Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-01 / 51. szám

A népművelés tekintélye Gyöngyösön Ha egy mondatban kellene kifejezni mindazt, amit a nép­művelési munkánk során az el­múlt évben elértünk, ezt mond­hatnánk: sikerült a városban a népművelési munka tekinté­lyét kivívni. És ez a megálla­pítás, bármennyire is tűnik esetleg túlságosan egyszerűnek, akár a közelmúlthoz képest is jelentős fordulatot takarómért nem mindig volt olyan elisme­résben része a népművelési te­vékenységnek Gyöngyösön, mint amilyenben most Érdemes tehát néhány meg­állapításunkat, észrevételünket a nyilvánosság elé tárni. Kedvtelés vagy politikai munka? Még néhány évvel ezelőtt is ügy értékelték a népművelési munkát Gyöngyösön, hogy az valamiféle kispolgári kedvte­lés, haszontalan időtöltés, ami­re kár energiát pazarolni. Csak néhány „megszállott” tartotta szívügyének a képzőművésze :i, zenei, irodalmi élet kiszélesíté­sét, támogatását. De ők is gyakran találták szemben ma­gúkat a gazdasági vezetők el­lenállásával, értetlenségével. Csupán a szakmai képzésnek volt létjogosultsága, csak ez élvezett teljes támogatást. Sokszor élesedett ki a vita a különböző fórumokon a nép­művelési munka megítélése körül. Az eredmény azonban nem maradt el. Ma már azok a gazdasági vezetők is vallják, esetleg „csak” belátják, hogy a népművelés eszmei, politikai célokat szolgál, akik nemrég még másként vélekedtek. így jutottunk el oda, hogy a különböző tömegszervezetek a munkaterveikben ott szerepel­tetik a népművelési feladato­kat is. Mindenütt elkészítették az éves népművelési tervet, és azok végrehajtását az erkölcsi támogatáson túl anyagi eszkö­zökkel is segítik. Szívesen csinálom, szenvedélyesen AZ ÉLETBEN VANNAK ÉR­DEKES és véletlen dolgok. Ér­dekes például, hogy Kormos Ferenc, a bélapátfalvi cement­gyár művezetője, az egri járási munkásőrség egyik alegység­parancsnoka, 1919. március 22-én született, a Tanácsköz­társaság létrejöttének első nap­jaiban. De az már nem egészen a véletlen műve volt, hogy Kormos Ferenc e forradalmi hagyomány szellemében nevel­kedett, vált kommunistává, lett a munkások, dolgozók szószó­lója, a proletárdiktatúra vé­delmezője, tíz éve munkásőr, ezen belül is nyolc éve egy­folytában alegység-parancs­nok. A megye nem korban, ha­nem beosztásban legidősebb parancsnoka. — A munkásőrségben rám váró feladat az egyetlen tár­sadalmi munkám. Szívesen csi­nálom, szenvedélyesen szere­tem — magyarázza. — Mint parancsnok, nem tűrök fegyel­mezetlenséget, kilengést, gyá­vaságot, ennek ellenére na­gyon szeretem beosztottjaimat, elvtársaimat. Név szerint is­merem valamennyit, gyakran meglátogatom őket, pedig ilyenkor három községet kell bejárnom. Kormos Ferenc keményköté­sű, határozott hangú emiber. Hajában sok már az ősz szál, de a szíve, mozgása, tettre- késffiége annál fiatalabb. Nyughatatlan természetű em­ber, aki nem tud abba beletö­rődni, ha úgy haladnak a dol­gok, ahogy ő nem szereti. Küzd, harcol ellene, adott esetben még életét sem kíméli. A nép szolgálatáért mindenre képes. Küzdelmes, mondhatnák, re­szeretem génybe illő múltja, életútja ép­pen ékes bizonyíték erre. Balaton községben született, tízgyermekes családiból, ö volt az első gyermek, aki hamar megtanulta azt: mit jelent el­ső gyermeknek lenni a tíz kö­zött olyan családban, ahol két­kezi munkával keresi a család­fő a betevő falatot. Még fel Tekintélye és hatása MÁTRÁI mákszemek Városunkban is megalakult, a népművelési tanács, amely sikeresen látja el feladatát. A népművelési munka társadalmi szélességű kiterjesztésében fontos szerepet töltött be. Ne­véhez, tevékenységéhez fűző­dik a különböző erők és eszkö­zök összefogása is. Minden esetben, amikor a népművelési tanács magáévá tett valami­lyen feladatot, a kooperációt sikerült megteremtenie. Példaként említsük meg a mátrafüredi művelődési ház megépítését, amelyben a váro­si tanács, a Mátrai Állami Er­dőgazdaság és a SZOT anyagi eszközeinek összefogását lát­hatjuk. Hogy ma Mátrafüreden a befejezéshez közeledik egy olyan régóta szükséges kultu­rális központ kialakítása, ez csak a népművelési tanács ál­tal szorgalmazott közös beru­házásnak köszönhető. De itt kell emlékeztetnünk a Gyöngyösi szüret sikeres rendezvényeire, a nagyközön­séget vonzó János vitéz előa­dására, a dalostalálkozókra és más kulturális szemlék töme­geket megmozgató eseményei­re. Kétségtelen, amilyen mér­tékben megnőtt a népművelési tanács tekintélye, olyan mér­tékben nőtt meg a népművelé­si munka hatása. A legfontosabb teendők Ügy gondoljuk, legfontosabb tennivalónk a munkások és a parasztok művelődésének fo­kozottabb biztosítása. Ezt a célt szolgál ia olyan új módszer alkalmazása is, mint amilyen a kétoldalú szocialista szerző­dés megkötése a művelődési 4 ^smüsis 1967. március 1., szerda Az Eger-Mátraháza között vasárnapon­ként közlekedő autó­busz ágy megtelik már az indulás előtt, hogy egy gombostűt sem lehet benne elej­teni. Kabátgombok szakadnak, egy-két ember alaposan fel­idegesíti magái —, de azért senki sem ma­rad le. Az ügyes gép­kocsivezetőnek — no meg a túlterhelést jól bíró rugóknak köszön­hető. hogy idejében és épségben célhoz ér a busz... ★ Mátraházán még tél van, de a napsütéses oldalakon apró pitü- kocslcákat indít a las­san olvadó hó. A Va­sas ugróvérset igére cgyre-másra érkez­nek ■ részvevők se az érdeklődök. Remek lécekkel, pompás kosz­tümökkel. Az egyik szemüveges fiatalem­ber például rézzel ki­vert és különféle mü- tyiirkékkel díszített síbakancsban pompá­zik. Észreveszi, hogy szemügyre veszem, azért mosolyogva fe­lém fordul: — Tetszik? Nágyon. Talán, ugrani fog benne? — Én? Uram, ez én lábamon még soha­sem volt léc... ★ A kékesi szanató­rium szobájában bá­jos „japán” hölgy mu­togatja színes dia-fel­vételeken Tokiót — A híres Ginza... az olimpiai stadion... a Buddha-szobor... Testét csodálatosan szép, kék színű kimo­nó fedi, hátul az ülő- pámácskával és a művészi kivitelezésű, arannyal és ezüst szá­lakkal hímzett széles övvel. Hogy ki ez a bájos hölgy? Kovács Zsuzsa, az Újpesti Dózsa Tokiót járt úszóversenyzője. — Oly jólesik visz- szaemlékezni erre a nagy élményre — mondja, és ujjaival végigsimítja a kimo- nót... ★ A SZOT-üdüló fe­lől kopaszodó, barna ruhás férfi közelít, a vállán szánkó. A bü­fé előtt megáll és szemmel láthatóan töpreng: — Jobbra... vagy balra... Jobbra csábítva in­teget a szánkópálya, balra a fahéjjal fűsze­rezett forralt bor és a finom harapnivalók. Ez utóbbit választ­ja... ★ A MÁVAUT Utas­ellátóban nagy a for­galom. Friss lárvgos, kávé, forralt bor illa­ta terjeng a szűk kis helyiségben. — Két deci bort a mérnök úrnak — ked­veskedik a kiszolgáló az egyik újonnan be­lépő vendégnek, — Nem! Fél konya­kot! _ » — Ma vasárnap van... i—dy) sem cseperedett a legénysorba, máris munkába fogta a kény­szer. A Borsodnádasdi Lemez­gyárba került dolgozni, apja rokonai mellé. Jó munkás volt. Sokan szerették. A hengerso­ron együtt dolgozott mostani parancsnokával, Mihályi Pál­lal, aki már akkor is nyílt szí­véről, bátor helytállásáról, for­radalmi érzelmeiről volt ne­vezetes. A MUNKA SOK VOLT, a bér kevés. Az 1935-ös .években például napi három kiló lisz­tet kapnak az egész napos mű­szakért Ez egymagának alig volt elég ahhoz, hogy a nehéz robot mellett életét fenntartsa. A frontra 1941-ben vitték ki. Négy éven keresztül volt az első vonalban, mint rádiós. Egyszer kisebb szilánk sebezte meg bal karját, ezenkívül nem történt egyéb baja, bár gyak­ran forgott életveszélyben. A sors, a szerencséje vigyá­zott rá! Pedig a háború négy éve alatt olyanokat müveit, amelyeken most gondolkodik: vajon hogyan is merte meg­tenni, mi vezette, mi volt tet­teinek a mozgatórúgója. Az ösztönösség! A fasiszták, a há­ború gyűlölete és a határtalan élni akarás! Varsó Prága ne­vű kerületében fontos irato­kat talált egy omladékban, s ezt eljuttatta a partizánokhoz. A lengyel partizánok éjszakán­ként az ő rádióján hallgatták a szovjet és az angol híreket. Fegyvert, lőszert adott az el­lenállóknak. Ha egyszer is raj­takapják, menthetetlenül ki- végzik. 1945-ben, amikor Ma­gyarország területén karabély- lyal akarták a szovjet harc­kocsik ellen „csatába” küldeni, fegyveres zendülést szított. Az éj leple alatt többedmagával fegyverrel zavarta szét az or- giázó tisztikart, majd bevet­ték magukat az erdőbe. Volt közöttük idősebb, fiatalabb, szinte gyerekember is, akit le­venteként kényszerítették a frontra. Három nap, éjjel és nappal csatáztak a tábori csendőrséggel, SS-ekkei — eredményesen. Azok adták fel a küzdelmet, nem volt idejük a további küzdelemre, hiszen nem messze megszólaltak a szovjet fegyverek is. így át- állhattak a felszabadítóikhoz és 1945 nyarán hazatértek szü­lőfalujukba. 1945-BEN BELÉPETT a kom­munista pártba. Tanult, mű­velte magát. Zsebében min­dennap más és más brosúrát vitt haza, amelyeket elejétől végig mind elolvasott. 1947- ben megnősült, munkásérzel­mű asszonyt vett feleségül, aki szintén párttag. Egy évvel ké­sőbb egyhónapos pártiskolára küldték, mert ő lett a községi párttitkár. Sokat tanult, taní­tott, agitált, szervezett. Kormos Ferenc az MSZMP helyi szervezetének alapító tagja, de alapítója a munkás­őrségnek is. Az első húsz kö­zött volt. Amikor parancsnok­nak nevezték ki, megtisztelte­tésnek vette és megtett min­den tőle telhetőt a feladatok sikeres teljesítéséért. Alegysé­ge kétszer volt kiváló, most legutóbb a második helyeit végeztek a szocialista verseny­ben. Munkájáért Kiváló mű­szaki dolgozó-kitüntetést ka­pott, de a munkásőrségben ki­fejtett tevékenységéért az Öt­éves munkásőr-, a Tízéves murik ásor-jel vényt és az orszá­gos parancsnok dicsérő okleve­lét mondhatja magáénak. — Szeretem a fegyvert — mondja. — A gyári és a mun­kásőrség! munka mellett egyet­lenegy hobbym van: vadászom. Lakásom tele van sok-sok tró­feával. — NÉZZE CSAK — mutat ki az ablakon az udvarra, ami­kor búcsúzunk. — Ott alszik a Panni. Ügy szedtem fel a kerékvágásból, szinte már meg volt fagyva a kis őzike. Haza­hoztam. Dédelgettük, felnevel­tük. A család kedvence lett, 19 éves fiam is sokat foglal­kozik vele. Már elengednénk, de félünk, hogy odavész, mert olyan szelíd, kezes mint a bá­rány. Ha szabad időm lesz, fel­viszem a Bükk-fennsíkra. Ott engedem el... mert a vadász a vadakat nemcsak irtani, de nevelni és szeretni is tudja ... Fazekas István Modem zene és Antal Imre az egri Gárdonyi Géza Színházban Az Országos Filharmónia negyedik bérleti hangversenyé­re hétfőn este került sor az egri Gárdonyi Géza Színház­ban. Ez alkalommal a buda­pesti Postás Szimfonikus Ze­nekar a modem zenevilág né­hány nagy sikerű alkotását mutatta be. Az egri közönség örömmel ve­szi mindig tudomásul, ha az Országos Filharmónia műsor­tervében is igyekszik a válto­zatosságot és az ebből fakadó magasabb közönségigényt ki­elégíteni. A XVIII. és a XIX. század nagy mesterei után most a XX. század és a mo­dem zenei irányzatok, abbéd is inkább a könnyű zene, a Ravel, Sztravinszkij által ihle­tett szerzők szólaltak meg ezen az estén. Hacsaturján a szovjet zene élő nagy mesterei közül való. Álarcosok című szvitjében Ler­montov költői világát kelti életre, s ebben az álarcosbáli visszaálmodásba beleviszi kép­zeletének gazdag színskálájá­val együtt az örmény, a keleti népzene új dallami, ritmikai és hangzási szépségeit is. A műsor gerincét George Gershwin műveiből állították össze. A Porgy and Bess cí­mű néger tárgyú operából Bess és Porgy egy-egy száma hang­zott fél, Sziklay Erika és Bende Zsolt előadásában, míg ugyan­ők énekelték azt a szerelmi kettőst, amelynek hangulata, szövege és dallama az oly fáj­dalmasan ritka boldogság pil­lanatait idézi. Gershwin másik nagy mű­ve, az Egy amerikai Párizsban, modem szimfonikus költemény formájában köti csokorba azo­kat a lírai élményeket, ame­lyek párizsi utazása alkalmá­val őt magát, a zeneszerzőt meglepték. Ahogyan a világvá­ros forgatagában egyedül ma­rad, csaknem tragikus érzés, de a társ, a hazájabeli várat­lan felfedezése, a nyomasztó magányt elsöpri. Az est legnagyobb hatását és sikerét Antal Imre zongoramű­vész érte el Gershwin Rhap­sody in Blue című világhírű művével. A népszerű és kitűnő fiatal pianista teljes muzika­litással, a gershwini érzelmek, gondolatok fegyelmezett és pontos megszólaltatására tört. Gershwin talán ebben a hu­szonhat éves korában megírt művében vádi legtömörebben, önrnáeárő! és itt arfia legtisz­tábban azt a szenvedélyt, amellyel vándorol a világban. Nem ünneplés ez a zene, nem is a fenségesség megszokott ér­zetét kelti, inkább a vallomás intim, fáidalmas pillanatait sorolja egymás után, mert a modem ember minél sűrűbben, összeszorulva él egymással, an­nál magányosabb. F. Grófé amerikai zeneszer­ző leghíresebb műve csendült fel a műsor befejező száma­ként: a Grand Canyon jóval derűsebb világba visz Gersh­winénél. A természetet ün­nepli a zenész, azt a harmó­niát, amelyet a táj, a Grand Canyon látványa jelent: a haj­nal, az ösvény, az alkonyat szerenádszerű elnyugvása, az éjszakai vihar erőteljes futa­mai és az egész táj felmagasz- tosulása az emberi érzésvilág­ban — mind egy-egy dallam- sor ebben az érzékletes műben. A budapesti Postás Szimfo­nikusokat .Oberfrank Géza ve­zényelte. A kedélyes és ener­gikus karmester otthonosan mozog a modem zene világá­ban és karakterisztikusan igyekszik visszaadni Hacsatur­ján keringőjének, tipikusan lermnrrtmrl htrmmbfn* í-r— románcának és a tüzes galopp­nak ritmusát, érzésvilágát. A Gershwin-számoknál apróbb pontatlanságok mellett már nem a megkívánt feszességgel szólaltak meg a vonósok. S eb­ben az itt-ott fellelhető, né­hány zenésznek feltétlenül fel­róható fegyelmi lazításban a karmesternek is része van bi­zonyos mértékben. A közönség sem tűri szívesen, ha a zene­kar egy-két tagja nem viselke­dik fegyelmezetten. A karmes­ternek az is feladata, hogy az egész együttest maradékta­lanul fegyelemre szorítsa, az előadott műveknek kijáró tisz­telet, a megszületendő zenei élmény és a szimfonikus ze­nekar hibátlan produkciója miatt. (Mindezt nem „tanáros redantériából”, hanem a hang­versenyek légköre miatt ír­juk!) Az egri közönség, saeplői el­lenére, nagy lelkesedéssel fo­gadta a modem zene néhány alkotását és Antal Imre zon­goraművészt, aki ráadásul megismételte a Rhapsody in Blue befejező részét. A zenetörténeti ismertetést Pándy Marianne mondotta el. 'farkas) Zeneiskola Pété rvá sárán (Sallai Sándor tudósító): Este hat óra. Zongoraszó hallatszik a községi tanács ré­gi épületéből. Most itt műkö­dik az egri Állami Zeneiskola fiókmtézietéként a pétervásári zeneiskola. Néhány évvel ezelőtt csupán néhány gyermek számára szer­veztek, meglehetősen borsos áron, a művelődési házban zenetanfolyamot. Az igények azonban az évek múlásával nőttek, sokan jelentkeztek a környező községekből is, s ki­csinek bizonyult a tanfolyam. Végül is a megyei tanács mű­velődésügyi osztálya művésze­ti előadójának kezdeményezé­sére és segítségével a Művelő­désügyi Minisztérium enge­délyezte a községben a zeneis­kola működését. Rákay Irén. aki a mezőkö­vesdi zeneiskolából került a községbe, mér ilyen eredmé­nyekről számolhat be: „A tanulók száma megköze­líti a százat. Pétervásárán és Tamaleleszen működik a ze­neiskola, zongorát és hegedűt tanulnak, természetesen szol- fézzsal együtt. A hegedűokta­tást Kiss Kálmáné, az egri szimfonikus zenekar tagja és Bonyhai Lajos a miskolci Fil­harmonikus Zenekar hegedűse látja el. Zongorát rajtam kívül Takács Dánielné tanít, aki je­lenleg utolsó évét végzi a főis­kolán”. A kezdet nehéz volt. Eleinte kölcsön teremben, kölcsön hangszerekkel folyt a tanítás. A már tanuló gyermekek hely­zetét nehezítette a hozzáérti előkészítés hiánya. Most mái ott tart az iskola, hogy önálló helyiséggel, s négy saját rával -rendelkezik. tál. Nemsokára véget ér ez az előnytelen közösködés, és a ze­nei oktatásnak optimálisabb körülményeit teremtjük meg. Azokat a klubokat, amelyeket nem tudnak megfelelő mérték­ben hasznosítani, megszüntet­jük. El kel! érnünk, hogy a város külső részeiben is létesítsünk klubokat, könyvtárakat. Nem tartható fenn sokáig az az álla­pot sem, hogy a több ezer la­kost magában foglaló új, déli városrész teljesen nélkülözze a kulturális létesítményeket. Ide könyvtárat, ifjúsági és felnőtt klubot akarunk telepí­teni. Az irányelvek alapján Tudjuk, mindaz amit az el­múlt év során elértünk, még csak biztató kezdet. Ahhoz, hogy a népművelés újabb eredményeket biztosíthasson, még sokat kell tennünk . Teendőinkben a jövőben is az MSZMP Heves megyei Bi­zottsága által kiadott népmű­velési irányelvek igazítanak el bennünket, mint ahogy eddig is erre építettük munkánkat. A határozatokat még nem sike­rült maradéktalanul végrehaj­tanunk, de törekvésünk töret­len. Szeretnénk, ha legjobb el­képzeléseink minél előbb, mi­nél teljesebben megvalósulná­Gácsi László a Gyöngyösi Városi Tanács vb-elnökhelyettese ház és a különböző szocialista brigádok között. A művelődési ház így kötelezi magát arra, hogy a brigádok kulturális vo­natkozású vállalásaikat telje­síthessék. A művelődési ház segft a különböző üzemi klubok szer­vezettebb, jobb kihasználásá­ban is. A mezőgazdaság szocialista átszervezése a parasztság mű­velődésének új feltételeit te­remtette meg. Politikai és szakmai tovább­képzést biztosítunk a tsz-pa- rasztoknak. Megalakítottuk a művelődési ház keretében a tsz-klubot, ahol nemcsak szó­rakozhatnak a szövetkezeti gazdák, hanem a tervszerű és szervezett népművelési lehető­ségekkel is élhetnek. És a gya­korlat azt bizonyítja, jól élnek ezekkel. Az értelmiségi klub már nem működik ilyen sikerrel. Talán azért, mert a város ér­telmiségének többsége maga is tevékeny munkása a népműve­lésnek. A feltételek Ma már általános vélemény, hogy a népművelés technikai feltételeinek biztosítása is csak közös erőfeszítések útján le­hetséges. Mindenekelőtt helyi­ségekről kell gondoskodnunk, és ebben is haladtunk előre. A volt Orczy-kastélyból a já­rási könyvtár korszerű körül­mények közé kerül a közeljö­vőben, és az épületet a Mátra Múzeum veheti a birtokába. A zeneiskola közös fedél alatt van ma még néhány vállalat-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom