Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-14 / 112. szám
A béke és biztonság szerződése r izénkét esztendővel ezelőtt, 1955. május 14-én a Szovjetunió és az európai szocialista országok kormányképviselői aláírták Varsóban a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Az akkori nemzetközi helyzetben az önvédelem elemi érdekei diktálták, hogy erőinket összefogjuk. Az amerikai imperializmus, világuralmi törekvéseinek megvalósítására — a Szovjetunió és a szocialista országok ellen — létrehozta az agresszív észak-atlanti szövetséget. A NÁTO-országok kormányai, az 1954. év végén kötött párizsi szerződésekkel, zöld utat engedtek a nyugatnémet militarizmus- nak, a bonni államot felvették az atlanti tömbbe, nyíltan hozzájárultak a Bundeswehr felfegyverzéséhez, fokozták a fegyverkezési hajszát. Ebben a helyzetben a szocialista országok létérdeke és biztonsága parancsolóan megkövetelte a Varsói Szerződés létrehozását. A szocialista védelmi koalíció az elmúlt tizenkét év alatt jól szolgálta kontinensünk, s a világ békéjét, biztonságát, számos esetben játszott kiemelkedő szerepet a világbéke megőrzésében, az agresszív erők megfékezésében. A szerződés tagállamai napjainkban egységesen és határozottan lépnek fel az Egyesült Államok VDK elleni agressziójával szemben, s minden segítséget megadnak a vietnami népnek igazságos, honvédő háborújához. Vietnam háborús lángjainak fényénél és az imperializmus katonai gépezetének, terveinek ismeretében válik csak igazán világossá a szocializmus védelmi erejének jelentősége. A NATO fennállása óta például több mint ezermilliárd dollárt költöttek a katonai tömb gépezetének fejlesztésére. A háború óta eltelt időszakban az Egyesült Államok katonai kiadásai negyvennyolcszorosan haladták meg azokat az összegeket, amelyeket a második világháborút megelőző két évtizedben hasonló célokra elköltötték. Az Egyesült, Államok támaszpontjai, atomfegyverrel felszerelt szárazföldi csapatai, tengeri és légi flottája Európa népeinek biztonságát is állandóan veszélyeztetik. Kontinensünkön rendkívül veszélyes az NSZK lázas fegyverkezése, revansista politikája; sötét árnyékot vet népeinkre az atomfegyverek megszerzésére irányuló törekvései nyílt területi követelése. Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben a békés egymás mellett élés fenntartása, elfogadtatása csak akkor lehetséges, ha a Varsói Szerződés katonai ereje, állandóan fejlesztve védelmi képességét — akárcsak létezésének tizenkét esztendeje alatt —, minimálisra csökkenti az agresszív erők reményeit, megfékezi kalandor, haladásellenes törekvéseiket. Az európai béke megszilárdítása és a kollektív biztonsági rendszer megteremtése a népek hőn óhajtott vágya. A szocialista tábor fejlődéséhez és gyarapodásához — ezt az élet igazolta — a békés feltételek a legkedvezőbbek. A Varsói Szerződés tagállamai nemzetközi kapcsolataikban — ahogy ezt a szerződés leszögezi — „tartózkodnak az erővel váló fenyegetéstől, vagy annak alkalmazásától és készek az őszinte együttműködés szellemében részt venni minden nemzetközi akcióban, amelynek célja a nemzetközi béke és biztonság megtartása”. A szocialista országok kormányai és népei nem akarnak háborút, a békés egymás mellett élés hívei, kitartóan küzdenek a vitás nemzetközi kérdések ésszerű, tárgyalások útján történő megoldásáért. A Varsói Szerződég kizárólag védelmi jellegű, nincs semmiféle támadó célja, ahhoz bármely állam csatlakozhat, ha elfogadja a kollektív védelmi és biztonsági rendszabályokat. A Varsói Szerződés tagállamai ma is érvényesnek tekintik korábbi javaslatukat, hogy készek a N ATO-országokkal tárgyalni megnemtámadási szerződésről, sőt továbbmenően: a két katonai szervezet megszüntetéséről is. A húsz évre kötött atlanti szerződés érvénye 1969-ben amúgy is lejár. Ez lehetővé teszi a katonai tömböktől mentes Európa megteremtését. Az európai kommunista és munkáspártok nemrég kiadott Karlovy Vary-i nyilatkozata ezért javasolja; „...késedelem nélkül állapodjanak meg az atlanti paktum és a Varsói Szerződés katonai szervezetének felszámolásában.” Hegedűs Ferenc alezredes létünk tükre BELAPOZ AZ EMBER az 1967. évi Magyar Statisztikai Zsebkönyvbe, s amint az egyes adatoknál elidőzik, hirtelen az az érzése, mintha visszapillantó tükörbe nézne, amelyben látja a megtett utat, milliók fáradozásának eredményeit Megtudjuk például, hogy 1960 és 67 között az országban 396 ezren költöztek új lakásba. A legtöbb új lakás vidéken épült. Tavaly például — csak egyetlen évben — 46 026. Ez a szám 20 ezerrel nagyobb, mint amennyi az 1950—54-es évek átlagos mennyisége. Ilyenformán tovább csökkent a száz lakásra jutó lakók száma, amely jelenleg 315. Huszonöt évvel ezelőtt még 382 volt. Lépten-nyomon halljuk, hogy kevés a tégla, a t ement, a faanyag. Ez nem is csoda ilyen építkezési ütem mellett. Pedig az építőanyagok gyár- tása rohamtempóban fejlődik. Tavaly a legyártott tégla mennyisége megközelítette a 2 milliárd darabot, ami két és félszer annyi, mint az 1950- ben gyártott mennyiség. Vagy nézzük a cementet1 1966-ban 2 millió 601 ezer tonnát gyártottak az országban (1950-ben 797 ezer tonnát), de az illetékeseket állandóan foglalkoztatja a gyártási kapacitás további, lényeges bővítése. Bármelyik falun végigmehetünk; messziről köszöntének bennünket az új házsorok. Ezek a gangos-rangos, villaszerű épületek valósággal kiemelkednek a régi parasztházak környezetéből méreteiknél fogva is. Hiszen az épülő házak közel háromnegyed része kettő vagy több szobás. Mit mond ez a kis könyv a táplálkozásról? Elmondja például, hogy az 1934—38-as évek átlagában az évi egy főre eső burgonyafogyasztás 130 kiló volt. 1965-ben már csak 84.30 kilogramm. Ugyanakkor: a húsfogyasztás 24.9 kilogrammról 40.6 kilogrammra nőtt. A tíz és fél kilogrammos cukor- fogyasztás pedig túlhaladta a 30 kilogrammot évente. A tojásfogyasztás 93 darabról 188 darabra növekedett. A 3 literes sörfogyasztás 42.2 literre, de ennél is több lenne, ha győznék a sörgyárak. Az autóvásárlást, igaz, még nagyon sokan nem engedhetik meg maguknak, mégis ugrásszerűen gyarapodik a személyautó tulajdonosok száma. 1957-ben 4 ezer magánautót tartottak nyilván az országban, 1960-ban ez a szám 18 ezerre emelkedett, 1966 végén 99.515 magánautó vett részt a forgalomban és számuk jelenleg már jóval meghaladja a százezret. Ha ehhez még hozzátesszük a 445 ezer motorkerékpárt, láthatjuk. hogy a technikai haladás tekintetében fejlődésünk kezd gyorsulni. A TÁRSADALMI MÉRETŰ haladás egyik fokmerője a műveltségi szint emelkedés. Jó példa erre a középiskolások számának alakulása. 1937—38-ban 52 349 diák tanult középiskolákban Magyar- országon. 1966—67-ben 375 734. 