Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-03 / 79. szám
rmAn w*Tfe TAVASZI HAD J AR AT UAfbtm a TSng, rágyújtana*. Nem kell sokat beszélniük, értik egymást. Együtt voltak katonák a fronton, az elnök a «toros rajparancsnoka — bár tíz esztendővel ifjabb, s ezért magázza is —, úgyhogy a vénebbre kimondatlan átragad a fiatalabb gondja anélkül, hogy vádolnák, védekezik. A völgy Möl nézve mintha lángolna a domb, mert a nap lobogó fénye, és a lélegző töld párája lebegnek felette. De ha nem tavaszodna ideje előtt a világ, még furcsább hasonlatra késztetné a szemlélőit a domb. Olyannak látszana akkor, mint egy gyermek feje- búbja, ha a hajvágó gép első taszítása után kiugrott volna a borbély hóna alól. A nyugati oldal őszibarackosát észak-déli irányú dűlőút választja el a keleti lejtő alma táblájától, s fut lefelé a dombról, nyílegyenesen a faluba, mely szintén a tavaszi napfényben fürdik ott alant a völgyben. Mintha nem mind a két tábla a Rákóczié lenne — gondolja Kovács Boldizsár szövetkezeti elnök, s megáll a domb tetején —, pedig Szabó András bácsi, a «toros, aki az almást permetezi, a barackost metsző munkacsapat vezetőjének. Szabó Fanninak az édesapja.. 1 Nézi Kovács Boldizsár törekvő szorgalmatosait, széles hátára melegen tenyerei a nap, a a homlokára mégla mély barázdáit redőzi a gond, bogy a kétarcú világ teljességét önmagán hordja. Mert szépséges látvány ugyan, amint a szára- d - permetlé sárgára festi az alma fák ágait, az is, hogy a csattogó metszőollók nyomán szépül a barackos, de ha így előzi önmagát az időjárás, nemcsak szép lesz a szép, sürgős is nagyon. A sárgaméreg megvakíthatja a szemeket, a barackágak levedzent kezdhetnek, ■ akkor inkább árt, mint áld az olló meg a permet De ez sem elég még elnöki gondnak, púpot is visel a hátán. Szabó András, a zetoroe, tegnap a nyugdíjazását kérte, utódja nincsen, amióta azt az ördögfattya Lakatos Pistát elcsábította Budapest g moat Panni, a legügyesebb munkacsapat- ve« tő is készülget utána. Májusban esküdnek... All az elnök és gondolkozik. Mit lehet Itt tenni? Elaggott a falu. Leány még van, de legény, alig, az is jobbadán ha— Ne neheztelj rám, Boldi, hogy nyugdíjba megyek. Beláthatod. Az elnök a szavába vág. — Maga is beláthatná, hogy nincs kit a helyére tegyek! — Gyötör a fekély... alig tudom már titkolni a lány előtt. — Mióta? — Tavaly nyártól, hogy a Lakatos Pista műszakja is a nyakamba szakadt. Kovács Boldizsár megenyhülve nézi. Hatvanöt éves, évek óta özvegy, Pannival, a háború után született egyetlen lányával él, soha nem hiányzik. Nem szemrehányást érdemel ez az ember... — Miért nem szólt, András bátyám? — kérdezi restelkedve. — Mert a szolgálat végéig ki kell bimi. Még tovább is, ha nem jön a váltás! Tőled tanultam a frontom! —- Holnap már ne is jöjjön* András bátyám! — Hát akkor ki? KASSAI FERENCI NYIKOLAj KILENKOV VERSEIBŐL: Szabadság; Súgás nélkül Mindennapi kenyeremmé lettél, aki áradó könnyű vetés voltál, hajadban harmat hűse lengett. Mindennapi italommá lettél, aki a mámor maga voltál, áttetsző kristály-mozdulataidból szomjasan kortyoltam nevedet, Én Idejében szántottam, vetettem fát döntöttem és hidat épitettem, a kerítés mellett, s a falun végig daloltam én is, olykor reked ősig. Reám derültél friss fehér kenyérként, háromszázhatvanöt karéjra szeli az év pengéje mosolyod. Reám derültél forrás-enyheségként, ld vízesésként hulltál rám zuhogva, arcod az éj fekete csermelyében állandó csillagképre változott, Pergőtűzben, sisakban meneteltem, hogy mi a közel, s távol — elfeledtem, de súgás nélkül tudom az egészet, amit tanított mesterem, az élek Értem, tudom • • • KI megváltásként felragyogtál, és új időnek voltál kezdete, felfoghatóvá lettél, mint a tér. Távoli kéklő csúcsokat mutattál, hol együtt lakik felhő, hegy, zene, s hozzám lettél nagyon hasonlatos, kihez magamtól menekültem én. Most már értem, most már tudom, hogy messzetünt gyermekkorom folyója nem volt nagy, se mély, de partján ottmaradt a nyom. Evek múltak. Nem Is kévé» utamon a keresztezés, a gyermekkorom folyója ma tengeren át is idené% sejtjeimben lettél otthonos, anyag ölében csillag és csoda, ha megszoknálak, legyél idegen! csillagok közt ilyen otthonos, akinek te lettél az otthona. Ha elvágyódnék, légy maga a vágy, atomjaim közt vérző végtelen! Hallom a tenger moraját, hidat verek folyómon át, és jó, hogy közben a szemem felhőkre, csillagokra lát Fordította: Antalfy István zajárő. Az öregek kihullanak, utánpótlás nincs, s ezen még az sem segít egyelőre, hogy a kapuban az új mechanizmus, és 6 országgyűlési képviselő... Haza kéne a vándormadarakat csalogatni, de mivel? A munkaegység hatvan forintot ér, van kultúrház, televízió, olyan presszó, vendéglő, hogy Pesten is versenytárs lehetne, és úgy látszik, hiába... Míg a gondját a felelősségérzetéhez méregeti, észre sem veszi, hogy a Zetor megáll, s Szabó András, a «toros odasétál hozzá. — Majd én, vagy az Úristen! — A Lakatos gyereket nem próbálnád meg? Elviszi Pannit is különben! — Hátha Panni is menni akar! — Mire végzed, BokM? — kérdezi. — Csak úgy nézgelődök, András bácsi. — Lenne egy szál gyufád? — Rájuk kell ijeszteni! összehajolnak, valamit sutyorognak, s a következő cigaretta mellé a mosolygás is a szájuk sarkára ÜL Hiszen tavasz van, mosolyog a világ, és a mosolygás ragadós, ahogy a szomorúság is az... Alig valamivel a déli harangszó után Szabó András megállítja a Zetort, leszáll róla, és görnyedve elindul lefelé a dombról. Nem szól a lányának, pedig ottan metszenek —, csak az állapotához egyáltalán nem illő huncut mosolygással vánszorog, s lesi, észreveszik-e. Persze, hogy észreveszik, Panni lélekv^ roh utána. — Édesapám, mi van ma* val? Apró, erőszakolt nyögések — Jaj, a gyomrom! Jaj, ja — Jöjjön, hazavezetem. — Nem, nem, hátha csitul ja... permetezni kell! Panni vezetné, az apja n radna, „véletlenül” odakorc lyozik az elnök, szóra-szó, amikor Panni az üres kordé lyal megtérül a faluból, K vács Boldizsár odaszólítja Zetorhoz, melyet a beteg 1 lyett vezet. — Édesapád? — kérdezi le. — Azt mondta, nyugszik fájás. — Nagyon nagy beteg hallod, reggel beviszem a k< házba. — S tőrnek beillő sze rehányással: — Lenne lelket egyedül hagyni?! Felneve nagy házat rakott, fészket lányának, ahogy ő maga mór ta, és ti elmennétek albérlőn a messzi idegenbe?! Panni már pityereg: — Hiszen, ha Pista is ... — Pista, Pista. A légé menjen a lány, ne a lány a gény után! — És az elnök elvtárs. 2 torra tenné, ha visszajönn —- Mit gondolsz, zetöros lehetek az elnökség meg a ke visel őség mellett? Lnká násznagy! — Hát akkor..; — Hát akkor, eredj elébe,« kapaszkodik felfelé a domb A leány rohan utána. Lihe ve kérleli: — Maradj Itthon, Pista! A legény elhallgatja, ho kitellett Pesten a farsang, i kább szabódik, hogy növelje rangját: — Ebben a tök faluba; Ugyan no, játszd meg magad Panni akaratosan dobbant: —- Akkor visszaadom a gy rűd. Édesapám beteg. A vőlegény hátráma. „E szén, ha a Zetorhoz visszak rülhetnék” — gondolja, de 1 mondania nem keil, az ein- megelőzi. — Te, Pista — mondja ke vesen —, ugyan permete már meg ezt a két fasort. Gy lésre kell mennem Tatárves tőre. Ha meggondolnád, ak rajta is maradhatsz! Pista nyeregbe száll, Pan melléje — elég széles a zetc ülés —, s ahogy indulnak domb oldalán lefelé, szín aranyában fürdeti őket a ma ciusi nap. Az elnököt is, pedig ő elgo dolkozva áll a kordély melle Azután felszáll a kordéilyi megnoszogatja a lovat, s éli dúl a szomszéd falu felé. Há tál a nyugatnak bukó naphc mely még mindig színpad« szépíti a márciusi határt, he ott a teremtő élet békés tavas hadjáratát vívják rajta az er berek... A sípok elhallgattak. A hirtelen lökéstől a doboló legény lebukott a szekrényről, jócsíkán becsípett, barátai azonban röptében elkapták. A vőlegény bátyja nyilván elfeledke«tt arról, hogy autóba ül, hirtelen felpattant a helyéről, és fájdalmasan beütötte a fejét. — Miért álltái meg?! — för- medt rá a sofőrre. — Indíts! — Nyomás! Menjünk már tovább! — kiabálták hátulról íiS. Az út közepén az első Volga előtt egy alacsony, széles vál- lú legény állt, olajtól fénylő, fakó zubbonyban. A nyűtt katonaing félig eltakarta fekete lovaglónadrágját. Csontos, kissé durva az arca, de valamitől mégis nagyon kellemes benyomást keltett. Bozontos, dús, barna haja rendetlenül hullott a homlokára. — Samil! — Samil megállította a menetet! — Lehetetlen! Egymás után pattantak fel az ajtók, a vendégek kinéztek az útra és csodálkozva összesúgtak. — Hát ez meghibbant?! — Hagyjátok. Fáj szegénynek a szível — Miért nem kergetik már el?! — Hát próbáld csak meg, ha olyan nagy legény vagy! Az ilyent ugyan el nem mozdítod! A vendégek a kocsi köré F* gyűltek és szótlanul mustrál gatták a legényt. Az jjpeg csak állt szélesen szétverni lábbal, csípőre tett kézzel, és kihívóan nézett jobbra-balra. Mindenki hallgatott A rendőrparancsnok dühösen feltépte az ajtót, menet közben még gyorsan bedugta a pisztolyt a táskába, azután odafordult Sámlihoz: — Miért állítottad meg a menetet? Mi?! — Már elnézést, parancsnok elvtárs, de most én parancsolok! — A násznagy csendesen rátette a kezét Samil vállára. — Jól van, jól. — Aztán az egyik legényhez fordult: — Hozzatok csak ide valami ajándékot! De valami szépet, értékeset! Egy pere múlva már vissza is jött a legény egy nagy fehér sállal, amely hosszú bojtokkal volt feldíszítve. A násznagy meglobogtatta és ünnepélyes mozdulattal Samil vállára borította: — Vedd el! Ez a te ajándékod. Samilnak kicsit megremegett az ajka, sötét szemében gúnyos fény csillant fel. Ráérősen levette a sálat a válláról, és odanyújtotta a násznagynak: — Miért ez a sietség? Előbb valaki mérkőzzék meg velem! — És ha köztünk nincs olyan«? Ha senki sincs olyan erős, mint te? — Keressetek csak, biztosan akad, A násznagy megfordult, és végignézett az elcsendesedett tömegen: — Nos, mi van? Nincs vállalkozó? Senki sem válaszolt. Az emberek összesúgtak, kíváncsian a menyasszony kocsija félé pillantottak. Az a fehér fátyol alatt Ö6sregömyedve hasztalanul igyekeztek az elülső ülés mögött elrejtőzni. A vőlegény bíborvörösen, le- sütött szemmel ült, a vőfély meg egy szőke, keskeny vállú fiatalember — hol elsápadt, hol meg elpirult a feündulteágtól. A klubból és a szomszédos házakból kijötték a kíváncsiskodók és tisztes távolból figyelték, mi történik. Száz meg száz szempár tapadt Sámlira, ö pedig csak állt a félzaklatott tömeg közepén csípőre tett kézzel, és farkasszemet nézett a násznaggyal: — Nem megyeik el addig, míg valaki ki nem áll velem. Az első kocsi ajtaja hirtelen kivágódott. A vőfély Samilhoz ugrott és a dühtől akadozva rákiáltott: — Mi az ördög kéü neked? Mi? Hiszen már hallottad, nincs köztünk olyan bivaly, mint te! Az ajándékodat már megkaptad! Mit lábatlankodsz itt? Samil kissé elfehéredett, de a körülötte állókra ugyanolyan nyugodt, szemtelen gúnnyal nérett: — Ez így szokás. Nem én találtam ki. Ha egyszer elvágják a lakodalmas menet útját —- meg kell verekedni! A vőlegény egyik barátja — szintén tanár, himlőhelyes arcú, hosszú fiatalember — dülöngélve előre jött: — No lám! Párbajra szoty- tyant kedve! Korunk Don Qui- hote-jal R« Samil nem hallhatta “ ezeket a osúfondáros szavakat A násznagy meg a vőfély körülfogtak: — Viselkedj rendesen, már úgyis szégyent hoztál ránk! — sziszegte indulatosan a fülébe a vőfély. — Más helyet nem találtál, hogy az erőddel hencegj?! — Na ne gyerékeékedj. Sárnál. Nem vagy már kölyök — súgta a násznagy. — Kiváló traktorista, egykori páncélos! Nem látod, milyen állapotban van a parancsnok? Lakodalom helyett temetést akarsz? Samil nemigen figyelt arra, hogy azok ketten mit sugdosnak neki. Egy járt a fejében, mindig csak egy: Zehre nem szereti a vőlegényét. Nem a nyápic, sápadt arcú legény tetszett meg neki, hanem a gazdag rokonság. A leendő apósnak fehér, emeletes háza van, abban meg fényezett bútorokkal berendezett szobák. Bosz- szút áll a lányon! A vidám ünnep kellős közepén emlékezteti magára a hűtlent! De ez még túlságosan is kevé9, többet érdemelne! Samil körülnézett, és a vendégek között meglátott néhány traktoristát — majdnem elvesztette a fejét: meglepte, hogy barátai is itt vannak. De aztán mosolyt erőltetett az arcára, kihúza magát, és a násznagy elé lépett: — Nos hát, úgy látszik, az Ifjú férjjel kell megverekednem. A vőlegény bátyja Samilra akarta vetni magát. De sikerült lefogni és betuszkolni a kocsiba. A tér felzúdult: — Takarodj az útból! — Hajts a nyakára! — Szálljunk már be! Samil hallgatott, a lába elé nézett. Az autók dudái hisztérikusan felbőgtek. Az első Volga már-már elindult, de azonnal meg is állt, kereke beleütközött Samil térdébe. A kocsi ragyogóra fényesített ablakai mögül dühösen villogott a násznagy tekintete, a vőfély halottsápadtan ült Mereven Samilt nézték. Az felemelte a fejét s ránézett a vőfélyre. S a férfi, aki az előbb még érthetetlen konoksággal botrányt akart okozni, most lassan, lesregett fejjel elindult az út szélén álló traktoristák felé. — Néki sem jobb, mint nekem — mondta csendesen. — Kinek, Samil? Kinek? Camil semmit sem vála- ** szolt. Mert talán el lehet azt mondani, milyen végtelen bánatot, milyen reménytelenséget látott meg az imént a vőlegény szemében — ennek a csendes fiatalembernek a szemében, aki mindenben ártatlan, a saját tehetetlenségét kivéve. Lassú, nehézkes lépteivel kijött a tömegből, végigment a falun, azután elindult a távolban fehérlő munkásszállás felé. A traktoristák csendben követték. A lakodalmas menet meg folytatta az útját. A násznagy kinyitotta a kocsiajtót, és derékig kihajolva dühösen a teherautó felé kiáltott: — ZeaáU A harsogó figyelmeztetés felélénkültek a zenészek, nagy igyekezettel kezdték fújni a sípokat. De egy pe múlva újból elhallgattak. A fehér fátyol alatt összeh zódva keservesen sírt a men asszony. Most senki sem \ gasztalta. A rendőrparancsnok m nem lövöldözött. Egyik cigar« tát szívta a másik után. Nj tott pisztolytáskája nagyok csattant, amikor a kocsi káty ba hajtott. A lakodalmas menet elhag ta a gyapotmezőket, majd szomszéd falu határáig hala« Azután visszafordultak, j autók ünnepélyes lassúsága gördültek a vőlegény háza e Az első Volga lefékerett a te nác előtt. A násznagy kiszáj a megszokott mozdulattal sin tott végig bajuszán, de azut hirtelen megdermedt a keze levegőben: a teherautó kivét lével, ahol a muzsikusok ülte meg a menyasszony Volgáj kivéve — minden autó itr volt — Hát ez mi? Hová tűnte' Senki sem felelt. A nászna néhány percig tűnődve szege te tekintetét egy pontra, azt odafordult a «nészekhez, fáradt mozdulattal intett. — Mi van veletek? Játssz tok! Zenét! Es a zenésreknek játs* “ niuk kellett. Mert a 1 kodalom az lakodalom. S n lyen lat -■ lalom az, muzsikás nélkül?! Fordított«: Kolonies Ágner
