Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-03 / 79. szám
Apa és fia, anya és lányi: Önmagukról beszélnek, életkö- rülményeikről, trágyáikról, gondjaikról. Csupán annyi a különbség a két korosztály esetében, hogy a felnőttek is saját fiatalságukra emlékeznek. Azokra az időkre, amikor ők voltak húszévesek. Igyekeztünk az általánosra jellemző életsorsokat kiválasztani. méghozzá úgy, hogy a nagy többség, a milliók átlagát mutathassuk meg. A fiú: ifj. Decsi József, szakmunkás. Autószerelő. A szüleinél lakik, kétszobá , kertes családi házban. Havi Jövedelme 1200—1300 forint. A pénzt hazaadja. A családi kasszából elégíti ki igényeit. Tv-jük nincs, csak rádiójuk és két kerékpárjuk. Szívesen vásárol könyveket, különösen Jókait Petőfit és Rejtőt szereti. A munkaruhán kívül négy öltönye, három kabátja lóg a szekrényben, cipő és fehérnemű annyi, hogy a számát sem tudja hirtelen megmondani. — Mit szeretne sürgősen megkapni? — Egy 250-es Jawa motor- kerékpárt. Otthon megígérték, hogy jövőre meglesz. Aztán szeretném az MHS-ben a hivatásos gépkocsivezetői tanfolyamot elvégezni. Más kívánságom nincs. — Mivel tölti a szabad idejét? — Két barátommal moziba Járok, hét végén táncolunk, szórakozunk. Biliárd, sakk, kártya, futballmecs. Néha egy pohár sör. A szeszt nem szeretjük. Nyáron utcabajnoksá- got rendezünk kispályás labdarúgásban. Ha színházi előadás van, azt is megnézzük Jól érezzük magunkat, mindenünk megvan. — Későbbi tervei? — Később, ha már ki szórakoztam magam, elvégzem a gimnáziumot, mert tudom, az élet nemcsak játékból áll. A nősülés?... Majd, ráérek még. ★ Az apa: id. Decsi József. szakmunkás géplakatos. Egy szoba-konyhás lakásban nőtt fel. Amikor szakmunkás lett, összesen egy öltönye és egy téli kabátja volt. amit egy pár hétköznapi és egy pár ünnepi cipő egészített ki. Inge soha sem volt több háromnégynél. Pesten dolgozott, havonta ötven pengőt keresett. Ha nagyon spórolt, havonta tíz pengőt tudott magára költeni. Egy fél év alatt tudott annyit félretenni, hogy egy öltöny konfekciós ruhát megvegyen. De akkor mást nem tudott vásárolni. Egy kerékpárt vett egyéves részletre. — Naponta legfeljebb egyszer ettem főtt ételt egy talponállóban: leves, főzelék, fél főtt tojással. Ritkán egy kisfröcs jutott hozzá. Annyit soha sem tudtam enni, hogy igazán jóllakhattam volna. Vacsora hol volt, hol nem volt. Szórakozás? Hetenként egyszer mozi, nagy ünnepeken tánc. Egy üveg családi ittunk meg hárman, mert többre nem tellett, ha a haverokkal beültünk valahová. Jó volt egy kis kikapcsolódás néha. Nagyon szerettem volna egy motorkerékpárt, de ez csak álom volt akkor. Könyv? Tízfilléres ponyvára futotta a keresetemből. A magányos órákat ez töltötte ki. Amíg olvastam, nem gondoltam magamra. Aztán jött a háború, a front Ez volt az én fiatalságom. ★ A lány: Szalkay Anna, szakmunkás, gimnáziumban érettségizett. Szüleinél lakik, kétszobás, félkomfortos házban. Havi keresete 950 forint. Könyveket rendszeresen vásárol. Garai Gábor, Baranyi Ferenc, József Attila, Ady Endre, Váci Mihály köteteit veszi meg. Otthon segít a házi munkában. Szabad idejének Jó részét a versek töltik meg. — Mi a kívánsága? — Szeretnék több fizetést. Könyveket vennék és ruhákat. Van két kosztümöm, de az kevés. Van négy pulcsim, de az kevés. Van 9—10 ruhám, de az kevés. Cipő. táska?... Van bőven, de az is kevés. Aztán utaznék, Olaszországba. Angliába, hogy megismerhessem ezeket az országokat. Autó nem kell, mert az ma már „közhely”. Jó lenne rendszeresen járni színházba és koncertekre. — Mit szeretne rövid Időn belül elérni ? — Marxista esti egyetemre szeretnék beiratkozni, de egyelőre a munkakörülményeim nem teszik lehetővé. Aztán egy-egy bútordarabot szeretnék vásárolni, mert a férjhez- menetel, ugye.. .1 Más nincs is. ★ Az anya: Szalkay Istvánni, lánykori neve Erdélyi Anna. Amikor 6 húszéves volt, egy szoba-konyhás lakásban élt hatodmagával. Édesapja a vasútnál dolgozott. Varrónő lett pedig tanítónő szeretett volna lenni, de a tanuláshoz nem volt a szülőknek elég jövedelmük. Amíg iskolába járt, mindig az elsők között emlegették. A katedra helyett azonban csak a varrógépig jutott el. — A családban öten kerestünk, apám még harmados kukoricaföldet is vállalt, de csak annyi pénzünk volt, amennyi a megélhetéshez kellett. A ruhát magunknak vártuk. A szórakozásunk abbéi állt, hogy havonta egyszer elmentünk moziba, nagy ünnepekkor bálba. Egy báhruhám! volt, azt alakítgattam, hogy fel tudjam venni. A bátyám! vett néhány könyvet, azokat i egy kis ládában tartottuk. Könyvszekrény...? Ugyani — Mit várt az élettől? — Az akkori lányok, az olyan magamfajták, csak álmodozni tudtak, elképzeléseik nem voltak az életről. Legfőbb gondjuk az volt, hogy állami alkalmazotthoz menjenek férj- | hez. Én Is így gondolkoztam. Legyen nyugdíj és biztos kenyér. Elégedettek voltunk, mert más lehetőségünk úgy sem volt. El sem tudják képzelni a mai fiatalok, milyen életet éltünk mi. Nagifon fő az, hogy a mai fiatalok már el sem tudják képzelni azokat a régi körülményeket. De hogy jobban tudják értékelni a mostani lehetőségeiket, nem árt néha felidézni a múltat Mennyit változott is a világ — szerencsére! Még sem eleget? Lehet. Rajtunk múlik, munkánkon, hogy a változás még gyorsabb legyen. G. Molnár Ferenc Jó ötlet A mióta megnlaikultak a termelőszövetkezetek • jó néhány községben úgy alakult a helyzet, hogy a közös gazdaság tagjai közül nem voltak annyian tagja a pártnak, hogy külön szervezetet alakítsanak, komoly gondot akoz a vegyes pártszervezetek létezése. Miben? Végvári Bertalan, a mezötárkányi Aranykalász Tsz elnöke nemrég egy titkári értekezlet«! szólott erről. A helyzet ugyanis az, — mint mondotta — hogy a vegyes, falusi pártszervezeteknél, boltostól kezdve a pedagógusig, a tanácsi alkalmazottól a molnárig és természetesen a termelőszövetkezetek tagjáig, a legkülönböző foglalkozású, érdeklődési körű és műveltségű emberek kerülnek össze És mivel a falu legtöbb és legnagyobb fontosságú ügye a termelőszövetkezet körül bonyolódik, olyan SöHifoPih „Fűre lépni tilos 1” (?) Azt hiszem, mindenki érzi a eím elolvasása után, hogy ez a mondái így furcsa, nem fedi a valóságot. Sokan talán arra is emlékeznek, hogy az elmúlt nyáron az egri parkok kis figyelmeztető tábláin láthattuk ezt a felírást. Ha hinnénk ennek a tiltásnak, nagy veszteség érne bennünket, hiszen kerülnünk kellene minden füves területet. A felirat azonban csak azt akarta tudtunkra adni, hogy annak a parknak tilos a füvére lépni, amelyikben a táblát elhelyezték. Ezt pedig azzal tudjuk kifejezni, ha kitesszük a határozott névelőt, tehát így „A fűre lépni tilos!” Ez a névelő — mint a neve is jelzi — a megnevezett fogalom. dolog határozottságára mutat "á. Határozottnak pedig olvan fosaimat, do'eot tekintünk. amelyet a b-séd Íveli el őzmén vekből, a beemdbely- zetből már ismerünk. Figyeljük me*? a következő mondatokat! ..Teffnao dé’n+án könyvet olvastam” — Átadtam a körvvet a barátomnak.” — Mi a különbség a kéit kifeie^és között? „Könwet olvastam”’ ez azt jelenti, bogv nem úisánot. fo.lvőú-a+of sth TVViö* maca a g%ő a tvTTt idolt. cTemhe^Úftva ezt más fc”<3l- miakkd Atad*nrn a könv- vet ”• abban vnór hm árazott is >— Irivv"''1 u*m sző A határozott névelő — mint a pé'dában láttuk — alka’mas értelmi és hangulati árny latok érzékeltetésére Sainos et ről sokan megfeledkeznek ezért vagy nem élnek a névelők adta lehetőséggel, vagy ereszül használják őket. Nézzünk még meg néhány tipikus példát! „Fenti példák mutatják, hogy...” — „E!nök az ülést bezárja.” — „Előadó válaszol a feltett kérdésekre.” — Ezekben a mondatokban a „fenti példák” az „elnök” az „előadó” szavak az ismert példákra. az ismert elnökre, az ismert előadóra vonatkoznak, tehát használni kellett volna a határozott névelőt. — „K rakat 1 rendezés alatt.” — Mivel itt is| ismert kirakatról, a feliratot? kievő áruház kirakatáról van szó, helvesen így írjuk: „A ki-! rakat rendezés alatt.” } A határozott névelő értelem-* megkülönböztető szerepét jól* mutatják a következő példák: „Éjjel lehűl a levegő.” De: „Az éjjel lehűl a levegő.” — Nem szorul bővebb magyaré-1 zatra, hogy az első mondat ál- * ta’ában éjjel, éjszakánként je-5 lentésű. míg a második a kö-l vetkező éjszakát jelenti. — J „Fát. szenet főlépcsőn szállífa-t ni tilos.” — Ez a felirat is ál-J taláros érvényű, ame'y nun-; den főlépcsőre vonatkozik. Ha ; csak e°v adott bérház főiép-,, csőiére gondolunk akkor így j keli ima znunk; ..A főlép- í csőn fát, szenet szállítani ti- f los.” , } Szólunk kell arról, hogy £ vannak közmondásaink: is, ^ 7pn^'hroV'bc'r pince rrivriö ott. ahol ma5 n vei vérzőkön k azt kí- “rt azj várat f Az elmondottakból láthatjuk, hogy a határozott nevelő hiánya írásunkat homályossá, félreért hetévé teszi, szegényül, rontja nyelvünket. Ne hagyjuk el minden ok nélkül! Fekete Péter főiskolai adjunktus .,. hogy az idő mindent megold, különösen, ha jó időről w» szó, még különösebben, ha a mi időnkről esik szó. tűnnek, pontosabban ami időnknek köszönhető, hogy sikerült megoldani olyan alapvető és sokat vitatott kérdést is, mint például azt, hogy ki a dolgozó. Igen: ki a dolgozó? Azoknak, akik nem rendelkeznek kelló visszapillantó tükörrel a történelmi szemléletet illetően, kénytelen vagyok felemlíteni, hogy voltak olyan idők — bár azok Is a mi időink voltak —, amikor meglehetősen tisztázatlan volt: kit lehet, hogyan lehet ér, miért lehet dolgozónak nev>ezni, illetőleg kit, miért és hogyan lehet dolgozónak nevezni. Ezek az idők azokkal az Időkkel kezdődtek, amikor kies, szép hazámban mindenki először antifasiszta volt, másodszor kommunista és zsidórejtegető, harmadszor pedig világéletében demokratikus ember. Nos, ebben az időben a világon mindenki dolgozó ember lett, illetőleg mindenki annak vallotta és hirdette magát. Nem kellett azonban sok víznek lefolynia sem a Tiszán, sem a Dunán, hogy kiderüljön: azért ebben az országban, ahol hárommillió engedély nélküli koldus élt, mindenki még akkor sem lehetett dolgozó, ha néhány ezer gazember Nyugatra szökött. Ekkor és átmenetileg tisztázódott, hogy például Weiss Manfréd úr nem dolgozó, de dolgozó Nagy úr, aki hagymával és puliszkával építi a hidakat, semmiképpen sem lehet dolgozónak tekinteni becsey és kisbecsei Utók falvi urat a nyolcszáz holdjával, de Csorna Gábort, aki kehes lovával próbál néhány holdacskájából életet kicsiholni, már feltétlenül annak kell tekinteni. Az idő azonban szapora léptekkel kocogott tovább történelmünk útján, történt egy s más e kocogás közben, olyannyié ra, hogy ismét felvetődött, de egészen meghökkentő módon: kit is lehet dolgozónak tekinteni. Mert kérem — tanúm rá m történelem és a jó memória —, ekkor lett dolgozó Taszilóból ét Arisztidből, de már ekkor nem kezdték dolgozónak tekinteni Kovács Pál esztergályosból lett vállalati igazgatót. Meri ugye egy igazgató az nem dolgozó. Dolgozó lett például a volt nagykereskedő, aki kiskereskedő lett egy állami vállalatnál de megszűnt dolgozó lenni a volt kiskereekedő inasa, aki ugyanennek a vállalatnak lett az igazgatója. Sőt, mi több: dolgozó lett, illetőleg továbbra is büszkén hordta a dolgozó címet a részeges, semmirekellő lumpenproletár, de ki merte volna dolgozónak nevezni a pompás utakat tervező mérnököt, a színészt, vagy pláne az újságírót. Na ugye! Ezekben az időkben sok dolgozó nem dolgozott, csak jelszavakat mondott — szerencsére még több dolgozó jelszavakat is mondott, de dolgozott is szaporán —, bízván benne, hogy minél több szép szólam, minél több mellverés, hogy 6 dolgozó, s akkor tényleg dolgozó lesz abban az országban, ahol vaió tény: dolgozónak lenni mindig a legnagyobb tisztesség volt é$ marad. Azután volt egy röpke kis idő — elég kellemetlen és gazember idő —, amikor senki sem volt dolgozó, csak teljes fizetésű állami táppénzes. Tartott ez addig, amíg a valóban dolgozók hozzá nem kezdtek dolgozva rendet teremteni és rendet teremtve dolgozni. Manapság visszatekintve erre az időre, kissé értetleneh vagyunk saját magunkkal ízemben: hogyan nem lehetett eldönteni egyszerűen és világosan, ki o dolgod? Mert manapság nagyon egyszerűen ét világosan eldöntöttük ezt a kérdést: dolgozó az, aki dolgozó. Aki becsülettel, szorgalommal dolgozik anélkül, hogy percenként felsikoltson, de kérem, én dolgozó vagyok; az. aki újat alkot, aki kiszolgál másokat, aki segít másokon anélkül, hogy minden másodpercben SZTK-igazolást kéme arról, hogy ö dolgozó. Egyszóval, minden becsit letes, hazáját, jövőjét szerető magyar állampolgár, nemre, fele kezet re és származásra nem tekintve. Igaz, ehhez nemcsak jó húszesztendőa tűnődés kellett, hanem jó húszesztendős olyan munka, amelynek nyomán nemcsak az ország külső kéjre, de belső lelki alkata is megváltó- rótt. De ez már olyan lényegtelen dolog, hogy egyébként az a véleményem, erre szót sem érdeme^ pazarolni. nóv^lő í Pn1^ T~>1 • Cj-znrfóvvv 0**nV tc b1'irrT& V^r+ i^tyv DVPT A nv-plv'“ri \ 7' cvfplífpvf-f Vörrvi onr!!?gf>V p m^ervpr «zf a* ?r?~tíiVrtf^v fnrpk-™* nem volt határozott névelő. Befaltam a maradék száraz puliszkát, levetettem a télikabátomat és betakaródzlam vele, miközben irigyen figyeltek szobatársaim, akik valami olyasfélét motyogtak, hogy búr- zsujoknak igazán semmi helyük dolgozni akaró prolik közöld. De nem törődtem velük, irigy emberek, akik rögtön Rockefellernek nézik az embert, mert van egy rendes télikabátja, amelynek megvan az eleje, hátulja, ha ujja nincs ugyan egy sem, de akkor is valóban fényűzés. De hát én már csak ilyen gigerli vagyok — sóhajtottam fel, és a fal helye felé fordultam az ágy helyén és elaludtam. Az ismeretlen nemű fehérneműm helyett a lelkiismeretem volt tiszta. így tehát nyugodtan aludtam és csámcsogó boldogság- g-1 álmodtam is. Ezt: Valamikor filmen 147őogy mieseda fantáziám iran ?! tott elegáns és jó öltöny volt rajiam, s ebben az öltönyben, késsel és villával a kezemben egy terített asztal előtt ültem. Abrosz, szalvéta, tányé- a tányéron egy gyv nyörü, egy pom pás eg• csakis álombéli nagy s ágú sertéssült. A: enyém. Egyedül. Már minthogy egyedül az enyém, aki egyedül ül az asztal mellett egy valódi ruhában. Mái éppen enni akarót- amikor belép valaki, valami ilyesfélét mond — Kedves uram, ér vagyok a postáé ... Elhoztam a beutalóját a Balatonra. — Köszönöm — mondtam tele szájje aztán unottan félreto. tani a tányért, zsebre gyűrtem a beutalót felvettem a felöltőmet, hogy sétálni induljak Bementem egy furcsa, fényes és tneieg kis helyiségbe, ahol kis csészéből kávét ittam és konyakot, pénzzel fizettem és máris induíinlcább átmentem az étkezőkocsiba, éppen úgy, mint Charles Boyer egy régi filmben, tam a vonathoz. A vonaton valamiféle tgén kényelmes ülésen kaptam helyet, de ez nekem nem tetszeti, hát miközben körülöttev. felöltözött és jól öltözött emberek nevettek ittak, ettek és volt. aki unatkozott, sót egyvalaki panaszkodott is, dt nem értettem pontosan, hogy mire ... Ékkőt jöt a pincér, egy hatalmas bécsit tett elém prított burgonyával é: céklával, s megkérdezte, sört, bort, fröccsöt vagy ásványvizet a ka rok-e, amin én, nen tudom miért, rendkívül nagyot röhögtem ... — Van pofája njéj álmában is röhögni — ébredtem fel az írig] megjegyzésre. — Tudjátok mit il modtam? Fogalmától sincs róla ... Vonatai utaztam üdülni a Bala tonra és étkezőkocsi ban ettem bécsit és i pincér megkérdezte hogy mit iszom utá na... — Pofa be... be lond fantaszta! — fa kaátak sírva körülöt tem, de az egyik meg kérdezte: — Te, milyennek át modtad a bécsit’ Bog néz ki, én már rége elfelejtettem... {egri fura helyzet állt el®, hogy a párttagok jó része nem tudott érdemben hozzászólni a taggyűlések vitáiban. Mert hogyan is lehet elkívánni, hogy a boltos tökéletesen ismerje a legújabb agrotechnikai eljárásokat, a pedagógus a baromfi- táp-ellátós problémáit, a tanácsi alkalmazott az amortizációé alap felhasználásának lehetőségeit? Persze, aki falun lakik s családjából valaki dolgozik a közösben, hallgatja az előadásokat, vitákat, óhatatlanul ért valamit ezekhez a dolgokhoz ... De nem eléggé. Ezért fogadták elismeréssel a füzesabonyi járás titkári értekezletének részvevői azt az ötletet. amelyet Mezőtárkápyban valósították meg Ott ugyanis szintén gyakran kerül sor termelőszövetkezet! ügyek vitatáséra a párttagság fóruma előtt, s hegy érdemben és hasznosan szólhassanak hozzá azok a kommnnisfáv is. akik nem a termelőszövetkezetben dolgoznak. elhatározták, hogy sorra meghívják őket a helyt közös gazd aság minden fon to* eseményére, összejövetelére. így vesznek részt a munkacsapat- megbeszéléídől kezdve a bri- gádértekez!etekig, a közgyűléstől a küldöttgyűlésig, a vezetőségi üléstől a röpgyűlésíg, hogy közvetlenül ismerkedhessenek meg a szövetkezeti gazdálkodás eredményeivel, gondjaival, s több segítséget adhassanak azok megoldásához. A titkárok között egyöntetű volt a vélemény: nagyon jó ez a mezőtárkányi ötlet Nem véletlenük K. E. ICfsft itomsecSéBc — Beát srslllgi
