Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-10 / 108. szám

Egri zenetanárok hangversenye a Bartók-teremben A RÉSZVÉT KOLDUSA) ,.Az egri zeneiskolai tanárok Kettőn este rendezték meg ta­vaszi hangversenyüket a Bar- tók-teremben. A művésztanárok erre az al­kalomra saját oktatott hang­terük irodalmából választot­tak ki egy-egy virtuózszámot és így érthető, hogy a műsor Vivalditól, Bach, Brahms, Haydn, Beethoven, Paganini, Liszt művein át Ravelig és Arutjunjánig vezetett. Talán az évszak tette, vagy a hangver­senyen szereplő fiatal tanár­gárda összehangolt elgondolá­sa volt, hogy a különböző ko­rokból és egymástól stílusban és mondanivalóban oly távol álló szerzők megszólaló művei többnyire lírát, érzelmeket, hangulatokat közvetítettek. E.z líráját hozta a közönség szá­mára. Brahms g-moll rapszódiáját Halmai Katalin játszotta, érzé­keltetve a rapszódia hevületé­ben azt is, ahogyan ő ezt a da­rabol átéli. Érdekes hanghatásai miatt vártuk kíváncsian Liszt hárfa- etüdjét. Bán Istvánná korrekt játékában nem sejlett fel a hárfa húrjainak könnyed rez­dülése és az a líra, amely fi­nomságával annyira jellemzi Liszt világát. Beethoven Appassionata szo­nátáját Dobosné Mag Stefánia adta elő. Ez a mű annyiféle érzelmet és szenvedélyt kelt, ahányszor és ahányan megkö­zelítik. Mag Stefánia tempera­mentummal, a lírát másodla­gosnak tartva fogalmazta meg az Appassionatát. Mezei László nagy sikerrel játszotta Arutjunján trombita­koncertjét. A műsor betetőzéseként hangzott el Beethoven Klari­néttriójának I—in. tétele, Sze­pesi György, Farkas István és Halmai Katalin előadásában. A zenetanárok hangversenye ismételten felhívja a figyelmet arra a komoly művészi és pe­dagógiai munkára, ami Eger e fontos intézményében folyik. A Bartók-terem mostani hang­versenye is indokolja a jogos igényt: korszerű otthont kell nyújtani — megfelelő nagysá­gú koncertteremmel — az egri zeneiskolának. (farkas) Jön a folyosón. Óvatosan, apró, osonó és csoszogó lép­tekkel, mintha kötélen kelne át a Niagara zuhatagon. Har­minc, vagy ötven éves? Csak a születési bizonyítvá­nya tudná elmondani és ő: miért öregedett meg ilyen kegyetlenül és ilyen korán. Jön a folyosón, a fal mellett, riadó tekintettel, mintha ál­landóan védekezve tartaná madárszárnyú karjait: apró kis segélyt kérő csónak az élet nagy vizén. — Nem tudom, jó helyen járok-e? —- Miről van szó? Igen, miről van szó, ezt kérdezni könnyű. De itt és most, rögtön és tömören el­Megjelent az egri múzeum 1966-os évkönyve a magyarázata a koncert sike­rének. A hangulatok, érzelmek miatt elsősorban a hegedűsö­ket kell említenünk. A műsort Sándor János nyitotta Beetho­ven g-moll szonátájának II. és III. tételével és ez alap­hangot adott az egész esthez. Örömmel nyugtázzuk Lévai Zsolt szereplését, aki Pagani­ni La Campanellájával bebi­zonyította, hogy technikailag jól képzett hegedűs és eddig sokszor csak pódiumláz akadá­lyozta őt művészi törekvései­ben. Az est egyik legsikeresebb élményt nyújtó számát, Vival­di d-moll kettősversenyét Jász Pál játszotta Lévai Zsolttal. Jász Pál nemcsak a Vivaldi- számban, de Cassado Üdvözle­tével és De Falla Spanyol tán­cával is igazolta, hogy techni­kai felkészültségén kívül és felül a mű teljes hangulatának ■ kifejezésére is törekszik. A fiatal művészházaspár — Asztalosáé Lippay Ildikó és Asztalos Loránd Haydn G-dúr fuvola—zongoraszonátáját és Ravel Habaneráját adták elő. Az elsőben inkább a zongora érvényesült, míg a Habanerá- ban a fuvola hangja uralko­dott. A zongoristák közül Zsuko- tinszky Rudolfné Liszt- és Bach-száma nyújtott hangula­tot. A Desz-dúr Consolation Liszt mély érzelmektől átfűtött Megjelent az egri múzeum évkönyve, sorrendben immár a negyedik, az 1966-os évi. Az évkönyv anyaga igen gazdag: 350 oldalon hű tükrét adja a múzeum tudományos munkájának. A múzeum természetesen speciális Heves megyei, illetve egri témákat kutat. Az év­könyvben közölt tudományos munkák közül talán a legna­gyobb érdeklődésre Kozák Ká­roly Az egri vár feltárása, Ba­kó Ferenc Májfa és májusfa állítás Heves megyében és dr. Korompai János Gárdonyi Gé­za ismeretlen irodalmi hagya­téka című tanulmányai tart­hatnak számot. Kozák Károly az egri vár 1957—65 közötti feltárási mun­kálataival foglalkozik. Ismer­teti a Földbástya, a Tömlöe- bástya és annak déli fala, valamint a nyugati várfal kö­zötti terület, az északi falszo­ros feltárását, az északi várfal kutatását, a palota elpusztult keleti részét és a vár vízve­zeték-rendszerét. Bakó Ferenc a májfa ég a májusfa állítás szokásait ku­tatta a megyében történetileg: a jelenben, 1945 körül és az el­ső világháború idején. Elemez­te a szokástípusokat Egerbo- cson, Sirokon, Bodonyban, Ecséden, Boldogon, Feldebrőn, Besenyőtelken, Komlón Heve­sen, Adácson, Kisnánán és Kompolton. Ismerteti a máj­fa formáját és megszerzését, a májfahordás szereplőit és időpontját Elmondja, hogyan díszíti a lány és a legény a fát, hogyan őrzik, köszöntik, locsolják. Térképen is vázolja a szokástípusok lelőhelyeit és a májfa állítás szokáselemei­nek elterjedését. Dr. Korompai János feldol­gozta Gárdonyi eddig ismeret­len irodalmi hagyatékát, amely Gárdonyi Sándor elhunyta után a múzeum birtokába ke­rült. Ismertet eddig ismeret­len életrajzi dokumentumo­kat, regény-, novella-, színmű- ég verskéziratokat. (Ezekről la­punkban már részletesebben is beszámoltunk.) Ezután Gár­donyi titkos írásáról vallott véleményét mondja el. Az évkönyv többi tanulmá­nya is mind nagy munkát ta­kar. A következők publikál­ták komoly tudományos mun­kájuk eredményét: Andreánszky Gábor: Nö­vényfajok, fajcsoportok és nemzetségek élettartama a hazai harmadidőszakban. Rozs­nyói Márton: A visontai föld­munkálatoknál előkerült mam- mutleletek. Szabó János Győ­ző: Az egri múzeum avarkori emlékanyaga II. Kovács Béla: Elpusztult középkori kolosto­rok Heves megyében. Détshy Mihály: Adalékok a törökkori Eger történetéhez. Sugár Ist­ván: Az egri meleg vizű für­dők története. (II. 1791—1905.) Dr. Ringelhann Béla: Az egri megyei kórház. Molnár László: Az Apátfalvi Keménycserép- gyár Földváry Sándor haszon- bérlete idejében (kb. 1850— 1866 között). Takács Béla: A parádi üveghuta parasztedé­nyei az egri múzeumban. Dan- cza János: A munkáseszperan- tista mozgalom Egerben. Végül Bakó Ferenc, a mú­zeum igazgatója ismerteti rész­letesen a múzeum 1965-ös te­vékenységét. Kár, hogy ez a nagy értékű tudományos kötet nem kerül­het nyilvános árusításra. B. Gy. K a szerkesztőségi fo’vosóról mondani az ugyan jó szándé­kú. de mégis szokványos kérdésre, szinte lehetetlen. — Segítséget. Igen, kérem szépen, segítséget szeretnék kérni. Maguktól, Segítenek? — Ha tudunk, feltétlenül.;. Elhallgat, még mélyebbre ereszti a vállát, mert tudja ő jól, hogyne tudná, hogy segí­teni, neki segíteni az égben lakók semmiképpen sem, a földön járók is alig-alig tud­nak. Az eset a megszokott: A papírok repdesése meg­torpan, a feltaláló gyanak­vóan riadt szemmel pislog; aztán gyorsan felugrik, s hóna alá kapja a több kilós táskát: — Hogy mi a találmány? Ahá! Szóval maga is, maguk is! Nem, uraim, belőlem nem esznek. Évek munkáját nem hagyom meglopni — sziszegi és az ajtót becsapva elro­han. ★ A HUMORISTA | férj.. 5 alkohol;. gyere­kek .;. verés... pénztelen­ség. Az ismert és kegyetlen bűvös kör, amelyből úgy ér­zi, s amelyből valóban gyak­ran lehetetlen kitömi. Nem is segítséget akar, csak panaszkodni. Hiszen annyian tudják és unják már a panaszait, s oly jó, ha vala­hol még elmondhatja, egy kis részvétet koldulva. *. ★ A FELTALÁLÓ | Nem, nem a perpetuum mobilét, nem az örökmozgót találta fel. Ilyennel csak os­tobák és megszállottak fog­lalkoznak, akik arra sem méltók, hogy szóba álljanak velük, legfeljebb az idegor­vosok. Az ő találmánya egé­szen más, hozzánk hozza, ne­künk hozza, mi írjunk róla először. Sajnos, a találmányá­nak a lényegét nem mond­hatja el, meg kell értenünk, szomorú tapasztalatai van­nak erről, hiszen a sugár­hajtást ő találta fel és íme ki tud ő róla, ki ismeri.:. — Nézze, szerkesztő úr — veszi elő a táskákájából az irdatlan paksamétát és láz­ban égő szemekkel, nikotintól sárga és remegő ujjakkal bontogatja a tervrajzokat, számításokat, amelyek úgy repkednek a táskából az asz­talra és onnan vissza, mint kerge madár az eperfán ... — De hát mi ez a talál­mány? Valamit csak el­mondhatna róla, ha már azt akarja, mert ugye, azt akar­ja, hogy írjunk róla? — Helló, fiúk... Remélem* minden oké ... Na, szóval* van itt valaki, akinek leg­alább halvány gőze van a humorhoz? Na, szóval, hoz­tam magammal néhány kis remekművet, néhány derűs karcolatot. Mielőtt kötetbe gyűjtve kiadnám, azt aka­rom, hogy a napi sajtóban is megjelenjen... Várjon* apuskám, még nem fejeztem be... Szóval, az egyik arról szól.;. — elkapja a fuldok­ló röhögés —, hogy Pimpula hazamegy, s ott találja a ... a? Nem, téved, nem a feleségét, hanem az anyósát, aki... Mi az, hogy íztelen? Akkor hallgassa meg a mási­kat, ebben arról van szó* hogy a vállalati igazgató ép­pen a titkárnőjével... szó­val, érti... amikor belép a vezérigazgató, aki nő és er­re azt mondja a titkárnő* hogy: Szégyellő magad, diri­kém, te mást is iderendel­tél... Óriási, mi? Hogy pró­bálkozzam másutt? Meg is teszem, maga *.. maga ubor­kalelkű! ★ AZ ÖNTUDATOS | —- Hoztam néhány rajzot, szerkesztő úr, tessék,.. —- Hm... hm... — Mit hümmög maga itt nekem... Adja vissza! Hall­ja? Azonnal adja vissza ... Az én rajzaimon még Picasso sem hümmögött De ha ötve­nest fizet egyért, hagyom . s. Gyurkó Géza Dokumentum-regény XLII. A debreceni páncélos csata már eldőlt. S Utassy Lóránd ezre­des, akit Horthy átküldött a fronton, hogy Deszken, Szeged íhellett találkozzék Malinovsz- kíj marsallal a fegyverszünet végrehajtása ügyében, szombat délelőtt visszaérkezett a-Vár­ba. Azt jelentette: Malinovsz- kij azt hitte, a kormányzó kül­döttét eligazították katonai kérdésekben, megállapodhat vele a magyar csapatok átál­lásának módjáról, hiszen a fegyverszüneti szerződés egyik pontja szerint a magyar csa­patoknak szembe kell fordul­niuk a németekkel. Utassynak azonban nem volt ilyen felha­talmazása, s Malinovszkij visz- szaköldte őt a Várba azzal az üzenettel, hogy 48 órát hajlan. dók várni, amíg a kormányzó Elküldi a kívánalmaknak meg­felelő katonai megbízottját. 4 Mműism 186*1. május 10., szerda Horthy így hát elkészítette a proklamáció szövegét, be­szélt egyik bizalmas táborno­kával, Kisbarnaki Farkas Fe­renccel, aztán Lakatos minisz­terelnökkel. összehívatta La­katossal a kormányt, Jurcsek, s Reményi-Schneller miniszte­rek nélkül. Ez a két minisz­ter szokta tájékoztatni a né­meteket a minisztertanács ülé­seiről. S mivel ők kimaradtak a tárgyalásból, Höttl is infor- málatlanabb volt a szokottnál. A kormányzó fia azonban mindent tudott. A családfő félóránként tanácskozott a fe­leségével, a menyével, s a fiá­val. Tőlük kért tanácsot, mit tegyen. Magdolna asszonynak határozottan az volt a véle­ménye, hogy már nem lehet várni. Ili asszony, a menye felajánlotta, hogy amikor Horthy Veesenmayerral köz­li, fegyverszünetet kötött, ő majd az ajtó mögött hallgató­zik, s amikor a kormányzó ki­mondta a döntő mondatot, azonnal rohan a telefonhoz, telefonál a Rádióhoz, hogy beolvashatják a proklamációt. A kormányzó ugyanis megí­gérte még régebben Veesen- mayernek, s általa a Fühi ér­nék, hogy nem tesz semmit a németek háta mögött. így, ha két perccel azután hangzik el a fegyverszünet bejelentése, mint ahogy megmondta Vee- senmayernek, nem szegte meg a szavát, de a birodalmi meg­bízottnak ideje sem lesz intéz­kedni. Éppen itt tartott a családi tanács, amikor az alagsorban a rádiónál szolgálatot teljesí­tő tiszthelyettesek üzentek: újabb rejtjeles távirat érke­zett. A kormányzó fia és me­nye hozzálátott, hogy megfejt­se a sifrét. A munka éjszaká­ba nyúlt, a kis Horthy átkozó- dott, miért kell ennek a Fara­ghónak ilyen hosszú távirato­kat küldözgetnie, hajnalig tart, amíg megfejtik? Tizenegy óra tájban elné­zést kért. hosv na svon fáradt lefekszik. Ki akarta magát pi­henni a másnap reggeli talál­kozó előtt. Végeredményben nem mindennap jön össze az ember a németek által meg­szállt Budapesten a jugoszláv partizánok teljes felhatalma­zással ellátott megbízottjával. Frissnek, erősnek kell lenni a tárgyalás során. Körülbelül akkor, amikor ifjú Horthy Miklós nyugovóra tért, miután még másnap reg­gelre néhány megbízható em­bert kért kísérőül Lázár test­őrtábornoktól, — Höttl is aludni küldte a 8230-as ügy­nököt és BeraniL — Menjenek, pihenjék ki magukat, — búcsúzott tőlük. — Nem lesz könnyű a holna­pi tomagyakorlat... A két német ügynök nem éppen örömmel vette tudomá­sul Höttltől, hogy a konspirá­ció kedvéért őket is letartóz­tatják. Azoknak a Gestapo- tiszteknek, akik a letartózta­tást végrehajtják, nem sza­bad tudniuk, hogy a kormány­zó fia és a jugoszláv partizán­küldött közötti találkozás pro­vokáció eredménye. Nekik azt kell hinniük, hogy valódi par­tizánnal találkozik a kor­mányzó fia. Később majd, Bécsben, mielőtt tovább szál­lítanák a kis Horthyt és Bor­nemissza Félixet, szétválaszt­ják a csoport tagjait. A 8230- as és Berani nem Mauthau- senbe megy, hanem Belgrád- ba repül, s ott megkapja az illő jutalmat Addig viszont el kell viselniük a letartóztatot­tak sorsát Höttl az ügynökök előtt a Gestapo-tiszteket igazította el. Elégedett volt velük. Gesok- ke, a Gestapo magyarországi vezetője tagbaszakadt, bika­erős, a judoban jártas embe­reket bocsátott rendelkezésé­ire. A gestapósokat Höttl sa­ját kocsiján küldte el Skor- zenyhez. Ismerkedjenek meg személyesen egymással, hiszen egymásra utalva hajtják vég­re az Unternehmen Maus utolsó lépését. Höttl még egy darabig ott üldögélt íróasztala mögött, a/tín ő is aludni tért. Az ágy­ban még olvasott egy sort. Chestertont olvasta, angol eredetiben. ti. Bornemissza Félix személye, sen vezette be a kormányzó fiát az irodájába. — Nagyon bölcs, hogy előbb jöttél — mondta neki. — Ha egy időben érkezett volna mindenki, ez felkelthette volna a figyelmet... A falon a régi ingaóra fél kilenc után néhány percet mutatott A vezérigazgató he­lyet mutatott vendégének, ma­ga pedig az ablakhoz lépett. Széttekintett az Eskü téren. Odalent minden csendes volt. A ház előtt ott állt a kor­mányzó fiának sportkocsija. Mögötte egy ponyvával fedett katonai kocsi. Abban üldögélt az a néhány testőr, akit Lázár altábornagy küldött a fiatal Horthyval, mint biztonságá­nak őreit. A park padjain néhány em­ber üldögélt. Az Erzsébet-híd felől elég sokan igyekeztek a belvárosi plébániatemplomba, a kilencórás misére. Jól öltö­issza ismét az ablakhoz Té­pett, vizsgálta a teret. Semmi változást nem tapasztalt A padokon ugyanazok sütkérez­tek. mint néhány perccel előbb. A ház előtt, közvetle­nül a fiatal Horthy sportkocsi­jánál, egy személygépkocsi állt. Egy feltűnően magas fér­fi, egészen behajolva a mo­torházba, javított valamit a motoron. Bornemissza nem is­merte fel Skorzenyt, semmifé­le gyanút nem keltett benne a gépkocsi. Pontban kilenc órakor csen­gettek. Bornemissza nem kelt fel, nem maga nyitott ajtót, hanem hagyta, hogy gépkocsi- vezetője engedje be a jövevé­nyeket és ő vezesse be őket a szobába. Azok jöttek, akiket vártak. Petries és egy férfi. Petries bemutatta őt. — Sibl alezredes! Kezet fogtak. — Iván Sibl Vagyok — mondta az idegen. — A 10. partizántörzs politikai biztosa. Hadtestparancsnokom, Dusán Matetic vezér­őrnagy megbí­zásából érkez­tem, a tárgya­lásra írásbeli anyagot hoz­tam mai.­magam­zött hölgyek és urak, Bocskai- ruhás. patyolatfehérre mosott fehér harisnyás gyermekekkel. Az idő napsütéses volt, min­denből békés hangulat áradt. A vezérigazgató maga is le­telepedett egy fotelba. Szót­lanul ültek, egymás mellett a kormányzó fiával. Időnként ránézlek az órára — a percek csigalassúsággal múltak. Még mindig hiányzott öt perc a k'ievic órához. Boráéin­A belső zse­béből, az irat­tárcájából ki­vette az iratot. A kormányzó üa átvette a meghatalma­zást, gondosan de nem talált rendellenességet. — A nálam levő írás a tárgya­lásoknak csak a kereteit tar­talmazza — mondta a horvát. — Felhatalmazásom van ezen túlmenő tárgyalásokra és eset­leges megállapodásra is. Ha önök is óhajtják a megegye­zést, a leghelyesebb az lenne, ha ezt az iratot tüzetesen át­tanulmányoznák és választ kapnék még ma... megvizsgálta, rajta semmi A kormányzó fia néhány pillanat türelmet kért, hogy átfuthassa az okmányt. Sibl Petriccsel együtt udva­riasan megvárta, amíg a kor­mányzó fia végzett az olvasás­sal. A fiatal Horthy mintegy öt perc múlva tette le olvasás­hoz használt szemüvegét. — Figyelemre méltó állás­pont — mondta. — Apám, a kormányzó tudomására hozom a benne foglaltakat. Sajnos, határozottan nem ígérhetem* hogy még ma választ tudok adni. Különben is, ha ilyen sűrű időközökben hagyom el a Várat, ez felkeltheti a Gestapo gyanúját. Talán egy­két napot várhatnánk... Sibl megrázta a fejét. — Sajnos, ez lehetetlen. Legkésőbb ma éjszaka vissza kell indulnom csapattestem- hez, amely Vlrovitica Kopriv- nica térségében állomásozik. A 8230-as Gestapo-ügynök magabiztosan, hiba nélkül mondta a szövegét. Neki nem volt meglepetésben része, mint Modercinnek: a kormányzó fia úgy viselkedett, ahogy várták. Százszor és százszor elpróbálták ezt a beszélgetési Belgrádban, most sem volt semmi fennakadás. Petries az órára nézett. — Két percet siet — mond­ta Bornemissza, aki elfogta a pillantást. Az óra pontosan negyed tí­zet mutatott. Pontban negyed tízkor kellett berontaniuk a Gestapo-detektíveknek. Éppen két perc múlva. — Ha nincs más megoldás* — válaszolta a fiatal Horthy Siblnek —, akkor megpróbá­lok még ma választ adni. Er­re azonban legkorábban az es­ti órákban kerülhet sor. És azt hiszem, nem találkozhatunk személyesen. Bornemissza úron keresztül küldök majd üzenetet. Magában a2t számolgatta* mikor beszélhet majd az ap­jával. Tudta, hogy tíz órára összehívták a koronatanácsot, vagyis a minisztertanácsot* amelyen az apja is részt ve*^> (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom