Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-22 / 69. szám
■>te » A Heves megyei profil a zöldség- és gyümölcstermelés. Legalábbis a csányi dinnye, a markazi szőlő, az egri bor, a horti uborka és még jó néhány más, országos és európai hírt szerzett növény esetében. A zöldség- és gyümölcstermesztés szinte megköveteli az öntözést és a minél több női munkaerő alkalmazását. A szövetkezeti asszonyok egyaránt jól bánnak manapság a modern öntöző- berendezéssel, éppúgy, mint a palántaültető géppel, és a szövetkezetek mind többet áldoznak arra, hogy a kertészet az öntözéssel és szakértelemmel a gyümölcs és zöldség ezer vagonjait adja a népgazdaságnak és a külföldi piacoknak. Összefogtunk • • • A kezdetre sokan emlékeznek. Előbb néhány volt urasági cseléd, kísparaszt állt össze, hogy közösen művelje a földet Atkáron, Mezőtár- hányban, s a megye más községeiben, felszerelésük néhány uradalomtól levetett „holmi”, a szovjet hadseregtől kapott ló, később néhány kormos traktor és a bizodalom, hogy összefogva könnyebben és többet tudnak termelni a hevesi földeken. Aztán az ötvenes évek végén ezerszámra született a döntés: feladni az egyéni gazdálkodást és közösben művelni a földet. Sok ember számára nem volt könnyű ez az elhatározás. Hány fogadkozásnak, esküdözésnek lehettek tanúi a népnevelők, a közös gazdálkodás előnyeit magyarázók, hogy „bármi legyen, de megmaradok a régi mellett”. Es közülük, most mennyien restellik ezeket a fogadkozásokat, mennyien tagadták meg azóta ezeket a pillanatokat, s dolgoznak most a közös gazdaságokban, brigádvezetőként, elnökként vo.gy egyszerű tagként, keresve azokat a lehetőségeket, amelyek emberibb, jobb életet biztosítanak a réginél. Mindezekről sok szó esik majd a mai napon a termelőszövetkezeti tanácskozáson, ahol a közös gazdaságok vezetői, a szövetkezeti mozgalom veteránjai, elnökök, párttitkárok, szakemberek vesznek részt, hogy summázva uz Nemsokára azután, hogy a belépési nyilatkozatokra odaírták a nevüket a volt egyéni gazdák, a közös gazdaságok irodáiban már gépelték az igényléseket, hogy traktorokat, kombájnokat, munkagépeket, teherautókat igényeljenek a földművelés megkönnyítésére. A legutóbbi öt év alatt erre a célra félmilliárd forintot költött államunk. Szövetkezeteink 1965-ben 106 millió forint állami támogatást és 354 millió forint hiteit kaptak. A tervek között szerepel, hogy a harmadik ötéves tervben 280—310 millió forintot szánnak a gépesítésre, s ezzel a parasztemberek még több fizikai munka végzésétől mentesülnek. A termelőszövetkezeti gazdálkodás kezdete óta erőteljesen fejlődött az állattenyésztés. amely a közös gazdaságok bevételeinek egyharma- dát adja. A hegyvidéki termelőszövetkezetekben nagy gondot fordítanak a juhtenyésztés fejlesztésére, s a pecsenyebárányok nemcsak a hazai boltokba, de Görögországtól kezdve számos más európai állam piacára is eljutnak. A megye híres állattenyésztői a hizlalástól kezdve a törzs- állományok megteremtéséig sokat tettek a szövetkezetek megalakulása óta, s mostaná ban azért dolgoznak elsősorban, hogy gazdaságosabban, 'llcsobban termeljék a húst, A szövetkezeti gazdálkodás nagymérvű elterjedésének alig fél évtizedét számoljuk, mégis a fala életszínvonalának növekedésében érezhetően közrejátszott a közös gazdálkodás. Az egy szövetkezeti tagra jutó jövedelem az 1962. évi 8491 forintról majd 12 ezer forintra növekedett. Zárszámadás után megszokott kép falvainkban, hogy a földművesszövetkezeti áruházakból a motorkerékpártól kezdve a hűtőszekrényig, a lemezjátszótól a mosógépig olyan tartós fogyasztási cikkek kerülnek a földművelők tulajdonába« amelyek korábban a városi lakosságnál is luxusnak számítottak. A föld művelői összefogtak, és munkájuk nyomán most kulturáltabb, gazdagabb, emberibb lett az élet falvainkban, { • Aki járja megyénk sík vidé-í keit, hegyi íalvait, mindunta-* lan találkozik a még frissen meszelt, vakolt gazdasági épületekkel, majorokkal, tanyákkal, ahol villany, vízvezeték és gépek segítik a szövetkezeti gazdák munkáját. Az építkezés a közös gazdaságokban soha nem látott ütemben folyik manapság is. A harmadik ötéves tervben mintegy 400 millió forintot költenek istállók, gazdasági épületek építésére, modernizálására, s majdnem 26 ezer sertés, szarvasmarha és juh számára építenek hodályokat. istállókat az elkövetkezendő fél évtizedben. Ezenkívül a szőlő és a gyümölcs feldolgozására csomagotokat, tárolókat, palackozókat építenek, egyrészt állami hitelből, másrészt a közös gazdaságok saját tartalékaiból. eddigi tapasztalatokat, számot vessenek a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetével és tanácskozzanak arról, hogy a kor követelményei szerint mit tegyen a föld művelőinek népe, hogy még jobban, saját maga és az onszág hasznára váljon munkája. Sokan figyelnek e tanácskozásra, úgy is mondhatnánk, hogy nemcsak az a háromszáz ember töpreng, vitázik az egri Gárdonyi Géza Színházban, akiket meghívtak erre a kis kongresszusra, de mindazok is, akiknek fontos a mezőgazdaság helyzete, fejlődése. A küldöttek immáron majd egy hónapja készülnek erre a napra. Szövetkezetünkben sok tanácsot, javaslatot adtak tarsolyukba, és Igen sok tisztázatlan kérdést, aggályt, amelyek leginkább a gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatosak. Mert a cél ugyan világos: olcsóbban, többet termelni, de a mikéntek körül még nagyon sok a vita. Ezekre megnyugtató választ adni és a tisztázatlan kérdéseket továbbjuttatni az országos kongresszusra, ez nagyjából a megyei tanácskozás feladata. S ennek sikeres végrehajtásához adjuk mi is jókívánságunkat, miközben visszapillantunk a mezőgazdaságban történt változásokra, attól számítva, hogy megyénk földművelői összefogtak, maguk és az ország boldogulására.
