Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-30 / 75. szám
KI ÉRTI? s Országos tanácskozás az agrártudományi ismeretterjesztésről Szerdán a Kossuth klubban tartották országos konferenciájukat a TIT megyei agrár- tudományi szakosztályai és a Budapesten működő mezőgazdasági szekció. Dr. Soós Gábor földművelésügyi miniszterhelyettes, a szakosztályok választmányának elnöke nyitotta meg és vezette a tanácskozást, amelyen mintegy száz szakember vett részt 375 ezres hallgatósága volt az 1966-ban tartott mintegy kilencezer agrártudományi és mezőgazdasági témájú ismeret- terjesztő előadásnak. A széleskörű tájékoztatáson belül a TIT fontos küldetést vállalt és teljesít a falusi fiatalok szakmai képzésében. Ennek az otóbbi időben olyan vonzó formái alakultak ki, mint a televíziós klubok (itt a mezőgazda- sági műsorokhoz időzítik a viszonylag kötetlen formájú agrártudományi előadásokat!) már-már törzsgárdája van a tsz-akadémiáknak és mindig népes csoportok indulnak a mezőgazdasági országjárásokra. Kedvező tapasztalatokról adott számot a konferencia többi felszólalója is. A mező- gazdasági ismeretterjesztés so- ronlévő teendőiről a konferencia határozatot fogadott el. colo jóvoltából sziklák, tengeri veszélyek és kalandok közé. Az még a legelkeseredettebb librettó-írónak sem jutna eszébe, hogy két világtól elzárt férfi sorsa érdekességet jelentsen a szórakozni vágyó közönség számára, így hát — ha nem is az első pillanatban — megjelenik az első nő, aztán —, de hagyjuk a folytatást a színházra! Annyi tanulságul mindenképpen bizonyossá válik a darab végén: változhat a világ, amennyit akar, a vénülő nagynénik — voltak valaha is fiatalok? — mindig bele akarnak avatkozni a valóban fiatalok dolgába. Ferdinand May zenés vígjátéka a mai német zenés színházak stílusában szórakoztat A téma mai, a környezet romantikus és a zenén kívül legfőbb erénye minden bizonnyal a humor akar lenni A kama- ra-jellegű zenés színház, így a Szerelmes Robinzonok sem törekszik nagy színpadi hatásokra, inkább a játékot hangsúlyozza, a derűt, mosolyt amelyben minden könnyeddé és könnyűvé lesz, még a dallamos nevű, de gondozatlan PerDokumcntum-regény IX. Ügy értem, kedves fiam, hogy a Nyugatinál, vagy a Keletinél? — A Nyugatinál — mondta a hang, amely mintha habozott volna. — No. akkor kérdezze ott meg, hogy jut az Erzsébet- hídhoz. Szálljon villamosra. Itt az Erzsébet-hídnál pedig jöjjön a Modern Kávéházba. Szóljon a főúrnak, hogy engem keres Majd ő odavezeti hozzám. Én már ott fogok ülni. . — Rendben van, azonnal indulok. .. Bornemissza indult. Zsebre dugta még az újságot, hogy a várakozás perceiben olvashasson tovább. Már kilépett a szobája ajtaján, amikor bosz- szankodva állapította m :g hogv elfelejtette megbeszélni, hogvaii talá'koznak ha . közben légiriadó lenne Mostanában nagyon sok a riadó, a 1967. március 30., csütörtök bombatámadás, ráadásul a bombázás után egy óráig nem lehet telefonálni sem. De hát azt remélte, hogy az alatt a húsz perc alatt, amíg a Nyugatitól a Modern Kávéházig ér ez a Petries, vagy hogy hívják, nem lesz riadó. Az eszébe sem jutott, hogy vajon hogyan kerülhetett Petries a Nyugatihoz, amikor a Délvidékről érkező vonatok a Keletibe futnak be. Nem jött közbe légiriadó. Egy félóra sem telt el, s a vezérigazgató urat jól ismerő főpincér egy 35 év körüli férfit vezetett Bornemissza asztalához. — Jó napot, isten hozta! — ragadta meg Bornemissza a férfi kezét. — Engedje meg, hogy személyesen is bemutatkozzam. Petries vagyok. Jan Petries. — Foglaljon helyet — mutatott asztalánál helyet Bornemissza. — Ha kívánja, szerbül, vagy horvátul is beszélgethetünk. Tudok valamit ezeken a nyelveken. Tudja, a monarchiában hajóstiszt voltam. Sorhajóhadnagyként szereltem le. Onnan vagyok mondhatnám barátságban, a kormányzó úr őfőméltóságá- val. .. Petrins kényelmesen* elhelyezkedett a széken. — Főúr. két konyakot! De háromcsillagos legven! — rendelkezett Bornemissza az odasiető pincérrel. Egy kis csend támadt. Petries szemmel láthatóan nem tudta, hogyan kezdje a beszélgetést, de a temperamentumos Bornemissza segített.. — Eigentlich, kedves öcsém, nem azért vagyunk itt. hogv csak konvakozztmk, nemde? Nagyon örülök, hogy -égre szemtől szembe ülhetek egy igazi partizánnal! Petrins megrázta a fejét — ön téved. Én nem vagyok partizán Pejacserich gróf úr intézője vagyok. Bornemissza nyugtalan lett. — Ha jól értettem telefonon, ön azt mondta, hogy a gróf úr abban az ügyben küldte hozzánk, amiről szó volt.. — Igen, igen. Arról van szó, amiről szó volt... Sehogyan sem haladt előre a beszélgetés. Szerencsére a pincér hozta a konyakot, alpakka tálcán helyezte le a márványasztalra. Bornemissza azonnal megragadta a poharát. — Hát akkor előbb talán igyunk, kedves öcsém. Az én nevem annyit jelent, hogy Bornemissza, de azt nem, hogy a konyakot nem iszom meg! Jót derült saját szellemességén. Petries is megragadta a maga poharát. — Eigentlich, kedves öcsém, a legjobb lenne, ha brúdert innánk — mondta a vezérigazgató. — Biztosan én vagyok az idősebb. Szervusz! Hozzákoccintotta a maga po harát Petricséhez, aki viszonozta a „szervusz”-! Mindketten felhajtották az italt. Az italtól felbátorodott a horvát. — A gróf úr azért küldött — mondta —, mert én összeköttetést tudok teremteni a partizánokkal. Hogy miként és hogyan az titok. A fejemmel játszom... — Én is, kedves öcsém — bólogatott Bornemissza. — Eigentlich, ennél a Gestapónál sohasem lehet tudni... — Vállalom, hogy megüzenem a partizánoknak: küldjes A második válás után H.-né megfogadta, hogy inkább öngyilkos lesz, de válóperes ügyben többet neim áll bíróság elé. Néhány hónap múlva újból férjhez ment. Nagyon rendes ember az ura. — Boldog? — kérdezem H.- né tói. — Nagyon. — Mondana valami tanulságot? — Igen. Ezt az embert nem fogom elkényeztetni. Hm, hm. A szerelem nem játék. s F. összeállt egy nála tizennyolc évvel idősebb özvegyasz- szonnyal. Albérletben laktak, mindketten dolgoztak. Kezdték magukat összeszedni. Különféle bútordarabokat vásároltak és beadták a lakásigényüket. Az özvegyas^zonv, mivel élete normális kerékvágásba billent, a Ián •••at is hazahozta. A tizenhét c.cs nagylányt. A lány megszerette a mostohaapját, az ember a mostohalányát. Megszöktek, másik albérletbe költöztek. Ügy látszik, boldogok, elégedettek. Gyerekük született, törődnek vele, szépen járatják. Normák vannak, szabály nincs. Könnyű ítélkezni, még köny- nyebb felmenteni, de nagyon nehéz megérteni azt. ami eltér az átlagostól. Normák vannak, de szabály nincs. Ki érti például, miért fordul elő, hogy a harmadik házasságot gyakran a volt férj ét feleség köti egymással? Szekutíty Pété* kozik, de nyilatkozata nem bírja el a nyomdafestéket ö is azok közé tartozik, akiket habozás nélkül gyámság, gondnokság alá kellene helyezni. Ügy tudom, nálunk van ilyen törvény. Egy kalauz fizet neki három cent pálinkát, és erre ő eljárja az ivó közepén a rókatáncot. 0 A hivatal tapintatos. A megfelelő szócskát aláhúzzák ugyan, de csak népszámláláskor részletezik, hogy az összes házasságkötésből mennyi a második, a harmadik, a negyedik, — vagy az ötödik. Amennyiben az előző törvényes házasság megszűnik, akár tizedszer is oda lehet állni az anyakönyvvezető elé. s P.-né bevezet a tisztaszobába és hellyel kínál. Jobb lett volna a konyhában beszélgetnünk. Itt most kínos helyzet állott elő: jelen van a férj is. A harmadik. A férj azonban biztat; beszélgessünk csak nyugodtan, ő a holnapi házi feladattal van elfoglalva. Tanul. Ránézek P.-nére. Hol és hogy kezdjem? Mintha kiolvasta volna a tekintetemből, segítségemre siet. — Tíz évig éltünk együtt az első urammal. Kisiparos volt. Jött egy harmadik, egy lány. Tudja, hogy szokott lenni — mondja. — Nagyon nehéz volt? — Megszoktam. Igazság szerint mindig Jánost, a mostani férjemet szerettem. Az ő szülei gazdagok voltak, az én szüleim szegények. Soha nem reméltük, hogy egyszer férj és feleség leszünk. Húsz év múlva mégis sikerült. — Magának mi a foglalko- zása? — Varrók. P.-né hosszabb ideig Budapesten élt, akkor tanult szakmát, amikor az első férje elhagyta. A második szabómester volt. — A sors rendelte, hogy ösz- szetalálkozzam Jánossal. A vonaton találkoztunk. Azonnal megismertem, nem változott semmit. — A második embert maga hagyta el? — A sors rendelte. — Gyerek? — Nekem sajnos nem lehet. De János kislánya velünk van, és én úgy szeretem, mintha én szültem volna. A lakás szép, ragyog a tisztaságtól, az egyik sarokban bababútór és rengeteg játék. Jó lenne valamit megtudni János első feleségéről. De hogyan? megfellebbezhetetlen. Az asz- szony összeszorítja a száját és hallgat. Fiatalon ment férjhez és két év alatt temette el a két embert. Legtöbbször nem a kalandvágy, az erkölcsi nihil, ellenkezőleg: a tragédiák, a szenvedések sokasága előzi meg a harmadik, vagy éppen a negyedik házasságot. Nagy ritkán a férfiak a műveltségbeli különbségre hivatkoznak, összességében, a kivétel itt is erősíti a szabályt. Tény azonban, hogy a társadalom kíméletlen. A baráti kör leszűkül, a másodikat még elismerik, de a harmadik, pláne a negyedik már nem jó ajánlólevél. A munkahelyen sem. Sok mindent lehetne ugyan tisztázni, de ezek a legbensőbb, személyes természetű ügyek ridegen visszautasítják a nyilvánosságot. S A piactóii söntésben megmutatják Z-t, elmondják róla, úgy váltogatja élettársait, mint más az ingét, ö volna tehát az a kivétel, amelyik erősíti a szabályt. Borostás arcú, hetenként egyszer borotválkozik. Kijelenti, ha fizetek neki két korsó sört, és ha biztosítom a teljes diszkréciót, akkor nyilatkozik. Különben nem. Megegyezünk. — Az igazit keresem — közli és szája széléről letörli a sörbabot. — Eddig még nem sikerült megtalálni? — Sajnos. — A mostani asszony hányadik feleség? Felháborodva utasítja visz- sza: — Minek néz maga engem, szélhámosnak, bigámistának? Van egy törvényes feleségem és kész. Több nem volt, nem is lesz. — Hát a többiek? — Ök — élettársak. Z. állandó munkahellyel nem rendelkezne, tipikus képlet, ismerős figura. Családalapításra, gyermeknevelésre alkalmatlan. Amikor megkérdezem tőle, jelenleg hol dolgozik, megkerüli a választ: — Ez már nincs benne az alkuban — mondja. Külseje elhanyagolt Két gyerek apja. Az igazival szemben támasztott követelményéről tartózkodás nélkül nyilatAz anyakönywezető szavai akadoznak. Történetesen ismeri az „ifjú” párt A férj most mondja ki negyedszer a boldogító igent Alacsony, kopasz ember. Felesége hozzá képest fiatal és szembetűnően anyás arcú. A férj rutinos házasság- kötő. Kint a folyosón megszólított két ismeretlent, ők a tanúk. Az egyik járlatlevelet jött kérni, a másik én vagyok. Az anyakönyvvezető leteszi maga elé az asztalra az előre leírt szöveget és fejből mond néhány kedves, keresetlen szót. Jókívánságokat, továbbá szta- niolba csomagolt intelmeket: legyenek törvénytisztelő polgárai hazánknak, gyermekeiket neveljék tel felelősséggel. Következik a sok boldogság és a jó egészség. Ezzel a hivatalos aktus véget ért. Az újdonsült férj kint a folyosón megköszöni közreműködésünket. — Ugorjunk át egy féldecire! — mondja. Feszengünk. Nem ismerjük egymást. — Nincs mindennap esküvő, gyerünk, egy féldecit igazán megihatunk — mondja a férfi, kissé türelmetlenül. Az asszony hallgat. Ha nem tudnám, hogy most lépett ki az esketőteremből, legfeljebb lakásigénylőnek nézném. Majdnem köznapi rajta a ruha. — A ceremónia nem érdekes, a megértés a fontos — állítja később a férj. A féldecitől beszédesebb. Negyvennyolc éves, az első feleségét a németek hurcolták el. Második asszonya, aki tanítónő volt, megszökött egy tizenkilenc éves fiúval. Mindent elvitt. A férfi hagyta. Nem keresett semmit. A harmadik asz- szonyt áramütés érte vasalás közben. A kislány hatéves. Anya nélkül nem maradhat. — Higgye el, az ember többet bír el, mint az állat — mondja a férfi. A fiatalasszony belekarol. De látom, hogy kint az utcán már nem karolnák egymásba. Talán azért, mert hétköznap van, és kerülni akarják a feltűnést 1 Már a harmadik embert koptatja, mondják róla. ítéletük lagossa nevű adriai sziget is. A Gárdonyi Géza Színház ezt a műsoron telüli tavaszi , meglepetést kitűnő erőkkel vi- , szí színre. Makay Sándor, Fehér Tibor Jászai-díjas, Nádas sy . Anna, Péva Ibolya, Virágh Ilona, Némethy Ferenc Jászai-dí- jas, érdemes művész és Hegedűs László lépnek színre, a Kocsis Árpád által megálmodott díszletek közé. A darab koreográfiáját Somoss Zsuzsa tervezte, akinek néhány jól sikerült tánckari produkciójára már ebben az évadban is felfigyeltünk. A darabot Orosz György rendezi, aki ezt a mai témájú, friss színpadi művet tanulmányútja során ismerte meg német színházban. ö hozta Miskolcra is és most — a német, csehszlovák sikerek után minden bizonnyal következnek a hazaiak is. A szombat esti megnyitón Kalmár Péter vezényel. Az egri közönség kíváncsian várja, hogy az új zenés német darab magyar színpadon, olasz témával milyen hangulatot teremt majd. (farkas) A mai német színpadi szerkők is, mint a most bemutatásra kerülő zenés játék írója, Hans Schindler, szívesen viszik el közönségüket és szereplőiket Délre, a napsütéses, mediterrán ég alá. Ebben a Ferdinand May zenéje által körülkerekített, vidám históriában két olasz író kibérel a veszélyektől, meglepetésektől egyáltalán nem mentes Adrián egy parányi és olcsó szigetet azzal a szándékkal, hogy élményt gyűjtenek az íráshoz. A milánói modem lakás helyett így kerülnek Pietro Brioni és Romeo Casanova — micsoda két név egymás mellett! — bőbeszédű telekügynök, PittipicAprüfis 3-án este mutatja be a tv a „Fele-fele” című műsorát. Ez az első moszkvai—budapesti televíziós koprodukció. Április 4-én reggel az ifjúsági rádió „Így írunk mi” pályázatának eredményhirdetéséről készült helyszíni közvetítés nyitja meg az ünnepi műsor- programot. 10 órakor a Kos- suth-adó és a televízió helyszíni közvetítésben számol be több ezer KISZ-fiatal fogadalomtételéről. Az ünnep estéjén Arkamov és Gorin szovjet írók az egyik közepes nagyságú vidéki szovjet városba kalauzolják el a tvnéz őket, ahol egy ifjú pár lakodalmáról készít helyszíne közvetítést az ottani tv-stúdió. (MTI) Hazánk felszabadulásának 22. évfordulója alkalmából ünnepi műsorokat sugároz a Magyar Rádió és Televízió. Április 4-e előestéjén a forradalmi ifjúsági napok záróünnepélyéről helyszíni közvetítést ad a rádió. A Madách Színházból közvetített műsorban a magyar munkásmozgalom történelmi és irodalmi emlékei, dalai hangzanak el. A műsort a tv képfelvételre rögzíti és április 4-én délután sugározza. Az ünnepet megelőző napon a Kossuth rádióban Szokolay Sándor új gyermekoperáját „Tavaszhozó kisleány” címmel mutatják be. A Petőfi-adó április 3-án délelőtt ünnepi irodalmi összeállítással jelentkezik. Ünnepi műsorokkal köszönti hazánk felszabadulásának 22. évfordulóját a Magyar Rádió és Televízió Bematató as egri Gárdonyi Gésa Ssínhásban Ferdinand May: Szerelmes Robinzonok Zené* vígjáték nek valakit tárgyalni Budapestre. — Hát ez az. A legjobb lett volna, ha mindjárt magaddal is hozod öt, kedves öcsém. Eigentlich, az oroszok már Erdélyben állnak. És éppen most olvastam az újságban, hogy megint támadni készülnek. A Várban úgy ítélik meg a helyzetet, hogy sokáig nem tudunk ellenállni. — A partizánok biztosítékot kérnek, hogy az emberüknek nem történik baja. Én köny- nyen utazom, én horvát állampolgár vagyok, nekem szabályos útlevelem van. De az ő emberük miként jut el Budapestre? Bornemissza gondolkodott. — Eigentlich, kedves öcsém, nem megoldhatatlan a dolog. Már valami motoszkál a fejemben. Persze, ezt nekem még meg kell beszélnem odafent a Várban. Délután beszélek a kormány, zó fiával. Remek pofa a kis Horthy... Régi barátok vagyunk. Nagy szívességet tettem neki. Ha árkor nem jelentkezem nála, kidobott volna egy csomó pénzt. — Nem is tudtam, hogy a kormányzó úr fia részt vesz az üzleti életben. Ha a gróf úr szavaira jól emlékszem, akkor most politikával foglalkozik... — Most igen, de a huszas évek végén a magyar-egyiptomi banknál volt. És azt akarták csinálni, hogy építtetnek egy nagy komphajót, amely Szulinában, a Duna torkolatánál fedélzetére vette volna a dunai uszályokat és így értek volna el a hajók átrakás nélkül a levantei kikötőket. Én akkoriban dunai hajóskapitány voltam. Értek én a folyamhoz is, a tengerhez is. Elmentem a magyar-egyiptomi bankhoz, kerestem a kis Hor- thyt, aki ott ült az igazgatóságban, hivatkoztam a papára, hogy ismertem őt Polából, szóval, azonnal jól megértettük egymást. Eigentlich, tengerészgyerek ő is, nem igaz? A komp terve léket kapott, inkább bérbe vettük az Appoli- naris III-at, egy ócska teknőt. Harmincháromban Rotterdamból felhajóztam vele Budapestig. .. — Szóval, megnyerte a csatát. .. — Eigentlich, igen. Még sokat vacakoltak, de akkor már tudtam, mit kell csinálni. Ha valaki akadékoskodott, mondtam, hogy megyek fel a Várba panaszra. Tudtam, az öreg Horthy épp olyan tengerbolond, mint én. A fia meg igazán kellemes pofa. Addig verekedtem, amíg a MFTRT végre megrendelte a Budapest- Duna-tengerjáró hajót. Négv- százhetven tonnás, kétcsava- ros. Ezzel kezdődött a Duna- tengerjáró hajózás. Én meg azóta a tengerhajózás és a szabadkikötő főnöke lettem. És gyakran találkozom a kis Horthyval. Amikor a gróf úrtól Ígéretet kapott, hogy segít. engem hívott közvetítőnek. Neki napvon vigyázni kell A Vár tele van német ügynökökkel. .. Petries nevetett.. — Mintha béke lenne! Itt ülünk a Duna-parton, jó konyakot iszunk és egy ilyen békebeli magyar úr, mint te. kedves bátyám.. — Kedves öcsém, te is békebeli ember vagy. .. Én azt hiszem, fogunk mi még békében találkozni... Mert azt akarunk, békét. A Tito-parti- zánok igazán segíthetnének... Nézd meg, milyen szépen ír Újvidéken a Szrpszko Kolo. . Itt van a Magyarországban a cikke rövidítve... (Folytatjuk)
