Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-04 / 103. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Ara: 50 fillér XVTII. évfolyam, 103. szám AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS NAPILAPJA 1961. május 4., csütörtök Megkezdődött a szakszervezetek kon gr esszusa Valóra váltottuk reáljövedelem-emelési céljainkat — 1970-ig végre kell hajtani az iparban a munkaidő csökkentését Szerdán az Építők Rózsa Ferenc Művelő­dési Házában megkezdte munkáját a szak- szervezetek XXI. kongresszusa. A budapesti és vidéki gyárak, bányák, üze­mek, hivatalok, intézmények dolgozóinak kép­viseletében több mint 600 szavazati jogú kül­dött és mintegy 500 vendég foglalt helyet a kongresszusi teremben. Ott voltak a legkülön­bözőbb társadalmi és tömegszervezetek kép­viselői is. Csaknem ötven országból hazánk- be érkezett delegációk öt világrész dolgozói­nak üdvözletét hozták el a kongresszusra, ezenkívül öt nemzetközi szervezet, a Szakszer­vezeti Világszövetség, az össz-afrikai Szak- szervezeti Szövetség, a Latin-amerikai Egység­kongresszus, az Arab Szakszervezetek Nem­zetközi Szövetsége és a Nemzetközi Munka­ügyi Szervezet küldöttei foiglaltak helyet a padsorokban. Tíz órakor lépett a mikrofonhoz Blaha Béla, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnö­ke. Javaslatára a küldöttek egyhangúlag meg­választották a kongresszus elnökségét. Részt vett a tanácskozáson és az elnökségben foglalt helyet Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnökhelyettese és Biszku Réla, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai, valamint a társa­dalmi és tömegszervezetek, az egyes szakmai szakszervezetek számos vezetője, a szocialista brigádok több tagja. Ugyancsak az elnökség­ben foglaltak helyet a Szakszervezeti Viíág-' szövetség és az egyes országok delegációinak vezetői. Ezután megválasztották a küldöttek a kong­resszus titkárságát, a munkabizottságokat és elfogadták a napirendet, határozatot hoztak arra is, hogy a kongresszuson választásra ke­rülő Szakszervezetek Országos Tanácsa 173 tagból áll majd. Póttagokat nem választanak. A napirend a következő: 1. A Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolója a XX. kongresszus óta végzett munkáról, valamint a magyar szakszerveze­tek soron következő feladatairóL 2. A számvizsgáló bizottság jelentése. 3. A magyar szakszervezetek alapszabályá­nak módosítása. 4. A Szakszervezetek Országos Tanácsának és számvizsgáló bizottságának megválasztása. A kongresszus részvevői írásban megkapták a Szakszervezetek Országos Tanácsának je­lentését a XX. kongresszus óta végzett mun­kálni, a Szakszervezetek Országos Tanácsa számvizsgáló bizottságának jelentését, vala­mint a magyar szakszervezetek alapszabály- módosításának és a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusa határozatának tervezetét. Blaha Béla megnyitó beszédében üdvözölte a küldötteket és a meghívottakat. Nagy tapssal fogadott szavai után Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára terjesztette elő a Szakszervezetek Országos’ Tanácsának beszámolóját Gáspár Sássá or beszéde Kongresszusunk összehívását megelőzően — a szakszervezeti demokrácia követelményeinek megfelelően a szervezett dol­gozók demokratikusan megvá­lasztották mindenhol a bizal­miakat, műhelybizottságokat, szakszervezeti bizottságokat és a szakszervezeti tanácsokat. Újjáválasztották az iparági szakszervezetek területi bizott­ságait és a szakszervezetek megyei tanácsait. A választá­sok során mintegy hárommil­lió szakszervezeti tag kereken ötszázezer tisztségviselőt vá­lasztott meg, több mint egy­millió szervezett munkás mon­dott véleményt a szakszerveze­tek négyéves tevékenységéről. A választásokra áltálában a szervezett dolgozók tömeges megjelenése, érdeklődése, ak­tivitása volt a jellemző — hangsúlyozta Gáspár Sándor. A referátumában ezután há­rom kérdéscsoport elemzésére tért ki: I. A szakszervezetek felada­tai a gazdaságirányítási rendszer reformjának meg­valósításában. A szakszervezetek részi, vet­tek a gazdaságirányítási rend­szer reformjának kidolgozásá­ban és annak céljával egyetér­tenek. A reform alapelvei szé­les körben ismertté váltak és a dolgozók között növekvő egyet­értést váltottak ki. Mivel azonban a részletek kidolgozá­sa még folyamatban van, nem mindenki számára világos min­den összefüggés. Ezért he­lyenként még vannak félreér­tések a reform célját, lényegét illetően. Ez minden új megje­lenésének természetes velejáró­ja. A referátum a továbbiak­ban a szakszervezetek szem­szögéből — áttekintést adott a #ttorm céljairól, legfőbb voná­sairól, utalt arra, hogy a re­form: eszköz szocialista rend­szerünk gazdasági erejének nö­velésére, az élet- és munkakö­rülmények javítására. — A gazdasági reform a dolgozók számára közvetlenül azt is jelenti, hogy nagyobb beleszólási jogot kapnak az üzem életének alakításába. Megnövekednek tehát az üze­mi demokrácia érvényesülésé­nek lehetőségei, ami tovább növeli a szakszervezetek fele­lősségét és feladatait. Gáspár Sándor vitába szállt azzal a helytelen szemlélettel, amely szerint ellentmondás van az egyszemélyi felelős ve­zetés és az üzemi demokrácia erősítése között. — A gazdasági vezetők meg­növekedett döntési jogköre va­lóban új helyzetet teremt. Min­den részletre kiterjedő közpon­ti utasítások alapján vállala­tot vezetni más volt, mint a jövőben lesz, amikor a vál­lalat saját maga készíti el ter­veit és szervezi meg a végre­hajtást A megnovekedett ön­állóság fokozza mind a gaz­dasági vezető, mind a kollek­tíva felelősségét. A gazdasági vezetőknek meg kell érteniük, hogy a vállalat tevékenysége nem lehet eredményes, ha nem támaszkodnak a dolgozók­ra. A különböző fejlesztési mó­dozatok eltérő kockázatúak és különböznek a várható jöve­delmet illetően is. Hogy me­lyiket kívánja a vállalat al­kalmazni, azt a jövőben a kol­lektívával együttesen meg kell vitatni, mert a döntés előnyét vagy hátrányát a dolgozók összessége viseli. — A reform megvalósítása során erősíteni kell a tulajdo­nosi szemléletet, hogy minden dolgozó érezze: rajta is múlik nagy céljaink megvalósítása és módja van közreműködni a vállalat jelenének és jövőjé­nek formálásában, irányításá­ban és a szakszervezeték révén is tulajdonképpen részese a ve­zetésnek. Ez a tudat, valamint a személyes anyagi és erkölcsi érdek felismerése és érvénye­sítése ösztönzi a dolgozót aktí­vabb, céltudatosabb cselekvés­re — mondta többek között Gáspár Sándor. IL S szakszervezetek felada­tai az életszínvonal, az élet- és munkakörülmények jar vitásában, az érdekvédel­mi tevékenység fejleszté­sében. Az életszínvonal alakulásá­nak legdöntőbb eleme: a bérek, a jövedelmek. A következő években még határozottabban akarjuk érvényesíteni azt az elvet, hogy a bérek és pénz­jövedelmek a munka társadal­mi hasznosságától, az egyén tel­jesítményétől, a kollektíva eredményétől függjenek, en­nék alapján, a jövedelmek dif­ferenciáltabbak lesznek, ami törvényszerű is. Ismeretes, hogy bérrendsze­rünk magán viseli eddigi fej­lődésünk jeleit. A gazdaságfej­lesztés etxenzív módszere az életszínvonal-politikára is ha­tott. Terveinkben kitűzött reál­bér-, reáljövedelem-emelési céljainkat valóra váltottuk. Bizonyos munkáskategóriák keresete azonban éveken ke­resztül alig változott. A reáljö­vedelem emelkedésének na­gyobb része származott a lét­számnövekedésből és kisebb ré­sze a reálbérek fejlődéséből. A korábban részletekre menő központi utasítások is évekig gátolták a vállalati bérpolitika hatékony alakítását. Bár az utóbbi években valamennyire javult a helyzet, a következő időszak feladata lesz a kerese­tek további differenciálása, a helyi bérpolitikai módszerek finomítására. Egyre több lakás épül hazánkban Á szakszervezetek egyetér­tenek azzal, hogy egyes jutta­tások helyi hatáskörbe kerül­jenek. A helyi hatáskörökbe kerülő juttatások egy része, mint pL a munkaruha, mun­kásszállás, munkásszállítás a vállalati termelési költségeket terheli, mert a juttatásokat — egyebek közt —* munkaerő- gazdálkodási okok indokolttá teszik. A gyermekintézmények fenntartásának költségeit — amelyeket az 1967 évi norma szerint kapnak a vállalatok — más célokra felhasználni nem lehet. Az üzemétkeztetés fenn­tartásáról, fejlesztéséről a vál­lalat dönt, a dolgozók vélemé­nyének figyelembevételével. Az üzemi étkeztetésre biztosí­tott összeget egyéb szociális célokra is fel lehet használni, mégis azt tanácsoljuk, hogy továbbra is tartsák fenn és a vállalat eredményességétől függően, ha mód van rá, fej­lesszék tovább az üzemi ét­keztetést. Gáspár Sándor a továbbiak­ban rámutatott: A piac, a kereslet és kíná­lat hullámzása, a szabadpiaci árak és némely, nem alapve­tő fogyasztási cikk árának mozgását eredményezheti. Rendszerünkben minden esz­köz rendelkezésre áll, hogy ezt szabályozzuk. A szakszer­vezeteknek is feladatuk őrköd­ni afölött, hogy az árpolitika elősegítse a dolgozók életszín­vonalának megalapozott rend­szeres emelését. A harmadik ötéves tervben kitűzött élet­színvonal-emelési programot teljesíteni kell. A bérből és fizetésből élő dolgozók munkaidejét fokoza­tosan heti 48 óráról 44 ólára kell csökkenteni. Először — 1970 végéig — az iparban dol­gozók munkaidejének csökken­tesét kell végrehajtani. A rö- videbb munkaidőt a vállala­tok belső tartalékainak fel­használásával, változatlan ke­resetek mellett, termeléski­esés, önköltségnövekedés nél­kül kell bevezetni. A munkaidő-csökken test, mivel lehetőségeink korláto­zó tak, nem tudjuk egyszerre a népgazdaság valamennyi ágában végrehajtani. Első lé­pésként az ipari dolgozókra kerül sor. — Ismeretes, hogy egyre több lakás épül hazánkban. —. hangsúlyozta azután. Számta­lan új lakótelep, városrész, sőt új város teszi kényelmesebbé, szebbé dolgozóink életét. A la­káshelyzet azonban változatta, nul nagyon nehéz. Szükségesnek tartjuk, hogy a kormány a lakásépítési prog­ram megvalósítása érdekében az eddiginél nagyobb erőfeszí­téseket tegyen, mert a távlati lakásépítési program teljesíté­sében némi elmaradás mutat­kozik. Bár évről évre nagyobb összeget fordítunk lakásépítés, re, mégis a nemzeti jövedelem­nél erre a célra — különösen az állami lakásokra — fordí­tott része nem növekszik, úgy. ahogy ez szükséges lenne. Na­gyobb erőfeszítéseket kell ten­ni a korszerű technika általá­nos alkalmazására, a rendel­kezésre álló kapacitás teljes kihasználására. A lakásépítés­hez szükséges anyagot és fel- szerelési tárgyak gyártásának gyorsítására átfogó intézkedé­sek szükségesek. Ez a lakások építési önköltségének csökken, tését fogja eredményezni. Ily- módon újabb tartalékok tárul­nak fel a lakások építésére. I'VIül kell vizsgálni ejjész lakásépítési konstrukciónkat Blaha Béla, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, üdvözli a küldötteket és a tanácskozáson részt vevő vendégeket» (Bozflán Endre felvétel®) Szóvá kell tenni, hogy bár az újonnan épült lakások szá­ma állandóan emelkedik, még­is általában a munkásoknak, de különösen azoknak az ipar: munkásoknak és alkalmazot­taknak az igényét, akiknél az egy családtagra jutó jövede­lem a legalacsonyabb, még az épülő lakások arányában sem tudjuk kielégíteni. Ennek kü­lönböző akadályai vannak, s ezek a következők: — Ma sok féle lakás épül. Van állami lakás, öröklakás, ssöveüieaesfa és társasház. Ez a széles skála jó, de fievelem- be kell venni, hogy a mai ke­reseti viszonyok mellett örök­lakás, társasház, sőt szövetke­zeti lakás a munkások és al­kalmazottak egy része számá­ra a terhek miatt hozzáférhe­tetlen. — Tapasztalataink szerint az újonnan felépült állami la­kásokat nem mindig azok kap­ják, akiket szociális, egészsége ügyi helyzetük miatt az legin­kább megillet. Ez ismét a mun. fFolytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom