Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-25 / 72. szám

Az egri barokk kulisszatitkai Szemelvények egy kandidátusi disszertációból mester állt az iroda élén, aki építési naplót vezetett rendsze­resen. Az iroda szervezettsége meglepően nagy volt és sz.nte nagyüzemeeítette az épületek tervezését és kivitelezését, a templomok berendezéseinek a gyártását. Például szériában készítették a liturgikus tár­gyakat. De ahol iroda van, ott van más is: korrupció is. Az iroda vezetői összejátszottak a pallé­rokkal. A Giuseppe Mundi há­zaspár (az iroda egykori veze­tői) Povolny János mester (a líceum főpalléra) hét gyereké­nek keresztszülei voltak. El­képzelhető ezután, hogy Po- volny kapta a legtöbb meg­rendelést és a mester sem fu­karkodott a borravalóval. Kutatás Récsben Voit Pál csaknem mindegyik egri műemlék épületnek az építőmesterére rátalált. Le­véltárakban kutatott Becsben is, Budapesten is, Egerben is. Nagy segítséget kapott Soós Imrétől, az Egri Megyei Le­véltár vezetőjétől. A megyei és a városi tanács is támogatta munkáját. Disszertációja meg­jelenik a kiadásra kerülő He­ves megye műemlékei soro­zatban. (Cikkünkben kevés a művé­szeti tárgyú megemlékezés, de úgy gondoltuk, hogy eddig kevésbé ismert tényeket köz­lünk az egri barokk kulissza­titkaiból. —berkovits— ÍLzsMmm es teetkMOÍwfjí** ■ átszólag nem sok ősz- szefüggés van a la­kások számának alakulása és a lakások építésének adódja között. Ügy is mond­hatnánk, mit érdekli a la­kót, hogy az épületet téglá­ból, közép-blokkból állítják össze vagy éppen öntött fa­lazással készítik el. Aztán kiderült, hogy nagyon is ér­dekli, mert a technológiá­tól, a műszaki megoldástól is függ. milyen gyorsan le­het az épületet tető alá hoz­ni. Ha egy kicsit „megvall- latjuk” a számokat, azok is tudnak „beszélni”. íme, a bizonyíték! Az ÉM Heves megyei Ál­lami Építőipari Vállalat hét évvel ezelőtt még csak 245 lakást tudott produkálni. Három évvel később már túljutottak a négyszázan, de ékkor még csak negyven lakást csináltak meg korsze­rű technológiával. A tégla­blokkot használták, ami ugyan nagy előre lépést ho­zott, de csak a főfalak ösz- szeállításában. Már bizo­nyos fokú szerelési munkát alkalmaztak a „téglázga­tás” helyett. Az elmúlt évben mór 559 lakást építettek meg, amiből csupán 49 készült a régi, ha­gyományos módszerrel. A számok ilyen arányú alakulása nemcsak azt fejezi ki, hogy a vállalat is fejlő­dött az eltelt évek során, ha­nem azt is, hogy a fejlődés egyik feltétele a korszerűség követelményének elfogadá­sa volt. Hat év alatt több mint a kétszeresére emelni a teljesítményt — másként nem lehetett volna. Most már tehát elérkezett a vállalat a fejlődés csúcsá­ra? Korántsem. Csak halad ebbe az irányba, nem is Ids léptekkel. Hogy idáig elju­tottak. és termelésüket még tovább akarják fokozni, ez jó dolog. De ha működésük tartalmában is jobban fi­gyelembe akarják venni a követelményeket, tenniva­lóitok akad még bőven. És itt csak egy dolgot akarunk megemlíteni. A költségeket. Nem mi fedezzük most fel a vállalat számára maguk is nagyon jól tudják: még drágán termelnek. Pedig a megoldás kulcsa a kezükbe® van. Milyen „zárakba” illik ez bele? Az anyaggazdálkodás; az egyenletes, tervszerű mun­ka. Nem igaz az, hogy az építkezés elkerülhetetlenül együtt jár az anyagok egy részének tönkretételével. Nem igaz az, hogy az épít­kezésnél elkerülhetetlen a munkások hullámzó mérté­kű foglalkoztatása. Miént határozta volna el különbem a gyöngyösi főépítésvezető, Studer János, hogy a déli városrész új lakótömbjének, a 8/A-nak az építési mun­káit csak azután kezdik meg. ha már az utaltat el­készítették? Miért foglalko­zott legutóbb a vállalat pártbizottságának végrehaj­tó bizottsága a programozás kérdésével, mint a minőség* javulás egyik fontos eszkö­zével? Az a bizonyos kulcs tehát már a vállalat vezetőinek a kezében van, most már csak a zárakat kell kinyitni vele. (gmf) Az egri szimfonikusok hangversenyéről Csütörtökön este, az újjáépí­tett Megyei Művelődési Házban került sor az egri szimfoniku­sok idei tizedik hangversenyé­re. Ez alkalommal operanyitá­nyok, áriák és intermezzék al­kották a műsort. Az egri szimfonikusok Far­Közel 1,400000 forint nyereség 28 napi nyereségrészesedés a Hatvani Építő és Javító Ktsz-ben sével az egy dolgozóra jutó évi átlagbér 22 ezer forint volt 1966-ban a szövetkezet nye­resége közel 1 400 000 forint, ennek alapján 28 napi munka­bérnek megfelelő összeget fi­zettek ki nyereségrészesedés­ként a tagoknak. A közgyűlésen többen szó­laltak fel, javaslatokat tettek a munka tóvábbjavítására. Gyu­lavári Sándor a tagság nevében bejelentette, hogy csatlakoznak a budapesti Prosperitás ütsz versenyfelhívásához A mérlegzáró közgyűlésen a ktsz vezetői átvették a megyei pártbizottság és a KISZÖV vándorzászlóját, amelyet 1966. évi munkájukkal nyertek el­tette, hogy ennyire nem vál­tozott semmi. Sőt, ha lehet, Horthy még kisebb fiú lett odahaza, s így a kormányzói dolgozószobában is, hiszen fe­lesége igája mellett most már szemmel láthatóan menye jár­mát is nyögnie kell. Tost közben feljött a pincé­ből, s egy alezredesi egyen­ruhát szerzett Bethlen István számára. A volt miniszterel­nök így hagyta el — katonai gépkocsin — minden baj nél­kül a királyi várat. Sőt, a be­járatnál álló német őrség még feszesen tisztelgett is neki. Ta­lán mégis sikerült észrevétlen­nek maradnia. ~ Dohumentum-regény VI. — Magát mindenki bajusz­szal ismeri. Nincs az az agya­fúrt Gestapo-ügynök, aki fel­ismer egy bajusztalan Bethlen Istvánt! Bethlen sóhajtva egyezett bele ebbe az áldozatba. A haza oltárán hajlandónak mutatko­zott feláldozni legszebb férfiúi díszét, szép, tömör, egykor hol­lófekete, de most már őszesbe hajló bajuszát. Mennyit raj­zolták ezt a bajuszt annak ide­jén a karikaturisták! Egy kari­katúrára különösen szívesen emlékezett vissza: ezen ö he­gyesre pödörte a bajuszt és az­zal nyársalta fel ellenfele’­4 MmSjsh 1967. március 25., szombat 0, a daliás idők. Ili asszony a lakájt a kor­mányzói komornyikért szalasz­totta, megüzenvén neki, hogy borotvaeszközeit is hozza ma­gával. Bethlen István keserves arccal állt fel, hogy átfárad- jon a fürdőszobába. Öt perc sem telt bele, bajusztalanul tért vissza. Magdolna asszony, amikor megpillantotta a belépő Beth­lent, felsikoltott: — Jaj, elvesztünk! Bizony, minden tízéves Hit­ler-Jugend hanyatt-homlok szaladt volna a legközelebbi Gestapo-kirendeltségre, ha így meglátja Bethlen Istvánt. A bajusz leborotvál tatását elha­tározó családi tanács ugyanis megfeledkezett arról, hogy mennyire lebarnította Bethlen arcát az áldott Somogy megyei nyár. A bajusz helyén most csak úgy fehérlett a bőr. Ismét Ilona asszonynak tá­madt mentő ötlete: — Jöjjön, Pista, majd kvar- colunk! Istvánkának használ, magának sem fog ártani. A kormányzói unoka gyer­mekszobájában aztán némi kvarckúrának vetették alá az egykori férfidísz helyét. A bőr ugyan nem lett olyan barna, mint az arc többi része, viszont kivörösödött. Bethlen már ne­hezen türtőztette magát, de azért nyugalmat erőltetett ma­ára. És most már hiába tartóz­tatták, hogy talán töltse még­is ott az éjszakát. Soha nem 'olt nagy véleménnyel á kor- nyzó észbeli képességeiről, s 9 — a bizalmi ember, a be­avatott — mindig tisztában volt le, hogy az országot tulajdon­képpen talán nem is a kor­mányzó, hanem a családja kor- nányozza, de azt nem eej­Csakhogy úgy látszik, a „tit­kos tanácsosok” ülése mégsem maradt titkos. Bethlen még fá­radalmait pihente Inkepusztán, hiszen az autózás után elég későn került ágyba, amikor már csengett a telefon Höttl, Dísz tér 7. szám alatti irodájá­ban. — Halló, itt báró Kemény Gábor! Höttl, Sturmbannfüh­rer úrral szeretnék beszélni... — Sajnos, uram, ez lehetet­len — mondta a tőle telhető kas István karmesteri vezetése alatt egyre gazdagabb reper­toárral rendelkező együttessé kovácsolódik az évek során. Eddigi szerepléseik is azt bi­zonyítják — talán a karmes­ter egyéniségéből is következik ez? —, erős vonzást éreznek a színházi, a drámai zene iránt. Kétségtelen, hogy a komoly ze­nének ez a tartománya hatá­sosabb, nem annyira, áttételes, mint a tömör filozófiát ránk kényszerítő beethoveni szimfó­niák, mégsem hatástalan. Sőt, éppen a szenvedélyt megszó­laltató erejével, az emberi sor­sok ábrázolásával kerül hoz­zánk közelebb. Mozart Szöktetésének nyitá­nyával kezdtek, Mascagni Pa­rasztbecsületének Intermezzó- jával, Bizet Carmenjének elő­játékával vezettek át újabb stí­lusokba és zenetörténeti korok­ba. A romantikus Weber Bűvös vadászának nyitányéin át Ko­dály Háry Jánosának Inter- mezzójáig adtak egy színes csokorra valót a színházi, a drámai zene alkotásaiból. Farkas István karnagy taná- rosan, pedánsan tiszteli a par­titúrát és alázattal közeledik az alkotásokhoz. Együttese is igazodik a drámai mozzanatok iránt fogékony karmester szán­dékához és a drámai effektu­sok hangsúlyozására tör. Ezért siker az egri szimfonikusok minden hangversenye. A műsor két énekese, Jab- lonkai Éva és Sebestyén Sán­dor operaénekesek, az Orszá­gos Filharmónia szólistái, forró fogadtatásban részesültek. Rossini Sevillai borbélyából Berta áriája és Figaro belé­Gyermekrajz-kiállítás Gyöngyösön legnagyobb kedvességgel Do­ris. A lánynak tetszett a jóképű nyilas vezér. Már többször sze­mélyesen is találkoztak. A gróf fekete volt, igazi vonzerő egy szőke német lánynak. S mind­össze hszonnégy éves. S mi­lyen nagy jövő állhat előtte. Doris ismerte Höttí jelenté­seinek tartalmát, hiszen ő gé­pelte őket. Ha Szálasi kor­mányt alakít egyszer, amelyen Doris főnöke olyannyira fára­dozott, Remény Gábor lesz majd a külügyminiszter. Hu­szonnégy éves korában! — De okvetlenül beszélnem kell vele! — erőszakoskodott Kemény. — Életbe vágóan fontos közlé­sem van! — (Iram, mondtam már, hogy ez lehetet­len. A Sturm­bannführer úr nem tartózko­dik az irodájá­ban... — Elérhetem valahol má­sutt? — Nem. Saj­nos nem. De holnap már minden bizony­nyal itt lesz. Szíveskedjék akkor próbálkoz­ni. Majd jelentem, hogy ke­reste őt. A titkárnő letette a kagylót Nem mondhatta meg Kemény­nek, hogy Höttl nemcsak az irodájában nincs, de még Bu­dapesten, Magyarországon sem. Becsbe utazott, Schellenberg ottani hivatalába. Az Unter­nehmen Maus alttáját vitte magával. (Folytatjuk) Mennyivel több mondaniva­lója van a nyári tábor, az is­kolai élet, a családi környezet témáját variáló munkának. Biztonság, komponálókészség, az érzések széles skálája fe­dezhető fel ezekben a képek­ben. Lehet, hogy a gyermekek munkáinak ilyen mértékű meg­ítélése túlzottnak tűnik, de aki látta ezeket a képeket, és más, gyermekrajzokat bemutató ki­állítás anyagát, kénytelen el­ismerni, hogy az általános műveltség korunkban tapasz­talt rohamos növekedése ma­gával hozta a még ilyen gyer­mekkorú rajzolók művészi íz­lésének és igényeinek gyors emelkedését is. Ez a tény egy­ben az általános iskolai rajz­tanítás eredményét is regiszt­rálja és elismeri. El kell fogad­nunk, hogy a mai fiatalok gyorsabban érnek minden vo­natkozásban, mint ahogy az őket megelőző nemzedék sőt: mint ahogy egyáltalán elkép­zeltük róluk. A kiállítás is ta­núsítja a megállapításunkat. ízért tartjuk hasznosnak és S'''kségesneik, hogy ezt a gyefr mekrajz-kiállítást a szülők íM megtekintsék. Nagyon sok pasztalattal gazdagod ha tn^aÉ általa. (g. molnár' A vörös zászló hőseinek út- ján-mozgalom jegyében ren­dezték meg azt a kiállítást Gyöngyösön a Városi Üttörő- házhan, amely az általános is­kolások legjobb rajzait mutat­ja be. Az összkép nagyon kedvező. Nemcsak arról győzi meg a lá­togatót a kiállított anyag, hogy már a 10—14 éves korú fiata­lok is érzékenyen reagálnak az őket körülvevő világ élmé­nyeire — természetesen életko­ri jelfogó rendszerük mérőké­pességének erejéig —, hanem arról is, hogy figyelemre méltó módon birtokolják a rajztech­nika eszközeit. A gyermeki őszinteség és naivitás a legfőbb vonása ezek­nek a képeknek, nagyoskodó pózolást csak elvétve találha­tunk. Amíg saját élményanya­gukon bélül mozognak, biz­tonság, határozott szándék fe­dezhető fel a képeken, ami­kor már ebből a körből kilép­nek — bizonyára a tanterv kö­vetelve didaktikus cél miatt — akkor elbizonytalankodnak, üres frázis marad a kiszíne­zett papíron. Elég csak a bá­nyászok munkáját megmutatni szándékozó rajzokra, vagy direkte politizáló plakát-tei vekre gondolnunk. pője, majd Bizet CarmenjebSI a Habanera, Germánt áriája a Traviata és Azucena áriája a Trubadúr című Verdi-ope- rákból nem tévesztették hatá­sukat. Meglepetésként hatot* Csajkovszkij Anyeginjéből egy ária. Jablonkai Éva színes orgá­num, hangjában drámai erő feszül, operaszínpadra mérete­zett hanganyag ez, amely a művelődési ház kamaraarányai között nem érezhette jól ma­gát. Sebestyén Sándor a közked­velt áriák mellett főleg a rit­kán hallott Anyegin-áriával késztette tapsra a közönséget A hangverseny kapcsán meg kell említenünk azt a megye számára feltétlen zenei gaz­dagodást, amelyet az egri szim­fonikus zenekar jelent. Hatvan, Füzesabony és Pétervására is kapott ebben az évben Egerem kívül műsort ettől a lelkes és a zenét minden körülmények között komolyan vevő együt­testől. Vendégkarmesterként Sulyok Tamás is részt vei* munkájukban. A zenekar szó­listái között — akiken a siker sokszor nyugszik — fel kell sorolnunk Szepesi Györgyöt (klarinét), Vágó Imrét és Ta­kács Jánost (kürt), Asztalos Lorándot (fuvola), Kovács Zol­tánt (oboa), és mindenekelőtt Jász Pált (hegedű), aki a kon­certmester felelősségét vállalja. A szimfonikusok nyári ter­veiben két operaest szerepel az egri székesegyház előtti téren, egy Strauss-koncert és a ba­rokk zene alkotásaiból egy han­gulatos nyári este az egri várban. (farkas) (Juhász Ferenc tudósítótól) A városi művelődési ház nagytermében tartotta meg mérlegzáró közgyűlését a Hat­vani Építő és Javító Ktsz. Az elnöki beszámolóban részlete­sen ismertették az 1966-ban el­ért eredményeket. Az 1966. évi termelés meghaladta a 16 mil­lió forintot, hét százalékkal teljesítették túl tervüket. A legjobb eredmény a komplett üzletberendezések készítésé­nél jelentkezett. Az építőipar termelését 6,5 százalékkal nö­velték, ezzel szemben az építő­ipari létszám csak 1,5 száza­lékkal növekedett. Az egy főre jutó termelési érték 8,5 százalékkal volt ma­gasabb, mint az előző eszten­dőben. Az átlagbér növekedé­Eger-patakban mostak legsű­rűbben. A négy kapu: a Ma­gyar, a Felnémeti, a Rácz és a Makiári kapu' nevét viselte. Akkoriban még egy olyan ne­vezetes embernek, mint pél­dául Hemes Borsicz János egri bírónak a házában is csupán két szoba és két (úgynevezett) tüzelés helyiség volt, de ha­talmas udvarral és kerttel. Sok török megmaradt a vá­rosban és igyekeztek gyorsan magyarosodra. Az „újkeresz­ténnyé” lett törökök jó magyar neveket vettek fel. mint Szabó. Vörös, Horváth, Német. Kis, Olay bég például Báthory lászló lett. A rácok templomához ak­koriban csak úgy igazították el az embert, hogy az a „Marci rác” romháza mögött van. A kézműves lázadás Nevezetes az is, amikor a XVIII. század közepén az egri fő céh, a kőműves, az ácsi, a kőfaragó céh bojkottot mon­dott ki a legfőbb építtető me­cénás, az egri püspök dien. Az ok az volt, hogy Barkóczi Ferenc püspök sok idegen épí­tőmestert hívott Egerbe, állí­tólag adókedvezményeket is adott nekik és a céhládák kul­csát magánál tartotta. Akik ez ellen tiltakoztak, azokat lefo­gatta. Vainer József, a neves építkezési vállalkozó és céh­mester, Mária Teréziánál tett panaszt a püspök éllen. Ez már nyílt lázadásnak számított. Az egri céh nem dolgozott ezentúl a püspöknek, de az egyik mes­ter, Pichler János György „sztrájktörő lett”, mivel mun­kát vállalt, kizárták a céhből. Ezután a püspök tett pa­naszt a királynőnél és Mária Terézia leiratában megbüntet- tett a lázadókat: . a Ti­szán inneni és a Tiszán túli országrészekből mindörökre száműzzük, vagyonát a püs­pök kobozza el” — így fejező­dött be a kézműves lázadás, amelynek végén Vainer Jó­zsef alkalmazottja. Fáik János lett egyből, legényből céhmes­ter. Ö építette a minorita temp­lomot. Liturgikus tárgyak szériában Hogyan is építkeztek akkor, nem műszakilag, hanem szer­vezeti szempontból? A legfőbb építtető, a püspök, építési iro­dát állított fel. Ezt még Bar­kóczi vezettette be, de fény­korát Eeszterházy Károly püs­pök alatt élte. Uradalmi építő­Az Eger műemlék épületein elhelyezett műemléket jelző táblák nagy részét hamaro­san kicserélik. Az új táblák hitelesebbek lesznek építőmű­vészeti és művészettörténeti szempontból. Nemrég fogad­ták el ugyanis Voit Pál mű­vészettörténész kandidátusi disszertációját, amelynek címe: Eger művészetföldrajza és a közép-európai barokk. Ez a munka szolgáltathatja az alán­ját a táblacserének. Voit Pál, az Országos Műem­lék Felügyelőség tudományos osztályának osztályvezető-he­lyettese Egerben diákoskodott. Jól ismeri a várost és már 1934-ben egyetemi doktori disz- szertációját az egri főszékes­egyházról írta. 2 500 építőmester A rengeteg új ismeretet köz­lő, lélegzetelállítóan sok ada­tot és tényt tartalmazó munka feltárja a város csaknem min­den műemlékre és építőmes­terére vonatkozó tudományos értesüléseket művészettörté- netileg és művészetföldrajzilag. A négy részből álló disszertá­ció 36 fejezetre tagozódik, adattára 2500 építőmestert, va­lamint építő- és képzőművészt említ. Igen sok térképpel és fényképpel, valamint tervrajz­zal teszá teljessé a szerző a ha­zánkban szinte páratlan mű­vét. Ez a rengeteg tényanyag a város barokk kialakulásának 150 évét öleli fel, a XVIII. század elejétől a XIX, század végéig. A reneszánsz város­képtől indul el és az egri épí­tő-kézművesek munkáin át az építtető mecénások tevékeny­ségén keresztül eljut a klasz- szicizmus térhódításáig Ilyen fejezetcímeket olvas­hatunk többek között a disa- szertációban: Végvári élet, vég­vári művészet. Régi város új lakók, Egri céhek, Kegyes püs­pök. Az egri líceum építészei, Az egri művész-atyafiság. Olay bég =* Báthory László Amikor a török kivonult a városból a XVII. század vé­gén, a kilenc egri utcában 810 ház, 4 városkapu, kilenc me­cset állt. A mai főutca, a Szé­chenyi utca még csak hatodik voit az utcák rangsorában, de már akkor is hosszú lehetett, mert Hosszú utcának nevez­ték. A Kossuth Lajos utca ak­kori neve Mosóház utca volt, mivel az asszonyok itt, az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom