Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-18 / 142. szám

Az új színházi évad terveiről Vitázó interjú Lendvai Ferenc igazgatóval Vége a színházi évadnak, nyári szünetet jeleznek a hir­detőtáblák. Évad végi summázásként már elmondtuk véle­ményünket az egri Gárdonyi Géza Színház műsoráról, ösz- tzegeztük az összevonás első esztendejének tapasztalatait. Most a következő évadra figyelünk, erről beszélgetünk'Lend­vai Ferenccel, a színház igazgatójával. Vitathatatlan, hogy a* eg­ri és a miskolci színház összevonásának eredménye­ként joho és szívonalasahb előadásokat láthatott mind­két város közönsége. Ennek ellenére, néhány bemutató nem találta meg az egri kö­zönség érdeklődését. Fel- basználják-e a színház ve- vetői ezeket a tapasztalato­kat. s a tavalyinál fokozot­tabb mértékben figyelembe veszik-e a közönség igé­nyét a kővetkező évad mű- sortervének összeállításánál? — Igen, figyelembe vesszük, de ugyanakkor igyekszünk műsorunkkal befolyásolni, ma­gasabb szintre emelni a kö­zönség igényét Persze, egyet­len évad nagyon rövid idő a színház és a közönség kapcso­latának mérlegelésére. Éppen ezért, mi négy-öt esztendőre körvonalaztuk művészi célki­tűzéseinket Ennek a hosszabb távnak csupán egy része, egy esztendeje volt a most befeje­ződött évad, amelynek közép­pontjába az új magyar drá- mát állítottuk. Őszintén saj­náljuk. hogy éppen ezek a drá­mák nem arattak Egerben ér­tékükhöz illő közönségsikert A következő színházi évad­ra a közönség igényeihez köze­lebb álló műsort állítottunk össze. Tíz bemutatót tartunk Egerben: öt prózát és öt ope­rettet, illetve zenés játékot A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára színházunk bemutatja Konsz- tantyin Trenyov Ljubov Járó­vá ja című drámáját, amely a forradalom méltó történelmi tablóját adja. Bemutatjuk Schiller Stuart Mária című drámáját is, ezenkívül Móricz Zsigmond népszerű színpadi művét, a Nem élhetek muzsi­kaszó nélkül című vígjátékot Még nem tudtuk eldönteni, írd. lesz a negyedik klasszikus be­mutatónk. Két szerző három műve közül választhatunk: Shakespeare Szentivánéji álom, vagy az Ahogy tetszik és Beau­marchais Figaró házassága jö­het számításba. Az eddig fel­soroltakból is világosan lát­szik, hogy ezúttal a klassziku­sok jegyében rendezzük a színházi évadot. Ötödik prózai bemutatónk Gyárfás Miklós Johanna éjszakája lesz. A zenés műfaj kedveim Huszka Jenő Gül Baba című operettjét, Kálmán Imre Mont- martre-i ibolyáját, Fényes Sza­bolcs Duna-parti randevúját, és Michel Andre—Fényes Sza­bolcs Lulu című zenés vígjá­tékát láthatják az új évadban. Ötödik zenés bemutatónk még vagylagos: Johann Strauss Me­sél a bécsi erdő, Paul Lincke Luna asszony és Lehár A mo­soly országa a választék. Valóban a tavalyinál nép­szerűbbnek ígérkezik az új évad műsora. De megje­gyezzük: aem ártott volna jobban figyelembe venni, milyen darabokat mutatott be az elmúlt években az egri Gárdonyi Géza Szín­ház. Jól tudjuk, a klasszi­kusokat rendszeresen játsz- szák a színházak és évek múltával ismételten sorra kerülnek a legnépszerűbb operettek is. Ennek ellené­re mégis soknak tartjuk az egri repriz-bemutatók szá­mát. A Stuart Máriát, a Mó- ricz-vígjátékot. a Gül Ba­bát, a Montmartre-i ibo­lyát néhány esztendővel ezelőtt már játszották Egerben, de bemutatta már a Gárdonyi Géza Színház a Szentivánéji álmot és A mosoly országát is. így a további darabválasztásoktól függően, könnyem előfordul­hat, hogy a tíz bemutatóból hat lesz a repriz. Ez nagyon sok! Es félő, hogy az ilyen műsortervezés ; nem növeli, hanem csökkenti a közön­ség érdeklődését. —• A darabok kiválasztása, a műsorterv összeállíása sok minden ól függ, többek között a társulat összetételétől, a szí­nészektől is. Kialakult — és hozzátehetem: bevált — szín­házi gyakorlat. hogy 6—8 évenként ismételten bemutat­ják a legjobb klasszikus drá­mákat. Igaz, a Stuart Máriát négy évvel ezelőtt játszották Egerben, de úgy gondolom, ezt a romantikus drámát nyu­godtan műsorra tűzhetjük eb­ben az esztendőben is. Móricz Zsigmond vígjátékától nem félek. Bízom a sikerében, hi­szen kilenc esztendővel ezelőtt játszották Egerben. A Szent­ivánéji álom bemutatása még nem biztos. Ami pedig az ope­rettek reprizeit illeti^ nos, mindannyian tudjuk, hogy eb­ben a műfajban nem valami gazdag a választék, és ha a kö­zönségnek tetszik egy operett, akkor többször is és szívesen megnézi. Az egyes darabok újrajátszásánál nem szabad el­felejteni azt sem. hogy az új szereposztás, a rendezői kon­cepció mindig adhat valami újat, nem beszélve arról, hogy 6—8 vagy 10 évenként mindig újabb generációkkal növekszik a színházlátogató közönség, s nékik minden bemutató új. Bár sok Igazsás van eb­ben a magyarázatban, még- sem meggyőző számunkra. Véleményünk szerint most az egyik legfontosabb fel­adat — a műsorpolitikai el­képzelések feladása nélkül — növelni az egri színház- látogató közönség számát. A repriz-bemutatók nagy száma nedig — még a vár­ható jobb és színvonalasabb előadás ellenére sem — nem bővíti, sőt, inkább szűkíti a színházi érdeklődést. Mi bízunk a műsorterv si­kerében. Végeredményben azért mégsem lesz olyan magas a repriz-bemutatók aránya. Meglepetésnek szántuk, de most már eláruljuk, hogy a bérletben meghirdetett tíz be­mutatón kívül még három be­mutatót rendezünk Egerben. Bemutatunk három modern drámát. A válogatásnál a kö­vetkezők jöhetnek számításba: Dürrenmatt A nagy Romulus, Albee Nem félünk a farkastól, Mrozsek Tangó, Tennessee Williams A tetovált rózsa, Os­borne A Bamberg-vér, Piran­dello A tisztesség komédiája, Miguel Migura Macskanyelvés Marcel Achard A bolond lány. Bármelyik három három dara­bot is választjuk a nyolc kö­zül, valamennyi új lesz az eg­ri közönség számára. Ezeknek a modern daraboknak az elő­adásait este fél 9-kor kezdjük és a közönség érdeklődésétől függ, hányszor mutatjuk be Egerben. Ez az új kezdemé­nyezésünk is azt bizonyítja, hogy a színház igyekszik ki­elégíteni a közönség széles körű érdeklődését. Ha mór felsorottak & modern drámák választékát, hadd jegyezzük meg. hogy A nagy Romulust, A tisztes­ség komédiáját, A bolond lányt látnánk legszíveseb­ben az egri színpadon. — Erre még nem tudok pon­tos választ adni, mert ez első­sorban a szereplők egyezteté­sétől függ. Szóljunk néhány szót a színészekről fa. Milyen vál­tozás lesz a társulatban, kik mennek és kik jönnek? — Nem lesz nagy mozgás. Horváth Eszter a Pécsi Nem­zeti Színház operatársulatához szerződött, Géczy József Deb­recenbe megy, Polgár Géza pe­dig Veszprémbe és Békéscsa­bára szerződött. Az egri közönség bizonyára örömmel fogadja majd Kana­las Lászlót, aki Békéscsabáról tér vissza az egri színházhoz. Szerződtettük még a Déryné Színháztól Borhi Gergelyt, Veszprémből Somhegyi Györ­gyöt és Kürtös Istvánt. Sze­gedről Bókái Mária, a Zene- művészeti Főiskoláról pedig Nyírbátori Éva jön a színház­hoz. ök ketten játsszák majd a primadonna-szerepeket. ■ Mikor nyit a színház? — Szeptember 28-án a Gül Babával, a következő premier október 6-án, Gyárfás Miklós Johanna éjszakája lesz. Márkusz László I Miért nem épült hét ér óta társasházi Hatvanban ? — Hány lakásigénylő van Je­lenleg Hatvanban? — Több mint 700. — Hány lakás épül ebben az évben? — 36. — Mikor épült utoljára tár­sasház? — 1960-ban. A KISZÖV választmányi ülésén mondta el Kovács Ist­ván, a hatvani építőipari ktsz főkönyvelője, hogy évek óta kénytelenek betervezett társasházaikat máshol felépí­teni. Az elmúlt évben Gyöngyös­re mentek ed társas ház-építés végett Szeretnének Hatvanban is építeni, mert ez számukra kedvező — kisebb szállítási költség, stb. —, de az 1960 óta felépült két társasház óta újabbakat nem építettek. Je­lentkezők lennének, hiszen Hatvanban sem jobb — mint ahogyan az adatokból kitűnik —a lakáshelyzet mint máshol. De mindig különböző aka­dályokba ütköztek és ezek az akadályok — közművesített te­lek hiánya, távlati városfej­lesztési terv — hót év óta meg­akadályozták, hogy társasház épüljön a városban. Pedig eb­ben az építő kitsz és az egyes lakásokkal nem rendelkező — de pénzzel igen — lakosok ér­deke megegyezett > , Hogyan lesznek az elsőkből utolsók? Ugyanis Hatvan volt az első a megyében, ahol társasház épült. Azóita Eger is. Gyöngyös is megelőzte ebben az akció­be kerül” Viszont a belterü­leten a városfejlesztési terv megakadályozza, hegy a köz­ponttól egy kilométeres sugarú körben bármilyen terven kívü­li építkezést megkezdjenek. A külterületeken közművesí­tett telek nincs, s nem is szí­vesen megy 160—170 ezer fo­rintért senki a város szivétől távol. A városfejlesztési terv­nek megfelelő, 4—5 emeletes társasháziakhoz pedig senki sem fog hozzá szívesen. Évről évre nem épült társas­ház, bár ez jelentéktelen hiá­nyosságnak tűnt a jövő pers­pektívájával szemben, a négy­öt emeletes, modem Hatvannal szemben. De hát amilyen je­lentéktelen néhány „terven kí­vüli” társasház. a nagyszerű terv szempontjából, a jövő vá­rosa szempontjából, annyira nem az a jelenben, az égető la­káshelyzetben. Valamilyen megoldást^ kellett volna keresni és találni. Ma már valóban találtak megoldást. Sajnos úgy tűnik, hogy hamarabb is találhattak volna. S lehet, hogy még nwst sem ment volna előrébb ez az ügy. ha az Építési- és Város- fejlesztési Minisztérium fel nem figyel eme. az országban szinte egyedülálló esetre, hogy Hatvanban hét év óta nem épült társasház. A mámszté- rium illetékesei felülvizsgál­ták a helyzetet A tanács építési osztálya el­készítette már régebben a tár­sasházak terveit de n megva­lósítás egyre késett Az cser Ma «stet menyek mintha azt mutatnák) hogy a tanács csupán a minisz­térium közbelépésére cseleke­dett, mert most már kijelölték végre a telkeket is az épülő kórház mellett. Régebben is rájöhettek vol­na arra, hogy a városközpont leendő több emeletes házai és a körülötte megmaradó föld­szintes épületek között nem rossz, ha átmeneti sávot alkot­nának egyemeletes épületek. Ezt ma már ki is nyilvánítják. Mi lettt volna, ha erre előbb is gondolnak mert erre a sáv­ra kitűnően alkalmas a kórház melletti rósz. Karácsony László, az építési osztály helyettes vezetője el­mondotta, hogy a városi ta­nács nehéz helyzetben volt, a közművesitetlen telkek hiánya miatt. Ezenkívül a telek-kisa­játításokra sem volt pénzük. Most, az OTP-től hárommillió forintos hiteit szándékoznak felvenni a kisajátítások fede­zésére. Állítólag az ősszel mejdtez- dik egy 23, egyenként négylaká­sos házból álló társasház-telep építését az épülő kórház mel­lett. Itt olcsón lehet közműve- síteni a telkeket — Tudták már előbb is, hogy az új kórház mekkora terüle­tet foglal el, s mellette lehetsé­gesbe építkezni? — Igen. — Akkor nem lehetett volna előbb? Berbovits György A Weiner-vonósnégyes játszik ban. Székfi Tibor, az OTP hatva­ni kirendeltségének vezetője, hasonlóan Kovács főkönyvelő­höz, jellemezte a lemaradás okát és említette a távlata vá­rosfejlesztési tervet is, mint meglepő akadályt. Érdekes módon ütött vissza ez a nagyszabású távlati város­fejlesztési terv, amely Hatvan 15 ezer lakójának biztosít majd — egy-két, vagy több évtized múlva — modem, 4—5 emele­tes lakóházakat a város szívé­ben. Furcsán, de a dolgok ösz- szefüggéséböl adódóan, ez a nagyvonalú városfejlesztési terv, amely egy kis előnytelen külsejű városból korszerű, mo­dem várost tervezett, hátrál­tatta a jelen néhány jó törek­vését, így a társasiház-épftéte­ket is. A társasház egy olyan szö­vetkezet, ahol a lakók egymás­sal társulnak, hogy kevesebb pénzzel, az OTP-től kapott ked­vező kölcsönökkel, igényeik­nek megfelelő lakást teremtse­nek. S ez az igény: belterület és minél kevesebb lakás egy házban, nehogy bérház-jellegű- vé váljék „ha már ennyi pénz­Az időtől függően — ezt a mai nap dönti el — vagy az egri vár földbástyáján, vagy pedig a megyei művelődési ház kamaratermében kerül sor az Egri nyár újabb rendezvényé­re. A tegnapi nagy sikerű ro­mantikus zenekari hangver­seny után ma este a világhírű Weiner-vonósnégyest látja ven­dégül a megyeszékhely. A vonósnégyesről Strém Kálmán, az Országos Filhar­mónia munkatársa beszélt — Az együttes még 1958-ban alakult Akkor Weiner Leó professzor, híres zeneszerző és zenepedagógus irányította. Az első sikert a franciaországi Liege-ben megrendezett ver­senyen érte el, ahonnan érté­kes helyezést hozott el. Mes­terük halála után Weiner-vo­nósnégyes néven szerepelnek a hangversenyeken, s egyre na­gyobb sikerrel. Jelenleg Mi­hály András foglalkozik a ze­nekarral. — Sok külföldi hangverse­nyen vett már részt az együt­tes? — Nem sokkal az említett franciaországi szereplés után a Münchenben megrendezett kamarazenekari versenyen az első díj birtokosai lettek. 1961- ben már Liszt-díjas együttes­ként ismerték a zenebarátok. Bejárták szinte egész Európát, hangversenyt adtak az NSZK- ban, Olaszországban, Ausztriá­ban, Angliában, Belgiumban és a népi demokratikus orszá­gokban. Akárhol jártak, hang­versenyük után elismeréssel nyilatkoztak róluk. — Kik a Weiner-vonósné­gyes tagjai? — Szász József (ő mint szó­lista is ismert), Várkonyi Ist­ván, Székács János és Szász Árpád. A mai esti hangversenyen az együttes Haydn d-dúr Vonós­négyesét, Weiner Postorale — fantázia és fúgáját és Csaj­kovszkij esz-moll Vonósnégye­sét adják elő. K. G. 1. Kedden váratlanul felkere­sett Deső Kálmán, egy isme­retlen tiszttel. Gallai, mondta hangosan a köpcös hadnagy, kinálás nélkül a székre toty- tyant lomhán, és neveletlenül köpködni kezdett maga elé. Desőnek nagyon megörültem. Fél éve, vagy több is, hogy utoljára láttam. 1942 októbe­re óta egyvégtében kint van a fronton, csak kétszer vagy háromszor engedték haza, kur­ta szabadságra. — Hát élsz, öreg fiú? Nem vettem észre mindjárt, mi olyan idegen benne. Szót­lanul járkált, köpenyét gom­bolta, minden fordulóban el­időzött szeme az íróasztalom sarkán álló szobrocskánál. Végre kezébe is vette a zsírkő­ből faragott, esetlen, üres ar­1967. június 18., vasárnap eú Buddhát, de nem jutott ró. la eszébe semmi. Vagy talán nem is látta, csak nézte. — Ócskásnál akadtam rá, mindenféle kacat között. Hü­lyeség. Nemhogy Keletet nem látta, Soroksárt se. Valami suszter kínlódta össze ráérő órájában. De hát izgága fráter vagyok, hiszen tudod: afféle pengős szuggesztiónak vettem meg, hátha eltunyulok tőle, de csak bosszant, ahányszor rá­nézek. Vártam, most majd elmoso­lyodik. Tulajdonképpen erre vártam kezdettől fogva, éppen ez hiányzott belőle: fukar, szá­raz, magabiztos mosolya, mely. lyel egyszeriben átlendülhet­tünk volna létünk kényszerű hézagain, ott folytatva min­dent. ahol legutóbb abbahagy­tuk. Lehet, hogy az embereket, végső soron, tulajdonságaik szerint raktározzuk el ma­gunkban. De amitől bármikor és elevenen idéződnek fel ben. nünk, az sosem tulajdonság. Csak vonás. Nézés, kézmozdu­lat, epithetnn moholy, vagy csak egy indulatszó, amely azonban annyira sajátos és utánozhatatlan, hogy csak egy­valakié lehet. A gimnáziumban közülünk senki se tudta olyan biztosan, hogy mire készül, mint Deső. Minden év végén, az önképző­kör záróülésén, ilyen dolgoza­tokkal állt elő: Gáld a magyar államalapítás korában, Gáld a tatárjárás után, Gáld a török hódoltság idején, Gáld hozzá­járulása a Rákóczi-szabadság- harchoz. Nyolc év alatt ke- resztül-kasul túrta városkánk történetét. meglepően okos, koravén, lehiggasztott logikájú dolgozataival, s bár mi néhá- nyan épp azt kévéséi tűk Len- nük, ami nélkül a történelem nehezen emészthető adathal­maz, az újrateremtő képzelő­erőt, Deső a nyolc dolgozatával városi közüggyé tudta tenni, hogy neki történelemtanári diplomát kell szereznie. Meg­szavazták neki a stipendiu­mot, félárva lévén, kisebb-na- gyobb segélyekkel dugták mindvégig: ördög tudja, talán a legbutább városaivá is azt remélte, hogy Deső révén be­lépőt válthat a gáldi halhatat­lanságba. Jelzem — Deső minden har­madik-negyedik mondatát ez­zel a tanárosan nagyképű szó­val kezdte —, jelzem, más fel­tevésekkel is találkoztam, bi­zonyítani azonban csak azt le­het, amit bátor voltam előad­ni. És elmosolyodott, zsugori vígsággal, okosan, szinte ki­hívóan, na gyerünk, ki mer vitatkozni. Nékem ez az egzisz- tencia-csináló, kívülről öntelt. belül azonban — gondolom — mindig aggódó, izgatottan vé­dekező mosoly volt maga De­ső. Szidtam, irigyeltem, csú­foltam a mosolyát, de szeret­tem. Mégse lett történelemta­nár. Vagyis az lett, megszerez­te oklevelét, de nem tanított egy napig sem, azonnal kivit­tek a frontra. — Adj egy pohár vizet — mondta. Gallai fészkelődött, száját nyalta. — Más nincs? Konyakkal kínáltam őket. Deső levetette köpenyét, n.e- leg volt az irodában. Üj zub­bony volt rajta, szalagzsínór- ,ián valamennyi kitüntetése: arany, és ezüst vitézségi érem, Signum Laudis a kardokkal, első osztályú vaskereszt, se­besülési érem-, és még valami. — Kicsipted magad, Háza­sodni indulsz? Nem igaz, hogy nincs fan­táziája. Mindig volt Akkor is, amikor pedáns dolgozatait gyártotta. Tavaly tavasszal, húsvét vasárnap, első szabad­ságán volt itthon, az Ájban sé­táltunk, a parkká szelídített gáldi kiserdőben {nyolcvan éve még betyárok ijesztgették itt, élljt kiabálva, a Budára tartó vásárosokat, onnan kapta a nevét) egyszer csak nyersen félbeszakította a háború ala­kulását variáló, tudálékos el­mefuttatásomat. „Hagyd abba. majd a Polgári Körben, ott kedvedre fecseghetsz. Hát nem érted? Bennem is erős volt a kísértés, lengjek csak, mint az inga, tőlem független törvény szerint. Nem az enyém a fele­lősség. Azé, aki elindított. Vé­gig kell csinálni, parancs sze­rint, aztán jöhet, ha elkerül­hetetlen, a szembenéző eszmé- lés. Akár a frontregények is­merős és elmaradhatatlan fi­gurájánál, a gyanútlan kato­nánál, aki csak a végén érti meg, miféle dísznóságokba vit­ték bele. Akkor aztán fel­nyílik a szeme, és eltökéli, hogy soha többé. Ez a fickó rendszerint megnyeri a tisz­telt közönség tetszését. Jámbor tudatlansága felmenti a cin­kosság gyanúja és a tagadás kötelezettsége alól. Kései lá­zadása is, a már megvert erő­szakkal szemben, oly megindí­tó, hogy ünneprontóvá teszi az aggodalmas kérdést; mit cse­lekszik majd, ha az erőszak újból jelentkezik? De én nem, ezt én így nem... — A kísértéssel lépést tart a szégyen. Semmi sincs, ami­től ennyire félnék: tudod, apámmal a szégyen végzett Ha nem hiszek az eredendő bűnben, még kevésbé hihetek az eredendő tudatlanságban. Ne értse félre, ebbe a zűrza­varba nem könnyű belelátni! Végre is Trója óta sok min­den történt. Hogy mást ne mondjak, Heléna szép kezét felváltotta az igazság. Lega­lább annyiféle, ahány a küzdő felek száma. A korrekt töpren­gésnek nincs könnyű dolga, ha tetten akarja érni a kendőzés művészetét. De a háború nem­csak zűrzavar. Tűz. Leégeti a legtarkább madár tollazatát is. Gverehovóban vagoniroztak ki minket. Még jól körül se néz­tünk, a menetbe készülődő zászlóalj tüzet kapott a falu széléről. Gyér tűz volt, néhány puskából, egv-két géppisztoly­ból, éppen csak megl egy intett bennünket. Ijedt kiabálás: par­tizánok! Azok voltak, de le­het, csak közölni akarták ve­lünk, hogy tudnak rólunk. Nem sebesült meg senki. Va- zulay őrnagy zászlóalj-pa­rancsnok azonban lelket akart verni a rhegszeppent társaság­ba, megtorló támadást rém delt el a falu ellen. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom