Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-01 / 51. szám

Az első lépést már megtették

Percenként nyílik az iroda ajtaja. Egy idősebb asszony valami meg nem kapott járandóságáért kiabál, alig lebet lecsi- títani. Mások az elnököt keresik, mondják, hogy már itt kellene lennie. S közben alig akad valaki, aki ne tenne valami epés megjegyzést az udvaron elterülő sártengerre, amibe bele lehet fulladni.

Terhes örökség

Rubleczky Sándorral, az egerfarmosd Aranykalász Termelőszövetkezet főmezőgazdászával beszélgetünk. Mondja, hogy az új vezetőség alig két hónapja került a szövetkezet élére, s bizony sok gonddalbajjal kell küzködniük. A múlt évben hatalmas belvízkár sújtotta a termelőszövetkezetet, csak a növénytermelés kiesése meghaladta a másfél millió forintot. A gazdálkodás kátyúba jutott, az emberek el voltak keseredve. Ebben az esztendőben feltétlenül biztosítani kell a tagság jövedelmét, meg kell teremteni azt az alapot, ahonnan el lehet indulni.

— Nem tervezünk lényeges változásokat — mondja a főmezőgazdász —, de amit tervezünk, azt el is szeretnénk érni. Függetlenül az időjárástól. A teremberek, kérik a munkát. S hogy ne legyen vitára ok, naponként vezetjük, ki hol dolgozott, mennyi munkaegységet ért el, ezért mennyi fizetés jár. Az embereket úgy osztjuk el, hogy nagyjából mindenki egyformán keressen. Persze, ha dolgozik. Az irodáhan ott a grafikon, mindenki láthatja, mit keresett az elmúlt hónapban.

Aztán arról beszél az elnök, hogy kezd megszilárdulni a szövetkezetben a munkafegyelem. Persze, nem véletlenül. Az egyik gépkocsivezető például beírta, hogy elvégezte a kötelező karbantartást, s beírta az ezért járó munkaegységet is. Valójában azonban nem csinált semmit. A fegyelmi bizottság tudomására jutott a dolog, s levonták a gépkocsivezetőtől a jogtalan jövedelmet. Másik esetben az egyik traktoros részegen ment volna dolgozni. Nem engedték, hanem hazaküldtek. Az aznapra járó munkaegységét levonták.

Asszonyok a vezetésben

Az egerfarmosi asszonyoknak régi séielme, hogy a közös gazdaság vezetésében nem voltak megfelelően képviselve. Most ez a helyzet is változott. A vezetőségben két asszony is helyet kapott, ezenkívül képviselve vannak a közös gazdaság minden bizottságában is. S hogy ez a bizalom mennyire helyénvaló volt az asszo'nyok iránt, bizonyítja az a tény, hogy már szocialista brigádot szerveznek, s szeretnének kiugró eredményeket elérni.

Tóth Albert elnök újra visz- szatér a bizalom kérdéséhezi

— Ha mindenki látja, hogy van értelme a munkájának — mondja —, akkor nem lesznek gondok. Szeretnénk a régebbi hibákat kiküszöbölni, az emberek gondjain segíteni, s olyan gazdálkodást megvalósítani, hogy mindenki megtalálja a számítását. A munkával nem lesz baj. Gépeinket már kijavítottuk, folyamatosan végezzük a műtrágyaszórást, mindenki szívesen dolgozik.

... Mindenki szívesen dolgó- zik. Talán ebben az egy mondatban sűrűsödnek legjobban a jövőre vonatkozó elképzelések. Mert ebben az évben a vezetőségnek és a tagságnak egyaránt nem a szavakkal, de a munkával kell bizonyítania. S az első lépést már megtették.

Kapós) Levente

Öregek napja

az erdőtelki Új Élet Termelőszövetkezetben

mányossá vált öregek napját.

vek szerint ebben az évben megkezdődik a vízrendezés, s reméljük, egyre kevesebb kárunk lesz. Az állattenyésztésben sokat segít, hogy elkészül egy kilencvenhat férőhelyes istállónk és egy nyolcvan férőhelyes mesterséges borjúnevelőnk. Eddig lehetetlen körülmények között voltak az állatok. Szeretnénk száz borjút meghizlalni és leadni az idén, ugyanígy négyszáz hízósertést is. Emellett kiválogatjuk a legjobb állatokat és azokat tenyésztjük tovább.

Nem tapasztalatban, de tagjainak átlagéletkorában kétségkívül a „fiatal” termelő- szövetkezetek közé tartozik az erdőtelki Űj Élet. A nyugMar ezt megelőzően a szövetkezet fiatalabb tagjai meglátogatják és meglátogatták azokat az öregeket, akiknek

nincsenek hozzátartozóik —

Megszilárdul a munkafegyelem

A kitűzött célok eléréséhez az emberekre, az emberek jó munkájára van szükség. Tóth Albert, a termelőszövetkezet elnöke arról beszél, miképpen próbálják visszaszerezni a tagság bizalmát.

— Elsősorban a vezetőségben alakítjuk ki a megfelelő kollektív szellemet. Ha a vezetőség megérti egymást, könnyebb visszanyerni az emberek bizalmát. De nem is panaszkodhatunk, nap nap után jönnek az

díjasokkal együtt 44, azok nélkül 42 az átlagéletkor. Ám ebben a termelőszövetkezetben a fiatalság ellenéire sem feledékenyek a tagok, ha arról van szó, hogy a munkában kiöregedett öreg nyugdíjasok megbecsüléséért, élet- körülményeik megjavításáért tegyenek valamit.

E megbecsülés, gondoskodás sorába tartozik — remélem, nem árulunk el hadititkot —, hogy a hét végén az erdőtelki Űj Élet Termelőszövetkezetben újból megtartják az itt immár hagyoilyen is van, sajnos —, akiknek ugyan van, de valójában mégsincs: nem nagyon keresik fel őket otthonukban. S a hét végén a 183 nyugdíjas számára birkagulyást főzet

M f

ünnepi vacsorára a szövetkezet és mindegyiküknek 200 forint értékű vásárlási utalványt nyújt át Az erdőtelki példa is azt igazolja, hogy lehet és azt is, hogyan lehet valóban nagy család egy jól dolgozó termelőszövetkezetben.

(—ó)

Képviselőjelöltünk:

HEU ÉR LAJOS

VOLT KÖZMUNKA-NYILVÁNTARTÓ, segéd- majd helyettes jegyző, községi tanács- titkár, járási begyűjtési osztályvezető, termelőszövetkezeti és gépállomási mezőgazdász; 1959. óta a Hevesi Mezőgazda- sági Gépjavító Állomás igazgatója. Izig-vérig közéleti ember, akinek minden tette, cselekedete azt seolgálja, hogy a nagy állampolitikai elvek a mindennapok történéseiben is megvalósuljanak. Szerény, csendes ember, nem hivalkodó — s ezen tulajdonságait az az ember is hamar megismeri, aki életében először találkozik vele.

Egyéni sorsának alakulása helyett szívesebben beszél a gépjavító állomás tevékenységéről, a közösen szerzett elismerésekről, sikerekről és eredményekről:

— Háromszor voltunk élüzemek, s a múlt évben is telje- sítettük ezt a szintet — mondja. — Tizennyolc és fél napi bért tudunk fizetni nyereség- részesedésként.

A gépjavító állomás szerteágazó tevékenységet folytat irányítása alatt. „Portájuk” az egész járás, de munkakapcsolatuk kiterjed a járás határain túlra, az egész megye területére is. Feladataik közé tartó zik a szövetkezetek erő- és munkagépeinek gyógyítása, cseremotor-forgalmazás, istállómajorok gépesítése, a berendezések beszerelése, szervizelése, javítása. Tavaly még 23 miliió forint értékű munkát fellett végezniük, az idén már

(tői is többet teljesítenek hat- kiillióval; s a szolgáltatások Bővítésével már jövőre megkötniük a 40 milliós termelési

értéket.

— Mindig arra törekedtünk, hogy üzemünk a lehető legteljesebben a szocialista mezőgazdaságot erősítse, segítse. Kapcsolatunk a tsz-ekkel jó. Ahol sürgős a munka, ott segítünk. Vásá- í’oltunk példáid egy szeparátort, s ha valahol, valamelyik szövetkezetben meghibásodik az ő berendező sük, míg a javítással végzünk, kölcsön adjuk a miénket, hogy ne legyen semmi kiesésük, veszteségük.

A MOST LEZÁRULT országgyűlési ciklusban már képviselte Heves megyét, s most újra javasolták jelölését. Az egyik csatlakozó gyűlésen, szülőfalujának képviseletében felszólalt eg> idős választó- polgár, s azt mondta: „T ar- naörsön született, Tamamerán lakik és Hevesen dolgozik, úgyhogy Lajos mindenütt otthon van...!”

A tamabodiaknak meg az volt a véleményük: „Ismerjük, éppen olyan parasztgyerek, mint mi oagyunkl*

A négy év alatt bizonyította: jó képviselője választóinak a parlamentben. Hozzászólt az építésügyi törvény vitájához, okosan érvelve az elszaporodott és munkaidőben végzett

magántervezések ellen, de véleményét hallatta akkor is, amikor az országgyűlés a termelőszövetkezetek és a tsz-ta- gok helyzetének javításáról tanácskozott. Fogadónapjairól naplót vezetett, s oontos jegy- aáse szériát 117 esetbe* fordulA választási gyűlésekről jelent lük:

II választók között Tarnaörsön

Arcok, arcok, figyelő arcok sorban. Szövetkezeti tag, boltos, diák, pedagógus; férfiak, nők vegyest. Zsúfolásig megtelt a tarnaörsi kultúrház. Zsúfolásig és gondosan, ünneplőbe öltözötten. Az emelvényen He- vér Lajos országgyűlési képviselőjelölt, áld itt született és itt és most mond köszönetét a tamaörsiek bizalmáért. Amíg pnogramtoeszédét mondja, az arcokat figyelem: a sorsokat. Minden arc: egy sors. Együtt: egy kicsit népünk sorsa, múltja és jelene.

Idős parasztasszonyok arcai. Mély ráncok, mélyebbek, mint korukhoz illene, mert igazság szerint, „mai” mértékkel mérve, nem is olyan öregek. Az a kor nyúzta, vonszolta őket, amelyről a képviselőjelölt is beszél. Nem bólogatnak, nem helyeselnek hozzá, tudomásul veszik, értik, mert érezték, hogy így volt. A fiatal arcok, diákok, fiatal asszonyok, mintha kissé rácsodálkoznának erre, sőt, helyenként meg-megrebbenó pillák igazoiján: túlságosan nem is érdekli őket, mi volt, hogy volt. Nekik és számukra a húsz esztendővel ezelőtti világ már történelem, amelyet tanultak, könyvből, és nem az életből.

Az arcok, a fiatal arcok akkor váltanak éber figyelemre, amikor a jelenről, meg a jövőről esik szó a programbeszédben. Az öreg arcok meg- hökkenve és kissé értetlenkedve hallják a százezreket, amelyek olyan magától értetődő természetességgel peregnek a képviselőjelölt szavaiból. Ám most, éppen a fiatal generáció az, amely hasonló természetességgel veszi tudomásul, hogyan formálódnak a százezrekből a milliók és a milliók nyomán hogyan változott és változik Tarnaörs képe. Az ő sorsuk a jelené és a jövőé, gyakran elfelejtik, vagy eszükbe sem jut, hogy a „történelemkönyv” ott ül mellettük; anyjuk, apjuk képében.

Azt mondja többek között a képviselőjelölt, hogy a község

lakóinak 90 százaléka jelent meg a választói gyűléseken és ezeken 87 érdemi javaslatot tettek a választópolgárok a falu, a község érdekében. Gondosan felírom ezt a két adatot, mint jellemzőt, mint érdekeset, és ... És semmi érdekeset nem figyelek meg az arcokon. A tamaörsieknek, úgy látszik, sokkal természetesebb ez az aktivitás, mint az újságírónak, számukra már sokkal magától értetődőbb mindez, mint ahogy még gondolná napjaink krónikása.

Vége a választói gyűlésnek. A tűzoltózenekar eljátssza, a több mint háromszáz részvevő elénekli a Himnuszt. Taps, de nem eget verő ováció, taps, de semmiféle ütemes megszerve- zettség. A taps egyszerűen szívből jövő köszönetét fejezett ki a képviselőjelöltnek, hogy eljött és bizalmat is, hogy jól és eredményesen képviseli majd a választások után a tarnaörsi választók érdekeit is.

(gyurkó)

Hóinál* József Tinzanánán

Amikor a tiszanánaiaik is megszavazták Molnár József országgyűlési képviselő jelölését, a csatlakozó gyűlés után többen is „interpellállak” a falu vezetőihez: „Jó, jó, azt már tudjuk, hogy Molnár elv- társ okos, becsületes, rendes ember, de mikor ismerjük meg személyesen?”

Nem kellett sokáig várniuk. Hétfőn este megtörtént az ismerkedés. A választási gyűlést, amelyen részt vett Barna András, a Hevesi Járási Pártbizottság titkára is, a községi Hazafias Népfront nevében Pállai János vb-elnök nyitotta meg, majd Molnár József emelkedett szólásra.

Méltatta az új választási törtök hozzá választói kérésekk 'l, panaszokkal. Nem maradt „restanciája”. Személyesen járt utána a dolgoknak, s legtöbbször a tett intézkedésekről, az eredményekről is személyesen tájékoztatta választóit. Ez is magyarázza, miért mondott bizalommal igent nyolc falu dolgozó lakossága, vezetői, értelmisége Hevér Lajosnak.

— Mióta párttag?

— Húsz éve... Nem mindennapi dolgok előzték meg ezt az eseményt. A háború legvégén vittek be katonának, s egyenesen Németországba szállítottak. Badseegebelgben estem az angolok fogságába. Megszöktem hamisított elbocsátó papírral, de elfogtak, s az angol katonai bíróság a szökésért nyolchónapi börtönre ítélt, úgyhogy két évre nyúlt hadifogságom Mikor hazavergődtem, mindjárt beléptem a kommunista pártba, 1947. január elsején.

— Mik a tervei?

— Nekem, mint képviselőjelöltnek, nincs egyéni programom. a Pórt és a kormány programjának rám eső részét szeretném jól, választóim megelégedésére végrehajtani.

Volt járási tanácstag, a járási tanács vb-tagja és megyéi "nácstag is. Négy éve tagja a hevesi járási párt-végrehajtóbizottságának.

KÉT GYERMEKE VAN. Kislánya hetedik osztályos, fia 18 éves és az idén érettségizik.

Utolsó vonás portréjához: kétszeres kiváló dolgozó, s a Munka Érdemérem ezüst fokozatának is birtokosa.

Pataky Dezső

vényt, a IX. pártkongresszust, szocialista társadalmunk életét, fejlődését. Szolt a másodük ötéves terv jelentősebb eredményeiről, ismertette a harmadik ötéves terv főbb feladatait, célkitűzéseit.

Ezután részletesen beszélt Heves megye fejlődéséről, iparáról, mezőgazdaságáról, s azokról a terveikről, elképzelésekről, amelyek rövidesen megváltoztatják a hevesi járás. ezen belül a tiszanánaiaik életét is.

— A Balaton felületének mintegy egyötödét kitevő víztároló létesül ezen a vidéken a II. Tiszai vízlépcső megépítésével. Célja: a mezőgazdasági terméshozam növelése, az érés belvizek megelőzése, meg- *"? szüntetése, a létesítendő halastavak vízellátása, vízi erőmű építése. E jelentős beruházás megvalósítása lehetővé teszi a Tisza Kisköre és Tiszalök közötti szakaszának hajózhatóságát, üdülők, strandfürdők, campingek, esetleg a későbbiek folyamán gyárak, üzemek építését. A munkálatokkal egy időben sor kerül a Tisza menti úthálózat felújítására is, így

Langyos idő volt hétfő este a hajdani Buttler-birtok kas- télyos falujában, Erdőtelken. Az utcák népesek. Hat órára hirdették a választási nagygyűlést, s már jóval előtte megindultak az emberek a kultúrház felé. Az alföldi nagyközség estéi élénkebbek voltak az elmúlt hetekben. Községi, járási és megyei tanácstagságra jelöltek arra érdemes embereket. A járási és a megyei tanácstagi jelölő gyűlésen 320-an szorongtak a kultúrház nagytermében. A jelölő gyűlésen nemcsak egyszerűen jelöl- tak az erdőtelkiek, tíe gondjaikból és bajaikból is ellátták négy évre elegendő útravaló- val megbízottaikat. Kérték az utak javítását, a közlámpahelyek bővítését, a vízlevezető árkok rendbetételét. Mindenre persze Erdőtelken sem jut nénz, de a kevés pénzhez az erdőtelki emberek saját erejüket, két kezük munkáját adják, ajánlják. Az újtelepiek például egységesen vállalták, hogy társadalmi munkában elvégzik a járdaépítést, az árkok tisztítását, crak szakember legyen, aki irányítja őket, mit tegyenek, hogyan tegyék.

Már régebben elkészültek a beszámolók: az elmúlt négy esztendő során mennyit fejlőrövid időn belül korszerű úthálózat biztosítja majd e terület közúti forgalmát.

Befejezésül Tiszanána község jelenéről s jövőjéről beszélt az előadó.

— A községben több mint 28 kilométer járda, négytantermes iskola, két nevelői lakás, tűzoltószertár, autóbusz- megálló, korszerű ruházati áruház épült az elmúlt években; 300 méter kivételével befejezett a község villanyhálózatának korszerűsítése. Az elkövetkezendő években újabb létesítményekkel gazdagodik majd Tiszanána. Korszerűbb lesz a közvilágítási hálózat, piacot kap a falu, tovább folytatódik a járdaépítés. A távlati tervekben új kultúrház, egészség- ügyi fürdő építése, a vízihálózat bővítése szerepel. A megkezdett úton haladunk továbbra is.

Nagyon tetszettek ezek a mondatok a tiszanánadaknak. Tar Sanyi bácsi nem is tudta szó nélkül megállni: „Most már nincs más hátra, mint a felsorolt terveket megvalósítani. Erőt, egészséget kívánunk hozzá.” — koós —

dött a község. Az eredményeket összegezték és elmondták a választópolgároknak. A? eredményeket sorolta a községi tanács vb-elnöke, Szigili Ferenc is, amikor a választási gyűlés előtt beszélgettünk:

— 1963-ban még csalt 13 tévé volt Erdőtelken, most már 129 a számuk. Van 14 személygépkocsi, s 11,5 millió forint a takarékban. Üj lakóház a négy év alatt 59 épült.

A gyűlést rövid, színes kultúrműsor vezette be:

A gyűlésen Sramkó László, a Hevesi Járási Pártbizottság első titkára, a falunak is megyei tanácstagjelöltje, szólt a múltról, a jelenről, a jövő terveiről, fontos, közös érdekű dolgokról. Fejkendős nénik, idős parasztemberek, fiatalok hallgatták jelöltjüket élénk figyelemmel, pedig sokuknak már ülőhely sem jutott. A gyűlés után még jó ideig kisebb csoportokban beszélgettek a hallottakról az erdőtelki emberek.

(kyd)

Jlmwi3

1967. március L, szerda

Választási gyűlésen Erdőtelken