Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-14 / 112. szám

Segítség — de hogyan ?

Támogassuk a tehetséges ■ munkás—paraszt fiatalokat a középiskolában és az egyetemeken! Elég gyakori manapság ez a felszólítás, amely követelő társadalmi igényeket fogalmaz meg. Segítsük hát őket a középiskolákban és az egyetemeken — hangzik a jogos kívánság. Hogy a segítségen mit kell és egyáltalán mit lehet érteni, ezt viszont eléggé nehéz megfogalmazni, s egyelőre a segítés szándékán kívül az iskolák sem nagyon tudják, mit is jelent konkréten ez a segítés.

Mindjárt, egy ilyen útkereső gyakorlati botorkálás kezdetén, el kell fogadni azt a kényelmetlen, de megmásíthatatlan pedagógiai elvet, hogy senki helyett sem tanulhat valaki más. Mindenféle segítésnek tehát csak az lehet a kiindulópontja, hogy megfelelő, tanulásra ösztönző körülményeket kell teremteni a munkás—paraszt fiatalok számára.

Azt kell hát vizsgálni: milyen körülmények hozzák manapság igazságtalanul hátrányos helyzetbe a fizikai dolgozok tehetséges gyermekeit? A legfontosabb nyilvánvalóan az, hogy az értelmiségi családokban — nem mindegyikben, de nagy általánosságban — olyan szellemi légkörben t>ő fel a gyerek, amelyben a tanulás, mindenekelőtt az olvasás, természetes létszükséglet, ahol a fogalmak tisztázására már korán lehetőséget kapnak a fiatalok, s ahol az éledő szellemi érdeklődés kielégítésére a családban, rendszerint a lakáson belül is mód nyűik. A fizikai munkát végző szülők otthonában — sok kivétel van, de általánosságban — ilyen körülményeket teremteni csak hosszú évtizedek eredményes munkájával ’ehet majd, segíteni viszont most kell. Mit lehet mégis tenni?

Talán a legfontosabb: az osztályfőnököknek olyan kapcsolatot kell teremteniük a munkás—paraszt családokkal, hogy amennyire csak lehet —• j kedvezően befolyásolják azt a , légkört, amely odahaza a gye- | reket tanulására ösztönözheti. Mert most inkább az a jellemző. hogy a munkás—paraszt szülőket csak annyi érdekli a közéoiskolából, kogv a gyerek ne bukjék meg, Végezze el a négy osztályt, leérettségizzék, s utána szüleinél kényelme - mesebb munkakörülmények között keresse meg kenyerét

fofeg kell vallani, a segít- 1 * ség-adásnak ezt a közvetettebb módját mintha nem tartanák elég használhatónak az iskolákban, pedig — minden esetlegessége ellenére — alighanem itt lehet a leghatásosabb segítséget nyújtani. Az iskolák elsősorban olyan módszereken gondolkozzanak, amelyek bent, az iskola falai között megvalósíthatók. Kétségtelenül sokat segíthet a tanulószoba-rendszer; ennek megfelelően az iskolákban elég sokat foglalkoznak azzal, hogy mindenekelőtt a fizikai dolgozók gyermekei kerüljenek tanulószobába. Nem ártana, ha ugyanennyit törődnének azzal is, hogy ott a szaktanárok a gyerekek rendelkezésére álljanak. Persze a tanulószoba mit sem használ annak, akinek nem fűlik a foga a tanuláshoz. A legtöbb, amit az iskola „bent”, tehát saját épületében tehet, az, hogy egészséges, intellektuális szellemet próbál kialakítani egy-egy osztályban, amely olvasásra, kulturálódásra, általában érdeklődésre serkenti az osztályközösségeket. Ha ilyen egészséges érdeklődésű fiatalok csoportjába sikerül bekapcsolni a munkás—paraszt szülők élénk szellemű, érdeklődő gyerekeit, akkor nem kell őket külön noszogatni a tanulásra: maguk is érzik a tájékozódás kényszerét. Az már ismét az iskola, pontosabban az osztályfőnökök, a KlSZ-szerve- zetek dolga, hogy a felkeltett érdeklődést — könyvtárral, színházzal, mozival, vagy éppen adott esetben külön foglalkozással — megtartsák és ki is elégítsék.

Végezetül, nem elhanyagolható módja a segítésnek az,

amely éppen a közelmúltban rendeleti úton mondta ki, hogy ösztöndíjakkal lehet támogatni a tehetséges és arra rászoruló munkás—paraszt

fiatalokat a középiskolákban.

A segítség skálája tehát nem túl széles a gimnáziumban, a szakiskolákban; de talán még kevesebb változatosságot ígér az egyetemi hallgatóknál. Itt még nagyobb szerepe lehet a szellemi újdonságok iránt érdeklődő csoportok kialakításának. Másrészről pedig sokat tehetnek a pofesszorok, a docensek, az adjunktusok, és a tanársegédek is, ha más kapcsolatba kerülnének diákjaikkal, mint az ami most gyakran tapasztalható. Az olyan egyetemen például, ahol kilincs helyett gomb van a tanszékek ajtaján, hogy csak azt bocsássák be a villa nyzárral működő ajtókon, akit akarnak — ott nem nagyon biztatják a munkás—paraszt származású hallgatókat, hogy gondjaikkal ostromolják tanáraikat Anélkül, hogy a középiskolás módszereket kérnénk számon az egyetemekén, jó lenne, ha az oktató személyzet ott is ugyanolyan kötelességének érez né a hallgatók emberi nevelését, mint ahogy azt ma már egy középiskolai tanártól megkövetelik.

C egíteni hát — bár korláJ tozott mértékben — feltétlenül lehet A tanárok nem tudják más helyett megtanulni az anyagot: az ő feladatuk az, hogy kedvet csináljanak a tanuláshoz és biztosítsák a megfelelő körülményeket Ezt nyújtják. Semmivel sem többet. De ez a kevés egyúttal — nagyon sok lehet Bernáth László

Az egri színházban csütörtökön mutatták be Lajtai— Kellér Három tavasz című 3 felvonásos revüoperettjét

A legkönnyedebb színpadi műfajnak, a revünek ez a késő tavaszi sikeres megjelenése Egerben bizonyáfa sokaknak fog szórakozást nyújtani.

A három tavasz évszámai — 1910, 1930, 1960 — nem fűződnek világrengető eseményekhez, csak egy primadonna életének mérföldkövei. Az első nagy siker után húsz esztendővel már csak öltöztetőnő, majd újabb harminc év múlva, nyolcvanévesen, a színészotthon lakója, akit régi sikereiért ünnepelnek, s még — irigyelnek is. Ezen a pályán ugyanis a taps és az intrika, az együttérzés és az irigység egy ágyban hálnak.

Kellér Dezső, a librettó írója, emlékezésekkel és nosztalgiákkal fordul hősei felé, akik a három évszám könyörtelen változásai miatt életük és sorsuk három szerepét kénytelenek eljátszani. Nem is egy darab ez a revüoperett tulajdonképpen, hanem három kis színpadi novella, amikben mindig újra meg kell magyarázni mindent: először az orfeumot, aztán a New Yorkot és végül a színészotthont. Ami ezt a három. illusztrációkkal megelevenített, jó kedélyű, szellemes „Kellér-konferansziét” összeköti, az nem más, mint Hanzi, Sanyi és Rozika triójának sorsa, no meg a többieké, akik közben kihullottak az idő rostáján. Persze, mindez sok tánccal, régi slágerek visszaJaj, de ívnom ez a fagyi.-.

idézésével, emberi találkozásokkal, akik ma már nem számítanak meglepetésnek.

Ezt a nagy szereplőgárdát mozgató revüt és a revü mellett még a szabályos operettet is magában foglaló színházi estét Orosz György Jászai-dí- jas és Hegedűs László rendezték. Játékmesteri eleganciájukat az a puszta tény is dicséri, hogy ezen a kicsinyre méretezett egri színpadon — még ha forog is — zavartalanul mozgatják a látványos jelenetek színpadi közönségét. A revü kápráztató pergését akadályozó prózai részletekben, amelyek a színpadi szituációkat és a történetek hőseit magyarázzák, minden mulattatási lehetőséget kihasználtak, ami a szövegkönyvben és a színészekben feltalálható. A szövegkönyv ismétléseit, újrakezdéseit ók sem tudják eltüntetni, és a revü csillogásával sem sikerül visszavarázsolniuk azt a romantikát, ami az óbudai túrós csusza és az egykori orfeum egykori szerelmeseiben élhetett: ez a generáció ezt az időben és külső formáiban is elsüllyedt világot nem érzékeli már.

Petress Zsuzsa Jászai-díjas művésznőnk alakítja az örökifjú primadonnát. A három évszám csak árnyalatokat változtat arcán, inkább öltözetében hangsúlyozza az idő múlását. Dekoratív jelenség, játéka finom és biztos helyén áll a revü tengelyében. Maga a revü nagyobb énekesi feladatra nem kényszeríti, Lajtai zenéje a pesti slágerek szintjéről ez alkalommal nem száll feljebb.

Komáromy Éva Rozikája és Mái hé Éva Klárija jelentős szerep ebben a revüben: ők ketten játékban, táncban, dalban Hanzival tartoznak egy csokorba. Komáromy Éva a prózai részben, Máthé Éva az énekes-primadonnai változatokban meggyőzőbb.

Géczy József játssza Tavaszit, a költőt, és Kellér Dezső szemérmes jóvoltából csak néhány jelenet és dal erejéig tűnik fel a színen: az egri közönség szeretettel fogadja mindig ezt az énekest.

Sanyit, ezt az orfeumi boyt, akiből mindig színházi alkalmazott lehet csak, Varga Gyula Jászai-díjas hozza elénk a múltból. Frissen, egyszerűen, eszköztelenül és azzal a fél- szegséggel, amely soha nem téveszti el hatását a nézőtéren.

Az epizódszerepek közül ki kell emelnünk az intrikái feladatokat jól megoldó Lenkei Editet, a Zomborit alakító Tihanyi Tóth Lászlót, Kopetty Liát, Szily Jánost, Márffy Verát, Környei Oszkárt, Csapó Jánost, Bánó Pált, Pálffy Györgyöt, Bánhidi Józsefet, a színház örökös tagját, Balogh Erzsit, Somló Máriát, Szabados Ambrust, Kautzky Ervint és Szegedi Cs. Nándort, aki Ru- csek remek maszkjával néma szerepében is nyíltszíni tapsot kap.

A revü egyik fontos részét, a tánckart, Somoss Zsuzsa tanította be és ő komponálta az ötletes táncszámokat is. A nyitójelenet ritmikus mozgása, a téli revüszám sodró lendülete megérdemelten ragadtatja tapsra a nézőtérét. Szólót táncol: Turcser Sári, Makár Zsuzsa, Bodrogi Zoltán, Berke István és Kovács István.

A revü, a látvány, a kápráz- tatás, a szemeknek szóló varázslat Kalmár Katalin díszleteiből és jelmezeiből, mint színes mozaikokból áll össze a szemünk előtt. Minden egyes térösszeállítása szigorúan zárt és jól szerkesztett kompozíció, amiben lendületes képzelet kap külső formát.

A jelmezek stilizáltságát és hatását még emelik azok a fűtött színek és tónusok, amelyekkel Kalmár Katalin dolgozik.

Az operett ének- és zenekarát ezúttal Somoss István vezényli. A kórus eddigi megbízható szerepléseihez méltóan veszi ki részét a sikerből, de a zenekar is biztos támasza az előadásnak.

Az évad utolsó bemutatója jó szórakozás, a könnyedebb múzsa derűs játéka.

Farkas András

Mi lesz Bükkszékből 10—20 év múlva? A lesz előtt fordítsuk tekintetünket a voltra és a vanra — így mérni tudjuk a fejlődést, az emelkedés lépcsőfokait, az eddig bejárt út hosszát...

1. lépcsőfok; a múlt

; Dombok közé ékelt falu a Tőbérc völgyében, valamikor puszta. Birtoka a Széki családnak, tőle nyerte nevét — Zeeic (1438), Szék, & ezt viseli a századfordulóig, 1900-ig, azontúl a mai napig: Bükkszék- Jelentéktelen kis helység, még az 1900-ban megjelentetett könyv, „Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben” sem tesz róla említést a Mátra és a Bükk környékének ismer tetősekor, de megemlít például olyan helységeket, mint Váraszó, Szederkény, Domonkos. 1936-ban van 214 lakóháza, 1028 lakosa, 2 tanerős iskolája, egy boltja, de nincs postája, s az eger—pétervásári törvény- hatósági úthoz is „köves út Visz a község belterületéről”. Pár év múlik csak el és ismerni kezdik nevét. Fúrótornyokat ültetnek a hegyek nyergére, a dombok aljába, s a mélyből gyógyvíz és olaj tör fél. 1939-ben fürdőt építenek a gyógyerejű víz hasznosítására, S megjelennek az első „zarándokok” is — előbb csak keveseket, aztán mind több és több embert vonz Bükkszékre a meleg, sós ízű gyógyvíz. Távoli falukból lovas kocsikkal

Pillantó#

m TOBEI3CRÖI.

Mi lettx Bükkszékből 10 — 20 év múlva ?

4 rhmÜSÜM

Mi7. május 14, vasárnap

Hitha értékű ajándék Japánból

ötven esztendeig élt s doL

gozoit Egeroen Székesi Kapor Tibor, mérnök. Már ’iatal korában sokat foglalkoztatta Körösi Csorna Sándor személye, tevékenysége, s h. csak tehette, könyvtárakban, evcltári iratok között kutaigatott, hogy felderítse, összegyűjtse a neves Ázsia-lcutató, kiváló orientalista, a tibeti nyelv első európai kutatója életútjára vonatkozó adatokat. Nyugdíjba vonulása után sem állt el szándékától az idős mérnök, immár minden idejet kutatásainak szentelte, az összegyűjtött adatok alapján, több mint egy évig tartó munkával, megírta Körösi Csorna Sándor életét. írásművét elküldte e filmgyárnak is, de a film elkészítését nem vállalták a magyar szakemberek. Ekkor keresett kapcsolatot Székesi Kapor Tibor japán tudósokkal, ismerve Körösi Csorna és Japán kapcsolatát. (A kiváló orientalistát ugyanis Japánban buddhista szentté avatták, szobrát ereklyeként őrzik a tosyói egyetem buddhista kápolnájában.)

Székesi Kapor Tibor kézirata Japánba „utazott”, s hamarosan levél is érkezett címére Imaoka Gyuicsiro professzortól, aki örömmel üdvözölte a volt egri mérnök vállalkozásának eredményét, * ígéretet tett, hogy szorgalmazni fogja Körösi Csorna Sándor életének filmrevitelét, hazájában.

Ritka értékű ajándék is érkezett Japánból Imaoka Gyuicsirótól, a tokiói egyetem neves professzorától. Kedvessége jeléül elküldötte Székesi Kapor Tibornak Az ember tragédiája japán kiadását, amelyet a professzor ültetett át japán nyelvre, immár másodízben. Gyuicsiro professzor először 1945-ben, majd másodszor 1965-ben fordította 1* Madách Imre remekművét, (kyd)

Bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban

Lajtai-Kellér: Három tavasz

Revüoperett 3 felvonásban

mondotta. — Elsősorban a vízellátás kérdését oldjuk meg, keresve a legolcsóbb módot. Tervezzük egy 400 ágyas „Salvus” gyógyszálló felépítését, amely a parádi szanatóriumhoz tartozna. Gondoltunk az esztétikus környezet kialakítására is. A füves, kopáras hegyoldalakat facsemetékkel ültettük be, több mint 30 holdnyi területen, s ezt a munkát tovább is folytatjuk. A falu tájképi szépsége nagyot fog változni, a tervszerűen kialakított települést parkos, ligetes erdősávval vesszük körül...

A jelenhez és a jövőhöz is hozzátartozik a Salvus-kérdés. A Salvus-forrás napi hozamji — egyenletesen váltakozva — 800—1050 köbméter, s ebből a gyógyvízmennyiségből csak 6— 7 köbméter kerül palackokba, naponta. A többi elfolyik a patakba! (Kevés része jut a strandra is.) Tán kevés az üveg, vagy nincs elég g<=p, munkáskéz a palackozáshoz?! Vagy nem keresett cikk a Salvus?! Igény van rá, a boltokban azonban sokszor hiába keresik, nincs egy üveggel sem. Bükkszéken pedig nyugodtan hagyják, hogy a gyógy- erejű víz a patakba folyjék. Ezen az állapoton változtatni kell mihamarább, gyógyászati értéket így veszni engedni, elpazarolni vétkes gondatlanság. Hasznosítani kell minden cseppjét, hogy jusson belőle mindenkinek, amennyit kíván. Hasznosítani és megóvni kell, hogy jusson belőle elég a kemence mellett dolgozó olvasztároknak, üvegfúvóknak, betegeknek és egészségeseknek egyaránt.

Pataky Dezső

régieket is rendbe hozták. Évente 120—130 ezer ember fordul meg nálunk, s ebből, a vendégtartás útján, a község lakóinak is haszna van. Nem ritka a külföldi rendszámú személygépkocsi sem. Hovatovább az a legnagyobb gondunk, hogyan biztosítsunk helyet az ideérkező járműveknek ...

Régóta probléma a községben az ivóvízellátás. Csák ásott kutak vannak, s azokban talajvíz. Készítettek tanulmánytervet, de annak megvalósítására 13 millió forint kellenék, s a község háztartásából ezt az összeget előteremteni képtelenség. A gyógyfürdő fejlesztése sem tűr sokáig halasztást. 1939 óta csak egyetlen kát insor épült, s csak annyi a felújítás, hogy évről évre lefestik, lemeszelik. A fürdőt kezelő Egészségügyi Minisztériumnak is tudnia kell — számolva a növekvő idegenforgalommal —, hogy a meszelgetés itt édeskevés.

3. lépcsőfok: a Jővff

Bükkszék jövőjéről dr. Hortobágyi Istvánt, a megyei tanács tervosztályának vezetőjét kérdeztük:

— A VÁTERV szakemberei most dolgoznak a község általános és részletes rendezési tervének elkészítésén, s erre épül majd a távlati fejlesztési, településpolitikai program —

3, lépcsőfok: a Jelen

A gyógyvíz tisztelete fokozódott, orvosi előírás nélkül is ide jár gyógyulni a nép. „Firdőznyi” leginkább Nógrádiból, Borsodból jönnek, bányászok, vasasok, kohászok. Szép számmal építettek üdülő-villákat a községben már eddig is, és az építési szándék nem csökken továbbra sem. A fürdő feletti domboldalban a Nógrádi Szénbányászati Tröszt épít impozáns, modern vonalú üdülőt, belső fedett medencével, s már júliustól kezdve egyszerre 150 bányász kaphat itt helyet. Építik a szennyvízcsatornát is — ez azt jelenti, hogy Bükkszék jelentősét léphet a városiasodás útján, mert a csatornavezetékre a községben kiépítendő hálózatot is rákapcsolhatják. Építkeznek a strand területén is: büfésort létesítenek. És építkeznek a strand szomszédságában, ahol a 30 telkes területen a község legszebb „negyedét” alakítják ki — 2 szobás, fürdőszobás, kertes villák harmonikus együttesét.

— Üdülőhely vagyunk, s ez a rang előnyös számunkra — mondja Koska Sándor, a községi tanács vb-elnöke. — A kereskedelmi ellátottság télen- nyáron megfelelő, van hús, zöldség és más egyéb is. Nemcsak új boltok épültek (pl. ABC kisáruház), de a meglevő

ás gyalog jönnek a derékfájós öregek a vízhez, mint valami szentté rangosított áldozóhelyre.

Az olajkutak — 1945 előtt

volt vagy 60 kút — ontják a folyékony aranyat. Tartálykocsik zúgnák át a falun. Negyvenöt után a faluban házi olajfinomítot rendeznek be, innét látják ej a környező községeket petróleummal, s az üzemeket is olajjal.

Nagyobb érték az olajnál is — a gyógyvíz. Kiváló minőségű mind az ásványi anyagok megoszlása, mind a tisztaság szempontjából. — Salvus — a víz ezt a nevet kapja. A Salvus az emésztőszervek betegségeinek, az endokrin bajoknak hatásos ellenszere. Palackozó üzemet rendez be a Gyógyáru Értékesítő Vállalat. 1949-ben nagy kísérletbe fognak; kivonatolni akarják a gyógyvizet, hogy pirulákban hozhassák forgalomba! A kísérletekhez napi 10 000 köbméter gyógyvízre van szükség, s ezért több kutat is fúrnak, tízet-ti- zenkettőt, aztán a kísérlet — r.em tudni miért — egyszerre abbamarad...

A Tóhegyes tetején is fúrták, s az ottani fúrás értékes felfedezésről tudósított: szenet találtak 1200 méter mélyen, a komlóihoz hasonló minőségűt. Akkoriban úgy mondták, a réteg 3 méter vastagságú, de volt, aki S métert is mondott.