Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-23 / 119. szám
Valami új és hasznos - Gyöngyösön Hajlamosak vagyunk arra, j hogy minden kezdeményezést a gazdasági mechanizmus j reformja hatásának könyveljük el. Ügy tüntetve fel, mintha az eddigieknél jobbnak tartott eljárások csak azért születnének meg, mert a reformra készülünk. Anélkül, hogy a kérdésbe belebonyolódnánk, két [ példát szeretnénk megemlíteni, mindkettő a gyöngyösi Dimitrov Tsz-hez fűződik. Az : egyik: a városban először ők telepítettek 25 holdon Lenz—Moser-rendszerben szőlőt. A másik: ez a közös gazdaság hozzákezdett több mint ötven hízómarha neve- i léséhez. A szerződést már megkötötték, amelynek decemberre kell eleget tenniük, j Ügy fogtak hozzá mind a két 1 dologhoz, mint valami izgalmasan új kezdeményezéshez. Náluk csakugyan erről van j szó. De emlékezzünk csak: az elmúlt évben hányszor hangzott el a jó tanács — a gyón- gyösi tsz-ek vegyék át a Lenz—Moser-féle szőlőművelést, mert az megfelel adott- j sálaiknak. Törekedjenek a hízómarha-állomány fejlesztésére, mivel a monokultúra jellegű szőlőtermelés sok kockázattal jár. Példa volt erre az elmúlt év is, amikor a szőlő jó része a kedvezőtlen időjárás miatt nem hozott termést. A Dimitrov Tsz kezdeményezése azonban azt is bizonyítja, hogy a közelmúlt ismert intézkedései valóban fokozták a tsz-ek termelési kedvét. Ezt is állapítsuk meg. <—ár) K üld ott értele esiet Hatvanban Vasárnap délelőtt Hatvanban, a járási pártbizottság ünnepélyesen feldíszített tanácstermében rendezték meg a hatvani járás KISZ-fiataljainak küldöttértekezletét. A tanácskozáson többek közt részt vett Mudriczki János, az SZMT vezető titkára, Iglódi Ferenc, a Hatvani Járási Pártbizottság első titkára, Németh Tibor, a KISZ Heves megyei bizottságának titkára és Szklecskár Grigorij, a hazánkban ideiglenesen tartózkodó szovjet hadsereg egyik alakulatának Komszomol-titkára. Juhász Ferenc megnyitó szavai után Kiss Pál, a járási KISZ-bizottság titkára ismertette a K1SZ- bizottság beszámolóját az elmúlt évek alatt végzett munkáról, majd Győri Albert, a revíziós bizottság jelentését terjesztette a közgyűlés elé. A hozzászólások végén sor került az új járási KISZ-bizottság, a revíziós bizottság, valamint a megyei küldöttek megválasztására. A járási KISZ-bizottság titkárának ismét Kiss Pált választották meg. (Foto: Répassy) cAzt álmodtam, hogy bekapcsoltam a rádiót, hogy meghallgassam a legfrissebb híreket. Álmomban is a külpolitikai helyzetre voltam kíváncsi, amely ébren korántsem megnyugtató, s amely több és lényegesen alaposabb izgalomra ad okot, mint a legvadabb szerelem, vagy a legkeményebb labdarúgó-mérkőzés. Mondom, bekapcsoltam a rádiót és hallgattam a híreket. A bemondó ilyeneket mondott: — Ma ünnepélyes keretek között indult útjára a hortobágyi űrhajóállomásról a századik Hortobágy— Mars űrhajó. Az űrhajóval együtt utazott a Felső- és Közép-magyarországi Űrhajóforgalml Kirendeltség vezérigazgatója, hogy további tárgyalásokat foly- tossan a marsi illetékesekkel — tekintettel a nagy érdeklődésre — a csuklós űrhajók üzembe helyezéséről... — A világ közvéleménye mély megdöbbenéssel és őszinte felháborodással fogadta azt a hírt, hogy Kuala Lumpurban tegnap este, magyar idő szerint 21 órakor, egy atya brutális eszközökkel spenótevésre kényszerítette magatehetetlen, egyéves gyermekét. A gyermeket, aki undoritiszben betegedett meg, kórházba, a magáról megfeledkezett, brutális apát pedig az Atyákat Átnevelő Intézetbe szállította a rendőrség... — Alkoholos üdítő italt talált fel egy svéd tudós. Az ital, amelyet őseink pálinkának neveztek, s amelyre csak a múzeumi leírásokból emlékezünk, a svéd tudós szénsav és gyümölcspárlat keverékéből állította össze. Jól értesült tudományos körök szerint ennek az italnak inább csak kísérleti jellege van: bebizonyítani, hogy tudományos színvonalunk alapján képesek vagyunk régi leírások alapján rekonstruálni elődeink italait... — Kedves hallgatóink, híreinket UaJr Sok bevonuló fiatal tanul szakmát a néphadseregben és arra is volt már példa, hogy a friss szakácsbizonyítvánnyal bevonult katona a honvédségnél a „szakma” mesterévé képezte magát. A leszerelés után pedig meg sem állt a magyar gasztronómiát Párizsban sikeresen reprezentáló bemutatkozásig, s utána a francia főváros egyik legelőkelőbb éttermében főzte a paprikás pusztai ételeket, és a többi speciális „Made in Hungary” fogást. Az építőiparban is „bérelt helyük” van a katonáknak. Egyetlen építő csapat évi termelési értéke — anyaggal, munkával együtt: — 460—500 millió forint. S a fiatalok nagy része a laktanyákban szerez szakmunkás-bizonyítványt, lották ‘— akarta befejezni a bemondó, de én közbekiabáltam: — Hé, halló! És mi van a nemzetközt helyzettel? Egy álomban minden lehetséges, még az is, hogy a rádióbemondó hallja és válaszolja is kérdésemet. — Hogy mivel mi van? — A nemzetközi helyzettel! — Kedves hallgatónk, erre most nem tudok válaszolni, de szerkesztőségi üzeneteinkben feltétlenül megadjuk a kért választ. Sajnos, nem tudom, mi az, hogy nemzetközi helyzet... Mosolygós arccal ébredtem! (egri) vagyis a „balra át”-tal, a fegyverkezéssel egy időben — hisz elsősorban mégiscsak katonák — civil mesterséget is tanulnak. A Magyar Néphadsereg építő csapatának központjában kérdéseinkre a főmérnök válaszol: — Milyen szakképesítést szerezhetnek itt a katonák? — A polgári jogosítvánnyal teljesen egyenértékű nehéz- és könnyűgépkezelői bizonyítványt Az itt „polgárilag” is kiképzett katonák 50—60 százaléka megmarad munkakörében — a leszerelés után is. Évente 55—60 könnyű- és nehézgépkezelőt avatunk. — Ezenkívül folyik még a segédmunkások, a betanított munkások, a szakmunkások képzése is: évente 260 fiatalt oktatunk. Brigádvezetőket is nevelünk, akik egyúttal rajparancsnokok. Ugyanakkor 30— 40 asztalost átképzőnk — állványozó szakmunkásokká; várják már őket az építkezéseken. — Sok ezer fiatal a hadseregben is gyakorolhatja eredeti szakmáját. Mindez a technikusokra is vonatkozik, akik egyébként nálunk századtechnikusi beosztásban dolgoznak. A Földművelésügyi Minisztérium támogatásával a termelőszövetkezetekben, az állami gazdaságokban sok katona tanulta meg a traktorvezetést. Az alakulatok parancsnokságai azoknak a leszerelés előtt álló honvédeknek nyújtanak erre lehetőséget, akik vállalják, hogy katonakönyvük kézhezvétele után valamelyik tsz-ben vagy állami gazdaságban nyújtják majd be munkakönyvüket. Az egyenruhában megtanulható civil foglalkozások köre meglehetősen szeles. Hathónapos tanfolyamon például sok ezer első-, másod- és harmad- osztályú rádiótávirászt képeznek, akik a csapatok mindennapi Morse-világában két év alatt jó távírászokká fejlődnek, s ezután kerülnek a postához, a minisztériumok központjaiba vagy a MALÉV-hez. Nemrég tüzéreket keresett a Geodéziai és Kartográfiai Vállalat, mert szükség volt tüzérségi mérőműszerekhez értő munkatársakra. A nehezebb szakmákban, hatalmas árokásók, sose látott, nagy teljesítményű buldózerek, szorgalmas földgyaluk, szalagszerű vasútépítő gépek „mutatkoznak be” a fiatalembereknek; akik azt gondolták a bevonulás előtt, hogy ezt a szakmát töviről hegyire megismerték. Az autóbuszüzemek, az autó- közlekedési vállalatok a kiegészítő parancsnokság szobáiban minden évben öles plakátokkal „csalogatják” magukhoz a leszerelő honvédségi gépkocsivezetőket. A MAHART a flottillától toborozza utánpótlása egy részét, mert tudja: az itt kiképzett matrózokból a jövő hajóstisztjeit nevelhetik. Persze, vannak a hadseregnek „háztáji” szakmunkásai is, ilyenek például a laktanyák szakácsai, szabói, nyomdászai, lakatosai, hegesztői, kovácsai, vízvezeték-, villany-, fűtésszerelői, akik — ha visszakerülnek a polgári életbe — ugyancsak elmondhatják magukról: nem töltötték haszontalanul a kétéves katonai szolgálatot. B. A. Mimsöa 7 196L május 23., kedd Szakemberek — a laktanyában Legfeljebb a későbbi években oldható meg — megfelelő talajvédelemmel —. legelőjük, erdejük különválasztása. Ehhez most még megfelelő hatósági engedély szükséges, amelyet nem hisszük, hogy megkapnának. — Az utóbbi időben sokat hallunk arról, hogy az új gazdasági mechanizmusban, a várható rendeletek értelmében összehasonlíthatatlanul megjavul majd az erdős, tsz-ek és az erdőgazdaságok viszonya. Mit hallhatnánk erről? — Azt hiszem, könnyű helyzetben leszünk. Nem mi végezzük majd a szakirányítást, nem lesz kötelező felvásárlás. Normális területcserékre, rendezésre is kilátás van, s úgy tűnik, hogy mindazok a tényezők, amelyek eddig beárnyékolták a szövetkezetek, s a köztünk levő viszonyt, rövidesen megszűnnek. — Tehát ezentúl inkább jó tanáccsal szolgálnak majd a közös gazdaságoknak az erdőművelésben. — ELSŐSORBAN... és szakemberekkel nehogy kirabolják az erdőt. És gyakorlati tapasztalatokkal arra, hogy miből mennyi fát, hol és mikor lehet eladni. Nem akarunk „csendőrei” lenni az erdőnek, inkább gondos művelői. Ezt mondották az erdőgazdaság szakemberei, s hozzátehetjük: mindez biztosíték arra, hogy ezután ne az ellentétek. hanem a fák nőjenek az égig, a Mátra erdeiben. Kovács Endre tékesíteni, de ha már megígértük a szövetkezeteknék, hogy megvesszük, nem visszakozhatunk. — Ez tehát javítja a kapcsolatot? — Feltétlenül. De még mindig okot ad az összeütközésekre, hogy 20 fánál több kivágása esetén még nem adhatunk engedélyt, s így attól a perctől kezdve, hogy egy termelőszövetkezet beadja kérelmét a fák kivágására és amíg nekiakaszthatják a fejszét, addig hónapnál is több idő telik el. — Azt hiszem, sértő lenne az erdőgazdaság szakemberei számára és talán nevetséges is, ha azt kérdeznénk: el tudnák-e dönteni, kivághatja-e a szövetkezet saját erdejének egy részét? mmm • • • — JÖ NÉHÁNY egyéni panasszal is találkoztunk az utóbbi időben. A tamalelesziék például szeretnék, ha erdejüket és legelőjüket külön választanák. A szajlaiak azt tették szóvá, hogy gyengébb minőségű erdőt kaptak a rendezésnél a sajátjuk" helyett. Az egyéni gazdáknál — akiknek még erdejük van — az a sérelmes, hogy nem kaphatnak fát, csak pénzért. — A szajlaiak panasza, úgy véljüik, jogos, de pillanatnyilag nemigen lehet segíteni rajta. A tamalelesziekénél újból csak a törvényekre hivatkozhatunk: erdőben nem szabad legeltetni, de hozzátehetjük: nem is érdemes, mert több a kár belőle, mint a haszon. A DOMBOKON, hegyeken, vízmosásokban, sok ezernyi hold területen növekednek a cser-, tölgy- és akácfák, égerek és nyárfák, fenyőik, egész Szentdomonkostól a nógrádi falvak határáig, amelyeknek gondozása, termelése leginkább a Mátrai Állami Erdőgazdaság hatáskörébe tartozik. De ezeken a területeken — vagy éppen e területek miatt — nemcsak a fák növekedtek, szaporították évgyűrűiket, de nőtt a viszály is az erdőgazdaság és a vele kapcsolatban álló, igzáznál több termelőszövetkezet között. Egymást érték a panaszok, civódások. A tama- lelesziek legelőügye, a szajlaiak területvitája, az ivádiak, váraszóiak. domonkosnak megnövekedett igénye a szerfák iránt, a legeltetéssel kapcsolatos elmérgesedett ügyek évek óta keserítették az erre lakó embereket, rontották a viszonyt az erdőgazdaság és a termelőszövetkezetek között. Malicsek Mihály, a parádi Vörös Október Tsz elnöke így summázta a közös gazdaságok panaszát: Miénk az erdő, de a fa a másé. Erről a kapcsolatról, pontosabban a helyzet elmérgesedéserői beszélgettünk Molnár Lászlóval, a Mátrai Állami Erdőgazdaság főmérnökével és Köllő Ferenccel, a szakirányítási csoport vezetőjével. — Valóban az volt a jellemző, amit a szövetkezetek szóvá tették? — MAJDNEM AZ. Ugyanis rendelet írta és írja elő, hogy az erdőgazdaság mennyi fát vásároljon fel a termelőszövetkezeti erdőkből, hogy kielégíthesse a hazai és exportigényeket. Különösen vonatkozik ez a fűrészrönkre, a vezeték- oszlopok anyagára, a bányafára, a papírfára, amelyet kötelesek voltak eladni a termelőszövetkezetek. — A termelőszövetkezetek nemcsak a muszáj miatt reklamálnak, hanem az óír miatt is. — Jogos ez a reklamáció, hiszen ha a termelőszövetkezeltek dolgoznák fel például a bükkfát és abból mondjuk bú- forléceket készítenének, majdnem négyszeresét kaphatnák érte. — Ügy hallottuk, hogy a Szakmai irányítás mellett az erdőgazdaság még mindig vesz jfát a termelőszövetkezetektől. — Jelen pillanatban még :!gen, de már lehetőség van arra, hogy a mi javaslatunk alapján több fát dolgozhatnak fel a termelőszövekezeek, mint korábban. A bányafánál, tűzifánál most már kisebb a ke- pKiet, vai i& nehezen tudjuk érfigyelembe veszi a megyei vezetők adatigényét és — a lehetőségekhez mérten — annak kielégítésére törekszik. A különböző megyei szervek is egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak a statisztikai adatok iránt. Ennek kielégítésére az igazgatóság minden évben közre adja közel 400 oldalas statisztikai évkönyvét, amely részletesen tartalmazza a különböző népgazdasági ágak, vállalatok és intézmények ada. tait. A statisztika jelzi az eredményeket és hiányosságokat, a végső következtetéseket azonban a vállalatok, a különböző intézmények vezetőinek kell levonniuk: az irányításuk alatt álló egységek tevékenysége megfelel-e a központi célkitűzéseknek, jól szolgálja-e a népgazdasági és helyi igényeket. A hivatalos statisztika centenáriuma alkalmából hétfő délután a Heves megyei Statisztikai Igazgatóságon ünnepséggel emlékeztek meg az évfordulóról és köszöntötték megyénk statisztikusait. realitás talaján álló, valóságot tükröző statisztikai adatokat. Az új gazdaságirányítás Bevezetése a statisztikával szemben is új követelményeket támaszt. Ennek megfelelően a beszámolási rendszer némi módosítása várható. Előtérbe kerül a gazdaságosságnak, a közgazdasági szabályozó eszközök hatásának, az árak mozgásának, az értékesítési folyamatoknak a megfigyelése. A közgazdasági folyamatok ösz- szefüggéseinek feltárása, elemzése, a tömeg jelenségek mozgástörvényeinek figyelembe vétele lehetővé teszi, hogy a statisztika utaljon a gazdasági és társadalmi élet jövőben várható alakulására. A statisztika akkor szolgálja jól a tervezést, a folyamatos vezetést, ha befolyástól mentesen, a mindenkori gazdaságpolitikai célkitűzések szem előtt tartásával végzi tevékenységét. A Statisztikai Hivatal 15 évvel ezelőtt létrehozott területi szerve, a megyei statisztikai igazgatóság feladatának megfelelően elsősorban a Központi Statisztikai Hivatal munkáter- vében meghatározott feladatokat látja él, de munkájában Erelő... erdő... erdő... ' Ez év májusában centenáriu. fnat ünnepli az önálló magyai statisztikái szolgálat. Nálunk ; hivatalos statisztika a magya. nép osztrák elnyomói eller folytatott harcában született Igazi közkinccsé, a haladás motorjává csak a felszabadu lás után válhatott, amikor e munkásosztály került hatalomra, ugyanis a munkásosztálj legfőbb érdeke a valóság, as igazság megismerése. A Statisztikai Hivatal tevékenységét a népszámlálások lebonyolítása mellett az utóbbi évtizedben több száz tanulmány, témajelentés, közvéle. ménykutatás jellemzi. Ismertekké váltak a statisztikai évkönyvek, zsebkönyvek, a különböző ipari, mezőgazdasági és egyéb összeírások eredményei. A magyar statisztikai szervezet, amint ezt Nyers Rezső elvtárs, a párt Központi Bizottságának titkára a centenáriumi ünnepségen tartott beszédében megállapította, jelentős szerepet tölt be a népgazdaság fejlődésében és jól szolgálja az állami és a gazdasági vezetést. A különböző politikai és gazdasági döntések ma már nem nélkülözhetik a 100 éves a Magyar Statisztikai Hivatal IS éve működik a Heves megyei Statisztikai Igazgatóság