1937—38-ban 16 felsőoktatási intézményben 11 747 egyetemi hallgató tanult. 1966—67-ben 92 egyetemen és főiskolán 89 544 hallgatót találunk. Ezek közül 52 327 a nappali tagozatú hallgatók száma. Közülük 48 367-en részesülnek ösztöndíjban, illetve rendszeres pénzben! támogatásban az állam részéről. De tallózzunk csak tovább az adatok végtelen sorában. A háztartások gépesítettségét mutatja például a hűtőszekrény-gyártás alakulása. Ez csak egy példa a sok közül, jóllehet igen jellemző. A hazai ipar 1960-ban még csak 8 775 hűtőszekrényt gyártott. míg 1966-ban 113 407-et. Nem véletlen, hogy visszapillantó tükrünk még egy ilyen rövid áttekinés során is minduntalan a termelésre irányítja fő figyelmünket. Hiszen a korszerű életforma az egész társadalom jobb és mindinkább javuló életviszonyai a növekvő termelésen alapulnak. Hazánk iparának teljes termelése 1966-ban 652 százalékkal volt magasabb az 1938 évinél. 1950 óta az évi növekedés 7.8—9.4 százalék között mozog. Természetesen ezzel arányosan növekszik az iparban foglakoztatottak száma is. Míg 1938-ban 723 000 embernek adott megélhetést az ipar, 1966-ban már 1 millió 579 ezer a foglalkoztatottak száma. A MEZÖGAZDASÄG a következő képet mutatja: 1966- ban 1950-hez viszonyítva 143 százalékkal nőtt a mezőgazdaság bruttó termelése. Az évi növekedés az utóbbi öt évben minden évben átlagosan 2 százalék. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma az utóbbi években folyamatosan csökken. Míg 1950-ben 2 millió 130 700 ember dolgozott a mezőgazdaságban, 1960-ban pedig 1 millió 498 ezer. A számok nyelvén kifejezve ez az adat is jól alátámasztja, hogy agrár-ipari országból ipari-agrár ország lettünk. S az, hogy a kevesebb ember lényegesen többet termel a növekvő technikai ellátottságnak, valamint a fejlettebb agrotechnikának s az ipari eredetű nyersanyagok elterjedésének köszönhető. 1935-ben 7 017 traktor dolgozott; a földeken. 1966 végén 65 495. Míg 1950-ben 63 ezer tonna nitrogén műtrágyát gyártott az ipar, 1966-ban 816 ezer tonnát. LÁTHATJUK TEHAT, e korántsem a teljesség igényeivel fellépő rövid felsorolásokból is, hogy érdemes olykor egy kicsit jobban szemügyre venni a számok világát. Ezek az elgondolkoztató adatok a „nagy családunk” életéről mélyebb értelmet adnak hétköznapi fáradozásainknak K. I. május vasarnap latokkal szembeni kedvező helyzetük az új mechanizmus időszakában is megmarad? Mi úgy véljük, hogy a termelési és az értékesítési körülmények a jövőben soknál gyorsabban fognak változni és ez nem kis kockázati veszteséget rejt magában. A technika fejlődése, a lakosság iégnye egyre inkább azt diktálja, hogy ne a kényszerítő hiány, ne hatósági intézkedések, hanem közgazdasági módszerek befolyásolják a szövetkezetek gazdálkodást. Abban is biztosak vagyunk, hogy a gazdaságirányítási rendszer reformja nemcsak elegendő, hanem újabb lehetőségeket ad a szövetkezeteknek. Az új érés adórendszer kialakítása és az új mechanizmus bevezetése után is érvényesül az a célkitűzés, hogy a nagyobb nyereség után a tagok és különösen a vezetők személyi jövedelme növekedjék és ezzel egyidejűleg bővebb forrás maradjon beruházásokra és szövetkezeti felhalmozásra. A eélkitűzések, a reform jó végrehajtása nem kis mértékben az irányítás helyességétől és hatékonyságától függ. Következetes. szilárd vezetésre van szükség, azt kell elérni, hogy az egyéni, üzemi és nép- gazdasági érdek kellő összhangját biztosítsuk, hogy az eddiginél jobban kihasználjuk lehetőségeinket és meggyor-ít- suk a fejlődést. Természetesen erre készülni kell, már most, késedelem nélkül. Az érdekvédelem új feladatai Máris szükségesnek látszik, hogy az OKISZ ismertesse elképzelését a KISZÖV irányítási, ellenőrzési rendszeréről és új érdekvédelmi feladatairól. Az sem ártana, ha a társ- és az alsó szervek véleményét is meghallgatná. Dönteni kell, hogy a gazdaságirányítási funkciók és szervezetek közül mi felesleges, mit kell megszüntetni és milyen tevékenységet kell erősíteni. Idejében hozzá kell látni a dolgozók oktatásához, politikai és szakmai oktatásához, esetleg káderátcsoportosításra lesz szükség. A KISZÖV vezető beosztású dolgozóinak már az idén, még inkább jövőre, nem „szempontokat” és utasításokat kell továbbítaniuk, hanem elemző munka után konkrét tanácsot és segítséget kell adniuk műszaki, termelésszervezési, ár-, munkaügyi és pénzügyi kérdésekben. Ez jelenti az igazi érdekvédelmet, tehát a szövetkezetekben is új az új mechanizmus. Dr. Fazekas László en megyénk több községeben is egyre nagyobb gondot fordítanak a fodrászüzletekre, de tegyük hozzá, hogy több kisebb községen még nincs megoldva ez a probléma. Évente 25 ezer babakocsi A népesedési vita alighanem a vége felé közeledik A szövetkezeti ipar az életre, sok kisbabára szavazott. Ugyanis Egerben évente 25 ezer babakocsit akarnak gyártani. De házasodnak is az emberek, tehát új bútorra is szükség van, jobbra, korszerűbbre és többre, mint eddig. Az Egri Asztalos és Kárpitos Ktsz 9,3 millió forintos szerződést kötött a belkereskedelemmel, új típusú konyha- és kárpitozott bútorokat szállít. A formaterveket a KISZÖV műszaki dolgozóitól, az árajánlatot a szövetkezet műszaki vezetőjétől várják. A Füzesabonyi Javító- Szolgáltató Ktsz 12 ezer vár cipőt szállít külföldre, főleg nyugati megrendelőknek, ezután a Szovjetunióba is. A tavalyi kísérlet után a helybeli áruháznak is szállítanak. Gépeket rendeltek, ennek költségeit saját erőből fedezik. Dobat József elnököt megkérdeztük, hogy a szövetkezet érdekelt-e az exportban, vajon a bevételi többletből részesed, nek? A felelet határozott nem. Az új elképzelésekről hallottak, de hogy ez náluk mikor és hogyan valósul meg, erre sem a szövetkezettől,“' sem a KISZÖV-től nem kaptíink választ. Elemző munkát és segítséget Ä KISZÖV és a szövetkezetek vezetői azt mondják, hogy nekik az új mechanizmus kevésbé új, mint az állami vállalatoknak. Arra hivatkoznak, hogy eddig is kénytelenek voltak a lakosság és a piac igényeihez igazodni, állami beruházásokat nem kaptak és a hiteleket is vissza kellett fizetni. Abban is van valami igazság, hogy a szövetkezeti tulajdon- forma miatt jobban érvényesült az önállóság és jobban igyekeztek a gazdaságosáé követelményeihez igazodni. Vajon a szövetkezetek szervezeti felépítése, az üzemek nagyságrendje és egyéb körülmények miatt sok szempontból nem élveztek lényeges előnyt? Éppen fő profiljukban, az egyedi megrendelésekben és a szolgáltatásokban nem érvényesült-e „hiánygazdálkodás”? Mi a garancia, ki meri állítani, hogy az állami vállaÄ Kisipari Szövetkezetek Heves megyei Szövetsége (KISZÖV) irányítása alá jelenleg 23 szövetkezet tartozik. Ez 2979'ember iUnkáját és éven te 256 millió forint termelési értéket jelent. Az idézett két adat — bár Heves megyére vonatkozik —, de meggyőzően jelzi, hogy társadalmunkban a szövetkezetek gazdasági, politikai és társadalmi téren fontos szerepet töltenek be. Vajon az új gazdasági mechanizmus viszonyai között mi lyen feladatok várnak a kisipari szövetkezetekre és hogyan készülnek erre? Karnis Pállal, a KISZÖV elnökével és Kelemen Istvánnal, a pénzügyi osztály vezetőjével egyetértettünk abban, hogy a szövetkezeti termelés jelentősége a következő években fokozódik. A szövetkezetek tevékenységét a jövőben is azokon a területeken kell előmozdítani, ahol a szövetkezeti termelés az üzemek kisebb méretei, az alacsonyabb rezsiköltségek és a nagyobb rugalmasság következtében gazdaságos. A szövetkezeteknek továbbra is létjogosultságuk van a kisebb sorozatú, szélesebb választékot nyújtó termékek előállításában, családi és társasházak építésében, de ezek mellett erősebb ütemben kell fejleszteni a lakosság részére végzett szolgáltatásokat. Mit tettek a KISZÖV vezetői és a szövetkezetek a szolgáltatás fokozására? Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban megszervezték a boyszolgála- tot. Látszólag nem nagy dolog, de aránylag rövid idő alatt közkedvelt lett. A lakosság igényli, szükség van rá, menynyi kellemetlen feladat szakadna nyakunkba, ha megszűntetnék. De erről nincs szó, mert a jól szervezett boyszol- gálat kifizetődő. Versenytársra szükség ran Köztudomású, hogy éveken át szinte „egyeduralom” érvényesült a háztartási gépek* a rádió és a televízió javításában. Nemcsak borsos árakat fizettünk, hanem imádkoztunk és káromkodtunk, amíg így- ú"” elkészült a javítás. Egerben ma már nem kell bizonygatni, hogy szükség van a versenytársra, örömmel vettük tudomásul, hogy a Vas- és Fémipari Ktsz a Széchenyi ut. cán javítóműhelyt és szervizt nyitott. Az utca másik oldalán bővítették és korszerűsítették a női szabó részleget. Férfiöltöny varrását már csak június végére vállal a ktsz, a ..maszek” szabó még később’-e. Nem gvőzik a munkát, a ía- ko/ság igénye egyre nő, de niftcs elegendő szakember. A cipészek is azért panaszkodnak, hogy nincs jó és elegendő szakember. Hogyan lehet ezen segíteni, miként lehet a „halódó” szakmát egy kicsit felfrissíteni? A szabóknál, a cipészeknél és a faiparban is gépesítéssel, a termelés szalagosításával. A gépek mellé betanított munkásokat, sőt nő'ro+ io könr-'ebben lehet állítani. Ez a megoldás fokozza a termelékenységet, csökkenti a munkát keresők gondjait. Gyöngyösön már megnyílt a korszerűsített férfi, és női ruházati szalon. Kényelmesebb, jobb munkahelyet kaptak a szövetkezeti dolgozók és több bizalmat előlegeznek a megrendelők. Nemcsak Galyatetőn, Egerben és Gyöngyösön, hanem az anyagi erőtől függőMagyar gépkolosszus a BKY-n Xz Országos Vízügyi Főigazgatóság a városligeti tó partjánál, 400 négyzetméteres területen mutatja be a BNV-n korszerű gépeit és berendezéseit. A legnagyobb és legjelentősebb kiállítási tárgya az első hazai gyártmányú talajré- selő gép, amelyet az olasz Titániá cégtől vásárolt licenc alapján most készítettek el a Vízügyi Építő Vállalat dolgozói. A 12 tonna súlyú, kilenc méter magas gépkolosszus 30 méter mély és 40—100 centiméter széles függőleges rést vág a talajba. * Uj-e az új mechanizmus? építeni. Higgyék meg, ha most hozzákezdenek a szervezéshez, már új naptárra lesz szükség, mire az OTP-hez mehetnek a kölcsönért. Az idő nagyon gyorsan halad, és a hivatalos út sem göröngymentes. De eszünkbe jut valami. Nem új keletű dolog, folyt már róla eszmecsere. Mi csak a magunk szerény lehetőségével akarjuk a gondolatot támogatni. Nevezetesen: jó volna, ha az OTP akár megyei, akár alacsonyabb besorolású szervei maguk dönthetnének a rendelkezésükre álló — hosszú időre betett összegek — kölcsön formájában történő forgalmazásáról. Hogy ennek milyen megoldása a legmegfelelőbb, azt a pénzügyi szakembereknek kell eldönteniük. De ha arra gondolunk, hogy az OTP tulajdonképpen „kereskedik” — bocsánat a kifejezésért! — pénzzel „üzletel”, nem látjuk akadályát annak, hogy a betétállomány akár egy tört részét is forgathassa. Kinek lenne ebből kára? A hasznát pedig minek soroljuk fel? AMI PEDIG az eredeti kérdésre adandó válasz volna, azt sem tartjuk szükségesnek megismételni. Már csak a jövő lehetősége maradt meg a gyöngyösi izzós fiataloknak. Ezzel azonban élhetnek. Ne vegyék sovány vigasznak. (g. mól—) is meg kell vizsgálnunk. Éppen Heves megyében és főként Gyöngyösön kell erről beszélnünk, mert az érdeklődés olyan nagy a KISZ-társasházak iránt, hogy a közvélemény számon tartja az építkezés minden mozzanatát. És csak. úgy „mellesleg”: a gyöngyösiek már az első ilyen társasházat birtokukba is vették. Nos, miért utasította el az OTP az izzósok kérését? EGYSZERŰEN azért, mert a hitelkeretük — az OTP hitelkeretéről van szó — nem kimeríthetetlen. Ne menjünk most bele a számok részletezésébe. Nagyjából annyit, sokszor tízmillió forint az az ösz- szeg, ami a megyénkben az építési hiteleket adja. Ha meggondoljuk, hogy a tavalyi árvíz okozta károk helyreállítására is milyen hatalmas ősz- szegeket kellett lekötnünk, csupán az elpusztult lakások újjáépítésére, nem csodálkozhatunk azon, hogy az a bizonyos keret a lehetőségeknek is határt 6zab. Egyelőre semmi sem indokolja, hogy az erre az évre tervezett keretet túllépjük. Hogy jövőre? . .. Jövőre már könnyebb lesz a helyzetünk, arra már lehet tervezni. Ha adhatunk tanácsot: ezt a jövő évet célozzák meg mindazok a fiatalok, akik önerejükből, hitel igénybevételével akarnak társasházat A KÉRDÉS az Egyesült Izzó 2-es KISZ alapszervezetének vezetőségválasztó gyűlésén hangzott él. Ügy tűnt, valamiféle válasz nélküli, költői kérdés ez, amit csak az emocionális töltés fogalmazott meg. Miért nem ad az OTP a KISZ- társasházak építéséhez kölcsönt? A fiatalok értetlenül állnak szemben az OTP magatartásával, hiszen éppen eleget hallották már a felszólítást: ne várjanak az államra, igyekezzenek saját erejükre is támaszkodni, és akkor a segítség sem marad el. Ebben az esetben: az építési kölcsön. A KISZ-e- sek társasházépítési akcióját pedig különös örömmel támogatja mindenki, érthető okokból. e És ékkor jött a meglepetés, az Egyesült Izzó gyöngyösi fiataljai összedugták a fejüket, megállapították, a vállalat is sok mindenben a segítségükre lehet, ha ők maguk akarnak maguknak családi otthont teremteni. A vállalkozáshoz jelentkező is akadt megfelelő számban. Megindult a tervez- getés, a hivatalos fórumokat is felkeresték, és már minden úgy látszott, rendben van, amikor a csalódás az OTP-nél bekövetkezett. Hitelt nem kaphatnak. Ügy érezzük, ezt a furcsa, majdnem érthetetlen körülményt egy kicsit részleteiben Min múlik a KISZ-esek erőfeszítése?
