Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-23 / 119. szám

Tüskevár Tutajos és Bütyök elbúcsú­zott a berektől és mi — fel­nőttek is! — elbúcsúztunk tő­lük. Ha mindent jól végig- és visszagondolunk, tulajdonkép­pen olyan nagy dolgok nem is történtek a Tüskevár és környé­kén, csupán Ivanhoe kaland­jai helyett a csendes vizek titkai, Angyal ökle helyett a réti sas zsákmányszerző kör­útja, Tenkes kapitány kardja és bátorsága helyett a berek érdekes és susogó nádasai kö­zött mégis izgalmas világ ra­gadta meg a két fiatal roman­tikus képzeletét. Szép film volt, hasznos film volt és vitát eldöntő film­sorozat volt: a kamaszodó évek romantikus vágyait íme ha­zánk szőkébb és jelenkori tá­jain is ki lehet élni, miközben az emberkéből embernyi em­ber válhat. A kedves és ügyes gyermekszereplők és a lelkes hivatásos színészek közül kü­lön is ki kell emelni Bánhidi László alakítását. Matula bá­csija olyan alakká nemesedett színészi megformálásában, hogy valóban ideál lehet a gyermekek számára, hogy fo­galommá válhat a neve, egy­szerűen csak így: Matula bá­csi! És minden gyermekben feltámad a képzet egy kicsit a fantáziából, egy kicsit a va­lóságból életre kelt minden gyermek bácsijáról! Folytatás, — gyermekeknek Sokat még nem lehet tudni, de egyet mégis: a televízió konzekvensen gondol a gyer­mekekre és a — szülőkre is. Belle és Sebastian történetso­rozatának első része igézőén szép környezettel, egy bájos kisfiúval, egy jól megtermett és minden bizonnyal hűséges kutyával, kettőjük történeté­vel ismertet meg. Nem va­gyunk babonásak, s bár a film 13 folytatást ígér, bízunk ben­ne mi, gyerekké is szívesen váló felnőttek, — hogy szép, kedves és tanulságos történet­nek leszünk nézői és élvezői. Ének az esőben A történet teljesen lényeg­telen, bár ad valamelyes be­pillantást az egykori és a mai — Hollywood életébe. A lé­nyeg Gene Kelly és a semmi­vel sem kevesebbnek tűnő, ar­tistaügyességű Donald O’Conor magával ragadó tánc- és ének­tudása, a néhány valóban meg­kapó revüjelenet és a muzsi­ka. Aki mindezt szereti, az igazán jól szórakozott, még akkor is, ha már találkozott ezzel a filmmel a mozi vász­nán. Legfeljebb egyetlen gon­dolat juthat eszébe: e műfaj is elképzelhetetlen igazán nagy és sokoldalú egyéniségek nél­kül. Velük művészet, nélkülük középszer! A Morrison-ügy Albert Maltz műve valóban ízig-vérig televíziós dráma. Lé­nyegében egy fotel és két író­asztal között játszódik le egy ember drámája, de ebbe a kis térbe belefér az egész Egyesült Államok, bele egy olyan kor­szak, amelynek lényegében ma sincs vége. Az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizott­ság elé citálják Mo’rrisont, az egyik gyár régi munkását* Dokumentum egy máig tartó korszakról akinek se különösebb politikai világképe, se különösebb ál­mai, vágyai nincsenek. Csak: a család, a munka és a hor­gászás. Egy kis rés, egy aprócs­ka kis repedés azonban akad életének konyhakövezet síma- ságú felszínén: szeret olvasgat­ni és néha — na, nem gyak­ran — szeret tűnődni, gondol­kodni az élet olyan dolgairól, amelyekről úgv véli, kapcso­latban lehetnek családja és a maga életének nyugalmával, kényelméveL Ű«v ül le a bizottság elé, mint „oké amerikai”. Ám a rövid, ötvenperces kihallga­tás után úgy kel fel, mint tár­sadalmától megcsömörlött em­ber, de egyben megerősödve is eddig valahol közömbös lelke mélyén lappangó erkölcsi és emberi tisztaságában. A besú- gás, a gyanakvás, a kommu­nistaellenes hisztéria, a polgá­ri „tárgyilagosság” fojtogató légköre sűrűsödött össze a bi­zottság helyiségében, s ebben a kegyetlenül igaz atmoszféra megteremtésében, fegyelmezett, szűkszavú rendezésével, nagy érdeme van Esztergályos Ká- rolynak. A szereplők közül Nagy Attila kezdeti, tétova és feszengő mosolyától, tanácsta­lan kézmozdulataitól, a hatá­rozott tagadásig eljutó Morri­son szerepében nyújtott emlé­kezetes alakítást Mensáros László a kihallgatást vezető bizottsági tag szerepében szenvtelen, merev és csak a tényeket érdeklő, típust terem­tő játékmodorával többet mon­dott el erről a korszakról, mint sok könyv vagy tanulmány. Gyurkó Géza KlubkSnyvtár, művelődési otthon, vagy művelődési ház ? Kísérleteznek a füzesabonyi járásban Átalakulóban van népműve­lési apparátusunk. Űj mód­szerek követelnek maguknak utat, amelyek megfelelnek a megváltozott követelmények­nek. A népművelés központi szervei kidolgozták az új fel­adatokat és a művelődési ott­honok különböző típusfajtáit kísérleteztek ki: klubkönyvtá­rat, a művelődési otthont és a művelődési házat, aszerint, hogy milyen jellegű a telepü­lés és mennyi lakosa van. Országszerte kísérletek foly­nak és a két kísérleti járás kö­zül az egyik éppen a füzesabo­nyi (A másik a mohácsi járás.) A füzesabonyi járási műve­lődési ház vezetőivel, Dalos Andor igazgatóval és Lacsni Béla művészeti előadóval be­szélgettünk, hogy milyen fel­adatokat ró rájuk a „kísérleti nyúl” szerepe? — A népművelés vezető fó­rumain rájöttek, hogy túlsá­gosan sotkféle tevékenységre mondták rá: n népművelés ha­táskörébe tartozik. Egy műve­lődési háztól megkövetelték, hogy szinte mindennel foglal­kozzék, a műszaki ismeretter­jesztéstől a táncig, a klubsze­rű formáktól az irodalmi szín­padig. Ez pedig így nem me­llet. A túl sok feladatból igen kevés valósult meg és az is kis hatásfokkal. Ezen kell változ­tatni. — Miért esett éppen a vá­lasztás a füzesabonyi járásra? — Járásunk tipikusan mező- gazdasági jellegű. Különösen ilyen területeken fontos a nép­művelés intenzitásának a fo­kozása. Másrészt községi kul- túrházaink nagy része elavult, még a legjobbak sem minden­MmisMu t961. május 33., kedd ben felelnek meg a korszerű nyitjuk, ahová érdemesebb, népművelés követelményeinek, mert nagyobb hatásfokot lehet Másrészt szegények vagyunk elérni — fejezték be tájékoz- anyagi téren is.' S talán ezek tatásukat a járási művelődési miatt úgy találták, hogy ez az ház vezetői, a kiindulási alap — egy alap- B. Gy. fok —, amelyről az újfajta kí­sérletek elindulhatnak. I ————————————————— — Mi a feladatuk jelenleg, s hogyan végzik kísérletező munkájukat? — öt-hat évre visszamenőleg felméréseket végzünk és típus­ba soroljuk az egyes községe­ket, a megadott kategóriák alapján. Előzetesként annyit mondhatunk, hogy a járásban a legtöbb faluban a könyvtár- típust kell majd megvalósítani. Csupán néhány nagyobb lét­számú községben, mint példá­ul Füzesabonyban, Kálban, Kápolnán, Besenyőtelken lé­tesülhet majd művelődési ott­hon, illetve ház. Biztosítanunk kell a szemé­lyi feltételeket is. Több helyen a könyvtárosi és a művelődési otthon igazgatói státusz össze­vonásra kerül. Erre keresünk vállalkozókat és alkalmas em­bereket. Sőt, néhány kisebb községben ehhez még a mozi­üzemvezetői tevékenység ellá­tása is hozzájön majd. Mind­ezt június végéig be kell fe­jezni. Ezután a kijelölt káde­rek továbbképzésen vesznek részt. — Az eddig meglevő, de az új típusba sorolás szerint nem megfelelő kultúrotthonokkal mi lesz? — Átalakítják azokat. A mi­nisztérium biztosítja erre a fel­újítási alapot. Különben az egész népművelés átszervezése azt célozza, hogy az anyagi tá­mogatás mai rendszere meg­változzék. Azt szeretnénk el­érni, hogy az eddig sovány költségvetésekkel dolgozó ta­nácsi kultúrotthonokat a tsz-ek is felkarolják. Ezért egyrészt a költségeket gondosabban fog­juk mérlegelni, — a státusz­összevonások is ezt célozzák — és a pénzt arra a területre irá­Lakásgond — gond nélkül CSAK LÁTSZÓLAGOS az ellentmondás, mert a valóság­ban csakugyan nincs okuk a panaszra a gyöngyösi pedagó­gusoknak, ha a lakásgondjuk­ról kérdezzük meg őket. Olyan helyzet alakult ki a városban, ami megérdemli a figyelmet és a dicsérő szót. Amikor Fejes Jánostól, a művelődésügyi osztály vezető­jétől tájékoztatást kértünk, így kezdte a mondanivalóját: — Nem szeretném, ha úgy tűnne, mintha dicsekedni akar­nánk, bár talán az egész or­szágban sincs még egy olyan város, ahol ennyire megoldott­nak tekinthetnénk a pedagógu­sok lakásigényének kielégíté­sét, mint nálunk. — Ezek szerint Gyöngyösön minden pedagógus kifogásta­lan lakással rendelkezik? — Majdnem így van. Any- nyiban kell módosítani az előbbi megállapításon, hogy az a néhány család, akiknek ma még albérlettel vagy szol­gálati férőhellyel kell megelé­gedniük, őszig megkapják a kiutalást És most kimutatást vesz elő, mert az adatok mégiscsak töb­bet mondanak, mint az álta­lánosítások. Nem tudjuk elke­rülni, hogy néhány számot idézzünk, összesen 270 pedagó­gusról kell gondoskodnia az osztálynak. Ezeknek több mint a harmada az elmúlt hat év­ben kapott új, illetve a ko­rábbinál nagyobb, az igényük­nek megfelelő lakást. Ha to­vább bontjuk ezt a számot, az derül ki, hogv közel tíz száza­lék saját erejéből, több mint huszonöt százalék pedig a ta­nács segítségével jutott otthon­hoz, szövetkezeti, illetve álla­mi rendelkezésű lakáshoz. Még érthétőbbé válik ez a folya­mat, ha azt mondjuk, hogy az utóbbi hat évben általában évenként tíz pedagógus költö­zött új lakásba. Eddig tehát összesen hatvanan! MINTHA KISSÉ túlzottnak vagy még inkább: hihetetlen­nek tűnne ez a szám. Pedig — igaz. — A városi tanács vezetői, illetékes szervei a legnagyobb gondoskodással kezelik a pe­dagógusok lakásügyét. Ezt örömmel mondhatjuk ki, és egy kicsit büszkélkedhetünk is vele, úgy érzem — fűzi az előbbiekhez Fejes János. — A pedagógusok átérzik en­nek a gondoskodásnak a mér­tékét? — Hadd mondjak két pél­dát. Az egyik: a napokban bent járt nálam két kolléga. Mindketten köszönetét jöttek mondani azért, mert a lakás­ügyük gyorsan elrendeződött. A másik: legutóbb a pedagó­gus pártalapszervezet gyűlésén is többen kértek szót, hogy pozitív módon értékeljék a pe­dagógusok lakással való ellá­tottságát, de ugyanígy nyilat­koztak a szakszervezeti gyűlé­sen is a kollégák. — Kérdőjel egyáltalán nincs lakásügyben? — Felmérésünk alapján négy pedagógusnak kell rendezni a közeljövőben a lakásgondját. Köztük technikumi és ipari- tanuló-intézeti kollégák is vannak, akik nem tartoznak közvetlenül az osztályunkhoz, talán ezért is nem rendeződött még a kérésük. Mondjam azt: nincs szószólójuk? De ők sem mostohagyerekek, ha szabad ezt a kifejezést használnom, mert az elnök elvtárs ígéretét bírják. A közeli hónapok bi­zonyára meghozzák a megol­dást. Remélem. Még egyetlen adatot szeret­nék idézni, amely beszédesen bizonyítja, hogy a gyöngyösi pedagógusok milyen jó körül­mények között laknak: ottho­naik több mint nyolcvan szá­zaléka két- vagy többszobás lakás. És komfortos is — ter­mészetesen. DE MEG KELL jegyeznünk* bár erről az említett kimutatás­ban nem kerestünk számot* hogy aránylag elég sok peda­gógus, itt a nőkre gondolunk* lakik úgy korszerű körülmé­nyek között,1 hogy a lakást a férje kapta a munkáltatójá­tól: a vállalattól, az üzemtől. Az igazsághoz, a teljes képhez ez is hozzátartozik. Nem szeretnénk rangsorolni a munkakörök szerint egyetlen foglalkozást sem, de kétségte­len: a pedagógusok munkája, a fiatalok nevelése döntő jelen­tőségű társadalmunk jövőjét tekintve. Ehhez akar optimális körülményeket teremteni a nyugodt otthon biztosításával is a városi tanács. Mindannyiunk, érdeke így kívánja meg. (g. molnár) A pártoktatási év értékelése a petőfibányai gépüzemben (Tudósítónktól): A gépüzem kommunistái a napokban értékelték az 196-B— 67-es pártoktatási évet és meg­állapították, hogy a gépüzemi párt- és szakszervezet, vala­mint KISZ -szervezet propa­gandistáinak munkája, az idei oktatási év eredményes volt. A gépüzem dolgozó érdeklő­déssel fordulnak korunk poli­tikai, társadalmi és gazdasági kérdései felé, mindjobban megismerkednek pártunk po­litikájával, egyre inkább ré­szesévé válnak szocialista tár­sadalmunk építésének. Az üzemben megvalósul-e a szocialista munkafegyelem, va­jon jól oldják meg a gazdasági feladatokat? Szocialista ember­hez méltóan élnek a petőfibá­nyai munkások és mi történik Vietnamban? Ilyen kérdések­kel foglalkoztak az idei párt- oktaitás során. Amikor a szocialista tudat- formálás munkájáról beszé­lünk, ne hallgassuk el a sike­réket. A petőfibányai gépüzem harmadszor nyerte el a szocia­lista üzem megtisztelő címet, immár meghonosodott a szocia­lista brigádmozgalom, több éve megvalósult a becsületfizetés és becsületbolt működik. Az eredmények kiwívásában de­rék munkát végezték a propa­gandisták, akik minden anyagi elleszolgáítatás nélkül, nagy türelemmel nevelnek szocia­lista szellemben, helyes szem­léletben és szocialista ember­hez illő életmódra. A gépüzem pártoktatásában egyre többen vesznek részt, nagy méreteket ölt a hallgatók aktivitása. Főleg az új gazda­sági mechanizmus megvalósu­lása, a IX. kongresszus hatá­rozatai, valamint a szocialista hazafiság és a szocialista er­kölcs kérdései aktív vitákat váltottak ki. A gépüzem kommunistáit nem teszi elbizakodottá a párt végrehajtó bizottságának ki­tüntető oklevele. Ismerik a megnövekedett feladatokat és a jövőben még eredményeseb­ben akarnak dolgozni. (D. P.) X / AA A* n. Szegény Pablól King, aki a kapitány köze­ledtére egy kissé megszeppent, most még nagyobb lóra kap. — Üsd! Üsd! Üsd! — diktál­ja a két nyomorultnak az ira­mot mind gyorsabb ütemben. Kéjes vigyorba torzuló arcá­ról lerí, hogy élvezi hatalmát és most roppant jól érzi ma­gát. Pablo hirtelen félreugrik Hanzí ütése elől és King elé lép. — Nem csinálom tovább! —» vicsorít hörögve. King meglepődik. Egy pil­lanatig nem tudja, hogy most mit tegyen. Mi mindannyian megkönyebbülten elmosolyo­dunk. Tetszik Pablo bátorsá­ga. King ezt észreveszi. Nem akar alul maradni Pablóval és a szakasszal szemben. Dol­gozik benne a hiúság. — Azonnal folytasd — kiált Pablóra. — Nem! — mondja Pablo és véres arcát konokul Kingre emeli. — Hallották! — fordul fe­lénk King — Megtagadta a parancsot. Andy dühösen szóra nyitja a száját. Gyorsan a karjába csípek. — Hallgass! Ez most megva­dult. Képes bajba keverni az egész szakaszt — suttogom. Andy mérgesen fúj egyet, de szerencsére megfogadja a ta­nácsot. Erőt vesz indulatain. King zubbonya mellzsebéből sípot ránt elő. Két rövid, két hosszú, két rövid füttyjel. A tábori rendőrök éjjel-nap. pal párosával sétálnak a ki­képzőtáborban. Ez a jelzés ne­kik szól. — Szegény Pabló. Az utolsó fütty jel még a le­vegőben rezonál, de már két tagbaszakadt tábori rendőr alakja tűnik fel a barakk déli végénél. Futólépésben közeled, nek. Fehér a bokavédőjük, a két keresztpántos derékszíjuk, fehér gumibotjuk és fehér a gomba alakú nagy sisakjuk is. A sisakon két betű: MP. Ezt a két betűt és az ezek­hez a betűkhöz tartozó fickó­kat senki se szereti. Ezután már Pablo nélkül folytatjuk a gyakorlatozást. Andy a futás ütemére szidja a tizedest, és a tábori rendőrö­ket: — Ro-hadt-King... Híz-lalt- bikák... Hanzi nagyon rosszul érzi magát. Felrepedt szemöldöké­ből még mindig patakzik a vér. Már nem bosszant, hogy rondán szuszog. — Tarts ki — biztatom — már csak egy kör van az adag­ból. King végre megállít bennün­ket és oszoljt vezényel. Betó­dulunk a barakkba. Rohan mosakodni és rendbe tenni a körletét mindenki. — Eredj az orvoshoz — Andy —, majd én rendbe te­szem az ágyadat. — Porco Madonna — kezdi ékes olasz nyelven a káromko­dj Beppo. — Ez a káposzta­fejű jól elrontotta a napunkat. Öt perc múlva reggeli. Csip­kedhetjük magunkat, ha za­báim akarunk. Gyűlölöm Kinget. Elintézte Pablót. A fegyelmet meg keli követelni, de amit ma csinált, az túlzás. Le a kalappal Pablo előtt. En nem mertem volna megtagadni a parancsot. Ütöt­tem volna Hanzit, míg King azt nem mondja, hogy elég. Vasárnap van. Ma végre ki­pihenem magam. Nincs foglal­kozás. Sokáig zuhanyozok a mosdó­ban. Jólesik, ahogy a hideg víz erős sugarai végigpásztáz­zák a testem. Talán ez enyhít valamit az izomlázamon. Mos­tanában mindig izomlázam van. Megerőltető a kiképzés. De majd csak megszokom. Fiatal vagyok és erős. Alaposan ledörzsölöm gam a vászontörülközővel. Van finom, puha törülközőm is. De ezt a durvát jobban sze. retem. Valahol olvastam, hogy zuhanyozás után ez az egészsé­ges. A kemény dörzsölés fel­frissíti a vérkeringést. Ledülök az ágyamra. Hét­köznap ezért büntetés járna. Most szabad. Meghámozok egy kisebb dínnyényi kalifor­niai narancsot. Már előre a nyelvem alá fut a nyál. Egyen., ként, lassan emelem a szám­hoz a dús levű gerizdeket. Is­teni íze van ennek a gyü­mölcsnek. — Akarsz sört? — kérdi Hanzi — Jegelt. — Kösz. Igyad csak magad. Narancs után nem ízlene. — Sorakozó! Sorakozó! — robban be a hálóterembe Andy Idens. Ma ő az ügyele­tes. — Szórakozz a jó bostoni édes nénikéddel — mondja neki Beppo. — Nézz a naptár­ra, te hülye. Nem látod, hogy vasárnap van? — Vasárnap hát — vigyorog Andy —, de ha nem pattansz, Murdock 'mindjárt a feneked­hez billenti a fehérneműt. — Murdock? — kérdi cso­dálkozva Beppo — Eltávozásra ment. — De visszajött. És most itt van. Ö rendelte el a sorakozót. Beppo olaszul mondja az ál­dást, de közben gyorsan szede- lőzködik. Ugrunk mindnyájan. Pilla­natok alatt rajtunk a ruha, a bakancs. Egymást lökdösve ro­hanunk a barakk felé. Murdock őrmesterrel nem jó kukon, cázni. — Biztosan nem engedte az ágyába a tyúkja — mérgelődik a hórihorgas, ritkán megszóla­ló Zdislaw Zelinsky, s meg­rögzött szokása szerint keresz­tet vet magára. — Visszasza­ladt hát, hogy aztán most raj® tunk élvezzen. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom