Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-30 / 75. szám

Ki nem ér rá pénzt keresni? Találkozás az acéltámok alatt ban is, az elmúlt évek gazda­sági és erre alapuló politikai problematikájának kibontako­zását. A munka mennyisége és minősége, valamint az érte ka­pott bér közti gyakori különb­ség, a jutalmazások, premizá­lások, általában a bérezés problémái egyik oldalon, míg a másikon a növekvő igények és ezek éllentmondása kész­tette a szakemberek jó részét, arra, hogy saját munkaterüle­tükön túl is anyagi javak meg­szerzésére fordítsák energiáju­kat. A merev béralapok és bértételek, vállalati megkö­töttségek egyszerűen nem tet­ték lehetővé, hogy igazán jó szakmunkás és egy igazán rossz között a különbség i g a- zán lemérhető legyen forint­ban is. De ilyen és ehhez ha­sonló helyzet alakult ki az ér­telmiség körében is. Másodállások halmozása — jóllehet ehhez kétségkívül túl­zott és meg nem érthető anya­giasság is járult —, fusizás, munkaidőn túli maszek mun­ka: ismert és valahogy elismert formája lett az elmúlt években Tudósítások a tanácsháláról Szaktanácsadás, meggyőzés a Füzesabonyi Járási Tanács mezőgazdasági osztályának új feladata Aprilis 7: egészségügyi világnap Szerdán az Egészségügyi Mi­nisztériumban dr. Felkai Dé­nes főosztályvezető tájékoztat­ta az újságírókat az idei egész­ségügyi világnapról. Elmondot- ta, hogy az április 7-i világnap témája ebben az évben az egészségügyi szolgálat egyik alapvető kérdése, az egészség- ügyi dolgozók helyzete. Hazánkban ezzel kapcsolat­ban főleg három kérdés-cso­port foglalkoztatja a szakem­bereket. Az első a lakosság egészségügyi ellátását nyújtó körzeti orvosok helyzete, .és vár­ható alakulása. A másik fon­tos témakör a középfokú egész­ségügyi dolgozók képzése és feladatköre. mérnökembert nevelt, aki ké­sőbb a saját gyermekét is er­re a pályára csalta. — Tavaly végeztem az egye­temen, a vállalat társadalmi ösztöndíjasa voltam. Itt töltöm hát a gyakorlatom. — Jó itt... ? — Érdekes feladatokat hoz­nak a műszakok, egyre újabb módszerekkel próbálkozunk. Lehet tanulni... A kollégák rendesek, segítőkészek. A csőrlő közelében már na­gyobb a mozgás, gyakrabban hangzik a „Jó szerencsét!”. Valami kisebb zavar boríthat­ta fel rövid időre a megszo­kott rendet, de a bajt ügyesen orvosolták s néhány perc múl­va megcsikordul az első csil­le kereke, indul újra a szállít­mány. A keskeny légvágaton oly­kor féloldalt kell haladnunk tovább. Vállunk derékba tört akác- és tölgyácsolatoknak ütődik, megroggyant fatör­zsek ijesztő folyosóján közele­dünk a front felé. A BÁNYAMÉRNÖK maga­biztosan megy előttem, nyo­mát sem látom rajta a féle­lemnek: — Idelenn valahogy na­gyobb biztonságban érzem magam mindig, mint például akkor, ha odahaza akár csak egy középszerű gyümölcsfára kell felmásznom szüret ide­jén. .. A fronton Valent-féle acél- támok alatt találkozunk Bíró B. Barnabás csapatával. A bá­nyászok „rohamra” készülnek: Bódi István és társai a kaparó körül serénykednek, Magocsa Miklós a törőtámokat szereli. Hunyadi János műszakveze­tő azt mondja, hogy húsvét múltával meglehetős kíván­csisággal érkeztek a munka­helyre, valamiféle kellemetlen meglepetésre számítottak. Azonban szerencsére nem tör­tént különösebb, a biztosító- berendezés remekül állta a hatalmas nyomást, mindössze két oszlop hajlott meg a rop­pant súly alatt, s az 5. számú csoport fejtésén kellett keres­ni a kalapácsot, amelyet két baráti szolgálat A megfelelő magatartás példájaként és barátságának bizonyítására mesélte el K. úr nekem a következő törté­netet. Egy napon az öreg arabhoz beköszöntött három ifjú, hogy elmondják bánatukat: — Atyánk meghalt. Tizen­hét tevét hagyott reánk és végrendeletében oly módon intézkedett, hogy legidősebb bátyánk a tevék felét, a kö­zépső a harmadát és a leg- fiatalabb a kilenced részét kayia. Mi pedig, sajnos, nem tudunk megegyezni az osztá­son. Kérjük, mzsgáld felül atyánk döntését. Az öreg arab elgondolkozva felelte: — Amint látom, ahhoz, hogy jól el tudjátok osztani az örökséget, egy teve hiány­aik. Nekem csak egy tevém van. Ez a rendelkezésetekre áll. Vigyétek, osztozzatok és csak azt hozzátok el ne­kem, ami megmarad. A fiúk megköszönték a ba­ráti szolgálatot. Elvezették az ajándék tevét és így most már tizennyolcat osztottak el egymás között. Az idősebbnek az örökség fele, kilenc teve, a másodiknak a harmada, hat teve, a legkisebbnek a kilen­cede, azaz két teve jutott. Legnagyobb csodálkozá­sukra, amikor az öröklött te­véket maguk mellé állították, maradt egy — az öreg arab tevéje. Hálásan vitték vissza, kö­szönve a bölcs tanácsot... K. úr igaznak tartotta ezt a baráti szolgálatot, mert semmiféle áldozatot nem kí- vánt. Révész Mária fordítása A belkereskedelem választé­kát mind több külföldi köz­szükségleti áru gyarapítja. Az importholmik értéke megha­ladja a tízmilliárd forintot. A fogyasztási cikkek nagy többségét a baráti országokból szerzi be a külkereskedelem. Különösen jelentés, hogy ez év­ben a Szovjetunióból a tava­lyinál mintegy 40 százalékkal több olyan áru érkezik, amely közvetlenül szolgálja a lakos­ság jobb ellátását. Emellett nagymértékben nőtt a Szovjet­unióból származó cikkek vá­lasztéka is. A Külkereskedelmi Miniszté­riumban kapott tájékoztatás szerint az idén csaknem 400 000 órát, több mint félmillió rubel értékű fényképező- és vetítő­gépet, 10 000 porszívót, 5000 húsdarálót, 300 tonna zománc­Mifit verseny ? Senki sem bánja, hogy meg­rövidültek a szoknyák. Meg különben is, tetszik, nem tet­szik, tudomásul kell vennünk: a magántulajdon az magán- tulajdon... De nem is erről van szó. Sokkal nagyobb veszély ennél a mini-minizés, amelyet ré­gebben súlycsonkításnak ne­veztek, s amely majdnem olyan divatos lett mostaná­ban, mint a megkurtított szoknyácskák. A sütőipar már bemutatta vásárlóinak a mini kenyeret, ■> mini kiflit. Nem arra az egy kiflire gondolunk, amely a tv-ben is szerepelt, szó sincs róla, nem keli nekünk Pestre menni mini kifliért, szép számmal találhatunk Egerben is. Ügy látszik, másoknak is tetszik a sütőipar kezdemé­nyezése, mert a Borsod—He­ves megyei Tejipari Vállalat is csatlakozott a mini mozga­lomhoz. A kétdecis poharas tejfölébe csak elméletileg és esetleg papíron van meg a két deci tejföl, a valóságban másfél deci is alig van. A pá­rosítás persze jő: Mini kifli­hez mini tejföl. A nagyobb ét- vágyúak esetleg duplázhat­nak, már ami a zsebbenyúlást és a jókívánságokat illeti... Csak nem valami mini ver­senyről van szó? — k — rVwűisig 3 1367. március 30., csUtőrfe'íV nap alatt alaposan betemetétl az aláomlott meddő... — Mikor kezdik az omlasz- tást? — Reméljük, högy a máso­dik műszak elején. Mi előké­szítjük, a váltótársak pedig hozzálátnak a feladat végleges megoldásához. KÍSÉRLETI FRONTON be­szélgetünk, a magyar ásvány- bányászatban eddig egyedül­álló kezdeményezésről: — Korábban úgynevezett kamrafejtést végeztünk, kis távolságon meglehetősen nagy költséggel. DuColatnak a drá­ga fát használtuk, amelynek jelentős része menthetetlenül benn maradt a bányában. Amióta áttértünk az aeéltá- mokra, lényegesen egyszerűbb, olcsóbb a munka s jellemző* hogy egy esztendő alatt csu­pán egyetlen, mintegy ezer­négyszáz forint értékű süveg­vasat hagytunk az omladék alatt... Mellettünk „megszalad” a hegy, kövek roppannak, görög­nek. — Semmiség as egész, véd­ve vagyunk. Felettünk harminc-harminc­öt méternyi föld- és sziklaré­teg... — Idáig csak tizen­nyolc méteres homlokhosszon próbálkoztunk az acéltámok- kai, ez a mostani már negy­venméteres — folytatja ma­gyarázatát a mérnök... S újabb érdekessége, hogy a ré­gebbi deszkás oldalbiztosítást ez alkalommal botszőnyeggel oldottuk meg. Az előbbi méte­re 3,30 forint, míg az utóbbi­nak négyzetmétere kerül S,5fl- be. Olcsóbb és gyorsabb a fel­szerelése is... Istenmezején sokat változott a munka. Egyre korszerűbb a termelés, kevesebb fizikai erő kell a feladatokhoz. S ami szintén nem közömbös: — TÍZ ESZTENDEJE, ami­kor idekerültem — mondja Hunyadi műszakvezető, — na­pi 150 tonnát küldtünk a csil­lékben, az idén pedig már 220-at, sőt ebben a hónapban 240-et is! Reméljük, hogy ősszel, a kísérletek befejezté­vel pedig még többet is tu­dunk újságolni... — Jó szerencsét hozzá! Gyón! Gyula KETTES ÜNNEP UTÁN az istenmezeji bentonitbánya is csendesebb a szokottnál, a fi­atal mérnökkel, Lovász And­rással jé ideig mást sem lá­tunk, mint a távoli neonlám­pák fénypontjait. Sárban cuppognak a gumi­csizmák, mellettünk ' vékony- erecske csörgedezik. — Ne értse félre a délelőtti „álmosságot”, ugyanis szó sincs itt „másnapos” tétlen­ségről, reggel mindenki ugyan­úgy a helyére állt mint más­kor. Amit érez, csupán a „vi­har” előtti csend — jegyzi meg társam. Aztán pedig kissé részlete­sebben is elmagyarázza: messzi benn, a vágatok végén, omlasztáshoz készülődik a frontcsapat. Régi bányászdinasztia sarja Lovász, a szakmában dolgo­zott már a nagyapja is. Gyön- gyössolymos felett, kövek kö­zött. Az öreg még kétkezi munkás volt, de a fiából már az anyagi javak gyarapitása- nk. Igaz, hozzájárult ehhez például a tervezői kapacitás, vagy az orvoshiány, hozzá a szolgáltatásokat végző szakem­berek, kisiparosok,- kisipari termelőszövetkezetek hiánya, illetőleg felkészületlensége is. Mindent egybevetve: van, ille­tőleg, remélem, hogy volt alap­ja ennek a közmondásnak. Nem kell talán sok idő, s az új gaz­dasági mechanizmus keretein belül jobbára megoldódnak azok a kérdések, amelyek rész­ben még most is gondot okoz­nak, de sokkal inkább okoztak a közelmúlt évei alatt. M inden bizonnyal módo­sulni fog e közmondás, nemcsak megfogalmazásában, de azon keresztül, tartalmában is, talán valahogy így: Ki nem ér rá pénzt keresni? Aki nem dolgozik! Mert a közmondások felett is elszállt az idő: a történelmi és a társadalmi, gazdasági va­lóság új formulákat teremt a nép néha bizony találó böl­csessége számára is. Gyurkó Géza A ki dolgozik — természe­tesen. Szűkebb társa­ságban folyt arról a beszélge­tés, hogy a magyar nép régi közmondás-k incsesháza vajon gyarapodott-e az eltelt évek alatt, s ha igen, vajon melyik az a közmondás, amely a leg­találóbban fejez ki egy jellem­zi bölcsességet. Ekkor jegyez­te meg valaki: Aki dolgo«ik, nem ér rá pénzt keresni — ez a legjellemzőbb közmondásunk az „újszülöttek” közül. Derű és morgás fogadta a megjegyzést, amely az első hallásra is vitára késztetőnek hatott s rögtön hozzá kell termi, van is, illetőleg volt is benne valami reális igazság. Nagyszerű dolgokat műveltünk mi ebben az országban: nem­csak új társadalmi rendszert építettünk fel, de évtizedek alatt évszázadokat hoztunk be szó szerint is. Egy berendez­kedésében, technikai, gazdasá­gi, sőt kulturális felépítményé­ben a „művelt” Nyugattól is messze elmaradt ország ma már nemcsak társadalmi rend­szerét illetően, de tudományos, technikai, kulturális eredmé­nyeit számba véve is megszűnt a múlt és lett a jelen, sőt a jövő „egzotikuma”. Mindezt nem jelszavakkal, nem szólamokkal, hanem az elvek igazságába vetett hittel és sok, nagyon sok munkával teremtettük meg. A kisemmi­zett, éhező országtól a gépko­csikért sorban álló tízezrekig még történelmileg sem telt el számottevő idő, s ez alatt az alig több mint két évtized alatt mindent, amit magunikénak mondhatunk, a munkával, a néha nehéz, gyakran keserves, de végtére is mindig örömet hozó munkával teremtettük meg. Honnan hát és miért ez a fanyar, cinikusnak tűnő köz­mondás? Vagy egyáltalán fe­lesleges lenne vele foglalkozni, mondván, kispolgári, mi több, nyárspolgári konyhahumor ez, semmi köze a valóban k ö z- mondáshoz? Ügy vélem, s úgy érzem, elhamarkodott dolog lenne ezt fölényes vagy leki­csinylő kézlegyintéssel, hanyag „társadalmi” elítéléssel figyel­men kívül hagvni. Mert e mondásnak köz- * 1 mondássá való válásá­ban nyomon lehet kísérni, ha meglehető-en nagy vonalak­tozott körülmények között? Sok sző esik mostanában a szövetkezetek melléküzemági tevékenységéről, hogy télen is folyamatos munkát adjanak a tagoknak. Mezőszemerén negy­ven asszony kap megbízást me­zőkövesdi hímzésre, Kaiban szőlőtelepítésekhez támoszlopo- kat gyártanak. Ugyancsak itt palántanevelő épül tsz-közi alapon. Tervbe vettek üvegfo­nást, székfomást, papucskészí­tést. Zárszámadás — tervkészítés — Kevés egy jó mezőgaz­dász a szövetkezetben — vall­ják az osztályon — olyan szak­emberekre is szükség van, akik végre is hajtják ezeket a jó el­gondolásokat. Azt szeretnénk elérni a járásban, hogy 1970- re szakképzetlen ember még a brigádvezetők között se le­gyen. Különösen szükség lesz er­re a megnövekedett új fel­adatoknál. Az önálló gazdálko­dás eredményessége azon is múlhat, milyen a vezetők és a dolgozók szakmai felkészültsé­ge? — A tavalyi eredmények újabb fejlődésről adnak szá­mot. A korábbi 12 600 forint helyett az idei zárszámadáso­kon 13 453 forint jutott átlago­san egy-egy dolgozó szövetke­zeti tagra. Egy munkanapra eső kereset a járásban hatvan forint! Ez magáért beszél és ugyanakkor úgy érezzük, az osztály dolgo­zói sokat tettek ezért. A járás termelőszövetkezetei már megkezdték az idei ter­melési és pénzügyi tervkészí­tést. Az osztály dolgozói szak­tanácsadással és gazdaságossá­gi számításokkal segítenek eb­ben, P. E. hetnék, a következő közgyű­lés leszavazta a törvénysértő határozatot. Feldebrőn a ko- vácsmestemek kevesebbet fi­zettek, mint a segédeknek, mert azok a szőlész-borász tan­folyam után szakmunkáspót­lékot kaptak. A kovácsmester nyolc segédet szabadított fél eddig... Szívén viseli az egyszerű emberek ügyes-bajos dolgait ő is, és az osztály valamennyi dolgozója. Munkájuk közben sokszor kutatják a bejelenté­sek sorsát. A füzesabonyi Pe­tőfi Termelőszövetkezetben pontosan beiktatott panaszos leveleket találtak, de intézke­dés, válasz nem volt. Szóvá tetteik. A gazdaságosságért A termelőszövetkezetek meg­alakulása után az osztály dol­gozói gyakorlati segítséget nyújtottak a munkaszervezés­ben, a kampánymunkák irá­nyításában. Poczok Barnabás sokat tud mondani azokról az időkről. 1949-ben főagromó- musként kezdte az egerfarmosi gépállomáson, az első tanács­választásoktól tanácstag, a já­rási tanács mezőgazdasági ál­landó bizottságának elnöke. Ta­nácsai alapján készülnek a közös gazdaságok első tervei. Az osztály dolgozói közül töb­ben a termelőszövetkezetekkel együtt fejlődtek. Négyen elvé­gezték a mezőgazdasági tech­nikumot, egyetemre jelentkez­tek. Szakmai tekintélyük nőtt, az osztály tavaly elnyerte a megyei tanács legjobbnak já­ró kitüntetését. Az osztály 21 dolgozója kö­zül ma már hat befejezte ta­nulmányait az egyetemeken, négy most jár, egy felsőfokú technikumi hallgató. A mun­kairányítás, ' szervezés helyett a szaktanácsadás, a meggyőzés eszközét használják. Bizottságot alakítottak gaz­daságossági vizsgálatokra. Olyan növény és állati ter­mék előállítását javasolják, amelyekkel biztosítani tudják a megfelelő bevételeket. A me- zőszemerei éknél nagyon kevés, hét hold föld jut egy dolgozó tagra, ezért nagy gond olyan munkaigényes növényeket ta­lálni, amelyekkel foglalkoztat­ni tudják a tagokat. — Elemezni és bizonyítani. Megtámadhatatlan érvekkel győzzük meg a termelőszövet­kezeti vezetőket és a tagsá­got, egyeztetjük a népgazdaság . és a tagok egyéni érdekeit. Mi j nem félünk a jövőtől... a Ti- i sza IX. vízlépcső máris új munkát ad. Sarud, Poroszló, Űjlőrincfalva szövetkezeteinek kell választ adni olyan kérdé­sekre, mint például, hol ter­melik meg az állatok takar­mányát? Milyen fő üzemágak­kal foglalkozzanak a megvái­— Élni, dolgozni akarok... engedjenek át a másik terme­lőszövetkezetbe ! Tíz asszony fordult egyéni és közös sérelmével Poczok Barnabáshoz, a Füzesabonyi Járási Tanács mezőgazdasági osztályának vezetőjéhez. — Ennek a brigádvezetőnek nincs szíve az emberekhez. Vagy ő, vagy mi! De tovább nem tűrjük a kivételezéseket sem... Az osztályvezető még azon a napon felkereste a szövetkezet elnökét, a vezetőség tagjait. „Igazat mondtak az asszo­nyok ...” — bizonyították. A magáról megfeledkezett bri­gádvezetőnőt leváltották. A törvényesség védelmében — Mindig bizalommal for­dulnak hozzánk panaszokkal, kérésekkel — mondja az osz­tályvezető. — Minden esetben határo­zottan fellépünk a termelőszö­vetkezeti demokrácia, a tör­vényesség védelmében. Sajnos, sok példát tudnék felsorolni, olyan esetekről, amikor vissza­élnek egyes emberek, vezető beosztásukkal, vagy törvény- sértő határozatok születnek. Legutóbb 18 szihalmi asszony­nak kellett kiharcolni a szak- munkásképesítéssei járó ked­vezményt. Egy évig megkapták, tavaly már nem, mert a főkönyvelő bejelentette a közgyűlésnek, hogy visszavonhatják a koráb­bi határozatot: „Szavazzanak, de a 18 asszony ne!” Megma­gyaráztuk, hogy ilyet nem te­edényt. rozsdamentes evőesz­közöket és sok egyéb cikkét szállít a szovjet külkereskede­lem. Az élelmiszer-ellátáshoz, főként a választék bővítése céljából, sajtot, jelentős meny- nyiségű halkonzervet, pezsgőt, vodkát. 100 000 hektoliter bort* 200 000 doboz sűrített tejet és nagyobb mennyiségű sertés­húst vásárolunk. A családiház­építkezésekhez csaknem 100 000 tonna cement érkezik. Azok számára, akik szintén nagyobb beruházásra szánták el magu­kat és Moszkvicsot szándékozó­nak vásárolni, ez évben 20Ö0 szovjet személygépkocsit ren­delt a külkereskedelem. A választékcsere bővítése ér­dekében szoros kapcsolat ala­kult ki a két ország belkeres­kedelme között is. Ezt az együttműködést a magyar bél- kereskedelem újabban az egyes szovjet köztársaságokkal is kezdi kiépíteni és ily módon a választékcsere újabb lehető­ségei tárulnak fel. Az ukrán és a moldvai SZSZK-ból például bort. a lett kereskedelemtől tranzisztoros rádiót, az észtek­től pedig sertéshúst és sajtot szereznek be. Az újabb szoviet árucikkek megismerését szolgálják majd a hazánkban ősszel sorra ke­rülő szovjet áruházi betek. Ezek során olyan kiállításo­kat rendeznek, ahot az árd*fc- ’ődők nemcsak megtekinthetik, hanem meg is vásárolhatják ■az újdonságokat. (MTI) Negyven százalékkal nő az idén a szovjet közszükségleti cikkek importja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom