Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-18 / 142. szám

A sertéshús-ellátás hátteréről Mi less a hitérőgyáriak pénséből? Lakás lenne, mindenképpen lakás, ha előbb nem, néhány év múlva; ha egy épületen belül nem, más-más társas­házban, de a tizenkét lakás sorsa nem kétséges. Mégis, a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó ÜV lakásügyé­ben most már tárgyalást tár* gyalás követ, és sokan van­nak azok, akik törik a fejü­ket, hogyan lehetne a lakás­átadás idejét minél közelebb- re hozni. Tanulsága kétségtelenül akad ennek- az esetnek, ezért is foglalkozunk vele néhány mondatban, a véleményünk szerinti tapasztalat összegezé­sének erejéig. Miről van szó? A kitérőgyáriak kaptak pénzt tizenkét lakás megépít- tetésére. A gyöngyösi vasút­állomás dolgozói részére is hat lakás elkészíttetése vált lehetővé. Nos, arra gondoltak, jó lenne a MÁV-alkalmazot­tak részére ezeket a lakáso­kat minél előbb biztosítani, lehetőleg egy épületen belül. Hadd legyenek együtt, ha már egy céghez tartoznak. A KPM a lakáskeretet le­adta a megyei tanácsnak, an­nak illetékes szakigazgatási szervét kérte meg: vállalja a beruházó szerepét. A pénz azonban nem min­den, a mostani eset is ezt bi­zonyítja. Vállalkozó is kell az építkezéshez. Ahogy szokás mondani: építési kapacitás nincs erre a szóban levő lakásszámra úgy, hogy egy épületben ké­szítsék el a lakásokat. A me­gyei tanács szakigazgatási szerve kijelentette: a lakáso­kat a következő három év alatt biztosítja a kitérőgyá- VHaknak, Lakás...! Ha ma beköltöz­hető lenne, úgy volna jó. Még három évig várni esetleg? És ha a Gyöngyösi Városi Tanács köfa-keretére utalnák át a pénzt? Nem lehetne így lerövidíteni a várakozási időt? — De építtethét-e ilyen módon a városi tanács laká­sokat a kitérőgyáriaknak? Rövidén: a legegyszerűbb megoldásnak azt látják az ér­dekelt üzemi szervek, a már eddig folytatott tárgyalások alapján, hogy a beruházás gondját magukra vállalnák. És itt van a lényege annak, amiért szóvá tettük ezt a la­kásügyet. Bizonyára gyorsabban tető alá lehetett volna hozni eze­ket a lakásokat, ha mindjárt a gyöngyösi kitérőgyáriakat bízták volna meg a beruhá­zással. Erre van mód. Aztán az is számít, hogy az ő gond­juk nekik a legégetőbb. Haj­tották volna az építkezést, amennyire csak tudták vol­na, mint ahogy hajtják így is. Még egy tanulságot hadd kockáztassunk meg. Olyan a legritkábban fordul elő, hogy: adj, uram, de rögtön! Az építőipari vállalat egyébként sem tud minden iránta je­lentkező igényt kielégíteni, az év közepén keletkező kí­vánságot pedig valószínűleg elutasítja. Ott van viszont a ktsz, hátha az vállalná...! És akkor milyen engedélyeket kell beszerezni? Szóval — nem árt inkább hamarabb hozzákezdeni valamihez, kü­lönösen építkezéshez, mint versenyt futni az idővel. Reméljük, a kitérőgyáriak győzik ezt is. (g. mól—) Ősszel elmennek, tavasszal visszatérnek... Olyanok, mint a vándorma­darak. Ősszel elmennek, tavasz- szal visszatérnek. Egyszerre mennek egyszerre jönnek. A fészek mindig egyforma: a Hatvani Cukor- és Konzerv­gyár. A „vándormadarak” is ugyanazok: szezon- vagy szeb­ben mondva: idénymunkások— Már ismét visszatértek az öreg fészekbe, már ismét meg­szállták a gyárat Sokan van­nak, asszonyok, lányok, fér? fiák, fiatalok, öregebbek... Kell az a kis pénz GYÖRKIS JANOSNÉNAK már alig lehetne újat mondani a hatvani konzervgyárról. 12 esztendő óta minden tavasszal visszatér a főzeléküzembe... — Olyan törzs-szezonmun­kásnak számítok már én itt Szinte érzem, mikor kell jön­ni. — Hová valósi? — Helybéli vagyok. Itt la­kom Hatvanban. Itt nekem még kényelmes is. Borsófelön- tő vagyok. — Sokat kell dolgozni? — Megszoktam már. — Mennyit keres? — Tavaly úgy 1400—1500 fo­rint körül. Az uborka-szezon­ban megvolt a kettőezer Is. — A férjével együtt mennyit keresnek? — Négyezer forinton felül. — Gyerekek? — A fiú ipari tanuló, a lá- nvom másodéves gimnazista. Egyébként a férjem is itt dol­gozik. — Szép pénzt keresnek. — Hát ieen. De szükség is van rá. Elfogy az egy fillérig Tudja hogy van. — 12 éve jár vissza. Nem szeretne végleg ittmaradni? — Nem. Azért nem, mert ha a gyerekek iskolába járnak, otthon kell velük lenni. Jobb ez így. Tavasztól őszig ráérek. — Jövőre visszajön? — Vissza. — Szereti a honsót? — Nem nagyon... Négy árát senki sem fizet KAROLYI JÖZSEFNÉ a fia­talabb szezonosok közé tarto­zik. Naponta sok száz doboz fordul meg a kezei közötti.. — Négy órám mindennap el­úszik. Petőfibányáról járok be. Nincs messze, csak nagyon rossz a közlekedés. Az éjsza­kás műszak nálunk 11 órakor kezdődik, de otthonról már ne­gyed tízkor el kell indulni. Reggel csak háromnegyed ki­lenc után indul a vonat. De hát mit csináljak? — Szükségünk van arra az 1200—1300 forintra? — Ha nem lenne, nem csi­nálnám. — A férje mennyit keres? — 2100 forint körül. Fiata­lok vagyunk és van egy há­roméves kislányunk is. Elhihe­ti. hogy van mire költeni a pénzt. — Ha mindketten egy mű­szakban dolgoznak, kivel van a gyerek? — Szüléinknél. De állandóra nem vállalják. így csak sze­zonban tudok dolgozni. Az lenne jó, ha Petőfibányán len­ne valami munkalehetőség. — Egyébként szívesen ittma­radna? — Jól érzem magam. Ismer­jük, tiszteljük egymást. Jó itt. Csak a közlekedés ne lenne olyan rossz. így nagyon fá­rasztó . •.. Kesenl Eecfce volt OLÁH GYULA alaposan rá­fizetett könnyelműségére. Már állandó munkás volt; most mégis a szezonosok között ta­láltuk. Lefokozta önmagát.. i — Keserű lecke volt. Sokáig idénymunkás voltam, szeret­tem ezt a gyárat, úgy éreztem, engem is megkedveltek. Gon­dolom, különben nem vettek volna fel állandó munkásnak. De aztán mindent elrontottam. Csábító ajánlatot kaptam a budapesti VIII. kerületi ház- kezelőségtőL Elmentem. Rosz- szabbul kerestem mint itt, nem is beszélve arról, hogy mindennap Hatvanból jártam munkahelyemre* Nagyon bá­nom. — Mit szóltak, amikor visz- szajött? — Megszidtak.- Nem volt egy szavam sem. Igazuk volt. — Család? — Két gyerek. A kisebbik nemrég született. Elképzelheti, mennyire kell a pénz. — Gondolom, egy állandó munkahely is. Mi lesz a csa­láddal, ha vége lesz a szezon­nak? — Mindent elkövetek, hogy ismét felvegyenek. Soha többé nem hagyom itt ez a gyárat. — A karját miért tetovál- tatta össze? — Gyerek voltam. Most már nem tudok vele mit csi­nálni. A sorozáson az egyik százados azt kérdezte tőlem, hogy miért ültem. Nem volt még énvelem soha semmi baj. Olyanok, mint a vándorma­darak. Ősszel elmennek, ta­vasszal visszatérnek. Egyszer­re mennek, egyszerre jönnek. A fészek mindig ugyanaz. A Hatvani Cukor- és Konzerv­gyár. A vándormadarak is ugyanazok: szezon-, vagy szeb­ben mondva idénymunkások... Koós József bői még háromezemyi sertés és bár még nem mondtak le az újabb lehetőségek felku­tatásáról, az azért sejthető, ex a járás sem ad annyi sertés­húst az idén, mint a korábbi években, vagy mint amennyit vártak tőlük. A takarmány... az abrak.» e körül forog majd minden kér­dés és válasz, gond és számít- gatás főleg azért is, mert a fü­zesabonyi járásban sokkal több abrakot használnak fel egy kiló hús előállításához, mint más vidéken, s ez érthe­tően erősen befolyásolja a hiz­lalás költségeit. •Nem szívesen beszélnek a sertéstenyésztésről, hizlalás­ról de főleg \a költségekről a szövetkezetek vezetői, állatte­nyésztői. Végül is kibökték: miért. Két malomkő között őrlődnek. Egyfelől figyelembe veszik az ország érdekeit, azt, hogy kell a sertéshús, még akkor is, ha annak előállítása nem mindenütt kifizetődő. Másrészt, nem hagyhatják fi­gyelmen kívül a szövetkezeti tagok érdekeit, akik arra szo­rítják a vezetőket, hogy a na­gyobb jövedelmet biztosító ál­latok tenyésztésére, hizlalására szerződjenek, ne a sertésre. Ezekről a problémákról be­szélgettünk többek között a basenyőtelki Lenin Tsz veze­tőjével. tagjaival is, akiknek válaszaiból nagyjából világos­sá vált, miért nem kifizetődő a sertéstenyésztés, -hizlalás a mostani állapotok mellett. Elsőnek is azt kérdeztük: — Mennyi hízót adtak el a korábbi években? — 1100—1200 darabot. — És az idén? — Egyelőre 900-ra szerződ­tünk, de ha rendeződik az ár, ha jobban kijövünk a hizla­lással, még hozzápótolunk né­hány százat. — Ezek szerint most nem ki­fizetődő a hizlalás? — A könyvelés szerint igen.., de ha a való árakat számít­juk ... — Hogy értsük ezt? — A statisztikánk szerint 16,84 forintba kerül egy kiló sertéshús előállítása. — És mennyiért adják el? — 19.50 forintért. — Akkor hol a ráfizetés? — Kezdjük ott, hogy ebbe nincs beleszámítva a malac ára, amely 800—1000 forintba kerül. Ez kilónként majdnem 10 forinttal emeli a hús árát. Ezzel máris többe kerül ne­künk a hízó, mint amennyit kapunk érte. S ha ehhez még hozzászámítjuk a takarmányt, a munkabért, az istálló-hasz­nálatot és a rizikót, hogy el­pusztulhat. a jószág... Szóval, nehéz így haszonnal hizlalni. Ezt erősítették meg a fel- debrőiek is, pedig náluk két kilóval kevesebb takarmányból lesz egy kiló hús, mint Bese­nyőtelken, de még náluk is „centizi a ráfizetés határát a hizlalás költsége. A felvásárlási ár tehát nem tükrözi megfelelően a hizlalá- si költségeket, s nem ösztönző. Számolnak, töprengenek, kér­deznek. Például ezt: Ha a sér­tésiből származó hús, sajt, sza­lámi, kolbász, máj fogyasztási ára és felvásárlási ára között sokszor négyszeres különbség van, nem lehetne-e megoldani, hogy a feldolgozóiparban, a kereskedelemben „lecsapódó'’ haszonból részesülnének a ter­melők is. Nagyobb arányban az eddiginél. Legalább olyan arányban, hogy költségeik megtérüljenek, és minimális jövedelemhez is juthassanak. Hogy érdemes legyen nekik hizlalni, tenyészteni. Többet mint eddig. A jelenlegi helyzet azt mu­tatja, nagyon sürgős választ kell adni erre a kérdésre, mert még így is csak jövőre várha­tó komolyabb javulás, ha azon­nal sikerül megoldani a jelen­legi &r- és abrakproblémákat Kovács Endre fNmisőMi3 i 1967. június lg, vasam*# a jelzést, hogy valahol akado­zik a termelés. Nem az a pártszervezet feladata, hogy operativen beavatkozzék. Vé­leményünk szerint helyesebb, ha vizsgálatot és elemzést kér­nek a gazdasági vezetőtől és* lehetőleg több variációban ja­vaslatokat igényelnek a bajok megszüntetésére. Ezt a jelen­tést vitassa meg a pártszerve­zet, aztán kötelezze a gazdasá­gi vezetést, hogy megfelelő döntést hozzon. Segítsék taná­csokkal és javaslatokkal, a legjobb erők öszefogásával, az eredményesebb munka feltété, leinek megteremtésével és fő­leg a határozatok végrehaj­tásának következetes végrehaj­tásával. Elképzelhető, egyes esetekben szükséges az üzemi pártszervezetek operatív be­avatkozása, de az új mechaniz. mus időszakában kívánatos, hogy erre minél ritkábban ke­rüljön sor. Nem jó munkamódszer, ha a pártszervezet a részletekbe avatkozik be, ha a gazdasági vezetők helyett akar intézked­ni. A legfontosabb kérdésre irányítsa a figyelmet, a jó módszereket, a helyes kezde­ményezéseket ösztönözze és terjessze. Egy sor kérdésben a pártszervezet már most kez­deményezheti az önálló dön­téseket, nem a felelőtlenség, hanem a felelősség öntudatos vállalását Nem lehet az időt húzni, az új mechanizmus ön­magától semmit sem fog meg­oldani. A kommunistáknak kell a közhangulatot formál­niuk. Javítani kell a párt, a tömegszervezetek és a gazda­sági vezetők kapcsolatát min­den alkalmat ragadjunk meg annak magyarázatára, hogy az egyszerű dolgozók megértsék az új mechanizmus szellemét Tudnunk és hinnünk kell, hogy az a program, amelyet a párt elfogadott, csak az emberekkel és az ember javára valósítha­tó meg! Dr. Fazekas László megszüntetjük az exportot. Ezért tehát vizsgálatainkat a harmadik oknál kezdjük: Mi­ként befolyásolják a jelenlegi árak és a takarmányellátás a sertéstenyésztés és -hizlalás helyzetét? Kedvezőtlenül. Megyénkben is ennek tudható be, hogy egy év alatt 13 ezerrel apadt a ser­tésállomány — csak a közös gazdaságokban —, de a háztá­jiban sem különb a helyzet Ezerrel kevesebb az anyakoca, mint a korábbi évben volt, s ennek eredményeként sok-sok ezer malaccal kevesebb került a kutricákba, mint korábban. S ha ehhez még hozzátesszük, hogy éves átlagban még min­dig 23—26 százalékot ér el az elhullás és a megmaradt ser­téseket is több takarmánnyal hizlalják fel, mint például 1965-ben — jogos aggodalom­mal nézhetünk az elkövetke­zendő hónapok elé, ha gyors intézkedés nem változtat ezen a cseppet sem biztató helyze­ten. A füzesabonyi járásban kö­zelebbről is megnéztük annak okait, miért csökkent 82,6 szá­zalékra a sertésállomány és miért nem tudnak legalább annyi hízót adni a közös gaz­daságok, mint amennyivel ta­valy segítették a közellátást. Ök is arra hivatkoznak, nincs elegendő takarmány, még ennyi jószág felnevelésé­re, hizlalására sem, amennyit jelenleg tartanak, nemhogy az állomány növelésére gondol­hatnának. ' Mezőtárkány, Tófa­lu és még néhány község ter­melőszövetkezetek most is „ínségtakarmányra” szarul, hogy valamiképpen átvészel­jék állataik azt a néhány he­tet, ami még az új termésig hátra van. Sajnos, a szerződéseknél is ez volt a fő probléma, — „ha az Állatforgalmi ad takar­mányt, akkor hizlalnak, ha nem tud adni... nagyon saj- sáljuk, nem szerződhetünk." így kellett védekezni néhány közös gazdaságban, ahol még nem sikerült megteremteni a szükséges takarmányalapot a nagyüzemi hizlaláshoz, sertés- tenyésztéshez. Nagyjából ezért hiányzik szerződési tervünk­Nem titok, hogy az utóbbi időben sok esetben hiába ke­resi a vevő a friss sertéshúst, vagy némely töltelékárut a hentesnél, sajnálkozó elutasítás a válasz. A vevő bosszankodik és keresi a miértet. Ebben szeretnénk mi is se­gíteni, e kérdés megválaszolá­sával. Bár magyarázatból nem készíthet senki sertéskarajt, de remélhetőleg sikerül felfedni az okokat, indokokat és hoz­zájárulni ahhoz, hogy mielőbb megoldás szülessék ez ügy­ben, vagy legalábbis javuljon a helyzet a ,^sertéshús-fron­ton”. Miért nincs elgendő sertés­hús? Ez a leggyakoribb kérdé­se a vevőnek. Ám, amilyen egyértelmű a kérdés, olyannyira sokrétű a válasz. ELŐSZÖR is a?frtnm“e,®T ___________ gendo, mert több ke ll belőle, mint bármikor ez ország történelmében. Nem kell különösen bizonygatni, milyen változások történtek hazánk fiainak élelmezésében, élég talán azt a statisztikai adatot említeni, hogy az utób­bi években 46 százalékkal nö­vekedett a hús- és élelmiszer- fogyasztás. És ez a folyamat szinte két évtized óta tart. | másodszorJ ^ belföldi igényeket sem sike­rült teljes egészében kielégí­teni, mégis most is szükséges a sertéshús exportálása, hogy az érte kapott valutáért ipari nyersanyagokat, közszükségleti cikkeiket tudjunk vásárolni. HARMADSZOR , *?e ?em _________________lutolsosorban — pillanatnyilag olyanok a felvásárlási árak és az „abrak- viszonyok”, hogy mivel már nem kötelező a sertéshizlalás, -beadás, de nem mindenütt kifizetődő, ezért sok termelő­szövetkezet és a háztáji gazda­ságok nagy része is lemondott a sertéstenyésztésről, -hizlalás­ról, a szarvasmarha és a ba­romfi javára, amelynek kedve­zőbbek a felvásárlási árai. Az nyilvánvaló, hogy a jobb sertéshús-ellátást azzal nem le­het biztosítani, hogy leszál­lítjuk a fogyasztók igényeit és szakmai feladatok ellátásával, vagy csak politikával. A kettő szoros egységét kell megterem­teni. Fontos követelmény, hogy a gazdasági és társadalmi tör­vényeket, azok tendenciáit ide­jében és helyesen felismerjük, lássuk, érzékeljük a visszahú­zó és az előre lendítő erőt A pártnak éppen az a legfonto­sabb feladata, hogy a felme­rülő bonyolult kérdéseket po­litikai eszközökkel megoldja. Már a tervkészítés időszaká­ban mérje fel a pártszervezet az egyéni, a vállalati és a nép. gazdasági érdeket és igyekez­zék megteremteni a kellő össz­hangot. Nem mondhatunk le arról, hogy a pártszervezet az elfogadott tervek végrehajtá­sára szervezze az embereket. A gépek kapacitását ki lehet számítani matematikai mód. szerekkel, de a vállalat szelle­mi kapacitásának helyes fel­mérése, még inkább annak el­érése, hogy az emberek telje­sítményét képességeik színvo­nalára emeljük, nemcsak szak­mai, nem reszortfeladat, ha­nem a pártszervezetre váró hivatás. Nem kielégítő, sőt veszélyes gyakorlat lenne, ha az embert a munkafolyamat egyetlen té­nyezőjévé fokoznák le, ha csak a gépek kiszolgálójaként ven­nénk figyelembe, mert ez a szemlélet megfojtja a dolgo­zók aktív kezdeményezését, fé­kezi a termelékenységet és a gazdaságosságot Az új mecha­nizmus egyik legfőbb célkitű­zése, hogy az emberek képes­ségeik szerint dolgozzanak. Ez szervezés, de sokkal inkább politikai ráhatás kérdése. Eb­ből következik* hogy a párt- szervezetek ne csak szakmai, hanem főleg politikai szem­pontból foglalkozzanak a kér­désekkel. Hogyan érhetjük el gazdasá­gi problémák megoldását poli­tikai módszerekkel? Erre nem lehet általános sémát teremte­ni* a párt munkamódszerét mindig és mindenütt az adott helyzetre és a rendelkezésre álló erőkre kell szabni. De a pártszervezet idejében veheti Egyre gyakrabban halljuk mostanában a kérdést: a vál­lalatok önállóságának növeke­dése, a gazdasági vezetők fe­lelősségének fokozódása milyen hatással lesz a pártmunkára? Elképzelhető és megvalósítha­tó a gazdasági vezetők és a pártszervezetek szerepének egyidejű bővítése? Mi a párt feladata, amikor a vezetés egy­re inkább „szakma” lesz, mi­lyen módszerekkel dolgozzék a pártszervezet, amikor a ve­zetésben egyre inkább megho­nosodik a matematika, a gaz­dasági optimumszámítás. Valóban, senki sem vitatja, napjainkban a vezetés egyre inkább szakma lesz, a döntése­ket, ‘ a határozatokat nem le­het sémákra húzni, a józan számításokat nem lehet jel­szavakkal helyettesíteni. Mégis azt mondjuk, hogy az új mechanizmusban növekszik a pártszervezetek irányító és szervező szerepe, éppen ezért tovább kell fejleszteni a párt- munka formáit és módszereit. Az új gazdasági mechaniz­musban a vállalatok valóban gazdálkodni fognak, az eddi­ginél sokkal tágabb értelem­ben. Nem fetisizálják a terv­számok tömegét és nemcsak utasításokat hajtanak végre, hanem a piac igényeit és saját lehetőségeiket elemzik. Terve­ket készítenek, beruházási programok, gyártmányösszeté­tel és emberi sorsok ügyében döntenek. Elképzelhetetlen, hogy ilyen fontos kérdésekben ne hallassa szavát a párt Ép­pen azért, mert a vezetés egy­re inkább specializálódik, szak­mává válik, a gazdasági veze­tőket az a veszély fenyegeti, hogy számításaikból kimarad az ember. Viszont a pártszer­vezetek a szakemberek és a dolgozó, gondolkodó és érző emberek egységét testesítik meg, ezenfelül a pártszervezet a dolgozók véleményét képvi­seli és formálja. A gazdaságpolitika, a gaz­daságirányítási reform szoro­san összefügg a párt politiká­jával. A mi társadalmi rend­szerünk, a mi vezetési módsze­rünk nem elégedhet meg csak Íz emberekkel és az ember i®*Mérss * A pártszervezetek feladatai az új mechanizmusban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom