Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-04 / 155. szám

Mérnöki elöltek — ggciri gyakorlütmi Június 25. és július 2. között zajlott le Varsóban az I. nem­zetközi fizikai diákolimpia. A vetélkedő mind az egyéni, mind a csapatversenyben ma­gyar győzelemmel zárult. Az egyéni versenyben első díjat nyert Szalay Sándor, a debreceni Kossuth Lajo6 Gya­korló Gimnázium most végzett IV. osztályos növendéke. Mi­hály László, a budapesti Land­ler Jenő Gépipari Technikum Megáll vagy nem áll meg ? Erre még a forgalmi ve­zető sem tudott válaszolni fejből, mert szerinte is elég bonyolult: melyik autóbusz- járat áll meg Gyöngyösön a déli városrésznél található feltételes megállóban? Járat­ja válogatja. Eligazító elvként említette a helyközi járatok gyorsítá­sának igényét, valamint azt, hogy a helyijáratok lehető­séget adnak az itt lakóknak a MÄVAUT-pälyaudvar el­érésére. Kénytelenek vagyunk te­hát az említett elvekkel vi­tatkozni, mert úgy érezzük, a helyi körülményeket még a legfontosabb elveknél sem lehet figyelmen kívül hagy­ni. A gyöngyösi déli város­részben már most legalább ötezer ember lakik. Néhány éven belül a számuk nagy­jából megkétszereződik. Eny- nyi lakója még Ilortnak sincs, pedig ott három meg­állóhelyen lehet az autó­buszokra felszállni. De ha már Hort jutott az eszünkbe, maradjunk csak a községen átmenő főútvonalon, ahol szintén két megállóhely könnyíti meg a lakosság uta­zását. Ennek a két megálló­helynek a távolsága egymás­tól nagyjából megegyezhet azzal a távolsággal, ami gyöngyösön a déli városrész-AWesztx. — Kibírhatatlan ez a meleg... — Az! — Megettem már a kenyerem javát, de az­előtt nem volt soha ilyen meleg. Csak most — lg , azelőtt nem volt ilyen meleg, én sem emüt.iszem rá. Ez tény. — Na látja. És télen is olyan hidegek vóltdk, mint azelőtt soha. Olyan hideg télen, olyan meleg nyáron, mint azelőtt, a régi időkben soha.„ Mitől van ez, mit gondol? — Hát, ugye." Mit tudom én _ — M ajd én megsúgom magának," A sok gyár, meg a nagytábla földek... Más lett miat­tuk a szél járása, más az idő is... Ha nem len­ne annyi gyár, meg kisparcellák lennének, akkor ugye... Szóval érti?! (—ó) Füzesabonyban : és a MÄVAUT-pályaudvar között lehet. Igaz, Hortnak nincs autó­busz-pályaudvara. De van Egernek. És Eger­ben a vasútállomásnál szin­tén találunk egy megállót. Itt is fel lehet szállni és le is lehet szállni az utasoknak, kivéve a gyorsjáratokat. De még a fővárosban is hason­ló a helyzet a Keleti pálya­udvarnál. Végső soron az utasok jo­ga mindenképpen bonyolult. Alapos menetrendi tájéko­zottságot tételez fel az utaz­ni szándékozóknál. Valahogy úgy — elnézést a kiélezett megfogalmazásért —, ha utazni akar, előbb ismerje meg járatonként a MAVAUT menetrendjét. Aztán — ha az országos elvek ezt megen­gedik, — igénybe vehet egyes járatokat. Ellenkező esetben üljön taxiba vagy helyijáratra. Hogy a helyi- járat énpen másfél órával hamarabb szállítja be az autóbusz-pályaudvarra, mint ahogy Indulna az autóbusz, hát, istenem, nem lehet mindenkinek a kedvére tenni...! Ott van viszont a taxi. Hogy az legalább tíz forintba kerül? No, és... ? Végül is: minek van a MÁV AUT-pályaudvar, ha az utasoknak máshol is sza­bad az autóbuszokra fel­szállni? Nem igaz? (g. moi—t) Kiről írjak. ? Közérdekű témáról akartam írni egy olyan kis izét, amitől nevetve dühöngenek az emberek, olyan kis vacakot, amely a sza­tíra, a gúny nyilaival pécézi ki a mindenki által ismert ée útált bosszantó dolgaink - egyikét. Az ötletem már megvolt, mind­össze arra volt szük­ségem, hogy olyan foglalkozást találjak negatív hősöm számá­ra, amely olyan álta­lános, hogy ne sértse konkréten egyetlen szakma becsületét sem, de annyira még­se legyen általános, hogy olvasóim azt higgyék, ilyen foglal­kozás nem lévén, az egész kis bosszantó dolog a Holdon tör­tént meg. Megvan. Mondtam magamnak és már pötyögtetni is kezd­tem az írógépen: Bur- bulya Ödön eszter­gályos... — Micsoda’ — lé­pett az asztalomhoz Burbulya. — Még hogy esztergályos. A munkásosztály derék­hadának egyik pro­minens szakmáját akarja maga gúny tárgyává tenni? Ve­gye tudomásul, hogy feljelentem és utána meg is pofozom. De lehet — tette hozzá tűnődve —, hogy bele is rugdosok a humora hátsó részébe. Megvan. Mondtam magamnak és már pötyögtetni is kezd­tem az írógépen: Ka* jevác Bernát tsz-bri- gádvezető... — Micsoda? — lé­pett az asztalomhoz a brigádvezető. — A ke­serves ántiját magá­nak. A szövetkezeti mozgalmat akarja le­járatni, ugye? Mint­ha nem szidnának bennünket amúgyis, különösen a brigád­vezetőket... Szégyell­ne magát és meg ne próbálja bántani a szövetkezeti brigadé- rosokat, mert vasvil- lanyélre hányom irka­firkájával együtt... Ohó, semmi baj. Lelkendeztem és már kopogtatni is kezdtem uz írógép bülentyüiti Galagonya Tihamér könyvelő, aki.„ — Egy frászt, uram. Azt. Semmi könyvelő. Éppen eleget csócsál- tak rajtunk eddig, de most jön az új gaz­dasági mechanizmus, s aki a könyvelőket a nevetség tárgyává te­szi, az a gazdasági mechanizmust akar­ja voltaképpen tá­madni? Ezt akarja maga, uram? A világért se akar­tam, így tehát más szakmát kezdtem ír­ni, aztán ismét mást, és újfent mást, mert sorba jöttek a szak­mák tiltakozó képvi­selői és nem törődtek síró szemeimmel, két­ségbeesett és remény­telen jó szándékom­mal, még a hibákkal se törődtek, de mind, legkevesebb egy éj­szakai nagy verést helyezett kilátásba, ha... Megvan. Mondtam magamnak, és már pötyögtetni is kezd­tem az írógépen: Egri Ede újságíró... . = Van.pofád a ao* Napirenden a lakosság ellátása Füzesabonyban júljus 5-én, számol a lejárt határidejű ha- szerda délelőtt fél 9-re össze- tározatok végrehajtásáról, hívták a járási tanács végre- majd a végrehajtó bizottság hajtó bizottsági ülését. megtárgyalja a füzesabonyi Veres István vb-elnök be- járás III. ötéves iparpolitikai _____________________________ tervét. A beszámoló jelentés és bizonyára majd a vita is azokra a kérdésekre iparkodik választ adni, hogy a füzesabo­nyi járás községeiben jelenleg kielégítő-e a háztartási gépek, a motorkerékpárok és gépko­csik javítása? Megfelelő minő­ségben és időben javítják-e a rádiókat és a televíziókat? Kislakásépítésben hogyan le­hetne többet segíteni ? Mosás, vegytisztítás és egyéb szolgál­tatást illetően mi a lakosság igénye most és mi várható a következő években? Hogyan in­tézkedjék, mit tegyen a tanács, mire hívja fel a szövetkezetek és a többi illetékesek figyel­mét, hogy a következő'években javuljon a lakosság ellátása. Az országgyűlés jóváhagyta, majd Heves megye Tanácsa is megtárgyalta az 1967. évi költ­ségvetést. A füzesabonyi járás költségvetését az előterjesztés­nek megfelelően 29,8 millió fo­rintos összeggel hagyták jóvá, ezért csupán arra van szükség, hogy járási tanács vb a bevé­teli, illetve a kiadási főössze­geken belüli előirányzatválto­zásokról tájékozódjék. A napirend harmadik pont­jaként a Füzesabonyi Járási Tanács vb szerdán személyi ügyeket és indítványokat tár­gyal. ját tányérodba köp­ni? — kérdezték meg szerény rugdosás köz­ben kollégáim és mély undorral fordul­tak el tőlem, aki ké- pe$ lett volna a saját közös tálat is meg- szentségteleníteni egy nyomorult humo- reszkért. Megvan. Ujjongtam fel és már pötyögtet- tem is: Bárczi Benő báró, aki... — Uram. Igaz, hogy én báró voltam — lépett elém egy idősebb úr —, de mint dolgozó mentem nyugdíjba, jelenleg is négy órábay ötszáz forintért dolgozom becsülettel, nekem, kérem, törzsgárda- jelvényem is van, en­gem a munkám után megbecsülnek... Miért akarja élezni az osz­tályharcot? Ráborultam az asz­talra és zokogva ad­tam fel a témám; amíg van mód és le­hetőség, Hold- és Ve- nus-beli emberekről fogok majd írni... (egri} rUmmitntL 1967. július 4., kedA Természetesen csak a K1SZ- szervezetnek, s még a nyár elején, alighogy visszatérünk Egerből. A csúcsvezetőség ugyanis még a szünidő folya­mán fel akarja dolgozni a ta­pasztalatokat, hogy azokat már az idei ősztől hasznosít­hassák az egyetemisták. KÉTHÓNAPOS bervai tar­tózkodásuk idején, nyilván al­kalmat kerestek a fiatal mér­nökökkel való beszélgetésekre is. Mit hallottak tőlük, általá­ban mi a véleményük a íi- nomszeretyénygyári műszaki­ak hétköznapjairól? — Nem akarunk általánosí­tani — próbálja Hollósi össze­foglalni az egyetemisták állás­pontjait —, de akikkel szót váltottunk, általában nem na­gyon elégedettek a fizetéssel Azt mondták, hogy sok heiyütt többet keresnek. Ugyanakkor azonban azt sem hallgatiák el, hogy Bervában annál többet tanulhatnak, így egy ideig nem sajnálják az „iskolapénzt”. Valahogy mi is így véleke­dünk... — Mi következik július el­seje után...? — Még mindig nem a pihe­nés — válaszolja, kissé fáradt mosollyal Lauer. — Még két hét van a vizsgaidőszakból. A gyakorlat idején a tudományos szocializmusból levizsgáztunk, de másik két tantárgy csak ezután kerül sora. — És utána? — Három hétre Kassára utazom, újabb gyakorlatra, s úgy gondolom, hogy Dezső is Karl-Marx-Stadtba, ahová je­lentkezett. — Milyen utazás lesz ez...? — Rendkívül kedvezményes termelési gyakorlat. 500 forint részvételi díjat fizettünk, meg 400 forintot zsebpénzért. A többit az egyetem adja. Sze­rintünk nagyon megéri... Most búcsúznak a Bervától •s nem is soká már a több munkával, kevesebb pihenéssel telt idei nyártól. Aztán az ■ utolsó erőpróbák következnek: az ötödik év feladatai, az ál­lamvizsgák. DIPLOMAMUNKÁIK téma­körét — az egri gyárból vi­szik. Bervai javaslatokból, gondokból válogatnak néhány hónap múlva. GyónI Gyula vát — magyarázza Hollósi. — Most meglepett, hogy rövid idő alatt is mennyit bővült, színesedett a profil, nap nap után milyen sok, mérnökem­bernek való feladat akad az osztályokon, áz üzemekben. MINDKETTEN gépésztechni­kusok, a műszaki élettel nem az egyetemen ismerkedtek s még csak nem is ebben a gyár­ban tanulják. Az előadóter­mekben és itt — csupán Is­mereteiket gyarapítják. — Hogyan fogadták a mér­nökjelölteket, milyen felada­tokat kaptak...? — Nagyon kedvesek a fi- nomszerelvénygyáriak, úgy kezelnek bennünket, mint ha régi dolgozóik lennénk — mondja Lauer János. — Inté­zetünk egykori diákjának, Rétfalvi Károly mérnöknek a személyében instruktort állí­tottak mellénk. Karcsi szíve­sen foglalkozik velünk, sokat regit, nemcsak munkatársunk, hanem barátunk is egyben. Kalauzolása mellett úgyszól­ván végigjártuk már a Bér vát, tájékozódtunk az érdekesebb termelési kérdésekben, láttuk a fontosabb gyártmányokat... Aztán olyan feladatot kap­tunk, amilyent az egyetem kért a számunkra. Megoldásuk közben módunkban áll tovább fejleszteni a Miskolcon tanul­takat, de részt kérünk a Fi- nomszerelvénygyár gondjaiból is. Megbízatásunk, főleg a kompresszorokkal kapcsolatos: művelettervezéssel, technoló­giai vonatkozású témákkal foglalkozunk. Ki-ki önálló te­rületet kapott, ám egymástól nem szakadunk el, kölcsönö­sen érdeklődünk valamennyi probléma iránt — Érdekességként említem — veszi át a szót Hollósi De­zső —, hogy egyetemünk tör­ténetében először, KlSZ-fela- datot is kaptunk a nyári gya­korlat idejére. Kutatnunk kell a gyárban, hogy mit várnak a felsőoktatástól, milyennek képzelik el a jövő műszaki ér­telmiségét, főleg mely terüle­teken várják a fiatal mérnö­kök segítségét. Egyszóval: ho­gyan érkezzenek a diplomá­sok? Aztán mindezt összegez­zük, de már nem a gyakorlati naplónkban, hanem külön le­vélben adunk róla jelentést. A HUSZONNÉGYES üzem ebédlője, átmenetileg „terve­zőirodává” lépett elő: tisztaság és csend van itt, a gyári gya­korlatra érkezett negyedéves egyetemistáknak — jobb hí­ján — megfelel ez a helyiség arra, hogy kapott feladataikon dolgozhassanak... Az asztalo­kon rajzpapírok, rajtuk bo­nyolult számítások alapján különféle ábrák születnek. A mémökjelöltek közül két fiatalemberrel beszélgetünk. Egyikük, Lauer János, messzi­ről került ide: a Dunántúlon lakik a családja. Azt mondja, hogy amikor a Miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem harmadik évfolyamán válasz­tásra került sor, semmiképpen sem akart régi városába, Győrbe kerülni, „országjárás­ra” indult így döntött Eger mellett, így lett a Finomsze­rei vénygyár ösztöndíjasa. Ez most már természetesen köti: a termelő, az alkotó munká­val itt kell alaposabban meg­ismerkednie. Tavaly nyáron dolgozott először a Bervában, ismerőseivel az idén találko­zott újra. Kollégája, Hollósi Dezső ugyan egri illetőségű, ám a helyi gyárban mégis csupán első gyakorlatát tölti. Ö ugyanis „szabadúszó” egyete­mi ösztöndíjat élvez — válo­gathat a munkahelyekben. A múlt évben a dohánygyári tmk-műhelyben dolgozott, most meg kíváncsiságból ide jött, mivel az utóbbi időben annyi mindent hallott az ér­dekes, izgalmas változásokról. — Korábban, meglehetősen egysíkúnak ismertem a Bér­mál ísabb egészségügyi, szociá­lis, emberi körülményeket biz­tosít*: tta volna. Sőt! Amikor erről az eset­ről értesültek a környékbeli termelőszövetkezetek, járási, párt- és tanácsi szervek, az külön keserítette őket. hogy ezzel az aktussal kútba esett az a reménységük, hogy a jö­vőben általánosítsák ezt a gyakorlatot. Vagyis, a szövetkezeti épít­kezéseknél úgy oldják meg a felvonulási épületek elhelyezé­sét, kialakítását, hogy az ké­sőbb — természetesen a több­letköltségek megtérítésével — megmaradjon a közös gazdasá­goknak és pihenőjéül, étkezési helyéül szolgáljon a tanyasi embereknek. — Ilyet csak hozzá nem ér­tők mondhatnak és beszélhet­nek — ez volt az építők véle­ménye. — Hiszen ehhez fel kellene rúgni az eddigi szabá­lyokat, rendeleteket! — tették hozzá végső aduként. Fel kellene rúgni? Ennek még a lehetőségét is olyan szent borzadállyal fogad­ták, hogy szinte nem is mer­tem folytatni azokat az érve­ket, amelyek azt bizonyították volna, hogy a jogszabályokat, rendeleteket emberek alkotják és bizony akad köztük, ame­lyet elavulttá tesz az élet és amelyet éppen az emberek ér­dekében meg lehet, sőt meg kell változtatni, hogy inkább ezeknek az elavult paragrafus- falaknak kell nekiesnünk csá­kányainkkal, mintsem azoknak amélyek az emíbert szolgálnák. Kovács Endre Megkérdeztük az építő vál­lalat vezetői, mi a véleményük a zsadányiak felháborodásáról az épület szétrombolásával kapcsolatban? — Mi akkor 1» széttúrtuk volna, ha már a tető is rajta van — ez volt a felelet. — De hisz a termelőszövet­kezet megvette volna az épü­letet. — Akkor miért nem rendel­ték meg előre... az istállóval együtt? — Mert eddig nem adtak hi­telt ilyen szociális beruházá­sokra. Ráadásul úgy sokkal többe kerülne a szövetkezet­nek. Olcsóbb és ésszerűbb meg­oldás nem kínálkozott annál, hogy a felvonulási épületet ele­ve úgy húzzák fel, hogy az ké­sőbb nékik is hasznos legyen. És megmaradjon... — Igen... Igen. De ez nem szabályszerű — kaptuk az építőktől a választ Vagyis, akák úgy vélték, hogy ez valóban ésszerű meg­oldás lenne a mezőgazdaság­ban dolgozó emberek életkö­rülményeinek javítására, azok most „megüjhetik a bokáju­kat”. Jogászok, szakemberek erősítik meg ezt Mert a ma érvényben lévő rendelkezések, szabályok ér­telmében rosszabbul is jár­hatnának, akik azt vélik, hogy a termelőszövetkezetekben dol­gozók érdekében eltekinthet­nek a ma még érvényben lévő, de vitatható jogszabályoktól, A tamazsadányiak úgy véle­kednek, hogy semmi se ment­heti azokat akik majdnem kész épületet rombolnak le a „»zabái, az szabál” jegyében, különösen akkor, ha számukra ez az épület éppen a legminá­X minap vadonatúj épület romja felett keserű kifakadá- sokat hallhattam, — Az ember nem éri fel ész­szel. Lerontani egy majdnem kész épületet — Nem hittem d, amikor mondták, azért jöttem ki ide — mondja a kerékpáros férfi és fejcsóválva nézi a szétdön- tött épület maradványait, a le­meztelenített alapot, amely pi­henője, fürdője, étkezője és kéziraktára lehetett volna a tamazsadányi Egyetértés Tsz állatgondozóinak, tanyamunká­sainak. Ezek az emberek most — 30—35-en — egy vályogvis­kóban húzódnak meg, ha vi­har jön, ha enni akarnak, s elképzelhető, mennyi hely jut számukra egy háromszor négy méteres kalyibában. Jó, ha áll­ni tudnak. E felháborodott vélemények titán kerestük meg a szövet­kezet vezetőit, akiktől megtud­tuk a „tényállást”. — Magtár-padlásoa tehéms- tálló építésére kötöttünk szer­ződést a tanácsiakkal. Tudtuk, hogy ehhez szükséges felvonu­lási épület, ahol az embereket és a legszükségesébb építő­anyagokat elhelyezik Mi azt szerettük volna, hogy néhány méterrel odább húzzák fel a falakat, mint ahol az istálló épül, mert úgy gondoltuk, hogy ha ez ez épület megmarad, jó lesz később pihenőnek, étkező­nek, fürdőnek. Am erre már nem kerülhe­tett sor, mert az épületet egy­szerűen leromtoltatta a válla­lat Jó egy héttel ezután, hogy megkapták a szövetkezettől az értesítést: minden külön költ­séget vállalnak, megveszik az épületet, hiszen nagyon szük­séges számukra, éppen az em­beribb munkakörülmények biz­tosítása miatt. Lettölt és lettöntendű falak III. osztályos tanulója a ne­gyedik, Marossy Ferenc, a bu­dapesti Fazekas Mihály Gya­korló Gimnázium III. osztályos tanulója, a hatodik helyen vég­zett. A csapatversenyben a ma­gyar csapat 107 ponttal sze­rezte meg az első helyet Len­gyelország csapata előtt, mely 104 pontot ért eL (MTI) Magyar győzelem az első nemzetközi fizikai diákolimpián

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom