalos írat,, benne van minden. A tisztek kézről-kézre adják a paDírt, persze, n :m értenek belőle semmit, végül is a tolmácsnak adják, az aztán halkan és gyorsan lefor­dítja az egészet. Golovkin többször is bólint, végül kiiön az asztal mögül, jobban meg­nézi Desőt. — Nagyon helyes — mond­ja. — Önök tehát már elkezd­ték a harcot a fasiszták ellen, csak folytatni kell. Híradósok nyomulnak be a szobába, húzaltekercset cipel­nek, kopácsolnak, a tábori te­lefont szerelik, hangosabban kell beszélnünk. (Folytatjuk) Nagy szolgálatot tesz a me­gyei és az egri vendégjárásnak a MALÉV, mert járatai kül­földre juttatják ezeket a tájé­koztatókat. Bekapcsolódik eb­be a jószolgálati-szívességi munkába a Holland Légitársa­ság, a KLM is, s ennek köszön­hető, hogy a francia és német nyelvterületek turistacsoport­jai, franciák, belgák, hollan­dok, egymást követik Egerben és a megyében. Működik és igen eredménye­sen szolgálja a hazai idegen- forgalom ügyét az IBUSZ bé­csi irodája, ahol az érdeklődő a világ mindenfajta tarka ide­genforgalmi kínálata között már észreveszi, forgatja a mi prospektusainkat is. Mert eze­ket a füzeteket csak külföldön érdemes a turista szeme elé tenni: aki meglátogatja a vá­rost, a megyét, annak már semmi újat nem mondhat ez a füzet, hiszen amikor el­indult, gondosan mindent át­tanulmányozott. Az egri útikönyvek száma és árusítási gondjai felöl érdek­lődve hallottuk, hogy az olcsó kis utazási könyvek, amelyek már a megyében és Egerben eligazítják az ideérkező ide­gent, ugyancsak kaphatók, ol­csók is. Csak az árusítáissai van baj. A várban lehet venni? azonban a kereskedelem, a dohányboltok, de még a könyvbolt sem tartja szívügyé­nek ezt az árusítási gondott mert az olcsó kiadvány olcsó jutalékot, vagy a jutalék elszá­molási módja miatt — nem foglalkoznak vele. Milyen kár! A napokban adtunk hírt róla? hogy a Nemzetközi Camping és Caravaning Club első osztályú / minősítéssel fogadta el a most létesült egri campinget és ugyanakkor a hírverés még apró fenntartásokon, olcsó üz­leti szempontokon akadozik. Az ide kívánkozó turisták­nak már kint, külföldön meg kell az étvágyat csinálni az ideutazáshoz. Evégből még eb­ben a hónapban meg is jelen­tet egy kiadványt az Országos Idegenforgalmi Hivatal Eger­ről magyar, orosz, német és francia nyelven. De ez a kér­dés egyik oldala. A másik az? hogy bárki érdeklődő megkap­hassa külföldön, tudjon róla, honnan kérheti, s ehhez már a posta is kellene. Az is szük­séges, hogy ne legyen akadá­lya annak, ha valaki egy ha­zai autós térképet akar kül­földi barátainak küldeni: a posta vegye fel. Ezek a for­galmi „előírások” pörsenések az idegenforgalom arcán. S ha már megjelentek eddig is a megye és Eger leporellói a kül­föld számára, cseh, lengyel és eszperantó nyelven is, akkor ezek minél hamarabb és mi­nél szélesebb körben váljanak ismertté szomszédaink között Európa távolabbi tájain is. A prospektusok és leporellók szí­nes, ingyenes ajándéka meg­éri a nagyobb gondosságot! (farkas) Mennyit o&vashatunk? Az UNESCO legújabb köz­leménye szerint világszerte kp* 13 millió oldalnyi tudományos irodalmat adnak ki — nem számítva ide a szépirodalom és más kiadványok több mil­liónyi oldalszámát. Ha az 1800-ban megjelent tudomá­nyos kiadványok számát száz­zal jelöljük, ez a szám 1950-ig 100 ezerre emelkedett, s ha a jelenlegi fejlődési ütem meg­marad, úgy a 2000. évben a ki­adványok száma eléri az egy* milliót.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom