Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-05 / 55. szám

Veszélyben van az életük Négy gyerek koldulni jár — Milyen ember maga, Ba­lázs Dezső? Nézzen a feleségé­re és a gyerekeire, úgy felel­jen. — Senkinek semmi köze hoz­zá. — Miért nem dolgozik? Miért hagyta ott a tafelepet? — Mert csak 800 forintot ke­restem. — Koldulnak a gyérekéi, éh­halál fenyegeti a családját. Mi­lyen ember maga, Balázs De­zső? Feleljen! — Majd dolgozom, keresek munkát és nem lesz semmi bej. A gyerekek egy dión mara­kodnak. Egyetlenegy dión. Egy kis falatért. — Mennyi pénzük van most? — Egy fillér since. — Mutassa meg a zsírt, a lisztet! Zsír nincs, a kilómyi Észtet reggel kapták, hogy éhen ne haljanak. — Miért nem dolgozik? Er­re feleljen! — Ez az én családom, majd eldöntőm én. A gyerekek sfmak, a ruhán­kat rángatják. Kenyeret ke­resnek. — Milyen ember maga, Ba­lázs Dezső? Miért ült börtön­ben? — Mert levágtam a szerző­déses disznót. — Nézzen a gyerekeire, te­lelésére. Van magának szíve? MINT A Kö. Nem szól, csak szemével fenyeget, magyaráz­kodik. A három tányér elmoeatlan. Kanalat, kést nem láttunk. A szekrény üres, nincs törülkö­ző, pohár, seprő, lámpa. Sár tapasztja a tűzhely csö­vét, fűzfavessző ég a tűzön. Szaga vám a földnek is. Bűz árad az egész házból. Harminckét év körüli asz- szanyka. Káposztát pirít, há­tat fordít mindenkinek. Nem lehet több harminc kilónál. Szakadozott szoknya, kinőtt blúz borítja testét. Sír, zokog... Az erő, az akarat kihalt be­lőle. — Mindennap főz?... Mosni szokott?... Hány ruhája van?... Mit ad enni a gyerekeknek?... Ijesztő némaság. A félelem, a szégyen, a fájdalom, a rá­emelt kés egy szót sem enged ki a száján. — Milyen ember maga, Ba­lázs Dezső? Amikor dolgozott volt zsírjuk, lisztjük, kenyeret ettek a gyerekek! — Majd kérek pénzt és ve­szek mindent. Hagyjanak min­ket békén. A káposztaszag ellepi a szo­bát Zsír nélkül pirul. Az egyet­len diót megette a négy gyerek. Kevés. Sírnak, verekszenek, követelőznek. Az ember nem mer rájuk nézni. Iszonyatos nyomor, nélkülö­zés, egy ember bűne miatt. Egy felelőtlen, munkakerülő, embernek nevezett szörny miatt NINCS MIT HOZZÁTENNI a látottakhoz. A négy gyerek koldulni jár, életük veszélyben van. Egy pillanatig sem sza­bad várni. Állami gondozásba kell venni a gyerekeket tör­vénnyel kell az apát munkára kényszeríteni. Különbem bekövetkezik a tragédia. Koós József Kettőből — egy Korszerű bútoripari középüzem épül Egerben Város szobor nélkül A cím nem teljesen mond igazat. Van szobor a város­ban: egy fehér katona, még Ferenc József-zubbonyban. Egy tömbből kifaragva ott áll a Fő tér parkjában szintén fehér alapzaton, amelyre az első világháborúban hősi ha­lált halt hatvaniak neve van rávésve. Hatvanban emtpám *n m egyetlen szobor. A város fia­talsága ezt látja mindig ma­ga előtt —. ha kimondják ezt a szót: szobor, ez jelenik meg képzeletükben előttük. Tio, persze nem mindenki előtt, s ez a jó, mert nem görög szob­rok ezek, nem időt álló alko­tások. A város vezetői már több­ször szóvá tették „szoborta- lanságukat’ — nem tekintve komoly értékű alkotásnak a fehér katonát —, de eddig még sikertelenül. A város szobor nélkül olyan, mint egy erdő tisztás nélkül. Lehet enélkül is er­dő, de nem az igazi. És tost se feledjük, hogy a Ferenc József-zubbony már nagyon régi és ódivatú ... ma­radjon a helyén emlékezte­tőül, de néhány valóban szo­bor jelezze Hatvanban azt is, hogy másfajta alkotások is léteznek. f—pits) Az Ország-Világban olvad­tam, hogy rokonait, hozzátar­tozóit keresi a Szovjetunióban Szaveljev Sándor. A rövid kis írás végén ott van a címe is, a régi meg a mai. A mai: Pa- rádsasvár. És a régi? Vlagyimir-Szudgodszk­Alosok Ez azt jelenti pontosan, hogy Vlagyimirt terület, szud- godszki kerület, Alosok köz­ség. Valamikor így határozták meg egy helyiséget, ahonnan a történet elindult, kézen fogva az akkor még huszonegy esz­tendős Alexander Maximovi- csot. 1915. január 16-ot írták akkor, dúlt már az első világ­háború, s az üvegfúvó legényt besorozták a 122. tambovszki ezredbe. Útirány Szmolenszk, onnan meg a gorlicei front. — Kik maradtak otthon? — Apám, két idősebb fiú­testvérem, meg a húgaim. Az otthoni Zavod Kusztiban (üveggyár) dolgoztunk apám­mal, meg a testvérekkel, a fiúkkal. Mind üvegfúvók vol­tunk — magyarázza az immár hetvenhárom esztendős Sza­veljev Sándor, akinek a kiej­téséről még mindig érezni, hogy valamikor így szólították meg: Szása! Nehezen jönnek a szavak, de az emlékezés se­gít. — Megsebesültem, és an­tant-fogságba estem, így ke­rültem Magyarországra. Sokat kórházban feküdtem, utána meg a fogolytábor. Akkor még leveleztem haza, de amikor 61léwisM 198?. március 5., vasárnap HOGYAN LETT Alexander Maximovics Szaveljevből Szayeljev Sándor? Tiszafüredre kerültem egy jó­indulatú üvegező emberhez, megszakadt a kapcsolat Apám akkor hatvanéves... Az I. vasasezred katonája Az idős ember pipára gyújt, s a füstben keresi az elmúlt évtizedeket. Az a lány, akit Füreden megismert, egy idő­ben került vele Pestre. Szol­gálni mentek, Ö a fuvartelep­re, a lány meg egy házhoz. Aztán újra a történelem: kiki­áltották a Tanácsköztársasá­got, majd jött az intervenció, s harcba indultak a munkások. Szaveljev Sándor is beállt az I. vasasezredbe, amelynek egy orosz ezredes volt a parancs­noka, és sok itt ragadt orosz hadifogoly is itt kapott beosz­tást. Mielőtt harcba indultak volna, feleségül vette a lányt. Budán volt az esküvő, délelőtt, s délután már jött a parancs.. A vereség napja élénken él az emlékezetében. Túl volt a sereg már a Tiszán, nyomták a román csapatokat, amikor árulás történt. Az éles muní­ció helyett vaktöltényeket kap­tak a katonák, s ezt már ké­sőn vették észre. A Tisza hiú­ját felrobbantották, s a ro­mánok iszonyú tűz nyomása alatt nekiszorítottak a folyónak Sokan kaptak halálos sebet, sokan a vízbe fúltak, s csa« igen kevesen menekülhettek meg. Szaveljev Sándor is az utóbbiak között volt. A végállomás: Parádsasvár — A feleségemet Pesten megtaláltam, de utcán nem volt jó lenni, mert románolt már a fővárosban voltak, s keresték a vöröskatonákat. Indultak Tiszafüredre vissza, papír nélkül. Árvíz volt, s csó­nakon egy faluba mentünk, ahol az asszonynak rokonai él­tek. Ottan tengődtünk — nem emlékszem már a falu nevére —, megtanultam a kosarat fonni, meg a lakatosságot is. — Testvéreiről nem tudott semmit, Sándor bácsi? — Nem. Horthy-időben nem volt bátorságos a Szovjetunió­ba levelezni. így is gyanús vol­tam papír nélkül... Aztán 1923-ban idejöttem Parádsas- várra, fél évig kosárfonó, majd az üveggyár. — Hány éves volt akkor? — Már harmic. Hat év múl­va született Sándor fiam. ö is üvegfúvó a gyárban. Van két unoka, Sándor és Laci, de ők már nem akarnak üveget fúj­ni. És minden évben jelent­kezni kellett a pétervásári csendőröknél, mert a második világháborúig orosz állampol­gárnak számítottam. így kato­nának sem vittek el. Negyven­kilencben megállt ez a gyár, és Liszkóban dolgoztam nyug­díjig, az volt 1957. évben. Még egyszer a régi otthon Kérték a Vöröskereszt, majd a moszkvai rádió segítségét, hogy felkutassák a hozzátarto­zókat, de eddig nem jártak eredménnyel. Lehet, hogy a falu neve már megváltozott azóta. — Milyen volt az a falu? — Inkább gyártelep. Sok heggyel körül, és nagyon szép erdőkkel. Pont olyan, mint Pa­rádsasvár, azért jó itt. Járták az erdőt és vadász­tak. Szabad volt, s engedély sem kellett a fegyvertartáshoz — Kétcsövű, elöltöltős pus­kám veit — s a pipa mögött mosolyra húzódott a szája. — Lőpor, rá a fojtás, aztán az az ólom... Nem jut az eszem­be... — Sörét? — Az, az!... És megint foj­tás. Nyulat, meg vadtyúkot lőttem a konyhára, de vadász­tunk medvére és farkasra is. Sóik volt ilyen állat az erdő­ben. Napi egy rubelt keresett az üveggyárban. A munkaidő nyolcórás volt. Még egy emlék felcsillan: — 1905-ben, amikor forrada­lom volt, lejött a faluba egy ember. Moszkvából. Fűtő volt, meg teát csinálta szamovárral, és toborozta minket. A kislá­nya meg az iskolában beszélt a gyerekekkel. Az embert ké­sőbb letartóztatták. Alexandr Maximovics Sza- veljevből így lett hát Szavel­jev Sándor. Igazolványában az szerepel, hogy hontalan. — Annak is érzi magát? — Én nem. Van házunk, van család is unokákkal, és szép itt (kátai) A „HALÁLOS ÍTÉLETET” már tavaly kimondták. Élet- veszélyes a Budapesti Bútor­ipari Vállalat egri gyáregysé­ge, a Grónay utcában nincs hely, megszűntetjük a gyárat — mondták Budapesten és a nagy teherautót már küldték is a gépekért. De a Heves me­gyei Tanácsi Bútoripari Vál­lalat is korszerűtlen, tűzveszé­lyes, a Knézich Károly utcá­ban nem fejleszthető. Bezár­ják annak kapuit is? De akkor Egerben megszűnne az évszá­zados hagyományokkal ren­delkező iparág és utcára ke­rülne több mint 400 ember! A párthoz és a tanácshoz mentek segítségért. A mostoha körülmények kö­zött is mindkét vállalat nyere­ségesen dolgozott 1966-ban is, és a lakosság szükségletét elégítette ki, tehát az iparágat meg kell menteni, a bútoripa­ri dolgozóknak Egerben mun­kahelyet kell biztosítani. De a növekvő igények és a gazda­ságosság követelményei azt diktálják, hogy a két elavult üzem helyett egy korszerű kö­zépüzemet létesítsenek. A ta­nács a déli ipartelepen meg­felelő nagyságú telket adott, azt már tavaly körülkerítették és megkezdték az építkezést, hogy a Grónai utcai üzem ki­telepítését minél hamarább megkezdhessék. Az elmúlt napokban részt vettünk a megyei tanács terv­osztályán azon a megbeszélé­sen, amelyen a két bútoripari vállalat, a Heves megyed Ta­nácsi Tervező Iroda és a ki­vitelez» építőipari vállalat ve­zetői az új bútoripari üzem beruházását vitatták meg. ör­vendetes, hogy a részvevők kezdeményezésről tettek ta­núbizonyságot Mennyi pénz áE rendelke­zésre? A Könnyűipari Minisz­térium beruházási keretéből és bankhitelből mintegy ötmillió forint. Rendkívül sürgős a be­ruházási programtervezet, hogy minél hamarább szerződést köthessenek a kivitelező vál- latlatta! és az megrendelhesse a szükséges anyagokat. A prog­ramterv elkészítését a Heves megyei Beruházási Iroda 1967. március 31-re vállalta. De a betonelemek jegyzékét máris a kivitelező rendelkezésért bocsátotta. AZ ŰJ CSARNOK építésének megkezdése és a veszélyeztetett régi műhelyek kiköltöztetésé­nek határideje attól függ, hogy a betonelemeket mikor tud­ják beszerezni. A Bányaipari Építő Vállalat ebben az ügy­ben mindent megtesz. Tehát a beruházó, a tervező, a kivite­lező és a hatóság összefogott, hogy a lehető legrövidebb idő alatt tető alá kerüljön a bú­toripari vállalat új csarnoka. Példaként említhetjük meg. hogy a főépület kiviteli tervei.1 a Heves megyei Tanácsi Ter­vező Iroda csak június 30-ra tudná elkészíteni. A Budapest Bútoripari Vállalat írásba: rögzítette Ígéretét, hogy a csar nők terveit április 30-ra elké szíti és a gépészeti tervekké kiegészített teljes tervdoku­mentációt a megyei tervezi iroda május 14-re kivitele­zőnek átadja. A beruházó és a kivitele®1 hasonló megállapodást kötőt a gyáregység üzemszerű hasz nálatához szükséges szociáli épületek, iroda, kazánház, és . belső közművek tervezésére^ i határidők lerövidítésére. A szükséges kazánt már be­szerezték. Amint az idő enge­di, remélhetően pár napon be­lül, megkezdik és hamarosan be is fejezik a Liszt Ferenc é: a Faiskola utcában a gyáregy­séghez vezető út építését. Ezt az akaratot és együttmű­ködési készséget tanúsítsák az érdekelt felek továbbra is, ak­kor idejében meglesz a nehe­zen beszerezhető betendem Ha ez sikerül, akkor a legsür­gősebb építési munkákat már az idén elvégzik és 1968-ra Egerben korszerű bútorgyár lesz. MI LESZ A KÉT RÉGI üzem­mel? Minisztériumi, vagy ta­nácsi irányítással fog-e mű­ködni az új vállalat? Mikor és hogyan történik meg az egye­sítés? Mindez másodlagos és részkérdés. Előbb a munkafel- tételéket kell megteremteni' Ha az új gyár elkészül, az iparagnak jövője és több mini 400 családnak biztos megélhe­tése lesz Egerben. Dr. Fazekas László Válásától aa illetékess az egriek panaszára A Népújság január 26-i szá­mában foglalkoztunk Eger gáz­ellátásával. Ismételten szóvá tettük azt a fonák helyzetet, hogy eddig mintegy 20 millió forintot költötték vezetékeik, tartályok építésére és a külön­bőz» berendezésekre, örven­detes, jó dolog, hogy Egerben 1300 háztartás fogyaszt gázt és ezek közül mintegy ezer csa­lád gázzal fűthet. De január­ban, a legnagyobb hideg ide­jén nem volt elegendő gáz, a Hadnagy utcai lakótelepen nem tudtak fűteni és fürödni. Tel­jesen érthető és jogos az em­berek panasza és sürgető kér­dése, hogy mi lesz Eger gáz­ellátásával? Cikkünkre Bese Vilmos, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgatója vála­szolt. Levelében közli, hogy Eger város gázellátása ügyében február 18-án a helyi párt- és tanácsi vezetők, valamint az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt és a gáztermelő vállalat vezetői megbeszélést tartottak. A tröszt különféle intézkedé­sekkel biztosítja a gáztermelés növelését. Az olajkutak és a Hajdú­hegy közötti vezeték építését az ÉM. Csőszerelő Vállalat az elmúlt óv végére nem tudta befejezni. Jelenleg a szigete­léseken dolgoznak és a kivite­lező mindent megtesz, hogy a vezeték április hónapban elké­szüljön. Említést tesz a levél arról is, hogy a nagyobb mennyiségű gáz tárolásához szükséges kompresszortelep építéséhez a Heves megyei tanácsi és társa- dalmi szervek minden segítsé­get megadnak, az építőipari ka­pacitást biztosítják. (Ez már megtörtént, az ÉM. Heves me­gyei Állami Építőipari Válla­latot jelölték ki, hogy a kompresszortelepet még ebben az évben felépítsék. — A szerit, megjegyzése). Az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt 1968 őszére meg­építi a Fedémes—Eger közötti: vezetéket, valamint a III. öt­éves terv végére Fedémesew keresztül az egri körzetet be­kapcsolják az országos távveze­ték-hálózatba. „A vázolt intéz­kedésekkel Eger városban to­vább nőhet a háztartási és a fű­tési fogyasztók száma, de 1970- ig — az országos hálózatba va­ló bekötésig — csak olyan mértékben, amennyire az Eger környéki földgázforrások lehe­tővé teszik”. Ügy véljük, a levél az ügy­ben legilletékesebb fórumtól érkezett és határozott állásfog­lalást, sőt határidőkkel rögzí­tett konkrét ígéreteket tartal­maz. De a gázügyben a fo­gyasztók, az egriek is illetéke­sek, éppen ezért hoztuk nyil­vánosságra a választ. Az épít­kezést és a szerelést egyszóval Eger gázellátásának ügyét kí­sérje figyelemmel a város la­kossága. Az írásba foglalt ígé­retek betartása pedig legyen kötelező az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztre, a helyi hatók Ságokra és a kivitelezésbe!1 közreműködő valamennyi váj lalatra. r, *, szer, úgy három-négy óra kö­zött, arra jártam. Balázs kint állt a kapuban, a legnagyobb gyerekével. Kérdezem a gyere­ket, mi volt az ebéd? Apjára nézett és hallgatott. „Mondjad, hogy csirkét vágott anyád” — szólt rá az apja. A gyerek sírni kezdett. Egy szó sem volt igaz belőle. Azon a napon még sem­mit sem ettek. Ha a szomszé­dok nem adnának nekik, éhen is halhatnának. — Önök hogyan próbáltak segíteni rajtuk? — Mondom, minden ülésen szóba kerülnek. — Segélyt, pénzt adtak ne­kik? — Nem. (!) Ha Balázs dolgo­zik, akkor nem éheznek. Ed­dig is mi segítettük, hogy mun­kát kapjon, most is megpróbál­juk. Már tizenöt helyen dolgo­zott, mindenütt ismerik. — Ügy érzi, mindent meg­tettek a négy gyerek érdeké­ben? — Több lehetőségünk nem volt. De most már nincs mire várni... MORVÁI FERENC községi pártti titár: — Kedden beszéltem Tele, azt mondta, hogy dolgozik. Me­gint becsapott. Felháborító. Mindent megiszik, rettegésben tartja családját, késsel üldözi a feleségét Véget kell vetni a dolognak. A gyerekeket el kell venni tőlük. Veszélyben van az életük. Az apa nem dolgozik, nincs egy betevő falatjuk sem. Amit lehetett, mi megpróbál­tuk. Beszéltünk vele, segítettük elhelyezkedni. Sajnos, semmit sem ért... Deák Ferenc út 41. Alacsony, repedezett falú ház. Beme­gyünk. Földes szoba, deszkából összetákolt asztal, egy rozoga szék. Az ágyon nincs lepedő, füstösek, kormosak a falak, a gyerekágy rongyokkal van le­takarva. A gyerekek ránk ta­padtak, kenyeret, ennivalót kértek. Gyerekek. A legna­gyobb nyolcéves. Sápadtak, sze­mük beesett, végig követhető az ér útja arcukon. Elnyűtt, foltozott ruhájukat másaktól kapták. Döbbenetes. Egy falat kenyér sincs a házban. Egy nap egyszer esznek. Ha a kol­dulás sikerrel jár. Teljesen le­gyengülve, éhesen kutatnak az ágy alatt, a tűzhely körül. Egy darab kenyérért. — Milyen ember maga, Ba­lázs Dezső? — Kérem, én szeretem a gyerekeimet, nekem ne magya­rázzon senki. MÁRCIUS 1-ÉN ÉRKEZETT a levél szerkesztőségünkhöz, foó szerint idézzük: „Négy éhező gyermek nevé­ben emelek szót, s kérem a T. Címet, hogy kivizsgálni és sür­gősen intézkedni szíveskedjék. Rózsaszentmártonban, a Deák Ferenc utca 41. szám alatt la­kik Balázs Dezső feleségével és négy kiskorú gyermekével. Tu­domásom szerint a lelketlen apa nem dolgozik. Legutóbb a Petőfi bányai fatelepen dolgo­zott, de azt is otthagyta. Örök­ké iszik, a családját üldözi. A gyerekeknek a napi minimális élelem sincs biztosítva. Hol az egyik, hol a másik házhoz jár­nak koldulni, éhesen, egészsé­gileg, fizikailag legyengülve. Felesége is teljesen legyengül­ve, egészségtelen körülmények között él. A felesége sokat panaszko­dik, de illetékesekhez nem mer fordulni, mert: ha Dezső meg­tudja, agyonszurkálja. Késsel zavargói ja a feleségét és a gyerekeket. Tudomásom sze­rint a két nagyobb gyermek egyszer már intézetben is volt, de kihozták őket, hogy mi ok­ból, nem tudom. Tovább nem kívánom rész­letezni, kérem, szíveskedjenek meggyőződni a tényekről és a lelketlen apát a törvény szi­gorával sújtani, megbüntetni, munkára kényszeríteni, az éhe­ző gyerekeket megszabadítani az éhhalálra ítéléstől.” ELŐSZÖR NAGY LAJOS­TÓL, a községi tanács elnökhe­lyettesétől érdeklődtünk a Ba­lázs család életéről. — Mi a véleménye a levél­ről? — Sajnos, szó szerint igaz, vagy talán még súlyosabb is. Nincs vb-ülés, egyetlen megbe­szélés, amelyen ne kerülne szó­ba a Balázs család. Mindennek a férfi az oka. Iszik, a környé­ken már nincs munkahely, ahol nem dolgozott. Sehol sem állja meg a helyét. Hazudik, becsap mindenkit. Utoljára a petőfibányai fatelepre helyez­tük el. Most azt is otthagyta. Amíg a két gyerek az intézet­ben volt, állandóan a nyakunk­ra jártak. Akkoriban rendeseb­ben dolgozott, többször is kint jártunk nálunk, beleegyeztünk, hogy visszahozzák a gyereke­ket. Nagy kár volt. Csak azért ragaszkodik a gyerekeihez, hogy megkapja a gyerekse­gélyt. Az üveg állandóan a zse­bében van, a gyerekek meg koldulni járnak. A szomszédok tartják el őket. A nyáron egy-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom