Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-03 / 79. szám

Rendhagyó kiállítás ALAPJÁBAN VÉVE ipar­művészeti tárgyak sorakoztak egymás mellett ezen a kiállí­táson. A soron lévő divatnak megfelelően: kovácsolt vas, il­letve hajlított lemezből készí­tett gyertyatartók, rafiadíszes álló- és hangulatlámpák, vala­mint néhány egészen érdekes lemezdomiborítás. Mi lehet a rendhagyó ezen a kiállításon? Az, hogy a tárgyakat meg lehetett vásárolni? Aligha. Az, hogy a tárgyakat néhány órán belül szétkapkodták a vásárlók? Ez már feltűnő je­lenség, de még . önmagában nem rendhagyó eset. Ha csak háromig lehetne ta­lálgatni, akkor is meg kellene végre oldani a „rejtélyt”. Te­hát: a kiállítást a gyöngyösi Bugát Pál Kórház klubtermé­ben rendezték meg, a tárgya­kat pedig a rehabilitáció je­gyében a munkaterápiás be­tegek készítették. Kivéve a le­mezdomborításokat, amelyek Kökény Gyula főápoló mun­kái. Bevalljuk, a kiállítás csak ürügy arra, hogy a rehabilitá­cióval összefüggésben néhány gondolatot elmondjunk, hogy a rehabilitáció lehetőségére, hasznosságára felhívjuk a fi­gyelmet. Mert szükség van er­re. Szenzációként is tálalhat­nánk ezt a témát úgy, hogy az országban Gyöngyös az a második helység, ahol a sú­lyos alkoholizmusban és a sze­mélyi negatívizmusban szen- vendő betegeket a rendszere­sen végzett munka segítségé­vel igyekeznek az orvosok, a betegápolók a gyógyulás útján elindítani. Ezeknek a betegek­nek a sorsa azonban nem le­het szenzáció tárgya. De lehet és az is — a humanizmus bi­zonyítéka. NE FANYALOGJUNK a té­nyéktől. Mondjuk ki: ez a be­tegség létezik, az Ide gsérül teli száma, a mozgásgátoltak szá­ma olyan tény, amivel szem­be kell néznünk, hogy segít­hessünk rajtuk. Nem könnyű feladat a segítés társadalmi méretű biztosítása, me'rt elvi­leg ugyan mindek! elfogadja szükségességét, de a gyakor­latban a vállalatok, üzemek vezetői már húzódoznak a re­habilitációtól: nem lelkesed­nek egy „gyógyultan távozott” dolgozó munkába állításáért. Bizonyos előítéletek még mun­kálnak bennünk. Statisztikai adatokat kelle­ne felsorolni annak bizonyítá­sára, hogy milyen fontos tár­sadalmi, népgazdasági érdek, de emberi kötelesség az inté­zetből elbocsátott emberek munkához való jogának bizto­sítása. Nos, a mostani rendhagyó ki­állítás azt bizonyította, hogy a rehabilitáció reális lehető­ség. A munka gyógyító eszköz. Azok, akik a gyertyatartókat és a lámpákat elkészítették, nem passzív tagjai már a tár­sadalomnak. Ha csak a prak­tikus oldalt nézzük: már képe­sek javakat előállítani, hasz­nos tevékenységet folytatni. Ha másként nem — felügyelet mellett, bent az intézetben lé­tesített munkaterápiás napkö­zi otthon keretében. Mi kell azonban elihez? SEGÍTSÉG, MÉG TÖBB se­gítség. mint eddig, Összefogás és gyakorlati tevékenység. Hihetetlen, hogy milyen egy­szerű, majdnem azt mondhat­nánk: primitív komimén yek között dolgoznak a betegek. Kalapács, vaslemez, asztal,, jó­szívvel "juttatott hulladék­anyag az összes lehetőségük. Pedig, ha csak a Gyöngyösön lévő üzemek vezetői széjjel­néznének a gyár kerítésén be­lül, mennyi olyan szerszámot, anyagot tudnának adni, ami nekik már érdektelen. Micso­da „kincs” lenne ez a munka­terápiás műhely számára! És nemcsak a lakatosmü- hely, hanem a cipész, a szabó* a kőműves, de még egy sor más szakma műhelyének lét­rehozása is jó volna. Alig kel­lene ezekhez forint. Csak a szándék ónmagában is valósá­gos csodát művelhetne. A gyógyintézeten belül is van mód arra, hogy a kerítés mellett húzódó féltetós színek* kamrák műhelyekké válhas­sanak. Mert ma még csak húsz em­bert tudott a kórház néhány hónap alatt a munka segítsé­gével visszaadni a hasznos életnek, de holnapra megsok­szorozódhat a számuk, ha a társadalmi figyelem és a fele­lősség patronálja őket. Társa­dalmi rendünk alaptörvénye is parancsolólag írja elő a szá­munkra ennek a gondoskodás­nak a biztosítását. VÉGÜL ÁLLJON ITT Dr. Bóczán János főorvos neve, aki alig néhány hónap alatt, amió­ta az osztály élére került, meg­teremtette ennek a rendhagyó kiállításnak a lehetőségét. A gyertyatartók, az asztali és ál­lólámpák őt igazolják. (gmif) „cJiz éjszaka es odúi...” a fekete színpadon Az Egerben megrendezett X. bábjátékos táj konferencia háromnapos programja vasár­nap ért véget. A megyeszék­helyre érkezett több csoport között reprezentált maga a megyei művelődési ház és az SZMT-kultúrotthon által tá­mogatott egri bábcsoport is: április 1-én este Weöres Sán­dor versei alapján összeállított műsorral mutatkozott be — közös rendezésben az Egri Me­gyei Színpaddal. „Az éjszaka csodái...” — ez volt a címe a műsornak, mely Pilisy Elememé és Szívós Jó­zsef rendezői munkáját dicsé­ri. Nem nehéz eldönteni, hogy a bábjáték szerepe csupán il­lusztrációja volt-e a „fekete színpadon” egy éjszaka-iille­tett verscsokort ötletes rende­zésben bemutató irodalmi színpadi műsornak, vagy mint érdekes, társművészi kiegészí­tő játszott szerepet — a dön­tés mindenképpen az utóbbi javára szól. Pilisy Elemérné, a csoport vezetője, új lehető­ségeket, formákat keresett és talált a bábjátékban a fekeíe- színpad-megoldással. A sötét­ben fluoreszkáló, inkább jel­zett figurák egy-egy elmon­dott, vagy megzenésített Weö- res-vers gondolatából szület­Dokumentum-regény xm. Annyi mindenesetre kiderült b helyzetértékelésből, hogy a magyarországi fronton is egy­re súlyosabbá vált a németek helyzete A front körülbelül az 1938 évi magyar határok mentén húzódott, de az oro­szok már néhány helyen át­törték a német és magyar csa­patokból álló vonalakat. S amikor a Lutfwaffe képvise­lője tette meg jelentését Kide­rült, hogv Magyarországot napról napra súlyos bombjtá- madások érik, amerikai, angol és szovjet gépek bombázzák a vasúti csomópontokat, össze­vonási körleteket, német csa­patokat, s ezt a Luftwaffe va­dászgépei már nehezíteni is alig tudják, nemhogy megaka­dályozni. Hitler még inkább elvesztet­te türelmét: — Több precizitást kérek! — üvöltött a jelentést tevő repülőezredesre. Az pedig tel­jesen belebonyolódott a be­szédbe. Annyit már Skorzeny is tudott, hogy a vereségeket, kudarcokat, nehézségeket nem szabad „egyenesen” megmon­dani Hitlernek, mert sokszor arra haragszik meg, aki a rossz hírt közli vele. így hát mindenki köntörfalazott, s egy-egy nagyobb veszteség után a tábornokok valóságos haditanácsot ültek, hogy ki­dolgozzák: miként hozzák a rossz hírt Hitler tudomására. A repülőezredes még két mondatot mondhatott, aztán a Führer evetlen kézmozdulat­tal megállította, s megvetően elfordult. Skorzenv egv nilia- r.atig őszintén sainélta őt: a tiszt úgy remegett, mint az egér a kandúr előtt. Jodl tábornagy intett, hogy Skorzenv haevia el a termet A maffvarorszócd helvzet elem­zése befeipződött. más frontok kerültek sorra; s ekkor már nem volt szükség a Sturm- í-Dn-ief’hrer jelenlétére. Azokban a napokban Skor- ■’“tivnek alkalma volt megis­mernie nemeezk a magvaror- szági katonai, hanem a politi­kai bai.v7etet is. A Führer rendkívül nvugtalankodott amiatt, hogy utolsó szövetsé­gese, Horthy is különbekét köt. s hátat fordít Németor­szágnak Üinthb és újabb táv­iratokkal ostromolia magvar- országi telihatalmú megbízott­ját. Veesenmayert, hogy önt­sön tiszta vizet a pohárba, szerezzen biztosítékokat arra, hogy a magyarok továbbra is kitartanak az ő oldalukon. Veesenmayer ismételten azt jelenti, hogy a Lakatos-kor­mány ugyan német szempont­ból nem a legkívánatosabb, de a jelenlegi magyarországi helyzetben még mindig ez a legjobb megoldás. A Lakatos­kormány egyelőre tovább har­col, éppen most jelentek meg újabb parancsok az erdélyi front megerősítésére, a kor­mány újabb erőfeszítéseiét tesz a hadsereg erejének fo­kozására, s a kormányzó egyébként is megígérte neki, Veesenmayernek, hogy mie­lőtt bármit tennének, hű fegy­vertársként közük a szövet­ségeseikkel. Skorzenv azt is megtudta, hogy Veesenmaver jelentései­vel ellentétben Winkelmann és különösen Höttl. Schellenberg, Kaltenbrunner és Himmler út­ién sürgeti, hogy Hitler dönt­sön végre a kormányzó eltá­volítása ügyében. Winkelmann — Höttl adatai alapján — új­ra feljelentette Veesenmayert Hitlernél. Azzal vádolta, hogy a Führer magyarországi telj­hatalmú megbízottja túlságo­san is kesztyűs kézzel bánik a magvarokkal, túl nagv meg­értést mutat irántuk, ahelyett, hogv végre ő is rátörnie: Ma- oi-rjrot-szág csalt akkor lesz teljesen stabil német sz^m- nontból. ha a nyilasokat. Szá- lasit juttatják uralomra. A fdiolentés Ribbentcophoz ke­rült, neki adta át Hitler, s a külügyminiszter is hajlott rá. hogy az állományába tartozó Veesenmayerrel szemben az SS-nek s a Gestapónak, vagyis Winkelmannak és Höttlnek a pártját fogja. Egyelőre azon­ban Veesenmayert nem ren­delték a főhadiszállásra, hegy új utasításokkal lássák el. A magyarországi helyzet miatt jobbnak látták, ha egyelőre Budapesten marad. A Sturmbannführer jelenlé­te a konferenciákon egyre ter­mészetesebbé vált. A harma­dik napon már akkor sem küldték ki, amikor más fron­tok helyzetét vitatták meg. Egy ezredes nyíltan meg­mondta Hitler előtt, mennyire válságos a helyzet a lengyel fronton. 1967. április 3., hétfő A Führer — kivételesen ült a jelentés alatt — felugrott és torkaszakadtából ordítani kez­dett: — Miért nem mondták ezt meg nekem előbb? Felmarkolta az asztalról szí­nes ceruzáit, s az egészet az asztalra vágta. Jodl és Keitel teljes tábornoki díszben ug-' rótt, hogy a vezéri irónokat felszedegessék az asztal alól. Közben Hitler tovább üvöl­tött: — Jodl, maga egy hülye! Keitel, maga mindig hazudik nekem! A Luftwaffe nem ér sz.. t sem! Jodl és Keitel, miután be­fejezték a ceruzák összeszedé- sét, feszes vigyázzba vágták magukat, meg sem moccantak, úgy hallgatták, amint Hitler szidalmazza őket. S amilyen ijesztő módon dühbe gurult Hitler, ugyan­ilyen ijesztő módon hirtelen visszanyerte önuralmát. A tá­bornokok iránti megvetése jeléül egy alezredeshez for­dult és gyors egymásutánban több technikai kérdést inté­zett hozzá: — Vannak még tartaléka­ink?. .. Nem tudunk lőszer­szállítmányt idejében ocla- irányítani?. .. Van a közei­ben utász egy­ség? És hozzáfo­gott ahhoz, hogy toldoz- zon-foldozzon, megpróbálja a frontok lyu­kait betömni. Senki sem tudta, mikor Kez­dődik a következő dühroham. Mindenki fellélegzett, amikor Hitler a konferencia végét telezte. Keitel és Jodl is ki­felé indult volna, de Hitler kijelentette: — Jodl és Keitel maradja- „ naki Küldjék be R'bbentropot és Himmlert is! Skorzenyhez lépett, s jólle­het, szinte ágaskodnia kellett megfogta a Sturmbannführer vállát: (Folytatjuk) tek, s mozgásuk az érzelmi hullámok mozgása volt... Ta­lán így lenne a legtalálóbb a megfogalmazás: a vers kivál­totta látható impressziók vol­tak. A „Száncsengő” bájos so­rait hallotta a közönség, s köz­ben a színpadon hullt a hó... Hasonlóan szép és ötletes volt a „Déli felhők”, a „Galagonya” és a„Regélő” bemutatása. A „Gáspár” szellemes, játékos megoldása külön említésre méltó. Szólt a vers, s a fekete színpadon fluoreszkáló betűk jelentek meg — „Gáspár” — majd a betűk kis faluvá vál­toztak a gyermekrajzok ked­vességével, hogy később egy fiú és egy lány legyen belő­lük ... A taps megérdemelt volt, mi ­ként megérdemelték a megyei színpad fellépő tagjai is: Da­rabos Zsolt. Kobolák Anna, Se­bestyén Mária, Nagy Edit és Morvái Magda. Sajnos néhány szóval a kö­zönségről is meg kell emlé­keznünk: a közönség a tá.jkon- ferencia nagyszámú részvevői­ből állt, akik valamennyien művelői a bábjáték utóbbi idő­ben egyre népszerűbbé váló, a megillető helyet lassan újra el- teciain műfajtának — ez a kö­zönség azonban fegyelmezet­lensége, figyelmetlensége, egy konferencia résztvevői részé­ről különösen váratlan maga­tartásával, komolytalanságá­val vált említésre méltóvá... (kátai) Gyöngyösi xenei hetek Felszabadulásunk évforduló­jának estéjén, április 4-én ke­rül sor a már hagyományos gyöngyösi zenei hetek prog­ramjának első előadására. Banda Ede csellóestjén Mu- szorszkij, Bach és Beethoven művei szólalnak meg. Közre­működik a Városi Művelődési Ház Szimfonikus Zenekara, ve­zényel Záborszky József, az Állami Zeneiskola igazgatója. Április 16-án az észak-ma gyarország'i zeneiskolai zene­karok fesztiválja lesz a követ­kező rendezvény, amelyen a gyöngyösi zenekar mellett Sal­gótarján, Ózd, Miskolc, Mező­kövesd, Hatvan, Rudabánya, Eger fiatalokból álló együtte­sei lépnek a közönség elé. Május 3-án a mester Tátrai Vilmos és tanítványa, a gyön­gyösi származású Fehér Valé­ria hegedűkoncertje hangzik fel Zongorán kísér Bálint Ág­nes. Ugyanekkor hallhatjuk egy másik mester HambalVó Edit és tanítványa, Koncz Tamás zongora-hangversenyét. Az I. ifjúsági dalosünnep időpontja május 27., majd egy nappal később a IX. gyöngyösi dalosünnep kerül sorra. Június 4-én a városi szabad­téri színpad ad helyet a záró1- hangversenynek, amely Gyön­gyös zenei életét reprezentál* ja majd. A tudományos munka szer­ves részeként kell említeni azokat a konferenciákat is, amelyeket a különböző orvos- tudományi társaságok nagy előszeretettel rendesnek meg Egerben, az egri kórház szak­embereinek közreműködésével és szervezésével. Ezeken a kon­ferenciákon tudományos elő­adásokkal vesznek részt az egri szakorvosok. Miskolcon pedig — a legutóbbi ideg- és elme­gyógyászati kongresszuson — az egri kórház szakemberei öt előadást tartották. A TUDOMÁNYOS élet szer­vezésében és irányításában is szerepet játszik az egri kórház, túl a megyei viszonylaton is. A kórház igazgatója, dr. Osváth Gábor tagja a Medicina Egész­ségügyi Könyvkiadó szerkesz­tő tanácsának, amely a tudo­mányos könyvkiadás program­ját, tematikáját határozza meg. Tudományos igényű és szintű újítások is találhatók az egri kórházban. Dr. Varga Béla, az ovostudományok kandidátusa, színlátást vizsgáló készüléket szerkesztett, amelyet az Egész­ségügyi Minisztérium elfoga­dott. A készülék kiadás alatt áll. Azt is a gyakorlati és a tu­dományos munka összefonódó eredményeként kell elkönyvel­ni, hogy a megyei vezető szak­főorvosok az idén Egerben ren­dezik meg szokásos munkaérte­kezletüket és tanulmányozzák majd az elmebetegek korszerű ápolásának és gyógykezelésé­nek itt kialakult módszereit A kórház igazgatójával foly­tatott beszélgetésünk során felelevenedett az a siker is, amelyet az 1964-ben kiadott évkönyv jelentett Nem lenne felesleges és a beléfektetett anyagi áldozatot bőségesen visszakamatoztatná, ha a kór­házban folyó tudományos mun­ka ismét egy ilyen tekintélyt szerző és hasznot hajtó fórum­hoz jutna. Kellene ezt a nemes és minden eredményével a gyógyítást szolgáló tudományos fáradozást ilyen fórummal is segíteni s éppen ott, ahol száz ágyra nem egészen nyolc orvos jut — az ideális tíz helyett. S ahol nagy hivatásszeretettel és a tudományos kutatás iránti igénnyel jelentkezik a fiatal orvosgeneráció — dr. Kovalko- vits Istvánt, dr. Frey Józsefet és dr. Ficzere Ottót említve az eddigieken kívül és a teljes­ségre nem törekedve — ott el­fér a biztatás, a támogatás a még jobb egészségügyi viszo­nyok megteremtésére. (farkas) sa, hanem értékes vita fejezi be. Az egri és a Heves megyei orvosok reprezentatív tudomá- . nyos fóruma a minden évben megrendezésre kerülő Heves megyei orvosi napok. Tavaly ezt az orvostalálkozót Gyón- i gyöcön rendezték meg, az idén < a hatvani új kórház ünnepé­lyes megnyitásával kötik ősz- ; sze és Hatvanban rendezik. Ilyen alkalommal harminc- ■ negyven előadás hangzik ei, i amikor is a szakorvosok beszá­molnak legújabb tudományos eredményeikről, tapasztalataik­ról. Legmagasabb szintű tudo­mányos munkát az egri kór- 1 házban — az Egészségügyi Tu­dományos Tanács anyagi támo­gatásával és az általa meghatá­rozott témakörben — két cso­port végez. Dr. Haraszthy Antal főorvos vezetésével bizonyos májbeteg­ségeknél történő kóros folya­matok és morfológiai elválto­zások megértését szolgáló ki- , serietek folynak. Dr. Ringelhann Béla főorvos csoportja a vasamyagcsere és más vérképzőrendszeri megbe­tegedések témájával foglalko­zik. Ennék az alapvető tudo­mányos kutatásnak egyik ér­dekessége az, hogy dr. Ringel­hann Béla éveket tölt jelenleg Ghánában és e téma trópusi specialitásait is vizsgálja. A KÉT FŐORVOS tudomá­nyos munkásságáról csakany- nyit, hogy dr. Haraszthy Antal már 1936-ban két tudományos előadást tartott, jelenleg is közlés alatt áll nyolc tudomá­nyos szakdolgozata különböző magyar szaklapokban. Dr. Rin­gelhann Béla, az orvostudomá­nyok kandidátusa pedig a saját témakörében — publikációi alapján is — nemzetközi szak- tekintélynek számít. A tudományos munka egyik elengedhetetlen fajtája a kór­házban: a bevezetendő gyógy­szerekkel kapcsolatos tapaszta­latszerzés. A világhírű magyar gyógyszeripar új termékeit az általános használat előtt kiad­ják kórházi tapasztalatok gyűj­tésére. Az egri kórház idegosz- osztályán próbálták ki például a Duxent és a Rtgetamint, jó hatásfokkal. Ezeket a gyógysze­reket azóta már be is vezették. Érdekességként említjük meg, hogy az egyik svájci gyógyszer, a Rumalon ebben a kórházban is „megbukott”, ugyanakkor az I. belosztályon sikerrel próbál­ták ki a Halidor, a Bispan, Tri- ospan és a Scutamil nevű gyógyszereket. A KÖRHÄZ nem tudomá­nyos intézet, itt a betegeket gyógyítják. Igaz, először meg­figyelik őket s aztán, ha már a pontos diagnózis megvan, ke­zelik, gyógyítják, maid vissza­adják a gyógyultakat a hasz­nos mindennapoknak. De a gyógyítás közben tapasztalato­kat szereznek, amelyek gyak­ran általános érvényűek. Vegyünk egy Egerben na­gyon tanulságos esetet. Meg­vizsgáltak például 276 beteget, akiknél gyomoroperációt kel­lett végrehajtani. Ezek közül 13 rendszeresen fogyasztott italt az operáció előtt, s még e 13 közül is hatan naponta fél liter bornál többet fogyasztot­tak. A gyamoroperáció után a megvizsgált és operált 276 be­teg közül a rendszeresen alko­holt fogyasztók száma 132-re emelkedett. Ezek közül hár­man naponta három ded bor­nál többet, vagy pálinkát ittak, ismét hárman másfél liternél több bort fogyasztottak, míg 34 operált naponta fél liternél több bort ivott. Az ugrás ijesz­tő. A tízszeres emelkedés oka egyrészt az, hogy ezek az em­berek igyekeznek bepótolni azt * mulasztást, amit éppen gyo- piorbán tál maik miatt kellett (.elszenvedniük”, másrészt pe­dig a gyomonsav csökkenése miatt az alkohol utáni vágy megerősödik az operádó után. Ezeket a tapasztalatokat rövid tanulmány formájában az or­vosi hetilapban közzé is tet­ték az egri kórház orvosai, dr. Péntek László és dr. Gálái Zol­tán azzal a jó tanáccsal toldva meg a tapasztalatokból szárma- ■ó okfejtést, hogy nem jó a gyomoroperált betegnek sava­nyú bort ajánlani gyógyszer­ként, mert ennek a „jó tanács­nak” beláthatatlan — vagy na­gyon is belátható! — következ­ményei lehetnek. NEMCSAK e területen fog­lalkoznak tudományos megfi- gyelésekkel-kísérletekkel az eg­ri kórházban. Szervereit ez a tudományos munka minden szakterületen! Már a kezdő és fiatal orvosoknak pályázatot hirdetnek meg minden évben, ^bizonyos témák kidolgozására. ’Erek rendszerint gyógyítási fel­adatok tudományos elemzését igénylik és erek a tudományos elemzések a gyógyítás javítá­sára szolgálnak. így lehetővé válik, hogy a kezdő és fiatal orvosok az általuk választott témákban elmélyüljenek, újabb és újabb módszereket sajátítsa­nak el. Ezeket a pályázatokat nemcsak a pályadíjak kioszta­Tudományos kutatás — tudományos munka AZ KC3KS KÓRHÁZBAN A bor, a pálinka cseppenkint sem gyógyít

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom