Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-04 / 155. szám

EGR[ NXA5

II Pécsi Balét sikere a Föiástp

Országjáró körútja során a Pécsi Balett kisebb együttese vasárnap este az egri vár Földbástyáján lépett fel — telt ház előtt, teljes sikerrel.

A Pécsi Balett valóban különálló fogalom á magyar színházi életben.

Nemzetközi sikerein innen és jűl, a balett ál- tal kiváltott viták váltakozó szélsodrásainak nem engedelmeskedve keresem az őszinte plűvészi hatás pkait, amíg gyönyörködöm könnyed, fiatalos, derűs játékukban. Abban a gondolatsor- tan is igyekszem részt venni, amit a balett tagjai a zenéből kihallalak, s azt a sok apró mozaikot Is szeretném ©egérteni-meg- érezni, amit a jenéből a mozgás nyelvére lefordítanak.

Mert ezt az eleven játékot kínálja a balett a közönségnek.

Mindenekelőtt az a meggyőződés és zárt fegyelmezettség lep meg, amit az egyes baletttagok arcán kapunk. Ezek a fiatal művészek hisznek abban, amit csinálnak. Tudják — ez a tudatosság talán a legfőbb erénye a bemutatott koreográfiái miniatűröknek —, hogy amit alkotnak, az valami új, nemcsak formában, de tartalomban is. A tizenkét kisebb kompozíciót összekötő lírai és filozófiai szöveg — Gosz- tonyi János szellemes és vallomásszerű munkája — cseppet sem. hivalkodik, amikor a modern érzések megvallásáról, megfogalmazásáról beszél.

Itt jutunk el a két koreográfus, Eeh Imre és Tóth Sándor gondolatéinak, tetteinek, fogalmazási újszerűségének titkáig. Nem azt akarják ők ismételni, lemintázni, amit mások már így vagy úgy kifejeztek, hanem azt, amit ők éreznek a

korban élve és a zenében feloldódva.

Válasszuk ki példának a Liszt Mefisztó-keringőjére épülő koreográfiát Liszt líráját, romantikáját, ezeket a finom

zenét „modernné” teszi a dallamot szövegtelenül végigének- lő női hang és úgy érezzük, hogy ez a nem nagy hangsúlyokkal „látott” zene mássá lesz, mást mutat meg magából a mozdulatokkal, mint orgonán megszólalva. A zene és mozdulatok eggyéolvadó ritmusa így juttatja el a hallgató-nézőt a gondolatokig, amiket a balett kifejez.

Ehhez az érzelmi-gondolati kifejezéshez keresik a dallamot, az indító motívumokat a modern zene alkotásaiban is.

A Földbástyán az együttes tagjai — Aradi Mária, Bretus Mária, Handel Edit, Uhrik Dóra, Csikó Ferenc, Vetényi János és Tóth Sándor — léptek fel, míg Gosztonyi János ösz- szekötő szövegét Holl látván mondotta el.

A Pécsi Balett az idei nyár első közönségsikere a Föld- bástyán.

(farkas)

Nehéz, néha megoldhatatlannak tűnő feladat: a televízió képernyője előtt visszaadni egy-egy novella, irodalmi miniatűr atmoszféráját, lélekraj- zát, alakokat, figurákat és szituációkat teremtő alkotói erejét. Nehéz, ám éppen ezért izgalmas, s ha sikert hoz, rendkívül hálás feladat dramaturgnak, rendezőnek egyaránt. A Magazin legutóbbi száma meghálálta a televízióra teremtés munkáját, az utóbbi idők egyik legsikerültebb, drámai hatásában egyik legmeg- ragadóbb programját valósította meg a képernyőn.

Egyszerű, inkább csak jelzésekre szorítkozó díszletmegoldás, a rendezés bensőséges, visszafojtott hangja, az operatőri munka premier plánjai, amelyek megfelelői voltak a dramatizált novella jellemábrázoló „szavainak”, s e „csendes” stílus, e bensőséges játék

érzői és értői, a színészek: kerek és megkapó egészt jelentettek. Közrejátszott ebben gz is, hogy a válogatás is jobbára a kamara jellegű darabokat választotta ki, kevés szereplővel, olyan alkotásokat, amelyek már eredetiben — legtöbbje megjelent a Nagyvilág című irodalmi folyóiratunkban — is az emberi jellemek, sorsok, a lélek belső történéseit hangsúlyozta.

Nehéz és háládatlan feladat lenne rangsorolni most, de talán Dürrenmatt Ejféli párbeszédét lehetne elsősorban megemlíteni. Megrázó és kegyetlen igazságot mond ki itt az író: a hóhér igazságát. A hóhérét, aki öl, ám mégis ő a legártatlanabb abban a világban, amely a szabadság eltiprását tűzte zászlajára és még a lexikonból is kiirtaná az „igazság” címszót. Sinkovits Imre és Kemény László párbeszéde két dráváltozásokat, az itt-ott felcsattanó, tragikus jelzéseket a zenében a fülünkkel észrevesz- szük, a démonikus erők hitét és hatását keressíik-találjuk, mert Liszt derűs lelkében is viharzottak-tomboltak a szenvedélyek. Ezt a Mefisztó-kerin- gőt valahogyan megszelídíti, a mozgásban új alkotássá varázsolja az r fehér ruhás tánc, ez a koreofráfia, mert a Liszt- muzsikából ma, egy adott pillanatban a mozdulatok művésze azt a szenvedélyes szerelmi harcot látta meg, amit egy önmagát feltáró lány és a szerelmes férfi közös szándéka jelenthet.

Vagy itt van a Bach Largo-, jára költött mozgássor! A bú-j csúzásnak mennyi fájdalmas szépsége-érzelme él ezekben az egymást követő hajlékonyhullámzó mozdulatokban. A

Az első havi termelés 50000 töltőtoll

Uj részleg a hatvani műanyagipari üzemben

, A *??vam „aombuzem” bővítése során június 5-én megkezdte működését egyelőre 18 1°??}; “ Műanyagipart Vallalat toltotoll részlege. Az új üzemrész első havi termelése 50 000 toltotoU volt, a belföldi kereskedelem számára rendelt háromféle diáktöltőtoll közül jelenleg a „Lurkó tollat gyártják. Az ügyes kezű dolgozók már 100 százalékot teljesítenek.

• (Foto: Répásy)

maian megpomponált monológ párviadala volt Itt lehetett legjobban lemérni az operatőri munka dramaturgiai szerepét és jelentőségét is: a félprofilban, vagy premier plánban, éles optikával fényképezett újságíróval szemben ott ül az elmosódott árny, a voltaképpen csak szimbólum, — a hóhér. Ilyen „tálalásra” csak a televízió képes.

Pitschmann A drezdai váróteremben című alkotása kissé erőltetettnek tűnt; ragyogó telitalálat volt Nicolaj Éljen az ifjú pár című szatírája, nem utolsósorban a remek kettős

— Garas Dezső és Psota Irén

— jóvoltából. A Fülemüléken még az sem segített, hogy kitűnő színészi gárrda villantotta fel az inkább csak anekdotaszerű, de abban sem újat mondó White-dramatizációt. Egymás mellé kívánkozik, mert szinte egymást egészíti ki, hiszen története mindkettőnek a háborúban gyökeredzik, — a szovjet Azolszkij és a lengyel Rozewicz novellája. Az átkozott háború nemcsak úgy tört be a családokba, hogy elpusztította az apát, de úgy is, hogy sokakban megrendítette a hitet az emberben. Az apát és a hitet visszaadni, a bizalmat és az őszinte reményt a holnapban — erről szól a szovjet és a lengyel író novellája, ez a közös gondolat fűzi egységbe a két történetet. Berek Kati és Nagy Attila, Gobbi Hilda és Tallós Endre játéka e gondolatot szolgálta mély művészi hittel és hitelességgel.

Kitűnő est volt és emlékezetes marad a Világirodalmi Magazin. Egy megjegyzést azonban: Semmi szükség nem volt rá, sőt kimondottan zavart, mert erőltetettnek tűnt, a „képes” magyarázó szöveg. Ügy vélem, sem a Magazinnak, nem az íróknak nincs szükségük arra, hogy bele- és megmagyarázzák „bizonyítványukat”. E bizonyítványt jelesre, sőt helyenként kitűnőre állították ki ők maguk és hitelesítette ezt a televízió, valamint a képernyők előtt ülő milliók.

Gyurkó Géza

Látogatóban a szocialista brigád

DOBOZV iMRe *

14.

— Igen, uraim — mondja sokára a báró —, ez hát afféle búcsúvacsora.

t Az esperes feláll, nyaka remeg. a főjegyző is ettől félhetett egész este, elzöldülő képpel könyörög.

— Meggondolták ezt, méltó- eágos uram? A nép is elveszti a. fejét, ha meghallja... És a front két hete nem mozdul, $alán még vissza is nyomják, tninden lehetséges, méltóságos uram, és az ön családja hat- Sgáz éve ura ennek a környék- pék, ezt nem lehet csak úgy... i Gáldy lassan feláll.

— Fáradjanak át a szalonja. A feleségem este nem

iszik kávét. De nekünk nem $rt egy pohár konyak sem.

Géza odalép a báróhoz.

— Ne vegye ' tolakodásnak, de odaát van két-háromféle kitűnő nyugtatom, ha a bárónénak szüksége lenne rá...

— Köszönöm, doktor. A feleségem sohasem élt nyugta- tóvaí.

A kávé már kitöltve gőzölög. Konyak, szivar, cigaretta az asztalon. Az öreg inas épp akkor húzza be, hangtalanul, maga mögött a szemközti aj4 Mitiüsm

1967. július 4., kedd

tót, mikor az ebédlőből belépünk. Gáldy kényelmesen elhelyezkedik, egy karcsú lábú fotelben, nekünk is int, foglaljunk helyet.

— Te nem marasztalsz, Ernő fiam?

Hűvös a hangja, inkább udvarias, mint ironikus.

— Nem tudom, mit mondjak. — Hatszáz év, mondta dadogva a főjegyző, és egyszerre vége, egy pompás, néma vacsorával, amelyen minden szilárd volt, a vén falaktól a széklábakig, csak belül az emberi világ dőlt össze, fülnek felfoghatatlan robajjal. Gáldy tehát menekül. A búcsúvacsora nem jelenthet mást. De hasztalan vigasztalnám magam azzal, hogy ő megy, én pedig maradok. Sajnos, nem erről van szó. Bármennyire igyekszem ügyesen szedni a levegőt, mint pillangózás közben, én is menekülök. Csak kincsek nélkül, és nem tudom, hová. Mindenki menekül. Aki nem az országúton, hát az esze elől. Hogy ne kelljen bolondulásig gondolkozni rajta, mi múlik el és mi következik. Az Áj hársfái, melyeket gránáttal is bajos szétlőni, ugyanazok maradnak. De a szem. mely nézi őket, már nem lesz ugyanaz. Nevetséges azt hinni, hogy a közelgő vihar csak a kastélyokban söpör. A fejekben is.

Mit hord ki, s mit hoz helyette? — Nem, méltóságos uram, valóban nem tudok mit mondani.

Gáldy szeme Desőn áll meg.

— És ön, főhadnagy úr?

— Hová? — kérdi Deső, felelet helyett.

— Most Zalába Van ott egy kisebb birtokom, a feleségem révén. Onnan aztán vagy erre, vagy arra.

— Így kellett ennek lenni?

— Így lett önt persze, gondolom, nem annyira a tények, inkább az okok foglalkoztatják. Várjon egy kicsit. Ha mindez elmúlik... kedvére válogathat Rengeteg analízist csinálnak, és ki-ki szentül hiszi, hogy az övé az igazi.

— Ez nagyon komiszul hangzik. A dolgok önmagukban, nem későbbi, önkényes minősítésükben hordják a jót vagy a rosszat.

Gondolja meg, mit hajtogatnak még ma itt: az ország pusztulása nem azzal kezdődött, hogy kimentünk a Don partjára, hanem azzal, hogy visszajöttünk. Bocsásson meg, esperes úr, nem önről van szó, ez az egész sokkal régibb és általánosabb... De hát a felelősség az első lépéstől számítódik, nem az utolsótól.

— A felelősség az összeomlás záróakkordja. Különben csak fecsegnek róla. Ha baj van, a vesztesen el kell ver*;

ni a port, ennyi az egész. Igyon még, nagyon jó konyak.

Géza felugrik.

— Kinek rfehezebb a bunkója, és ki üt nagyobbat? Ez minden? Mióta lemásztunk a fáról, semmi se történt velünk? Ön Angliában élt, ismernie kell Bacont: az ember csak az, amit tud... A Hitler- ellenes koalíció nem azzal kezdődött, hogy meg kell verni a németeket. Azzal, hogy miért kell összefogni ellenük. Igen, ez a lényeg, a miért! A felismerés! Hogy az embertelenség erejével szembe kell szegezni az emberség erejét...

Gáldy legyint

— Ismerem Bacont. Szeretni ugyan csak az Essayit szeretem, de hát ez megint ízlés dolga. — Nem vitatkozik a doktorral, Desőhöz fordul. — Nézze, mióta megvagyok egyebet se hallok magunkról, mint hogy alkalmatlanok vagyunk a vezetésre. Szamárság. Egy osztály mindenre alkalmas, amíg nyeregben bír maradni. Ha kirepül a nyeregből... — Szivarját nézi, vállat von. — Az elmarasztaló verdiktet már megfogalmazták rólunk. Eladtuk a nemzeti függetlenséget, kiszolgáltuk a fasizmust. Hallgatom az angol rádiót. Ráadásul ismerem őket. Rendesen csak a más csatlósát szidják.

— Ezúttal mégsem erről van szó — mondja Deső.

— Erről is. Ne legyen naív, főhadnagy úr. A dísznóságok megítélése attól függ, melyik oldalon követték el őket.

— Ne haragudjon, de ez cinizmus.

— Rendben van. Halljuk az ön elméletét.

Gallai gyulladt szemmel bámul maga elé, azt hiszem, az egészből egy szót sem hall. Szüntelenül iszik, a szesz gőze végképp kilendítette abból az állapotból amelyben még érdeklődni tudott a dolgok iránt. A főjegyző furcsán megnyugodott, a levegőben lógó veszedelem fantomja néki egyszeriben realitássá lett. Az esperes elővette breviáriumát, de becsukva nyugtatja a térdén, fáradtan bámul a semmibe.

— Nincs elméletem — mondja Deső. — Csak szégyenem.

— Önnek? Azt hiszem, mindent megtett. Ritkán látni ilyen szépen dekorált tisztet.

— Mindnyájan szégyelljük magunkat, akik gondolkodunk. Az első ütközet után azt mondtam magamban, nem. Később is mindig mondtam, és mindig magamban. Ha felfűzném ezeket a néma nemeket. ijesztő rózsafűzér lenne belőlük... Beregben elvitték a szállásadómat, egy kacskake- zű, girhes falusi szabót. Szidta a németeket, a háborút, minek kell kihajtani a magyar fiúkat, idegen földet trágyázni a testükkel, emberi mivoltából minek kell kivetkeztetni. mindenkit. Hangosan. — Érti? Ez a nyomorult ki merte mondani. Hát mit ér a Del- ső tiltakozás? Semmit. Rohadt alku. Kiabálni kellett volna... Akarni valami mást, ás amellett kitartani. De nem tudtunk választani. Nem mertünk dönteni. A gyáva folytatással csak növeltük a felismert bűnt. És nem is az, amit elkövettünk, nem az a nagyobb, hanem amit elmulasztottunk. Amit nem tettünk meg, pedig kellett volna.

tFolytatjuk)

(Tudósítónktól):

A hatvani MÁV utazószemélyzet legjobb szocialista bri„ gádjának tagjai látogatóban jártak az Országos Söripari Vállalat Kőbányai üzemében. A brigádot a vállalat szak- szervezeti bizottságának titkára és az észb termelési felelőse fogadta. A vasutasok megnézték a Il-es telepi erjesztőpincét, ahol a vállalat nyolcszoros szocialista brigádja dolgozik. Ez a brigád már megkapta az arany fokozatot, s a szocialista brigád vezetője kormánykitüntetést is kapott.

Az üzem megtekintése után a söripariak megvendégelték a vasutasokat, s közben baráti beszélgetés során számoltak be kölcsönösen a szocialista brigádok munkájáról, megvitatták a problémákat.

A látogatók és a vendéglátók megegyeztek, hogy kapcsolatukat tovább erősítik, s figyelemmel kísérik egymás munkáját.

Több mint

háromezer ii.j pedagógus

A felsőoktatási intézmények nappali tagozatán az idén 3094 pedagógusjelölt fejezi be tanulmányait. Az új diplomásak 3603 munkahely közül választhattak. A Művelődésügyi Minisztériumban elmondották, hogy a pályázatokat elbíráló elosztó bizottsági üléseken 2516-an vállaltak állást. A ta» nárképző főiskolákon, tanítd és óvónőképzőkben végzők -* néhány kivétellel — minő munkába állnak.

Világirodalmi

Magazin