Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-25 / 72. szám

Ki viselje a kockázatot? — Hibás volt ! A Mátrában: nyitás áprilisban a tervezés — Gyakorlatlan traktoros ítéletek tsz-ügyekben Az egyik állatforgaimi vál­lalat megállapodott egy tsz- taggal, hogy háztáji gazdasá­ga részéie tenyészüszőt ad. A tsz-tag kötelezte magát, hogy az üszó szaporulatára az ál­latforgalmi vállalattal szerző­dést köt, az utódot felneveli. Tudomásul vette azt is, hogy az üszőért mindaddig anyagi­lag felelős, amíg a hitelezett ellenértékét ki nem fizeti. Az üsző értéke 8500 forint volt. A gazda az állatot vemhesen vette át, majd az Állami Biz­tositónál 6800 forintra bizto­sította. Azért nem 8500 fo­rintra, mert a biztosító a ki­helyezett vemhes üszők vé­delmét a vásárlási érték 80 százalékára vállalja. Az átvé­telt követő két hónap múlva az állat megellett, azonban elles közben medencecsont­repedést szenvedett es ezért — hosszabb gondos állator­vosi kezelés ellenére, mint gyógyíthatatlant — le kellett vágni. Húsa fogyasztásra al­kalmatlan volt, bőréért 150 forintot fizettek. Az Állami Biztosító a 6800 forint bizto­sítási összeget az állatforgal­mi vállalatnak kifizette. Ilyen előzmények után * vállalat az üsző 8500 forinté« értéke és a 6800 forint bizto­sítási összeg különböfzetének: 1700 forintnak megfizetéséért pert indított a tsz-tag ellen. Ellentétes ítéletek után tör­vényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa elég került, amely a keresetet elutasította. A dön­tés megállapította, hogy a tsz- tag kár viselését nem vállal­ta. Felelőssége csak arra az esetre állt fent, ha a kár sa­ját hibája miatt következett volna be. — Helytelen lenne — hang­zik a határozat —, ha az állat elhullásáért bekövetke­zett kárt a tenyésztőnek kel­lene viselnie akkor is, ha ab­ban nem vétkes, hiszen az állat" tartásával, gondozásá­val, gyógykezeltetésével járó munka és költségek viselésé­vel amúay is károsodik. Ha minden kárt a tenyésztőre há­rítanának, ez visszatartaná őket tenyésztési szerződések kötésétől, de az ilven szerző­dés nem is állana összhang­ban a szocialista együttmű­ködés elvével sem. Nem sikerült az öntözötelep Egy termelőszövetkezettel kötött szerződésben az egyik vízügyi igazgatóság kötele­zett'get vállalt, hogy egy már meglevő 62 holdas telep bővítéséül 178 kát. hold terü­letű öntözőtelepet létesít. A terv szerint a csatorna ugyan­azon a nyomvonalon helyez­kedik el, mint a korábbi. A költségek több mint egymil­lió forintot tettek ki. A telep határidőre elkészült, de már az üzemeltetési próbánál ki­derült: a tápcsatornában megfelelő vízszintet biztosí­tani nem lehet, mert a csa­torna falai a vizet helyen­ként áteresztik és így a víz egy része elszivárog. Emiatt az öntözőtelepet használni nem lehet. Ezek után a szövetkezét pert indított, amelyben kérte a bíróságot: kötelezze a víz­ügyi igazgatóságot a tápcsa­torna kijavítására és megfe­lelő kötbér fizetésére. Az al­sófokú bíróságok a keresetet elutasították. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az ítéleteket hatályon kívül he­lyezte és a járásbíróságot a per új tárgyalására és új ha­tározat hozatalára utasította. A döntés indoklása szerint nincs magyarázat arra, hogy a tervező — a vonatkozó uta­sítás ellenére — miért nem gondoskodott talajmechani­kai adatok beszerzéséről. A tervezési szerződésekről szóló utasítás értelmében ugyanis a tervezőnek műszaki és gazda­sági szempontból a legalkal­masabb megoldást kell vá­lasztania. Gazdaságilag nem alkalmas az olyan terv, amelynek kivitelezése után használatra alkalmatlan ön­tözőtelep létesül. A talajme­chanikai adatok ismerete nélkül végzett tervezés — mint ebben az esetben történt — azt a veszélyt rejti magá­ban, hogy ha nem várt talaj­adottságok bukkannak fel, a tevnek megfelelő kivitelezést folytatni nem lehet, vagy esetleg költségesebb kivitele­zésre lesz szükség. — Mindezek alapján meg­állapítható — szögezi le a Legfelsőbb Bíróság határoza­ta —, hogy a vízügyi igazga­tóság hibás tervet készített, ezért a hibás teljesítésre ala­pított szavatossági és kötbér­igények elbírálására a járás- bíróságnak az ügyet újból tárgyalnia kell. A tsz-tag és a baleseti kártérítés Gyakorlatlan ember vezet­te egy tsz traktorát. így tör­tént, hogy a gépet nem tud­ta megállítani. Zavarodottsá­gában a kuplungot úgy ke­zelte, hogy a gép hirtelen na­gyot zökkent, a pótkocsin tar­tózkodó egyik tsz-tag a föld­re esett és súlyosan megsé­rült. A baleset áldozata üze­mi baleset címén pert indí­tott a tsz ellen. Az ügy — törvényességi óvás folytán — a Legfelsőbb Bíróság elé ke­rült, amely határozatában a következőket mondta ki a termelőszövetkezetek kárté­rítési felelősségéről: — Mezőgazdasági szövet­kezeti tag és annak a közös munkában részt vevő család­tagja — üzemi baleset esetén — olyan feltételek mellett kö­vetelheti kárának megtéríté­sét, mint a munkaviszonyban álló egyéb dolgozó. Tudva­levő, hogy a Munka Törvény- könyve szerint a vállalat (munkáltató) köteles megté­ríteni dolgozójának azt a ká­rát, amely az illető életének, egészségének vagy testi ép­ségének — a munkaviszony keretében történt — megsér­tésével kapcsolatban keletke­zett. A munkáltató csak ak­kor nem felel, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül álló elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan ma­gatartása okozta. Kármegosz­tásnak is lehet helye, ha a kár egy részét a dolgozó vét­kes magatartása idézte elő. A kármegosztást eredménye­ző okot is a vállalatnak, il­letve a munkáltatónak kell bizonyítania. — Ebben az ügyben nin­csenek olyan adatok, amely­nek alapján bármelyik ki­mentési ok fennforgását meg lehetne állapítani A balese­tet a vezetésben járatlan tsz- tag okozta. Ha a sérült tudta is, hogy munkatársa akkor próbálkozott először traktor­vezetéssel és mégsem szállt le a pótkocsiról nem tekint­hető olyan vétkes magatar­tásnak, amely kármegosztás alapjául szolgálhatna. A szö­vetkezet tehát a baleseti ká­rért teljes anyagi felelősség­gel tartozik. A Legfelsőbb Bíróság iránymutatást adott arra is, miként kell kiszámítani az elmaradt jövedelem összegét. Kimondta: az átlagkereset számításánál azt kell vizsgál­ni, hogy a sérültnek a bal­esetet megelőző egy év alatt mennyi volt a teljesített munkaegységen alapuló jöve­delemrészesedése. Készülődés az idegen forgalomra ■ Hálózatfejlesztés a Heves megyei Vendéglátóipari Vállalatnál Beköszöntött a tavasz, né­hány nap múlva számottevően növekszik az idegenforgalom, hazai és külföldi vendégek keresik fel megyénk legszebb tájait, Egert, a csodálatos Bük- köt. a Mátrát, sokan lesznek kíváncsiak második városunk­ra. Gyöngyösre is. Az egri és Mátra vidéki vál­lalatokból egyesített Heves megyei Vendéglátóipar! Válla­lat igazgatója. Bóta László el­mondotta, hogy az elmúlt idő­szakban igyekeztek felkészülni a várható forgalomra. Jóllehet. Inkább a tömeges étkeztetés zökkenőmentesebb lebonyolí­tására törekedtek, ám gondot fordítottak az üzlethálózat bővítésére, csinosítására is. A megyeszékhelyen rendel­tetésének újból átadott Széche­nyi Éttermen kívül a közel­múltban megnyitották a tel le­sen új gyöngyösi Olimpiát, jó ütemben végzik az egri Ibolya presszó átalakítását, s korsze­rűsítik majd a Vadászkürtöt ls. A továbbiak során természe­tesen nem feledkeznek meg a Mátráról sem. Folytatják a fü­redi Benevár fejlesztését, s már készül a szentistváni nép­szerű Vidróczki csárda bővíté- sének terve is. Az idén egyéb ként a szokottnál korábban, V1SOIMTAI ARCOK A legfiatalabb építésvezető Kis patakocska folyik a roskadozó viskók között. A sáros úton tizen köze­lednek. Egy idősebb cigány­ember, mögötte a felesége, a nagyfiú, a nagylányok, meg a sok apró gyerek. Minden­ki cipel valamit a hátán: barna ágydeszkát, matracot, ágytámlát. Tizen viszik az öreg, kimustrált bútor ré­szeit. Most vették a „péter- kei” vásáron. Ezen az estén már csak hárman aludtak egy-egy ágyon. ★ Tárnáiéi esz — Dankó-te- lep. ötholdas terület, 120 ház. A 120 házból 40 normá­lisabb vályogfalu, a többi putri. 580 cigány él itt, a község lakosságának ne­gyedrésze. Egy-egy házban átlag öten laknak; a szobá­ban, a konyhában, az élés­kamrában, hiszen ez a leg­több helyen ugyanaz. Olyan putri is dülöngél a Dankó- telepen, amelynek falai kö­zött tízen tengetik életüket Az 580 cigány közűi huza­mosabb, állandó munkavi­szonnyal harminc rendelke­zik. Ezek is eljárók. A többi 150 keresőképes és családja úgy él, mint a madár, a vé­letlenre bízva a napokat. Annyi élelmet, tüzelőt biz­tosítanak, amennyi aznapra szükséges. Reggelente nem tudják, hogyan érkezik meg az este. ★ 1966. októberében Bárá­nyt Lajosné gyermekének állami gondozásba vételét javasolták a község vezetői. Az indoklás: az előző gyer­mek gondatlanság* rosszul tápláltság miatt tizenegy és fél hónapos korában meg­halt. De a szülők kérésére a járás a gyámügyi intézke­dést, ttz állami aanácffiásba TarnaSelesz cigányai — 1967 helyezést megszüntette. A gyermek 2,30 kilóval szüle­tett. Tíz hónap múlva még mindig csak 5,25 kiló volt. Október 3-a és 12-e között 4,65 kilóra fogyott le. A gyermeket kórházba vi­tette a felülvizsgáló orvos. ★ A tamaleleszi iskolába 125 cigánygyerek jár. Hat­vanöt százalékuk alsótago­zatos, a többiek felsőbb osz­tályokban tanulnak. A VII., VIII. osztályig alig jut el közülük öt-hat gyerek. Rendszertelenül járnak az iskolába, évente 30—40 olyan cigánygyerek is van. akit a mulasztások miatt nem lehet osztályozni. Sok­nak nincs ruhája, cipője, — és gyámügyi segély sem jut­hat mindegyikőjüknek. Töb­ben üres kézzel érkeznek az iskolába, tétlenül ülnek az órákon. Az iskolától kapott tanszereket néhány nap múlva újra nem hozzák ma­gukkal. A rossz táplálkozás, fek­vőhely miatt sokan fejlet­lenek. Az első osztályban olyan gyenge cigánygyerek is található, aki az órák alatt elalszik, vagy teljesen megfeledkezik magáról... A szülők nagyobb részben analfabéták, nem tudják a gyerekek tanulását segíteni. A rendszeres iskolába já­rás érdekében az első osztá­lyokban bevezették az „isko­lától a tanácsházig” ver­senyt. A falitáblán kis korongok jelképezik a tanulókat. Azok, akik a hét minden taní tási I. napján bejönnek az iskolá­ba, azoknak a korongjuk el­jut a tanácsház-fénykópig. És az elnök a hangoshíradón át megdicséri őket, nótát küld nekik jutalmul. ★ A község területén száz­harminc 14—18 közötti fia­talkorú él. Egészséges fejlő­désüket 47 fiatalnál zavarja az otthoni körülmény. Mind a 47-en cigányok. V. B. tizennégy éves ci­gányfiú a nyáron Kistere- nyén dolgozott. Ott összeállt egy nála idősebb cigánynő­vel. A nyár végén otthagyta és jelentkezett az iskolába, hogy szeretné folytatni ta­nulmányait. B. E. tizenöt éves kisko­rú szülés előtt áll. A gyer­mek apja hároméves bör­tönbüntetését tölti. ★ Váradi Béla putrijában három ágy, egy szekrény, egy kályha, egy asztal és egy törött ülőkéjű szék ta­lálható. Az apa az ágy on ül, fűzfából kosarat fon. Körü­lötte öt apró gyerek. — Naponta négy-öt kosa­rat csinálok. A feleségem el­megy Fétervásárára és elad­ja. Tíz-tizenöt forintot kap egyért. Aztán hoz érte, amit tud. — Mi lesz az ebéd? — Most reggeliztünk. Az óra tizenkettőt muta­tott. A családfő szeptember 1 óta munka nélkül van. Izsó- falvára kellett volna utaz­nia, ha meg akarja tartani a munkaviszonyt, de az messze van — mint mondta. — Tüzelő jut a kályhába? — Estig elég lesz. Váradiéknak tíz gyerekük van, — három ágyuk. Az egyikben ketten, a másik kettőben négyen-négyen al­szanak. A sarokban a földön tan- góharmónika áll. — Hagy muzsikáljanak a gyerekek. ★ A fizetésnapon benépesül a tarnaleleszi kocsma, kis­vendéglő. A családok együtt isznak, apától a legkisebb gyerekig. Legtöbbször már aznap az italboltban hagy­ják a megdolgozott munka forintjait. Az étel-ital fogy, — terve van az italbolt vezetőjének is. Aztán a hónap többi napjában jön a koplalás, a kölcsönkérés. Az egyik cigánycsalád, mi­vel pénzét beosztani nem tudja, egy parasztembernél helyezi el letétben. De ez ritka. ★ Az egyik fizetésnapon Oláh Pál többet ivott a kelle­ténél. Verekedés miatt Ko­rács Ferenc rendőr-főtörzsőr­mester kitessékelte az ital­boltból. Oláh az ajtóban megmakacsolta magát, neki­támadt a rendőrnek, akinek a gumibotját kellett hasz­nálnia. Fél négykor karókkal fel­fegyverkezve megérkeztek Oláhék. Bosszút állni. Csak a riasztó lövésre hátrálta*: meg. Büntetés tíz hónap. ★ özv. Fehér Arpádné, a borsodnádasdi gyárban le­mezegyengető. 1400—1500 fo­rintot keres havonta. A ve- je — szintén cigány — hen­gerész, 2400 forintért. Reggel fél ötkor indulnak munkába, háromkor térnek haza. Több éven át takarékos­kodtak, tavaly új házat vet­tek, — kétszobás kis épüle­tet a Dankó-telepen. Na­gyon szépen berendezte’'. A szobában tv, rádió, lemez­játszó található, a konyhá­ban mosógép. — Jönnek a többiek is tv-t nézni? — Dehogy engedjük fos őket. ★ Tamalelesz cigányai — 1967. íme a körkép: negatí­vumokkal és nem sok pozi­tívummal. Ma már nincs szükség e tények alapján el­méleteket gyártani. Ki a hibás, miért, hogyan? A téziseket cselekedetek­nek kell felváltaniuk. Ltl- szen minden külsőség egy objektív pontban gyökere­zik: életkörülmény — mun­kalehetőség. Elméletek he­lyett ezt kell megváltoztat­ni. (Folytatása következik) Fóti Péter JlMkM)3 1967. március 25., szorub»' lításánál, az oroszlányi erőr műnél, később pedig Hejőcsa- bán igyekezett rászolgálni a bizalomra. Megbecsült, több­szörösen kitüntetett kiváló dol­gozó, jól érzi masát emberei között, vállalatánál, s termé­szetesen Visontán is bizonyíta­ni akar. A LEGFIATALABB építés- vezetőnek elég sok a gondja. Idei feladatait még csak rész­beit ismeri, biztatják, hogy év közben több más megbíza­tást is adnak neki. A „zsákba­macskát” inkább találgatni le­het. Sági Tamásnak mégis meggyőződése: bár mit hoz­nak is á következő hetek, hó­napok, az idén sem éri őket kellemetlen meglepetés, be­csülettel elvégzik a dolgukat., (—ni) nál. az idén — tavalyi ered­ményeik után — azonban már annál inkább kapnak. Huszon­öt százalékkal többet. mint. más építésvezetőségek dolgo­zói, mivel a nagy vállalat munkaversenyében a legjobb­nak bizonyultak. Büszkén új­ságolja azt is, hogy az épít­kezés területén segítkező kato­nák közül szintén innen ke­rültek ki a múlt évi győztesek s mindez együttesen biztató re­ményekre jogosítja valamenv- nyiüket, MUNKATÁRSAIRÓL — érezhetően szívesebben beszél, mint saját magáról. Titkáról nehezen vall. Szűkszavúan köz­li, hogy 11 évvel ezelőtt vég­zett a szegedi technikumban, a budapesti Rákóczi út helyreál­SAGI TAMAS. az ÉM Üt­és Vasútépítő Vállalat visomlai építésvezetője, mindössze 30 éves, s már hetedik esztendeje dolgozik jelenlegi beosztásá­ban Tavaly jött mostani helyére ahol azt mondják róla, hogy csaknem négyszáz embert irá­nyít jó érzékkel, szakértelem­mel. „Vezérkara” ugyancsak fiatal életkoráról ismert a vison- tai határban: valamennyi mű­szaki kollégája innen van még a harminc éven. Csapatában úgyszólván csupa törzs gárda- tag van együtt sok esztendős gyakorlattal, régi hűséggel M'ndig számíthat rájuk, bí­zón ygat ja, hogy eddigi sikereit nagyrészt nekik köszönheti. Említi, hogy 1965-ben nem osztottak nyereséget a vállalat­is fejezik a mintegy t mi! lió forintos beruházást. Terve«, készülnek egy-egy egri, gyön­gyösi reprezentatív sörpiiw*“ vagy borozó kialakítására, meg állapodtak abban, hogy a le­bontásra ítélt hatvani Búzavi- rág helyett új éttermet építe­nek Üj-Hatvanban, s tárgy; - lásokat folytatnak egy bél­apátfalvi kisvendéglő vagy ze­nés presszó létesítésére. (gyónt) iát géppark retkezetekben új gépekből többek közsött 28 130 traktort. 1332 gabona­kombájnt, 1656 silókombájnt és 25 500 pótkocsit vásároltak. Tehergépkocsi-parkjuk meg­haladja a három és fél ezret. Az idei gépesítési program keretében a mezőgazdasági üzemek 2360 hazai és 4850 im­port traktort, kettőezer SZK—• 4-es szovjet gabonakombájnt, százötven csehszlovák gyárt­mányú speciális dombvidék! aratógépet, 7300 pótkocsit és több ezer különféle rendelte­tésű munkagépet vásárolhat­nak. 1 már áprilisban nyitnak a mát­rai vendéglátóipar! üzletek. Presszóval akarják felcserél­ni a rossz hírű gyöngyösi ..Gyilkos” kocsmát, megszűnte, tik a hatvani, főutcai italbo' tot, s helyette másutt, a várom félreesőbb pontján falatozót rendeznek be Már az idén elkezdik a fő­székesegyház alatti borkóstoló modernizálását és étteremmel való kiegészítését, s jövőre be Korszerű sa a termelőszö! A több mint 9,5 millió holdon gazdálkodó mezőgazdasági termelőszövetkezetek szerveze­ti megszilárdításukkal párhu­zamosan az utóbbi hat évben kialakították anyagi-technikai bázisukat, s ezzel önálló gaz­dálkodásuk egyik legfőbb fel­tételét. A gépállomások és gépjavító állomások 1961 és 1966 között kereken tizennégyezer trak­tort, 800 SZK—3-as és SZK— 4-es gabonakombájnt, vala­mint több tízezer munkagépet adtak át a közös gazdaságok­nak. Ez idő szerint a tsz-ek

Next

/
Oldalképek
Tartalom