Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-30 / 125. szám

A könyv Gnnep! hete Gora* Gábor, fehér Klára is Nemes László as sori könyvbarátok gyűrűjében. r (Foto: Pillsy) Palócnap, 1967. Dal, tánc, vidámság Színpompás felvonulással kezdődött a parádffirdői palócnap A nagy ünnep színhelye im­már negyedízben Paíádfürdő volt Vasárnap reggel kilenc óra­kor már nagyon ügyesnek kel­lett lennie a későn jövő kíván­csi embernek, hogy megfelelő helyet találjon, ahonnét jól láthatja a több mint 30 község­ből összesereglettek tarka, színpompás felvonulását. Pontosan tíz órakor megszó­laltak a fanfárok: „Fúj, süvölt a Mátra szele...*, — majd He­gyi János, az Egri Járási Ta­nács vb-elnőke üdvözölte a palócnap vendégeit, Oláh Györ­gyöt, a megyei pártbizottság első titkárát, Bíró Józsefet, a megyei tanács vb-eln^két, Gu­fürdőre, hogy szemtanúja le­gyen a palócnap eseményeinek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére, a népi hagyomá­nyok, a palócföld szokásainak, sajátos kultúrájának ápolásá­ra, a szocialista építőmunka eredményeinek bemutatására, a szocialista hazafiság eszméi­nek erősítésére rendezte meg a IV. palócnapot slz MSZMP Egri Járási Bizottsága, az Egri Járási Tanács végrehajtó bi­zottsága és a Hazafias Népfront egri járási bizottsága. A megnyitó szavak után új­ra felharsantak a fanfárok, je­lezve a felvonulás kezdetét... A felvonulást a Szilvásvárad! Hagyomány már, hogy ár­ról évre május utolsó és jú­nius első vasárnapja között megrendezzük a könyv ünnepi hetét Rangos ünnep a könyv­hét, az egész irodalom ünne­pe, hasznos alkalma annak, hogy még szélesebb körben felkeltse az olvasás és a könyvvásárlás Igényét, népsze­rűsítve a mai magyar iroda­lom alkotásait A könyvhét megy«! megnyi­tó ünnepségét az egri Gárdo­nyi Géza Könyvesboltban tar­tották vasárnap délelőtt, amelyre szép számmal eljöttek a város és megye kulturális életének vezetői, valamint a könyv barátai. Df. Csemik Jó­zsef, a Hazafias Népfront me­gyei bizottságának elnöke „Kilépni önmagunkból. mondott megnyitó beszédet Köszöntötte a megyénkbe ér­kezett íróküldőttség tagjait: Fehér Klára József Attila-dí- jas írót, Garat Gábor Kossuth- díjas költőt, Gyárfás Miklós József Attila-díjas írót és Ne­mes Lászlót, a neves műfordí­tót és írót Méltatta az ünnepi könyvhért jelentőségét, számok­kal is bizonyítva, mennyit fej­lődött Heves megye könyvtár­helyzete, a könyvtáraikat rend. szeresen látogatók olvasmány­igénye, s szólt arról is, az ol­vasók nevében, milyen felada­tok megoldását, milyen új mű. vek alkotását várjuk megbí- zottainktól, az íróktól. A megnyitó ünnepség után az íróküldőttség tagjai dedi­kálták műveiket Garai-est az egri Művelődési Házban Az idei ünnepi könyvhét Heves megyei programjának egyik kiemelkedő értékű mű­sorát adta az Egri Megyei Színpad a művelődési ház in­tim hatású kamaratermében. Ez alkalommal Garal Gábor, József Attila- és Kossuth- díjas költőnk verseiből hallot­tunk egy csokorravalót Garaí Gábor mai líránk egyik legtisztábban gondolati költő egyéniség. Nála a képek és érzelmek, a hangulatok és a szenvedélyek mindig az er­kölcsi Igazság keresésével áll­nak alárendeltségi viszonyban. Vívódás és vitatkozás, a vers és a szó Garatnál magas hő­fokon s azért szólal meg, mert nemcsak önnön magatartását érleli egyre tisztábbá, de azt szeretné, ha írásaiból mások is tanulnának. Szándéka mindig, minden versében nemes célokat vesz űzőbe. A Jób Könyvében, eb­ben a hosszú, de mindvégig lebilincselő írásban nem a já­tékos daktiluszok futamaira figyelünk — pedig a forma sem esetleges a versnél! —, hanem a vitára, amely a köl­tőben megfogant és kifejezést követelt Az emberi magatar­tás lehetőségeit nem véletle­nül választják itt sem az em_ berek, a költő sem, mert min­denkinek öntőrvénye van, s azért cselekszik úgy, ahogyan. S hogy mennyire komolyan kell venni az életet, a tetteket és önmagunkat, arról az Artis­ták című versben villant fel nagyszerű gondolatokat Garal Gábor. Minden tettünk er­kölcsben és hatásában kapcso- lódik valakikhez, valakihez és ezért szükséges a tettekhez, az önmagunkhoz mért szigorú fegyelem. Garai Gábor a költő váteszi hivatását, az ókori példákat is önmagába olvasztó nevelői kö. telességét érzi. Minden verse felmutat valamilyen példát, amely — ha csak egy félmon­dattal is — a kor emberének ad eligazítást. Párbeszéd hangzik el az Odisszeusz és Kirkében arról, hogy a vizeken bolyongó ho­méroszi hőst a tengerparti szépséges királylány zsákmá­nyának, foglyának tekinti, de Kirké hiába marasztalja Odisz- szeuszt, hiába fenyegeti, haszta­lan hivatkozik a testével kí­nált szerelem hatalmára, Odisszeuszt várja otthona, Itha­ca álmodott földje és Pene­lopeia hűsége. KI ne érezni itt, mennyire ruha csak a klasszikus forma, a klasszikus szereplők a mai élet emberé­nek erkölcsi buktatóit meg­mutatni szándékozó költő szá­mára? Nem elvont erkölcsi prédi­káció ez, amit velünk, a vi­lággal közöl Garai Gábor. A mindig tetten ért emberről és emberrel beszél, akkor is, ha panaszkodással kezdi, akkor is, ha megbotránkozik a költő valamin. A Fürtös fejűek két- tételes etűdje ítéletmondás egy remélhetőleg múló, fiata­lok által mostanság űzött hó­bort felett A költő aggódik, mert tudja: „a fürtös fejűek” lányos csipöringatása gitárszó­ló mellett olyan magatartás, amely a férfierények, a hősi ideál elfelejtéséhez vezethet Ennek a levegőjében hegyi­tiszta, erkölcsi felfogásában bá. tor és szilárd, gondolataiban mindvégig magas fokon izzó lírának egyik gyöngyszeme a Kodály Zoltán emlékének szentelt, egyik népi balladának ritmusára írott Garai-vers is. Az Egri Megyei Színpad mű­sorát Szívós József rendezte. A Jób Könyvében a bölcs és türelmes prófétát dr. Ripka Kálmán szólaltatta meg, míg az Odisszeusz és Kirké asszo­nyát Morvái Éva formálta. Szívós József, Ivádi László, Kalmár András, Kertész Jó­zsef, Mezei Mária is Nagy Edit versek elmondásával, míg Halmay Katalin zongora-, Farkas István gordonka-szám­mal részese a sikernek. (farkas) ★ Az fró-olvasó találkozók so­rát szombaton, Füzesabonyban, Lázár Ervin nyitotta meg. Va­sárnap délután Fehér Klára Tamazsadányban és Atányban, Nemes László Tarnamérán és Kömlón, Gyárfás Miklós Bél­apátfalván, Lázár Ervin Saru­don, Káldi János pedig Hot- j ton, Ecséden és Petófibányán : találkozott az ol ókkal. Hétfőn Gyárfás Miklós a hatvani MÁV kultürotthonban. Fehér Klára és Nemes László a bátort könyvtárklubban, Káldi János pedig a hatvani járási könyvtárban megrende­zett író-olvasó találkozókon vett részt Garai Gábor Kos- suth-díjas költőt a gyöngyösi városi művelődési házban lát­ták vendégül, ahol a Vak Bottyán Gimnázium Irodalmi színpada adott műsort mü­veiből. A ParádfürdŐn megrendezett TV. palócnapot a SzUvás- váradi Állami Gazdaság lovasmenete nyitotta meg. bán Dezsőt, az Egri Járási Pártbizottság első titkárát a községek képviselőit, és min­denkit aki eljött ide Parád­A könyvhetet a televízió sa­ját „könyvsátrában* köszön­tötte, másfél órát szentelve az élő magyar irodalom most megjelent alkotásainak és al­kotódnak. Idővel mérni csak egy műsort nem éppen ildo­mos és reális, mint ahogy egy regény művészi súlyát sem kötésének és papírjának súlya szabja meg. Mégis van olyan érzésem, hogy a műsoridő kur­tasága, de a válogatás esetle­gessége is közrejátszott abban, hogy a televízió könyvsátrá­ban nem volt alkalmunk leg­alább a legjelesebb alkotók és alkotások megtekintésére. Ügy tűnt, hogy a „dediká- ciók” interjúi majdhogynem unalmas közhelyek körül fo­rogtak, s azok, akik a magyar nyelv míves mestereinek ava- tódtak műveikben, most meg­lehetős tanácstalansággal ke­resték azt a fogódzót, amely­nek segítségével valami érde­keset, újszerűt, vagy legalább­is elfogadhatót tudnának vá­laszolni a nem éppen elfogad­ható kérdésekre. Különben is a televíziónak megvan a ma­fia műfaja — élt Is veie —, amelynek keretében, szemtől szembe az írókkal, költőkkel riportázs formájában vallassa meg őket, vagy egyet közülük. Ebben a könyvsátorban azon­ban az írói mű élvezetét mind­untalan megzavarta az író „közbeszólása”, s az író okfej­tését, amely kellő idő kereté­ben érdekes és minden bi­zonnyal tanulságos is lett vol­na, megzavarta a mű. Ezzel kapcsolatban rögtön felmerül egy másik gondolat is: miért volt szükség két rész­letre is Garai Gábor műfordí­tásaiból, s vajon Örkény Ist­vánnak nem találtatott volna olvasva kétségkívül ballada!, de képernyőn elmondva meg­lehetősen egysíkú írásánál jobb alkotása? Külön is haragszom azonban Dőry Virágra, aki elsikkasz­totta Fejes Endre lírai szépsé­gű kis alkotásának lényegét. A szépet mondok, hogy ne fájjon gondolata, amely keserűen igaz és igazul szépséges életei* ve volt a hazudósnak, úgy per­gett le Dőry Virág ajkáról, mi­közben gyermekét kívánta ez­zel vigasztalni, mint olajos testről a vízcsepp; hogy. még Kónyvsáfop 1007 szivárványának csillogására sem tudtunk felrévedni. Hogy azonban mégis jó ízekkel bú­csúztam az idei tévé-könyv- sátortól, abban Molnár Tibor­nak, illetőleg természetesen Dobozy Imrének és a mindig új Karinthy Frigyesnek és a kis jelenetében sziporkázó szí­nészeknek — Balázs Samunak, Feleki Kamiinak, Gonda Györgynek, Kibédi Ervinnek, Szegedi Szabó Istvánmak, Szendrő Istvánnak és Tompa Sándornak — van nagy érde­me. A „furfangos paraszt” új, hogy úgy mondjam „szocialis­ta” viszonyok között élő vál­tozata remek karakterfigura és pompás telitalálat. A „Visz- szakérem az iskolapénzt” Ka- rinthy-jelenete ma is nevettet­ve fricskáz orron, s teszi ezt majd minden bizonnyal évti­zedek múltán is. Nos, ha a televízió 1967-es könyvsátra statikailag nem is érte el az adott lehetőségek színvonalát, ám „ponyvája” alatt igaz értékeket mutatott meg nézői számára. . ____...___ (gyurká) Ál lami Gazdaság nyitotta meg lipicai lovaival. Az élen hala­dó hintó mögött jött a messzi fődön híres ötösfogat, mulatozó legénnyel a „kasban”, majd hat gyönyörű ló, egymáshoz si­mulva, nyergükben zsokéruhás lovasokkal. A nézők nagy tö­mege tetszéssel tapsolt, s így volt ez a felvonulás végéig. Felvevőkamerák zümmögtek, mert már érkezett az újabb csoport, a parádlak menete. Kitett magáért a rendező köz­ség, felvonultatta lakóinak valamennyi korosztályát Leg­elői természetesen a legaprób­bak jöttek táncolva, népvise­letben, bájosan, kedvesen. Vi­dám nótaszó harsogott az út mentén, kurjantásokkal, csiz­maszárak csattogásával tarkít­va A Igidősebb korosztályt ci­gányzenekar kísérte, s ők har­sogták, mint hajdan, legényko­rukban, hogy „Kiállók a kapu­jába...’’ Mögöttük az erdé­szet dolgozói jöttek s illuszt­rálták, miképpen is dolgoztak hajdanán, s milyen korszerű gépekkel indulnak az erdőkbe ma. A mezőkövesdi matyók Is hatalmas tapsot kaptak, híres­neves mintákkal tarkított ru­háikért, nótájukért. A recskiek színes, látványos, szép menettel reprezentálták községüket. Aztán a bodonyiak jöttek. A summásokat mindenki felis­merte, hiszen hajdanán „szo­kás” volt errefelé is: szekérre pakolva, szerszámokkal és a nagy motyókkal indultak az Alföldi* ______ Fe lvonultak a Mátravidékl Fémművek dolgozói is, az ipa­rosodó Sírok lakói, a tubus és más termékek gyártásának mesterei, zászlóerdővel és mun­kájuk termékeivel. Mátraballa asszonyai bemu­tatták a fonás mesterségét és egy gépkocsi platóján — a fér­fiak! — a seprűkészítést. Mö­göttük szamarak húztak egy faekét — a múlt jelképét, hogy nagyobb legyen a „szava” az ezt követő, legmodernebb eké­nek. A parádsasváriak termé­szetesen az üveggyár termé­keit is bemutatták. Azt ismé­telgetni, hogy mindegyik fel­vonuló csoportban ott dalol­tak, táncoltak a palóc népvise­letbe öltözött, piros arcú me­nyecskék, meg a férfiak, kár lenne. Ott voltak mindenütt, s a felvonulás másfél órája harsogott a jókedvtől. Jöttek a kazáriak, a hevesaranyosiak, a teTpesiek, majd a táncoló bá­torlak, akiket az egercsehi üze­mek dolgozói követtek. A szajlalak ötletessége, szel­lemessége sok csoporton túl­tett! Egy vontatón nyitott fa palócház állt, s egy intim csa­ládi életet pillanthatott meg a néző: veszekedő asszonyt, magukat maszatosra mázoló, étkező gyerekeket, a ládán kuk­soló, csecsemő dajkáló fiút, dolgos kezű papát, és három — nagy szemekkel nézegető, de a másik pillanatban valami huncutságra kész — apró gyer­kőcöt. A pétervásárlak felvonulá­sának derékhadát a mezőgaz­dasági gépészképző szakiskola tanulói képezték és a legmo­dernebb mezőgazdasági gépek. Aztán jöttek az erdőkövesdi fonók, a máklári kertészek, az ostor ősi borászok, fedémesiek, egerszólátiak, no vaj iák, eger- booslak, tarnalelesziek szín­pompás menetben, a jókedvtől és az erős májusi napfénytől kipirosodva. Valamennyi köz­ség kitett magáért, de talán a legjobban a menetet bezáró mátraderecskeiek hosszú, im­pozáns menete a lakodalma­sokkal, rikoltozó táncosokkal, felröppenő galambsereggel, a háziipar szövő-fonó asszonyai­val, a téglagyár dolgozóival, a tsz tagjaival. A színpompás, emlékezetes felvonulást a fúvószenekar zárta be. A tömeg elszéledt a lacikony­hák felé, vagy új, részben más látványokat keresve. Megnyílt a palócföldi kiállítás a SZOT- gyermeküdülő általános iskolá­jában, délben térzenét adtak a bányász fúvószenekarok, majd kezdetét vette a művé­szeti csoportok látványos be­mutatója. A nap programját — ml sem természetesebb ennél! — az este hét órakor kezdődött utca­bál zárta, még emlékezeteseb­bé, vidámabbá téve ezt a jól sikerült napot, a negyedik pa­lócnapot. K. G. ★ A Népújságot az alábbiak közlésére hatalmazták fel: Az MSZMP Egri Járási Bi­zottsága, az Egri Járási Tanács végrehajtó bizottsága, a Haza­fias Népfront egri járási bi­zottsága és a járási KlSZ-bi- zottság köszönetét és elisme­rését fejezi ki mindazoknak, akik a parádfürdői IV. palóc­nap előkészítésében és lebo­nyolításában áldozatos, aktív munkát fejtettek ki. Köszönet illeti a palócnap valamennyi részvevőjét, akik felvonulá­sukkal, műsorukkal emelték az emlékezetes rendezvény színvonalát. ____w. 1961. május 30„ keái

Next

/
Oldalképek
Tartalom