Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-03 / 79. szám

SZAKONYI KAROLT:

Qátt&s h

— Légy «(vés! — saőlt Tánoo — A hatos őrháznál vesztegel a Diesel. Látod, tilos a Jelző. Légy szíves, tedd szabaddá a pályát. Most tizenhét Ara. őtvenhét az idő. A késést természetesen igazol juk .. hehe. Pályaépítés. Rendkívüli akadály ... Légy szíves, ott a hatos őrháznál...

— Apa — szólt halkan Já- ; noeka —, mo6t ne.

— Nem értelek,

— Most ne. Jő?

— A hatos őrháznál..

— Ne, apa, most ne.

János, az apa, ott térdelt a ( viaduktnál. A szabályos emel- i kedőnél. Két keze tehetetlenül < lógott a földre, amint térdelt. | Még mosolygott |

— De hát miért? Majd meg- >

látod... s

Jánoska megfordult. AIR a csukott ajtóval rnntm. égett a torka. <;

— Most ml van veled? — ;! kérdezte János.

— Nincs kész az algebra.

— Nincs kész? ö. hát tudod, !• hogy majd együtt megcsinál- !; Juk. Majd vacsora után.

Jánoska megfogta a kilincset ;! Istenem, gondolta, Vica, szeretlek. Vajon érzed-e? Tudod- •?

Nem merte kinyitni az ajtót

Sértés. Azért azt tudta, hogy 1; sértés. Megforrósodott kezében 1; a kilincs. Hallotta, hogy at ap- 1; Ja feláll, valami csörrent, ta- j; Ián az egyik aínpár. Hallotta, hogy az apja a nadrágja térdét [: porolja. <

— Miattad csinálom az égé- >

szét — dohogta János. — Sie- ? tek haza. Villamosokra ugrá- ? lók. Miattad építem az új vo- > nalakat Annyira odavagy ér- í te. Mit gondolsz, nem lenne f más dolgom? Nekem! í

Miért nem kiabál? —- gon- ;! dolta Jánoska. — Ha kiabálna, |t jobb lenne. >

Az ajtó egyszer csak kinyílt. !; Kinn volt az előszobában. Várt. < A gázóra kattogott — anya fő- ; zött a rezsón. Kinn az udva- ron égett egy lámpa, a szél lő- ;! bálta, mint a jégpálya fölött a ; fényeket. Vica, gondolta, 1st»- ; nem, Vica.

Halk zümmögést hallott. A !;

Diesel elindult a hatos őrház- !; tói. Kattogott a váltókon. Most ! a viaduktra kapaszkodhat fél, erőlködik a motorja.

Anya résnyire nyitotta a ? konyhaajtót és kikáltott:

— Aztán majd gyertek va- [;

csorázni. V

V//SS&

t«IAR BÉLA:

Önarckép 1945

Most kezdünk el majd élni... — szóltam meghatott hangon az asszonyomnak, s amint hajnalodott, holtakra emlékeztem, akik e pillanat szomjáv&l szálltak sírba, s feküsznek föld alatt.

Mi megmaradtunk, mondtam. Szemembe könny szökött, szivembe csend, merengés, majd láng és rom között már új ízét éreztem az elfeledt szavaknak: jövő, ember, igazság... — zsendültek, felfakadtak, így szárnyalt fel a reggel, halló ködeivel.

Ha elfelejtenélek, nyelvem apadjon ei.

Motyónkkal, hazafelé, húztam a taligát: kislányom a nyakamban, zászlómon a világ.

TÉNAGT SÁNDOR:

Versmagok

Nosztalgia

Gyermekkor fényes tükörlapjai: hunyorgó vasárnap délutánok! játszótársaim: kövek, csigák és körtefák! rajzok az Istállófalon! és szerszámok: kapák, gereblyék, messzehangzó ostorok! —

de könnyű

voltam vétetek, csak most tudom!

S hiányotokkal mily nehéz vagyak!

Zápor után

Leguggolok, figyelek, vérok,

Milyen megható!

Táplálkoznak füvek, virágok.

Csúcsforgalom

Egy meleg, 4x4 méter« szobába

képzelem magam, képek és bútorok közé, ahol tárgyaim szerető érintését elfogadhatom, s viszonozhatom.

FORGÁCS KAROLT:

ESTE

Fölöttem csillag-sátor csillog A völgyben lent ragyog a város A héfedte hegyek fehérsége Már a kékkel határos

Rozsdás tölgyágak szttaszöveie

Védi a tájat

Fenyők zöld kúpjai tartják az eget A bársony-sötétből elővlllanó világ Olyan mint egy mesi*rajzfilm Mely véletlenül Ittrekedt.

■fai aámunktól kezdve lapunk Irodalmi rovata Igyekszik rendszeresen bemutatni a mai szovjet elbeszélőket, prózairőkat. A mai szovjet elbeszélők eme antoiógtasíerű bemutatásában Zahemszky László, az egri Dobó István Gimnázium tanára nyújt rendszeres segítséget szerkesztőségünknek. A szovjet elbeszélők novellasorozatdt Isza Húszéi- nowal, az Azerbajdzsán SZSZK fiatal írójának alkotásával kezdjük.

1S7A HVSZrjlXOVt

LAKODALOM

■lakban vörös rózsák fonták

körül. Ebben a kocsiban ült a menyasszony a barátnőjével — ő lesz majd a tanú az esküvőn.

A karaván kifordult az utcára.

A vőlegény bátyja — a kerületi m lícia parancsnoka — kidugta az ablakon nagy, húsos kezét, és békésen megcsillanó pisztolyából egy sorozatot lőtt a levegőbe. A megrémült az- szonyok néhány jókora nyak- levessel gyorsan lekergették a tetőkről az elragadtatottan bámuló kölyköket.

A vőlegény — a helybeli iskola fizikatanára, sovány, félénk fiatalember — idegesen összerándult a fegyverropogás- ra:

— Minek ez a nagy lövöldözés! Éppenséggel mintha valami világraszóló esemény volna...

— Elvégre lakodalom van!

Annál jobb, m nél nagyobb a felhajtás — simított végig a bajuszán elégedett mozdulattal a násznagy.

A piros rózsákkal feldíszített Volgában a barátnője vállára borulva csendesen slrdogált a menyasszony.

— Még azt hiszik, hogy erőszakkal vittek el — nevette el magát az asszony. — Ha nincs ínyedre a dolog, hát csak intsél — azon nyomban visszafordulhatunk.

A menyasszony felemelte “ félig elfátyolozott sápadt arcát, és kérdően ránézett a szomszédjára. Észrevette, hogy az csak tréfál, és a köny- nyein keresztül csendesen elmosolyodott.

— Csak sírok, s magam tudom, miért...

— Te kis buta, az örömtől van ez. a boldogságtól! — szeretettel megcsókolta a menyasszony könnyes arcát.

— Hát te is sírtál az esküvödön?

— De még hogy! Csak úgy ömlöttek a könnyeim! No de ne búsulj már! Inkább azt nézd, hogy milyen lagzil rendeztek neked! Nyisd csak ki a szemed!

A menyasszony nedves szempillái megremegtek, hennától vörös f'nom ujjaival határozatlan mozdulattal félrelibben- tette a fátylat, felsóhajtott, bo- csánatkérően körülnézett, aztán újból elrejtette az arcát.

A harmadik Volga volt a legzsúfoltabb, de a jókedv is talán Itt volt a legnagyobb. Legalább nyolc ember szorongott egymás hegyén-hátán: néhány tanár — a vőlegény kollégái —. traktoristák meg két rendőr. Tde-oda lökdösődtek, olykor hangosan kikiabáltak valamit a kocsi ablakán, és szüntelenül ha hotáztak.

Megállás nélkül harsog* ak & trombiták, sikoltoztak a sípok A szekrényen ülő zenész fáradhatatlanul verte a dobját, a rendőrparancsnok a levegőbe lövöldözött. A lakodalmas menet nagy zenebonával haladt át a falun. Minden úgy ment. m'ot a karikacsapás.

És hirtelen ebbe a fülsiketítő vidám rácsaiba éles fékcslkoe* gás hasított bele. Az első Vol - ga váratlan megtorpant. Ék •öbbiek is eevmás után fékei* tek. A lakodalmas menet a kid* előtt megrekedt.

szomszédosak voltak egymással, de régi szokás szerint az ünnepi menet a falun és a környező vidéken is végigvonul, hadd szerezzen mindenki turi.v mást az örvendetes eseményről, lássa az ifjú pár boldogságát, no meg azt is, hogy milyen gazdag a hozomány.

Az ünnepi menetet egy Volga vezette, amely bíborvörös brokáttal volt leborítva. Az elülső ülésen ült a násznagy, testes, fekete bajuszos férfi, mögötte a vőlegény meg a vőfély. A Volga nyomában egy hatalmas háromtonnás teherautó haladt, tömve az új háztartáshoz szükséges rengeteg ládával, szekrénnyel, edénynyel. Itt ültek jócskán összezsúfolódva a zenészek is Egyikük a szekrény tetejére kapaszkodott fel, ott verte a dobiát fáradhatatlanul.

Az a Volga, amely a teherautót követte, a legszebb volt az egész mene'ben. Az orrán a szarvas karcsú alakját legyező

Dögén a menyasszonyt gaz- [ * * dagon feldíszített, szőnyeggel leborított ökrösszekéren vitték a vőlegényhez. Akkoriban a menyasszonyi ház udvarát a hozományt szállító rengeteg kocsi töltötte meg, és a lakodalmas menet közeledtét vágtató lovasok jelezték a falu népének. A legények alig [tudták irányítani a sípok és dudák lármájától megrémült, ágaskodó állatokat. i Most az udvaron autók álltak, a lovak nyerítése helyett pedig a sok Moszkvics és Volga tülkölése hallatszott.

1 Az autókaraván lassacskán [megindult a kapu felé. A vőlegény és a menyasszony háza

Í ISZA HUSZEJNOV — Patai szer- bajdzsán író. Több kisregényét, elbeszélését orosz nyelvre is lefordították. Műveiben nagy figyelmet

[

fordít az emberek lelkivilágára, írá^sművészétét az emberi tudatban még meglevő múltbeli maradványok elleni harc szolgálatába állítja.

gondolta. Majd lesz egy olyan alkalom. Talán a jégen. Amikor már kevesebben vannak. Csak n« kellene mindig hazamenni

Otthon az anyja azzal fogadta: — Apád már türelmetlen.

Eridj be hozzá.

Fintort vágott, de az anyja

rászólt

— Meg ne lássam ezt mégegyszer !

Ledobta a lemberdzsekjét, a sálját a kesztyűjét. Az anyjaj szedegette fel a földről.

— Azt akarjátok, hogy meg- i szakadjak?! Törődtök is ti ve le!

— Itt van? — nézett ki János, Jánoska apja. a szobaajtón. — Na, megjöttél végre? Azt mondtam, ötre légy itthon.

— Azit mondtad, hogy ötig lehetek a jégen.

— Már megint ez a vita! — sóhajtott Jánoska anyja. Bement a konyhába és becsukta az ajtót

— ötig a jégen! — mondta t János. — Amikor én már öltre f itthon vagyok! Amikor én sie-j tek, felugrálok a villamosokra,) hogy itthon legyek és tovább! építsem neked a vonalat. j

Jánoska ott állt az ajtó előtt,! féllábra ereszkedve, unottan, ló- ? gó karral. Novák Évával koriz-j hatnák a jégen, gondolta.

— Na. most ne állj Itt, ha-] nem gyere, gyere. Nézd meg, | mire jutotta, addig is, egyedül. ]

Az apja kitárta a szobaajtót. 2 különös fények égtek a padlón * a szoba homályában. Alulról s világították meg a férfi borzas * fejét, gyűrött ingjét, amint; ráncokba szorította a csíkos nadrágtartó. 1

— Csukd be már az ajtót! —

szólt János. J

A fiú cipősarkával belökte ( az ajtót.

— Na. nem is érdekel? —j kérdezte az apja. — Csak azt ne mondd, hogy nem érdekel. Amiko- neked csinálom, ami-( kor annyira odavagy érte... i

Egymásra néztek Az apa arcán ideges mosolyba futottak a

— Jánoska nagyon restell te magát. — Az öregem vár. Akar valami fontosat... Vagyis mondta, hogy menjek haza fél hatra, mert akar valami hogyishívjákot ... nem tudom mit

— Menjek én Is? — kérdezte Novák Éva.

— Hát te maradhatsz... — Jánoska szem« összeszűkült — Itt van a Bíró Gvuszi, ugye...

— Ne marháskodj — nevetett a lány. — Bíró Gyuszi! Elmegyek haza én is. Ha te nem vagy itt, úgysem ér semmit az egész kori zás.

De azért még futhatunk egy kört, nem?

— Persze.

— Vagy nagyon kikapsz? — A lány kuncogott, de Jánoska nagyon bosszús volt, hát abbahagyta. Megfogták keresztben egymás kezét, és ügyes lendülettel nekivágtak.

— A fene egye meg szitkozódott a fiú. — Legyek csak egy- szgr a magam ural

Megszorította a lány csuklóját, válluk összeért. Szépen siklottak a reflektorfényben • fehér pályán. A keringő még szólt. A hideg az arcukba vágott, kerülgették a korcsolyázókat, siklottak. Jó meleg volt Novák Éva tenyere. Jánoska a kisujjával simogatta a lány csuklóját. Nagyon jó érzés volt így, egymásba kapaszkodva, száguldani a jégen. Időnként a lendülettől összeért az arcuk, Jánoska érezte Novák Éva hajának enyhén kölnis illatát. Nem ismerte a kölni-fajtákat, de nagyon kellemes illat volt.

Visszatértek a melegedőhöz

— Tényleg menned kell? — kérdezte kifulladva Novák Éva.

Kicsit nekidőlt a fiúnak. Párát lehelt, amint beszélt, Jánoska a fehér fogakat nézte, a kipirult lányarcot; ügyetlen- kedve magához húzta, de amaz ki perdült, nevetett, megfogta a kezét és vonszolta a kijárat felé .

— Kikapsz otthon! — kacagott Novák Éva.

_ várj! — mondta Jánoska. |l lány megállt. Szemben állráncok. Piros és zöld fények világítottak a földről, az egész szobát behálózó játékvasút sínéi, állomásai, őrbódéi, sorompói, alagútjai mellől. Parányi szemaforok, lámpácskák fénye*.

— Megépítettem a nagy viaduktot! — mondta lázas örömmel János.

A Cú zsebre tett kézzel állt, nézte az apja arcát. Ma reggel talán nem borotválkozott, az őszes szakáll tüskék beborították az állát Egyszer csak nem állta a tekintetét. Félrefordította a fejét A tompán csillogó síneken két szerelvény vesztegelt Személy éa teher. Diesel-mozdony és gózöa A könyvszekrény mentén a sínek szabályos, harmincöt fokos emelkedője egy merklin hidba torkollt a hid alatt keresztbe futott egy vágány. De másutt Is: a sínek össze-viasza tekergőztek, hirtelenjében nem is lehetett tudni, merre visz útjuk.

— Na, mit szólsz hozzá? —

kérdezte János. Vigyázva, hogy kárt ne tegyen a bonyolult vaspályában, a viadukthoz lépdelt — Szabályos emelkedő. Képadd, mennyit kellett kísérletezni, amíg rájöttem, hogy hány fokos emelkedőt bír ki ez a masina. De most felfut rá, csak látnád! Ezt most a pálya legveszélyesebb szakasza. Voltaképpen elég labilis, de így legalább ugyanolyan kilengése van, mint akármelyik nagy viaduktnak. Itt aztán van egy kis Izgalom. Gondoltam, megvárlak a végső munkálatokkal, de... ugye... te ott a pályán.

Jánoska nekidőlt a falnak Miért van az, töprengett, hogy a lányok olyan helyesek, kedvesek, de ha az ember kicsit magához akarja ölelni őket, mindjárt fcisiklanak? Pedig én igazán, szeretlek, Vica Én igazán szeretlek. Tőlem nem kell félned. Én szeretlek. Vica.

— Na nézd csak — mondta az apja —, na nézd, kapcsoljuk csak be a Dieselt. Mondjuk a Dieselt. Légy szíves^

Holnap nem jövök haza, gondolta Jánoska. Nem, akármi lesz la. Ott mai-adunk zárásig a jégen.

tak, a fiú kicsit magasabb volt,

pedig egy osztályba jártak.

— Na? — kérdezte Novák Éva.

Egy otromba fickó nekiütődött, Jánoska majdnem el vágódott

— Mégte, Jobb lesz, ha magyünk — mondta a lány.

Kinn, a melegedőben lecsatolták a korcsolyákat. Furcsa volt lépni korcsolya nélkül. Együtt mentek a földalattin; Novák Éva egy megállóval előbb szállt le, mint Jánoska.

— Szia! — köszönt a lány. Szijjta fűzött korcsolyáit megemelte, a vasak összecsörren- tek.

— Szia! — mondta Jánoska. Egyszer majd megcsókolom,

öt órakor Jánoska azt mondta Novák Évának:

— Te, Vica, nekem haza kell ■»ennem. Sajnos.

Novák Éva nem nagyon értette, mit mond, mert a jégpálya hangszórói egy kering őt harsogtak. Körül siklottá Jánoskát, korcsolyái szép ívet rajzoltak a fiú köré a jégen. Megkapaszkodott Jánoska karjában, puha, barna haja a lendülettől az arcába csapódott.

— Mondtál valamit?

— Igen, Vica. Nekem, sajnos kasa kell mennem.

— 0, máris? ts megint? Tegnap sem maradtál zárásig. Pedig csuda jó a pálya.

— Sajnos — hebegte Jánoska. — Várnak.

— Ki a csuda vár? — kérdezte Novák Éva. Ellökte magát a fiútól, csinált néhány ügyes figurát hátrafelé, aztán visszakorcsolyázott. Szép, vékonyéi ű arca piros volt a friss MU levegőtől.