Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-14 / 112. szám

Az első ötéves terv szülötte Másfél évtizedes jubileum a KServában Nehéz dolga van az újság­írónak, ha másfél évtized kró­nikájának egy újságcikk kere­tében történő megírására vál­lalkozik. Különösen nehéz ez a Finomszerelvénygyár eseté­ben, ahol ez a másfél évtized annyira mozgalmas volt, hogy csak az események felsorolá­sára is lapunk egész terjedel­me kevés lenne. Szorítkozzunk hát csak a legjelentősebbekre, a jellemzőkre, ha nem is min­dig ragaszkodva az idő sor-» • rendjéhez. Festői szépségű környezet­ben, a Bükk egyik kapujában, a gyönyörű Berva-völgyben, 1949-ben kezdték építeni a gyárat a szorgos kezű építő­munkások, akikről 1950-ben az akkori Népújság cikkében megemlíti a felnémeti építkezé­sen kiváló eredményeket elért építőmunkásokat: Sinka Ber­nét kubikus 12 tagú brigádját, Gacsal Sándort nyolcadmagá- val és Bóta Sándort. A hatalmas méretű építke­zés, amelynek eddigi területét csak jámbor tehenek haszno­sították, 1951-ben befejeződött; elkészült megyénk egyik leg­nagyobb ipari beruházása, s ezzel a megyeszékhely, ame­lyet a klérus a felszabadulás előtt tudatosan és következe­tesen gátolt fejlődésében, ipa­ri fellegvárrá lépett elő. Minden kezdet nehéz 1951; január 1-ével kezdő­dött az első ötéves terv, amelynek fő célkitűzése a nép­gazdaság újjászervezése, az or­szág szocialista iparosítása volt. S az első évben megkezd­te termelését a Finomszerel­vénygyár. Az év első felében befejeződött a berendezések felszerelése (a népgazdaság a legkorszerűbb gépparkkal lát­ta el a gyárat), és a második félévben megkezdődött a pró­bagyártás, illetve a fél kész­áru-termelés, — 1952. második negyedévétől tervkötelezett a gyár. Elindult tehát bosszú és göröngyös útjára az első öt­éves terv egyik szülötte, amelynek első éveit a termelés és a munkahelyek szervezése, a szükséges mérvű felfutás biztosításának buktatói, pro­filváltozások, nagyfokú mun­kaerővándorlás, tervlemaradás és veszteség jellemzik. Minden kezdet nehéz — tartja a közmondás és bizony nehéz volt az első három év a Bervában. Volt mit, volt mi­vel, volt miből csinálni, de nem volt kivel. Azaz hogy nem egészen pontos a szójá­ték: „kivel” is lett volna, hisz 1952-ben több mint 1500 fő a munkáslétszám. Csak a szak­értelem hiánya, s részben az emiatt fellépő fluktuáció gátat emelt a tervek teljesítése elé és ugyanakkor hatalmas mér­tékben növelte az önköltséget. A munkások többsége a kör­nyező községek eladdig föld­művelő foglalkozást űző lakos­sága . köréből verbuválódott, akik például a forgácsolás leg­elemibb fogásaival sem voltak tisztában, így nem hozták tervüket, de ugyanakkor nem is kímélték gépeiket. A kar­bantartók sem rendelkeztek kellő gyakorlattal s a termelő berendezések állapota hamar leromlott. Ebben az időben „átjáróház” volt a gyár. Mun­kások jöttek, munkások men­tek. Az 1951—52-es években mondhatnánk négyszer cseré­lődött a létszám;- 8000 dolgozó fordult meg a gyárban. Ilyen körülmények között szó sem lehetett tervszerű munkáról, gazdaságos termelésről; Az eM elismerés Gyökeres változás 1953-ban történt, amikor 56 forintra megközelítették a munkáson­ként tervezett egy órára eső 65 forintos termelési értéket. (Ez 1963-ban már 67 forint!) A gyár életében 1954 a for­dulat éve: a második negyed­év már nyereséges. Elekor ér­ték el azt a termelési szintet és színvonalat, amely mellett már lehetségessé vált a nyereséges termelés. Ebben az évben érte a vállalatot az első elismerés: a KGM, valamint a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszerve­zete oklevéllel tüntette ki az élüzem szinten dolgozó Finonv- szerelvénygyárat. Az. út azonban, bár. állan­dóan felfelé ível,- még mindig nem töretlen. Hatalmas erőfe­szítések szükségesek a további eredmények eléréséhez. Kapa­citásfelesleg mutatkozik, nincs állandó profil. Nagy előrehala­dás történt viszont a szakmun­kásképzésben, az állandó mun­kaerők biztosításában. Erre már lehetett alapozni. 1955- ben így ír erről a Népújság: ,y...technikai haladást elérni csak technikailag fejlett mun­kásokkal lehet. Fel kell tehát karolni képzésüket, különösen megyénk új gyáraiban és új munkásai között, mint ahogy például azt a Finomszerelvény- gyátban teszik, ahol nagy gon­dot fordítanak a munkások to­vábbképzésére.” Útkeresés — eredményekkel A profilkéresés időszaka ez, de számottevő eredményei is mutatkoznak. Állandó gyárt­mánnyá válik a Record-típusú fecskendő, amelyből ötféle nagyságban, 1954-től az el­múlt év végéig több mint tíz­millió hagyta el a gyárat, s ma is nagy szériában készül. Sok­féle termék volt az útkeresés eredménye (a szappantól a bo­ronáig!), de csak a legjelentő- nebbeket említsük: 1956—62-ig 455 000 kerékpár-hátsóagy, 1957 —61-ig 40 608 Berva-moped, 7462 Panni-robogó, 1960—66-ig 456 000 porlasztó, 1963—65-ig 1 685 000 kerékpár első lámpa, 1964—66-ig 76 194 hűtőgép­kompresszor, s 1966-ban már 30 000 olajkályha-úszóház ke­rült ki a gyár szorgos munkás­gárdájának keze alóL Jelenleg négy fő gyártmánycsoport — ötféle Record-típusú fecsken­dő, négyféle karburátor, ötféle kerékpár-alkatrész és tízféle autóvillamossági felszerelés — előállítása folyik. Jelentős, gyártmány még a hűtőgép- kompresszor, az olajkályha- úszóház, valamint a jövőt ille­tően sokat ígérő Diesel-ele­mek gyártása. Itt kell megem­líteni, hogy ez év január 1-ével a vállalathoz csatolták a Bu­dapesti Nyersolaj-szivattyúgyá- rat, amely 38 millió forint ér­tékben állít elő Diesel-eleme­ket A fejlődés — számokban Néhány adatot még a fejlő­dés illusztrálására: 1952-ben 58 millió forint volt a termelési érték, 1966-ban 252 millió, eb­ből 41 millió az export. Az első ötéves térv idején alig 15 mil­Valóban olyan sok a probléma ? (A probléma szó „virágkora”) A görög származású, már köznyelvinek tekinthető prob­léma szó magyar megfelelő nélkül is teljesíti nyelv' *zere. pét. Szinte azt is mondhat­nánk, hogy az utóbbi években túl is teljesíti. Népes családja is van már e szónak (problé­ma, problematikus, problémá- zik stb.), s úgy látjuk, hogy magyar megfelelőt nem Is kell keresnünk helyére Igen sokan élnek vele, de mivel nem ismerik ennek az idegen származású szónak fogalmi tartalmát, olyan jelentések nyelvi burkaként is használ­ják, amelyeket nem kapcsol­hatunk a probléma hangsor­hoz. Újabban „mindenre jó”, és szinte tartalmatlanná válik a felesleges használatban. A probléma szó jelentése: megoldásra váró komoly el­méleti vagy gyakorlati kérdés, feladat, vagy olyan kérdés, do­log, amelyet nehezebb megér­teni, megmagyarázni, nehéz róla dönteni. Ilyen jelentés­körben helyes a használata. Tehát: beszélhetünk komoly tudományos problémákról, a nemzetgazdaság fejlesztésének sarkalatos problémáiról, s egy alkotó tudós, vagy újító való­ban új és új problémákon törheti a fejét. Az idézett pél­damondatokban jól teljesíti hivatását szavunk. Az alább felsorakoztatott példáinkban azonban felesleges a haszná­lata, s amellett sok más meg­felelő magyar szó helyét és jelentéstartalmát is bitorolja, Gyakran halljuk pl.: „Van egy érdekes problémám.. ” —. pedig csak azt akarta monda­ni az illető, hogy ötlete van. Egy felszólaló mondatai között hangzott el a következő válto­zat: „Problémafelvetésem lé­nyege. .—, holott tulajdon­képpen azt akarta mondani, hogy mondanivalójának lénye­ge. Nevetséges nagyképűség­nek tetszik a szülők ajkán ez a mondat: „Súlyos probléma a gyerek...” Értsd: gond van a gyerekkel. Ma már az isko­lás gyerek is birkózik a fel­adott problémával (?) Valójá­ban a házi feladattal kell megbirkóznia. Ilyen változatot is hallottunk: „Könnyű neki, egész nap nincs semmi prob­lémája. ..” Helyesebb, ha ezt mondta volna: Nincs semmi dolga, elfoglaltsága. A követ­kező mondatban sincs „hírér­téke” a probléma szónak: „Egy érdekes problémáról hallottunk előadást...” Ha va­lóban komoly, megoldandó feladatról, kérdésről lett vol­na szó az előadásban, akkor helyeselhetnénk a probléma szó használatát. De valójában csak egy érdekes témát fesze­getett az előadó. Nagyon ál- talános megfogalmazás, tény­megállapítás az ilyen közlés is: „A lakatos vonalon (?) is jelentkezik néhány probléma”. Bizonytalanságba kerül a hall. gató, s az olvasó. Mit takar a probléma szó? Nincs utánpót­lás? Vagy kevés a szakember? stb., stb. Betört a probléma szó a családias jellegű közlé­sekbe is. Az is probléma, hogy zöld, vagy kék pulóvert vegye, nek-e fel. Probléma, hogy menjen-e a család este mozi­ba stb., stb. Végül még egy megjegyzés! Ha egy szót feleslegesen gyak­ran használunk, nemcsak a szó válik tUkalnuUlanaá * k* fejezendő gondolát, fogalom nyelvi burokba öltöztetésére, hanem a szó köré értetlenség, bizonytalanság terpeszkedik, s a hallgató, vagy az olvasó nem kap értelmes közléseket. A beszéd és az írás pedig el­sősorban mégiscsak arra va­ló, hogy olvasóink, hallgatóink megértsenek, s azt értsék, amit mondani akartunk. Dr. Bakos József a nyelvészeti tudományok kandidátusa Hó a beruházás értéke, a má­sodik ötéves terv idején 76,6 millió. 1952-ben 1508 volt a munkásállományú dolgozók száma, 1966-ban 2950. 1960-ban 31, 1966-ban 43 mérnök dolgo­zott a vállalatnál. A gyár munkásgárdájának jelentős része több tíz kilomé­teres körzetből utazik munka­helyére, a törzsgárda Egerben és a gyári lakótelepre települt. Saját kezelésben 283 lakás van s a lakótelepen biztosították a kulturált élet feltételeit: 110 férőhelyes óvoda-bölcsőde, száz férőhelyes mozi, valamint kis­vendéglő, presszó, fodrász- és fűszerüzlet található itt. Az 1966-ban 500 000 forintos költ­séggel felújított' kultúrházban színjátszó csoport, három ze­nekar, foto- és bélyegygűjtő szakkör, ifjúsági klub és 1500 kötetes letéti könyvtár áll a művelődési és szórakozni vá­gyók rendelkezésére. A bete­geknek sem kell már Egerbe utazniuk, orvosi és fogorvosi rendelő létesült. Ez évben megnyílik a saját kezelésben levő balatoni üdülő, amely egyszerre 48 dolgozónak nyújt pihenést, felüdülést. A vállalat törzsgárdája 1509 tagból áll: öt éve 915, tíz éve 422, 15 éve 172 fő dolgozik a vállalatnál. 1958-tól 830 dol­gozó részesült Kiváló dolgozó­kitüntetésben. A szocialista brigádmozgalomban kimagas­ló eredmények születtek: 1953- ban két, 1966-ban 44. ezen idő­szakban összesen 130 brigád nyerte el a szocialista címet. A ímk négyszeres, a D-üzem kétszer«, a 35-ös egyszeres szo­cialista üzem. Jövőre jubileu­mot is tarthat a 26-os üzem ki­lencszeres szocialista brigádja és eddigi eredményeik alapján ebre minden remény megvan. A munkaversenyben elért ki­magasló eredményekért 1964- ben Csehszlovákiában, 1965- ben Csehszlovákiában és Len­gyelországba, 1966-ban a jugo­szláv tengerpartra küldtek 45 —45 dolgozót. Ezenkívül szám­talan belföldi út i*,fémjelezte az eredményeket. A Jő munka jutalma 1962-ben a VIII. pártkong­resszus tiszteletére indított versenyben a kiemelkedő ered­ményekért vörös zászló, az 1963. évi eredményekért él­üzem cím és az MSZMP zász­laja, az 1964—65. évi eredmé­nyes munkáért miniszteri el­ismerő oklevél. 1966-ban a kongresszusi versenyben el­ért eredményekért az MSZMP zászlaja volt a jó munka ju­talma. A gyár további helyzetét meghatározó nagy jelentőségű célok mellett az idei feladatok eredményes megoldásának szükségességét még két fontos dátum is aláhúzza. Ez évben ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulóját, s a vállalat ez év­ben jutott el fennállásának 15. évéhez. A gyár dolgozói eddig is kezdeményezők voltak mun- kavetseny-vállalásaikkal a me­gye egész területén, s ez a tény most arra kötelez, hogy helyt­állásuk továbbra is példamu­tató legyen, Lájer Miklós '.'..hogy igaza van és volt annak a bölcsnek, aki az embert a „homo ludens” címmel ruházta fel, valóban játékosak va­gyunk mi. A bölcsőben a csörgővel játszunk, később sok más­sal, de végig játsszuk az életünket olyan szorgalommal, hogy az már gyakran felelősségteljes munkának is beillene. Éppen ezért és ebből kiindulva javasolnám, hogy játsszunk most egy nem új és ismert játékot, mert ugyebár játék az élet és élet a játék, mondom, játsszunk „itt a felelős, hol a felelős, nincs a felelős” játékot. Kedves, szép és ha ügyesen csináljuk, akkor teljesen veszélytelen játék, méltó a felnőttekhez és kitűnően el lehet tölteni vele az időt. Mondjuk, raktárt kell építeni egy szövetkezetben, s ezért — mondjuk — egy kisipari termelőszövetkezet a felelős. Es mondjuk azt is, hogy a szövetkezeten belül felelősek felelőt­lenül építkeztek, a raktár használhatatlan, a pénz viszont •már elúszott, erre még egyszer a KGST úristene se ad pénzt, — nos. szóval itt volt a felelős, ki a felelős, ugye. hogy nines a felelős!? Ugyanezt a játékot lehet kérdezősködi nélkül is játszani, ilyenkor azok, akikre a felelős szerep jutott, szépen kört al­kotnak, s balról jobbra, felemelve jobb karjukat, sorban egy­másra mutatnak. A kitalálónak teljesen mindegy, hogy a kör közepén, azon kívül, vagy magán kívül áll, elég csak ránézni a játszadozó felnőttecskékre, s már menten megütheti a guta. ami szintén nem megvetendő szórakozás. S ha mindent alaposan megfontoltunk és meggondoltunk, rögtön rádöbbenhetünk arra is, hogy ennek a játéknak egy­szerűen kimeríthetetlen az ötlettára, ebben a játékban min­denki részt vehet és minden felhasználható. Felhasználható a szennyvízderítőtől az új istállóig, a leszakadt kilincsektől és mennyezettől, az előre csomagolt félkész vagy egészen kész élelmiszerekig, belefér ebbe ruha, cipő, megszámlálhatatlan kis és nagy intézkedés, kis és nagy intézkedő, — egyszóval, minden olyan ember, aki szereti ezt a játékot, és minden olyan dolog, ügy, áru, ami alkalmas erre az igazán kedves népgazdasági és politikai játékra. Tudom nagyon jól, hogy e játék feltalálása nem korunk gyümölcse, s azt is tudom, hogy e játékot játszani mi legfel­jebb csak eltanultuk, de néha az az érzésem, hogy mi, mint tanítványok, igazán nem vallunk szégyent. A baj azonban csak ott van, hogy e kis bájos szórakozás nyomán milliók mennek kárba, tíz- és százezreknek keseredik meg a szája, de hát az is igaz, hogy egy játék nem tetszhet mindenkinek, Van, aki egyenesen utálja például az ultit, más meg a csapd le csacsitól kap ideggörcsöt. Hiába, nem lehet mindenki ked­vére tenni! A többség kedvére természetesen lehet. Különösen lehet ' és kell tenni az elkövetkezendő időkben, amikor sajnos e já­ték új formát, s ennek nyomán új tartalmat is kap. A „hol a felelős?” kérdés megmarad, rá kell mondani majd a határo­zott választ is, hogy „itt a felelős!”, és aligha tűrjük majd él, hogy ártatlan arccal körülnézegessenek egyesek, mondván: „nincs a felelős. Mert bizony a népgazdaságnak becézett , nagy nemzeti ját­szótéren — ahol eddig is akadtak ám, akik eléggé el nem ítél- . hető komolysággal végezték munkájukat, . akarom mondani . játékukat — új és frissítő szelek f újdogálnak. Bújócskát sem lehet ám majd játszani, és ipi-apaos, te vagy a fogót sem, snúrozni sem lehet a forintokkal és bizony bealkonyul az adj, •király, katonát játéknak is, mert a király nem fog adni ka­tonát, akarom mondani hitelt annak és azoknak, akik nem tudnak bánni a „katonákkal” és a „szakítás” sem fog segí­teni.., Nem bizony. Naív ember nem vagyok. Meg merek már most esküdni rá, hogy a játéktér egyik-másik zugában összedugják majd a fejüket azok, akik görcsösen megszokták a régi játékot, akik szeretik a körben állást és az egymásra mutogatást, akik labda helyett a felelősséget dobálgatták egymásnak, akik soha nem voltak hányák, csak bújók, ha a felelősségről volt szó. De hát nem lehet a világon olyan nagy játszóteret találni, amely végül is ne lenne olyan szűk, hogy kiszoruljanak onnan kisded játékaikkal. Mert ebben is bízom! Úgyhogy én azt mondom, mégse játsszuk már, játékos fel­nőttek, a „ki a felelős... nincs a felelős” játékot, mert talán még egy ideig el tudnánk játszogatni, de a végén játék és játéktér nélkül maradnánk. Tanuljunk meg új, igazi, korszerű „játékot” játszani, például ezt: „Hol a felelős? Itt a felelősP* Becsületemre mondom, ez az igazi, értékes, izgalma« és hasznos, sőt mi több; emberhez méltó játék! Már régóta idegesít a gon­dolat, van-e élet a naprend­szerünkön kívüli bolygókon, s ha van, hány ilyen bolygó le­het és ha sok van, van-e kap­csolatuk egymással, s ha van, akkor hogyan és miként szer­vezték ezt meg. Ennyiből is kiviláglik, hogy elmém igyek­szik kozmikus méretekben gondolkodni, hogy nem haj­landó megragadni a Föld fel­színén, hanem magasba, más ■naprendszerek más bolygóinak felszínére tőr. Sőt azzal sem vagyok hajlandó egyszerűen megelégedni, hogy mondjuk valamelyik tudós kijelentené, miszerint 324 millió 567 ezer bolyáén van élet, mert engem legalább annyira érdekel, hogy milyen ez az élet, hogyan szervezték meg a termelést, tájékozottak-e a diplomáciá­ban, van-e televíziójuk és fel- találták-e már a focit. Könnyű a gyanútlan embert elkápráztatni a számok szédü­letével. de én nem vagyok gya­nútlan ember, engem a té­nyek, a realitások erdekekaek. Éppen ezért olvastam nagy érdeklődéssel Kajevác profesz- szor érdekes és merőben új­szerű fejtegetését, miszerint a bolygók jelentős részén •— már ahol tudnillik élet van — feltalálták a felevíziót, amelynek felső felén a mi te­levíziónkhoz hasonló képer­nyő van, az alsó felén pedig semmi svnc.%. Ezért ts histják kozmosz-nyelven egységesen felevíziónak! A dolog lényege, — mint Kajevác professzor fejtegeti művében —, hogy egyszerre lehet nézni és nem nézni ezt a felevíziót, sőt, aki képes szemeinek önálló mozgatására, az egyikkel felnéz, a másikkal Le, így az egyik szemével lát­ja a műsort, a másikkal pél­/j£ V_ dáül olvashatja kedvenc új­ságját, az Andromleda Híre­ket. A professzor nem mu­lasztja el annak hangoztatá­sát sem, hogy természetesen e kolosszális találmány léte és használata azonnal érthető, vé válik mindenki előtt., he tudja, hogy néhány fényévszá­zaddal, sőt fényévezreddel előttünk járnak az élőlény kültúráltságának országútján. de — mint írja — minden bi­zonnyal az emberiség itt c Földön is eljut majd arra e fokra, amikor feltalálni is é: alkalmazni is tudja a félévi- ziót. Addig meg kell elégednünk a televízióval. Hát. mit tehetnénk mást mint hogy megelégszünk. De a filmekkel soha! (egri) MmMá 1063. május 14,, masára*»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom