Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-06 / 105. szám

A hatvani hét vendége A Kossuth-díjas kutató Zöldterülett konferencia Pénteken Balatoníöldváron ünnepélyesen megnyitották az Expressz Ifjúsági Utazási és Szolgáltató Vállalat nemzet­közi üdülőtelepét. Az egy mil­lió forintos költséggel bőví­tett, csinosított, új berendezé­sekkel felszerelt telep első idei lakója mintegy 600 magyar fiatal. Az első külföldi csopor­tot május 25-én fogadják. ★ A Műszaki Egyetemen ülé­sező zöldterületi konferencia második napján dr. Ormos Imre egyetemi tanár elnökle­tével Eger, Győr, Gyula, to­vábbá Kecskemét, Nyíregyhá­za, Székesfehérvár és Szom­bathely sajátos városépítészeti és zöldterületi fejlesztési prog- lémáit tárgyalták meg. Az elő­adók számos érdekes javasla­tot tettek a városi kertkultúra korszerűsítésére, ismertették a vízben szegény városok zöld­terület-fejlesztési lehetőségeit, a városi üdülőtelepek és mo­dem városi kertek funkcioná­lis és esztétikai kérdéseit ★ A művészeti szakszervezetek szövetségének székházában ünnepélyesen átadták a Ma­gyar Hirdető nívódíjait az 1966-ban készült legjobb tele­víziós reklámfilmek alkotói­nak. A tv reklámfilmek alko­tói közül hatan nyerték el a nívódíjat A jutalmazottak: Vért András, Imre István, Vér­tes György, Herczenik Miklós, Bácskai István és Kovács Ti­bor. (MTI) I! győzelem napján kezdődik a békehónap Hazai és nemzetközi rendezvényekről nyilatkozik az Országos Béketanács titkára A béke hívei ezekben a na­pokban szerte a világon meg­sokszorozzák erőfeszítéseiket a háborús agresszió ellen, a né­pek közötti barátság erősíté­séért. A magyar békemozga­lom is, hagyományaihoz híven, érdekes programot tervez a tavaszi-nyári hónapokra. A tervezett eseménysorozatból kiemelkedik a május 9-től jú­nius 9-ig tartó békehónap. A békehónap terveiről Se­bestyén Nándomé, az Orszá­gos Béketanács titkára tájé­koztatott bennünket. — A békehónap rendezvé­nyein a nemzetközi politikai leglényegesebb kérdéseiben kí­ván állást foglalni a magyar békemozgalom: tehát az ame­rikaiak vietnami agressziója ellen, Európa biztonságának kérdéseiben, a népek közötti barátság elmélyítéséért hallat­ják majd szavukat a béke ma­gyar hívei. Szolidaritásunkról biztosítjuk a görög demokrati­kus erőket. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulója alkalmából a Szov­jetunió következetes békepoli­tikáját ismertetjük. — Valamennyi társadalmi szervünk bekapcsolódik ak­ciónkba; országszerte megala- : kultak már az előkészítő bi- ; zottságok, amelyek az egyes megyék, járások jellegének : megfelelően kidolgozták a bé- ; kehónap programját. Sok he- ; lyütt nagygyűlést, ünnepi , hangversenyt, béketalálkozót, 1 filmbemutatókat szerveznek. A városokban, az üzemekben és a községekben, a helyi művelő­dési szervek bekapcsolásával vetélkedőket, irodalmi esteket, műsoros békeesteket, író—ol­vasó találkozókat, kiállításo­kat rendeznek. — Néhány érdekesebb ese­mény? — Észak-Magyarországon május 15—20 között megren­dezik a bolgár kultúra hetét. Ennek keretében fotókiállítás nyílik, szófiai ének- és zene­művészek koncertet rendez­nek, bolgár irodalmi délutánt tartanak. Esztergomban cseh­szlovák—magyar határtalálko­zó lesz. Bizonyára sokan vesz­nek részt a „Ki tud többet Vietnamról?” vetélkedőn. A sok kiemelkedő esemény kö­zül megemlíteném az aggtele­ki barlangban sorra kerülő hangversenyt is. — Milyen nemzetközi ak­ciókba kapcsolódik be a ma­gyar békemozgalom? — Július 6. és 9-e között részt veszünk a stockholmi vi­lágkonferencián, amely a vietnami helyzetet vitatja meg. Ennek munkáját nyolc nem­zetközi szervezet készíti elő. A konferencián parlamenti kép­viselők, szakszervezetek, vallá­si közösségek, egyetemek és más csoportok képviselői vesz­nek részt. Különböző szak­területek szakértői jelentéseket készítenek a következő témák­ról: a nemzetközi jog és a viet­nami háború, vegyi mérgek és mérgesgázok felhasználása, az Egyesült Államok fokozódó el­szigetelődése, mint vietnami politikájának következménye, anyagi segítség Vietnamnak. — Ezen a konferencián hat­tagú magyar küldöttség vesz részt. Máris folynak az előké­születek; a magyar békemoz­galom több javaslatot terjeszt majd elő. A konferencia nyi­latkozattervezetét kiemelkedő magyar közéleti személyiségek írták alá. Bolgár István Fertödi ihlet A tavalyi év utolsó negyed­éve komoly feladatot hozott a horti gépjavítóknak: át kel­lett állítani munkájukat az Sz—100-as lánctalpas trakto­rok felújítására. Űjjavítószalsu gott alakítottak ki. Ez az át­állás nem volt könnyű, hi­szen a nehéz erőgépek nagyja­vítása sok bonyolult műszaki feladat megoldását követelte a gépjavítóktól. Az Sz—100-as legkisebb egységét is csak da­ruval lehet mozgatni, új sze­relő célgépeket kell elkészíte­ni, és a dolgozókat is be kel­lett tanítani az új munkafogá­sokra. A lánctalpasok újjáva­rázsolása lett a Horti Gépjaví­tó Állomás új munkaprofilja. E munkából már a múlt év végén is jól vizsgáztak; 44 szinte új gép gördült ki a ja­vító kapuján. A múlt év vége tehát a gyors munkaszervezést dicsé­ri. De pergessük csak vissza a naptárt, hiszen az év első fe­le is tartogat sikereket: 215 egyébb típusú, MTZ, Utos traktort javítottak meg a iss­eknek, javítási tervüket 170 százalékra teljesítve. 1966. tavaszán, nyarán a Horti Gépjavító Állomás 57 erőgépe segítette a mezőgaz­dasági munkákat. 57 ezer nor­mál holdon tervezték a talij- munkák elvégzését, év végére ez a szám azonban több mint 63 ezer normál holdra nőtt. 40 kombájnuk 1400 holdon se­gítette a betakarítást. A gépjavító állomás a múlt évben a tervezett 20 miliő fo­rint helyett 30 millió forint értékű munkái végzett. Az al- Jtatrészgyártással és felújítás­sal együtt 152 százalékra tel­jesítették éves tervüket. Jól dolgozott tehát a gépja­vító állomás 160 műhelymun­kása és nyolcvankét ipari ta­nulója. Derekasan kivette a feladatokból a részét az állo- fjw nyolc szocialista btigáa­Minden bizonnyal kell©* mes érzéssel és jó adag nosztalgiával nézhette Eszter- házy Móric a svájci reziden­ciájában és a dinasztia má­sik sarja, Eszterházy Pál, ausztriai birtokán, a Magyar Televízió csütörtök esti mű­sorát, amelyet zenekedvelő gyerekeknek közvetítettek 17 óra 50 perctől. Nosztalgiá­juk érthető volt, mert a fer- tőcM kastély termeit mutat­ták, amelynek elvesztése fö­lött minden bizonnyal nem tértek még napirendre, mint ahogy a kétszázezer holdnál Is nagyobb hitbizomány jöve­delmének elvesztése fölött sem. A nosztalgia mellett azon­ban némi kellemes érzést nyújthatott annak látványa, hogy államunk milyen hatal­mas összegeket, milliókat fordított e gyönyörű épület rendbeb ozására, eredeti pom­pájának visszavarázsol ására. És még egy momentum kelthetett bennük kellemes érzést, mégpedig az, hogy a tv riportere azzal Igyekezett elmélyültebb, művészibb já­tékra ösztönözni a kastély termeiben hangszerhez ülő gyermekeket, hogy úgy játsz- szanak, mintha e remekbe szabott épület urai és höl­gyei álinának mögöttük. így tehát az ihletet ők szolgáltatták — hogy csak az utolsó urakról beszéljünk. Móricról, aki 56-ban disszi­dált, Pálról, akit 1949-ben 15 évre ítéltek demokratikus államrendünk elleni szer­vezkedésért, s aki szintén 1956-ban disszidált az ország­ból, az illusztris vendég­seregről nem is beszélve, akik között elvétve sem lehe­tett találni azok közül, akik a kétszázezer holdnyi hltbizo- mánvt művelték. Legfeljebb inasként állhatták ott, de úgy gondolom, őket nem sorolták a jelenlevő urak és hölgyek közé. Talán lehetett volna ettől jobb ihletőt is találni a ze­nekedvelő gyerekek számára, mondjuk a híres zeneszerzőt, Haydnt, aki hosszú évekig la­kója volt ugyan e csodálatos kastélynak, de sem nem ura, sem nem vendége. k. Piti Palkót régóta ismerem. A gyárban a Sóhivatal vezetője. Kopott karosszékböl néz a semmibe. Na­ponta három ceruza végét rágja szét, mel­lette két ügyeletes gép­írólány lakkozza kör­meit és főzi a kávét. Piti Palkó a világ legelfoglaltabb embere. sem ér rá, olvasna a Turfot, de hát a hiva­tásommal jár, hogy Pi­ti Palkót is megvárjam. Piti Palkó részvéttel végigmustrálgat és megkínál egy Fecské­vel. — Szép időnk van — és nyájasan végig­néz rajtam, így látta tegnap a tévében a zangbalakapi ellenkor­tői, oki tarokkparti után elvegyült a nép között. — A Sóhivatalra, mint neve is mutatja, rendkívül nagy szük­ség van, szervezésében egyéni és társadalmi érdekek dialektikus ér­vényesülése játszott szerepet. — A Sóhivatal tíz­esztendős tevékenysé­géről szeretnék... Megvárja, míg befe­jezem a mondatot. — Nos? — Tíz év alatt meny­nyi hasznot hozott a gyárnak? — Ezt így nem lehet, kérem. — Mégis, mennyit? — Erkölcsi hasznot. Az pedig ugyebár nem mérhető forintban! — És miből áll a munkájuk? — Hát, ugye, fontos kérdések megoldására koncentráljuk erőin­ket, ilyenek meg min­dig adódnak. Terveink­ben is csak lényeges problémák szerepelnek, de természetesen, ha valami még fontosabb is akad, akkor azt ré­szesítjük előnyben, — leható. *— Mondtam? a fon­tos kérdések megoldá­sát bízták ránk. Nem akarok laikusnak lát­szani, ezért meg sem próbálom közelebbről meghatározni. *— Mégis, ha lehetne. — A fontos kérdés, ezt mindenki tudja, ön­magában fontos. Anél­kül, hogy konkrét ve- tületéről fogalma len­ne az embernek, itt a fontosságra kell a fő súlyt helyezni. Min­denütt akadnak fontos kérdések. Gyárunk­ban ezeket a Sóhiva­talra bízták. Ügy is mondhatnám, hogy fontosak azok a kér­dések, amelyeket itt a Sóhivatalra bíztak. — Ha jól értettem, akkor fontos az a kér­dés, amiért a gyárban Piti Palkó a felelős. — Ügy! — Akkor helyben va­gyunk. Miből áll Piti Palkó Sóhivatal-vezető kartárs munkája? Ha lehetne, konkréten. — Mint azt eddig is észrevette, a fontai kérdések megoldását irányítom. A kénye- sebbjét közvetlenül ma­gam intézem, a ttsafe mas természetű, fontos és egyúttal kényes problémák megoldását pedig mindig szemé­lyesen végzem, termé­szetesen feletteseim tá­mogatásával és ki nem rekesztve a kollektíva véleményét, ugyanak­kor érvényesítve az egyszemélyi felelősség elvét. — Szóval, mit csi­nál abban a bizonyos nyolc órában? — Ne értetlenkedjék! A fontos kérdések... a bizalmas... a kényes kérdések... amelyek az én hatáskörömbe tar­toznak, s amelyeket nem véletlenül bíztak hivatalomra és személy szerint rám. Különben unom ezt a süket aka­dékoskodást! Hogy konkrétan, meg hogy milyen hasznot haj­tunk? Ezek piti dol­gok! A lényen a fon­tosság, a hatékonyság, a jelentőség... De re­mélem, nincs több kér­dése! — Már csak egy van. A feloszlatás. Ügy, ké­rem, hogy mikor? Mi­kor oszlatják fel a Só­hivatalt? Krajczác hare A találmányi és újítási rendszer továbbfejlesztése A Gazdasági Bizottság leg­utóbbi ülésén foglalkozott a találmányi és újítási rendszer továbbfejlesztésével, s határo­zatot hozott a fejlesztés fő el­veiről. A határozat utal arra, hogy az új gazdasági mechanizmus viszonyai között a műszaki al­kotó tevékenység nagymérvű kibontakozásával lehet szá­molni, és ennek megfelelően — várhatóan — jelentősen kiszé­lesedik az újítási mozgalom is. A gazdasági reform, a vál­lalatok nagyobb önállósága itt is megköveteli a régi módsze­rek felülvizsgálását. Ezért most elfogadott irányelvek alapján új jogszabályokat dol­goznak ki, amelyeket az év kö­zepén a kormány elé terjesz­tenek. Jogszabályban rögzítik azt az elvet, hogy a vállalatok kötelesek anyagi elismerésben részesíteni minden újítót, aki­nek újítását megvalósítják. AZ újítások fogalmát a jövőben a jelenleginél tágabban kell ér­telmezni. Ide sorolják majd azokat a kiemelkedő műszaki eredményeket is, amelyeket a dolgozók munkakörükben ér­nek el. Közismert, hogy eddig nem számított újításnak az o’yan új megoldás, amelynek kidolgozása egyébként is a dolgozó munkakörébe tarto­zott. A vezető állásúak, továbbá azok a kutatók, fejlesztők, ter­vezők stb., akik munkakörének lényege a technika fejlesztésé, továbbra sem kapnak ugyan újítási díiat, viszont újításai­kért magasabb alapbér, pré­mium vagy jutalom illeti meg őket. UmüsőM J 1961 május 6-, szombat vasutakat. Tizenegy esztendőn keresztül — a tavalyi évig — előadó volt a budapesti egye­temen, tanszékvezető tanár­ként egészen a vizsgákig vit­te a szegedi felsőfokú techni­kum első évfolyamának hall­gatóit. Eddig négy jegyzetet írt a jövő mérnökeinek, félszáz szakcikke közül több a kül­földi folyóiratokban is megje­lent. Kutatóintézeti módszereit tanítják a lengyel és a né­met egyetemeken. MUNKÁSSÁGÁNAK eddigi elismeréseként Érdemes vas­utas. A közlekedés kiváló dolgozója, munkahelyi Kiváló dolgozó kitüntetéseket, Jáki- emlékdíjat és 1962-ben Kos- suth-díjat kapott. Elégedett ember? Türelmetlen, nyugtalan ku­tató. .. Rendkívüli szorgalom­mal, kitartással végzi felada­tát, keresi szüntelenül az újat, a jobbat. Mostanában például a gazdaságosabb vonatforga­lom foglalkoztatja. Meggyőző­dése, hogy akár csak 1—2 szá­zalékos megtakarítás is száz­millió forintos nagyságrendű eredményekhez vezethet. Már elkezdte a munkát, addig nem hagyja abba, amíg be nem fe­jezi. .. A Vasút! Tudományos Ku­tató Intézet fómunkatársa, osztályvezető-helyettese — és aspiráns. Elhatározása, hogy egy éven belül megszerzi a közlekedési tudományok. kan­didátusa címet. VASUTAS VOLT a nagyap­ja, az édesapja, vasutascsalád­ból nősült, három gyermekét is vasutasnak nevelte. Magát sem nevezi másnak. A cím, a rang, az érdemek, egyszerű, szerény embernek hagyták. Hatvanba is mindig így jön vissza... Gyónl Gyula gyarmatig szervezte a szét­rombolt sínek újjáépítését, feldúlt állomások helyreállítá­sát. Amikor ez utóbbiakról szólt, hozzáfűzte: úgy érzi, hogy szebb, felelősségteljesebb megbízatást aligha kaphatott volna... Elég csak a hatvani állapotokra gondolni. A har­cok utón csupán egyetlen ép vágány maradt, a cukorgyáré. Micsoda hallatlan erőfeszítés kellett ahhoz, hogy a csomó­pont ismét talpra álljon..! Azután, hogy rendet terem­tettek a magyar vasúton, dr. Mészáros Pált állomásfőnök- nek rendelték Kisterenyére, Salgótarjánba, Rákosra, Buda­pest—Józsefvárosba, majd be­hívták a Közlekedési és Pos­taügyi Minisztériumba. Tizen­ötödik esztendeje dolgozik a Múzeum utcai kutatóintézet­ben. MOSOLYOGVA MESÉXTE, hogy annak idején a pécsi egyetem professzora ajánlotta neki a MÁV-ot, mondván: ott aztán kedvére hódolhat szóra­kozásának, ingyen utazgathat holta napjáig, megismerheti a fél világot. Lám, a jó tanácsot valóban megfogadta, de nem­csak az utazgatások lehetősége miatt maradt az egyenruhá­soknál. Szakmájává, lassan- lassan életszükségletévé lett a vasutasság. Az intézetben üzemszerve­zéssel foglalkozik. A forgal­mat elemzi, az állomási mun­kafolyamatokat vizsgálja, a rakodóhelyek, árukezelési he­lyek kiszolgálásaihoz keresi a legjobb módszereket, a ren­dezési munkák gazdaságosab­bá tételére végez szigorú szá­mításokat, a matematika ala­posságával. Tárgyalt Csehszlovákiában Bulgáriában, moszkvai tanács­kozásokon két alkalommal is képviselte a magyar Állanv­' KEDVES HANGÚ meghívó­val üzentek érte Pestre. Két­ségkívül jólesett számára a figyelmesség — mondta, ami­kor vasárnap találkoztunk a hatvani hét megnyitóján — de egyszersmind kicsit restell- te is. Mert enélkül is eljött volna az eddig páratlan ün­nepre, hiszen Zagyva-partinak vallja magát így is, hogy hi­vatása, kötelessége időközben máshová szólította, idegenbe csalta. Nem tagadta, hogy va­ló igaz, mostanában már egy­re ritkábban utazik haza a szülőföldre, de amikor csak teheti, örömmel látogat a vá­ros falai közé, szívesen kere­si fel itt hagyott testvéreit, egykori barátait, ismerőseit. S ha vonata sürgős, hivatalos ügyben röpíti tova Miskolc fe­lé, néhány percig akkor is időzik az ablaknál, végigte­kint a megszokott tájon, ház­sorokon, üdvözli Hatvant... DR. MÉSZÁROS PÄL ötven­négy év óta vallja városának Hatvant, s a felszabadulásig volt annak állandó lakója. A szülői ház, a vasutasdinasztia emléke, a gyermekkor, a köz­ségházi díjtalan gyakomokság élményei fűzik a városhoz, in­kább a rossz, mint a jó. Nem szívesen gondol pénztelen if­júságára, azokra az évekre, amikor újra meg újra szé­gyenkezve ült édesanyja asz­talához, mert ő maga alig tu­dott arra valamit tenni... Mégis mindig szívesen láto­gat vissza. Jobb sorsot keresve lépett a MÁV szolgálatába, volt for­galmista és oktatótiszt, a há­ború után pedig a negyven- három szolgálati hely munká­ját összefogó vasúti üzletveze­tőségi kirendeltség főnöke, öt­ezer ember irányítója. Somos­kőújfalutól Űjszószig, Hatvan­tól Rákosig, Aszódtól Balassa­A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójá­nak tiszteletére már tettek egy jelentős felajánlást: az 1967. évi tervfeladatot egy hónappal a határidő előtt teljesítik. A tavalyi eredményes mun­ka 22 napnak megfelelő nye­reségrészesedéshez jutatta a gépjavító állomás dolgozóit, ezzel az eredménnyel is elsők a megyei gépjavító állomások között. Az 1966-os jó munka alapján másodszor is elnyer­ték az élüzem címet. 130 gép­javító állomás és 33 gépállo­más versenyében az elsők kö­zé kerültek. (f. V.) ja, amelyek közül három már másodszor szerezte meg a ki­tüntető elmet. Az év eredmé­nyes zárását segítette a gépja­vító állomáson megszervezett kongresszusi verseny, amely­ben a felajánlók nemcsak tel­jesítették vállalásaikat, de mintegy félmillió forinttal túl is szárnyalták azt. Idén az Sz—100-as lánctal­pas traktorok nagyjavítása a fő feladat. A tervek szerint 130 ilyen erőgépet újítanak fel, de kapacitásuk ennél több­re is képes. Újszerű, hogy a tsz-ek a behozott gép ellené­ben fix áron már vihetik is a kész erőgépeket. A lánctalpasok „kórháza" Másodszor lett élttzem a Tlorti Gépjavító Állomás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom