Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-25 / 148. szám
' s» Xnért MhAom nrml M, mert ugyan hova jelen tkea- betteuL w’na» Az alapvető indítékot eim adták meg. A másooiK osztály óta valahogy úgy alakult, hogy nekem az orvosira kell mennem. Tulajdonképpen máshova nincs Is kedvem. Azt mondhatom, hogy ide van, bár nem tudom még elképzelni magamat, mint orvost. A második indítékot az váltotta ki, hogy nincs különösebben kedvenc tantárgyam. Matematikából nem vagyok jó — ezért nem sikerült a jeles rendűség — a magyar nem érdekel, a kémia olyan közömbös, a földrajzot és a történelmet jobban szeretem —, de tanár nem akarok lenni —, arra nem gondoltam soha, hogy nyelvekből tanuljak tovább, viszont biológiából mindig ötös voltam. Igaz, ott a másik felvételi tantárgy, a fizika, amely bár ne lenne. A jog kiesett az érdeklődésemből. A közgazda- sági meg nagyon ködösnek tűnik. Az agrár eszembe sem Jutott és Inkább bármi más lennék, mint mérnök, amihez nem érzek semmi tehetséget Mint jó ismerősének mondta el ezeket nekem egy frissen érttségizett fiatalember, s bár mindez nem hat túlságosan megnyerőén, viszont őszintének tűnik. LEÁNYOFFENZÍVA Károm középiskola — az egri Dobó és Szilágyi, valamint a hatvani Bajza gimnázium és szakközépiskola — most érettségizett tanulóinak csaknem S3 százaléka jelentkezett tovább* tanulásra. A Bajzából 70 százalék, a Szilágyiból 65, a Dobóból 59 százalék Jelentette be igényét, hogy egyetemre, főiskolára, vagy más felsőfoké tanintézményben szeretne továbbtanulni. Az 55 és 70 százalék között elég nagy az eltérés, de egyrészt lehet, hogy a Dobó gimnazisták reálisabban mérték fel az erejűket, másrészt a hatvaniak mintha jobban mérlegelték volna a lehetőségeket, ugyanis ők 29 féle felsőfokú intézménybe jelentkeztek, csaknem kétszer anylapjainkban az általános műveltségnek egyre fontosabb követelménye, hoer beszédünk hangalakjában is helyes, kifejező, amellett szépen zengő legyen. A helyes kiejtés, a szép magyar beszéd kérdéseinek széles körű megvitatása céliából, két évvel ezelőtt a Magyar Nyelvtudományi Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete konferenciát rendezett Egerben. Az 1965. október 22— 23-án tartott nagy fontosságú tanácskozás anyaga most jelent meg a Tankönyvkiadó gondozásában. A könyv címe: Helyes kiejtés, szép magyar beszéd. Kiejtésünk vitatott kérdései címmel Deme László tartott igen alapos vitaindító előadást. A most közreadott kötet ezt egész terjedelmében közli, valamint a további érdekes és tanulságos előadásokat Is (Lő- rincze Lajos: Tájnyelv és kiejtés; G. Varga Györgyi: A budapesti köznyelv és a kiejtési norma; Bencédy József: A kiejtés és az iskola stb.). Bakos József (az Egri Tanárképző Főiskola magyar nyelvészeti tanszékének vezetője) Kiejtés és „tanári beszéd” a felső- oktatásban, Gáti József színművész Kiejtés és előadóművészet című előadása is sokak érdeklődésére tarthat számot. A könyv második felében az egri konferencián elhangzott hozzászólások kaptak helyet. Részletes Ismertetésre e kis cikk keretében nincsen mód, de talán néhány hozzászólás címének puszta felsorolása is érzékeltetheti, hogy a helyes kiejtés, a szép magyar beszéd valóban mindnyájunk ülve, és milyen sok feladat áll előttünk ezen a téren. Tíz cím a sok közül: Beszédtechnikai és kiejtési problémák a rádió bemondóinak gyakorlatában; A kiejtésvizsgálatok és a stilisztika; Az írógépek és a helyes kiejtés; A kiejtés, a § hangsúlyozás és a hanglejtés tubái; Kiejtésünk művelődés- történeti és oktatásügyi vonat- Mozásai; A kifejező beszéd; Az BAJZA, DOB«, SZILAGYI Ki mit tanul? — tovább nyiba, mint m Dobó gimnazisták. Viszont azt aem sz-bad figyelmen kívül hagyni, hogy a Dobóban csupán fiúk érettségiztek és sok a szakközépiskolás, a Bajza viszont vegyes középiskola Ezért nézzük meg a Szilágyi leánygimnázium hasonló adatait is: ők 21 féle helyre jelentkeztek, tehát mintegy középen foglalnak helyet a már említett 65 százalékos jelentkezési arányukkal is. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a „lány- offenziva" tovább tart: több lány jelentkezik továbbtanulni, mint fiú. IDEGFESZÜLTSÉG ÉS TÁJÉKOZTATÁS Már felvették Schmidt Klárát, a Szilágyi Gimnázium tanulóját Csehszlovákiába, a textilvegyészeti szakra, mint ösztöndíjast Kitűnően tanult négy éven keresztül. — Hogyan és mennyit tanult s felvételire7 — Már év közben is rendszeresen. Legalább' ugyanannyit készültem a felvételire, mint egyik napról a másikra az iskolai feladatokra. A kampánytanulásnak nem sok értelme van. Sok lány már a vizsga előtt kiborul. Idegileg kész az utolsó napok megfeszített tanulása miatt Azt hiszem, én nyugodt voltam. mm. Kz a nyugodtság biztonságérzetből fakadtT — Olyan biztonságérzetből, hogy nem voltam kimerülve idegileg és arra Is gondolhattam, ha nem jutok ki Prágába, akkor még van lehetőségem a budapesti műszakin. — Vajon miért jelentkezett a Szilágyiból s továbbtanulni szándékozók S0 százaléka tanárnak! — Túlságosan kötődnek az egyes tantárgyakhoz. Aki szereti mondjuk a fizikát, az fizika szakra jelentkezik. Nem is gondol arra, hogy a fizika milyen sok szakma alapja. Például a textilvegyészeté Is. A tanároknak jobban fel kellene hívniuk a figyelmünket az érdeklődésünkből, tájékozódott- ságunkból kieső pályák iránt SLÁGER: A VENDÉGLÁTÓIPAR A számok a következőkről vallanak: a hatvani Bajzából (vegyes gimnázium) 30 százalék (annyian, mint a Szilágyiból) jelentkeztek valamilyen tanári szakra, egyetemre vagy főiskolára. A dobós fiúk közül 15 százalék. Most már egyre jellemzőbb, hogy a reál szakokra jelentkeznek Inkább, a legtöbben matematika—fizikára. Nálunk, Heve* megyében pedig meghatározott szerepet játszik az egri főiskola vonzása, hiszen például a Szilágyiból 28 „tanárjelölt” közül 24-en jelentkeztek ide és csupán négyen egyetemre. Előkelő helyen állnak az or- vosegyetemi jelentkezések is, A Dobóból a jelentkezettek 12, a Szilágyiból több mint 10, a Bajzából nem egészen 10 százaléka szeretn« orvosnak menni. S harmadiknak meglepően u agrár felsőoktatási intézmények következnek. Szembetűnő ez főleg a fiúknál (a Dobóból 20, a Bajzából 10 százalék jelentkezett ide) amíg a lányok közül majdnem senki nem vállalkozik erre a pályára. (A Szilágyiból még ketten sem jelentkeztek.) Még nagyobb megoszlás van, ha a műszaki pályákra jelentkezők arányát vizsgáljuk: a Dobóból csaknem 30 százalék Könyv a helyes kiejtésről, a szép magyar beszédről idegen szavak és nevek ejtése; A nevelők és a népművelők feladatairól; Helyes és szép beszédre nevelés az iskoláiban; A beszédhibák javítása. Részt vett az egri konferencián Kodály Zoltán, aW már harminc évvel ezelőtt is felemelte szavát a jó magyar kiejtés érdekében; a most elmondott megjegyzéseit egy közös cikkbe gyűjtve közli az értékes kötet. A könyv végén Deme László vitazáró összegezését és a konferencia határozatait találjuk. A függelékben részletes szó- és tárgymutatót is kapunk. Befejezésül álljon itt, amivel a azerkesztők (Grétsy László és Szathmári István bocsátották útjára ezt az igen hasznos kiadványt: „Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a kötet csak elindítója mindannak a sokrétű tudományos és gyakorlati munkának, amely köznyelvi kiejtésünk vizsgálata és egységesítése, az értelmes, tiszta magyar beszéd elterjesztése terén még ránk vár. De nagyon bízunk abban, hogy ez a kiadvány addig is hasznos segítség lesz pedagógusainknak, társadalmi munkásainknak, előadóművészeinknek: mindazoknak, akik szívükön viselik a szép magyar beszéd ügyét” Dr. Pásztor Emü műszaki jellegű felsőoktatási intézménybe igyekszik, a Bajzából csaknem 11 százalék (ebből 4,5 százalék felsőfokúba), a Szilágyiból 5 százalék sem. Itt ma már sokat számít a szakközépiskola, ahonnan legtöbben a felsőfokú technikumokba igyekeznek. Ezekbe sokkal többen jelentkeztek az idén, mint az elmúlt években. Említsük meg az új „slágert” Is, a Felsőfokú Kereskedelmi Vendéglátóipari ée Idegenforgalmi Szakiskolát, ahová a Szilágyiból majdnem 9 százalék (!) a Bajzából 4 százalék jelentkezett Ez közgazdasági jellegű Iskola. Talán ha az ide igyekvők pontosan tudnák, hogy tu- lajdonképpn ugyanazt tanulják itt, mint a közgazdasági egyetemen, csak kevesebbet és felszínesebben, akkor is jelentkeznének? De bizonyára tudják ezt, viszont akkor mi az oka annak, hogy a Közgazda- sági Egyetemre a Szilágyiból 1, a Dobóból sem sokkal több (a Bajzából ugyan 7) tanuló jelentkezett? Nem mintha így is ne lenne itt sokszoros túljelentkezés, főleg a pestiek és a nagyobb városiak jóvoltából — hasonlóan a joghoz, ahová ebből a három gimnáziumból nem sokan törekednek (Bajza: 3, Szilágyi 2). 47 ÉRETTSÉGIZETT ESZTERGÁLYOS — Nálunk az él a köztudatban, a Dobó Gimnáziumban is a tanulók között, hogy a köz- gazdasági egyetemre nagyon nehéz bekerülni Itt van például Gecse Attila, aki mint mindenki, nagyon jól tudja, a Ki miben tudós? történelmi vetélkedőjét megnyerte. De amíg nem volt biztos, hogy győz, addig nem merte elküldeni jelentkezési lapját a közgazdaságira;.. Különben kevesebben jelentkeztek tőlünk továbbtanulásra ebben az évben mint tavaly. Ez a szakközépiskola hatása is. Nálunk esztergályos szakmát tanulnak és közülük 47-en azonnal el is helyezkednek — mondja Bálint Sándor igazgató. Végül elmondhatjuk azt is, hogy a háromközépiskola jelentkezési statisztikájából kitűnik, hogy a kiemelkedő tehetségeken kívül, akik a művészeti főiskolákra, a tudomány- egyetemek bölcsészkarára vagy külföldi ösztöndíjra reálisan pályázhattak, a többiek tulajdonképpen helyesen mérték fel erejüket. Bár még egyszer visz- sza kell térnünk a Közgazda- sági Egyetemre: a gazdasági reform vidéken is mind több és több közgazdászt kíván. Ehhez nekünk is alkalmazkodnunk kell, s akkor az arányok megnyugtatóak. Berkovits György f" C/b Ci ... hogy vitázni nemcsak jó, hasznos, de vitatható dolog Is. Vitázni jó, mert vélemények, álláspontok cserélnek gazdát, vagy válnak több gazdának közös kincsévé; hasznos, mert ezek nyomán előbbre jutnak dolgaink, sőt előbbre jut a tárj sadalom is; vitatható dolog, mert néha — akarva akaratlanul — azok maradnak ki a vitából, akik miatt és akikről folyik a vita. Így van ez valahogy — szívemre téve ujjaim: esküszöm — a valóban nagyon hasznos és időszerű ama vitával is, amelyet az Elet és Irodalom című népszerű hetilapunk kezdett meg és folytat közelebbről a fiatalok szexuális életéről, tágabb értelemben a szexuális nevelésről. A világért sem állítom, hogy e vitában eddig elhangzót* megállapítások döntő többsége nélkülözte volna a lemes szándékot, még kevésbé, hogy a hozzáértést. A legalapvetőbb igazság, amit a vita során eddig megfogalmaztak hogy túl kell azon a nyárspolgári, sőt egyházi priidérián lét ni, miszerint az erkölcs = nemi élet; erkölcstelenség = a nemi élet legalábbis évszázados és már csak azért is hamis szabályainak áthágásával. Hogy szójátékkal éljek, e vitának legvitathatatlanabb lényege az, miszerint e kérdésről nemcsak lehet, de kell is vitatkoznit Az a kétségtelen, s bizony elavult erkölcsi norma, amely képtelen áthidalni a fizikai és szellemi érettség, valamint a házasságra való lehetőség (lakás, hivatás, fizetés, katonai szolgálat, egyetemi, főiskolai tanulmányok stb.) közötti különbséget, már régen napirendre tűzte az élet tanácskozó termében ezt a kérdést. S hozzájárult többek között a napirendre tűzéshez az a tény is, hogy szülők és pedagógusok, általában a felnövekvő nemzedékért felelős generáció igaznak kikiáltott — legjobb esetben igaznak kikiáltott!—, való- jában múltba gyökeredző álszeméremből sehogy, vagy na- gyon is sután foglalkozik a szexuális nevelés problémájával. Ki tagadná manapság, minimális tudományos ismeretek birtokában is, hogy az embert a munka tette emberré. Arról azonban már beszélni se illik*olyat meg tudományosa* hirdetni még manapság is szentségtörés, miszerint a fajfenntartás ösztönét az ember varázsolta szerelemmé, az állati párviadalt öleléssé, a természet nyilvánvaló továbbra is érvényes törvényét, gyönyörré. A virág beporzása lírikus szépségű, a halak násza csak ... csak, az állatok párzása... hát istenem, nem szép, de szükséges ... Am az emberi szereleyt, az ember szexuális élete, különösen, ha fiatal, az tabu és a tettenérés, vagy leleplezés esetében botrányos erkölcstelenség, amelyből le kell vonnia, illetőleg le kell vonatni a konzekvenciákat a „bűnös" felek számára. Szó sincs róla, hogy szabad szerelemről fecsegjek itt, mint ahogy szívesen fecsegnek e címkével nyelvükön egyesek, akiknek semmi sem drága ahhoz, hogy a szocializmus, a materializmus eszméjét befröcskölni próbálják. A szerelem szabadságáról, két felnőtt és egymást szerető, tisztelő, egymást vállaló ember szerelmének szabadságáról azonban már annál inkább szólni akartam. És még egyről, «=» e vita kapcsán és véleményem lényegeként. Nemcsak olvasva az „ES" vitáját — itt talán még sokkal kevésbé —, mint inkább hallva a most már ki-ki- buggyanó vita szót, van és volt olyan érzésem, mintha ebben a vitában éppen azoknak nem jutna szó, éppen azokat nem kérdeznék meg, akik elsősorban érdekeltek ebben a «• jobb szó híján —, ügyben. A fiatalokat! ...Félreértés ne essék, nem az úttörő pajtásokra gondolok én, bár ki tagadhatná, hogy a szexuális nevelés nem a nagymama vagy nagypapa korban kezdődik, még csak nem is és elsősorban a nyurga lábú kamaszlányokra, pattanásos arcú, feleslegesnek tűnő kezekkel megáldott ifjoncokra. A vitát illetően azokra gondolok elsősorban, akik „felnőtteknek" számítanak idézőjel nélkül is, ha országgyűlési, vagy tanácsválasztásokra kerül sor, azokra, akik teljes felelősséggel tanulmányozzák a korszerű haditechnikát, s ha kell, életük árán is készek megvédeni szocialista hazánkat, azokra, akik munkahelyükön már, vagy az egyetemeken, főiskolákon még alapjában véve nagy-nagy felelősséggel vállalják majd a rájuk háruló nem kis és nem kevés feladatokat. Meg vagyok győződve róla, hogy a nyílt és őszinte beszéd keretében kérnénk ki véleményüket és segítségüket a szocialista etika, az új erkölcs szexuális vonatkozásait illetően is, elsöprő többségük mély felelősséggel és mint első számú érdekeltek, jobbára elfogadható megfogalmazással is tudnának szolgálni. Egyébként az a véleményem, hogy ezek után és ilyen körülmények aközött bátran írhatom majd le: vitázni nemcsak jó és hasznos, de — vitathatatlan dolog is. m//m ban, még a tsz-nyugdíjas számára is lehetővé teszi egész háztartása izotópokkal és hideg-meleg vízzel való ellátását, nejem, született Krampács Elza ezt kérdezte: «— Mit kapsz érte? — Hadd már ezt az örökös mit kapsz értét — mordultam rá, mert ki nem állhatom az anyagiasságot. — Mit kapnék. A fizetésem. A becsületes és nem is olyan kevés fizetésem ... mormogtam dühösen és már káromkodtam is, amikor a tizedik tudományos felfedezésem után még mindig ezt kérdezte nejem, hozzáfűzve, hogy ez így nem mehet tovább ... — Mi nem mehet így tovább? — Az, fiam — mondta nekem Elza —, hogy a fizetésedből jegyzetekre, szakkönyvekre, kísérletekre, papírra és tintára annyit költesz, mint az egész fizetésed és még néhány száz forint... Nem is tudom miből élünk. Te, persze, az ilyennel nem törődsz. Hát vedd tudomásul, hogy most én bízlak meg egy fontos tudományos kutatással. Leszel szíves feltalálni, hogyan éljünk meg a te tudományos kutatásaid mellett... Értetted’ Elza határozott nő és következetes. Kénytelen volton hát alapos és elmélyült kuta tásokat végezni és nem is csalódtam magamban. Számos más szakma, sőt tudományos szakterület tapasztalatai alapján dolgoztam ki a fusiztan elméletét. Eszerint minden este két órára eltávozom hazulról — jót tesz ez a kis mozgás — és hol televíziót javí- ok, hol vízcsapot szigetelek, esetleg olyan ébresztőórát szerkesztek, amely nemcsak csörög és lerántja a paplant, de fél, usque másfél liter vizet is önt tulajdonosa nyakába. Ezekkel a kis, végtére számomra kikapcsolódást is jelentő semmi munkákkal ugyan többet keresek, mint a fizetésem, J az anyagiak igazán nem érdekednek. Fő. hogy Elza csendben van, békén hagy dolgozni a Behring-tengeri vízi erőmű tervein. De abba is kell hagynom egy pillmat- ra ezt a beszámolót, átugrok Kovácsékhoz, megnézem, mi a baj a villanyvasalóíukkil Hm... hm... vajon a villany- vasaló hőelmélete hogyan hozható összhangba a zárógát statiko-dinamikai együtthatójával? (egri) vönBisU s 1967. június 25., vasárnap za és keresztülnézett egyszerre két fiúnadrágon is. Jó szeme van, átlát az ilyen kölyöknad- rágok fenekén. Amikor kidolgoztam az atomenergia felhasználásának olyan módszerét, amely kis hordozható tűzhely formújáhogy miért kell nekem ezzel a nagy és sokoldalú tudásommal csak havi 3400-ért dolgozni, amikor ő a négy gyerek miatt otthon kénytelen tartózkodni. Amikor kidolgoztam — mert mellesleg bioelektrikus is vagyok — a bioáramok hatását és e hatás felhasználását a sötétben való abszolút tájékozódásra, nejem ezt kérdezte: — Mit kapsz érte? — Hogyhogy mit kapok? A fizetésem. Becsületes és nem is olyan kevés pénz ez .. Azért fizetnek, hogy tudományos kutatásokat végezzek — mondtam, rezignálton. — Ahál — mondta erre ElSemmi ok a meglepődésre, tisztelt tudóstársaim, valóban a fusizás tanáról, pontosabban a fusiztanról van szó, ám korántsem abból a szempontból miszerint, hogyan lehet egy üzemben öt mázsa rézdarabból egy ötdekás öngyújtót fusizni a munkaidő alatt. E tant, a fusiztant a magam számára dolgoztam ki, korántsem önző szempontok, mint sokkal inkább a tudomány és az emberiség érdekében. Először is engedjék meg, hogy bemutatkozzam: Pelbárt Hugó atomfizikus, hídépítő, hidróstatikus és bio- genitikus vagyok és természetesen nős, négy gyermek apja, ami egyben azt is igazolja, hogy nem igaz, mintha a tudósoknak nem akadna azért egy-két, sőt négy szabad percük is. Feleségem, Pelbárt Hu- góné született Krampács Elza, korántsem tudományos elme, hanem az eleven kölykök mindennapi gyakorlatának asszonya, aki ugyan megérti tudományos kutatásaim fontosságát, de nem érti meg,
