Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-22 / 69. szám

Feljegyzések a gyarapodásról A lopsitkótól a központi fűtésig és a kab*0oh 1*11 liatfol Takács Mari kosztümjéig Egyszerű falusi borbélymű- hety. A berendezés régi, bar­na színű, faragott. A szer­számok is több évtizedesek, üveg helyett ezüstöt utánoz­nak. A mester egyedül dol­gozik, köpeny nélkül. Hall­gatom nemcsak az olló csat­togását, hanem a beszélgeté­seket is. Lottó, totó, foci — aztán a szomszédok; lottó, totó, foci — aztán megint a szomszédok. Pletyka mellett igazság is van a beszélgeté­sekben, mert a szomszédok akkor jönnek szóba, ha vet­tek valami újat; tv-t, hűtő- szekrényt, ruhát, kifestették a lakást, vagy esetleg új há­zat alapoztak. — Mihály bátyám veran­dát építtetett. Nekem is mu­száj most már, mert az ut­cában egyedül maradok ve­randa nélkül. S megtudtam még vagy tíz-tizenöt családról, hogy mit gyarapodtak. A borbély kisiparos borotvált, hajat vágott és fésült. Egyszerű frizurákat vágott. Különö­sebb igényeikkel nem lépett fel nála senki. A borbély­műhely nem sokat változott, — mindent megtudhat itt az ember, úgy, mint ezelőtt is. és a frizura is a hagyomá­nyos (persze, férfiaknak). Vajon minden kisiparosinál fey van? Lőrinci óriási falu. Renge­teg itt az új ház. Jó néhá­nyat meg alapoznak. Lőrinci építkező falu. Egyetlen kőművesmestere van: B. Pál. — Van most is nyolc ház rendelésem. — Mi a divat? — A kétszobás, persze, konyhával, kamrával, előszo­bával, fürdőszobáival. A mester már nem mai gyerek, így hát jól emlékszik, hogyan épített régen, mi a különbség a mával szemben. — Szobácskákat, konyhács- kákat, pitvart építettünk, fő­leg vályogból. Ez volt régen a divat. Ennyire volt keret. Most téglából, salakból, előre gyártott elemekből építünk. Azelőtt hat méter fesztávol­ságú volt leginkább egy ház. most egy szoba ennyi. A ház 14—16 méteres fesztávolságú. A veranda elmaradhatatlan. a pince is, a vaskerítés is, a parketta is, nyárikonyha is. Legszívesebben a konyhát is kicsempéztetnék, meg köz­ponti fűtést szereltetnének be, de ez még nem általános, csak terjed. A mesternél csempe Is, központi fűtés is van, meg betonozott udvar. No de hiá­ba, ő mester. De láttam én ugyanezt más házban ie, ahol nem volt mester... — Kezdetben kovács vol­tam, 11 évvel ezelőtt. De a kovácsnak való munka las­sanként elfogyott, úgy is mondhatnám, hogy kihalt. A kisebb javítások maradtak csak, apró-cseprő ház körüli dolgok. Ezeket megcsinálják maguk is az emberek. így lettem lakatos. Egyre inkább jelentősebb munkákat vál­lalhatok, mert nagyon épít­keznek az emberek. Ácskap­csokat készítek például ren­geteget. Aztán jött az új di­vat; a vaskerítés. Ez megy ma. Rengeteget kell ebből csi­nálni, simát is, cifrát is. S most legújabban van a köz­ponti fűtés beszerelése. Ezt is megtanultam, magunknak is megcsináltam. Tudja, milyen jó ez, hátul a műhelyemben van a kazán. Begyújtok, tü­zelek, mindenhol meleg van a lakásban — meséli N. Ist­ván lakatos. Ennek a résznek azt a cí­met adhatnám: a lópatkótól a központi fűtés szereléséig. S nem is olyan nagy idő alatt fordult meg ennyire a világ: alig több mint tíz év alatt. — Hogy mennek most a lányok a bálba? — kérdezem a varrónőt, B-nét. — Most, először a bálba veszik fel az új ruhát, az­előtt a templomba mentek el elsőként benne. Még 51-ben is kartonruhában jártak a fa­lusi lányok bálba. Manapság kartonruhában csak napköz­ben szaladgálnak, akkor is nyáron. Elmondják pontosan a fazont, vagy lerajzolják, vagy divatlapot hoznak ma­gukkal, ha nem tudnak vá- lsztand az én mintáim közül. — Mi a legfőbb kívánságuk a vevőknek? — Azt szeretnék mindig megcsináltatni, omit a tv-ben látnak. Nekem is kell néznem gyakran a tv-t, hogy él tud­jam képzelni, milyen a Ta­kács Mari ruhája. Visszatérek a borbélyüzlet­hez. Egy vasutas nyiratkozik. Egyszerű hajvágást kér és kap. — Hogy szuperál az etázs- fűtés? — kérdi a borbély. — Remek. Aztán egy másik kuncsaft­tól: — Befestetted zöldre a vas­kerítést? — Hogyne. S milyen jól mutat. Jön a harmadik, aki szid­ja a lányát, hogy „az már megint ruhát csináltat magá­nak maszeknál, nem is jó ne­ki a kész...” — Miért? Te nem hozzám jössiz hajat vágatni, pedig ott az állami, meg a ktsz is ... Berkovits György Részletfizetés a nagyjavításokért Gázöngyújfó-tölíÉs és ív-javítás Szervizkombinát Egerben a háztartási gépek javítására Az egri bútorüzlettel szem­ben már az utolsó simításokat végzik az Egri Vas és Fém Ktsz szervizműhelyén. Kilenc helyiség ad otthont a háztartá­si gépeket és televíziót javító szakembereknek, az utcai fronton a napokban szerelték fel a neonbetűket Kulcsár Viktortól, a hama­rosan megnyíló szerviz vezető­jétől megtudtuk, hogy már a reklámfelirattal is újat hoz­nak: ez az első úgynevezett blinkelős neon Egerben. Egyen­ként gyúlladnak ki a betűk, majd az automata zöld és pi­ros színekre kapcsol, öt ütem­ben villog a felírat Ez már elárulja, hogy a ktsz az eddigieknél sokrétűbb és jobb szolgáltatásokkal készül. Mit és hogyan javít az új szerviz? Minden olyan kisgépet és te­levíziós készüléket kijavítanak, ami a háztartásban megtalál­ható. Sőt a hibás gépet beszál­lítják a szervizbe és kijavítva visszaszállítják a lakásra. A javítási határidő Egerben há­rom, a vidékiek számára pedig hat nap lesz. Javítanak többek között por­szívókat, padlókefélőket, mo­sógépeket, centrifugákat, hűtő- szekrényeket, de villanyvasa­lót, villanytűzhelyet, villany­borotvát, kávéfőzőt, kávédará­lót, háztartási fagylaltgépet is. Vidéken elsőnek vállalják a gázöngyújtók töltését. Egy töl­tés ára 5.20 forint lesz. Most tárgyalnak a Székesfe­hérvári Villamossági Televí­zió- és Rádiókészülékek Gyárá­nak vezetőivel egy „márka- szerviz” létrehozásáról. Ha a gyár beleegyezik, akkor min­den VTRGY-készülék garanci­ális javítását is elvégeznék. Sőt vállalnák, hogy a vásárló behozza a szervizbe a készülék blokkját és azt hazaszállítják, beszerelik és az új tv tulajdo­nost kioktatják a kezelésre. A gyár kedvező válaszára számí­tanak, mert 15 százalékkal ke­vesebbet kérnek a szállításo­kért és műszakilag jól felké­szülve várják a megbízást. A javításokat olyan szakem­berekre bízzák, akik a készülé­ket gyártó üzemben tanulták a szakmájukat. A Budapesti Híradástechnikai Ktsz rendkí­vül nagy segítséget nyújtott munkájukhoz néhány olyan korszerű mérőműszerrel, ame­lyet különben angol exportra gyárt. Számolnak azzal, hogy né­hány gép javítása sokba kerül A hűtőgép aggregátorjának és a televízió képcsövének cseré­je például több száz forintba kerül. A háromszáz forintnál nagyobb javítási költségeket munkáltatói igazolás mellett részletekben is Iá lehet majd fizetni! Az új szervizkombinát mű­szaki átadására egy hét múlva, a nyitásra április 1-én kerül sor. Szakácsi a fejét csóválta, magabiztosan magyarázta* hogy neki így is, úgy is járt volna már az ötven fillére« emelés, hiszen évek óta becsü­letesen elvégzi a feladatát. Annak idején házassági se­gélyben részesítették, s vala­melyik ősszel üdülőjegyet is kínáltak a számára. Ez eszébe jutott — csak a tagdíjfizetést felejtette el. Most avval búcsúzott, hogy gondolkodik az új felvételi ké­relmén. Előbb egy kicsit kö­rülnéz, tanulmányozza, hogy valójában mennyit is ér a szak- szervezet, érdemes-e ismét be­lépnie ... Miközben meglepő szavait mérlegeltem, valaki megje­gyezte az udvaron, hogy ne csak Szakácsiról írjanak, kizárták a főmérnököt is! A főmérnök nevét nem ta­láltam a jegyzetfüzetemben. Régebbi eset. Az szb. zsúfolt, tenyérnyi irodájában mond­ták, hogy Czett József főmér­nök kartonját már két eszten­dőnél régebben félretették, mivel arra 1963. októbere óta egyetlen bélyeg ára sem ke­rült. A szűrkésszínű lap hátolda­lán bejegyzések. 1960: kéthetes bakonybéli üdülés. 1961: 200 forintos házassági segély. 1963. VII. 3.: 570 forintos szülési se­gély ... A főmérnök tiltakozott: de­hogyis haragszik a szakszerve­zetre. Tagdíj-elmaradásának egyedüli oka a sorozatos fela- dékenység. Akkor pedig, ami­kor már sok tartozása össze­gyűlt, nem volt képes a ki­egyenlítésére ... Szövetkezeti lakása van, éppen elég kiadást jelent az is. Háromezer forin­tot keres, abból nem juthat mindenre... A múltra céloztam, hajdani szervezett dolgozókkal példá­lóztam, olyanokkal, akik egy­másért olykor még a vérüket sem sajnálták... Egyikük- másikuk ma is él, sokat tud­na beszélni arról a házról, amelyet ma éppen a főmérnök vállalatának kapuja zár, s ahol valamikor a tagdíjfizeté­sek elmulasztásáért kellett leg­ritkábban elmarasztalni az em­bereket. A történet ismerős lehet. A szakszervezeti bizottság kis irodájában őrzött vaskos bo­ríték kartonjai azonban mégis azt bizonyítják, hogy néme­lyek hallatlanná tették. — Éjjel-nappal rendelkezé­sünkre áll. Nagy hive a csa­ládnak. Szervusz, jó utat. A kormányzó fia letette a kagylót. A várbeli lakosztályá­ban ült, alig néhány száz mé­terre Höttl irodájától. Ott la­kott a főméltóságú papával együtt, s ott rendezték be szá­mára az úgynevezett „kiugrási irodát”. Amint befejezi Pejacsevich- csel a telefonbeszélgetést, át­siet a szobájából abba a lakás­ba, ahol a sógornője, özvegy vitéz nagybányai Horthy Ist­vánná, született Edelsheim- Gyulay Ilona lakik. Ili asszony 1940-ben ment férjhez ifjú Horthy Miklós bátyjához, Ist­vánhoz, akit a család és az or­Dokumentum-regény in. — Nem is tűrjük — nevetett Höttl. — Veesenmayer meg­mondta Lakatosnak, hogy vannak magas rangú magyar tisztek és politikusok, akik mindenképpen hajlandók ki­tartani a németek oldalán. Ez persze azzal jár, hogy belső felfordulás lesz Magyarorszá­gon, de hát ezt a Bécsből ide­szállított csapatok és rendőri egységek símán le fogják tör­ni. Szóval, Lakatosék, meg Horthy gondolja meg alapo­san. .. — És? — Megígérték. — A kis Horthy azt mond­ta, hogr most már nem této­váznak Ha adnak a németek segítséget, ha nem, legalább IspmM 1967. március 22., szerda szág feje aztán 1942. március 15-én kormányzóhelyettessé választatott, készséges munka­társa apósának és sógorának az államügyekben. Sőt, a fő­méltóságú anyóssal, Magdolna asszonnyal együtt tulajdonkép­pen ők az események igazi irá­nyítói. Idősebb Horthy Miklós már elmúlt hetvenöt eszten­dős, a fiatalabbik pedig már huszonnégy éves kora óta nem teljes értékű ember. 1929-ben történt, hogy ifjú Horthy Miklós lovaspólózás Hátat fordítottak a mozga­lomnak még az olyanok is, akiknek mindössze néhány év alatt többszörösen visszaté­rőit a tagdíjuk, s havi 1800— 2000, de inkább még nagyobb keresettel rendelkeznek. A szóban forgó alapszerve­zet csupán tavaly 25 350 forint összegű vállalati segély szét­osztásában segített, negyven- három dolgozót összesen csak­nem 10 ezer forintos támoga­tásban részesített, s harmincat kitüntetésre javasolt. S ugyan­csak az elmúlt évben 53 üdülő­jegyet adott, több mint hatezer forinttal járult hozzá a gyer­mekek és a nők megajándéko­zásához. Idei terveiből pedig talán csak annyit; az országos központ segítségével kizárólag az üzemi sportkör részére 36 ezer forintot biztosít, hogy a még az NB II-ben is szereplő csapatok gondtalanabbá ver­senyezhessenek. Az alapszervezet 427 tagja nap nap után arról is meg­győződhet, hogy a szakszerve­zet egyszersmind érdekvédel­mi képviselet is. Feladatának tartja a különféle sérelmek or­voslását, az emberségesebb munkakörülmények kialakítá­sát. A bélyegek mögött — ezt is észre kellene venni...! Gyóni Gyula közben leesett a lóról. Néhány napig élet és halál között lebe­gett, s jóllehet, súlvos agysé­rülései ellenére életben ma­radt, tulajdonképpen teherté­telévé vált a családnak. Mi­előtt bátyját kormányzóhelyet­tessé választatták volna, Mik­lóst a főméltóságú papa el­küldte Brazíliába követnek. Útját egyszersmind arra is fel­használták, hogy mintegy másfél millió pengő értékű va­gyont csempésszenek ki Dél- Amerikába arra az esetre, ha a háború Horthyék számára rosszul végződne. Amikor aztán 1942. augusztus 20-án Horthy István kormányzóhe­lyettes repülő­gépével a szov­jet fronton le­zuhant és ször­nyethalt, a fő­méltóságú pa­pa, aki két le­ánygyermeke után most el­sőszülött fiát, s kijelölt utódát is elvesztette, hazahívta Mik­lóst Brazíliá­ból. Miklósnak mégérkezése után azonnal szanatóriumba kellett vonulnia, hogy gyomor- és epebaját ke­zeltesse. Az orvosok megelége­déssel látták, hogy szellemi képességeinek használt a ten­gerentúli kirándulás. Már egé­szen jól el lehetett beszélget­ni vele, érthető és világos vá­laszokat adott, jóllehet, még gyakran megtörtént, hogy be­szélgetés közben elfelejtette, miről is van szó. A papa min­denesetre bekapcsolta őt a po­litikai életbe. (Folytatjuk) — Előre is köszönöm, Sturmbannführer úri ; — Ne köszönjön semmit. És * most hívja fel telefonon a kis Horthyt. Mondja meg neki. ' hogy gondolkozott a dolgon. 1 Minden bizonnyal talál vala- 1 milyen lehetőséget. Viszont 1 már most tudnia kell. hogy az < ember, akit küld, kinél jelent- 1 kezzék. Ismét hívja fel a fi- : gyeimét arra, hogy minden tele van német ügynökökkel, te- 1 hát a lehető legnagyobb elő- ; vigyázatosságra van szükség. A többit aztán majd meglát­juk. .. Pejacsevich engedelmesen a telefonhoz lépett, s tárcsázott. A készülék — természetesen a telefonszám titkos volt, amelygt a kormányzó fia csak a barátai­nak bocsátott rendelkezésre — ifiú Horthy Miklós asztalán csengett. — Szervusz, Nicolaus, — kö­szöntötte németül Pejacsevich az ifjú Horthyt. — Itt Pejacse­vich. .. — Szervusz... — Kérlek, nincs sok időm. Bármelyik percben beléphet valaki a szobába. Vigyázni kell. — Minden tele van Gestapo- ügynökökkel! — erősítette meg a kormányzó fia. — Valakit majd küldök. Ér­ted? — Kit küldsz? — Hát akit tegnap kértél. — Ja, vagy úgy. Várom... — Akkor ezen a számon fog jelentkezni. — Az nem jó — mondta az ifjú Horthy. — Talán nem en­gem először... — Akkor kit? — Talán azt a Bornemisszát. Az irodájában, vagy a laká­sán. tapogatóznak valahol. Engem kértek meg, hogy hozzam őket ! össze a szerb partizánokkal. Höttl felállt. ' ] I — Látja, 89-es — nyomta 1 ! meg a számot az SS-tiszt, — ' ez már érdekesebb hír. Miért • | nem ezzel kezdte? 1 ! A besúgó bűntudatosan hall- j ■ gatott. I — No, nem baj. Várjon, , i kap egy jó kávét. Valódi bab- 1 ’ kávém van. Ritkaság mosta- i nában. .. Csengetett, s amikor Doris belépett a szobába, így rendel­kezett: i — Főzzön kávét! És ma este mégsem vacsorázunk együtt. 1 De várjon meg, ha éjfélig nem jönnék vissza, lefekhet! Egy kézmozdulattal adta a lány tudtára, hogy befejezte a közlendőket. S aztán visszaült |. az íróasztala mögé. — Folytassa! r — Tulajdonképpen nincs sok r mondanivalóm. A kormányzó ; fia azzal fordult hoz­- zám. hoev létesítsek kaocsol >.- z tot közte és Tito között. Azt > mondotta, hogv nekem Szla­- vóniában vannak birtokaim,- arrafelé tanyáznak partizánok i én bizonvára fel tudom venni- velük a kapcsolatot. S — És mit felelt erre? — Azt. hogy nagyon meg kell gondolnom a dolgot. Min­denfelé Gestapo-üevnökök- szaglásznak, vigyázni kell. Ügy i- gondoltam, hogy az ön utasítá- *' saitól teszem függővé a foly­tatást. — Helyes! Ha hazaér, a bel­grádi központunkban a továb- oi utasításokkal együtt a ju­] talmát is megkapja majd. Ez­úttal valóban nem leszünk szűkmarkúak. ember valamiért megsértődhe­tett. Szakácsi Sándor nem tagad­ta, hogy igenis, megbántva ér­zi magát. Tizenkettedik éve dolgozik munkaadójánál, tanu­ló korában lépett a mozgalom­ba, s hosszú időn keresztül rendesen fizette tagdíját. — Ám ez utóbbit egyszer megso­kallta, mivel ismételt kérésre sem kapott nyári üdülőjegyet, holott azokból másoknak még egymás utáni években is ju­tott! Az elutasításokat végül is nem bírta már „cérnával”, így valami két esztendeje be­jelentette, hogy ő bizony nem ad több pénzt a bizalminak. Ennyi az egész ... Esküdött rá, hogy minden csakis a beutalójegyeik miatt történt. Más rosszat, ha akar­na sem tudna mondani a szak- szervezetről — mivel úgyszól­ván alig ismeri. 8,50-es órabére van, éppen az idén kapott fizetésemelést. Említettem, hogy a bérjavítás­nál minden esetben kikérik a szakszervezet véleményét. Az szb. igent és nemet is mond­hat. A Heves megyei Elektro- nechanikai és Vasipari Válla­lat közelmúltban lezajlott szakszervezeti küldöttgyűlésén íjabb öt ember felett mondott ítéletet a tagság, tovább sza­porodott azoknak a száma, akiknek nevét törölték a nyil­vántartásból ... Érdekelt az öt ember, sze­rettem volna velük néhány szót váltani. Nehéz lesz — ..nyugtattak meg” a vállalat­nál —, mivel közülük négyen iáküldetésben vannak vagy éppen betegség miatt hiányoz­nak. Talán Szakácsi Sándor lakatossal beszélhetek a Sas úton. Kidőlt kerítés mögött, lo- mos udvar szélén, irodájában — óvatos igazoltatás után — úgy tájékoztatott a telepveze­tő, hogy akit keresek, becsü­letes, jó munkás, s csupán azért szüntették meg szakszer­vezeti tagságát, mert nem vá­sárolta a bélyegeket... ők maguk. többször is figyelmeztették hátralékára, de mit sem hasz­nált. Ügy véli, hogy a fiatal­Jegyzetsorok Szakszervezeti tagságuk; megszűnt

Next

/
Oldalképek
Tartalom