Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-02 / 78. szám

MOLNÁR F Ért is voltam fiatal Ünnepi műsort közvetít a Kossuth rádió és a televízió 1967. április 2., vasárnap elfoglalhatják helyüket. A többiek, az idős tábornokok is, állva maradtak. A gyors­írókon kívül csak a Führer számára volt egy támlátlan szék a tanácskozóteremben. Azonban ő is csak nagy rit­kán ült le, legtöbbször -állt, vagy inkább sétált a tanács-1 kozóasztalra kiterített térké­pek mellett. Szemüvegét és kéttucatnyi színes ceruzát már előre odakészítették a keze ügyébe. A Führer jobbján álló Jodl nyitotta meg a tanácskozást. Ismertette az általános hely­zetet. Tűhegyesre kihegyezett ceruzát tartott a kezében az­zal kísérte szavait a térképen. Hitler feszülten figyelt, s ami­kor Jodl kénytelen volt jelen­teni, hogy a szovjet csapatok ismét több he­lyen mélyen behatoltak a német vona­lakba, csaknem eszelősen kiál­tott fel; — Megparan­csoltam, hogy egyetlen lépést sem hátrálhat­nak! A teremben síri csend tá­madt Hitler pedig rikácsoló hangon folytatta. Ontotta a számok tömegét, különféle csapatmozdulatokat rendelt el, anélkül, hogy bármiféle jelen­tést kért volna a rendelkezés­re álló erőkről, a jegyzeteibe pillantott volna, kikérte volna a tábornokok véleményét. S jóllehet, mindenki hallgatott, legfeljebb néha hangzott fel egy-egy kurta „jawohl!”. Skor- zenynek az volt a benyomása, hogy lenne mondanivalójuk, annál is inkább, mert Hitler olyan erőkkel is számolt, ame­lyek már régen elvesztek. (Folytatjuk) ban a szélen ül egy kopás» férfi, aki nem tapsol. Molnár az előadás végéig ér­deklődve figyelte a férfit, aki nem nevetett és nem tapsolt. Pillantása mindig visszatért rá idegesen, azután mérgesen, végül sértődötten. Az egész es­té elromlott Molnár számára. Végül kiderült: a nem lelke­sülő férfi egy amerikai turis­ta volt, aki egy szót sem értett az egészből... de megnézte a Liliomot. A HÁZTULAJDONOS Molnár Ferenc egyszer egy bécsi újságban olvasta, hogy házat vett Bécsben. A hír meg­jelenése után nyilatkozatot tett közzé, mely így szólt: „Hogy a cáfolatnak, amit ezennel kibocsátók, kellő nyo- matéka legyen, ünnepélyesen kijelentem, hogy kész vagyok átadni a .házamat’ annak az embernek, aki ezt a mesét ki­találta. Sohase gondoltam arra, hogy a háztulajdonosok gárdá­jában foglaljak helyet, mert sokkal szívesebben lakom ho­telben, ahol másoknak kell gondoskodniuk arról, hogy én jól érezzem magamat. Az egyetlen ház, ami engem érde­kel, a színház — fiz is csak akkor, ha teli van. Molnár Ferenc” —-z —rT — ' , megbukunk, megbu­kunk! Komor Gyula író, a Vígszín­ház dramaturgja állott mellet­te, s abban a pillanatban, ami­kor az „ördög”, azaz Hegedűs Gyula, hirtelen kilép a nagy karosszék mögül odasúgta Mol­nárnak: — Ne félj, Feri, most léptél az irodalomtörténetbe! A TISZTELETDÍJ Molnár Ferenc egyszer meg­kérdezte Kiss Józsefet, A Hét című irodalmi hetilap főszer­kesztőjét, miért ad neki és Krúdy Gyulának csak öt forin­tot egy elbeszélésért, és Pékár Gyula miért kap tízet? Mire Kiss József azt felelte: — Pékár gazdag ember, an­nak nem lehet öt forintot ad­ni ... MIÉRT NEM TAPSOL A NÉZŐ? Molnár Ferenc Lilioma sok külföldi színpadon ért el rend­kívüli sikert. A bécsi bemu­tató előadáson a szünetben a darab rendezője, Kari Heinz Martin csatlakozott hozzá és azt mondta az írónak: — Egy szerzőnek nagy ered­mény azt, ha a közönség ün­nepli őt Molnár elgondolkodva felel­te: — Igen, ez szép, de a föld­szinten, jobbra a negyedik sor­Tizenöt éve, 1952. április 2-án New Yorkban hunyt el Mol­nár Ferenc Íré, a huszadik század magyar polgári drá­mairodalmának kiemelkedő, külföldön legtekintélyesebb egyénisége. Krónikánk epi­zódokat idéz Molnár Ferenc életéből. AZ IFJÚ ÚJDONDÁSZ Molnár Ferenc ifjú újságíró sorában soha nem aludt ott­hon. Néha két hétig sem ment haza. Rengeteget dolgozott, sávéházban, szerkesztőségben, a művészek híres Otthon-klub­jában. Aludt a gőzfürdőben, a barátainál, néha a földön. Az Otthon-körben, ruhástól a pamlagon. Egyszer a kőbányai plébá­nián ébredt fel. Hosszas gon­dolkodás után jutott csak eszé­be, hogy Konti József, a nép­szerű karmester társasága ki- hurcolta őket Hock Jánoshoz egy pohár borra. Elaludt és otthagyták a többiek. „Csak az vígasztal — írta naplójába —, hogy Krúdy Gyula, aki korábban ment el, útközben betért a temetőbe és ott aludt. Ezzel rehabilitálva vagyok.. AZ ÖRDÖG PREMIERJÉN 1907-ben Molnár Ferenc ret­tenetesen drukkolt Az ördög premierjén. Ott gubbasztott az igazgatói páholy sötét hátte­rében és egyre csak azt hajto­gatta: Kovács”-csal. Az estéken csen­des a kultúrház, kivéve az egyetlen nők klubjának ren­dezvényeit, vagy az asztaliteni­szezni bejáró, (vagy betévedő?) fiatalok vigasztalónak aligha mondható időtöltését. Ami az előadásokat illeti? Kevés volt. Az ok mindig ugyanaz; az érdektelenség ... Csupán a könyvtár nyújt némi vigasztalódást a 16 500 körüli könyvforgalmával, ami azt je­lenti. hogy a község közel har­minc százaléka rendszeresen olvasó, könyvtári tag. Másütt az eredménytelenség okát a megfelelő helyiség hiá­nyában keresik, Detken azon­ban az érdektelenségben. A népművelő elszomorodik, mert nemcsak a község lakóitól, ha­nem a leghivatottabbaktól, a pedagógusoktól sem kap kellő segítséget. Egyedül nehéz, bár az emberben halványan földe­reng egy „bezzeg...!”, s en­nek nyomában a falvak egyet­len pedagógusa, aki hajdaná­ban, sokkal rosszabb körülmé­nyek között, teljesen magára hagyatva járta az utcát a kul­túra lámpásával, akart, lelke­sedett, harcolt... Ma ez már lehetetlen? A község lakói megközelíthetetlenebbek, mint „valamikor”? Kinek jutna eszébe például egy olyan fel- tételezés, hogy ma nagyobb a szellemi sötétség, mint régen? Amikor — például — minden házban szól a rádió, amikor 124 tv-t kapcsolnak be estén­ként? ..: A MAI „MESSIÁSI” KÜL­DETÉS már nem kíván már- tíromságot. Csupán lelkesedést, örömet a kultúra terjesztésé­ben és annak eredményeiben; Még akkor is, amikor a „lám­pás” már higanygőzzel, vagy neonfénnyel világít. (hátat) kézimunkáznak, előadásokat hallgatnak, például a nők jogi helyzetéről, vagy a konyha ké­miájáról. Ez az egy állandó jellegű klub működik itt. — A fiatalok? ... — Harminc-negyven fiatal dolgozik a tsz-ben, ők állan­dóan itthon vannak. A bejáró gimnazistákra, és az iparban dolgozókra nem nagyon szá­míthatunk. — Miért? — Érezhető a rétegeződé«, az elkülönülés közöttük. Ezért nem tudunk ifjúsági klubot sem alakítani. Két hónapig úgy, ahogy ment, aztán vége szakadt. Nem szoktak össze. Amikor a programról ér­deklődtünk — ettől függ egy klub vonzereje — kérdésben kaptunk választ: — Kinek?;.. — Kire támaszkodhat a kul­túra a községben? — Nagyobb ünnepségek al­kalmából a műsort az általá­nos iskolások és a bejáró gim­nazisták adják. Ez azonban al­kalomszerű. Most próbálko­zunk egy irodalmi színpad szervezésével, melynek tagjai főképpen az általános iskola ; VIII. osztályosai közül kerül­nek ki. — Színjátszó csoport? — Valamikor volt egy na­gyon jó csoportunk, pedagógu­sokból állt. Sokszor szerepel­j tünk, ismertek bennünket. Ez ma már nincs meg, az újabb szervezés nem sikerült, bár a községbeliek erősen fogadkbz- tak, hogv ők is tudnak any- nyit... Most az úttörők szín­játszó csoportja él: ,.A Pál ut- I cai fiúkat” próbálják. Május- j ban tervezzük a bemutatót. A TÉL FOLYAMÁN egyszer I járt a községben az Állami | Déryné Színház, az „Oké, mr. neves színészek, hivatásos és amatőr együttesek is. Közre­működik többele között Gábor Miklós, Gobbi Hilda, Horváth Ferenc, a KISZ Központi Mű­vészegyüttese, a Honvéd Mű­vészegyüttes, a munkásőrség, a Magyar Rádió és Televízió Énekkara, a Vándor Kórus, va­lamint a Magyar Rádió és Te­levízió Szimfonikus Zenekara. A műsort Révész László állí­totta össze, az összekötő szöve­get Fejér István írta. Rendező: Marton Frigyes. Az ünnepi műsor április 3-án, hétfőn este 7.10 órakor közvetíti a Kossuth rádió, a Madách Színházból, míg a te­levízió április 4-én, kedden e*- te fél 7-kor képfelvételről su­gározza. A KISZ központi bizottsá­ga, a Művelődésügyi Miniszté­rium, valamint a Magyar Rá­dió és Televízió közös rende­zésében a forradalmi ifjúsági napok záróestje alkalmából Én is voltam fiatal címmel 'ünne­pi műsort közvetít a Kossuth rádió és a televízió. A műsor érdekes keretjáték­ban vonultatja fel a magyar munkásmozgalom különböző időszakait tükröző munkásda­lokat. A dramatizált forma történelmi, irodalmi és zenei mondanivalót ötvöz egybe, s felöleli az 1800-as évek végé­től napjainkig tartó időszakot. A keretjáték részvevője Ma­jor Tamás, aki évtizedeken ke- . resztül cselekvő részvevője volt a magyar munkásmozgalom- Inak. Fellépnek a műsorban JÓÉRZÉSSEL pihen meg a tekintet a detki kultúrház épü­letén, amely több mint három esztendeje szolgálná a kultúrát a községben. Az eredeti célom az volt, hogy a téli népműve­lési események eredményeiről kérdezősködjem, de a kultúr­ház igazgatójával folytatott be­szélgetés első öt percében már megváltozott a téma. Sajnos. — Itt van a mozi, a nagyte­remben. Hetenkint egyszer ját­szik ... Nincs közönség, azért ilyen kevés az előadások szá­ma. 124 tv van a faluban. A lakosság száma 1640 fő. — Másra nem használják a kultúrházat? — A nőtanács szervezett egy nőklubot, Beszélgetnek, Ha a neon fénye úgy ragyogna. mint a „lámpás’’... egyszerű, jól dolgozó munkás­asszony vagyok — meséli Kis- tarcsán Kovácsné. Egerben szü­lettem, ott tanultam, 11 év óta dolgozom a kistarcsai fo­nóban, két éve vezetem a Kos- suth-brigádot. Ez a második és j úgy érzem, utolsó munkahe- j lyem. Megszoktam a nehéz fel- j adatot, a három műszakot. És ; a körülöttem dolgozóknak is . bírniuk kellett velem az ira- ‘ mot. I — Te nem vagy szívbajos — ( mondták a munkatársaim, tu- dód majd az érdekeinket kép­viselni. Igen, amit a munkás érez, azt én is érzem. Sok vár rám, de úgy gondolom, bírom | elég erővel. „ * 1 Újabb tehergépkocsi kanya- < rodik az udvarra. A portás el- ( végzi a feladatát. — Aztán a gyerekek lassan : szétszéledtek. Én azt mondtam , nekik: „Ide figyeljetek, Iá- , nyaim. Én semmit sem kérek ( tőletek, de adni sem tudok. . Éljetek becsületesen, erkölcsö­sen, hogy megtaláljátok a he­lyeteket az életben.” És látja, ilyen lányom van nekem. Ami­kor Pesten, a HÉV-megállónál , megláttam a fényképét a Ró- : zsinak a jelöltek között, hát ' még a könny is kiesett a sze- ' membőL ★ — A választásikor nagyon sok táviratot kaptam. A férjem szülei is üdvözöltek Zárónk­ról. Apám Egerből jött fel hoz­zánk. 99,8 százalék rám sza­vazott. Itt a megbízólevelem. Néhány napja levelet hozott a postás: „Fogadja, kedves elv­társnő, ha teljesen ismeretlenül is, egy öreg magyar békehar­cos (75 éves) szívből jövő mély érzésből falcadó jókívánságait.” ★ Kovács Istvánná, a kilenc egri gyerek egyike, Pest me­gye országgyűlési képviselője lett. A szép, új kistarcsai ház­ban, vagy a Wartburg gépko­csiban családja, édesapja élete emlékezteti a múltra, jelöli ki számára, hogyan képviselje a mát és a jövőt. A hetvenkét éves Soós Lajos, az édesapa, Egerből büszke a tizenharmadik „Heves megyei” képmselőre. Fóti Péter tudtam, hogy miről akarok be­szélni. ★ Soós Lajos menetlevelet állít ki, átadja a gépkocsivezetőnek, aztán folytatja. — Szóval, így vándoroltam. Embertelen élet volt, de hát másképp még ennyi pénz se lett volna. Néha a feleségem is elkísért az útra. Egyszer any- nyira összeomlottunk, hogy azt n ondtam az asszonynak: adjuk el a dunyhát, különben éhen veszünk. Erre a feleségem azt felelte: „Mi meghalhatunk, de mi lesz a gyerekekkel, ha a takarójuktól is megfosztjuk őket?” Az emlékek fényesítik az öregember szemét. — A tizennégy gyerek közül öt a rossz gondozás miatt halt meg. Nem voltunk ugye otthon, a nagyobbak vigyáztak a kiseb­bekre. Úgy, ahogy tudtak™ ★ — Az én nevem még ennyit nem szerepelt az újságokban. Irt rólam az üzemi lap, bemu­tatott a Pest megyei Hírlap, sőt a Népszabadság is. Lassan már a „nyilatkozásba” is bele­jövök. Aznap reggel, amikor írtak rólam a lapban, a kézbe­sítő egyetlen szót itt a cikk fölé: gratulálunk. ★ Megered az eső, az autóka­rosszérián keményen kopog a víz. — Apám egyszerű földmű­ves ember volt — mesél tovább Soós Lajos —, hét holdon gaz­dálkodott. Az Eged oldalában én is besegítettem felesbe. A felszabadulás után három hol­dat kaptam. Olyan szőlőt tele­pítettem rá, hogy aki arra járt, megállt és megnézte. Egy mi­niszteri kocsi is fékezett, em­lékszem, és kezet ráztak velem a szép szőlőmért. — A Rózsi lányom — tudja, az a Kovács Istvánná, aki most országgyűlési képviselő lett — együtt fordított a férfiakkal. Ugyanannyit mért ki magának, mint az embereknek. Ma is emlegetik, hogyan bírta a ne­héz munkát. Mások is hívták magukhoz dolgozni... ★ — Hogy miért esett rám a választás? Talán azért, mert — A brigáddal az Országhá- *at néztük meg. Beültünk a miniszterek helyére. Az egyik brigádtagom megjegyezte: t,Meglátod, te még ide kerülsz.” Alig pár hónap múlva olvas­tam a Népszavában: Pest me­gye tizenhárom községének or­szággyűlési képviselőjelöltje: Kovács Istvánná, a kistarcsai fonógyár brigádvezetője. ★ Az egri 4-es AKÖV telepé­nek kiszuperált autóbuszka- rossaéria portásfülkéjében idős, fehér hajú ember dolgozik: Soós Lajos bácsi. — Tizennégy gyermekem volt, kilencet felneveltem. Az öreg szívesen mesél. Min­denre emlékszik, pontosan az egész életére. — Az első világháború után nap nap után kigyalogoltam a hordógvárba. Napszámos vol­tam. Vállunkon cipeltük a rönköt, a fát. Nagyon sokan ki­dőltek mellőlem. Szörnyű mun­ka volt. Egy évnél tovább én sem bírtam. Ekkorra összespórolt egy kis pénzt Lovat vett és elindult vándorolni, kereskedni gyü­mölccsel, zöldséggel. — Elmentem én mindenho­vá. Jártam Sátoraljaújhelyen, Debrecenben, Pesten. Szállítot­tam, vittem. Otthon alig vol­tam. Hazátlanul éltem, mint a legrosszabb cigány. És a ha­szon kicsi volt a nagy család­hoz, éppen csak a létfenntar­táshoz elég. Tizenöt évig kereste így a pénzt Soós Lajos. — Amíg a ló evett, fillére­kért tehéntúrót vettem. A kocsmárostól egy kisfröccsöt kértem tíz fillérért. Ez volt az ebédem. A csapos azt mondta: „De közzévág a pénznek, La­jos, több nem esne jól?” Mond­tam: otthon is várnak. ★ — Mondjátok, egyáltalán mit mondtam? — ezt kérdez­tem a moziban tartott jelölő gyűlésemen. Az első sorban ül­tem és a többiek látni akartak. Felálltam, beszéltem, de hogy mit mondtam, arra nem em­lékszem. Másnap meghívtak Zárszámadásra. És Pécelen, a Választási nagygyűlésen már A tizenharmadik „Heves megyei” képviselő Skorzeny katonásan össze­kapta magát, mint a szoba va­lamennyi vendége. Tudta, hogy ez a vezényszó a Führer érkezését jelzi. Hitler Jodl — aki Skorzeny bemutatása után elhagyta a helyiséget — és Keitel tábor­nagy, az OKW főparancsnoka kíséretében lépett be. Skor­zeny csaknem felkiáltott, any- nyira meglepte a vezér. Ami­kor esztendeje látta, életerős, energiától duzzadó férfival ta­lálkozott. És most? Meggör­nyedt, hetvenévesnek látszó, reszkető öregember lépett a térképekkel zsúfolt asztalhoz. Bal kezével rögtön meg kellett támaszkodnia, nehogy meg­roggyanjon a lába. Skorzeny- nak most támadtak először kétségei: vajon valóban képes lesz-e Hitler kivívni a győzel­met, kiterjeszteni uralmát a fél világra? A Führer először kezet fo­gott néhány jelenlévő tiszttel — a legmagasabb rangúakat üdvözölte, s aztán Skorzeoy- nek nyújtotta reszkető jobb­ját. — örülök, hogy látom, Sturmbannführer! — mondta. — Parancsom: vegyen részt minden konferencián, ame­lyet a délkeleti helyzetről tartunk. Feladata hamarosan oda szólítja önt... Hitler visszalépett a térkép­hez, s intett, hogy a gyorsírók — Ha szabadna kérdeznem, tábornagy úr, milyen célból? 1 — ütötte össze a bokáját ka- 1 tonásan Skorzeny. 1 — A Führer parancsára é önnek meg kell ismernie a délkeleti fronthelyzetet, mert t a tervek szerint önre és ala- t kulatára különleges feladat r vár ebben a körzetben... t A Führer új bunkerje a z konferencia épülete mellett r volt. Nemrégiben készült el, 1 s hétméteres acél- és betonfa- í laival még telitalálat esetére 1 is bombabiztos fedezéket nyúj- r tott. Ablak nélküli bonyolult i szellőztető rendszer gondosko- 1 dott arról, hogv a Harmadik 1 Birodalom ura friss levegőhöz t jusson. Az őrséghez tartozó í SS-tiszt, akit Skorzeny már í régebbről ismert, elárulta, 1 hogy a beton nem száradt ki ] megfelelően, nagyon kellemet­lenül gőzölgött. Az orvosok a bunkerban való tartózkodást nem tanácsolták a Führernek, mivel egészségtelennek tartot­ták. J A főépület, amelyben most Hitlerre várakoztak, már sok­kal barátságosabban hatott. A Sturmbannführer tudta, hegy ezek a helyzetmegbeszélések naeonta kétszer kerülnek sor­ra. Minden délben két órakor és este tizenegvkor. A vitát rendszerint Jo^l tábornagy ve­zette. de a döntéseket Hitler maga hozta. A konferencián részt vettek a Wehrmacht ve­zérkarának kénviselői. a ten­gerészet és a Luftwaffe tiszt­jei. Jodl tábornagyra, a főpa­rancsnokság vezérkarának fő­nökére csak a keleti front volt bízva. Az össze«; többi fror.t, beleértve a Balkánt is, a Wehrmacht vezérkarétól az 1 OKW-tól kapta a parancso­kat. Valamennyiük felett ott ' állt Hitler, aki 1941-ben, miu­tán a Szovjetunió elleni vil­lámháború csődöt mondott, tábornokai iránti bizalmatlan­sága jeléiül magát tette meg az egész haderő fejének, — Vigyázz! Dokumentum-regény XII. Amióta gróf Stauffen- berg azt a bizonyos si­kertelen merényletet kísérel­te meg Hitler ellen, a bajoror­szági főhadiszállást még job­ban őrizték, mint annak előt­te. Annál is inkább, mert a fő­hadiszállást most már nem választotta el több száz ki­lométer a fronttól, mint egy esztendővel korábban. Mind­össze száz kilóméternyire hú­zódott a front a Wolffschanzé- tól, éppen ezekben a napok­ban lépte át az amerikai had­sereg Triertől északra és Aachen térségében a német határt. Skorzenyt Jodl tábornagy, a főparancsnokság vezérkarának főnöke fogadta. Közölte vele, hogy részt kell vennie a fő­hadiszálláson tartott konferen­ciákon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom