Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-12 / 110. szám

Egy jókedélyű ember élete r im. Ezt fejtse meg: „Édes- testvére volt a bőség a nyo­mornak, de nem szerette szép húgát, erős ifjú volt és verte a lányt ezer éven át. Egyszer e leány felállt, felsőhajtott: jobb jövőre nincs számomra út? És dacosan agyonvágta az óriás fiút.” Próbálom megfejteni. | Gyökerek Az egri földműves tizen­ötödik gvcreke 1899-ben szü- JefcKt. ..MH tudom én már, »agy hány osztályt jártam.” Tizenkét éves korában Indig Ármin szabómesternél öltö- gette a gombokat. Segédként Budapesten szolgálta a fran­cia női szabó divatot, aztán a magyar konyhát a Grand Hotel Hungáriában, mint eukrászlegénn Tudniillik egy iparoslegény olyan iparban kereste akkoriban a magyar koronát, ahol éppen tudta: szabó nem kellett, hát el­ment cukrásznak. Később már csak katonára volt szükség: 16 éves korá­ban már hatos huszár volt, aztán tízes honvéd. Erős, szívós — birkózott — és élel­mes fiú, aki nem akart a frontra kerülni azon nyom­ban. Ezért inkább gránát- és gázkiképzésre vállalkozott, altiszti iskolára ment. Csak később került a román, majd az olasz frontra. __ Mit tehetett az ember, so dródott oda, ahova sodor­ták. Aztán ha ügyes volt, mindig oda került, ahol meg tudott élni, ahol jobb volt neki. S közben gyarapodott tapasztalatokban. | ősszekacsintás Kis háza van a Cifra-hós- tyán. Van egy japán kakasa és két ilyen tyúkja, a többi „rendes” között. A citrom­fája elfagyott. Már nyugdíjas. Otthon gondozza kertjét és rózsafáit. — Amikor nyolc éve nyug­díjba mentem, nem tudtam otthon maradni. Fel-felláto- gattam az Egedre, gyöngyvi­rágot szedtem és eladtam az idegeneknek. Nem is tudom, miért? A feleségem szépen keres. Talán olyan mélyen bennem volt az életösztön, egy élet tapasztalata: hogy mindenképpen meg kell él­ni? __ s vidáman rám ka­cs int. | Ösztön .Az első háború után újból szabó Egerben. „Fiatal legény voltam, összeálltam egy tár­sammal és dolgoztunk. Ezt nevezik kontárnak, de ki tu­dott adót fizetni akkor?” Az­tán foglár is volt a várban és megszöktetett hat kommu­nistát. Utána ő is szökött Szlovákiába, Rimaszombat­ba. Nemsokára visszatért, s amikor le akarták tartóztat­ni, újból elszökött — Romá­niába. • — Amikor Horthy Egerbe látogatott, meghívta Gárdo­nyi Gézát az érseki reziden­ciába, hogy legyen az ebéd­partnere. De Gárdonyi nem njent, inkább tovább foglala­toskodott a szőlőjében. Is­mertem, „kis Molnárnak” ne­vezett, mert akkoriban ott laktam közel hozzá. Engem Horthy nemigen hívott, leg­feljebb börtönbe. De hát az ember az ilyesmit nem várja meg. | Tréfacsinálás mindennap tejfellel kenem le magam. El is fogyott a tejfel a büfében. A büfésnéni annyira megörült, hogy az egész sörét nekem adta vol­na. Persze, hogy nem lettek barnábbak a tejfeltől, — s mint egy igazi tréfamester, büszkén néz rám. ezer forintnál is több — és kedélyesen szétmutat. | Emlékezet | Csúesi Galacban aztán nagy sza­bó lett. „Ott kezdtem az éle­tet. millionár lettem, ahogy a románok mondták.” Akkori­ban sok pénzt keresett, mert kevés volt a jó szabó Romá­niában. Tíz-húsz segéddel dolgozott. Gvönyörű felesége meg egy fia volt. Aztán bá­natában hajóra szállt és be­járta a fél világot, először mint fedélzeti inas, aztán mint hajóberakó, majd mint rádiós. 1939-ig hajózott. Utá­na lett román katona. — Elkeseredtem, mert a feleségem mellett csak ezt lehetett csinálni. Tönkretett anyagilag is, lelkileg is. Hiába tehettem meg hogy kiruccan­tam nyaranként Párizsba, mégis lettem én még hajó­inas is. A román hadseregben tol­mács volt. Perfekt román és töri az olaszt, a spanyolt, a franciát. Hadnagyként esett fogságba. Hat évig volt Omszkban. 1947-ben került haza. Második feleségétől hét vagy nyolc gyereke volt. „Már nem is tudom.” Ebből kettő maradt meg. Romániában él­nek, az egyik gyógyszerész, a másik fogtechnikus. — Egy negyedszázad távol­iét után érkeztem Egerbe. Rögtön a Hatvani-temetőbe mentem, anyám sírjához... Nagyon jólesett, hogv néhány régi barátom megismert. | Eredmény | Re'atfv'tás A pici ház rendes, takaros, de eléggé igénytelen. Először, mivel majdnem a Cifrakapu utca végén van, vámház volt, ők voltak 47-ben a vámosok. — Évek teltek el, amíg eb­ből a rozzant viskóból ilyen kis otthont teremtettünk. A két kezünk munkája ez. Pén­zünk nem volt, magunk hoz­tuk rendbe. Amikor kész volt, jaj de jól jött az a beutaló Balatonfüredre. Alig álltunk a lábunkon. Higgye el, hogy büszkébb vaevok erre az igénytelen házra, mint annak idején Galacban az emeletes­re. Nézze a bútorokat, tíz­Itthon először piaci hely- pénzszedő volt, aztán a tég­lagyárban dolgozott, mint robbantómester. Később ke­rült a fürdő vállalathoz. Har­madik feleségével húsz éve éL — A legjobb asszony. Lesz még nekünk gyerekünk — és mosolygósán kihúzza magát. Büszke a viccére. — Másodszor választottak meg tanácstaggá. Csütörtö­könként van a fogadóórám. Rengeteg ügyes-bajos doleuk van az embereknek. De hát ismerem én az emberi dolgo­kat, nekem is volt elég... — És hamiskásan mosolyog Molnár Ferenc. | Metrfe'fés — Hát ld legyen tanácstag, ha nem maga, Feri bácsi? Jól tudja maga a dörgést, jól ismeri az embereket, a bősé­get és a nyomort is. Berkovits György A Sári-üg*? Az asztal mellett négyen bo- rozgatnak. Két bajai vendég, Loibl Sándor, Martali Géza és a háziak, a két Sári testvér. Martali nem nagyon nyúl a po. hár után, eleget ivott, ő már „kész”. — Szóval, a tsz-nek szőlő­vessző kell — magyarázza Loibl. — Épp rügyű, gyökerez- tetésre alkalmas vesszők. Min­den átvett vessző után jutalé­kot biztosítunk, s természete­sen az anyagköltség a tsz-t terheli. Mennyiért tudják vál­lalni? A Sári testvérek egymásra néznek: — Szálanként 6 filléres árat kérünk... — Rendben — mondja Loibl. — Tízfilléres árat szá­molunk, de egyezzünk meg ab. ban, hogy minden szál után 2 fillért visszafizetnek. Bizonyos költségekre... Az egyezség a két Sári test­vér és Loibl, a bajai Micsurin Tsz főkertésze között minden különösebb alkú nélkül létre­jött. A megállapodást írásba foglalták, s Loibl átadta a Sá­ri testvéreknek a bajai szövet­kezet pecsétjét is. A Sári testvérek vagonszám. ra vásárolták a szőlővesszőt, mázsánként 30 forintért, nap­számosokat fogadtak, akik szabványméretűre vágták, s indították a szállítmányokat Bajára. Külön folyószámlát nyittattak a gyöngyösi OTP. fiókban, erre a számlára utal­ta át a pénzt minden szállítás után a baiai tsz. A folyó­számla végösszege, 1964. de­cemberétől 1966. tavaszáig, 573 000 forint. A Sári testvérek szinte a kis­ujjukat sem mozdították — ők nem dolgoztak, csak dolgoz­tattak! — s mégis mesés nyereségeket vágtak zsebre. 1964-ben egyedül Sári László markát 70 ezer forint jogtalan nyereség ütötte. 1965-ben a két testvér nyeresége elérte a 76. 1966-ban pedig a 133 ezer fo­rintot. A testvérektől Loibl rendesen megkapta a maga sápját — autóval vitték bajai lakására, vaev kisvendéglők és presszók mosdóhelviségeiben nyújtották át a újsáeoaDírba csomagolt százasok kötegeit. Egy ízben a pénzt Martaliva' hozatta el a Sári testvérek abasári lakásáról, maid abban egyezlek meg. bnov táviratban közlik a n»nz átadásának he­lvét és időpontját. A táviratot Sáriék „dr. Fejes” néven irtait alá. A bűnszövetség! hármas — Sári István, Sári László és Loibl Sándor — sorozatos tsalá- saikkal. összesen 235 500 forint­tal károsították meg a bajai „Micsurin” Tsz-t. Hol a forrása, hol a születé­se a bűnnek? A szövetkezet főkertésze. Loibl Sándor, érthetően, egy ízben sem ellenőrizte a Sári testvérek felvásárlásait, az ál­taluk történt kifizetéseket, ki­adásokat, egyáltalában a mun­ka menetét. Jól tudta, hogy a csalások sorozatát követik el, megkárosítják a szövetkezetei, de miért tett volna valamit is ez ellen, mikor a csalásokhoz egyéni, anyagi érdekei kötöt­ték. Elmulasztotta az ellenőr­zést Martali is, pedig neki, a tsz főmezőgazdászának kimon­dottan kötelessége lett volna a szőlészeti tevékenység ellenőr­zése. A főkertész és a mezőgaz­dász nem pazarolta idejét el­Amikor nyugdíjba ment, megtanította a feleségét a lasszírozásra. Ugyanis ő tasszőr volt az utóbbi idő­ién. Most a felesége az; Te- Lát masszőr volt és úszómes- er. Minden nyáron osokolá- iébarnára sült — Irigyeltek is a pesti női endégek, hogy olyan csoki agyők. Kérdezték, hogyan isinálom. Mondtam, hogy 4 Mmúsm 4067. május 12., péntek Dokumentum-regény XLIV, Horthy azonban nem marad­hatott tovább Magdolna asz- szony mellett, mert jelentették neki: Vörös tTános vezérkari fő­nök kíván vele sürgősen beszél­ni, még a koronatanács megkez­dése előtt. Vörös újabb kelle­metlen meglepetéssel állt elő. Ultimátumot kapott Guderian vezérezredestől, a Wehrmacht főparancsnokságának főnöké­től, amely szerint a magyar hadsereget német parancsnok­ság alá helyezték. Magyaror­szág német stratégiai terület, ahol a magyar vezérkarnak nincs joga parancsokat ki­adni, csak a német főparancs­nokságnak. Közben a miniszterek izga­tottan tárgyalták a kormányzó fiának letartóztatását. A leg­többen óvakodtak a súlyos sza­vaktól — hiszen ott volt tJur- csek és Reményi-Schneller is, tudták, hogy minden szavuk visszakerülhet a németekhez, s akkor & is a kormányzó fiáéhoz hasonló sorsra juthat­nak. Háromnegyed tizenegykor Horthy megviselt arccal, meg­gyötörtén lépett a tanácsterem­be. Mindenki felállt. Lakatos, a miniszterelnök Horthy elé sietett. — Főméltóságú uram, vala­mennyien értesültünk a rend­kívül fájdalmas eseményről— i Engedje meg főméltóságod, hogy együttérzésünkről bizto­sítsam e nehéz órában ... A kormányzó fogadta Laka­tos együttérző kézszorítását, s aztán az asztalfőre telepedett. Megnyitotta a koronatanács ülését. A miniszterek most ér­tesültek arról, hogy a kor­mányzó fegyverszünetet kíván kérni. Valamennyien egyetér­tőén szavaztak. Arról fogal­muk nem volt, hogy a fegyver- szünetet már meg is kötötték, sőt a rádióban már ott van a proklamáció, amelyet perce­ken belül beolvasnak. Pontban tizenkettőkor belé­pett Ambrózy Gyula, a kabi­netfőnök. — Főméltóságú uram, a né­met követ kihallgatásra meg­jelent A kormányzó otthagyta a minisztereket a dolgozószobá­jában fogadta Veesenmayert. Ambrózyt is ott tartotta, le­gyen tanúja a beszélgetésnek. Horthy magából kikelve til­takozott fia letartóztatása el­len. — Kizárt dolog, hogy ezt né­metek tették volna! — hazud­ta szemrebbenés nélkül Vee- senmayer. — Talán valamelyik másik csoport, talán a partizá­nok .., Nem tudok semmiféle letartóztatásról... A kormányzó egy üres né­met tölténytárat dobott az asztalra. — Az embereim a helyszí­nen találták! — mondta. — Ez bizonyítja, hogy a németek tették. Veesenmayer hirtelen han­got változtatott — Ja, úgy! — mondta. — Ez Winkelmann hatáskörébe tar­tozik, nem az én dolgom. Arról azonban én is tudok, hogy az ön fia az ellenséggel paktált Ha letartóztatták, ezek szerint teljesen jogos. — Ez hitszegés! Megszegése a szövetségi hűségnek! — folytatta még mindig magából kikelve Horthy. — És nem az első eset nem is az egyetlen a német—magyar viszonyban. Eseteket sorolt, amikor Hit­ler nem úgy bánt vele és or­szágával, mint ahogy ő azt, mint hűséges szövetséges a hű­séges szövetségestől joggal el­várhatta volna. — Fegyverszünetet kötök! —• jelentette ki Veesenroayernak, kissé felemelt hangon, hogy jól hallja a kulcslyuknál hall­gatózó menye. Horthy István­ná gondosan már jó előre le­vette a cipőjét Most, hogy ez a mondat elhangzott, elosont a kulcslyuktól, s telefonált a rá­dióba, Hlatky Edének, akinél ott van a proklamáció. Most már be lehet olvasni. A meny már nem haDotta, amint apósa ígéretet tett Veesenmayérnék, hogy fogadja Rahnt, igaz, hozzátéve, ez a beszélgetés sem változtathat elhatározásán. Fél egy után be is olvasták a proklamációt. Egy szó sem esett benne a fiatal Horthy le­tartóztatásáról, a prokl amá- ciót még előző nap fogalmaz­ták. Azért a kormányzónak enélkül is módja volt, hogy a németektől elszenvedett jó néhány sérelmet felsoroljon: — Szomorúan kell megálla­pítanom, a német birodalom a szövetségi hűséget a maga ré­széről velünk szemben már ré­gen megszegte... Miközben a proklamáció el­hangzott, Horthy Rahnnal tár­gyalt Aztán gyorsan berekesz­tette a koronatanácsot A csa­ládtagjaival ebédhez ült, Az ebédlőasztalnál ott árválko­dott a fia megürült helye, ő már egy rabszállító kocsi uta­saként Bornemissza Félixszel együtt úton volt Bécsiből Maut­hausen felé. Skorzeny fent, a Golf Szálló­ban Foelkeraammal vázlatok, térképek fölé hajolt. Az utol­só simításokat végezte a Vár elfoglalásának tervén. Höttl Winkelmannál tartózkodott: az SS főhadiszálláson csörögtek a telefonok, futárok jöttek-men- tek. mindenki tele volt teen­dőkkel, A nyilas hatalomátvé­tel jó előre elkészített tervét hajtották végre. Estére már nyilas indulókat közvetített a rádió, kilenc után pedig beol­vasták Szálasi hadparancsát is. Azt, amit Verböczy utcai magányában szintén előkészí­tett a nyilas vezér. Szálasi már a német követ­ségen hallgatta a saját rádió­szózatát Winkelmann vitte át az SS-főhadiszállásról ide. A Gestapo-tábornok délután a Bérc utcából az Űri utcába he­lyezte át rezidenciáját Ott Veesenmayer szeme láttára és füle hallatára intézkedett, hadd lássa a birodalmi meg­bízott, hogy ki irányítja az eseményeket! Lakatos és Henney, a kül­ügyminiszter, igaz nem Win- kelmannal, hanem Veesen- mayerral és Rahnnal tárgyalt Alkudoztak. — Bocsássák szabadon a kormányzó fiát, és akkor a magyar csapatok további in­tézkedésig nem teszik le a fegyvert! Veesenmayerék halogató vá­laszt adtak. Mindenesetre most már a birodalmi megbízott is látta, hogy a kormányzó fiá­nak elrablása nem volt rossz húzás. Nagy adu ez a kor­mányzó ellen. Csengett a telefon — Rib- bentrop telefo­nált. Rahnt vonta felelős­ségre a kor­mányzói prokla- mációért Azt követelte, hogy azonnal tartóz­tassák le a kor­mányzót. —Horthy admirális velem szemben nagy megértést és előzékenységet tanúsitott — igyekezett őt megnyugtatni Rahn. — Mi biztosan meg fo­gunk egyezni vele, kérem, bíz­zék bennünk. Rahn már biztos volt abban, hogy a kormányzó beadja a derekát. Hiszen Lakatosék ajánlatából félreérthetetlenül kiderült, hogy Horthyt és em­bereit már semmi más nem érdekli, mint a kormányzói család, s a saját sorsuk. (Folytatjuk) lenőrzésekre, fejük se fájt a társadalmi tulaidonért. De mit tett a főkönyvelő, mennyire állt hivatása magaslatán, hogy a társadalmi vadont védje és másokkal is védAi*w»»t°sse? Lusztig Ottó főkönyvelő, a bajai Micsurin mostani elnöke, a Sári-ügyben ötödr-ndű vád­lott: Bennünket nem érdekelt, hogyan, mi módon szerzik ne Sáriék a szőlővesszőket A ve­lük való megállapodás fix ár­ra szólt A megbízást I úbl kapta az ügyletkötésre, elis­mert és meCTbeesült szakember út akiben nrndenki megbí­zott Gondolni se mertem vol­na arra, hogy bűncselekménye­ket követ el. .. .Sáriék megká­rosították a szövetkezetét, de fc - íc* ir>l->v>an VG­lük, r intha a Szőlő-, Gyü­mölcsültetvény Terve-ő Ki­- ’""’lejefr * szerezzük be a megfelelő ala­nyokat. A S'riékkal kötött megállapodás előnyös volt szá. munkra. A -zöv '•»■>»( olcsón jutott szől^vesszőkhöz. s ezek minőségileg megfelelők .*oL tak... Lusztig Ottót a bíróság — bűncselekmény hiányában — felmentette. Büntetőjogilag nem vonható felelősségre, de emberi felelősség igenis terhe­li. Terheli, mert ha csak egy­szer is firtatja Sáriék 1 enyúj­tott számláit — fiktívek, hami­sak voltak! — hamarabb fény derülhetett volna a kupec ügveskedésekre. S a könyvelé­si bizonylatok a mázsaszámra vásárolt szőlővesszőről? Egyet­len bizonylat felülvizsaálatci elegendő lett volna a büncse- lekmé*"'"k lelevlezr -f S vajon nem terheli-e fele­lősség azokat a tsz-vezetőket, aki”- Sáriék fokhagymáján ik dőltek be? Az abasári kupec fivérek ugyanis több tsz veze­tő«^--* (poroszlói Erő. ke­r-rs-rr -— «*”-' vet. ték rá, hogv termesszenek fok­ba mrrnát. Sáriak vállalták a vetőmag beszerzését is, és nem kevés pénzt vágtak zsebre. Megvették a fokhazvma kiló­iát 4 forintért. 6.50-ért, s el­adták a tsz-nek 7—9 forintért, vagy 15-ért. fi szövetkezet ve­zetőinek eszükbe se jutott, hogy menkárdezzék a MÉK el, van-e vetőmag és mennyié-t adják! A MÉK tudott volna adni fokhagymát, kilónként 7 forintért, vagy $,40-ért. Az Egri Megvei Bíróság btintető tanácsa tíz napon át tárgyalta az abasári Sári test­vérek és bűntársai’’ üsvét. A per szereolői nem először áll­tak bíróság előtt, s azon sem lehet csodálkozni, hogy a ko­rábbi bűnüwek is hasonlóan motiváltak, mint a mostani. Sári Istvánt háromszor ítélték el üzérkedésért, összesen 9 év és 10 hónapra. Sári Lászlót is elítélték már esv ízben 10 hó­napra üzérkedéséit, csalásért, Loibl pedig bűnszövetségben elkövetett sikkasztásért kapott 1 év 4 hónapot. Mostani büntetésük példás és érdem szerint kiszabott. Sári Istvánt 7 évi — szigorí­tott börtönben végrehajtandó — szabadságvesztéssel, Sári Lászlói pedig 6 évi szabadság- vesztéssel súitották. A két test­vér mellékbüntetése egyfor­mán öt-ötezer forint pénzbün­tetés, valamint a közügyek gyakorlatától 5—5 évi időtar­tamú eltiltás. A bajai Loibl Sándorra 3 évi és 6 hónapi szabadságvesztést szabtak, 3 évre a közügyektől eltiltották. Martali Géza büntetése egy évi szabadságvesztés. Kötelez­ték a Sári testvéreket összesen 450 000 forint visszafizetésére, s ezenfelül, Loibllal együtte­sen, 159 200 forint megtérítésé* re. A Sári-ügynek vége. De bűnügyük tanúlságai figyel­meztetők azok számais, akik kényelmeskedésükkel, felelőt­lenségükkel, „csak hozzon a tsz-nek!” szemléletükkel lehe­tőséget teremtettek számukra ahhoz, hogy kupec, nyerészke­dő szenvedélyüket kielégítsék. Patakj? Oezsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom